Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-06 / 104. szám
fc MÁJUS *. IWAPló Országgyűlési képviselők látogatása a mecseki szénmedence üzemeiben I (Folytatás az 1. oldalról) A feltaláló elmondja a készülék megszületését, a budapesti gyár segítségét. Végül is kiderül, hogy lassan halad a sorozatgyártás és a végleges megállapodás a készülék szerkezetét illetően. További módosítások kellenek még. Pataki elvtárs mosolyogva megjegyzi: — Sokan akarnak még rajtad kívül újítási pénzhez jutni, talán azért is megy lassabban ... Rapai elvtárs és a többi képviselő mégegyszer gratulálnak Dézsi Gyula feltalálónak. S az újságíró kit kérdezzen meg a menekülőkészülékkel kapcsolatban, hogy jó-e, mint Dobos József képviselőt, aki maga is bányász. — Egyszerű készülék, nagyon jó, príma. Hiába, a De- zsi tudja, mire van szükség a bányában, ő maga is ott dolgozott, ismeri a körülményeket és a követelményeket. A bányamentőállomás megtekintése után Komlóra visz a képviselők útja. A kökö- nyösi városnegyedben az 1200 fős munkásszállót tekintik meg elsőnek. A társalgóban sokan ülnek a szálló lakói közül. A lakószobákban általános a csodálkozás: — Ez igen, — lehet hallani a megjegyzéseket. A képviselők visszatérnek a szálló halijába és helyet foglalnak a beszélgető, kártyázgató bányászok között Lősz elvtárs, a szálló" vezetője tájékoztatja a vendégeket az 1200 fős otthon életéről. Hogyan élnek a lakók, mennyit fizetnek a lakásért és az ellátásért. Jelenleg 700—800 ember lakik a szállóban, de körülbelül ISO motorkerékpár és 10—15 személygépkocsi áll a garázsában. A két képviselőasszony, Itameischlné és Dezséné mellett egy fiatal bányász ül. A képviselőnők kérdezgetik életéről, helyzetéről, mire a fiatalember megjegyzi, hogy bizony nagyon meggondolja mikor nősül, mert akkor zuhanna az életszínvonala. Nem reméli, hogy nősülése után ilyen lakáshoz juthat és ilyen jó ellátáshoz. Ebben is sok az igazság. Rapai és Pólyák elvtárs között Sandó József Béta-aknai vájár ül, hosszan beszélgetnek mindennapi dolgokról, a bányászéletről. Sandó elmondja, hogy itt volt Komlón vájártanuló, majd katonai szolgálatát töltötte. Nemrégiben szerelt le, ide jött visz- sza és maga is nagyon meglepődött ezen a modern szállón. A képviselők sok sikert kívánnak munkájához és boldogulást életének további alakulásában. A munkásszálló után Zo- bák-aknára kanyarodik a képviselők gépkocsioszlopa. A hatalmas bányaüzem környezete még sáros, de nem kell a szabad ég alatt járkálni, hiszen a központi irodaház és. a fürdőépületből földalatti folyosón keresztül lehet az aknaházba jutni. Az üzemvezetői irodában Piegl János köszönti a vendégeket, majd Szepeshegyi elvtárs, a tröszt főmémökhelyettese tájékoztatja a képviselőcsoportot a nagy beruházás jelenlegi helyzetéről. A képviselők itt is részletesen érdeklődnek az építkezés menetéről, a bánya helyzetéről. — Milyen mély lesz a zo- báki akna? — A legmélyebb pontja ezer méter. — Nem lesz ott túl meleg majd a munkásoknak? — A kőzethő ilyen mélységben eléri a hatvan fokot, de megfelelő technikai berendezésekkel a normális 23—27 fokra hűtik le a munkahelyek hőmérsékletét. Érdekes vita alakul ki — Rapai elvtárs kezdeményezésére —, hogy lehetne-e hasznosítani a mélyben lévő természetes hőt, mondjuk épületek fűtésére. Hamarosan konkrét javaslatok is napvilágra kerülnek. Rapai elvtárs a bánya vízellátásáról, Og- nyanovics elvtárs a gépesítettségről érdeklődik. Azt is megkérdezik, hogy mennyi az új akna szénvagyona. Megnyugtató a főmémökhelyettes válasza: — A következő században is lehet még itt szenet bányászni. A földalatti folyosón keresztül az aknaházba megyünk. Az automatikus aknarakodó mindenkinek megnyeri a tetszését. Gombnyomásra — emberi segítség nélkül — gördülnek a csillék a kasból, majd a fordítón kiürítik bensőjüket és egy kanyar után üresen térnek vissza a kasba. Valamikor nehéz fizikai munka volt az aknarakodás. A két nagy bányaüzem megtekintése után — amelynek építése, beruházása a Minisztertanács által kiemelten történik —, a képviselőcsoport a tröszt komlói irodaházában értékelte a bényalátogatást. Pólyák János elvtárs elismerését fejezte ki a Mecseki Szénbányászati Tröszt vezetőségének, hogy zavartalanul, lemaradás nélkül folyik e két beruházás megvalósítása. — A költségvetés szavazásakor a képviselők mdlliárdok sorsa felett döntenek — mondta —, de hogy mi történik a milliárdokkal, hogyan realizálódik az, abból már keveset látunk. Ma módunk vóLt egy Ids részt megtekinteni abból, hogy mire fordítjuk államunk pénzét. Bár mindenki láthatná, hogy mi épül abból a hatalmas ösz- szegből, melyet kormányunk minden esztendőben biztosít további előrehaladásunkra. Megnyugtató volt számomra, amit itt a mecseki medence két nagy beruházásánál láthattam. A képviselőcsoport keddi munkanapja Gergely Lajos elvtárs zárszavával ért véget. Gazdagh—Erb Az éjszakai színház kapunyitásáról A Pécsi Nemzeti Színház éjszakai színháza május 2-án megnyitotta kapuit. Bemutatták Schaffer két egyfelvoná- sosát: „Ki megy a nő után?” és „Ki után megy a nő?’’ A két Shaffer-darab — melyeket hosszú ideje játszanak Budapesten —, semmiféle meglepetést nem keltett; az emberek megnézték és kitűnően szórakoztak. Siker Az éjszakai színház „színházi részét” nyugodtan elköny vélhetjük sikernek, hiszen a darabok fiatal rendezője, Szilágyi Sándor értő kézzel, a „túlzottan éppen nem mély” polgári daraboknak kijáró kedves, szellemes tálalással állította színpadra a műveket. A szereplőgárda tagjai is tehetséges, rutinos művészek, így a sikeres előadást természetesnek tartottuk. — Szilágyi Sándor rendező a látványos, jó bemondásokban bővelkedő Shaffer-daraboknak is igyekezett a mélyére ásni, s valami „pluszt” is adni a közönségnek. így a szokványelőadásoktól eltérően egy fokkal talán nagyobb hangKétszázötvenezer könyv Kétszázötvenezer könyv kész ül ebben az évben a Pécsi Szikra Nyomdában. A nyom da könyvkötészetét új gépekkel szerelték fel. A jelenlegi kézi felrakású tűzőgépeket a tervek szerint auatomata fel rakó-szerkezettel látják el, ami jelentősen meggyorsítja és megkönnyíti majd a munkát. súlyt kaptak az emberség lő- 1 nyegét kutató jelenetek, a humoros témafelvetések is bizonyos moralista árnyalással gazdagodtak. Mindez nem nehezítette az előadást, inkább kontúrosabbá, érthetőbbé tette. Az est legnagyobb alakítását Karikás Pétertől láttuk, akinek színes detektív figurája nemcsak érdekes volt, de magában hordozta mindazt a bonyolult összetettséget is, mely sokszor ellentétességével is az e m b e r, az igaz emberség kritériuma. A szituációkat kitűnően felismerte, így alakítása minden helyzet- komikumra épülő jelenetben hibátlan volt. Külön dicséret illeti a figura tiszteléséért, megbecsüléséért. Komolyan vette a szerepét, érezhetően lélektanilag is jól ismerte figuráját. Színvonalas alakítást láttunk Ambrus Edittől és ! Cserényi Bélától is. Ambrus Edit a polgári színművek kedvenc figuráinak rutinos, fölényes megjelenítője; most is magabiztos, értékes játékot láttunk tőle. Cserényi Béla „könyvszakértője” hibátlan volt. Az embernek néha úgy tűnt, hogy matematikai pontossággal meghatározta figurájának minden gesztusát, hangszínét, mimikái mozdulását. — A két darab negyedik szereplője, Fülöp Mihály is jól, a szokásos megbízhatóságával játszott. Mivel az egyfelvonásos Shaffer-darab nagy jövőjű, érzéketlen és magabiztos fiatalembere elsősorban csak katalizátor volt a drámában, a túlzott árnyalás szükségtelen volt. A figurát megjelenésében, külsőségeiben Fülöp Mihály jól meghatározta. A jó előadásért elismerés illeti még Borsa Miklós szce- nikus mérnököt, aki a színpadképet, a környezetbe harmonikusan beleülő díszletet megtervezte. Tucatnyi kérdőjel A jó hatású előadás, s általában az éjszakai színház színvonalas premierjének elismerése mellett tucatnyi kérdőjel és aggodalom is jelentkezik az emberben. Megoldatlan még a nyíltszíni díszlete- zés esztétikus, elegáns lebonyolítása, a szünetek kitöltése stb. A legnagyobb kérdőjel azonban tartalmi kérdésekkel kapcsolatban jelentkezik. Az éjszakai színház jelen pillanatban még egy arc- nélküü, teljesen bizonytalan jellegű színház. Ez a különös arcnélküliség, ha ügy lets/ik vegyesség, kettőségéből és céljainak ellentétességéből ered. A Nádor Szálloda Vállalat egy reprezentatív éjszakai szórakozóhelyet igyekszik bevezetni, ahol nem randalíroznak huligánok, de egy fél deci konyak 15 forintba kerül... Üzleti elképzeléseinek megfelelően röplapokon hirdeti az új reprezentatív szórakozóhelyet. Idézek: „A műsort a Pécsi Nemzeti Színház szolgáltatja. A színház orfeumszerűen működik. A rendelt ételeket, italokat asztaloknál felszolgáljuk és az előadás után táncra van alkalom. Az orfeum 22 órakor nyit...” A Pécsi Nemzeti Színház értékes programjában viszont egy izgalmas kísérleti színházat hirdetett meg, ahol korszerű darabokat, korszerű stílusban játszik majd. Az éjszakai színházban kíván színpadot biztosítani a tehetséges fiatal drámaírók darabjainak, kísérleteinek is, melyekről az előadások után vitákat lehet rendezni. Shaffert éppenséggel nem lehet idesorolni, de valamivel kezdeni kellett' Jó, kísérleti darabot pillanatok alatt szinte lehetetlen előrántani. A színház programjában szó sincs orfeumról, hiszen az orfeum tartalmában nem több, mint egy zenés, műsoros mulató. Egy mulatóban kísérleti darabokat játszani kicsit bizarr lenne... És az írókról se felejtkezzünk meg, ha egyszer szerepelne« a programban: ki az a tehetséges, megfelelő színvonalon dolgozó író, aki hozzájárulna, hogy orfeumban mutassák be a darabját? 'Talpraesett üzleti vállalkozás Ezt a kettősséget, ha egyáltalán lehet, nem lesz köny- nyű feloldani, hiszen egy talpraesett üzleti vállalkozás fonódott össze a kulturális misszió, színházi, drámai alkotóműhely ügyével. A cikkíró mindkét vállalkozást, a reprezentatív szórakozóhely létrehozását és a színházi alkotóműhely megteremtését is időszerűnek tartja. A vendéglő és a színház érdekes házassága kétségtelenül megold egy több éves problémái, de a vegyesség, stíluslalanság, félő, hogy elkerülhetetlen. Bertha Bulcsú Eléggé nyirkos a helyiség. A fal mellett egy vaságy paplannal, mellette aszital, zippzáras borotválkozó nesz- szeszer, amott meg vagy nyolc-tíz alumímium éthordó meg egy szék. Itt „lakik” Késits János művezető, s azért lakik idézőjel- bem, mert különben mohácsi és nem mindennap megy haza Siklósról, attól függően, mekkora a „hajrá” a Téglagyár I-ben. Az éthordókat ide rakják be egy rozzant asztalra, délben a központi étteremből hozzák a munkások részére az előfizetéses ebédet, amely választékos és ízletes is, csak hát... éppenséggel nem sok. Legalábbis arra nem sok, hogy az erőt, amit a téglagyártás kivesz az emberből, fenemód pótolná. * Kimegyünk Késitsse! a kemence mellé. Az első ember — akit megpillantok, Sárközi Miklós. Üzemi foglalkozása „házmester” ... — S ez miféle beosztás? — Én hordom ki a salakot a kemencékből. Tragacson. Középkoron túl van, nagy termetű, kockás inge szét- bomlik a mellén. Egy mázsa hat kiló. Itt dolgozik még három fia és egy lánya — István, József, Lajos és Ilona — sőt a két nagyobbik gyerek felesége is, de az asszonyok nemrég fölmondták. — Én mondtam nekik, itt dolgozni kell, de van pénz is. Aztán tudja isten, hogy vélekedtek ... Azt hiszem, POKOL A MENNYORSZÁQ TÖVÉBEN nem nagyon tetszett nekik a munka. Mit csináljak velük? — Népes a család? — Persze. Tizenketten vagyunk. Itt lakunk Siklóson, a lakás nem nagy, de valahogy megférünk. Az asszony hét végén hét-nyolc kiló húst vesz egy vasárnapi ebédre. Mert itt van ugye a Pista fiam is ... A Pistid, Sárköri István éppen nincs itt, orvoshoz küldte az apja, mert szúrást érez a derekában. Szóval ez a Pisti egy műszak alatt 8— 9 ezer téglát „lök ki” a tragaccsal a kemencéből. Egyetlen forduló a tragaccsal — háromszáz kiló. A kemencében a hőfok plusz 60—70. Pedig cingár, szikár fiú, tizennyolc éves mindössze, csupaizom. Csoda-e, ha vasárnapi ebéd számára is, meg a többi Sárközinél is három-négy szelet húsnál kezdődik. * Asszonyok dolgoznak a szárítóban, ahol egy keskeny sínen futó tákolmányról kapdos-sák le a friss és nyers téglát. Naponta sokezret. Amíg néhány szót váltok velük, szüntelenül . ráírják a téglát, megállni itt — ebédidőn kívül — aligha lehet. Nagy faluról járnak be reggelenként a Galgócri-lányok — Piri és Iboly, — aztán Walter Anna és Czving Jánosné, vagyis négyen. És lenne egy nagy-nagy kívánságuk is, amit az újságban okvetlenül „ki kell írni”. — Nyáron kezdhetnék a munkát négy—öt óra körül, de a korai vonat nem áll meg Kistapolcán, ahol föl- szállnánk. Csak a következővel utazhatunk, de nem érünk be hat előtt. Nem értem én először, minek akarnak már hajnalban munkába állni? Mondják: előbb végeznek. És ez nyáron roppant előny. Ha a Nagyharsányból induló vonat megállna Kistapolcán, — akkor délután négy—fél ötkor már otthon lehetnének. Otthon is van munka elég, meg néha egy mozi, tere-ferék, s egyebek. Szóval élhetnék szabadidejüket úgy, mint mások. Meg aztán: itt a szárító alatt, ahol megszorul nyáron a levegő, 30—40 fokos a meleg, megolvad még az ember agya is. — No és a MÁV? — Kértük mi már őket — mondja Piri, — de azt válaszolták: „Négy utasért ugyan meg nem állítják a vonatot!” Megállhatnának. A négy utasért, a négy munkásnő okosabb időbeosztásáért. Egy perc csupán az egész. * A kemence mellett, ahol a gyárkémény emelkedik ijesztően nagytorkú ventillátor-szívócső bújik bele a kémény alapzatába. A kémény adta természetes huzat nem elég ahhoz, hogy a tűzjárás megfelelő legyen a kemencében, ezért építették meg a ventillátor-berendezést. Egy zsámolyszerű tákolmányon kék, barna, fehér színű folyadékokat látok üvegcsövekben, aztán dróton lógó óraszerkezeteket. Megkeresem az üvegcsövek, műszerek „tudorát”. Torna László technikust, aki az Építőipari Kutaóintézet mun katársa és most két hétre utazott le Pestről ide Siklósra, hogy hőmérleget készítsen a Siklós I. Téglagyárban. — Hogy-hogy hőmérleget? Számomra teljesen érthetelen munkafolyamatot mond él, aztán hozzáteszi, és azt hiszem ez a lényeg: — Azt vizsgáljuk, hogy az üzem tüzelési eljárása gaz- daságos-e? — És gazdaságos? — Persze. Ezzel a keverési aránnyal hihetetlen hőenergiát takarítunk meg. A téglakészítéshez szükséges anyaghoz most már évek óta salakot kevernek. (Pécsről .a salákhegyről szállítják). Előnye: egy tégla hagyományos súlya 3.50— 3.40 kilogramm, most 3 kilogramm. Tehát könnyebb, jó hőszigetelő, gyorsabban égethető és gyorsabban szárítható. Güián István égetőmester elmagyarázza, hogy a salak is tartalmaz még kevés éghető anyagot, amely az agyagban elég és az egész égetési eljárás gyor sabb. Kevesebb szénnel, kevesebb kalóriával. Példa: a hagyományos tégi aége léshez — ezer téglát számolva — körülbelül 3 mázsa szenet égettek el, és ez a szénfajta is magas, négy—négyezernyolcszáz kalória tartalmú volt. Most ugyanezen meny- nyiséghez elegendő ö t v e n kiló alacsony kalórlájú, tehát olcsóbb szén is! — Legföljebb a salakos téglának egy kis szépséghibája van, nem olyan sima. De hát úgyis vakolás alá kerül. Különben a törőszilárdsága éppen olyan, mint a régi téglának. * Ez a beszélgetés egyébként itt zajlik le közöttünk a kemence tetején, egy fagerendás, cserepes, padlásszerű helyiségben. Alattunk nagyon halkan morajlik a kemence. Kilencvennyolcezer téglát raktak be élire állítva, szellősen, és a tűz lassan végigfut az ellipszis alakú kemence téglamáglyáján. Két-tenyérnyi nagyságú kis fém-kalapok zárják le a „kapszlikat”, azaz a tüzelőnyílásokat, amelyeken át egy-egy lapát szenet dobnak le a vörösen izzó, pokoli hőséget árasztó téglákra. Gilián hosszú nyelű fémkampóval leemeli a fém-kalapot. Belenézek a nyílásba: morog, izzik, szikrázik. Döbbenetesen ijesztő, de — mégis szép látvány. — Régóta csinálja? — kérdem a mestert, Giliánt. — Nagyon régóta. Égető volt az apám is, aztán a nagybátyáim, meg a rokonság jónéhány férfitagja. — Dinasztia. — Az. — Én azt hittem, hogy a téglaégetők mindig vörösporosok, meg kormosak, meg mit tudom én mi nem? Maga meg ... Gilián nevet. Tarka ing van rajta, tiszta, egyáltalán nem téglaporos. Tenyere a szenes lapáttól egy kicsit kormos. Különben aztán a szeneslapát sem afféle szív-lapát, mint amelyet esetleg a hajófűtők használnak. Csupán akkora, mint a házi szeneslapát. Nem is kell nagyobb, hogy időnként lecsurgasson néhány kiló szenet a csatornákon. — A nehéz munka nem itt van, — mondja elkomolyodva —, hanem a kira- kóknál. Akik az égetett téglát tragacsoljálc. A Sárköziek meg a többi! De azokkal beszélt már, úgyis elmondták. Az ott a pokol... * Ha ez pokol, akkor itt kint, amerre az üzem területéről ellátni — a villányi hegyek, a göntéri szőlődombok, a kéklő siklósi vár, meg a virágzó kertek a „mennyország”. Rar> Ferenc I
