Dunántúli Napló, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-04 / 79. szám
f UM. Április í RIAPLÖ 3 Hruscsov elvtárs beszéde az operaházi díszünnepségen Hőség a marxizmus—leninizmis r (Folytatás ■ 2. oldalról) Kedves Kádár János elvtárs! Kedves Dobi István elvtárs! Kedves elvtársak, barátaim! A magyar nép 19. évfordulóját ünnepli most annak, hogy hazája felszabadult a fasiszta iga alól. A szovjet párt- és kormányküldöttség, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége, a szovjet kormány, minden szovjet kommunista és valamennyi szovjet ember nevében örömmel, forrón üdvözöljük önöket nemzeti ünnepük alkalmából, és újabb nagy sikereket kívánunk a szocialista építőmunkában, boldogságot magánéletükben. boldogságot és felvirágzást a népi Magyarországnak. Minden nép életében vannak események, amelyek hosz- bzú időre meghatározzák sorsát. örökké emlékezetesek maradnak számára. Az ország fel- szabadulása . a fasiszta iga alól széles utat nyitott a magyar népnek az igazi függetlenséghez, az új élethez. Április 4-ének nagy napja nemcsak az önök, hanem a többi szocialista ország népeinek, valamennyi barátjuknak is ünnepe. Örömteli esemény ez a szovjet nép számára és boldogok vagyunk, hogy ma itt lehetünk önökkel és személyesen is kifejezhetjük testvéri érzéseinket. Kádár elvtárs beszédében élénk színekkel ecsetelte a népi Magyarországinak az utóbbi években elért sikereit ,A magyar nép sikeresen oldotta meg a szocialista építés bonyolult feladatait és történelmileg rövid idő alatt befejezte a szocialista társadalom alapjainak lerakását Amint azt a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa megállapította, a népi Magyar- ország a szocialista társadalom teljes felépítésének szakaszába lépett. Magyarország ma valóban szabad, független, virágzó állam, a szocialista országok hatalmas családjának tagja, támadásával szemben. A magyar munkásosztály, a magyar kommunisták emlékeznek 1919 történelmi tanulságára, amikor a nemzetközi imperializmusnak és az ellenforradalmi erőknek sikerült vérbefojta- niok a Magyar Tanácsköztársaságot Mint a magyar kommunisták számos alkalommal hangsúlyozták: az 1956-os események nyilvánvalóan megmutatták, hogy a személyi kultusz ideológiája és gyakorlata összeférhetetlen a szocializmusért vívott harccal, fellazítja a proletárdiktatúra szilárdságát a párt és a nép egységét. A Magyar Szocialista Munkáspártnak az utóbbi években szerzett tapasztalatai azért tanulságosak valamennyi marxista-leninista párt számára, mert megmutatják, milyen módszerekkel kell kiküszöbölni a múltban elkövetett hibákat, megerősíteni a párt és nép egységét küzdeni a szocialista társadalmi és állami rend megszilárdításáért E tapasztalatok megmutatták, hogy csak az a párt képes eredményesen leküzdeni minden nehézséget és megpróbáltatást amely szilárdan követi a marxizmus-leninizmust, alkotó módom fog hozzá az élet állította konkrét feladatok megoldásához, és következetesen megvalósítja a párt és az állami élet lenini normáit A magyar munkásosztály, a magyar kommunisták az új történelmi helyzetben helyesen alkalmazták a munkásosztály diktatúráját, hogy megvédjék a nép szocialista vívmányait és visszaverjék az imperializmus próbálkozásait. A nép összefogására I A továbbiakban Hruscsov elvtárs történelmi áttekintést nyújtott arról, hogy a szocializmus teljes és végleges győzelme után, amikor már kialakult az egész nép társadalmi-politikai egysége, a lakosság valamennyi rétege érdekeinek, céljainak és törekvéseinek egysége lehetővé teszi a munkásosztály számára, hogy a társadalom fejlődését irányítsa. Eközben úgy használja fel óriási erkölcsi tekintélyét, amelyet mint a legszervezettebb és legöntudatosabb, a társadalmi termelés leghala- dottabb területén tevékenykedő osztály vívott ki magának, hogy már nem él az erőszak módszerével. Ezek a módszerek arra az időszakra jellemzőek, amikor a diktatúra fel- használásával el kell nyomni az ellenséges osztályok ellenállását. Ha a szocializmus teljes és végleges győzelmének körülményei között a munkásosztály továbbra is megőrizné a proletárdiktatúra formáit és módszereit, az a munkás—paraszt szövetség meggyöngüléséhez vezethetne, kedvezőtlenül hatna a gazdasági fejlődésre és végeredményben lefékezné az egész társadalmi haladást Pártunk, amely következetesen valóra váltja a marxiz- mus-leninizmus tanítását, a XXII. kongresszuson elfogadott új programjában kifejezésre juttatta a proletárdiktatúra államának össznépi államé történő átalakítását. Pártunk, amely a szocialista építésnek csaknem fél évszázados útját járta be, teljesen törvény szerűen vetette fel, hogy a fejlődés mai szakaszában a kommunizmus építését nem az osztályerőszak alkalmazását is magában foglaló diktatúra módszereivel, hanem a demokratikus elvek szélesebb- körű kifejlesztésével kell irányítani. — mondotta Hruscsov. Társadalmunkban már régen nincsenek kizsákmányoló osztályok, így tehát nincs kit elnyomnunk. Még időszerűbb feladattá válf a dolgozó tömegek legszélesebbkörű bevonása az állam és a társada( Folytatás a 6. oldalon) A Pravda 1964. április 3-i számában közölte az SZKP KB februári plénumának határozatát és M. A, Szusz- lov „Az SZKP harca a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért” című beszámolóját A határozattal és a beszámolóval foglalkozó vezércikkében a lap a következőket írja: Az SZKP KB 1963. július 14-i nyílt levélében minden szovjet kommunistát, minden szovjet embert tájékoztatott a kommunista vHágmozgalom- ban a Kínai Kommunista Párt vezetőinek a hibájából kialakult helyzetről. A Kínai Kommunista Párt vezetői külön eszmei és politikai platformmal lépnek fel, amely ellentétes az 1957. és I960, évi moszkvai értekezletek nyilatko zataival. A KKP vezetősége heves polémiát kezdett az SZKP-val és más marxista— leninista pártokkal, s az ideológiai nézeteltéréseket átvitte a Kínai Népköztársaság és más szocialista országok államközi kapcsolataira, majd áttért a nyílt politikai harcra, azzal, hogy megossza a szocialista országok közösségét és a kommunista világ- moegáknat — állapítja íneg a Pravda beszámolója, majd hangsúlyozza: az SZKP más marxista—leninista pártokkal együtt mindent elkövetett, hogy megállítsa az események veszélyes fejlődését, s megszilárdítsa valamennyi ország kommunistáinak egységét. Pártunk állhatatosan és türelmesen magyasázta a kínai vezetőknek, hogy jelenlegi álláspontjuk veszélyes és téves. N. Sz. Hruscsov elvtárs 1963. október 25-i és november 7-i beszédeiben, amelyeket a sajtó is közölt, újra javasolta a nyilvános vita megszüntetését. Az SZKP Központi Bizottsága 1963. november 29-én, a KKP Központi Bizottságához intézett levelében újból a nyilvános polémia megszüntetését ajánlotta, s konkrét intézkedések programját terjesztette elő. Ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtása nyomán rendeződött volna a viszony pártjaink és országaink között, s megjavult volna a légkör a kommunista világmozgalomban. A Szovjetunióban ugyanakkor egyoldalúan abbahagyták a polemizáló anyagok közlését. A z SZKP jószándékának e megnyilvánulását nagyra értékelték a testvérpártok, amelyek szintén egész sor erőfeszítést tettek, hogy meggyőzzék a KKP vezetőit téves irányvonaluk feladásának szükségességéről. Pekingben azonban nem tartották szükségesnek, hogy figyelembe vegyék a testvérpártok véleményét, a kommunista mozgalom érdekeit. A kínai vezetők sajátságosán fogták fel a kommunista pártoknak azt a törekvését arra, hogy mindent megtegyenek a felmerült, nehézségek leküzdésére. A testvérpártok gyengeségének tulajdonították ezt. A KKP vezetősége figyelmen kívül hagyta az SZKP és más testvérpártok építő javaslatait, s újalbb, még alantasabb és ádázabb hadjáratot indított pártunk és országunk, s . minden marxista—leninista ellen. Csupán a Renmin Ribao 1963 novembere óta kétszáznál több szovjetellenes cikket és egyéb anyagot közölt A Renmin Ribao és a Honggi február 4-i szerkesztőségi cikke volt a leggátlástalanabb. Ebben a két szerkesztőségi cikkben kísérletet tettek arra, hogy megindokolják a nemzetközi kommunista mozgalom szakadásának elkerülhetetlenségét. A kínai vezetők nem riadnak vissza pártunk és a szovjet nép leggátüásta- lanabb gyanúsítgatásától sem, s már nem átaUanak olyan vad koholmányt is terjeszteni, hogy az SZKP „összeesküdött elveihez az imperializmussal” és elárulja a szocialista forradalom ügyét. A KKP vezetői ki akarnak irtani a kínai munkások, parasztok és értelmiség tudatából minden jó érzést, amelyet ezek szovjet testvéreik iránt táplálnak. Az államközi kapcsolatok elemi szabályait megszegve, fokozzák az ellenséges, szovjetellenes propagandát. A Pekingi Rádió adá-i sai az utóbbi időben tele vannak rágalmazó koholmányokkal, szovjetellenes kirohanásokkal. Kínai részről szaika- dár aknamunkát fejtenek ki a marxista—leninista testvérpártok éllen, s felhasználják erre a különféle renegátokat és pártütőket, a trockistákat, s a forradalom ügyének más árulóit. A kínad küldöttek szaka- dár tevékenységet folytatnak nemzetközi tömegszervezetekben is, hogy gyengítsék ezeknek a népeknek antümperia- lista, antikolanialista és békeharcára gyakorolt befolyását A kínai vezetők erőnek erejével el akarják fogadtatná a testvérpártokkal saját nézetüket, amely szerint egyedül a KKP vezetőségének külön irányvonala a helyes, a nemzetközi kommunista mozgalom közösen kidolgozott irányvonala pedig téves. Pártunk ilyen körülmények között kötelességének tartja, hogy erélyesen védelmére keljen a marxista—leninista elvek tisztaságának, a nemzetközi kommunista mozgalom fő irányvonalának. Ha tovább hallgatnánk, nem volna hasz- nos, hanem csak kezére játszana a kínai vezetőknek, akik a nemzetközi kommunista mozgalom sorainak bőm lasztására törekednek, s gyengíteni akarják a nemzetközi kommunista mozgalomnak az imperializmus-ellenes harcban fő forradalmi erőként betöltött szerepét A z SZKP Központi Bizottsága februári plénumán megvitatta M. A. Szuszlov elvtánst- nak, az Elnökség tagjának, a KB titkárának beszámolóját, s határozatot hozott arra vonatkozóan, hogy le kell leplezni a kínai vezetőség antileninista nézeteit és szakadár tevékenységét. A tér vezett intézkedésekről a kommunista mozgalom belső viszonyainak normáival összhangban tanácskozott a testvérpártokkal, amelyek részéről megértésre és támogatásra talált. A megbeszélések során az egyik testvérpárt vezetői kifejezésre juttatták azt az óhajukat, hogy az SZKP Központi Bizottsága ideiglenesen halassza el a plenum anyagainak közlését, mivel ők elhatározták, hogy még egy kísérletet tesznek a nyilvános polémia megszüntetésének kivívására. Pekingben azonban elutasították ennek a testvérpártnak a kezdeményezését. A KKP vezetői egész tevékenységükkel megmutatták, hogy egyáltalán nem szándékoznak megszüntetni a polémiát, sőt fokozni akarják az SZKP és más marxista— leninista pártok ellen folytatott támadásaikat. A KKP vezetői csak három hónap múlva válaszoltak az SZKP KB. 1963. november 29-i levelére, de a KKP KB 1964. február 29-i levele is lényegében elutasította az SZKP KB valamennyi építő javaslatát, így a nyílt vita megszüntetésére tett javaslatot is. Az SZKP Központi Bizottsága március 7-én újabb levéllel fordult a KKP Központi Bizottságához, 8 újra javasolta a polémia megszüntetését, intézkedéseket javasolt, amelyek végrehajtása esetién összeforrna a kommunista világmozgalom a marxizmus—leninizmus elvei alapján. Az SZKP Központi Bizottsága javasolta, hogy 1964. májuséban találkozzanak aiz SZKP és a KKP küldöttségei, indítványozta, hogy 1964. Júniusában—júliusában üljenek össze az 1960. évi moszkvai értekezlet előkészítésében részt vett szövegező bizottság tagjai, 1964 őszén pedig üljön össze minden testvérpárt értekezlete. E levél után a kínai vezetők nem, hogy felhagytak volna a polémiával, hanem csak még elkeseredettebben fokozták azt. Március közepétől fogva a kínai sajtó számottevően bővítette az SZKP és a Szovjetunió ellen, a KKP vezetőinek „külön vonalát” elutasító valamennyi testvéri ország és párt ellen irányuló ellenséges kampányát E kampány tetőfokát a Renmin Ribao és a Honggi március 31-d szerkesztőségi cikke jelezte, amely az első sortól az utolsóig a legdurvábban sértegeti pártunkat és az egész szovjet népet, nyi'ltan revízió alá veszd a marxizmus—leninizmus alapelveit. A cikk olyan hangnem ben íródott, amely elvtársak között elképzelhetetlen. Ez a cilck véglegesen megmutatta, hogy a KKP vezetői minden határt túlléptek a kommunista világmozgalom elleni politikai harcukban, s az SZKP-t, a Szovjetuniót választották támadásaik fő célpontjává. A kínai vezetőség fokozta szakadár tevékenységét is. A legutóbb Algírban lezajlott afroázsiai szolidaritási értekezleten a kínai megbízottak rosszindulatú vádaskodásba kezdtek a Szovjetunió ellen. Peking nyilvánvaló áldásával aktivizálódtak több kapitalista országban a kommunista pártok éllen fellépő szakadár, új trockista csoportok. A KKP vezetői, amikor a szocializmusért vívott harctól teljesen idegen külön politikai céljaikat követik, semmilyen eszköztől nem undorodnak, képmutató játékot űznek a kommunista világmozgalom egységével kapcsolatos fontos kérdésekből. A szakadás fenyegetésével zsarolják a marxista—leninista pártokat kiaknázzák a kommunisták természetes egységtőrekvését. hogy így próbálják megkötni a kommunista pártok kezét, így akadályozzák meg őket a KKP vezetői eszmei hiteha- gyásának és szakadár tevékenységének leleplezésében. Éppen ezért döntött úgy az SZKP Központi Bizottsága, hogy közzéteszi a februári teljes ülés anyagait, bírálja a kínai vezetőség antileninista állásfoglalását és szakadár tevékenységét Ezt követeli a marxi—lenini forradalmi elmélet tisztaságáért, a nemzetközi kommunista mozgalomnak a moszkvai értekezletek nyilatkozataiban kifejezett irányvonaláért vívott hare érdekei. A nemzetközi kommunista mozgalom egységéért határozottan és szívósan kell harcolni, amint ezt a nagy Lenin tette. Lenin ernyedetlenül küzdött a legkülönbözőbb opportunisták ellen, a re vízi» nisták, a dogmatikusok, a trockisták és a „balos forradalmi frázishősök” ellen. H íven a marxizmus—leninizmus elveihez, pártunk továbbra is kész keresni a nehézségek áthidalásának útját, hogy megszűnjék a kínai vezetők nézeteltérése az SZKP-val és a többi testvérpárttal. Pártunk, annak Hruscsov elvtárs vezette Központi Bizottsága — mint eddig is — ezután is mindent megtesz a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdításáért, a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért síkra szálló összes erők tömörítéséért. Pártunk teljesíti kötelességét a közös forradalmi marxista—leninista eszménk diadaláért folyó nagy küzdelemben. Az újjászületett magyar falu Milyen nagyszerű utat tett meg Magyarország történelmileg rövid idő alatt! Magyarország dolgozód, miután gyökeres társadalmi változtatásokat hajtottak végre, ötszörösére emelték az ország ipari termelésének volumenét, új iparágakat hoztak létre, megvalósították a mezőgazdaság szocialista átalakítását, igazi kulturális forradalmat vittek véghez. A magyar dolgozók széleskörű szociális jogokat kaptak, életük szebb lett. Általában úgy tartják, hogy a számok unalmasak. Vannak azonban olyan számok, amelyeket nagy megelégedéssel mondunk ki. Erek a számok a nép munkájának eredményeit összegezik; több millió tonna új fémet, újabb gépeket és szerszámgépeket, közszükségleti cikkeket. E számok alapján is kirajzolódik előttünk az új. szocialista Magyarország. Hruscsov elvtárs ezután rész letesen szólt a magyar ipar termelésének emelkedéséről, az újjászületett magyar faluról. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, élén Kádár János elvtárssal, mindent megtett annak érdekében, hogy a parasztok a közös gazdálkodás előnyeinek felismerése alapján tudatosan vállalják a törvényszerű, elkerülhetetlen áttérést az űj életformára. A pártnak ez a politikája vitte a magyar faluban teljes győzelemre a szocialista termelési viszonyokat. megedzette és megszilárdította a magyar munkások és parasztok szövetségét, a nemzet szocialista egységének alapját. A Magyar Szocialista Munkáspárt a gyakorlatban bizonyította be, hogy ez a hatalmas fordulat — a kisparaszti egyéni gazdálkodásról áttérés a föld társadalmi megművelésére — egyáltalán nem vonja szükségképpen maga után a mezőgazdasági termelés csökkenését. A magyar falu szocialista átalakulásának időszakába az ország mezőgazdasági tennelése növekedett, A konszolidáció sikere Ma már mindenki iáthatja, hogy a magyar kommunisták sikerrel birkóztak meg ezekkel a feladatokkal, el tudtak igazodni a bonyolult helyzetben, következetesén kijavították az előző vezetés hibáit. Űjjáte- remtették a marxista-leninista pártot, megszilárdították a szocialista államot, mozgósították a magyar dolgozó népet szocialista vívmányainak védelmére A párt és annak Központi Bizottsága élén Kádár János elvtárssal hazájánál!: hű fiával, a nemzetközi kommunista és munkásmozga- Xcm kiváló harcosával, példáez pedig jó alapot teremt a magyar dolgozók egyre növekvő szükségleteinek kielégítésére. Magyarország mindig bővelkedett tehetségekben. A magyar kultúra haladó hagyományai nagy fejlődésnek indultak a népi hatalom éveiben. Az ország dolgozó értelmisége alkotó erejét a magyar nép szocialista jövőjéért vívott harcnak szenteli. Mindez elvtársak arról tanúskodik, hogy az az ügy, amelyért 1919-ben a hős forradalmárok harcoltak, amelyért a Horthy-rendszer elleni harc résztvevői életüket áldozták — ma diadalmaskodik a magyar földön. Az önök győzelmei újra megmutatják az egész világnak, hogy mire képes a munkásosztály, a dolgozó parasztság és minden dolgozó, amikor kezébe veszi a hatalmat és maga intézi a sorsát. Az új társadalom építése nem egyszerű. Megköveteli a szocialista építés gazdasági törvényeinek mélyen szántó ismeretét, megköveteli azt a képességet, hogy e törvényekkel összhangban cselekedjenek, hogy alkotó módon lássanak az időszerű feladatok megoldásához, hogy nagy szervező és politikai munkát végezzenek. Ezek a — marxista-leninista pártokra jellemző — vonások különösen szükségesek voltak ama bonyolult és nehéz körülmények között, amelyekbe Magyarország az 1956- os események során került. Meg kellett küzdeni az ellen- forradalmi lázadás következményeivel és egyidejűleg kijavítani azokat a hibákat, amelyek Rákosi személyi kultuszával voltak kapcsolatban. A Magyar Szocialista Munkáspártnak kemény harcot kellett vívnia mind a dogma- tizmus, mind a revizionizmus ellen, meg kellett küzdenie azért, hogy visszaállítsa a néptömegek bizalmát forradalmi élcsapata iránt, és hogy megszilárdítsa a proletár állam társadalmi alapját: a munkások és parasztok szövetségét. ját adta a rugalmas, marxista-leninista taktikának, annak, hogyan kell együtt dolgozni a tömegekkel és egész politikájában a tömegekre támaszkodni. A személyi kultusz hátrányos következményeinek kiküszöbölése, a szocialista demokrácia kibontakozása biztosította, hogy a széles nép- tömegek támogassák a párt és a kormány politikáját, elősegítette a konszolidáció sikerét. A magyar események megmutatták, hogy a dolgozók határozottan készen állnak a szocializmus vívmányainak megvédésére a világreakeiő 1 . í k \
