Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-24 / 120. szám
9964. MÁJUS 24. NAPLÓ 5 Házigazdák és lakók Furcsa menet lép ki a pécsi járásbíróság kapuján. Elöl a bíró, mögötte két népi ülnök. Aztán az ügyész lépked, majd egy szőke nő, a jegyzőkönyv vezetésére. Végül dr. Kertész Ferenc és dr. Göbölös László ügyvéd. Helyszíni szemle V Néhány perc múlva már a Déryné qtcában suhan a kocsi. Dr. Békéi László, a bíró hátrafordul, s felhasználja az alkalmat a tájékoztatásra. Mint mondja, január elsejével új rendelet lépett életbe. A rendelet szerint a házigazda néhány kivételes esettől eltekintve, felmondhat a lakójának, ha megfelelő cserelakást biztosít. Ha a lakónak a cserelakás nem tetszik, akkor a bírósághoz fordulhat, és... ... — a bíróság kimegy, s összehasonlítja a bérlő lakását a felajánlott cserelakással! — folytatom dr. Békéi gondolatmenetét. — Úgy van! — Éppen ilyen összehasonlítás végett megyünk ki most is. A kocsi megáll. Nagy, kolonizált bányászházakat látok az út egyik oldalán, a másikon pedig földszintes, kisvá- rosias épületek sorakoznak egymás mellett. Bemegyünk egy kopott külsejű házba. Tizenegyen szorongunk a konyhában. Alig lehet megmoccanni. Az őszhajú ülnök collstokot húz elő a zsebéből, s mérni kezdi a fala/. — Kettő hetven! — mondja a bírónak, mire az megismétli —. Kettő hetven! / És felírja a számoka/. Mindent felír. Hosszúságom és szélességet, magasságot és cementlapot, ajtónyitásokat és egyebet, ami csak elképzelhető. Bíró és ügyész jelenlétében Miután végeznek, az előszoba-félébe mennek. Heve- rőt látok itt, meg asztalt, székekkel, állványt tv-készü- lékkel. illetve könyvekkel. Minden arról tanúskodik, hogy laknak ebben az előszobában. — Hét ajtónyílása van! — mondja dr, Göbölös ügyvéd —. Kérem jegyezni: hét ajtónyílás! — ismétli meg nyomatékosan az előbbieket. — Ebben a szobában él a lakó. tanár fia — szól a másik ügyvéd, dr. Kertész Ferenc —. Kérem jegyzőkönyvbe foglalni. hogy a szobának melegpadlója van és fűthető! — És a hét ajtónyílást is! — szólal meg az előbbi hang. — Nem mindegyik ajtót használják! — szól ismét Kertész ügyvéd. így . folyik a felmérés tovább. Az egyik ügyvéd a házigazdát védi, a másik meg a lakót, a bíró pedig pártatlanul jegyez. Az alacsonytermetű, ballonkabátos ügyész némán áll a kör közepében, azt figyelve, hogy a dolgok a törvényesség szellemében mennek-e tovább. Amikor a két másik szobát is összeírják, az udvarra Vonul az embersereg. Igen szép udvar, nagy kajszi- és körtefákkal, hátul pedig üdezöld gyöngyvirágos résszel. A baloldali fronton nyúlketre- cek. — Az udvar már nem tartozik a bérlő lakásához! — mondja a házigazda, egy idősebb, köpcös ember. — Hogy-hogy nem tartozik’ — kérdi a lakó. — Azért kérem, mert a gyümölcsfákat én metszem és gondozom! — szól ismét a házigazda. — És a nyulak? Meg a fás- kamra, amiben a szenet tartom? — kérdi a lakó. — A fáskamrát nem is kellene használatba adnom! — tromfol a házigazda. — Fiát hol tartanám a szenet? — szól ismét a lakó. Talán a bíró is csodálkozik kicsit a házigazdán, hiszen amit az udvar kizárólagos használatáról mond, képtelenség. Először is a házigazda a Sörház utcában él, a lakó pedig itt; másrészt pedig a lakásba csak az udvaron át lehet bejutni. Nem járhat valaki a levegőben, azért mert lakó. Mégsem szól a bíró, azaz hogy igen, de mást mint várnak: — Az ügy érdemi részét majd a tárgyaláson fogjuk eldönteni! Kérem a feleket, hogy mérsékeljék magukat, mert a helyszíni szemle éppen olyan megítélés alá esik, mint a bírósági tárgyalás! A szigorú hang elhallgattatja a vitatkozókat, kissé, megnyugszanak az emberek. A Sörház utcában azonban, a házigazda lakásában — amelyet cserébe ajánlott fel a lakóknak — ismét fellángol a harc. Védelem a zaklatás ellen — Mindig így megy? — : kérdem a bírótól egy szabad : percében. — A legtöbbször — válaszolja. >— És kinek van igaza? — Általában? Általában a lakóknak, mert a felajánlott cserelakás nem egyenértékű. Előfordulhat persze az is, hogy az igazság a házigazda oldalán áll. — És a rendelet nem vezetett visszaélésekre? — A házigazdák részéről? Nem vezethet, mert a vitás ügyekben a bíróság dönt, a bíróság pedig ügyel arra, "hogy a rendeletet ne lehessen a lakó ellen kihasználni. Egyébként is, van a rendeletnek egy olyan záradéka, hogy ha a házigazdát elutasítják, akkor két évig nem ajánlhat fel újabb cserelakást. Ez is a lakókat védi a zaklatások ellen. Dr. Békéi László búcsút int, aztán elvegyül a méregető és számolgató tömegben. Siet, mert még a Kulich Gyula utcába is el kell mennie. Holnap Olasz községbe utaznak, azután talán máshová. Sok az ilyen panasz. M. L. Gyerekek az Ar anyós-kútnáL — Isten áldása ez a mosógép. Nagyon okos ember volt, aki kitalálta — mondja Ambrusné. — Csak esze nem volt — teszi hozzá bosszúsan Ambrus Imre. — Miért? — Mert az asszonyok most csak urizálnak. Vékony, munkától meggyötört ember. Éppen olyan, mint a felesége. Az iroda felé menet az üzemegységvezető magyaráz: — Csak azért tudnak ilyen lakásokban lakni, mert sohasem laktak jobban. Megszokták. — Maga szeret itt a pusztán? — Szeretek. Igaz, mindig is tanyasi voltam. Ha bemegyek a városba, színházba vagy hivatalos ügyben, alig várom, hogy hazajöjjek. Itt nagyon jó. Nekem legalábbis. — De ezek a lakások szörnyűek! — Igen. És ha még Kelemenligetet meg az Ilma- pusztát látná! És a gyerekek? Sok a pusztán a gyerek. Olyanok mint másutt, csak talán kicsit maszatosabbak, pirosabbak a levegőtől meg a napfénytől 5 legtöbbje mezítláb jár. De azért olyanok, mint a többiek. Síi lesz a gyerekekkel? Válaszolhatta volna azt is Várdaróci József, hogy mire ezek felnőnek, már híre pora sem lesz a szomorú örökségnek, a nyomasztó szociális körülményeknek. De nem ezt mondta — s ekkor már világosan kikerekedett bennem, hogy nagyon rendes ember lehet ez az üzemegységvezető. Olyan ember, aki nemcsak a rábízott gazdasággal törődik, hanem az emberekkel is. ö is nagyon pontosan tudja, nemcsak „mire felnőnek” van, hanem „miközben felnőnek” is. — Nagyon nehéz. Nagyon nehéz elindulni. A pusztán mindössze egy középiskolás van. — Nem akarnak továbbtanulni? — Menjünk át az iskolába! Az iskola, a puszta legszebb épülete. Tanterem mindössze csak egy van. Délelőtt az alsósok járnak ide. Tíz elsős, hat másodikos, tíz harmadikos és kilenc negyedikes. Délután öt ötödikes, nyolc hatodikos, öt hetedikes, hat nyolcadikos. Két tanítójuk van. Az igazgató Vas Zoltán tanítja a felsősöket, ő jelenleg nincs itthon. Az alsósok tanítója Káli József né. Kurtán-furcsán, hivatalos arccal felelget. Nem tudom miért? Talán azt hí ■ szi a pusztai pedagógusokat okolom azért, mctt általában a pusztai iskolában végzett gyerekeknek sokkal nehezebb a középiskolában, mint a városban végzetteknek. Pedig hát erről szó sincs. — Mennyit tud foglalkozni naponta egy-egy osztállyal? — Hogy-hogy mennyit, öt órát! Azt hiszi amíg egyik osztállyal közvetlenül foglalkozom a többi nem Csinál semmit?! Dehogy hiszem. Nem akarom neki megmondani, hogy én is tanyai iskolába jártam. Nyolc osztályt tanított volna egy tanító, ha lett volna nyolc osztály. De rendszerint csak hat volt. Vagy még annyi sem. Nagynehezen sikerül megmagyaráznom az üzemegységvezető segítségével, miért kérdezem. — Fiát közvetlenül csak egy-egy óra jut minden osztálynak. Ez az! Többek között ezért nehéz elindulni. Meg az egészségtelen, kicsi lakásban szorongó nagy család miatt. Meg azért, mert a papa legtöbb esetben csak két osztályt végzett Sajnos. Csak emberségre taníthatja nyolcadikos fiát, az egyenlet-megoldásban nem tud neki segíteni. Az emberség TCTÍR6S RÄPiTÄTiöa1 jé© A. CSERTŐI (Balról jobbra). „Bugás Jakab” — „Vándordiák” — „Tenkes kapitány”, aztán a labanc Heszeg Karcsi, és végül „Ebcrstein ezredes...” LESZÁMÍTVA a hazai pofonokat, az elmarasztalás olyképpen szólt hogy a csertői kurucok egy héten át nem mehetnek ki az utcára — az iskolába-menetelen kívül persze. .. — s az óraközi szünetekben velük senki szót nem válthat, nem is parolázhat. E büntetés a felnőttek részéről szabatott ki s a legnehezebben elviselhető is. Kéremszé- pen ilyen kisfiúknak megtiltani a grundot, egy álló hétig!? S kiközösítve, szótlanul ácsorogni az udvar végében?! A „kurucok” neheztelnek is ezért fenemód, csak Heszeg Karcsi nevetgél magabiztosan, amire meg is van minden oka, mert, bár — ahogy mondják persze — a környék legcsintalanabb gyereke, ez esetben nem vett részt a „bal héban”, illetve számára pozitív szerep jutott a csertői „Tenkes-ügyben”. Hát meséld csak Karcsi fiam, hogy volt a dolog, addig én bemutatom a többieket. Nos. ez a szótlan és megszeppent gyerek a Krainer Jani, azaz a Tenkes, aztán Kántor Sanyi, vagyis a Buga Jakab, továbbá Jusits Feri, a vándordiák és végül a labanc Eberstein ezredes a tökmag Kis Géza személyében. Az ezredes egy szép nap délutánján megyen a falun régig. Apjához indult éppen a szövetkezeti máj or-épületek felé. Az út itt vezet el a csertői kastély parkja mellett. Erre járni nem éppen tanácsos Gézának, mert nincs a közelben sem Heszeg Karcsi, sem Nyári Jóska, akik legjobb barátai s egyben az iskola legerősebb „srácai”. Nomármost, Tenkes és a nagyon sokat számít — talán el sem hiszik, mennyi emberséget hordoznak magukban ezek a kis tanyai nebulók — de könyvek kellenének, nagy világos ablakok ... Nehéz elindulni! — Az idén hányán jelentkeztek középiskolába’ — öten. — Hányat vettek föl? — Egyet. A másik négy közül három helyhiány miatt, egy pedig gyenge tanulmányi eredménye miatt nem került be. — De azt beszélik a kis Sebestyén sem megy. Nosza, hol a kis Sebestyén? Pici, fekete gyerek. Rajzból, énekből négyes, a többiből ötös. Legutóbb a körzeti tanulmányi versenyen számtanból első lett. Az apja kocsis. — Tényleg nem akarsz tovább tanulni? Vigyázzban álL — Dehogynem! Fölvettek. Aztán szégyent ne hozz az iskoládra meg a pusztádra! Jó utat kis Sebestyén! l ázár Ervin többi kuruc itt a parkban tar nyázik és ha elcsípik őt, mármint az ezredest, akkor jó vége nem lesz a találkának, miképpen az igazi Eberstein Í3 minduntalan ráfizetett a tv-ben. Géza persze „igazándiból” nem labanc, így hát bátor fiúcska. Ezen tűnődött éppen, amikor az erdőszélből kirohantak a kurucok, elöl Tenkessel: — Elfogni! A nagyfülű, ártatlan szemű ezredest bevanszolják az erdőbe. Neki szorítják egy fenyőfának, elő a zsineggel. A vándordiák és Buga Jakab hátrakötik a kezét, Tenkes pedig három zsebkendőből gyűri a gombócot s közben a győztes magabiztosságával, elcseveg a labanccal: — Elárulod-e a jelszót vagy sem?! Ezredes: — Nem! De majd jön a Karcsi, ad neked akkora pofont, hogy az eget is nagybőgőnek nézed! Tenkes kapitány hangosan felnevet,* majd hirtelen elkomolyodik és így szól: — Megmondod, különben vallatunk... Tudni kell, hogy Heszegék- nek. azaz a labancoknak is van füttyjelük, Tenkes éppen erre kíváncsi, a további hadmozdulatok érdekében. De Géza hallgat. Erre aztán betömik a száját. Tenkes egy jókora vesszőt vág a bicskájával és megsuhogtatja. De mielőtt az ezredest ráncba- szednék, Papp Jancsi, az egyik kuruc gyanakodva nézi a fejleményeket és hátrál kifele az erdőből. — Hova mész? — Én nem állom az egészet ... Fia el nem engeditek a Kis Gézát, megmondom az anyjának! Eliramodik, Tenkes és Buga utána és az erdőszélen néhány pofont lekennek neki, mert ugye az „áruló” ..., szóval tetszik érteni, ugye? A fenyőfától nem messze viszont — a bokrok alatt — megzör- ren valaki: Fleszeg Karcsi! ö is a szokásos délutáni tétlenségében jár erre, hallja a kiabálást és látja, mi történik jó cimborájával, Gézával. Tulajdonképpen most ki kéne szabadítani, de... a kurucok túlerőben vannak, és hiába van félelmetes híre a III. osztályban Karcsi pofonjainak, ezek azért mégis csak többen vannak. Iszonyúan sajnálja Gézát, de egyelőre nem tehet semmit az érdekében. Mér csak azért sem, mert miután az „áruló” Papp Jani megkapta a magáéit, Tenkes és csapata visszatérőben van és most nekiállanak a valla-, táshoz: — Szóval nem felelsz?! Géza nemet int a fejével, szemében düh, de keményen állja a sarat. Meg a lábaszára a vesszőt. Mert osztogatják szaporán, majd a kurucok ezután felpattannak nemlétező lovaikra és elvágtatnak az erdő sűrűjébe. Ugrik is a bokor alól Karcsi, elő a bicskát, el vagdossa a kö teleket, kiszedi az ezredes szá jából a zsebkendőket. Géza mindjárt leül a fa tövébe. A kurucok már hetedhét- határon túl vannak és eszükbe sem jut, hogy Géza esetleg meg is fulladhatott volna, ha Karcsi éppen nincs a közelben. * MOST AZÉRT a kurucok, a legnagyobb egyetértésben ülnek a tanító néni szobájában. Tenkes nagyon szótlan, Karcsi mosolyog, ő a hős, aki megmentette a Géza gyereket Átkarolva ülnek egymás mellett, az ezredes hálás pillantást vet rá. — TV-ben láttátok? — Igen — felelik a fiúk és hallgatnak. Amit az újságíró ehhez hozzátenne: ha újraszületne a Tenkes kapitánya című TV- film, újra le kellene pergetni. Ugyanis nem oszt, nem szoroz: a világ legártatlanabb ifjúsági kalandregénye vagy hasonló filmje is válthat ki gyerekekből hajlamot a rosszra, de a jóra is. És az tegye szívére a kezét, áld gyermekkorában hasonlót... Szóval, hagyjuk. A tanulságot persze valakinek le kell szűrnie e történet- bőL A fiúknak. Ebben nem is csalatkozunk: megbékültek, „Többet ilyent soha nem csinálunk ... Igazán nem csinálunk ...” — mondták riadtan és nagyon őszintén. Nekünk, felnőtteknek pedig —- ezt el is kell hinnünk. Rab Ferón* _^ „. .. Tgy vallattuk az ezredest.. .'*
