Dunántúli Napló, 1964. március (21. évfolyam, 51-74. szám)

1964-03-15 / 63. szám

MÁRCIUS IS. riaplO Mcsi U&totyviUa MfrS ö’Wft' Ultramodern nyomdaipari gépek — Magasfokú szakképzettség Részt venni a hagyományos lipcsei vásáron — mindig is hosszú időre szóló élmény a turistának is, a „hivatalból” odalátogató szakembernek is. Pécsről három nyomdaipari szakember utazott el Lipcsé­be néhány napos tanulmány­útra: Melles Rezső, a Pécsi Szikra Nyomda igazgatója, Szendrői Ervin műszaki kal­kulátor és Kiss István fősze­relő. Útjuk célja volt: a ne­mes hagyományokkal rendelke­ző lipcsei nyomdaipar tanúimé nyozása, különös tekintettel arra, hogy a vásáron ez az iparág is bemutatta legkor­szerűbb gépeit, termékeit, A legszebb könyvek — A lipcsei Tavaszi Vásá­ron megtekintettük a Könyv- művészeti Kiállítást, amely egy négyemeletes épületben kapott helyet. Keleti és nyu­gati országok legszebb kiad­ványait láttuk. Egyik hazai kereskedelmi szervünk, a Kul­túra rendezésében több szak- és szépirodalmi könyv képvi­selte a magyar könyvkiadást Tíz olyan könyvet is felfedez­tünk a kiállításon, amelyet itt Pécsett, a mi nyomdánk­ban készítettünk; például Krúdy Pesti leveleit és dr. Mátyás Antal művét A pol­gári közgazdaságtan történel­me című kötetet. Úgy láttam, könyveink megütik azt a szín­vonalat, amely méltó a kiállí­táshoz. A mi tömeg-könyvki­adásunk — tipográfiai és kiál­lítási szempontból is — ko­moly előrehaladást ért el s ezt több neves külföldi szak­ember is elismerte. A vásár tartama alatt al­kalmunk volt ellátogatni az Európa-hírű lipcsei Könyvmű­vészeti Főiskolára is. Külön­böző nemzetiségű szakembe­rek a hallgatói. Főleg sok af­rikai tanulja meg itt a kor­szerű nyomdaipari munkafo­lyamatokat. Találkoztunk az intézetben. magyarokkal is, akik nyomdamérnöki képesí­téssel fejezik majd be tanul­mányaikat, A legkorszerűbb rotációs gép — Milyen gépeket láttak a vásáron? — Nyomó-, szedő-, könyv- kötőgépeket. Láttunk például egy szinkron-rendszerrel mű­ködő lemezelőkészítő berende­zést. Üvegburok alatt egyszer­re négy ólomlemezt lehet megmunkálni a gépen anél­kül, hogy az ólomgőz vagy forgács veszélyeztetné a gép­kezelő egészségét. Ezt a gé­pet — mint egyébként a hí­res német gyomdagépek zö­mét is — Plauenben gyárt­ják. Megnéztünk egy rotációs gépet is, amely azonban nem újság, hanem nyomtatványok előállítására alkalmas. Két Nműszak alatt ez a gép annyi nyomtatványt állíthat elő, mint amennyi a mi nyom­dánk egész évi nyomtatvány­termelése, azaz körülbelül 300 tonna. Persze ez csak szé­riagyártásnál elképzelhető. — Szereztek-e olyan tapasz­talatokat, amelyeket itthon, a könyv- és újságnyomtatásnál alkalmazhatnak ? — Igen. Természetesen a tapasztalatok realizálása nagy részt pénzkérdés. Nálunk a könyvkötészetben több olyan korszerű gép van már, mint amilyeneket láttunk a vásá­ron. A lapelőállítás a mi üze­münkben azonban eléggé prob lematikus. A matricázás pél­dául országos gond: nagyon rossz a matrica-karton minő­sége, ezenkívül a rendelkezé­sünkre álló matricázógép sem tökéletes. — Milyen feltételek kelle­nek ahhoz, hogy a lapelőállí­tás fejlettebb technikával tör­ténhessen? — Nos, az egyik feltétel meglesz. A rotációs gépünket ebben az évben felújítjuk. Azonban kellene egy jó mat­ricázógép, jó minőségű mat­ricakarton, korszerűbb lemez­öntőgép és a lemezeket meg­munkáló korszerű gépsor. — Vagyis: amit a Lipcsei Tava­szi Vásáron láttunk. A mi gépeink elavultak — Nehézségbe kerül ezek beszerzése? — Nem rajtunk múlik. A rotációs gép és segédgépek fel­újítására, illetve új kapcsolt gépegységek beszerzésére két és félmillió forintot kaptunk erre az esztendőre. így példá­ul év végére már színbenyo­mó készüléket is üzemeltet­hetünk az újságnyomtafásnál. 1964 és 65-ben pedig mintegy hárommillió forint értékben még szedő-, nyomó- és könyv- kötészeti gépeket kapunk. E beruházások azonban csak a legszerényebb igényeinket fe­dezhetik, mert hiszen egy-két kivétellel, gépeink nagyon el­avultak és a géppark teljes kicserélésére, sajnos, nincs le­hetőségünk; R. F. Kölcsönző szolgálatot szerveznek a lakásszövetkezetekben A Szövetkezeitek Baranya me­gyei Központjának szövetke­zetpolitikai főosztálya új kez­deményezést valósít meg a pé­csi és komlói lakásszövetkeze­tekben. A szövetkezeti örök­lakások tulajdonosainak javá­ra létrehozzák a kölcsönző szol gál tatást. A komlói I. számú lakás- szövetkezet már egyezséget kő tött a sásdi földművesszövet­kezettel. Ennek értelmében por szívót, padlókefélőt, mosógé­pet és csavarógépet adnak a szövetkezeti lakóházakba, s ki- zálólag a tagok kaphatják azo kát kölcsön. így ezekért a háztartási gépekért ki sem kell menni a házból­Pécsett először az Uj-Mecsek alján alakítandó minta-lakás­szövetkezetben szervezik meg a szolgáltatást, majd sorra a többi szövetkezetben is. A Komlón kölcsönözhető négy tárgyon kívül csecsemőmérle­get, magnetofont gyermekko­csit, gyermekkerékpárt, varró­gépet, nyáron nyugágyat, strandcikkeket, táskarádiót és ventillátort, télen pedig kvarc­lámpát, disznóvágási felszere­lést tartanak majd a lakásszö­vetkezetek. Ezeket a tárgya­kat a pécsi földműevsszövet- kezet adja a saját kölcsöncikk készletéből. A legnagyobb érdeklődésre a harisnya szemfelszedő gép tarthat számot. A terv szerint ugyanis az új-mecsekaljai min ta-lakásszövetkezetben az egyik házmesternek vagy tag­nak anyagi felelősségre kiad­ják a pécsi földművesszövet­kezet szemfelszedő gépét. Meg tanítják az illetőt a kezelésére, s így az a lakásszövetkezeti tagok rendelkezésére áll majd. Művész küldött •A Hazafias Népfront me-1 gyei küldöttértekezlete a március 19-én kezdődő III. | Országos Kongresszus küldöt­tei közé választotta Martyn Ferenc festőművészt is. — Lelkes, odaadó emberek gyűlése volt a megyei kül­döttértekezlet — mondotta Martyn Ferenc. — Ez volt az, ami elsősorban megkapott, a gyűlés közvetlen, alkotó at­moszférája. A beszámoló is rendkívül érdekes volt. De a hozzászólások voltak szá­momra méginkább tanulsá­gosak. Sokoldalúságuk, meg­fontoltságuk szembetűnt, lát­szott, hogy nem vész el senki a részletkérdésekben, s csak olyat mond, amit előzőleg már alaposan kikísérletezett, kitapasztalt, meggondolt. Hogy csak kettőt említsek a szá­momra nagyon érdekes fel­szólalások közül, a megye termelőszövetkezeteinek hely­zetéről, a korszerűsítés és a gépesítés nagy perspektívájá­ról szóló beszámolót épp olyan érdeklődéssel hallgattam, mint az egészségügy további, az egész társadalomra kiható jövőjével foglalkozó hozzá­szólást. — Mit nevezhetne a kül­döttértekezlet legfőbb tanul­ságának? — Az összefogás ereje su­gárzott a tanácskozásból. A közös célok érdekében az ér­telmiségnek is össze kell fog­nia, senki sem maradhat s dolgozhat egyedül, mert an­nak igazán jó eredménye nem lehet. S talán említenék egy gyakorlati példát: ahogyan a gépesítés, a gazdaságosság, a korszerűség érdekében nagy területeket összevonnak a me­zőgazdaságban, s a kisebb barázdák, kocsiutak fölött túlhalad az idő, ebben szim­bólumot látok. Hasonlókép­pen a képzőművészetben is az összefogás, az erők egyesí­tése, a közös munka biztosít­hatja a célt: a színvonal egy­re magasabbra emelkedését. — Ennek szervezeti kere­tei is létrejönnek a Képző­művészek Szövetsége vidéki központjainak kialakításával? — Erről kissé korai még beszélni, de elmondhatom, hogy valóban a munka job­bá tétele érdekében határozta el a szövetség, hogy az or- ságban hat helyen központo­kat hoz létre. Egyik ilyen központ Pécs lesz, amely ösz- szefogja majd a dél-dunántúli megyék képzőművészeinek munkáját. Pécs, mint jelen­tős hagyományokkal és ele­ven kulturális élettel ren­delkező város alkalmas is egy ilyen centrum szerepé­nek betöltésére. Ez az új szer­vezeti forma fciinden bizony­nyal sokat segít majd cél­jaink valóra váltásában. — Mit jelent ez a képző­művészek és mit jelent a tö­megek szempontjából? — Leginkább talán azok­nak a fiatal képzőművész tár­sainknak jelent segítséget, akik falura kerültek és ott a kultúra terjesztésének szép, de nem könnyű feladatával kell megbirkózniuk. Törőd­niük kell a képzőművészettel, a műemlékekkel, a gyerme­kek művészetkedvelő közön­séggé nevelésével, a tehetsé­gek felkarolásával, esetleg szakkörök létesítésével, s ezek mellett saját képzőmű­vészeti tevékenységüket is folytatniuk kell. Ez nagy erő­próba, s ha szervezetileg is magunk közé vonjuk ezeket a fiatalokat, elmegyünk hoz­zájuk, megnézzük, megbírál­juk a műveiket, szoros, ben­sőséges összetartozást terem­tünk, közösen beszéljük meg a feladatokat, a problémá­kat — akkor valóban sokat segíthetünk. Kultúrpolitikánk egy jelentős eredményének tartom magát a jelenséget is: hogy tehetséges, széles látó­A szabadságharc ereklyéi A fekete zongora tetején két köteg irat fekszik a Dischka Győző utcában Veress Endre pécsi énekművész és tanár történelmi múzeumnak is be­illő lakásán. Féltve őrzött, él­sárgult, töredezett, szakadozott kéziratok. Több mint száz év­vel -ezelőtt íródtak, apró, cif­ra gyöngybetűkkel, jóformán csak nagyítóval olvashatóak. Mintegy nyolcszáz levél so­rakozik itt egymás alatt. Az 1848—1849-es magyar szabad­ságharc emigránsai írták Ve­ress Sándornak Bukarestbe. Veress Sándort szemelték ki a Habsburg-ellenes összeeskü­vés egyik vezető alakjának Garribaldi győzelme utén, Európa legkülönbözőbb részei­ből érkeztek hozzá a bújdosó magyarok bizalmas levelei, politikai beszámolói. Köztük van Klapka György, Türr Ist­ván, Ihász Dániel levele is. Ihász 48-as emigráns ezredes volt, aki Torinóban hosszú ideig élt Kossuth Lajos mél­Gyermek a sínek között A Honvéd-kórház egyik termében töb­ben üljük körül a 49 éves Horváth Mi­hály, fekedi MÁV- oályaőr ágyát. Fia­talabb, idősebb fér­fiak — lábadozó be­tegek — hallgatják az újságíró és a hó­fehér hajú Horváth bácsi beszélgetését. Hogyan is történt’ Még most is kissé izgatott hangon mondja el: — Csütörtök dél­után az őrházból ki-, mentem fogadni a I5.40-es vonatot. Fog tam a sárga zászlót és elindultam. Nem tettem még talán 10 lépést sem, amikor láttam, hogy egy 3— 4 év körüli kisfiú ki­szalad a váróterem­ből és egyenesen ne­ki a vágányoknak. A vonat már alig 20 méterre volt, Agye­rek a vágányok kö­zött — a vonat előtt — megállt. Szinte megdermedt a köze­ledő mozdony láttán és felsikoltott. Utána ugrottam és ..; Elkapta a gyerme­ket, szinte kitaszítot­ta a már csak két méterre lévő moz­dony elől, de ő ma­gáinak nem marad ideje, hogy kiugor- jon a sínek közül. A mozdony elkapta és a következő pillanat­ban ő is ott feküdt nem messze a gye­rektől a hóban. A zászló messzire re­pült a kezéből.;. Néhány másod­perc volt mindez csupán. — Nem gondoltam én semmire, csak a gyermek megmenté­sére. Pillanatok alatt kellett cselekedni... öt bordája törött el, megzúzódott a bal lába, bal kö­nyökén fehér vatta- köteg... A kisfiúnak semmi baja nem történt. — „Nem gondoltam semmire...” — mond­ja. Egy gyermek baj­ban volt, közel a ha­lálhoz — meg kel­lett menteni. Sike­rült, de majdnem ő maradt a mozdony alatt. Hét gyermeke van — három már nagy —, de 4 kislá­nya hazavárja apu­kát . ; j Fáj a törés, a seb, ha megmozdul, fel­szisszen. — Mindenki meg­tette volna... Most éppen én voltam ott — mondja. A gyermek szülei már meglátogatták pénteken. Nem győz­nék köszönni, amit ' 'i-k tetti — Csak azt ké­rem, hogy nem kell erről írni. nem kell ezért engem megdi­csérni. Érdeklődött a vas- útigazgatóság is. — Csak dicsérjék meg! — mondja mel­lettem egy pizsama ruhás fiatalember. — Megérdemli. Azt mondja, hogy legalább 3 hétig kell nyomnia az ágyat. A kórházi ágy vé­géhez puha fjgású, fehér kötél kötve, abba kapaszkodik, ha mozdulni akar. Amikor már job- bulást kívánva bú­csúzom tőle, akkor mondja: — Rosszabbul is végződhetett volna..., de nem is gondolok rá..; Horváth Mihály éppen 25 éve dolgo- zik a vasútnál íh lett. Leszármazottja, dr. Ihász László jelenleg is Pécsett éL Kezeimbe veszem Klapka György kék színű, finom pa­pírra írott levelét. Kelt: Turin, Július 12-én, 1859. Hotel Trom- betta. „Kapitány Ur! A’ jelen körülmények kö­zött jobb lesz még bevárnom egy pár napot mielőtt a Stam- buliakanak a megkért felvilá­gosítást adná. — Az 1-sö Zász­lóalj az 1-ső Acquiban levő Dandárhoz tartozván, a Zászló alj onnan vcendi, a rendelete­ket és szükségelt pénzeket. — A’ létszámok minden nap reg­gel egyszersmint a főparancs- noksához is beküldendő. Szí­veskedjen Százados Ur nékem ezen levél vétele után, egy Alexandriába előlegezett 200 francot bankókban ide Hotel Trombettába küldeni. A’ dol­gok nem igen jól állnak — annál szükségesebb, hogy be­csületünket fenntarthassuk és a' hogy az férfiakhoz Wő — a’ kitartás. Isten önnel! KLAPKA. Sok a rejtjeles levéL Csaik ők értették meg, a leveleket ellenőrző hatóságok nem. Eze­ket az értékes történelmi do­kumentumokat, az 1848—49-as szabadságharccal kapcsolatos ereklyéket most szortírozza Veress Endre és felesége, hogy azután könyv alakban nyilvá­nosságra hozza. Kibontom a másik köte- get Ebben dr. Veress Endre a Pécsett élt híiW tör­ténésznek az 1848-as sza­badságharccal kapcsolatban összegyűjtött régi újságjai, fényképei, honvédek életraj­zai találhatók. Csupa izgalmas, lebilincselő írás. Olvasom az osztrák császári kormány el­fogató parancsát, amelyet Kossuth Lajos, Bem tábornok, Beöthy Ede, gróf Batthyány Kázmér, Szemere Bertalan, Pulszky Ferenc, Kossuth Te­réz, Táncsics Mihály és a töb­biek ellen adott ki. Elfogatásuk érdekében — sokszor pontatlan — személy­leírást adtak ki róluk. Petőfi Sándorról például a követke­„36 (?) éves, született Erdély­ben (?), nős, protestáns vallá- sú, beszél német, magyar és román nyelven, foglalkozására költő, alacsony termetű, so­vány, arca sovány, barna, homloka széles, haja fekete és kemény, szeme fekete, szem­öldöke fekete, orra széles, szó­ja arányos, foga ép, álla kiesé hegyes, szakálla, bajusza. — Rendesen nem hord nyakken­dőt, ruhája európai". Kossuth Lajosról már részletesebb sze­mélyleírást adtak ki a nyomo­zó, hatóságoknak. Még azt is mégírták, hogy „orra pisze”. Az okmányok, a feljegyzé­sek között van Petőfi Sándor­nak két oldalra nyomtatott: „A honvéd" című verse. Rajta á felírás: „Ára 3 kr. váltóban. Nyom. Pesten, Lukács és tár­sainál, 1849". Olvasom a vers 6. strófáját: Hejh te király, hol van régi sereged, Hol van régi fényed? Hejh be tönkre tették a szegény honvédek, E rongyos legények. Rongyos vagyok, mint az ágrólszalcadt, csakhogy Mezítláb nem járok, De több becsületem van még így is, mint néktek Czifra uraságok. Régi újságokat lapozgatok, amelyek a magyar szabadság- harc emlékeit, eseményeit örö ki tik meg. Itt van a Sieben­bürger Bote című lap 1849 február 19-i száma, amely a szabadságharc hadijelenféseit közli: . a kolozsvári Honved 1849. április 23-i száma, amely szintén a hadmozdulatokról ad tájékoztatást. Az „1848—49 Történelmi La­pok" érdekes kérdést vet fel: „Kik voltak a legfiatalabb hon védek?” címmel. Ahogy át­futom a névsort, egy baranyai ra is akadok. Ö a tizenegyedik a felsoroltak között: „Jellasich Károly, ki 1833. nov. 25-én született — írja a lap — s 1848-ban beállt Perczel Miklós tolnai önkéntes zászlóaljába. Onnan az 51. honvédzá-szlóalj- ba került. Világosnál letette a fegyvert s az osztrákok beso­rozták a Grossfürst Konstan­tin ezredbe, de 1850-ben sza­badult ki onnan. Most orvos körű fiatalok népesítik be a falvakat, s úgy gondolom, hogy a tömegek magasabb műveltségi szintre emelésé­ben ennek is igen nagy sze­repe van. A Népfront leg­főbb feladata, az erők össze­fogása a közös célok érdeké­ben így jelentkezik a képző­művészet vonatkozásában. En­nek fölismerése, amelyet a Hazafias Népfront megyei küldöttértekezletén is tapasz­taltam s amely a mi szűkebb körünkben is fellelhető, már­is előbbrelépés, s ezt minden bizonnyal még további fejlő­dés követi H. E. aőket írták, így jéUeimezték: I Dárdán, Baranyában”. A 48-AS HAJNALCSILLAG Száztizenhatodik éve ün­nepeljük március 15-én, a Länderer—Heckenast nyom­da lefoglalását, a 12 pont és a Nemzeti dal kinyom­tatását, a Nemzeti Mú­zeum kertjében megtartott izzó hangú gyűlést, Tán­csics Mihály kiszabadítá­sát, mindazt, ami e nap emlékével Összeforrt tuda­tunkban. Ünnepeljük tehát az évszázadokig röghöz kötött, kettős teher alatt görnyedő magyar jobbágy­ság felszabadítását, a nem­zeti kormány megalakulá­sát is, hiszen mindennek szintén március 15 vetette meg az ágyát. Az a már­cius 15, amelynek egyet­len huszonnégy órája töb­bet adott és hozott, minta korábbi évszázad együtte­sen. A nemesi „fontolgatva” haladás, a toldozgató-fol- dozgató reformok kudarcá­nak, a nép azonnal változ­tató, tetterős és forradalmi megmozdulásának szimbó­luma ez a nap. aai Március1 15. nem­csak nemzeti ünnep, "ha­nem Európa egy csodála­tos tavaszának, évének egy győzelmes csatája is. Ami márciusi forradalmunk ugyanis nem az egyedüli volt abban az időben. Nem hiába írta Petőfi, hogy „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag, / Te, a népek hajnalcsillaga”; mert ab­ban az évben forradalom­tól volt terhes a levegő egész kontinensünkön. For­radalom tört ki Szicíliában, Párizsban, Bécsben, Prágá­ban, Pesten és Berlinben, forradalmi megmozdulások­ra került sor még a Havas- alföldön is, Moldvában is. Nem hiába rettegtek any- nyira Európa koronás ural­kodói, nem véletlenül vol­tak szinte teljesen tanács­talanok az első hetekben, hiszen akárhova mentek, bármelyik országba léptek, a forradalom kérlelhetetle­nül utánuk csapott, mint a tűz. Noha később valamennyi forradalom elbukott, mint ahogy a miénket is elti­porta a cári szuronyokkal szövetkezett bécsi reakció, Ferenc József, Miklós cár, a későbbi III. Napoleon meg mások hiába ültek dia­dalmi tort a levert népek felett. Ma már nemcsak a ko­ronás fők, hanem az azo­kat követő gyárosok-ban- károk rendje felett is eljárt az idő, a földkerekség 14 országában már ők is el­vesztették hatalmukat. A kezdetet jelentő 12 pont helyett már a szocializmust és a kommunizmust tudtuk kitűzni a zászlónkra. Ám miközben az emberiség leg­jobbjai megálmodta új tár­sadalom felé haladunk s időnként pihenőt tartunk, s e pihenőkön a büszkeség és kegyelet érzésével emléke­zünk 1848 március idusá­nak hőseire, akik hazasze­retetből, haladásvágyból, tetterőből, bátorságból és lelkesedésből oly nagysze­rűen vizsgáztak a történe­lem színe előtt, s ma is példamutatók számunkra. M. I*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom