Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-28 / 123. szám

1944. MÁJUS 28. wapl6 Készülődés a nemzetközi A szülői munkaközösségek, a területi nőtanácsok, az isko­lák szerte a megyében lel­kesen készülnek az idei nem­zetközi gyermeknapra, ame­lyet május 31-én, vasárnap rendeznek meg. A nemzetkö­zi gyermeknap ez évben egy­beesik a pécsi Uttörőház fenn­állásának tízéves jubileumá­val. Ezért az Uttörőházban a gyermekek, a kisdobosok és úttörők részére egész napos műsort állítottak össze. Töb­bek között vasárnap délután 3 érakor az Uttörőház mese- szobájában mesedélutánt tar­talak a kisdobosok részére. Azok a kisdobosok és úttö­rők. akik egyenruhában jelen­nek meg. vasárnap déli 12 éráig teljesen díjmentesen lá­togathatják meg a Mecseki •Adatkertet és Vidámparkot. Számos nagy játékot: az óriáskereket, a mikrobuszt, a közlekedési játékot, a láncos hintát, a kerékpár-játékot, valamint a hajóhintát, a kis­dobosok és úttörők ötven szá­zalékos kedvezménnyel vehe­tik majd igénybe a Vidám­parkban. Ezen kívül teke- és céllövőversenyt is rendeznek a gyermekek részére. A ver­senyek győzteseinek ajándé­kokat adnak át Érdekes újítások a pécsi üzemekben A Szakszervezetek Megyei Tanácsának értékelése szerint 1963-ban a megyében 4364 újítást nyújtottak be. Ebből elfogadtak 1953-at, bevezettek 1633-at. Ezek a számok bizonyos csökkenést mutatnak 1962-höz képest. Különösen a benyújtott és elfogadott újí­tások aránya nem kielégítő. Az újítómozgalom 1964. évi fejlődéséről és eredményeiről nem áll megyei összesí­tés rendelkezésünkre, azonbannéhány pécsi üzem újítási felelősének tájékoztatása azt bi­zonyítja, hogy több érdekes újítást nyújtották be és fogadtak el a pécsi üzemekben. Ólfajta dísztárgyak készülnek a porcelángyárban Édesipari kiállítás Pécsett A Baranya—Tolna megyei Fűszer- és Édességkereskedel­mi Vállalat a Pécsi Élelmi­szerkereskedelmi Vállalattal közösen édesipari kiállítást rendez június 6 és 14 kö­zött a Pannónia Szálló nagy­termében. A kiállításon bemu­tatják a hazai édesipari ter­mékeket — cukorkát, nugát árut. csokoládét és kakaó ter­méket, mintegy hatvan mázsa árut. A kiállítást vásárlással kötik egybe. Már folynak az előkészületek az édesipari ki­állításra, hogy ízlésesen mu­tathassák be a magyar édes­ipar külföldön is elismert ter­mékeit. A tervek szerint a kiállítás ideje alatt a gyere­keknek bábjátékokat mutat­nak be. A kereskedelmi szer­vek felhasználják a nyolcna­pos édesipari kiállítást arra is. hogy összegyűjtsék a vá­sárlók véleményét a válasz­tékról, a minőségről, az ipar termékeiről, csomagolásról. A svájci-sapka elárvul­tán, összegyűrve hever a széken. Olajos, fakult, se- színű. Már egy kicsit szim­bólum is, ami gazdájára utal. Ottó a neve, nem ifjú- ember, de vezetéknevét jobb elhallgatni, ötvenkét esz­tendős, borotválatlan,' so­vány, fekete férfi. Mellettem ül a titkárnői szobában s amint hallja, hogy az igaz­gatóra várakozom, torkát köszörüli, köhécsel és ezt mondja: — Rendes ember, a lehető legrendesebb. — Kicsoda? —• Az igazgató, a Bense János. Pedig engem elbocsá­tott. — Miért? összehúzza a szemét, fa­nyarul elmosolyodik és — a tenyerét nemlétező pohárra görbítve — szájához emeli a karját. És, mondja is: — Piázás miatt,.. Bejutok Bense Jánoshoz —• a Mohácsi Selyemszövő igazgatójához — kérdem tő­le, ki ez az ember: — Mondtam is, ma is csak ezt mondhatom: kitű­nően érti a lakatos szak­mát, de ért az esztergályo- záshoz, műszerészeihez, min­denhez. De iszik, iszik és iszik. írja le így, ahogy mondtam, háromszor. Sorsa mérlegre való. Ami rossz: hatszor volt büntet­ve. Kilóg az üzemből — iszik. Napokig nem lépi át a gyár küszöbét — iszik. A mérleg másik serpenyőjébe pedig... kilenc gyerek, őt általános iskolás, két lány gimnáziumban tamil, két Automatikus vezérlés Várhelyi József, a Dohány­gyár újítási felelőse elmon­dotta, hogy eddig a gyárban hét újítási javaslatot nyújtot­tak be, ezek közül ötöt el­fogadtak és bevezettek, egyet elutasítottak és egy javasla­tot a Dohányipari Vállalat központjához továbbítottak el­bírálásra, mivel az országos jelentőségű. — A benyújtott és beveze­tett újítások közül meg kell említeni Benke László újítá­sát. A gyárban egy 40x14 mé­teres helyiségben tárolják a dohányt nedvesség-kiegyenlí­tés céljából. Itt nedvesítő és fűtőberendezések biztosítják a terem megfelelő páratartal­mát. Ezt eddig a különböző műszerek segítségével, állan­dó személyes ellenőrzések alapján biztosították. Benke László javaslatot tett egy elek­tronikus érintkező védőkap­csoló alkalmazására, amely le­hetővé teszi a kondicionáló berendezés automatikus ve­zérlését. Hasonló kiemelkedő javaslat Irimi Sándor főmér­nök és Kromy Károly gyár­tásirányító újítása. Eddig a gyárban a dohánypuhítást szakaszosan végezték, az új javaslat, a lépcsőzetes válcu- mozás, folyamatosabbá teszi ezt a műveletet, a ráfordított időmennyiséget mintegy felére csökkenti, ezáltal lehetővé tesz: a dohány feldolgozásá­nak korábbi megkezdését, a megfelelő nedvesség- és me­legtartalommal, csökkentve a törmelékveszteséget. Megszűntek a szivotfyű-zavarolc Marton Béla, a Porcelángyár újítási felelőse arról számolt, be, hogy eddig 39 újítást nyújtották be, tizenötöt elfo­gadtak és bevezettek. — Különösen nagy jelen­tőségűek azok a javaslatok, amelyek a masszakészítés megjavítását és zavartalansá­gát biztosítják, mivel ez okoz a legtöbb gondot a gyár ter­melésében. Két igen jelentős újítás fűződik Nagy Tamás és Egervári László nevéhez A m assza malomban a szivaíy- tyúfe gyakorta elrontottak. Az újítók kidolgozták a massza- malomi membrán szivattyú új- lipi sú szelepülését, amely a gyakori zavarokat kiküszö­böli. Az újítás a termelésben kiválóan bevált. A javaslatot ftbruár 5-én nyújtották be és március 26-án 2 ezer forint újítási díjat fizettünk ki ré­szükre. Ugyancsak ezer forint­tal jutalmaztuk másik újítá­sukat, amelyben a massza- iszap szí tatásának módosítá­sára tettek javaslatot. A be­nyújtott, de még be nem ve­zetett újítások köziül ki kell emelni Svoboda Vilmos két újítási javaslatát. Az egyik a hosszúrúdfaragó gép program- vezérlésének kidolgozása ko­moly műszaki fejlődést biz­tosít a korszerű hosszúrúdszi- getelő fajta gyártásában. Má­sik javaslata a masszakészílés­nél az átfolyó mágneses fi­nomszűrő alkalmazása és há­zi elkészítése lehetővé •teszi, hogy a korábban import útján beszerzett mágnest a jövőben a gyárban is elkészíthessük. Hidraulikus présgép A bőrgyárban eddig 54 újí­tást nyújtottak be, 40-et el­fogadtak és 34-et bevezettek. Az elfogadott és bevezetett újítások között természetesen van olyan is, amelyeket még az elmúlt évben nyújtottak be és kísérletezés után az idén fejezték be értékelésüket. Szi­geti László újítási felelős sze­rint különösen két javaslat­nak van nagy jelentősége. — Az egyik újítás Istoko- vics József, Fehér János és Tóth Imre közös munkája. A hidraulikus présgépeket ko­rábban külföldről hoztuk be értékes valutáért. Két évvel ezelőtt a Sopiana gépgyár ké­szített a részünkre egy ilyen hidraulikus présgépet, de a megfelelő tapasztalatok hiá­nyában ez többet állt, mint termelt. Az újítók szétszedték a gépet és a termelés követel­ményeinek megfelelően átala­kították. Jelenleg a külföldi gépeknél magasa bb termelé­kenységgel dolgozik, s két hó­nap óta zavartalanul üzemel. Ha azt vesszük alapul, hogy a külföldről behozott gép ára 800 ezer devizaforint, a Sopia­na által készített gép 600 ezer forintba került, akkor az újí­tók komoly megtakarítást eredményeztek munkájukkal népgazdaságunknak. Megérde­melték a 10 ezer forintos ju­talmat. Figyelemre méltó, s szerin­tem a vállalat részéről na­gyobb támogatást érdemelne egy jelenleg kísérletezés alatt álló újítás, amelyik Leipám István nevéhez fűződik, ö az exsicco szárító átalakítására tett javaslatot. A régebben al­kalmazott perforált alumíni­um lemezekre csáptetők se­gítségével helyezték száradni a bőröket. Ahol nem volt csiptető, ott az anyag össze­zsugorodott, s a csiptetőv he­lye is megmaradt. Ezeket a részeket el kellett dobni. Az újítás a csiptetőst sima alumí­nium lemezekre történő fel­ragasztással helyettesíti, így komoly anyagmegtakarítást lehet elérni. Évi megtakarítás körülbelül kétmillió forint. Mitzki Ervin Több mint száz féle dísztárgyat gyártanak a Pécsi Por­celángyárban. Értékük havonta meghaladja a négyszázöi- venezer forintot. A közelmúlt ban újabb tizenöt figurát fo­gadott el a zsűri, melyekből majd nagyobb mennyiséget rendel a kereskedelem. Hizlalás „futószalagon // Szalánta, Bosta, Németi, Szilvás és Eszterág. Négy fa­lut s egy önálló majort foglal magába a szalántai Hunyadi Tsz. Pontosabban még egy egészen friss majort, mely most már véglegesen „Gaga­rin” néven vonul be a tsz történetébe, hisz az első téglát akkor rakták le itt, mikor az űrhajós földköri útjára in­dult. Valamikor a káposztájáról volt híres Szalánta. De az a kis Szalánta volt, a mostani­nál két majorral és négy társ­községgel szegényebb. Szalán­ta most a marhahizlalásáról híres. Sehol a környéken nem hizlalnak 18 hónapos korra olyan 500 kilós exportképes hízóbikákat, mint Szalántán, PERIFÉRIÁN legidősebb fiú művezető Pé­csett. Jó szakmunkások. Az apa persze kilóg a családból, üzemből, kollek­tívából, s — ha volt egyál­talán — baráti köréből. — Elsüllyedt... — mon­dom neki. — Csoda? — méltatlanko­dik Ottó —. Rámjár a rúd. A rendőrség örökké zaklat. Úgy bánnak velem, mint egy bűnözővel. A múltkor is, kisebbik fiam patkány­mérget talált. Elszórta a földön, egyik rendőr csirkéi megdöglöttek. Megint csa& én voltam a hibás ... — Hatszor volt büntetve. — Persze. De nem va­gyok bűnöző. Még bűnös sem! Törvény előtt állt a követ­kezőkért: sógornőjét pofon­vágta — 100 forint, verek­szik a pályaudvaron — 300 forint, ismét pofonver vala­kit — 300 forint. Aztán ku­koricával üzérkedik — négy havi börtön, ugyanezt elkö­veti mégegyszer — ismét négy havi börtön. Aztán üzérkedés, társadalmi tulaj­don elleni bűncselekmény — 3 év 10 hónap. — De én nem törtem be, nem gyilkoltam, miért va­gyok bűnöző? Meg aztán, amiért a három évet kap­tam, abban miért voltam bűnös? Mond valamit, hogy vil­lanyt szerelt egy háznál, de 6 oem tudta, hogy a ház­tulajdonos úgy lopta ax áramot, mégis „bevarrták”. Később azt mondja: nem is szerelt ő semmit abban a bizonyos épületben, össze­függéstelenül beszél, mon­datai, gondolatai csaponga­nak egyik témáról a másik­ra. — Tulajdonképpen miért iszik? — Mondtam már: a rend­őrség rámfekszik. És a gye­rekeim ezt szégyenük... — Nem azt szégyenük, hogy mindig leissza magát? Nem is válaszol erre, el­engedi a füle mellett. Most egyik asztalost szapulja, aki ellene vallott a bíró­ságon: — Képzelje el uram, azt mondja, hogy én a piac­téren ittam munkaidő alatt! Pedig ez nem is igaz. — Hanem? — Itt ittam ni, a rév­büfében — és kimutat az ablakon, át a hajóállomás épületei irányába. A megyei börtönből még az őszön kérték az üzem vezetőségét, adjanak lehe­tőséget Ottónak: dolgozhas­sák, láboljon ki ebből az önmaga kereste fertőből. Hát dolgozzék itt, rendben van. Fizetésének negyven százalékát a bíróság letil- tatta, illetve a család kezé­hez juttatja. Érthető. — De ez a pénz kevés nekem! — jajdul fel Ottó és furcsán izeg-mozog a széken. Mennyit is keres? Pontosabban: keresett. Havi ezerhétszázat, felesége 850 forintot, a két felnőtt fia körülbelül két^kétezret Ti­zenegy ed magára nem éppen sok. De a gyerekek szépen öltözködnek, a lakáson, be­rendezésen szembetűnőé» látszik a rendszerető asszo­ny! kéz. Ebből a miliőből — mint­ha nem is ide tartozna — lóg ki ez az ember a maga vélt szerencsétlenségével. Pedig nem is alkoholista, vagyis közel sem áll azon a mélyponton, ahol már a szenvedély betegséggé fajul, ahonnét már nehéz az út visszafelé. Elnyűtten, elkeseredve ül és néz maga elé: — Valamit a jövőről, el­képzeléseiről ... — Most a Cementiparinál dolgozom. Csak volt itt né­mi elintéznivalóm még az üzemben, azért jöttem be. De nem iszok már. Megfo­gadtam. Ránk néz és kérdezi: „Nem hiszik el?” Nos, erre az ígéretre aligha lehet mérget venni. A közösség­nek nagy ereje van, de né­ha a gátlástalanság még erősebb. S nem tudni még — legföljebb csak remény­kedni lehet —, hogy az új munkahely, az új kollektí­va talán erősebb lesz és fel­emeli ezt a roskatag öreg­embert, akinek a kezei, a mindenttudó, ezermester keze igazán tiszteletre méltó, de es nem minden. Bath Peresre Ahol a gondozó csak akkor kap prémiumot, ha szállítás­kor a bika extrém minőségű, márpedig külföldre csak ext­rém állat mehet. Hagyomány Szalántán a káposztának van hagyománya, Németiben. Bostán, Eszterágpusztán a bi­kahizlalásnak. Kerner Ádá- mot, a tsz fiatal elnökét is ez a szó fogta meg. Ami hagyo­mányos, annak jövője is van. És lett is. A marhahizlalási ágazat törzsgárdája mind régi bikanevelő. Itt van mindjárt a két Krizics Márk Németi­ből, Kundár György ugyan­onnan, Sebők István Eszter- ágpusztáról, Szilvási Pál gon­dozó, akinek a keze alól kö­zel száz hízómarha ment már exportra, ugyancsak Eszterág- ról. A marhahizlalás 22 em­bernek ad munkát, kenyeret egész éven át s közülük a fel­sorolt öt ember azonos körül­mények között 20 százalékkal eredményesebben hizlal az át­lagnál, pedig a többi sem rossz. Hát. ezt jelenti a ha­gyomány; Hizlald» futószalagon Kicsit hangzatosnak tűnik, mégis így van. A szalántai tsz az év minden szakában, csak­nem minden hónapban folya­matosan szállít hízómarhát. Ezt úgy érték el, hogy már az előző évben gondoskodtak a következő évi hízóalapanyag ról részben saját szaporulat­ból, másrészt vásárlások út­ján. Most is benn áll már az istállójukban 160 növendék, amiből csak, 1965-re lesz kész vágómarha. A gondozóknak 30-as standjuk van,. s hogy méltányos legyen az elosztás, igyekeznek úgy megszervezni a dolgot, hogy legalább éven­te egyszer minden gondozó „szállíthasson”. Mert a szállí­tó prémiumot kap, tavaly még az I. osztályú marha után is járt prémium, most csak az extrémek után kapnak egy munkaegységet (a 35 forint) darabonként. Amelyik gon­dozó leszállított, az fiatal -vá­lasztás utáni bikákat kap, me­lyeket aztán a következő szál­lításig nevel, hizlal; Gyorshizlalás Szalántán nem törekednek nagysúlyú bikákra, a maxi­mális átadási súly náluk 450 —500 kiló, de ennek nagyban megnöveli értékét és minősé­gét az, hogy egészen fiatal ál­latokkal érik el. A fiatal állat húsa kelendőbb a világpiacon, ennélfogva az átvételi ára is magasabb. A tsz-nek tehát ér­deke, hogy a hizlalási időt le­rövidítse és minél fiatalabb korban érjék el a bikák a vá­góra érettséget. A vágómarha átvételkor két éves koron alul számít fiatalkorúnak. Szalán­tán 18 hónapos korban feje­zik be a hizlalást és érik el a kívánatos súlyt. Sőt az idén a bőséges pillangós szénakész­letek tárolásával 16 hónapra kívánják csökkenteni a hizla­lási időt. A hizlalást válasz­tás után szinte azonnal meg­kezdik intenzívebb takarmá­nyozással, tápokkal s ezzel kihasználják az állatok fiatal­kori nagyobb növekedési eré- lyét, jobb takarmány hasznosa - tását S az eredmények őket iga­zolják, a tenyésztési és gazda­sági eredmények egyaránt. Tavaly az évi átlagos súly- gyarapodás naponta és dara­bonként 84 deka volt, a kemá- nyítőértékesülés 21,2 százalék. Egy kiló marhahúst 15,94 fo­rintért állítottak el, ebből a takarmányozási költség a ma­gas — 13,11 forint. Ezen kí­vánnak mindenekelőtt csök­kenteni. A minőséget fémjelzi viszont, hogy tavaly 263 hízó- marhát értékesítettek s ebből 173 exportra ment, amire igen magas felárat kaptak. Tavaly a tsz 6,9 milüós összbevételé­ből 2,07 milliót tett ki a már- hahizlalás bevétele. Egy hízó- marháért átlagosan 7894 fo­rintot kaptak. A gondozók havi átlagkeresete 2500 forint volt. Itt megjegyzendő, hogy a gondozók fizetésük 80 szá- ' zalékát a súlygyarapodás sze­rint kapják, tehát anyagilag a legmesszebbmenőkig érde­keltek abban, hogy a gondo­zásukra bízott állatok minél rövidebb idő alatt minél na­gyobb súlyt érjenek el. Perspehiíva A marhahizlalás távlatilag is fő ágazat marad a szalán­tai tsz-ben párhuzamban át ugyancsak nagy volumenű ser­téshizlalási üzemággal. 1964- re például a betervezett 265- tel szemben 300 hízómarha ér­tékesítésére kötöttek szerző­dést az állatforgalmi vállalat­tal. Ebből már 71-et le is szál­lítottak, 48 exportra ment, a bevétel közel háromnegyed- millió forint. Jelenleg már 1965-re kötik a szerződése, két; «“* &BÚ -U

Next

/
Oldalképek
Tartalom