Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-22 / 118. szám

n«4. mAjtts sä. 3 Közel 20 millió forintot fordítanak útépítésre Pécsett átépítik i Kossuth teret -Befejezik a Lenin tér munkáit - Hároméves munka a Tolbohin úton 2009 vagon anyagot használnak tel egy év alatt Megkezdték a Kossuth tér rendezését. Már több éve dolgozik vá­rosunkban az Aszfaltútépítő Vállalat pécsi építésvezetősé­ge és munkájával a városi tanács igen elégedett. Jól gé­pesített vállalat, gyorsan és minőségileg is jól dolgozik. Az idei feladatokról beszélge­tünk Ferenca Gábor építés­vezetővel. — Ebben az évben eddig 6 millió forint értékű munkára kötöttünk szerződést a pécsi városi tanáccsal, de további munkák elvégzésére is ele­gendő kapacitással rendelke­zünk, így várjuk a tanács megrendelését* — Anyag is lesz hozzá? — Zúzottkő kivételével egyéb, az útépítéshez szüksé­szerződést, valamennyit nem is tudnánk hirtelen felsorol­ni. összesen mintegy 30 OOO négyzetméter útfelújítást vál­laltunk. ebben már benne sze­repel a Lenin és a Kossuth tér is. Ez a két munka azon­ban úgynevezett központi fel­adatnak számít. Kossuth tér átépítésén most dolgozunk és előreláthatólag június 20- ra befejezzük. Ugyancsak eb­ben az évben átadjuk a telje­sen felújított Lenin teret is. — Mi lesz a belváros jár­dáival? — A Rákóczi útra gondol? — Külön szerződés alapján megkezdjük- a járdák alapo­zását, de az aszfaltozást már nem vállaljuk; ugyanis Buda­pestről kellene megfelelő gé­peket Pécsre szállítani, ami igen jelentős többletköltséget jelent Ezért az a javaslatunk, hogy a Köztisztasági Vállalat, — amelyik rendelkezik Rei se­rekkel — végezze el a járdák aszfaltozását mi pedig cseré­be utat építünk a városnak. Reméljük, elfogadják javasla­tunkat — Milyen egyéb útépítési munkákat végeznek Pécsett? — A Közúti Igazgatóság megrendelésére több mint 16 millió forint értékben felújít­juk a Megyeri, a Keszüi, a Malomi és a Tolbuhin utat A Megyeri úttal már végez­tünk, most a Keszüi és a Má- kxmi úton dolgozunk és ha­marosan hozzáfogunk a Tol­buhin úthoz is. Ez azonban hároméves munkát igényel a kábelek elhelyezése miatt Ebben az évben az Aszfaltút- építő Vállalat pécsi építésve­zetősége 2000 vagon anyagot használ fel az utak építésénél. ges anyaggal, cementtel, bitu­mennel kéllő mennyiséggel rendelkezünk. Zúzottkövet ki­váló minőségben kaphatnánk a tettyei kőbányából, azonban a kőbánya teljes idei terme­lését más vállalatok: már lekö­tötték. Jövőre pedig — úgy tudjuk, — hogy természetvé­delmi okokból leállítják a tettyei kőbányát. A tanácsnak megemlítettük ezt a gondun­kat és ígéretet kaptunk, hogy segítenek kellő mennyiségű zúzottkövet biztosítani az út­építéshez. — Milyen munkákat végez­nek el ebben az évben Pé­csett? — A kerületekben kisebb utcafelújításokra kötöttünk Tíz fénykép a pécsi Szocialista Párt hőskorából nokai közül dr. Doktor Sán­dort, dr. Hajdú Gyulát, Polá- csi Jánost. Ábrázolják a hely­beli burzsoázia és a Horthy- csapatok bevonulása ellen til­takozó , tömegtüntetéseket, va­lamint a baranyai köztársaság 1921. augusztus 14-i megalaku­lását, amellyel a pécsi mun­kásság a Horthy-csapatok be­vonulását és Horthy Magyar- országával szemben a mun­kásmozgalom erős hazai bázi­sát akarta megteremteni, míg a szerb megszállók annektá- lási céljaikhoz igyekeztek kö­zelebb jutni. Az élő magyar munkásmoz­galomból a 12 ezres taglét­számot meghaladó pécsi Szo­cialista Párt volt az egyetlen, amely 1920 decemberében a III. Internacionáléhoz csatla­kozott. A pécsi Szocialista Párt 1919—1921 közötti hős­korából szerdán újabb tíz, na­gyon értékes fénykép került a Janus Pannonius Múzeum helytörténeti osztályának bir­tokába. A fényképek a doku­mentálás hitelességével mutat­ják be a Horthy-fehérterror ellen tiltakozó tízezres nép- gyúléseket és ezek legfőbb szó­Megkezdődtek a jelentkezések a dolgozók iskoláiba Megkezdődtek a jelentke­zések a dolgozók általános és középiskoláiba. A felvé­teleket két ütemben bonyo­lítják le: május közepétől június végéig, majd augusz­tus 15-től szeptember 1-ig. Az ipari technikumok esti és levelező tagozataira je­lentkezőknek augusztus 1 és szeptember 10-e között fel­vételi vizsgát kell tenniök. A Művelődésügyi Mi­nisztérium külön ismertetőt adott ki a gimnáziumok esti és levelező tagozatával kap­csolatos fontosabb tudniva­lókról. Ebből egyebek közt részletes felvilágosítást kap­nak az érdeklődők a tanítás időbeosztásáról, a beszámo­lókról és az iskolába járó dolgozókat megillető ked­vezményekről. A minisztérium tájékoz­tatása szerint a felnőtt ok­tatás tanterve, vizsgarend- szere az új tanévben válto­zatlan marad; a dolgozók iskoláinak reformjával ösz- szefüggő változások csak fo­kozatosan a következő évek­ben, a reform tanterv beve­zetésével párhuzamosan lép­nek majd életbe. ZÖLDSÉGHEGYEK Már korán reggel a friss zöldségfélék tömege várja a p<Wi háziasszonyokat a piacokon Időjárásjelentés Várható időjárás péntek es­tig: nyugaton Időnként felsza­kadozó felhőzet, mérséklődő északnyugati szél, átfutó esők. Keleten tőbbfelé eső, átmene­tileg élénkülő északi szél, csökkenő hőmérséklet. Várható legalacsonyabb éj­szakai hőmérséklet 8—12, leg­magasabb nappali hőmérsék­let 14—19 fok között. Csak a buta ember dolgozik... II li Nézem a rendészeti ve­zető feljegyzéseit. Abból a rendőrségi jegyzőkönyvből másoltam át, amely N. Ká­Vörös és sárgaréz hegeszt PVC és vinidur-lemez A továbbiakban még 25 té­tel sorakozik egymás alatt, jó- néhány ezer forint értékben. I-Iogyan fülelték lej A gép­kocsi-előadó jelentette, hogy a Bulgáriából nemrég impor­tált akkumulátorból hiányzik néhány cella. Négy darabot tulajdonított el belőle az is­meretlen tettes. És talán örök­re ismeretlenségben marad, ha, ezt nem előzi meg egy jelen­téktelennek tűnő eset. N. Ká­rolyt „fuser áláson” kapta a művezetője. Egy savtartályt barkácsolt a padjánál és ami­kor kérdőre vonták érte, egy­szerűen ráfogta, hogy a mű­hely számára készíti. S mind­ezt szemrebbenés nélkül mondta a művezető szemébe, roly lakásán készült egy ház­kutatás során. Látszatra olyan, mint akármelyik raktárjegy­zék. pálcák 71,5 kgr. ára: 4000 Ft 37 kgr. ára: 1100 Ft akinek a legkisebb megbíza­tást is munkalápon kell iga­zolnia. így terelődött rá a gyanú. Különösen, amikor az eset után jobban szemügyre vet­ték a munkapadját is, ahol egész sor olyan holmira buk­kantak, aminek semmi köze a belső munkákhoz. N. Ká­roly egyáltalán nem jött za­varba. Akkor sem, amikor az akkumulátor-cellák ellopását rábizonyították és akkor sem, amikor a házkutatás során az egyik rendőrségi tisztviselő megtalálta az első lopott hol­mit Megkérdezte N. Károlyt: — Mondja meg őszintén, érdemes tovább kutatnunk? Cinikusan- válaszolt: — Ahogy tetszik önöknek. Ogy sem találnak semmi mást Pedig találtak. Több mint két tucat különböző alkat­részt, köztük jónéhány olyat is, amely régóta hiánycikke a gyárnak. Méghozzá N. Ká­roly jóvoltából vált hiány­cikké. Mint az a 71 kilónyi sárga- és vörösréz hegesztő­pálca is, amit csak miniszteri engedéllyel utaltak ki a gyár számára. S még akkor sem mutatott különösebb megbá­nást, amikor a házkutatás kellős közepén hazaérkezett a felesége és a kisfia. A bűnvádi eljárás idejé­re szabadonbocsátották, haza­engedték. S ő, mintha mi sem történt volna, másnap már megjelent a gyárban. Odaállt a megrökönyödött művezető elé és munkát kért. Csak úgy, olyan nyeglén, mint más reg­geleken, amikor a munkalap­ra, az eligazításra várt. Na, hiszen meg is kapta az „el­igazítást” a művezetőtől és a munkatársaitól is. Hiába sza­badkozott, hiába magyarázott, hogy a vizsgálat ideje alatt joga van a munkához, szóba sem álltak vele. Azaz, jóné- hányan mégsem fukarkodtak a szóval. Ilyeneket vágtak a fejéhez: — Majd ha letöltötted a büntetési; akkor előállhatsz a jogaiddal Addig tolvaj ma­radsz ... — Te mondtad, a te szavad járása volt, hogy csak a buta smber dolgozik, a „gódés” nem strapái ja magát Hát nőst nem kell strapálnod ma­sad. . A nyugodtabb vérmér séklc- ! Amikor megkérdeztem tő­lük, tagadóan rázták fejü­ket. Űrrepülő? Kutató­orvos? Esetleg tengerész vagy autóversenyző? Nevet­tek. De hát miért nevetnek? Hiszen serdülő fejjel még szövögethetnék álmaikat, ép­pen abban a korban élnek, amikor az út végül is nyit­va áld az ábrándok előtt. De Szabó Józsi, László Ma­rika és Békés Ágnes — 16, 17 évesek — gy ári mun­kás o k lesznek. Illetve most is azok. Számukra a munkaidő hat óra. Hatvannégy fiatal fiú, lány dolgozik a Porcelán- gyárban. Közülük az egyik, Szabó Józsi. Izmos, nyurga gyerek, hangja mutál, vá­laszai őszinték. — Jártam egy évet a gi- mibe, de a fiúk elcsaltak focizná, aztán már nem volt kedvem tovább. El is húz­tak ... — Teljesen lemondtál a tanulásról? — Nem én! Tizennyolc éves koromban katonának megyek, aztán visszajövök az üzembe. És akkor majd az esti levelezőn, a techni­kumban tanulok. Okvetle­nül elvégzem. — És utána? — Maradok itt — Hol szeretnél dofigazní legszívesebben ? — Majd a gípszmodeDe- zők műhelyében. Az na­gyon szép munka. — Jelenleg? — Samott-téglát hordok. Józsi elmondja gyorsan, hogyan telik él egy napja: Csendőr Jancsi a legjobb barátja. Rúgják a labdát az üzem sportpályáján, mert Józsi egyébként balhátvéd is..; — aztán lehetőleg minden jó filmet megnéz, a színháziban bérlete van, csak azt sajnálja, hogy ép­pen a Hamletet nem lát­hatta. mert dolgozott dél- utános műszakban. Most vett négy könyvet a múlt héten, Körösy Csórná Sán­dor „Nagy út”-ját olvassa, a tv-músort-a azt mondja „rossz” — kivéve a TV- híradót, ami behozza szá­mára az egész világot A Dózsa „csapnivaló”, de re­ménykedik, hogy a megyei bajnokságban” még focizik ellenük, ha így folytatják... László Marikát a mama meg a papa „protozoái ta” be a gyárba. A szülök másfél évtizede dolgoznak itt az üzemben, jöjjön a lány is. Bár azt mondja, inkább fod­rásznak menne, hamar le­mond erről, végül is izgatja az üzem, md lehet ott, mi­lyen gépek, mit gyártanak, mit csinál az a sok ember ott, egyáltalán — mi van a kőfalon túl, a nagy kémény alatt? — Megszoktad az üzemet? — Ó, persze! Jó itt. Hat órát dolgozom 500 forintért Nem nehéz a munka. A masszagépb® ktosuroc a massza, összetakarítom, meg aztán én hozom el büféből a tejet, a védőételt a töb­bieknek. De majd egyszer gépen akarok dolgozni. — Miért? — Érdekesebb. kiég a pénz is több lesz. — Most mennyit kerestek hárman? — Szüleimmel? — magá­ban számol. — Körülbelül három és fél ezret. Vettünk egy telket és jövőre azt hi­szem építünk. Szép házat fürdőszobával, mert tetszik tudni, most nagyon rossz, egészségtelen lakásban va­gyunk. A harmadik: — Békés Ágnes. Tizenhat esztendős, nyúlánk, csinos lány. — Irodában nem lenne könnyebb? Adminisztrátor­nak? — Sóba eszembe sem ju­tott. A nővéremet fölvettek ápolónőnek a gyermekkór­házba és akkoriban gondol­tam, én is jelentkezem, mert nagyon-nagyoea szereltem a kisgyerekeket De mégis ide jöttem a Porcelángyárba. Nem akarok én semmi mást, csak itt dolgozni az özemben. Megtanulom majd a korongozást — Táncolni? —i Nagyon szeretek, de ha a mama velem van. —- Mindig elkíséri? — Mindig. A nővéremmel együtt megyünk. A* éa édesanyám valamikor tanult varrni és ő varrja mos* is ! a ruháinkat mi csak el­mondjuk neki, hogy milyen legyen. Ha szombaton me­gyünk a Hullámba, vagy a Pannóniába, felöltözünk, a mama mindig olyan jóleső örömmel néz végig rajtunk, ; még meg is csókolgat ben- - nünket Jó barátnőnk is a mama. ! — A fiúkról valahait -.ti — Hát... legtöbbnek mindjárt az az első kérdé­se, amikor felkérnek tán­colni. hogy „a mamáddal vagy?” De hát tudja, mi-r; lyenek a férfiak, nem? — Hm... Persze. — No látja! A létszám sohasem pontos, már ami a fiatalokat illeti. Hiszen többen elvándorol­nak az üzemből, résziben más munkahelyre vagy eset­leg iskolára. Némelyik lány férjhez megy elég korán és itt hagyja az üzemet De azért ennek a hatvamegyné- hány főnyi „gyerekgárdá­nak” zömére mégis számi tani lehet. Méghozzá úgy, hogy a szakmán, pontosab­ban az iparágon bélül fel­tétlenül tanulnak vagy tan­folyamokon, vagy üzend ösztöndíjon szakipari kö­zépiskolákban, mert erre te van példa — és lassan, évek múltán jó szakembe­rekké válnak. Mondjam azt hogy ez is egy fajta törzs- gárda? Az. A gyár neve® őket Rab Ferenc tű ek a lelkiismeretére apel­láltak. — Mi szükséged volt rá?! Jó szakember vagy jó fizetés­sel... Ebbe az utóbbiba kötött bele. A „jó fizetésbe”. Érte fogott rá mindent. N. Károly negyedik éve dolgozik a gyárban. Hegesztő-, csőszerelőnek vették fel. és már az első napokban felfi­gyeltek rá. Ügyessége, munka­fogásai, módszerei hamarosan az élvonalba állították. A fi­zetése? Igaz, nem tartozott a legmagasabb, de a legalacso­nyabbak közé sem, mert az átlagos havi keresete el-elére- gette a 2000 forintot. Ezt ke- veselte. Legalábbis ólyan esetekben, amikor a műveze­tő egyszer-egyszer lógásón kapta. — Többet érdemelnék a tu­dásom után. Ezért nincs ked­vem semmihez sem, — véde­kezett. A művezető méltá­nyolta is ezt az érvelését. — Sokat beszélgettem vele Elismertem a képességeit és arra bíztattam, hogy végezze el a technikumot, akkor töb­bet kereshet. Lelkendezett is érte, de ez csak szalmaláng volt. Eszébe sem jutott, hogy be­iratkozzék a technikumba. He­lyette mindig nyeglébb, fenn­héjázóbb lett, mint azok az emberek, akik pótolhatatlan­nak, nélkülözhetetlennek vé­lik magukat a „szürkék” kö­zött. És alighanem így szüle­tett meg benne az az elha­tározás, hogy „önállósítja” magát A maszekoláshoz azonban két igen fontos dolog kellett. Egyik az, hogy szép fokoza­tosan „kiutáltassa” magát a gyárból. Vagyis, ne érjesém- ml ellenállás, ha egy napon kikérné a munkakönyvét. A másik — némi „alaptőke” az induláshoz. Mindkét vonatkozásban ért el „eredményt”. Munkatársai lassacskán megunták a sze­mélyével kapcsolatos „népne­velési”, s közben az „alap­tőke” is gyarapodott. És ami­kor már úgy érezte, hogy el­érkezett az ideje a „szátnv- bontógatásnak”, egyszerre csak kihullott szárnyal alól a zsákmány. De vele együtt más is. Áz a maradék becsü­lete, amit a valóban kiváló szaktudásával még megtart­hatott a művezetője, a mun­katársai előtt. N. Károlyt kiseprűzték a gyárból. Abból a gyárból, amelyet nem neveztem meg, éppen a munkások kérésére s. gy. A QYÁR QYEREKEI

Next

/
Oldalképek
Tartalom