Dunántúli Napló, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-04 / 79. szám

J Kulturális Szemle 1964. A KISZ. a megyei tanács művelődési osztálya, az SZMT, a MÉSZÖV, a TIT és a Hazafias Népfront a gazdái a Kulturális Szemle 1964. évi rendezvényeinek. Minden célkitűzést, bemu­tatót, előadást és kiállítást áthat már az a gondolat, hogy a szemle résztvevői készüljenek hazánk felsza­badulása 19. évfordulójá­nak méltó megünneplésére, a kultúra, a művészet vala­mennyi ágában. A rendező szervek a Kul­turális Szemle évi felada­tait közelebbről a követ­kezőkben határozták meg: elősegíteni a fiatalok mű­veltségi színvonalának nö­velését, fellendítem a ta­nulási mozgalmat, hozzá­járulni a kulturált ízlés ki­alakításához, felkelteni az érdeklődést a szocialista kul túra alkotásai iránt. Ennek szellemében alakult ki a Kulturális Szemle négy fő ága is: az oktató és ismeret terjesztő tevékenység, az ol­vasómozgalom, a kultúrált szórakozás és klubélet a műkedvelő művészeti cso­portok és szakkörök moz­galma; Nézzük meg az elmúlt hó napok tükrében a szemle eddigi eredményeit, fogya­tékosságait. A tájékozódás, a Jelenté­sek, melyek az operatív bi­zottsághoz érkeztek azt bi­zonyítják, hogy a fiatalok körében egyre többen is­merték fel a tanulás szük­ségességét, iratkoztak be az állami oktatás különböző formáiba, hallgatnak isme­retterjesztő előadásokat. A 30 éven aluliak közül Pé­csett 624 az általános Isko­la, 1154 a középiskola és 122 az egyetemek, főisko­lák esti és levelező tagoza­tain tanulók száma. A me­gyében 2146 fiatal jelentke­zett az Ifjúsági Akadémi­ákra, 5789 az ismeretter­jesztő előadások meghallga­tására. Különösen nagy az érdeklődés az olyan komp­lex művészeti előadássoro­zatok iránt, mint amilyet a KISZ Pécs városi Bizott­sága és a Városi Művelődé­si Ház indított, ahol min­őién alkalommal egy irodal­mi, egy képzőművészeti és egy zenei témáról hall­hatnak megfelelő szemlél­tetéssel egybekötve, a részt vevők. Ugyanakkor sok pél­da bizonyítja, hogy a régi sablonokhoz ragaszkodó If­júsági Akadémiák hosszú előadásairól elmaradoznak a hallgatók. Jellemző példá­ját Kémesen lelhettük meg, ahol ez a módszer azt ered­ményezte, hogy a 20 jelent­kezőből végül is csak 6—7 résztvevője maradt az elő­adássorozatnak. Kialakultak azok a témák is, amelyek a legjobban érdeklik a fia­talokat, s ezért nem igen hiányozhatnak a sikeres elő adássorozatok programjá­ból. Ilyenek például a Szép ség és valóság a művészet­ben, az Ember a világűr­ben, A technika és társa­dalom, a Modem háztartás című előadások, melyeknek szinte mindenütt nagy sike­rük volt. EBBEN AZ ÉVBEN 7497 fiatal jelentkezett a József Attila olvasómozgalomba. Természetesen ennél sokkal több fiatal olvas rendsze­resen, vásárol könyvet, ren delkezik saját házi könyv­tárral. A szervezett olvasó­mozgalom inkább csak az elolvasott művekről a véle­mények kicserélését, a na­gyobb érdeklődés felkelté­sét segíti, s részben választ ad arra is, hogy a fiatalok érdeklődése nagyjából mi- . lyen könyvek felé irányul. Az olvasómozgalom részt­vevői többségében szépiro­dalmi könyveket, főleg klasszikusokat olvasnak. — Nagy a kereslet a roman­tikus, izgalmas ifjúsági könyvekben is. Keveset ol­vasnak a mai magyar iro­dalom alkotásai közül, nem igen érdeklődnek az Iro­dalmi folyóiratok iránt. Jdő-3 cAiufeles-i üzenet cIózalI cAttileírói örvendetes vonása a Kul­turális Szemlének a szín­ház-, a mozi, a tárlat- és a múzeumlátogató fiatalok számának növekedése az el­múlt évekhez képest. Ter­mészetesen az operatív bi­zottságokhoz beérkezett szá mok itt halmozottan jelent­keznek, hiszen egy fiatal több ilyen rendezvényen Is részt vesz, de az eddigi ada tok kétségtelenül az ifjú­sági szervezetek, művelődé­si házak által szervezett csoportos látogatások, prog­ramok sikereiről tesznek ta núbizonyságot Mozilátoga­táson 14 027, színházlátoga­táson 8580, tárlatlátogatá­son 3765, múzeumlátogatá­son 5145 és hangversenyen 3178 fiatal vett részt cso­portosan. EGYRE TÖBB művelő­dési Intézményben, üzem­ben, községben biztosítanak helyet ifjúsági klubok mű­ködéséhez. Sajnos még nem mindenütt készítettek szín­vonalas programot, de a kezdet már biztató. A klub­élet kialakítását feltétlenül segíti az év elején megren­dezett klubvezetői tanfo­lyam. Például Ibafa, Duna- szekcső, Magyarszék ifjú­sági klubjaiban is megélén­kült az élet ennek hatásá­ra. Néhány egészen jól mű ködő, érdekes programmal rendelkező ifjúsági klubot ismerünk a megyében. Ezek közé tartozik mindenekelőtt a komlói Zrínyi Ifjúsági Klub, Pécsett a Fegyveres Erők Klubjában működő felsőoktatási intézmények klubja. A közeljövőben nyí­lik meg Pécsett a középis­kolás klub is. A megyei pártbizottság rövidesen hat községben munkásklubot ad át a fiataloknak. A fiatalok kedvelt időtöl­tése a társastánc. Az ízlés- fej'lesztést szolgálta, hogy a társastánc tanfolyamok, táncklubok szervezését is felvették a szemle program­jába. Pécsett közel kétezer fiatal vesz részt jelenleg társastánc tanfolyamon. Sok a résztvevő és az érdeklő­dő a táncversenyeken is, amelyeknek megyei döntő­jére májusban kerül sor. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a közsé­gekben viszont a tánckul­túra fejlődése nem kielégí­tő. Ennek oka abban kere­sendő, hogy kevés a tánc­oktató, a falusi tánctanfo­lyam, s a táncversenyek szinte a járási székhelyekre korlátozódnak. Az öntevékeny művésze­ti csoportok és szakkörök munkájában találjuk meg leginkább a felszabadulás 19. évfordulójára való készü lődést. A Kulturális Szem­le bemutatóira szép szám­ban jelentkeztek ezek a csoportok. Színjátszócsoport 66, énekkar 29, tánczene­kar 24, népi tánccsoport 34, irodalmi színpad 14, báb- csoport 6 jelentkezett. A legtöbb helyen már meg­rendezték a körzeti bemu­tatókat, ahol a művészeti csoportok többsége színvo­nalas műsorral lépett a kö­zönség elé. Különösen az ének- és zenekarok, szín­játszó- és népitánccsopor- tok fejlődtek sokat, főleg azok, amelyek szakmailag kénzett vezetőkkel rendel­keznek. Április 12. és május 26. között rendezik meg a művészeti csoportok, szava­lók, szólisták járási bemu­tatóit, amelyek alapján a legjobb csoportok megyei körműsor keretében mutat­ják be tudásukat. A KULTURÁLIS szem­le 1964. évi menete eddig azt bizonyítja, hogy a leg­több területen sikerül meg­valósítani a helyesen meg­határozott célkitűzéseket, biztosítani a nagyszámú fia­tal foglalkoztatását, szabad idejük kultúrált felhaszná­lását, a művészeti munka adottságainak megfelelő ne­velést. BOtzki Ervin kát és küldte el repülő postán a róluk készített fénymásola­tokat Az első a házigazda: Tardos- Taussig Ármin feljegyzése a tizenkilenc éves József Attilá­ról. Dátum nincs rajta, de nyíl ván 1924-ből való. Így szól: „József Attila 1. éves böl- csészettan hallgató. 19 éves fiú, kinek egy kötet verse jeleni meg. Apátián, anyátlan árva. Budapesten született. Makón járt sokáig iskolába, ott dr. Es- persit és Kesztner Zoltán vil­lamos telep ig. támogatták. Juhász Gyula... (itt egy ol­vashatatlan szó következik)... kiváló, tehetséges és jellemes ember ... (ismét egy olvasha­tatlan szó)... iró, haladó gon- dolkozású, vallásgyalázás miatt a Schadl-féle kurzus tanács 8 hónapi börtönre Ítélte — Vám- béry Rusztem védi — egy gyö­nyörű versét a mai reakció. Mélyen áhitatos érzésű vers?’. József Attila emléksorai A költő életrajzából tudjuk, hogy ez az ítélet 1924 júliusá­ban hangzott el és a kérdéses vers, a Lázadó Krisztus, elő­ször 1923 októberében jelent meg a Kékmadár-ban. Taussig Lajos levélében, amelynek mellékleteként küld­te ezt a fénymásolatot Is, így ír róla: „Átböngésztem Édes­apám emlékkönyvét... mellé­kelem Apuka rövid és nehe­zen olvasható jegyzetének kó­piáját ... ezt szegény József Attilával kifejlődött barátsága megindulása előtt jegyezte föl (valószínűleg, hogy el ne fe­lejtse kiről van szó...)” Néhány hét vagy hónap múl va már szorosabb kapcsolat szövődött „Dos” és József At­tila között, legalábbis erről ta­núskodik az emlékkönyv két sűrűn teleírt oldala, rajta Jó­zsef Attila kézírásával a Lá­zadó Krisztus teljes egészében. Maga a verskézirat azért érde­kes, mert némi eltérés van szövegében a korábbi publiká­ciók szövegétől, ami azt való­színűsíti, hogy a leírás alkal­mával még csiszolt rajta vala­mit a költő. Sokkal jelentősebb azonban az az öt prózai sor, amit a verse elé írt nyilván ajánlásképpen Tardos-Taussig Árminnak: „A művész kitárt ajtaja szereret épít a város közepén, mert mélységes virágaival tud­ja, hogy eljön az, akit a tör­vény bebörtönöz, mert fölsza­kított mellén mutatja a menny boltozat lángoló sebeit, aki új transparenseket csókol a re­ménytelen homlokba, a Lázadó Krisztus...” ARTHUR KO ESTI,ER IRODALMI DÍJAT ALAPÍTOTT Arthur Koestler, az Angliá­ban élő magyar .származású író 25 évvel ezelőtt a spanyol polgárháborúban börtönbe ke­rült és Franco halálra ítélte. Ennek emlékére Koestler 400 font értékű díjat alapított, amelyet minden évben annak a rabnak ítélnek oda, aki az angol börtönök valamelyiké­ben irodalomban, képzőművé­szetben. vagy zenében ki­emelkedőt alkot. Az idén közel háromszázain, férfiak és nők vegyesen, vet­tek részt a pályázaton, s egy nagy londoni lap kiállította, illetve közölte a díjnyertes műveket. A díjjal járó pénz­összeget a rabnak jóváírják és a szabadulása után kapja kézhez. A zsűriben többek között J. B. Priestley és Sir Kenneth Clark is részt vesz. Beszédes számok a szovjet tudomány és kultúra fejlődéséről od Tamani Aphrodité A Moszkvai Történeti Mú­zeum olyan antik szoborral gazdagodott, amelyet — orosz művészettörténészek vélemé­nye szerint — a párizsi Louv- reben elhelyezett Milói Vé­nuszhoz hasonlóan, három csillaggal jelölnek majd a nem zetközi útikalauzokban. Az új lelet a Tamani Aphrodité. A felbecsülhetetlen értékű szobrot a múlt évben fedezte fel a tudományos akadémia egyik expedíciója az Aaovi- tenger dombos partjain, a keresi út kaukázusi oldalán. Itt terül el a termékeny Tar man félsziget, amelyen az idő­számításunk előtti VI. évszá­zadban virágzó gazdag görög kereskedelmi gócpontok, ké­sőbb barbár nomádoknak es­tek áldozatul. Az öböl szívé­ben terült el annak idején Kepy (Kertek) kikötőváros Csodálatos hófehér márvány- temploma Poseidon habokból kikelt kedvenc leányának, Aphroditének nevét viselte. A gabonakivitel révén meggaz­dagodott görög telepesek az Égei-tengeri Attikád és Jani szigetekről hozatták ide a gö­rög szobrászat értékes alkotá­sait híres templomuk díszíté­sére. A boszporuszi birodalom ősz szeomlása után Kepy is romba dőlt. A templom később, a kul túrálatlan nemzedékek idejé­ben kőtörmelék maradt és las­san elsüllyedt a homokban. Az új korban keletkezett sennai kozák település köze­lében végzett ásatásoknál a szovjet tudósok szeme előtt a régmúlt valóságos kincseskam­rája tárult fel több méter mélységben a föld alatt Kepy város történetét, boros pincéit, temetőit, védelmi berendezé­seit időközben már rekonstru­álták. Aphroditével minduta- lan találkoztak, hol kis terra­kotta figurák formájában, hol feliratos márványtörmeléke­ken, olykor pedig az Aph kez­dőbetűkkel fekete lakk csere­peken. A Tamani AphrocBté szob­rára kiszáradt meszesgödörben találtak rá. A meglepett kuta­tók sietve megtisztították a földtől és Moszkvába szállítot­ták, ahol a Régészeti Intézet­ben szakemberek vették keze­lésbe. Sajnos a szobor fejét és karjait még nem találták meg. Remélik azonban, hogy a szo­bormaradványok között majd rábukkannak. Az istennő a szobrász képze­letében láthatóan éppen fel­emelkedik. Bal könyökével tér déré támaszkodik, felemelt kar jával adakozó mozdulatot tesz. A hirtelen lendülettől köntöse leomlik. A szovjet tudósok vélemé­nye szerint a szobor értékét tekintve a Milói Vénuszhoz hasonlítható, de a két szobor között külsőleg nincs hasonló­ság. A Tamani Aphrodité — párizsi testvéréhez hasonlóan — az időszámítás előtti III., II. évszázadban készülhetett. A felhasznált márványból ítélve, ha nem is éppen Milosból (Me- losz) származik, de minden bi­zonnyal valahonnan az Égéi szigetekről. Kétségtelen, hogy a vésőt csak kiváló mester ke­zelhette. A vers alján az ismert alá­rással: „Sok szeretettel, Sze­ded, 1924. dec. 10. Szerda, íbédnap.” Az aláírás alatt kü- ön jegyzet: „Megjelent: 1923. okt. Kék- madár. 