Dunántúli Napló, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-07 / 80. szám
f IMI ÁPRILIS X taAPt-6 3 Az SZKP harca a nemzetközi kommunista mozgalom egYségéért M. A. Ssusslov beszéde as plénumán r Moszkva. (TASZSZ) M. A. Szuszlov elvtárs, a® SZKP 1994. február 14-1 plénumán előadói beszédet tartott »Az SZKP harca a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért” címmel. A beszéd kivonatát az alábbiakban közöljük: Szuszlov beszéde bevezetőjében vázolta a szovjet nép gazdasági sikereit. Továbbiakban beszélt a szocialista világ rendszer fejlődésében elért eredményekről; Hangsúlyozta: „Sikereink azonban még jelentősebbek lehetnének, ha nem volnának azok a súlyos nehézségek, amelyek a szocialista táborban és a komrrra- nista mozgalomban a Kínai Kommunista Párt vezetőinek szakadár tevékenységével kap csolatban keletkeztek.” Elemezve a Kínai KP vezetőségének magatartását az 1960. évi moszkvai értetkez- lettől kezdve, Szuszlov rámutat: a kínai vezetők nem a keletkezett nézeteltérések meg szüntetésére, hanem azok kiélezésére törekedtek, eltorzították és lényegében elvetették azokat az új értékeléseket és következtetéseket, amelyeket a testvéri pártok kollektív erőfeszítések eredményeképpen a marxizmus-leninizmns elveinek korank feltételeihez való alkotó alkalmazásának alapján kidolgoztak. Elutasítják a Kommunista és munkáspártok közösen kidolgozott nyilatkozatait a Kínai Kommunista Párt vezetői. Ugyanakkor a testvéri pártoknak javasolják a maguk „25 pontját”, amelyeknek igazi értelme lényegében a következő: a szocialista világrendA második világháború óta a világban végbement gyökeres változások, elsősorban a szocialista világrendszer keletkezésével és fejlődésével függenek össze. A szocialista közösség országai a jelenkorban a fő védőbástyát jelentik minden forradalmi erő számára, s a világbéke megbízható támaszai. Korunk fő tartalma s a világméretű osztályharc magva: a világszocializmus és a világimperializmus harca. Volt idő, amikor a kínai vezetők egyetértettek ezzel a fontos marxista-leninista tétellel. De az ntóbbi időben a KKP vezetősége a szocialista rendszerrel és a kapitalista országok munkásmozgalmával szembeállítja a nemzeti felszabadító mozgalmat, ezt nyilvánítja az antiimperia- lista hare fő erejének s aláaknázza a jelenkor forradalmi erőinek egységét „A világforradalom vttiarainak fő övezetét Ázsia, Afrika és Latin-Amerika kiterjedt körzetei alkotják” — jelenti ki a KKP Központi Bizottsága. A Renmin Ribao pedig azt írja: „... Ma az ázsiai, afrikai és latinamerikai nemzeti felszabadító forradalom a legfontosabb erő, amely közvetlen csapást mér az imperializmusra.” Ez a munkásosztály történelmi szerepéről szóló marxista tanítás nyilvánvaló re- vjdeálása, a fejlett tőkés országok munkásmozgalmának lebecsülése. Árrá pedig a szocialista világrendszert illeti, a kínai teoretikusok annak csupán az elnyomott nemzetek és népek forradalmának támogatásához és fejlődéséhez szükséges „támaszpont’' szerepét szánják. Mondani sem kell, hogy ez az álláspont csak kárt okozhat mind a szocialista szer által a vflágfejlődés menetére gyakorolt mindjobban növekvő haladás tagadása; a munkásosztálynak a tőkés országokban vívott harca iránti lebecsülés; a nemzeti felszabadító mozgalom szembeállítása a szocialista világrend- szerrel és a nemzetközi munkásmozgalommal; kalandorság a külpolitikában és a „hidegháború” helyzetéüek fenntartása; szektásság és a puccsiz- mus a forradalom kérdésében; a személyi kultuszra jellemző, a kommunista mozgalom által elítélt módszerek védelme és fenntartása; a frakciós harc igazolása a kommunista mozgalomban. Az SZKP törekvéseit a keletkezett nézeteltérések megszüntetésére a kínai vezetőség elutasította. Sajtójuk szakadatlanul közöl durva támadásokat az SZKP és más marxista-leninista pártok eilen. Rágalmazó cikkeket küldenek szét a világ minden tájára. Általános irányzatát, támadásainak fékeveszettségét tekintve a kínai propaganda mindinkább egyszintre kerül a reakciós imperialista körök szovjetellenes, kommunistaellenes szerveivel. A KKP vesétől as Ideológiai nézeteltéréseket átvitték az államközi kapcsolatokra, a szocialista országok és a kommunista pártok gyakorlati politikájának szférájába. randsaameR; mind a nemzeti felszabadító mozgalomnak, mind a nemzetközi' proletár- mozgalom nagy ügyének. A szocialista világrendszer srze- repének és jelentőségének: ilyesfajta felfogása nem áll összhangban a világ tényleges erőviszonyaival és merőben ellentétes a testvérpártok 1960. évi nyilatkozatának következtetéseivel. Szuszlov divtára hangsúlyozza: a marxisták-Ieninlsták óriási jelentőséget tulajdonítanak a nemzeti felszabadító mozgalomnak, a világforradalmi folyamatban azonban a szocialista országok játsszák a fő szerepet. Ez először is abban nyilvánul meg, hogy ezeknek az országoknak a munkásosztálya, dolgozód sikeresen oldják meg a társadalmi problémákat, létrehozzák azt az elnyomástól és kizsákmányolástól mentes új társadalmat, amelyért a népek forradalmi harcukat vívják. A szocializmus és fcommunizrnus anyagi-technikai bázisának megteremtésével egyik csapást a másik után mérik az imperializmusra az anyagi termelés területén. Ezek a sikerek gyakorlatilag győzik meg a kapitalista országok dolgozóit arról, hogy csak a szocializmus vágányain haladva lehet kielégíteni a dolgozó nép alapvető szükségleteit. Mindez forradalmasítja a tömegeket, hogy bekapcsolódjanak a kapitalista rendszer ellen, a társadalmi és nemzeti ' felszabadulásért vívott harcba. Másodszor: a szocialista államok egyre növekvő mértékben töltik be ez imperializmus agresszív ellenforradalmi terveivel közvetlenül szembehelyezkedő erő szerepét. A továbbiakban SzuszSov Peking ma már kétségtelenül a kommunista pártok megosztására, a marxizmus-leniniz- mussal szemben ellenséges frakciók és csoportok létrehozására vett irányt. Egyre világosabban látszik, hogy a KKP vezetősége az ultrafor- radalmi frázisok és jelszavak álarca alatt ádáz támadást indított a világszocializmus vívmányai ellen s nem az imperialistákra, hanem elsősorban az SZKP-ra, s más marxista- leninista pártokra összpontosítja a fő tüzet Céljuk az, hogy bomlasszák és megosz- szák a szocialista tábort, aláássák a szocialista közösség népeit összeforrasztó eszmei alapokat és szervezeti politikai elveket. A „kínaiasított” szocializmust a kalandor bélés külpolitikai irányvonalat a személyi kultusz ideológiáját és gyakorlatát akarják ráerőltetni a szocialista országokra. A KKP vezetősége azt terved, hogy rákényszeríti Ázsia, Afrika és Latin- Amerika népeire saját kalandor koncepcióit és módszereit faji alapon szembeállítja egymással a népeket s felbomlasztja a nemzett felszabadító mozgalom és a munkásmozgalom szövetségét Szuszlov elvtárs ezután mélyebb vizsgálat tárgyává tette: honnan ered a kínai teoretikusok eltévelyedése s milyen következményekkel Járhat a KKP vezetőinek szakadár tevékenység«. divtára rámutatott, hogy a kapitalizmus fölött világraszóló méreteikben aratott győzelmet csak a szocialista világrend- szer, a munkásmozgalom s a nemzeti szabadságharcok közös erőfeszítésével lehel kivívni, Hangsúlyozz» a szocialista országok történelmi küldetését előírják a társadalmi fejlődés objektív törvényei s azok az országok, melyekben győzött a szocializmus, nemcsak a társadalmi fejlődés világító- tornyai, hanem hatalmas anyagi erőt is képviselnek. Erőt, mely az emberi tevékenység döntő területén: az anyagi termelésben mér vereséget a kapitalizmusra. Ezután felvett: hogyan vélekedik a KKP vezetősége Leninnek arról a következtetéséről, hogy a szocializmus országai gazdasági sikereáikikél gyakorolják a legnagyobb hatást a vüiágforradalom fejlődésére? Vajon híve-e a békés gazdasági fejlődésnek? Rámutat, hogyan ferdítik el a kínai vezetők a lényegét, art igyekezve bizonygatni, hogy a gazdasági verseny art jelenti: „Az elnyomott népeknek nincs szükségük harcra és forradalomra.” Pedig sóba egyetlen marxista-leninistának sem jut eszébe art állítani, hogy a békés gazdasági verseny „pótolja a különböző országok népeinek szabadságharcát”, hogy a szocializmus győzelme a gazdaság versenyben a kapitalizmus automatikus” csődjét jelenti s mentesíti a népeket attól, hogy osztályharcot és nemzett szabadságharcot vívjanak... Peklngből ilyesfajta koholmányokat terjesztenek... holott a békés gazdasági verseny nem kárhoztatja passzív várakozásra a tömegeket, hanem ellenkezőleg: felébreszti forradalmi ak- I tivitásukat. Tehát nem csupán gazdasági kérdés. Mély politikád értelme van: a kapitalizmust gazdaságilag legyőzni annyit jelent, mint jelentősen megköny- nyíteni az összes forradalmi erő harcát az imperializmus ellen. A gazdasági versenyben elérendő győzelemhez a szocialista országoknak együttműködésük minél erőteljesebb megszilárdítására van szükség. Pontosan ebben az irányban fejlődik az SZKP és a többi testvérpárt tevékenysége. Ezzel szemben a kfnaá vezetőség az elmúlt évek folyamán megmutatta, hogy nem érdekli a szocialista világ- rendszer egységének megszilárdítása. A kínai vezetőség nemcsak, hogy nem hangolta össze tevékenységét a szocialista közösség többi országaival, hanem nyíltan megrendítette a szocialista közösség alappilléreit, összezsugorította gazdasági kapcsolatait a «aoAt SZKP egyik legfőbb feladatának tartja, hogy harcoljon a szocialista világrendszer minden eszközzel való megerősítéséért, a minden szocialista országgal való testvéri kapcsolatok fejlesztő séért a teljes egyenjogúság és m önkéntes együttműködés alapján, minden szocialista ország összeforrott- ságának fokozásáért, az imperialista agresszorok elleni közös hare, as általános béke, a kommunizmus teljes diadala érdekében. Nagy ügyürik sorsa, n népek sorsa döntő mértékben függ a kommunista mozgalomnak a háború, a béke és a forradalom kérdéseiben vallott helyes stratégiai és taktikád irányelveitől — mondotta ezután Szuszlov elvtárs. A nemzetközi porondon kialakult erőviszonyok lehetővé tették, az utóbbi évek tapasztalatai teljes mértékben alátámasztották a békés együttélés politikájának fontosságát. Éppen ennek a világon százmilliók által támogatott politikának következetes megvalósításával sikerült a szocialista országoknak meghiúsítani az imperialista reakció fondorlatait a béke ellen. Nem isteni ajándék az — állapította meg Szuszlov —, hogy az emberiség ma a bélke áldásait élvezi. Reális eredménye ez a kitartó harcnak a termanufcleájris háború ki- robbantásáit célzó kísérletek eilen. Továbbá annak, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország ereje megnövekedett s hogy békeharc zászlója alatt az egész haladó emberiséget tömörítő kommunista pártok helyes politikát folytatnak. Ezután Szosaüov Kimutatta: a kínai teoretikusok, akik különös buzgalommal támadták az SZKP XX. kongresszusának megállapításait, a testvérpár- tok moszkvai értekezletének a háború, a béke és forradalom kérdéseiben vallott nézeteit,- új fogáshoz folyamodva: mesterségesen elválasztják egymástól egy társadalmi folyamat két jelenségét, a forradalmi mozgalommal szemcdalüsta országokkal, különösen a KGST-országokikal, első sorban a Szovjetunióval. Amikor a szocialista országok kommunista pártjai felszámolták a személyi kultusz következményeit, lehetővé tették a testvérországok kapcsolatainak a proletámemzet- köziség lenini élve alapján történő megszilárdítását. A testvérpártok ügy fogadták az SZKP XX kongresz- szusának vonalát, mint a szocialista országok kapcsolatai további fejlődésének egyedül helyes lenini irányzatát. Ez sz irányzat azonban nem tetszik a kínai vezetőknek. Minden jel arra mutat, hogy úgy szeretnének parancsolgatni a szocialista közösségben, mint saját hitbizamá- nyukban, rákényszerítve más országokra saját akaratukat és diktálva azokart a feltéteteket, amelyekkel kényük-ked- vük szerint beengedhetnék vagy „kiközösíthetnék” a szocializmusból az «gyes Pártosa tell M, hogy a békéért és a világháború elhárításáért harcol, az ellene van a forradalomnak, akadályozza a forradalmi harcot. A KKP vezetői eljutottak addig az állításig, hogy a háború, a kapitalizmus és a szocializmus közötti ellentmondások megoldásának elfogadható, sőt lényegében egyedüli eszköze. Csaknem három évtizede hangzottak el Ma« Getting ilyen kijelentéseit „A háború, amelyet az emberiség döntő többsége vfr majd... híd tesz és a hídon ez emberiség eljut a történelmi korba. .." „A világot csak puskával tehet átépíteni”. Azóta azonban a világon gyökeres változások mentek végbe s a békeszerető erők szövetsége képes felülkerekedni az imperializmus erőin, képes megakadályozni, hogy kirobbantson egy új világháborút A kínai vezetők mindezzel nem óhajtanak törődni. Nyilvánvalóan kérkednek esztelensé- gükkel, art állítják, hogy a nukleáris bomba „papfrttgris” semmi új elemet nem visz a háború és béke kérdéseinek felvetésébe. A legelemibb józan észnek is ellentmondó efféle logika szerint Mao-Ce-Tung az 1957. évi moszkvai értekezleten megkísérelte bebizonyítani, hogy a szocializmusért vívott háború ügye a termonukleáris világháború nyomán egyenesen nyerni fog... „ha az emberiség fele megsemmisül a termonukleáris háborúban, még megmarad a másik fele, az imperializmus viszont teljesen megsemmisül, ■ az egész világon csupán szocializmus lesz, s egy fél évszázad alatt a lakosság ismét megnövekszik...” — Hirdette ífflao Cb-Tung. Szuszlov rámutatva az fiyen kijelentések felelőtlenségére, hangsúlyozza: különösképpen veszélyes ez azért, mert olyan emberek hangoztatják, akik egy nagy szocialista állam kormánjTÚdjárnál ülnék. Lenini idézetek kapcsán kijelenti: a világháború nem szükséges a szocialista országoknak, nincs szüksége rá a dolgozó népnek, a világháború nem szolgálhatja a szocializmus győzelmét Odáig elmennek a kínai vezetők — inukat és népeket. Ezt Szuszlov elvtárs a KKP vezetőségének Jugoszláviához fűződő viszonyán keresztül szemléltette. A kínai teoretikusok szemet- húnyva a jugoszláviai szocialista építőmunfca elért eredményei, a békés együttélésért, a leszerelésért, nukleáris fegy verek betiltásáért, a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogai- nak helyreállításáért stb.... a többi szocialista állammal együtt folytatott küzdelme felett: art állítják, Jugoszláviában ma burzsoa diktatúra áll fenn s Jugoszlávia „az amerikai imperializmus ellen- forradalmi különítménye.” De rámutatott a kínai vezetők befolyására az albán kérdés kapcsán is. „Eleinte nehéz volt megérteni, milyen indokok mozgatták Hodzsa és Shehu szovjeteHen« cselekményeit Azonban egyre világosabbá ráüt, hogy az albán veaestők Idegen kottáról énekéinek, szó aientnl ismételve azt raritt Pekingiben femek és mondanak.* nak, u Olása KP főtitkárának nincs igaza, amikor aggódva kijelenti, hogy termonukleáris háború esetén egész Olaszország elpusztul. „Hiszen megmaradnak más népek — mondotta • kínai funfodanáríus — oa hnpena- lizmtn aznohnw megsemmisül.” TavübMH*tv*i tnaMh* a durva hamisításokkal, torzításokkal foglakozott Szuszlov, mellyel PeMngben ant ámítják, hogy a bökte egymás mellett élte politikájában az SZKP te mte testvéri pártok abból todcdne&t U, hogy az lmpertaJirtnus természete megváltozott a némten számításukat az imperialisták béke szeretetéra, humanitására építik, „kérik te könyörgik” tőlük a békék. Szuszlov kijelenti» nem as Imperializmus változott meg, hanem „osztályellenségeink körében mind világosabbá válik az az igazság, hogy ha az Imperialists őrültek világháborút robbantanak ki, akkor a kapitalizmus sorsa az lesz, hogy el- söprtk te eltemetik. Ezótán Sextertuv arról beszélt, hogy a kínai vezetők nem elégednek meg azzal, hogy ők maguk negatív álláspontra helyezkednek a nemzetközi politika oly létfontosságú kérdéseiben, mint a leszerelés, a termonukleáris kísérletek megszüntetése, a nemzetközi feszültség enyhítése, de azzal is próbálkoznak, hogy megbénítsák a világháborús veszedelem ellen küzdő többi szocialista ország erőfeszítéseit. Példaként hozta fel, hogy a Karib-tengeri válság idején a KKP vezetősége semmit sem tett azért, hogy hozzájáruljon a háborús konfliktus elhárításához, és tevékenyen segítse a forradalmi Kubát, A kínai vezetők a maguk számára igyekezték hasznot húzni a Karib-tengeri térségben támadt válságból. Hiszen tény az, hogy a kínai kormány éppen a válság kellős közepén fokozta a kínai—indiai határon támadt fegyveres konfliktust s ezzel csak súlyosbították az amúgy is bonyolult és veszélyes világhelyzetet (Pofyfafás « 4. oldaton) tatta ki Szuszlov, — hogy nébeállítják a békeharcot. A pék sorsát nsm.Tn.fbe veszik, kínai teoretikusok sémájából I Egyik felelte tadodenártus /• Két felfogás a szocialista világrendszer szerepéről II. A háború, a béke és a forradalom kérdései pt » A i >a
