Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-23 / 119. szám

1964. MÄJTJS 23. mapl6' 3 Az „aranytojó" tyúkok Wo, hát er a eta azért ki­esi t túloz. Nem tojnak azok a tyúkok aranyat. Minden­esetre egy fél Wartburgot toj­tak Kis Nagy Lajoséknak Tengeriben, Természetesen a baksai tsz- ről van szó! A baksai tsz immár bibliográfiát készít­hetne a róla készített cikkek­ről, rádió-interjúkról, tv-ri- portokról. Könnyen rámond­hatná az ember: Na ezt a tsz-t is szépen felfújják! Pedig nem fújják föl! Erről szó sincs. Csupán annyiról, hogy a bak­sai tsz nagyszerű eredménye­ket ért el baromfitenyésztés­ben. Nagyüzemi baromfite­nyésztésben és — ez nagyon lényeges — háztáji baromfi- tenyésztésben is^ Háztáji tojásgyárait A tsz-elnököt Baksai Antal­nak hívják. Minden mezőgaz­dasági szakembernek megvan a kedvenc gazdasági ágazata, Baksai Antalnak is. A barom­fitenyésztés. Mikor a három község (Baksa, Tengeri, Té- seny) termelőszövetkezetének élére került, azonnal elhatá­rozta, hogy baromfitenyésze­tet létesítenek. A Bábolnai Állami Gazdaság segítségével jutottak a törzsállományhoz. Először Shawer állománnyal dolgoztak, ma zömében az angol elnevezésű Night-Chick törzzsel. A nagyüzemi tenyész tés kitűnően bevált, az állo­mányt jó lett volna fejleszte­ni, csakhogy Baksán éppen úgy, mint az ország többi tsz-ében férőhelyhiánnyal küszködnek. Ez a férőhely- hiány szülte a nevezetes ötle­tet, melynek megvalósítása után egymásnak adják a ki­lincset a baksai tsz-ben a vendégek, föltéve a kérdést: Hogyan is kell ezt csinálni. A múlt hét vendégei példá­ul: a Magyar Tudományos Akadémia képviselői, a me­gyei pártbizottság vezetői szovjet és jugoszláv vendé­gekkel. Mindenesetre érdemes meg­nézni, hogyan csinálják abak- saiak. Azt mondja Baksai Antal tsz elnök: — Abból indultunk ki, hogy a kisparaszti gazdaságokból nagyon sok kitűnő állapotban lévő, ma kihasználatlan gaz­dasági épület maradt meg. Mivel a nagyüzemi baromfi- tenyésztés óriási, egyelőre még gazdaságunk számára nem reális beruházásokat kö­vetel, a tojásigény és barom­fihúsigény viszont egyre nö­vekszik, arra gondoltunk, hogy ezeket a régi egyéni is­tállókat, pajtákat, fészereket némi kis átalakítással alkal­massá tesszük belterjes ba­romfitartásra és „háztáji tojás­gyárakat” létesítünk. így jól jár a' tsz, az állafti és tag is. Az ügy egyszerű. Az igény­lő tsz-tag (természetesen csak az igényelhet, aki a közösben is megállja a helyét), 22 he­tes jércéket kap a tsz-től da­rabját 67 forintért. A szerző­dés szerint a tyúkok egy évig vannak nála, mivel az első évben ez a fajta tyúk tojás­termelésben 70 százalékos ter­melésre képes, azaz minden száz tyúk közül hetven min­dennap tojik. Egy év után a tag a tyúkokat hús-áron el­adja a tsz-nek és új állo­mányt kap. Ennyi az egész. S még any- nyi, hogy a háztájiban egy tyúk férőhelye mindössze 10— 15 forint beruházást igényel, ugyanakkor a nagyüzemi új tojóházak létrehozása dara­bonként 200 forint! A követelmények — A jelenleg háztájiban 3 lévő tojók nagyüzemi tartása í mennyi beruházást igényelne?; — Vegyük a maximális le-; he tőséget — mondja Baksai \ Antal —•, a három faluban' 15—20 ezer tyúkot tudnánk ? elhelyezni, ha mindenki vál- í lalkozna a tartásra. Ugyan-; ennyi baromfi nagyüzemi tar- ' tása ötmilliós beruházást igé-' nye!ne. — T - a jelenleg háztájiban lévő állomány mennyi? — Kétezerháromszáz darab.< — Nem tartja a lehetősé-< gekhez képest kevésnek? — De igen. Egyszerűen az az oka, hogy az emberek még mindig idegenkednek az újtól. Pedig három autóbusszal men­tünk el tapasztalatcserére Bá­bolnára, hogy a saját szemé­vel lássa mindenki mennyi hasznot jelent a baromfitar­tás. Ebben az évben azonban jelentős gyarapodást várok, hiszen a hitetlenkedők most már meggyőződhettek, hogy ha furcsa is a belterjes ba­romfitenyésztés, nagyon meg­éri. Mi furcsa van benne. Eh­hez elég, ha belenézünk a „követelmények” feliratú pa­pírlapba, melyen sorjában állnak miként kell tartani a fajtyúkokat. 1. Zárt helyiség­ben elkülönítve való tartás. 2. Tojótáp-etetés használati utasítás szerint. 3. Egy négy­zetméterre eső maximális lét­szám 5 darab. 4. Légcsere- biztosítás. 5. Természetes fény kiegészítése mesterséges fény­nyel. 6. Etető- és itatóberen­dezés biztosítása. 7. Termelé­st és takarmányozási napló vezetése. 8. Az ólak egészség- ügyi szempontból megfelelő tisztántartása és fertőtleníté­se. 9. A termelési idő alatt (kb. 1 év) darabonként 100 tojás értékesítése a tsz-en ke­resztül az államnak. 10. Az állomány felcserélésekor ugyanannyi hús leadása, mint amennyi betelepítéskor volt. Ugyanakkor a tsz ad csere­termény ellenében tápot a ta­goknak és a nagyüzemi érté­kesítésből eredő nagyüzemi felár feles a tsz és a tag kö­zött. Egy Wartburg — tojásért íme ezek a feltételek. Két­ségtelenül más ez a tartás, mint a parlagi tyúké. A par­lagi tyúkra látszólag nem sok gond van, takarmányozása is egyszerűbb __ De nézzünk j c sak egy kimutatást. Kis Nagy j Lajos tsz-tag 1963. június 30- j án vásárolt a tsz-től egy 210 j darabból álló állományt. Ezek a tyúkok havonta átlagban 4000 tojást tojtak áprilisig (eddig szól a kimutatás), ösz- szesen 48 668 forint bevételt jelentettek, a feletetett takar- , mány értéke 23 856 forint. Ugyanez idő alatt az 50 par- , lagi tyúk összesen tojt négy­ezer tojást. 6469 forint bevé­tel és a feletetett takarmány 4379 forint. A különbség min­dennél többet mond. És mit mondanak Kis Na­gyék? — Egy régi fészerből alakí­tottuk át az ólat. Az összes beruházásunk körülbelül tíz­Lassú szél fúj, borzolja a fák leveleit. Ismerős és mé­gis ismeretlen a táj. Embe­rek mennek el mellettem, messziről kapacsengést hal­lani, méhek döngicsélnek, a zöld fűben macska nyújtóz­kodik és én egy házat kere­sek. Huszonhat év távolá­ból egy házat. Egy napszámos ember há- zát). Valahol itt kellett len­nie a környéken. Igen, itt van az árok, szélén az akác­fák megöregedtek, néhány­nak a kérge Is kopik. Itt dobtam fejbe az Udvardi gyereket és ebből nagy ri- billió támadt. — Itt vol­tam egy évig gyerek, már amennyire gyerekkornak le­hetett nevezni a bérbeadot­tak sorsát. — Mondd, merre van Ko­vácsék háza? A göndörhajú kislegény rámnéz, nagy fekete szemét tágra nyitja és felelet he­lyett a fejét rázza. — Nem ismerted őket? Megint mozog a bozontos fej. Kevesen ismerik már Ko­vács Jánosékat Kisharsány- ban. Hiába nyomozok utá­nuk, csak néhány halvány emlék él róluk. Elköltöztek, elfelejtették őket. Sok em­bert elfelejtettek és sokukat hiába keresném itt fenn a pincék között, ahol valami­kor nemcsak napszámosok, laktak de akadt köztük mesterember is. Tovább bolyongok, de lá­bam mindig visszavisz az árokparthoz, »>««4 egy Ub ezer forint. De nagyon meg­érte. Be kellett vezetni a villanyt is, mert a tyúkok a nappali világitással együtt 14 óráig igényelnek fényt. Itt áll az ól mellett Idő­sebb Kis Nagy is. — ö nagyon ellenezte — mondja a felesége. — Igen, nem hittem ebben a villanyfényes tyúkban — mondja a férj —, de most már látom, hogy igaza volt a feleségemnek meg a fiamnak. — Mikor cserélik az állo­mányt? — Szeptemberben, Egy kis számolás után ki­derül, hogy a leadott tyúko­kért kapott árhoz még dara­bonként harminc-harmincöt forintot kell hozzátenni, hogy meg tudják venni belőle az új tojókat. — S ugyanennyit igényel­nek megint? — Hát az a helytől függ. Mert ennek az ólnak egyik feléből garázs lesz. Kis Nagyék Wartburgot vesznek, s állításuk szerint a kocsi felét a tyúkok „tojták”. Mégiscsak aranytojó tyúkok ezek! Lázár Ervin Az iskolatelcTÍzió Rendkívüli adása“ Érdekes ötletet valósítottak meg a Köztársaság téri álta­lános iskola I/a osztályában. A tanító néni, Keresztúri Jó- zsefné, a szülői munkaközös­ség anyagi segítségét igénybe véve, saját kis „iskolateleví­ziót” létesített. A televízió-lé­nyegében egy keret, elemmel megvilágítva, vagyis olyan szerkezet, amely a televízió képernyőjére emlékeztet. A „tv”-avatásra meghívták az elsősök a József Attila utcai óvoda „végzős növendékeit”, vagyis azokat a gyerekeket, akik jövőre felváltják őket az iskolában. A hivatalos felava­tás után a kis szerkezet va­lódi televízióvá lépett elő, ver­se^ rejtvények hangzottak el rajta keresztül, üdvözölték a kis óvodásokat, vagyis szépen felkészült, ünnepi műsort adott az I/a. Ahhoz, hogy valaki a to­vábbiakban fellépjen „az Ls- kolatelevizióban” megfelelő tanulmányi eredmény szüksé­ges. Ez az ötlet, kezdeménye­zés tehát serkentő hatással lehet a „tv-bemondókra”, s érdemes arra, hogy más isko- l Iában is átvegyék, Műhely asztal 28 ezerért Műszeres, forgatható középrészű asztalt kapott a Villamosgép­javító Ktsz Sallai utcai rádiójavító műhelye. A tv-készülékek javításához berendezett műhelyasztal jelentősen megkönnyíti a készülékek javítását. A műszeres asztal értéke meghaladja a huszonnyolcezer forintot. ff FELNŐNEK AZ EMBEREK ház áll. Látszik, valamikor mindössze egy szobából állt, de nemrég ragasztottak hoz­zá egy féltetős konyhát Csak ez a ház lehet az. Körüljárom, veszettül ugat egy feketepöttyös korcs. Megállók, várok. Várok va­lakire, hogy útbaigazítson. És közben megrohannak az emlékek. A huszonhat év előtti emlékek. Kovácsné köhögött, az ágya mellett mindig ott állt a hamuved teli ládika és ebbe köpött A földes kis szobában, ami konyha, kamra, min­den volt egyben egy asztal és két ágy állt. Az egyik ágyban aludtak a felnőttek, a másikban mi négyen gye­rekek. Két fiú és két lány. A lányok aludtak fejtől, mi lábtól. Rettenetes harcot vív­tak éjszakánként a lábak a meleg helyért A ház előtt nyáron egy ócska hordó állt. A dongái kopottak voltak, messziről kellett hordani bele a vizet Ez volt a fürdő. — Kik lakhatnak most eb­ben a házban? A kérdésre saraid sem ad választ Mintha kihalt vol­na itt minden. Ez a kút meg, hogy kerüli ide?! A kút azelőtt messze volt irdatlan nagy kerék­kel, ami most már kisebb­nek tűnik. Ott mentem el megvan. Azt mondják: most már ingyen hordják onnan is a vizet Valamikor két napszámot kellett szolgálni egy évi vizhordásért. A ré­gi kerekes kutat, ami hosz- szú időn keresztül az egész pincék közét ellátta vízzel, ma már nem nagyon ked­velik. Most már inkább a nyomós kútra járnak. Hirtelen kinyílik a ház ajtaja. Cigánylány jön ki, kezé­ben vödröt himbál. A nyo­mós kúthoz indul. — Ti laktok ebben a ház­ban? — Ml. — Hogy hívnak? — Nem mondom meg. — Megnézhetném belü- ről a lakást? — Minek? — Mert valamikor én is itt laktam. Meghökken. — Nem hiszem. — Pedig itt laktam. — Mikor? — Huszonhat éve. — Az nagyon régen volt. Indulna, de visszatartom. — Nem nézhetném meg mégis? — Az apám agyonverne ha beengedném. — Hol dolgozik az apád? — A gazdaságban. — És az anyád? — ö is. — És te? — Én még McoMtx Most járok hetedikbe. A bányászok biztonsága Az idős Bemáth bácsi há­rom lépés után teljesein ki­fulladt, nekidőlt a kerítés­nek pihenni. Zihált egy ideig- majd a mellére muta­tott: „— Sok a por benne...” Kovács Jánosékat lakásu­kon látogattam meg. Kováé» harminc egynéhány éves fia­talember, két, egészen pici gyerekük van. Kérdem a férfit, hogy melyik bánya­üzemben dolgozik. A válasz: „— Nyugdíjas vagyok”. ö is a mellét ütögette. Szilikózis. Hirtelen ez a két ember jutott az eszembe, amikor kezembe vettem a szénbá­nyászati tröszt meghívóját a három napig tartó tudo­mányos konferenciára. Száz kutató orvos és műszaki szakember tanácskozott há­rom napon keresztül, hogy valamivel előbbre vigyék a bányamunkások biztonsá­gáért, egészségéért folytatott hosszú harc ügyét. Nem cé­lom, — s felesleges is len­ne az előadásokról részlete­sebben írni. hiszen mind olyannyira szakmai és tudo­mányos jellegű, hogy szak­mai lapokban, vagy folyó­iratokban kell azokat publi­kálni. Ellenben arról a han­gulatról, a komoly és meg­fontolt munkáról, amelyet a kutatók ezen a három napos konferencián végeztek, írni keli. Az orvosok két napon át tanácskoztak és mondták el kutatásaik eredményét. Be­mutatták az egyes porok szervezetre káros hatását és a veszélyesség elhárítási, mód jait. Sokoldalúan elemeztek egy-egy aprónak, jelentékte­lennek tűnő kérdést, elmond ták, hogy milyen eredmé­nyeket értek el az állatkísér­leteknél. Majd a műszaki kérdések következtek. Mit tettek eddig és milyen mű­szaki intézkedéseket lehet még tenni a szilikózisveszély csökkentése érdekében. Mindenki előtt közismert. — de különösképpen a bá­nyászok körében, hogy a foglalkozási megbetegedések közül a szilikózis megbete­gedés a leggyakoribb és a legsúlyosabb. A szilikózis pedig a bányászaton belül is éppen a feketeszén-meden­cékben nagyon számottevő. A mecseki szénmedence bá­nyászainak létszáma még egyharm&dát sem teszi ki a magyarországi bányamunká­sok létszámának, ugyanak­kor a szilikózisban történő megbetegedéseknek a na­gyobb hányada itt található. S így van ez világviszony­latban is- — a Liasz korabeli települések bányáiban for­dul elő a legtöbb szilikózis­ártalom. A betegség megis­merésével és megelőzésével sok ezer tudományos ku aló foglalkozik. Persze, még ma is sismeretlen sok minden, különösen a megelőzés. A pécsi bányákban eddig már igen sokat tettek annak érdekében, hogy minél hatá­sosabban védekezzenek a porártalom ellen. Körülte' d 30 kilométer hosszúságú víz­vezeték van a bányaüzem _k- ben, a fúrásoknál vízzel per­meteznek, hogy lekössék a szálló port, vizet permetez­nek a rakodásnál is. Valamit csökkent az elmúlt eszten­dők során a szilikózist» n megbetegedő bányamunká­sok száma, de még ma sem megnyugtató a helyzet. Kü­lön is szólni kell a Mecseki Szénbányászati Tröszt veze­tőiről, akik nem sajnálnak semmiféle anyagi támogatást a veszély elhárításánál! ér­dekében. A tröszt kutatási osztályán évek óta folynak a kísérletek és nem is siker­telenül. Munkájukat nem csupán hazánkban, de halá­rainkon kívül is nagyra ér­tékelik. Bizonyítja est az a tény, hogy ezen a tudomá­nyos konferencián 12 külföl­di kutató vett részt, többen előadást is tartottak. Summázva a három nap>i konferencia munkáját, csík azt mondhatjuk, amivel Szirtes Lajos dr., a kutatási osztály vezetője is zárta ér­tékelését. „Igen fontos, hogy. bizonyos időközökben a ta­pasztalatokat kicseréljük, hogy ezzel is közelebb jus­sunk a bányászok súlyos be­tegségének felszámolásához”. <G. I.) A bolgár néphadsereg művészegyüttese Pécsett Bolgár hét a Fegyveres Erők Klubjában A Bolgár Néphadseregnek a Munka Vörös Zászló Ér­demrenddel kitüntetett száz­Bérem a kútíg. Ráakasztja a kútra a vödröt. — Hányán laktok ebben a házban? *— Hárman. — És hány ágyatok van? —■ Kettő. A víz széles sugárban öm­lik a vödörbe. Tiszta, csil­logó víz. A lány visszaballag. Elve­szem tőle a vödröt. Az aj­tóig kísérem. — Jöjjön el este, akkor itthon lesz az apám, meg az anyám is. Akkor bejö­het. Becsukná az ajtót, de megállítja a szó. — Kik laknak itt a pincék között most? — Mi. — És rajtatok kívül? — Sokan. Majdnem mind dgányok. És eltűnik a fekete fej az ajtó mögött. Lassan elindulok. Végig­megyek a járdán, amely a pincék közét köti össze a faluval. A járda szélén vil­lanyoszlopok állnak őrt. A napszámosok egykori biro­dalmát most nagyobbrészt cigányok lakják. A napszá­mosok leköltöztek a falu­ba, a cigányok meg az er­dőkből rohamot indítottak a napszámosok egykori bi­rodalma ellen. Bevették. És most jobban élnek, mint annak idején a napszámosok. Kamasz korát éli még az ember, de ez is egyik biztos Jele annak, hogy növekedő­ben van, hamarosan leveti kinőtt ruháit és felnőtté, emberré válik, Ssalal János hatvan tagú ének- és tánc- együttese június . 17-én pécsi vendégszereplésre érkezik. A bolgár vendégművészek 1951 óta nem szerepeltek Magyar- országon és előadássorozatu­kat Pécsett kezdik meg, majd Nagykanizsán, Nagyatádon, Zalaegerszegen, Veszprémben, Pápán, Székesfehérvárott, Kecs keméten, Kiskunfélegyházán & Szegeden lépnek fel. A Bolgár Néphadsereg Mű­vészegyüttesének Pécsre érke­zése alkalmából a Fegyveres Erők Klubja bolgár hetet ren­dez gazdag és változatos prog­rammal. Június 13-án este 8 órakor bolgár táncdalestet ren­deznek a klub kerthelyiségé­ben, június 14-én délután 6 órakor pedig „Ki mit tud Bulgáriáról?” címmel szellemi vetélkedő lesz a klub színház- termében. A nyertesek között értékes díjakat osztanak ki. A bolgár hét keretében jú­nius 15-én délután 6 órakor irodalmi ankétot rendeznek a Fegyveres Erők Klubjában. ^ Közreműködik a pécsi karha- S talom irodalmi színpada. > amelynek tagjai részleteket ‘ adnak elő Georgi Markov: | „Férfiak” című katonaregé- | nyéből. Az ankét vezetője, \ Pozsgai Miklós alhadnagy, a I ' karhatalom kultúrfelelőse lesz Június 16-án délután 2 óra­kor baráti találkozóra kerül majd sor a Bolgár Néphadse­reg Művészegyüttesének tagjai és a Fegyveres Erők Klubja pécsi kultúrmunkásai között ( Június 17-én este 8 órakor pe­dig a pécsi szabadtéri színpa­don a Bolgár Néphadsereg Művészegyüttesének műsoré, val zárul a pécsi bolgár hét

Next

/
Oldalképek
Tartalom