Dunántúli Napló, 1964. március (21. évfolyam, 51-74. szám)
1964-03-15 / 63. szám
A magasfeszültség alatt TAKÄTS GYULA: — Mi a neve? — Orsós János, a rádiós . .. különböztetnek meg, tar még volt egy telepes rá- i. '.'’ii. — Mert itt nincs vil- iv.y pedig két éve könyörül nk ért-e. — Térítenénk is, .'.mennyet kell. De csak húzóéi k, azt mondják, hogy itt megy a magasfeszültség drótja s ezért nem lehet. — Hol dolgozik? — Az erdészetnél. — Mennyit keres? — Van olyan hónap, hogy kétezret. — De ilyenkor nem megy annyira — mondja Orsós János a rádiós és kipis- iant a hóval borított erdőre. ERDŐ BIZONY. Legalábbis a település három oldalán erdő. Egyik, szabadon maradt oldalon pedig az országút. A Komló felé rohanó autók utasai mindig megpillantják ezt a cigánytelepülést a mániái kanyarban, s egy-egy píllana- tibk eltűnődnek, csak úgy címszavaikban a „cigánykérdés'’ zökkenőin. Az autó azonban tovább rohan és 'kényelmes riingásával és a felvillanó tájak, szépségűikkel hamarosan. feledtetik a cigánykérdést. A cigánykérdés egyébként nem azért megoldatlan, mert a köz vétlenül, vagy magasabb szinten érdekelt tanácsok nem akarják megoldani, hanem azért, mert a megoldás nehéz, s mivel asszimilációról van szó, rendkívül hosszadalmas ist Orsós János háza félig téglából, félig vályogból épült és ktil sőre nagyobb bizalmat keltő. Két helyiségből áll, de a bútorzattal nem lehetne dicsekedni. A tisztasággal? — Hát bizony még azzal sem, de vajon milyen tisztaságot lehet tartani egy földes konyhában? Legalább tizen álldogálunk a „konyháiban” és tiszteletre méltó érdeklődéssel tanulmányozzuk egymást. A cigányok engem, hogy vajon mit is akarok (az újságcikkben nem hisznek), én pedig őket, hogyan élnek, hol tartanák, abban a sokat emlegetett fejlődésben?' Beszélgetésünk a legegyszerűbb politikai kérdéseknél megfeneklik. — Magyarországon milyen államforma van? — Jó. — Igen, igen, de maga szerint királyság, köztársaság, vagy? — Nekünk jó, mást nem mondok. — Ki az ország vezetője? — Gagarin! — kiált fel diadalmasan egy kislány. — Tíz éves lehet. A felnőttek hallgatnak. És gyanakodva lesik mozdulataimat. — Most nem úgy van mint valamikor — szólal meg jó diplomáciai érzékkel a rádiós Orsós. — Régen tudja ingyen hajtottak bennünket dolgozni, most megfizetik. Ha itt villany lenne, televízióm is lenne. Mert szeretünk mi dolgozni, nem úgy, mint a Varázslók ... — Varázslók? — Az. Mert vannak teknősök, kolompárok, varázslók, muncsásoik, köszörűsök meg muzsikusok. Mi — Miért hívják a varász- lókat varássdóknak? — Hát, mert a semmiből élnek, nem dolgoznak... Lopnak azok, egészen biztosan ... — világosít fel Orsós János. Aztán felmutatja a jelvényeit, egy főzőkamalat, egy másik kanalat, melyen faragott lánc fityeg. — Látja, nekünk szakmánk van. — Mit szoktak maguk enni, János? — Rendes ételt, mint a magyarok ... Rendes ételünk van és rendes vallásunk... 56-ban meg is esküdtünk. Mi törvényben élünk. — És ha valamilyen állat elhullik? — Deget? — csillan fel Or- sósné szeme. — Azt megesz- szük, nem árt az nekünk. — Ne higgyen neki, hazudik ez, én soha nem ettem deget. Elhallgass te! — Orsós János rettenetesen fel van háborodva. — Hát te, te lehet, hogy nem, de mi, meg ezek a pur- dék, megennék bizony minden nap csak lenne... VÉGÜL ELJUTOTTUNK új ta a legfájóbb témához: vil- i lányt szeretnének, téglaházat ! a faluban, televíziót. Benéz-1 tűnik a szomszédos „házakba” is és valóságos népgyűlést < tartottunk. — Hát nem lenne jó ezek- < ne le a purdéknak. ha egy kis '■ rádiót hallgathatnának és megírhatnák a leckéjüket a villanynál? — érvelt Orsós j Mihály, aki ugyancsak" dolgozik. Hosszú évek óta György aknán vájár. Bizony jó lenne, és nemcsak ! a purdéknak, hanem rádiós < Jánosnak és Orsós Mihálynak is, mert a világ dolgaiban bi- ] zony alág-alig tájékozottak. A megoldás azonban nehéz ... A mániái tanácsi kirendelt- < ségen Kolos György elmondta (s ezt a komlói tanács is j megerősítette), hogy minden erővel segíteni akarják Orsósakat. ■ Az erdő alá azonban J nem vezethetnek villanyt, j mert a házak nem tűzbizto-1 sak, a terület nincs kijelölve ] építkezésre, 6 az erdő alatt ] építési engedély nélkül épültek a házak, kunyhók... Or- j sósék, költözzenek be a falu-! ba, s akkor a purdék meg- ; írhatják a leckéjüket. Az ügy ] azonban így is bonyolult. Or- sóséknak nincs annyi pénzük, hogy telket vegyenek a faluban és tisztességes házat , építsenek. A falu viszont senkinek sem adhat teljesen in- gven telkeket... A cigánykérdés viszont csak akkor oldó- ! diík meg, ha az Orsós Jánosok \ gyerekei rendesen tanulnak, művelődnek. Mindehhez a civilizáció minimumait kellene biztosítani. KOMLÓN MÁR rendes bér- ! házakban is élnek cigánycsaládok. A fejlődés elvileg biz- < tosított, de a gyakorlatban ' még sok telek- és villany- ügyet kell megoldaná ahhoz,; hogy Orsósék gyermekei képzettek, értelmesek, tiszták le- i gyének, s azt is tudják, hogy hazájukban milyen államforma van. Bertha Bulcsú Min t a ( díía g áiz Zöldvázú kerékpárján a szűk dűlő-úton szaladt. Három szál Ibolyára lelt s cérnára kötve hozta azt Mögötte őszi búza hátán jácintszínű kék havon kiváncsi szemmel szárnyár, egy pillangó napozgatott. Lapozta szárnyát, mint a csillaga*, fehér nagy könyvét, ha kutat s a másik már hozta Is a meglelt kék csillagokat. ESZÉKI FRIGYES: Dermedt téli tá( Künn csendbe dermedt már az éj a cseppnyi fény is mozdulatlan a havon kutyák vonítanak — a város széle ez vonat sípol elveszett állomás felé a házak is fázósan hunyorognak még fel-felvillanó álmos szeműkkel s behúzott nyakkal — szegény vacogva jár — egyedül cseppenti kopogós lépteit az idő megfagy a perc és órákká merevedik. És vértelen kezét lehelve vár kitartón szűz-tiszta hajnala meleg ölére a csendbe-dermedt mozdulatlan éj. 0 fényt s mozgást-hoző szerelmes hajnalok ö meleget és társakat-hozó szép dolgos [reggelek! Hűírtk o kulturális életből — Szerte a világon évente mintegy 320 000 könyvet, 33 000 újságot és 70 000 folyóiratot adnak ki. — A TIT Szabadegyetemén a ..Színjátszás és drámatörté- r.‘t” sorozat következő előadó.,á: 16-án. hétfőn este tartják a Városi Művelődési Házban. Az előadást Nógrádi Róbert, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója tartja, témája: az „Amerikai Elektra”. — Bertha Bulcsú Pécsett élű író március 16-án, hétfőn es'.e a budapesti Egyetemi Színpadon szerepel. A „Költőnk és • kora” című előadás- sorozat keretében Koczkás Sándor irodalomtörténész mutatja be a közönségnek. o — Szentlórincen, március 21—április 4-ig régészeti kiállítást rendez a Baranya megyei múzeum. Az anyag psz- szeáll fásához a községi tanács is segítséget nyújtott. — Március 16-án, hétfőn Hidason vendégszerepei a budapesti Déryné Színház. Bemutatásra kerül a „Lili bárónő” című operett. — Dobat Vilmost, a Pécsi Nemzeti Színház főrendezőjét vendégrendezésre hívta meg a budapesti Nemzeti Színház kamaraszínháza. Dobál Vilmos Anouihl „Colombe” című darabját rendezi Budapesten. — Megyeszerte megkezdődtek az általános iskolát végző felnőttek évvégi vizsgái. Csak a pécsváradi járásban. 550 személy jelentkezett vizsgára. o — A Pécsi Nemzeti , Színház március 29-én Pécsett is bemutatja a „Susmus” című zenés szatírát, amit a megye több községében műsorra tűztek már. — Ma este a szigetvári járási művelődési házban a Zrínyi Miklós Gimnázium egész estét betöltő műsort ad, a Kulturális Szemle döntőjének számaibóL — Csontváry Kosztka Tivadarról 13-án este a Városi Művelődési Házban magas színvonalú vetítettképes előadást tartott Németh Lajos művészettörténész. <— JuXika szívem, vedd csak elő a köny vedet! Mutasd meg Gizi néninek, hogyan tudsz olvasni! A vézna, sápadt kislány engedelmesen előhozta az ábécés könyvét. t— Mit olvassak? •— A mai leckét. Mint egy mutatványra betanított állatka, a kislány az asztalra tette könyvét, kinyitotta és gyorsan darálva olvasni kezdett, ö-ő-őr örül-miről-erő-őröl erről Laci őr? A bácsi, őr.-Ö-ő-ör-erő őröl. Amikor a lap aljára ért, mély lélek- zetett vett, fölkapta a fejét, s a felnőttekre nézett, várva a megszokott elismerést. — Mit szól hozzá? kérdezte anyja büszkén. A szép, egészségtől duzzadó szomszédasszonyt ette a sárga irigység. Mindenesetre azért illendőségből összecsapta kezeit, s azt mondta: Nahát, ez valami cső dálatos... S mivel érezte, hogy még vár nak tőle valamit, hozzátette: — Hogy ez a Julika milyen okos! Meglehetősen fanyarul hangzott ahogy kimondta, de nem bánta, sértve érezte magát. — Hogy mer ez a kis béka ilyen ügyes len ni? Hogyan mer ilyen folyékonyan olvasni, amikor az ő gyönyörű erős Teri- kéje még csak akadozva, szótagonként olvas?! Föl is állt, elköszönt hamarosan. A kapujukban elfutotta a m.éreo. KislAnyr a kutyakölyökkel hancurozott az udvaron. Kergetőztek, VASVÁRI LÁSZLÓ: Bűn a kislány kacagott, a kiskutya csaholt, boldogok voltak, s a hangok úgy röpködtek fölöttük, mint a pillangók. •— Mit csinálsz, te? — kiáltotta ki mérgét a fiatalasszony. A durva hangra az udvarban meghalt az öröm. Tériké földbegyökerezett lábbal■ állt, a kiskutya behúzta farkát s megpróbált eloldalogni, az asszony azonban elérte és belerúgott. Vinnyogva szaladt odébb az állat, a kislány pedig nagyra- kerekiilt szemmel, értetlenül nézett az anyjára. Nem értette, mi a bűnük, hiszen máskor is szoktak játszani a kutyával, s nem szóltak érte. Sok ideje nem maradt csodálkozásra, mert az anyja ráparancsolt: — Befelé! Majd megmutatom én neked! Rettegve sompoly- gott be a konyhába. Odabent aztán vég képp f elfakadt az asszony mérge. — Te lusta disznó, te!... A kutyával játszol? A kutyával? Olvasni nem, csak játszani? Az ol- vasás nem köU neked, csak az a dög, mi?! Nem tudom, mit csinálok veled mindjárt! A kislány ijedte ■lit s hallgatott. — Elő a könyvet! Nagy igyekezetében, hogy mielőbb teljesítse a parancsot, a földre borította holmiját a táskájából. Anyja odaugrott, nyakemverte. Te bugyuta, még arra sem vagy képes, hogy a könyvedet elővedd rendesen. A gyermek elsírta magát. Megbánta az asz- szony, hogy eljárt a keze, enyhülte b- ben mondta: —- Ne bőg), nem ütöttelek agyon. — Nyisd csak ki azt a könyvet! A mai leckénél! Odaállt a kislány mögé. Előtte csillogott a két aranyszép. szőke copf, a puhahúsú, üde kis nyak, orrába fölérzett a tisztántartott gyermektest jó szaga. — Mintha mérge sem lett volna az imént, keze símogatásra mozdult, a hangja szelíden békített: — Nem vagy te buta, ügye gyönyörűm? Nem vagy te olyan buja... Tériké megrázkö- dott, amint a kéz érte, s hátranézett kérdező szemmel. — Most már végképp nem értette, mi van az anyjával? — Olvass szépen! — hallotta a bíztatást, lenyelte hát vagynehezen a sírást. megszivta az vrrát, és közben »gyet-egyet hüppent- ve közben, akadozva olvasta: ö, ö... ő... ő... rűl... tni.i; röl... e ... — Áüj meg! Hogyan olvasol? Az anya hangjában ismét ingerültség vibrált. Hát így kell olvasni?? Megrebbent a kicsi, félénken motyogta: — így mutatta a tanító néni. — Ne hazudozz nekem! Julikénak másképp mutatta? Az egyfolytában olvas! — De igazán anyu, azt mondta a tanító néni, hogy nekünk még csak így szótagolva kell... — Bánom is én, hogy mit mondott!? Az a nyeszledt béka Juli nem pipál le téged, azt megmutatom! Addig nyúzlak, míg nem olvasol jobban nála!... A dundi kislány butuska volt, de végre megértette, hogy mi baja az anyjának. Taszta szivében valami eddig ismeretlen született meg, utálni, gyűlölni kezdte a szomszédék Julikáját, akii miatt ígv bánnak vele. Ügy, de úgy gyűlölte, meg tudta volna ütni. — Majd megmutatom én nekik! — fogadkozott mégegyszer az édesanya. — Kezdd! — ö. ő . . ó rűl... — Csatt! — csattant a nyakleves. — Micsoda? ö-rül? Darabokban? Olvasd egybe! Tériké mély lélég. zetet vett, s öjrd- kezdte: ő... röl.... —, Csatt! Mondd újra! — ö... rűl... — Olvasd egybet A gyerek torkában remegett a kitömi készülő zokogás, de nem mert hangosan sírni. Fuldokolva nyögte: ö... röl... — Nesze! Olvasd újra1 Ügy a huszadik kísérletre sikerült egy- szuszra kimondani. Na látod, te taknyos, ugye, hogy tudod? Majd én meg mutatom! Tovább! Jgy haladtak vé ■* gig az egész oldalon. Tériké többször keservesen sír- va fakadt, de az anyja elhallgattatta. Jaj, de rettenetesen hosszú volt az az oldal! Az a néhány szó a szenvedések út jónak köve lett. — La., li őr? — ezt az egyszerű kétszavas mondatot olyan fájdalommal ejtette fci, mintha a világot kér élezné s kérné számon: miért kell neki, a hatéves kisgyer meknek, aki még csak nyolc betűt ismer, miért kell így szenvednie? — Lali őr??? — Isten tudja hányadszor már úgy hangzott ez, mint egy sikoltás. Fuldokolva mondta ki újra meg újra anyja parancsára, s közben nem tudta, észre sem vehette, hogv most egész életére megutálja mindazt, ami betű. könyv, iskóta. -ninda-* ami airtke- ioknrlánan ö-ft'-imél ijándékozhatná meg, ami a? embert naon- gyd, jóvá és széppé tehetné: a tudást.
