Dunántúli Napló, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-04 / 79. szám
Kitüntetett 1904 április Z-án kerültek kiosztásra az 1964. évi művészeti díjak. A Művelődésügyi Minisztérium épületében Ilku Pál miniszter adta át a díjakat. A pécsi művészek közül Iványi József, a Pécsi Nem zeti Színház tagja, színészi alakításaiért a Jászai Mari-díj II. fokozatát, Bretus Mária és Tóth Sándor, a Pécsi Nemzeti Színház balettegy üttesének tagjai kiemelkedő művészeti munkásságukért megosztva a Liszt Ferenc-díj III. fokozatát kapták. Bretus Mária Csupa tűz, csupa szenvedély a színpadon ez a kis vékony táncosnő. Gonosz, csú- fondáros, démoni — hajlékony alakja elbűvölő könnyűséggel mozog a színpadon. — A tehetség — mondják sokan, és elismerően bólogatnak. — Tömérdek munka is — tudják a beavatottabbak. Vagyis mind a kettő. Egyik a másik nélkül nem vezethetett volna ilyen korai és LEONYID PERVOMAJSZKIJ: ^Ballada A KÖLTÖRÖL, AKI FIATAL MARADT > Az előtérben Bretus Mária és | Tóth Sándor (Jelenet az „Etűdök kékben” e. balettből. Voltam én is fiatal, Talpraugrottam hajnalban, Megfürödtem friss harmatban, Szállt a fecske, szállt a dal, Sápadt égen szállt a felhő; Jártam pázsitselymes parton, S tudtam, aznap majd ha eljő, Eppily boldog lesz az alkony, Mert hisz értem zöld a föld. Engem ösztökél, sugall! Minden bennem tündökölt, Voltam én is fiataL Voltam én is fiatal. Komszomolklub-forgatagbaa Kedvesemre ráakadtam, Kék kendőcske, szőke haj. Mindörökre ottmaradt a Szívem, vágyam, bánatom. Most is hányódom miatta Evezőtlen csónakon. Hű tekintetében mennyi Kedvesség és diadal! Lángolni s szeretve lenni... Voltam én is fiatal. Voltam én is fiatal. Nem tudom már — tán véletlen Volt, de egyszer úgy ébredtem, Hogy szívemben élt a dal; Ifjan, bátran, vakmerőén Szállott lelkem szárnyain És mellettem és előttem Énekelték társaim. Énekeltek s ez volt minden: Ózon, étel és ital, Jártunk józan bűvöletben, Voltam én is fiatal. Radó György fordítása VASVARI ISTVÁN: Tjemjer iw/t... Valamikor a régi hadseregben — komiszabbnál komiszabb kenyér: voltam honvéd, ki honját védeni fél — veszendő hont tűrő népe ellen. A Visó-völgyén kötötték ki társam, ki annyi úton velem menetelt — villogó por arcába tüzelt; lógott a fán fakó ájulásban. Váralján az országúti fákra kötöttek fel negyven katonát, negyven lengett jobbra, balra át s öltött nyelvet vérre, pusztulásra. Nemzetvesztő nemzetvezetőkkel volt terhes a jajongó haza; s úgy szakadt rá 44 hava — zörgő szél a csont-jég temetőben. Szatmár előtt megbújtunk vagy százan: cserbenhagytuk a gyalázatot; áradtak az orosz csapatok; sodródtunk a földszín áradásban. Tenger volt és szürke volt és mély volt, mint minden nagyság, olyan egyszerű s vele mennyi könny, s milyen derű — széles föld és tornyosuló égbolt! ilyen nagyszerű eredményekre. Pályafutásáról kérdezzük, finoman mosolyog: — Hiszen olyan rövid még! 1951 ben kezdtem az Állami Balettintézetben. Kilenc év múlva végeztem, attól kezdve itt táncolok. Alig több, mint négy esztendő és máris mennyi siker, Drezdában a táncfesztivál, — Lengyelország, a VTT Helsinkiben, London. Ünnepi játékok Beyreuth-ban, Nyugat- Németország. Próbák, utazások, tapsok, elismerő Kritikák. Mi volt ez idő alatt a legkedvesebb szerep? — Végeredményben mindegyik. Szerettem a Változatokat, a Pókhálót, az Európa elrablásában a szerepemet. — Balettcipőben, magáraterített köpenyben ül az öltöző jellegzetes rendetlensége kellős közepén és tűnődik. — Mindegy nekem, hogy milyen szerep. De általában ezek a temperamentumos alakok sikerülnek. Úgy is mondhatnám: gonoszok... Tervei, céljai? — Az együttesben szeretnék továbbra is táncolni. Az én céljaim az együttes közös céljaiba illeszkednek, mást nem akarok. Itt Pécsett is, esetleg külföldön jól szerepelni. Modern balettben, természetesen. Elnyomja a cigarettát, felkapja a fejét. — Ja, de egy dolgot mégis [szeretnék! Itthon Magyarországon is többet szerepelni. Fehérváron, Zalaegerszegen, Szombathelyen, Kaposváron voltunk eddig. Az ország többi városába is jó lenne eljutni. Nem idevaló, a négy év alatt mégis megszokta a várost. — Pécsiek vagyunk már — nevet és fürgén, könnyed moz dulattal ugrik fel. Vége a szünetnek, folytatódik a gyakorlás. Tóth Sándor Tóth Sándor, a Pécsi balett ! fiatal szólótáncosa, 1955-ben j került a Balettintézetbe. Ta- j lám egyedülálló, hogy öt év ; alatt végezte el az egyébként i kilenc éves iskolát, kitűnő 1 eredménnyel. Tanuknányai- ! nalk utolsó éveiben határozot- ; tá vált benne a modem ba- [ lettművészet felé vonzódása, i s ezért sezraődött a Pécsi ba- 1 lettegyütteshez, amely épp ab- ! ban az időbem alakúit. Mint a ! Pécsi balett szólótáncosa, szép 1 sikereket ért el: a „Concerto”, ! az „Iszonyat balladája”, a ' „Pókháló”, s a legújabb be- ! mutató „Hiperbola” című ba- \ lettje jelzik művészi útját. ; Szemepei többnyire intrikus, • negatív figurák, amik megformálásához nagy művészi fe- | gvelemre volt szüksége, mert -alkatilag ellenkező alapállásmuvéó’ieink sál rendelkezik. Színházi elképzelései érdekesen fedik művészi koncepcióját. Szerinte: ... a színház az egyik legdemokratikusabb műfaj, s mint ilyen, legalapvetőbb bázisa a közönség. Közönségtől függetlenül, a közönség igényeit figyelmen kívül hagyva nem lehet jó színházat csinálni. Legnagyobb bánatom, — mondta — hogy az utóbbi évek nyilatkozataiban, melyeket művészek tettek, nem találkoztam egyetlen olyannal, amely fedte volna elképzeléseimet. Ha egy színművészt, vagy táncost megkérdeznek, mit szeret a legjobban, azt válaszolja: ezt vagy azt a szerepet. Megragadom az alkalmat, hogy megmondjam, én a közönséget szeretem a legjobban. Számomra, de furcsa, úgy érzem, hogy minden előadóművész számára a fcö- zönség jelenti az elemet, amelyben létezik. Fiatál kora ellenére egységes és határozott elképzeléseket mondhat magáénak. A huszadik századi életforma, a mai ember ábrázolása képezik vágyait, s ezen beüli is sokat foglalkozik a fiatalság problémáival. Koreográfiát is készített, a Pécsi Nemzeti Színház legutóbbi balettbemutatójában Kincses József zenéjére született a „Mit takar a kalapod”? című balettje. Szereti a szatirikus hangvételt, mindenben a humánumot keresi és adja Koreográfiáiban csak azt kívánja nyújtaná a közönségnek, amit szerepein kívül eü- mand an dónak érez. Elsősorban táncosnak vallja magát, nem érzi egyelőre, hogy művészi pályája a koreográfia felé tolódna. Szerény, korántsem elbizakodott művész, nagy vitalitással igyekszik szemepeit a legjobban megformálni, soha nincsen megelégedve teljesítményével. Sokat dolgozik, figuráit igyekszik a legteljesebben átélni, vallja a megjelenítés intellektuális megalapozottságát. Szabad idejében sokat olvas, műveli magát, látókörét szélesíti. Mint a Pécsi Balett- együttes tagja, külföldön is nagy sikereket és elismerést aratott, legutóbbi nyugatnémetországi turnéjuk alkalmával is kedvező sajtóvisszhang méltányolta művészi munkáját. Életmódja lehetővé teszi, hogy eljövendő szerepeire a legalaposabban készüljön fél. Legközelebbi feladata jelzi a megérdemelt bizalmat: Bartók „A fából faragott királyfi” címszerepére készül, amelyet a Szegedi Szabadtéri Ünnep« Játékok alkalmával fog alakítani. Irányi József Iványi Józsefet, a Pécsi Nemzeti Színház egyik vezető prózai színészét jól ismeri a pécsi közönség. Iványi József 1955-ben végezte a Színművészeti Főiskolát. Azóta eljátszotta a világirodalom legszebb szerepeit. Három éve szerződött a Pécsi Nemzeti Színházhoz, s ittléte alatt kilenc-tíz szerepet alakított. Színészi munkásságát nagyon nehéz jellemezni, mert nincsen kialakított és beskatulyázott helye a színpadon: mindent játszik, univerzális színész, és mindenhol kiválóan megállta a helyét. Minden feladatot szívesen vállal, úgy érzi, hogy egy színművész munkáját ez teheti teljessé. Pécsi működése alatt játszott Molnár Ferenc: „Játék a kastélyban” című színművében, ő alakította a „Liliom” címszerepét, Shakespeare „Otelló”-já- nak címszerepét, a „Hamlet” sírásóját, s Victor Hugo „A királynő kegyence” című romantikus drámájában is szép sikert aratott Legközelebb az Amerikai Elektra című dráIványi József mában mutatkozik be a közönségnek. Jól érzi magát vidéken, egyáltalán nem gondol el- szerződésre, Pécset különösen megszerette, s szeretne véglegesen ittmaradni. Vágyai szerények: sok szerepet és ezen beiül sokféle szerepet vár a jövőtől. Alakításaira mindig sok gondot fordít, egy-egy szerepet nagy felkészülés előz meg. Mindig szerepeiben él, tettyed otthonában is állandóan csiszolja, tökéletesíti figurái jellemét. Legkedvesebb szórakozásom — mondja — bármilyen furcsán hangzik, a színház. A színházi légkör az éltető elemem, ott érzem igazán otthon magam, és szeretem, ha a klubban színész- társaimmal megbeszéljük a problémákat, kicseréljük gondolatainkat. Minden színművésznek van egy kedvenc szerepe, kedvelt alakja. A világ drámairodalma nagy tárházában százával akadnak leghálásaibhnak tartott figurák. Iványi József ez alól kivétel. Legkedvesebb szerepem az, amelyet éppen rámbíznak. Minden szerepnek, még a legapróbb epizód- figurának is van valami funkciója, ami a legváltozatosabb lehetőségeket tartogatja a színésznek. Különc? Nem, csak szerény megnyilvánulása az a kilenc éves színészi munkának, és sejtetése az újabb évtizedes sikereknek. Április 4. anava E)ftfT9h 1 r