1924. júl. 11. Népszava. Az elítélésemet követő napon.” Eldugott sorok A kétoldalas fénymásolathoz is közöl néhány fontos adatot raussig Lajos levele. Megírja, hogy a Lázadó Krisztus kéz­iratát csak nehezen találta meg az emlékkönyvben, amelyhez édesapja pontos tar­talomjegyzéket ig készített. Eszerint a Lázadó Krisztus a 93. és 94. oldalon van. Ezek az oldalak azonban hiányoz­tak a kötetből. „Csak hosz- szas keresés után, a kötet 252. és 253. oldalai között ta­láltam meg — írja levelében — és még ott is fordítva be­kötve, valószínűleg azért, hogy az avatatlanok ne találhassa­nak rá egykönnyen. Ez a ma­gyarázata annak is, hogy a la­pok tetején a 93. és 94. lap­szám is felforditva olvasható. Apuka, úgy látszik, ebben az időben nem találhatta vész­mentesnek a beírottakat.. A vers alatti dátum mellé írt „ebédnap” szóra is van magyarázat. A fiatal diákköl­tő egyetemi hallgató korában minden szerdán ébédvendége mit Tardos-Taussig Ármin­nak. Egyre mélyülő barátsá­gukról tanúskodnak az em­lékkönyv öt esztendővel ké­sőbbi József Attila-sorai is a Los Angelesből érkezett levél harmadik fénymásolat mellék létén: „Kedves Ármin Bátyám, Pestről leszaladtamban szeret­nem volna meglátogatni, de­kát nem sikerült. Így is szí­vélyesen üdvözlöm a viszont­látásig. Szeged, 1929. febr. 3.” Alatta Tardos-Taussig Ar­min két igen elhalványult sora, amelyből az betűzhető ki, hogy József Attila 1932. iecemiber 23-án, egy akkor ■endezett kiállítás alkalmából meglátogatta öreg barátját. A nagy messzeségből érke­zett híradás — azt hiszem — még vonzóbbá és élőbbé tesz' a fiatal forradalmár-költő ár­iát, valamint Tardos-Taussig Árminét is. M. L. Alig egy hét alatt tette meg a közel tizenötezer kilométeres Jutat a kaliforniai Los Angeles­iből Budapestig — persze légi ; postán — az a levél, amelyben ;egy jó régen, még a harmin­cas évek végefelé kivándorolt jó barátom, Taussig Lajos kül­dött haza néhány rendkívül érdekes és irodalomtörténeti I szempontból kétségtelenül ér- ! tékes József Attila-dokumen- tumot. Jó negyed századon át vajmi keveset tudtam róla, de tavaly nyáron váratlanul ha­zalátogatott, nem is egyedül, magával hozta már odakint született és apja nyelvén alig tudó fiát. Az óhazában egy igen kellemes hónapot töltött. Felkutatta hajdani barátait, ismerőseit, köztük engem is. Emlékezés Dos-ra A margitszigeti Nagyszálló teraszán elevenítgettük régi, közös barátok emlékét. Főleg szegediekét, hiszen mindket­tőnknek Szeged a szűkebb pát riánk. Sokat beszéltünk a már nagyon régen elhunyt édes­apjáról, Tardos-Taussig Ár­minról, az egykori vasúti fő­mérnökről, aki annyira jelen- !tős és máig emlékezetes szere- !pet töltött be hosszú, tevékeny ; és termékeny évtizedeken át [Szeged kulturális és politikai > életében, mint alkotóművész ! és irodalombarát, és mint a I munkásmozgalom bátor har- [eosa. ; Baráti körben „Dos”-nak be­cézték. így hívta Móra Fe- Irenc és Juhász Gyula is, akik­ihez meleg barátság fűzte, és lakik igen gyakran voltak ven­dégei nevezetes „üvegtuszkulá- | numában”. Kedves hely volt ■ ez az üvegkalitka. Zrínyi ut- lcai házának udvarán állott, az [első emelet magasságában. — I Lakásával keskeny függőhíd ; kötötte össze. Ez volt a mű- ; helye, a szalonja. Amikor meghalt, 1936-ban, I hagyatékában öt vaskos emlék I könyvet talált Lajos fia és ; Elly lánya, aki akkor már a neves fotokémikus, dr. Gáspár ; Béla felesége volt. Lapozgatás I az emlékkönyvekben | Taussig Lajos húgával és i sógorával édesapjuk halála [után Amerika földjére emig- |rált az egyre fenyegetőbb fa­siszta terror elől. Először Hol­lywoodban telepedtek le, majd [Los Angelesben. Ezt az öt em­lékkönyvet is magukkal vit- ! bek és azóta, ha elfogja őket a ! honvágy, vagy édesapjuk em­lékét akarják felidézni, ezek- |ben a kötetekben lapozgatnak. | A szegedi egyetem irodalom- ' történeti intézetének Taussig ! Lajos már három évvel ezelőtt I elküldte Juhász Gyula néhány [rendkívül fontos vallomásának ; fénymásolatát. Az öt vaskos kötet úgy lát- szik még rengeteg feltáratlan ! érdekességet rejteget. Ezek kö- ! zül válogatta most ki Taussig I Lajos a fiatal József Attila 1 F*m 1 Álrít rrw^crörrVlri irt Ír Ari T*a+rv­romról 1962-ben 130-ra emel­kedett. A központi televíziós programot 62 állomás közvetíti. A Szovjetunió 25 országgal folytat televíziós programcse­rét • A mozfberendezések száma az 1952. évi 49 600-ról 1962-ben 120 500-ra emelkedett, az 1952. évben gyártott 35 teljes estét kitöltő filmmel szemben 1962- bten 16 ilyen fűmet gyártot­tak. A legutóbbi évtizedben — 1953—1962 — több mint 15 millió szovjet ember szerezte meg a középfokú képzettséget. A főiskolák ugyanezen idő alatt több mint egymillió mér­nököt képeztek ki. A diplomás szakemberek évről évre egyre nagyobb számban hagyják el a felsőoktatási intézmények kapuit. 1962-ben két és félszer annyi mérnököt képeztek ki, mint 1952-ben. 1953-tói 1962 régéig «26 10« könyvet adtak ki 11 008 millió példányszámban, vagyis min­den szovjet lakosra számítva, még a csecsemőket is beleért­ve, 55 könyvet. Míg 1952-ben a Szovjetunióban 43 135 köny­vet 851 millió példányszámban adtak ki, addig 1962-ben 79 140 könyv jelent meg 1248,8 millió példányban. Tíz évvel ezelőtt a televíziós közvetítéseket még csak Moszkva, Leningrád, Kijev és a hozzájuk közelfekvő városok lakosai nézhették. Ma már a televízió elérte Kamcsatkát és Szahalint, a dagesztáji és észak osztétiai hegyeket, a sarkkörön túli vidéket és a kazahsztáni szűzföldeket. A televíziós köz­pontok és a nagy közvetítő­állomások száma 1962. évi há­Katalogizálják Franciaország összes műkincsét amelyek városi és járási szin­ten újabb albizottságokat je­lölnek. A becslések szerint, ha a nagyszabású munkával prog­ramszerűen tudnak előrehalad­ni, körülbelül 30 év alatt mint egy 100 hatalmas kötetben fog­ják kiadni a francia műkin­csek jegyzékét, tervrajzokkal és reprodukciókkal. Több száz­ezerre tehető azoknak a mű­kincseknek a száma, amelye­ket katalogizálnak. A történel­mi műemlékekről eddig össze­állított jegyzékben mintegy 25 ezer műemlék szerepel. André Malraux kabinetfő­nök bejelentette, hogy Fran­ciaországban módszeresen fel­térképezik és jegyzékbe foglal­ják az ország összes műkin­cséit Ez a több esztendőt igénylő óriási feladat jelentős anya© összegeket fog felemészteni. — Végrehajtására nemzeti bizott­ságot alakítottak, élén Julien Cain-nel, a Francia Akadémia tagjával. A nemzeti bizottság Elzászban és Bretagne-ban kez­di meg a munkálatokat Ha­vonta két ülést tart és regio­nális albizottságokat nevez ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom