Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-24 / 120. szám

1964. MÁJUS 24. NAPLÓ 9 JH&dern ember vásár A budai vár kapuja sehol. A bejárattól csak a fűvel be­nőtt paloták romjait látja az ember, A portásfülke melletti régi várfal darabba tört osz­lopokat, márványlépcsöket fog körül. Beljebb az ágyútól szagga­tott utcán néhány ember. Kis targonca kőtömböt emel egy gépkocsira. Fehérköpenyes fia­tal mérnök egy épület tetejét figyeli. A Sándor palota alatt üresen tátong a vaskerítés kapuja. Felette félre billent a kardot tartó patinás-zöld tu­rulmadár. NEHÉZ AZ ÉPÍTŐK HELYZETE — Félépül-e a vár 1970-re? — kérdezzük Burai Sándor főépítésvezetőtől egy piros aib- lakkeretes, kívülről késznek látszó épület előtt. A fiatal, energikus férfi gondterhelt. — Nehéz lesz, nagyon nehéz — mondja. — Kevés az em­ber. A kőfaragókat és alvál­lalatokat nem számítva- mi, 41-esek, kétszázan dolgozunk. Az évi feladat végrehajtásá­hoz még majdnem ugyaneny- nyi munkásra lenne szük­ség... Megjegyezzük, hogy Pest­ről a vár szinte késznek lát­szik, s az előttünk álló épüle­tet is beüvegezték már. ' — A városkép szépítése miatt a Pestre néző várfala­kat, palotahomlokza tokát, a Rondellát és lépcsőket való­ban rendbehoztuk, a kupolát újjáépítettük — válaszolja — A külső homlokzatok és szer kezetek nagy része rendben van. De a belső átépítések és különösen a volt Horthy rezi­dencia még nagyon sok mun­kát igényel. Szemben a piros ablakkere­tes A-épülettel, a főmérnök elmagyarázta, hogy a mellet­te fekvő B és C palotával együtt itt áll majd a Nem­Ott az E-épület, amelyben jö­vőre meg kell nyitni a Tör­téneti Múzeumot. Ez lesz elő­ször készen. Mellette volt a Horthy-palota- ahova azután az Országos Nemzeti Könyv­tár költözik. Most már érthető az épí­tés rendszere: azért látszik annyira elhagyottnak a bejá­rati rész, mert belüliről kifelé haladnak az építők. AZ OROSZLÁNOS UDVARBAN A főmérnök átvezet az ud­varon, s az E-épület mögött a hátsó zárt udvarban elége­detten mutatja a mélyben a most feltárt évszázados vár­falakat. Arrébb, a még kívül­ről bepucolatlan, de belül kész lovagtermet, s közelről a re­gényes Buzogány tornyot. — Ezt a hatalmas zárt ud­vart végig beépítjük — szólal meg Burai — Közép-Európa egyik leghatalmasabb könyv­raktára lesz itt. Századok után végre nemes célt szolgál ez az épület... Á szálló porban keskeny pallókon sűrűn forduló tafics- kázókat nézzük. Hónapokig csak a törmeléket hordják in­nem kifelé. A főmérnök di­cséri a munkásokat. A három szocialista brigádot. Az em­lékezetes bravúrt: a pártkong­resszus tiszteletére a kupola héjazatát három hónap alatt húzták feL Erről eszébejut az egyik csoport, a Mészáros-bri­gád, amely éppen itt dolgo­zik. Velük délben találko­zunk, mert a mélypincében vannak. — Nem nagy a különbség a kupola után a mélypincé­ben dolgozni? — kérdezzük a mosolygós Mészáros Ká­rolyt. — De bizony. Hideg van odalenn. Fázunk. És nagy a por. Nem szívesein mentek oda, de azért becsülettel dolgoz­nak, Tudják mi volt. és mi lesz itt. — Rajtunk nem múlik a határidő — búcsúznak el. A főmérnök megerősíti szavu­kat MÉG LE LEHET GYŐZNI A NEHÉZSÉGEKET A beruházó vállalat iro­dája a bejáratnál egy romos épületben van. Komjáthy Oszkár irodavezető mérnök optimista is, meg nem is. — A vár újjáépítésének költségére 1,2 milliárd forin­tot fordít államunk — ismer­teti a helyzetet. — A mun­ka 25 százalékát végezték el eddig. A hátralévő hat év mindegyikére 150 millió jut még. Az idén ez biztosan nem lesz meg. Más, kiemelt épít­kezésekre csoportosítják az erőt. Bízunk a minisztérium ígéretében, hogy a következő években nagyobb erőket for­dítanak a vár építésére. Az iroda azonban nem tét- len. Terveket készített a na­gyobb arányú téli építkezések biztosítására. Az Építésügyi Minisztérium támogatja az el­képzeléseket: ezer ember dol­gozzon a belső munkákon. — Meglesz a vár a határ­időre — mondja Komjáthy Oszkár. — Meglesz, kihajt­juk. Itt a várban mindenki ezt akarja... Kilépünk a csendes utcára. A Dísz térről a megtámasz­tott Karmelita Kolostort, a régi Várszínházát nézik a buszra várakozók. Bizonyára nem ismerik az építés mene­tét, az építők ígéretét: „Meg­lesz, készen lesz a vár határ­időre." Kezük nyomán a nép kin­csévé válik a királyok népte­ljen palotája. Csákvári János A fiatal házapár sokáig ke­resgélt a Salt Lake City-béli autótemető ütött-kopott ron­csai között, míg végül is Clark Lynn az egyik kocsi előtt meg állt. EGY KISKOCSIT SHERYLÉRT — Ez jó lesz — mondta, majd közelebb lépett a telep vezetőjéhez: — De pénzünk, sajnos, nincs... — Uram, ez nem jótékony­sági intézmény!... Lynn egyetértsen bólintott. — Nem is akarjuk ingyen. Ellenértékképpen itt hagyjuk Sherylt. A telepvezető nem értette a dolgot.. A fiatalasszony, aki karján párhónapos csecsemő­vel állt a férfiak mellett, a gyerekre mutatott: — Öt adjuk a kocsiért... — Mit képzelnek, kérem — háborodott fel az idős telep­vezető és azonnal elzavarta a fiatal házaspárt. Az ajánlat körül — bármi­lyen furcsán is hangzik — tu­lajdonképpen csak egy hiba volt: nem a kellő helyen hangzott eL A bébik áruba- bocsátása egyes nyugati or­szágokban éppen olyan is­mert és jól jövedelmező üz­letág, akár a heroincsempé­szet, vagy a nyilvánosházak ..táncosnőinek" utánpótlása. Sok gyermektelen házaspár él ugyanis az Egyesült Államok­ban, Svédországban, Hollandiá ban, Angliában is, s közülük nem egy minden áron sze­retne örökbefogadni egy apró­ságot. Csakhogy éppen ezek­ben az országokban a törvé­nyek igen körülményessé te­szik az adoptálást, emiatt több az örökbefogadó-jelölt, mint az örökbefogadható. „Ügyes” üzletemberek ezért olyan országokban vásárolják fel — ügynökségek és magán­felek részére — a csecsemő­ket, ahol lehet. Egy amerikai üzér például Dél-Koreára spe­cializálta magát, ahol az ame rikai katonák és a helybeli lá­nyok futó ismeretségéből szár mazó csecsemőknek senki sem örül. Mások Európának vagy Latin-Amerikának azokra az 1 országaira vetették ki hálóju­kat. ahol a munkanélküliség miatt nagy a nyomor. Mary Verden is Brazíliából költözött Angliába; munkát keresett. Idegenben azonban éppen úgy nem sikerült állást találnia, mint odahaza. Hogy mégis fent tudta magát tar­tani, azt egy fiatal rendőrnek köszönhette, aiki gáláns elő­zékenységgel „szárnyai alá vette”. De a gondoskodás csalt addig tartott, amíg a lány be nem jelentette, hogy gyereket vár. Akkor a gáncsnélküli lo­vag kimutatta fogafehérjét. — Nem bánom, mit csinálsz és hogyan csinálod, de szaba­dulj meg tőle! A „JÓSZÍVŰ” NOÉMI A bábaasszony, akit Mary felkeresett, csak tegersoik pénzért vállalkozott a tiltott műtétre. Á kislánynak persze nem volt pénze, s így nagyon örült, amikor a kuruzsló meg­ismertette egy Noémi Álba nevű fiatal nővel, aki „meg­sajnálta’’ és házába fogadta a „kis brazíliait”. Mary éppen olyan gyanút­lanul fogadta el ezt a gondos­kodást, ahogy a rendőrét és heteket töltött, boldog várako­zásban, az Álba család ottho­nában. Később derült csak ki. hogy a barátságnak nagy áfa volt. A Penna-klinikán, a szü­lőszobában, csupán Noémi Alba, a jóbarátnő volt mellet­te, és ő a szülés után azonnal kivitte a szobából az újszü­löttet. Mary azt hitte, így szo­kás. Nagysokára — a percek is óráknak tűnnek ilyenkor — tért vissza Noémi és a fel­zaklatott anyának csupán any- nyit mondott: — A kicsi meghalti.. De amíg a jóbarátnő együtt zokogott Maryval, anyja, az idősebb Álba, már javában árulta a csecsemőt — csekély 80 ezer pesóért. A bűntény egészen véletle­nül került napvilágra. Az egyik ápolónőnek feltűnt, hogy a gazdasági vezető eggyel több gyermekholmit adott ki, mint ahány csecsemő a kli­nikán található. Mivel már korábban is gyanakodott, az esetet azonnal jelentette a vá­rosi elöljáróságon. Vizsgálat indult. így lepleződött le a gyermekkeresikedő banda, amely a kórház orvosaival játszott össze. A kihallgatások során módszereik is ismertté váltak. Ha a magányos anya nem akarta megtartani, egy­szerűen, tízezer pesóért meg­vásárolták tőle gyermekét. De ha olyanra akadtak, mint Mary, aki elesettségében is ragaszkodott kicsinyéhez, fél­revezették a szerencsétlen anyát, azt hazudták neki, hogy gyermeke meghalt... VREPHODOCHOS A csecsemők adás-vételét a törvény természetesen bünte­ti, de nem mindenütt. Görög­országban éppenséggel állami fennhatóság alatt létesítettek olyan intézményt, ahol a gyér mektelen szülők, — ha kiáll­ták a kérdőívek próbáit — ígéretet tettek arra is, hogy szeretni fogják a kicsit és megalkudtak az árban — örök befogadhatják az elhagyott gyermekeket. A szülők többnyire nem is­mertek. A görög főváros több pontján ugyanis, sőt vidéki városokban is van egy-két olyan ház, amelynek falára postaládához hasonló alkalma tosságot függesztenek, rajta nagy betűkkel áll a szöveg: Vrephodochos, azaz kisgyer­mekek számára szolgáló hely. Egyszer vagy kétszer hetente, az éjszakai órákban, halk lép­tek közelednek a ház felé. Aztán egy női alak tűnik fel. Aggódva néz jobbra-balra, majd kinyitja a láda fedelét és „valamit” belerak. Csönget. De a portás nem jön ki, csak amikor a fiatal anya, többnyi­re szerencsétlen vidéki lány. aki gyermekével a társadalmi és vallási előítéletek miatt semmiképpen sem térhetne haza, már éltűnt. Évente 3—4 ezer házassá­gon kívüli gyermek. születik Görögországban. Nagyrészüket ilymódon „bízzák” az állam­ra. A görög kormánynak égi­szén addig sok fejtörést és főleg anyagi gondot okozott az elhagyott gyermekek gon­dozása, amíg kiutat nem ta­lált. — Azóta Görögország éppenúgy exportál gyermeke­ket, mint akár narancsot vagy citromot. Már több mint ezer görög bébit szállítottak ki így — kemény valutáért — az Egyesült Államokba, Svédor­szágba és Angliába is. Görögországban sem min­den gyerek kerül az állami export-menhelyekre, az úgy­nevezett Matera-otthonakba. A „Sie und Er” című svájci lap tudósítójának Papaukono- mou kisasszony, a Ma te" a igazgatónője a következőket mondotta: — Tudom, hogy vausnak olyan gyermekotthonok is- ahol bárki vásárolhat csecse­mőket. Sokan Közel-Keleten tűnnek eL Hogy miért és ho­gyan, azt nem tudom.... Hogy miért? Közülük ke­rülnek Jd azok a rabszolgák, akik még ma is ezerszámra találhatók például Szaud-Ará- biában. És hogyan? Közve­títő segédletével, valamelyik csempészhajó fedélzetén ... De hogy-hogy? És tulajdon­képpen ez lehetne a kérdés — nemcsak Görögországban, ha­nem Olaszországban, I-atin- Amerikában és másutt is, ahol csak lehetősége van á lelketlen gyerekkufároilcnak. a nyomor és az elesettség vám - szedőinek. A nyugati világ egész rendőrsége megmozdu', ha egy milliomos gyereke el­tűnik. Nyugat rendőrségének figyelme viszont csak elvét1.’* téved egy-egy nagyobb bot­rány kapcsán, a modem em- bervásáron hányódó csecse­mőkre, akikkel szüleik nem tudnak vagy nem akarnak tö­rődni, s akiknek terhét, anya­gi és erkölcsi felelősségét ha­zájuk sem szívesen veszi me­gára. ÖNODY GYÖRGV Sörgyári múzeum zeti Galéria. De ez készül el utoljára. Jobbra mutat a lejtős úton. Egy hatalmas nyitott kapu mögött, a zárt téren nagy a mozgás. — Az az Oroszlános ud­var — mondja. — Most min­den erőt oda összpontosítunk. Irodalmi est május 25-én, hétfőn este 7 órakor a Városi Művelődé­si Házban (Pécs, Déryné utca 18. szám) BENJAMIN LÁSZLÓ CSANÁDI IMRE LENGYEL JÓZSEF SIMON ISTVÁN személyes részvételével. A Versbarátok Köre Irodal­mi Színpadának tagjai: Bárdosi Németh János, Ber- tók László, Csorba Győző, Galambosi László, Makay Ida verseiből adnak elő. Bevezetőt mond: CZINE MIHÁLY. Jegyelővétel: Magyar írók Könyvesboltja, Pécs, Kos­suth Lajos utca 5. szám. A csehek és s2Üovákok nem csak a sörfőzésről, hanem sör- fogyasztásukról is ismerete- lesek. Csehszlovákia minden polgára évente átlagosan 110 liter sört fogyaszt. Ez termé­szetesen csak az egy lakosra átszámított átlag, amelybe a gyermekeket, serdülőket és a lakosság azon rétegét is bele­számítottál?, akik nem is isz­nak sört. A világhírű cseh sö­röket. elsősorban a pilseni Vrquellt, a Ceské Budéjovi- ce-i Budvart és a Prága— Smídhov-i StaPoprament .60 országba és tiszteletet ébresz­tő mennyiségben — körülbe­lül 450 000 hektolitert — ex­portálnak évente. Ez kb. ti­zenháromszorosa az 1950-ben szállított mennyiségnek. Ezért nem csodálatos, hogy Pilsenben, a világhírű 12 fo­kos pilseni Urquell városá­ban sörgyári múzeumot alapí­tottak, amelyet az egyik volt malátagyárban helyeztek el. 1A látogató itt értesül arról, hogy Pilsenben már a XVI. ■ században 26 sörfőzde és 36 malátagyár létezett. A mú­zeum épületének ősrégi pin­céi maguk is múzeumi ér­dekességek. A múzeum megtekintése azonban fordított sorrendben történik. Ide sok látogatócso. port érkezik, akik először a modem sörgyár üzemeit te-! kintik meg. Ezekben mégis- i merkednek a mai állapottal,; mint például a legkorszerűbb1 töltővel, amely a főüzemben található. Ez a berendezés óránként 14 000 üveget tölt meg sörrel, lát el címkével és zár le. A látogató ezután a múltat tekinti meg. Először a közelmúltat: a pilseni sörgyá­rat 1945-ben amerikai bom­bák semmisítették meg. A gyár alkalmazottai építettek újjá. A legkülönbözőbb szer­számok. újabbak és légiek, megismertetik a látogatókat a sörgyári munkások múltbéli fáradságos munkájával Az egyik kiállítási tárgy különö­sen érdekes. Egy sörgyár mo­delljét mutatja be. amelyet a pilseni sörfőzde Vesely nevű alkalmazottja készített. Olyan pontoß, hogy valóban lehet benne sört főzni — egy főzet . — .1. .. .v. < h.teffí'ykz Egészségére! Valódi pilseni Urquell sörrel. 10 litert tesz ki. Érdemes meg tekinteni a régi földalatti ma­látagyárat a XV. századból származó pincéket, és folyosó­kat is. Az udvar is múzeum. Itt régi söröskocsikat állítot­tak ki, közöttük egy olyat, amely egy hatalmas hordót szállított. Az udvar falában van egy eredeti sörfőzési jog­gal felruházott ház gótikus ka­puja. Régen ugyanis csak azoknak volt szabad sört főz- niök. akiknek megvolt hozzá az úgynevezett főzési joguk. Érdekes, hogy ezt a jogot nem A XV. század első fc’ébíl származó történelmi maláta­gyár részlete személyeknek adták ki, ha­nem házhoz voltak kötve. Ha eltűnt-a ház, elmúlt a főzési jog is. Valóban érdemes megbé­kíteni ezt az egyedülálló mú­zeumot és megismerkedni en­nek az egész világon szívese i fogyasztott italnak a készíté­si módjával. Egy bolgár felfedezés nemzetközi sikere Percy Belcher, az angol dohánytermelő munkások szakszervezetének titkára Lói donban ismertette a dohán; - termesztés forradalmi újítá­sát, bolgár kutatók eredmé­nyét: a Bolgár Tudományos Akadémia Hágában kiváltotta a nikotinmentes dohányter- mésztési eljárás szabadalma i. Az eljárás lényege, hog,- fiatal dohányhajtásokat rác/- tanak paradicsomra vagy egy stramonium nevű igen elter­jedt vadontermő növényre és ennek révén olyan dohányle­velet termesztenek, amelynek nincsen nikotintartalma. Az angol szakszervezeti tit­kár szerint a felfedezés óriási érdeklődést keltett Ameriká­ban és egész Európában; egy francia vállalat állítólag fel­ajánlotta, hogy megvásárolná a szabadalmat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom