Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-05 / 103. szám
AZ MSZMP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXI. ÉVFOLYAM Ara 50 FILLÉR 103. SZÄM Mindenkinek munkája szerint A lapfokú szemináriumi té” tél: nálunk nincsenek mások munkájából fényűzően élő osztályok. Megvalósítottuk a munka társadalmát, amelyben mindenki képességei szerint dolgozik és munkája minősége és mennyisége alapján részesedik a megtermelt javakból. Kár volna tagadni, hogy ez a humánus elv a hétköznapok gyakorlatában nemegyszer csorbát szenved. Szép számmal akadnak nálunk még olyanok, akik kiforgatva az igazságos elveket saját szájízük szerint valahogy így gondolkoznak: minél kevesebbet adni és minél többet kapni a társadalomtól, vagyis minimális munkáért maximális bért. A régi társadalom élősdi- ségének, haszonlesésének képviselőit ma is megtalálhatjuk a dolgozó osztályok soraiban a lógósok, a naplopók, az ingyenélők és az úgynevezett „életművészek” formájában. Ök azok, akik valamiféle élet- biztosításnak, holtiglan szóló egyoldalú szerződésnek tekintik népi államunk humanizmusát, türelmét. Zúgolódnak, ha zsúfoltak járműveink a csúcsforgalom Idején, elvárják, hogy legyen gazdag választékban és kiváló minőségben áru az üzletekben, kérik a panaszkönyvet, ha nem ízletes az üzemi koszt. Igényeik vannak nagy közösségünkkel szemben, de önmagukkal, társadalmi kötelezettségeikkel szemben mélységesen igénytelenek. A társadalom felelősségteljes feladata figyelmeztetni ezeket az embereket, de ha az egyenes beszéd nem használ, az eddigieknél hatásosabb módszerekhez kell folyamodni. Konkretizálni kell ezekkel az új „parazitákkal" szemben a szocialista bérezés elvét: minimális munkáért minimális bért, semmilyen munkáért semmilyen bért. Mert rendszerünk nemcsak a munkát és megélhetést szavatolja minden polgára számára. hanem azt is szilárdan vai’ía. hogy aki nem dolgozik nf is egyék. a fegyelmezetlenséget, a " lógást mér nem csupán a késések és az igazolatlan hiányzások számával mérjük, mint ahogy az ingyenélőket sem kereshetjük kizárólag a kétkezi munkások soraiban. Találkozhatunk gyakran olyan nézetekkel is, hogy „a fizetésért bejárok, napi hat-nyolc órát a munkahelyen töltök. Ha azt akarják, hogy dolgozzak, hát fizessék meg külön”. Jutalommal, célprémiummal és más egyéb kedvezményekkel, juttatásokkal gyakran szentesítik is ezt az önző és cinikus felfogást. Vannak vállalatok, intézmények, ahol polgárjogot nyert a másodállások, a magántervezések. a szakértői díjazások rendszere. Minden tiszteletet és elismerést megérdemelnek azok a mérnökök, technikusok, közgazdászok, akik ilyen körülmények között is teljes tehetségüket, szorgalmukat és legjobb tudásukat — nemegyszer Szabad idejüket is — a gyár, a vállalat, a szövetkezet ügyeinek lelkiismeretes intézésére áldozzák. De vajon nem bántó igazságtalanság-e velük szemben, hogy hasonló beosztásokban és hasonló fizetéssel mások „lázas semmittevéssel” töltik idejüket? És nem a munka szerinti elosztás elvének megsértését jelenti-e, hogy amíg a darabbérben és teljesítményben dolgozókat naponta elszámoltatják a végzett produktum mennyiségével és minőségével, addig az órabéres és havibéres alkalmazottaktól gyakorta csak a pontos megjelenést kérik számon? „Nincs rá keret, az átlagbérezés nem teszi lehetővé az átlagon felüli kiemelkedő teljesítmények díjazását” —halljuk igen gyakran. Valójában azonban semmiféle egyenlős- di nem következik az átlagbérezésből. Viszont bátrabban kellene nemet mondani az alaptalan keresetemelési igényeknek, próbaidővel volna csak szabad felvenni magas bérrel dolgozókat műszaki és egyéb beosztásokba, és esetenként alkalmazni lehetne a fizetéscsökkentéseket is. Érthetetlen, hogy üzemeinkben és intézményeinknél csak elvétve alkalmazzák a kereset- csökkentést, mint a munka értékelésének egyik módját. Qedig az a dolgozó, aki ■ ismételt figyelmeztetés ellenére sem végzi el lelkiismeretesen, gondosan munkáját, nem csupán prémium és más kedvezmény elvonására szolgált rá, hanem a fizetés- csökkentésre is. Ezt egyébként jogszabályaink lehetővé tennék. Népszerűtlen dolog azonban figyelmeztetni a dolgozót, hogy elégedetlenek feladatának ellátásával és még inkább népszerűtlen, ha a kereset csökkentésében kell az ilyen éles bírálatot konkretizálni. A gyakorlatban legtöbbször ha egy-egy osztályon béremelésre kerül sor, előbb- utóbb még az arra érdemteleneket is jutalmazzák, ahelyett, hogy megmondanák: ezért a munkáért még a pillanatnyi fizetési besorolás is méltánytalanul magas. E liberalizmus velejárója azután az a munka szerinti elosztással gyökeresen ellenkező egyen- lősdi, amely sok vállalatnál és intézménynél tapasztalható. Minimális munkáért minimális bért, maximális munkáért maximális bért. A két szélsőség együtt adja az átlagot, mint ahogy a munka szerinti díjazás elvének következetes alkalmazása hol ilyen, hol olyan konkretizálást igényel a produktumtól függően. Persze, nincs szükség sem a bérezési formák, sem a személyi keresetek rend szerének gyökeres megreformálására, csupán a meglévő elvek konzekvensebb alkalmazására. Ahol ténylegesen a végzett munka mennyisége és minősége szerint fizetik nemcsak a prémiumot, hanem az alapbéreket is, ott kevesebb lesz a lógós és dologkerülő s a mások munkájának gyümölcseit élvező „életművész”. Kovács József Alexandria Hruscsov fogadására készül Az Egyesült Arab Köztársaságban készülődnek N. Sz. Hruscsov szovjet miniszterelnök fogadására. Alexandria, „a Földközitenger gyöngye”, az EAK legnagyobb kikötővárosa. Ebbe a városba látogat először a szovjet vendég. Az utcákon mindenfelé a készülődés jelei láthatók: feldíszítik a házak homlokzatát, kicserélik az utcák és terek névtábláit, orosz és arab nyelvű feliratokat tűznek ki. Mindenfelé transzparensek hirdetik: „Alexandria üdvözli Hruscsov elnököt!”, „Éljen a szovjet— arab barátság!”, „Éljen Hruscsov és Nasszer!”, „Az asszuáni gát — a szovjet— arab barátság jelképe!”. . Alexandria kormányzójának vezetésével külön bizottság alakult N. Sz. Hruscsov fogadásának előkészítésére. A szovjet kormányfő hivatalos szálláshelyét alexandria tartózkodási idején a Raset Tik palotában jelölték ki. A Hazafias Népfront és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa tegnap este leszerelési nagygyűlést rendezett a Fegyveres Erők Klubjában. A gyűlés elnökségében helyet foglalt a megyénkbe látogató 11 külföldi szakszervezeti vezető, Novics János, a megyei párt- bizottság titkára, Palkó Sándor, a megyei tanács elnöke, Ambrus Jenő, a városi párt- bizottság titkára, Bogár József, az SZMT vezető titkára és mások. A város lakói, dolgozói még a nagytermet övező kisebb helyiségeket is megtöltötték, olyan nagy számban jöttek el a békenagygyűlésre. Elsőnek öhlmüller Miklós lépett a mikrofonhoz és Erich Günther Ne feledd! című versét szavalta el, majd dr. Pila- szanovich Imre, a Hazafias Népfront városi elnöke megnyitotta a gyűlést. Ezt követően Právicz Lajos, az SZMT titkára tartott rövid beszédet. Emlékeztetett a két világháború pusztításaira, majd elmondotta: a világ évente 120 milliárd dollárt költ háborús célokra. Eddig több mint 250 ezer megatonna robbanóanyagot raktároztak el, s ebből a Föld minden lakosára 80 tonna jut. Iszonyú tömegű pusztítóeszköz ez, ezért elemi érdekünk a leszerelés. Aki az életre szavaz, annak a leszerelés mellett kell döntenie. A szónok az általános és ellenőrzött leszerelés követelésével zárta be beszédét Právicz Lajos beszéde után hat külföldi vendég szólalt fel. Elsőnek Satish Chatterjee, a Szállítási Dolgozók Nemzetközi Szakszervezetének főtitkára, SZVSZ küldött köszöntötte a tömeget. Az indiai származású szakszervezeti vezető meggyőződését fejezte ki, hogy a nemzetközi munMegérkeztek a külföldi szakszervezeti vezeték városunkba Tegnap, a déli órákban II külföldi szak- szervezeti vezető érkezett Pécsre. Városunkba látogatott Satish Chatterjeé, a Szállítási Dolgozók Nemzetközi Szakszervezetének főtitkára, SZVSZ-küldött, Filiol René, a Szakszervezeti Világszövetség európai szekciójának helyettes vezetője, Rebika Bovalem, az algériai arlenville-i megyebizottság tagja, millia- nai városi titkár, Bouaza Abderahman, a: Algíri Szálloda és Éttermi Dolgozók Szak szervezetének főtitkára, Firio Prendes, a Ku bal Kereskedelmi Dolgozók Országos Szak- szervezetének gazdasági titkára, Jósé A. Marrero, a Kubai Élelmezési Dolgozók Országos Szakszervezetének gazdasági titkára, Alekszcj Tyimofejevics Karev, a Szovjet Gépipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, Maria Tyimofejevna Jeszaulova cipőgyári munkás- nő, a Szovjet Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnökségének tagja, Grigorij Vlagyimi- rovlcs Kaluzsin, a Szocialista Munka Hőse címmel kitüntetett mozdonyvezető, a Szovjet * Vasutas Szakszervezet Központi Bizottságának tagja, Fataye Lanik, a Guineái Földműn kas Szakszervezet főtitkára, Angclo Gennaro, a CGIL, a baloldali olasz szakszervezeti szövetség társadalombiztosítási főosztályának vezetője. Külföldi vendégeinket Právicz Lajos, az ÍZMT titkára fogadta tegnap délelőtt a melye határán. Délután 2 órai kezdettel az ÓZMT vezető munkatársaival találkoztak az ÍZMT klubtermében, ahol Bogár József, az 3ZMT vezető titkára tájékoztatta őket városunk és megyénk életéről, szakszervezeti mozgalmáról. A nagy érdeklődést kiváltó tájékoztató után a külföldi és megyei szakszervezeti vezetők baráti beszélgetést folytatok egymással. Mint közöltük, a külföldi szakszervezeti vezetők több mint két napig tartózkodnak megyénkben. Ma délelőtt városunk több üzemében tesznek látogatást, délután pedig a véméndi termelőszövetkezetet tekintik meg. Holnap, szerdán délelőtt városnéző sét '.t tesznek Pécsett, délután pedig elutaznak megyénkből. \ • _ ' • • kásmozgalom végül is eléri egyik fó célját,'a fegyvei nélküli világot. Minden nép elemi érdeke az összefogás, s ennek alapja és vezető ereje csak a nemzetközi munkásosztály lehet a későbbiekben is. Rebika Bovalem algériai szakszervezeti vezető a 132 éves francia gyarmati elnyomás, a hét és fél éves felszabadító háború nagy megpróbáltatásokkal terhes időszakára emlékeztette a gyűlést, majd közölte: népük e hét és fél év alatt másfél millió halottat vesztett, a lakosság több mint 10 százalékát! Érthető hát, hogy náluk mindenki békét kíván, olyan békét természetesen, ' amely felszabadulással' jár. Az algériai vezető köszönetét mondott a magyar népnek az országuknak nyújtott anyagi és erkölcsi támogatásért, s a szocializmus, a világbéke éltetésével fejezte be felszólalását. Fataye Lanik guineai szak- szervezeti vezető elmondotta, hogy nagyon meghatotta a budapesti május elsejei felvonulás, mert tapasztalta, hogy minden nemzet zászlaját magasra emelték a sorokban, így személyesen láthatta, mit jelent a szolidaritás. Egy guineai közmondásra alapozva összefogásra buzdította a népeket, s hazánkat éltette. Firio Prendes kubai szakszervezeti vezető elmondotta, hogy az amerikai imperialisták szüntelen támadásainak, provokációinak tüzében kell él- niök, és dolgozniok. Most a légiterüket sértik meg rendszeresen, érthető hát, hogy legfőbb kívánságuk: egyszer már fékezzék meg az agresz- szorok kezét. Angelo Gennaro, olasz szakszervezeti vezető utalt arra, hogy Itália ősi kultúrájú földjét az évezredeken át sokszor végigszántotta a pusztító háború, ezért a béke olyan ősi vágy már a földjükön, mint az emberi kultúra. Ma már nemcsak puszta óhaj ez, nemzetközi összefogással erőnk is van ahhoz, hogy elérjük. Alekszej Tyimofejevics Karev szovjet szakszervezeti vezető 70 millió szervezett szovjet dolgozó üdvözletét tolmácsolta, majd közölte: egyetlen olyan család sincs a Szovjetunióban, amelyet valamiképpen — halálos áldozattal, a hozzátartozó sebesülésével — ne sújtott volna a háború. Ezért olyan természetes, hogy a béke meg az élet szeretete egybefonódik a szovjet földön. A külföldi vendégek felszólalásait gyakran szakította félbe taps, a békenagygyűlés forró hangulatú pillanatokat élt át. Felzúgótt avastaps, amikor a Janus Pannonius Gimnázium kiszista lányai a város ifjúsága nevében egy csokor virággal kedveskedtek a külföldi vezetőknek. A sokáig emlékezetes békenagygyűlést Bogár József zárta be, majd bejelentette, hogy rövid szünet után szakszervezeti kultúrcsoportok lépnek fel a nagyterem színpadán. VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜL JETEK! 1964. MÁJUS 5 KEDD A béke minden nép elemi érdeke Hat külföldi felszólalás az esti békenagygyűlésen
