Dunántúli Napló, 1964. március (21. évfolyam, 51-74. szám)
1964-03-08 / 57. szám
f UM. MÁRCIUS 8. MAPIÖ 3 Hat százalékkal nőtt Baranyában a reáljövedelem A termeié»i ériéh növekedése nagyjából azonos a bérek növekedésére1 /Vem kielégítő a termelékenység fejlődése Heisenberg professzor Budapesten Ál életszínvonal alakulása állandóan időszerű közgazda- sági probléma, amely a lakosság úgyszólván teljes egészét érinti. Emelkedését, a lakosság életkörülményeinek javulását mutatja a bérből élők és a parasztság reáljövedelmének 1963-ban bekövetkezett 6—7 százalékos növekedése, amelyre egyrészt a kifizetett bérek emelkedése, másrészt a fogpasztái árak stabilitása (zöldség- és gyümölcsfélékben csökkenése) hatott. Megyénkben a pénzjövedelmek mintegy 80 százalékát a bérek adják, éppen ezért a bér- és létszámgazdálkodás problémái súlyuknál fogva is figyelemre méltóak. A lakosság jövedelmének változását azonban nem lehet különválasztani a népgazdaság fejlődésétől, a tervek teljesítésétől, általában azoktól a lehetőségektől, amelyek az életszínvonal fejlesztését biztosíthatják. Ezért célszerű, hogy amikor a bérgazdálkodás problémáiról beszélünk, az összehasonlítást a termelési feladatok teljesítésének vizsgálatával párhuzamban tegyük meg. A termelést meghaladó bérlelhasználás A megyében levő iparvállalatok (beleértve az országos vállalatok gyáregységiéit is) termelési értéke 1963-ban kb. 6 százalékkal haladta meg az előző évit, ami az országos fejlődésnél 0,9 százalékkal kevesebb. Ennek oka az, hogy a megye iparában legnagyobb súlyt képviselő szénbányászatnál akitermelt szenek a tervezettnél gyengébb minőségűek és alacsonyabb átlagárnak voltak. (Az ipar termelési értéknövekedése a bányászat nélkül 8 százalék volt). A termelés bérigénybevétele 7 százalékkal nőtt az 1962. évihez képest, amely nagyjából azonos a termelési érték növekedésével. Egyes szakmákban azonban a termelést meghaladó bérfelhasználás is előfordult, ami főleg a hosszú tél okozta tervlemaradások behozása miatti rendkívüli intézkedések következménye. A szénbányászatban például 129 ezer vasárnapi túlműszak okozott 'többletbérigényt. Legtöbb ipari üzemben jelentősen nőtt a túlórák száma. A Kesztyűgyárban 32 ezer, az Áramszolgáltató Vállalatnál 101 ezer, a téglaiparban 68 ezer, a sütőipari üzemekben 30 ezer túlórát vettek igénybe. A túlórázás okai közé sorolható az is, hogy az ipari üzemeknek nem sikerült a tervezett létszámot feltölteniök annak ellenére, hogy 3,9 százalékkal Volt magasabb a létszám az 1962. évi foglalkoztatottságnál. Jellemző, hogy az idényszerű iparágak munkaerőszükséglete sem volt biztosítható. (Az építőipari vállalatoknál kb. 800, a Szigetvári Konzervgyárnál a csúcsidőszakban kb. 400 ember hiányzott). A helyi-' ipar létszámhiánya csak kb. í—2 százalékos volt, ami az egyes nehezebb fizikai munkát igénylő szakmákra (kőműves, kovács, asztalos stb.) korlátozódott, amelyekben az utánpótlás sincs biztosítva. Egyébként hasonló a helyzet a tégla- és konzervipari szakmákban is. A munkaerő-problémák jellemzéséül érdemes megemlíteni, hogy a megyében levő ipari foglalkoztatottak 27 százaléka cserélődött az év folyamán. Ebben a minisztériumi ipar 25 százalékos, a tanácsi ipar 34 százalékos részarányt képvisel. A Porcelángyárban például 3.6 százalék, a Bőrgyárban 1,7 százalékkal nagyobb volt az eltávozottak száma, mint 1962- ben. A munkaerővándorlás sokszor a bérezési rendszerben és o. gépesítés hiányában mu*"1' "zó okokra vezethet.'' \ Issza. Ezen a téren a már több éve fennálló aránytalanság az elmúlt évben sem szűnt meg. A nehéz fizikai munka és egyes munkaterületek alacsony gépesítési foka távozásra kézteti a dolgozókat. A megye iparvállalatainál elérhető átlagkeresetek között most is nagy a szóródás. Amíg a könnyű- és helyiipari üzemeknél 1300 forint körül alakul az átlagkereset, a bányaüzemeknél ugyanez ennek kétszerese. Ezt a különbséget még csak növeli, hogy ugyanazon szakipari munkáért az egyes üzemek között is lényegesen eltérő keresethez jutnak a dolgozók. Lelassult a termelékenység növekedésének üteme Az egyre nagyobb súllyal jelentkező létszámproblémák a termelékenység nem kielégítő fejlődésének bírálatát adják. A műszaki, fejlesztési tervek teljesítésének hiánya, megfelelő gépesítés elmaradása miatt a korábbi években elért termelékenység-növekedés üteme lelassult. 1963-ban az ipari üzemekben a termelékenységi előirányzatok teljesítése viszonylag nagy szóródást mutat. A megyében túlsúlyt képviselő szénbányászatban jelentős túlteljesítés tapasztalható. Itt a műszakonként előirányzott 0,919 tonnás szénmennyiség helyett 0,976 tonnát hoztak felszínre, ami 6 százalékos javulást jelent. Említést érdemel, hogy a terven felül vállalt szénkitermelés 93 százaléka a termelékenység javulás eredményének tulajdonítható. Kedvezően alakult az áramszolgáltatás hálózatszerelési tevékenységének termelékenysége, ami az előirányzottat 10 százalékkal haladta meg. Az említettekkel szemben azonban többhelyütt lemaradás következett be anyagellátási nehézségek miatt. Például 2 százalékos lemaradás volt a kesztyügyártásban, a termék- összetétel változás következtében 3 százalékos csökkenés a Szigetvári Konzervgyárnál, a Baranya—Tolna megyei Téglagyárnál pedig több éves átlagban is jelentős elemi károk következtében 5 százalékos kieséssel zárták az évet. A városi tanács vállalatainál a többlettermelés 40 százalékban, a megyei tanács vállalatainál 20 százalékban a termelékenység emelkedéséből származik. Az utóbbiaknál a fejlődést akadályozta a Baranya megyei Építőanyagipari Vállalat kiemelkedően rossz gazdálkodása, amely 10 százalékos létszámnövekedés, 12 ezer túlóra, illetve 23 százalékos bértöbblet igénybevétele ellenére sem teljesítette tervét, illetve azzal szemben 19,4 százalékkal maradt le. Az ötéves terv eddigi időszakában az elmúlt évben volt a legnagyobb a bérkiáramlás. A kifizetett bérek mögött azonban nem áll mindenütt ugyanolyan fokon a termelés fejlődése. Ennek oka abban rejlik, hogy a munkaidő kihasználása nem kielégítő, a munkanormák részben elavultak, s a szakképzett munkaerőkben hiány van. Az alkalmazott normák több szakmában még nem a minőségi, hanem a mennyiségi termelésre ösztönöznek. A bőrgyárban például a dolgozók közel 40 százalékának 105 százalék felett van teljesítménye. Annak ellenére, hogy a gyár vezetősége megfelelő intézkedéseket tett és az egyes munkáknál bevezették a közbeeső minőségi ellenőrzést, a minőség javítása érdekében felhasznált munkaórák (I.— III.. negyedévben 128 ezer) sem hozták meg a kivánt eredményt. A Sopiana Gépgyárban például az egyes műhelyrészekben több mint 3 ! ■ -■; valókkal nőtt a veszteség- i idő. A munkaidő teljes kihasználását akadályozta például az új gyártmányok nem megfelelő időben és módon kidolgozott technológiája, a gyakran ismétlődő gépmeghibásodások és a nem kielégítő energia-ellátás. (Porcelángyár, Sopiana Gépgyár stb.) Sok bérezési probléma volt az elmúlt évben az autóközlekedés területén is, ahol a kifizetett bérek meghaladták a szállítási teljesítmény értékét. A bérmutatók tervvel szembeni romlása a teljesítményben mutatkozó elmaradásra, az állásidők emelkedésére, a gépesítés alacsony fokára és a szállítási távolság növekedésére vezethető vissza. A jelenlegi gépkocsivezetői bérezés nem eléggé alkalmas arra, hogy a gépkocsivezetőket a magasabb teljesítmények elérésére ösztönözze. Ezért az autóközlekedésben állandó jellegű volt a gépkocsivezetői létszámhiány. Egy-egy kocsin több gépkocsivezető dolgozik egy hónapon bélül, ami a kocsik állagának leromlásához vezet Egész év során ebben a szakmában is nagy volt a fluktuáció. A vagon ki- és berakásoknál, de egyéb fuvarozói tevékenység elvégzésében is akadályozó tényező a rakodók nem megfelelő bérezése. A jelenlegi bérrendszer — a teljesítményekkel összefüggő mázsadíj bértétel — rendkívül alacsony, s nem ösztönöz a jobb munkára. Emiatt egész évben rakodói létszámhiány volt, ami kihatott az állásórák emelkedésére és a súlymozgatásra is. Összehangolt ösztönző bérgazdálkodást! Az 1963-as év tapasztalatainak ismeretében felvetődik a kíf-dés, hogy melyek azok a főbb teendők, amelyek révén a termelés eredményeivel ösz- szehangolt ösztönző bérgazdálkodást lehetséges megvalósítani. Ezek közül a Következőket indokolt megemlíteni: A termelékenység erőteljesebb ütemű fejlesztése alapkérdés. Egyrészt ez az útja az életszínvonal emeléséhez szükséges terfnéícbőséo megteremtésének, másrészt munkaerőhelyzetünk problémái miatt csak ilymódon bővíthetők a termelés keretei. A korszerű technológia megvalósítását elősegítő gépesítés mellett a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a belső anyagmozgatás és a nehéz fizikai munkák gépesítésére is, amelyek révén jelentős munkaerő-megtakarítás érhető el. Megbízható, reális műszaki számítások alapján kidolgozott munkanormákra van szükség, Megelégedést és kölcsönös bizalmat keltő teljesítménybérezés nem valósítható meg pontos normák nélkül. Meg kell teremteni a munkafegyelem objektív előfeltételeit. Jól szervezett folyamatos anyagellátás, megfelelő gépkarbantartás, állásidők kiküszöbölése, technológiai utasítások betartása stb. az elsődleges feladatok e téren. Keresnünk kell azokat a módszereket, amelyek útján a szakmai sajátosságokat is figyelembe vevő, a termelési feladatokkal összhangban álló rugalmas bérezési rendszert kialakíthatjuk. A kifizetett béreknek arányban kell lenniök a termelés eredményeivel. Közgazdaságilag elfogadhatatlan a béreknek a termelés ütemét meghaladó tendenciája. A helyes arányok megtartása érdekében szervezettebb bérgazdálkodásra és bérellenőrzésre van szükség. Nem engedhető meg az a gyakorlat, hogy olyan béreket fizessenek ki, amelyek mögött nincs termelés, mert ez akadályozza az életszínvonal tervszerű fejlesztését, de joggal kiváltja a fegyelmezetten dolgozó munkások ellenérzését is. Dr. Nagy József 76 ezer forinttél 35 millióig 15 éves o Pécsi Faipari KTSZ — Szombaton tartottak közgyűlésüket — 500 ezer {orint részesedést osztottak ki Pontosan 15 évvel ezelőtt határozta el néhány pécsi asztalos, hogy szövetkezetét alakit. Czöndör János, Klement László, Prekesztics Antal, Sik Ferenc és társai voltaik az úttörők. Az első évek szegényesen zárultak, de egyikük sem bánta meg elhatározását. Soha semmilyen kifogást nem emeltek munkájuk miatt, termékeiket szívesen vásárolta meg a kereskedelem. A legutóbbi átszervezések folyamán a Pécsi Faipari KTSZ „mammut szövetkezetté’’ vált; 12 üzemük termel a megye különböző községeiben. A ktsz minden esztendőben teljesítette tervét és mindig nyereséggel dolgozott. A múlt esztendő eredményeiről tegnap, március 7-én adtak számot a méilegmegáüiapító közgyűlésen. Klement László, a ktsz elnöke sok szép eredményről beszélt a tagság előtt. A 15 évvel ezelőtti 76 ezer forintos évi termelési érték ebben az esztendőben kereken 35 millió forintra növekedett. A 35 millió forintos érték a következőkben jelentkezik: 2930 garnitúra hálószoba-berendezésit gyártanak, 9000 televíziós asztalkát, különféle lakószoba-berendezéséket és a saját mintaboltjukban 2 millió 700 ezer f Hint értékű bú- torfélesóget hoznak forgalomba. A négyszáz fős létszámú szövetkezet kitűnően zárta az elmúlt esztendőt, 1 millió és 800 ezer forint nyereséget értek el. Szombaton délután félmillió forintot osztottak ki a dolgozók között nyereségrészesedés címén. Ez dolgozónként meghaladja az egyhavi átlag- kereset összegét. Külön is jutalmazták azokat a tagokat, akik 15, illetve 10 éve dolgoznak már a szövetkezet kebelében. Ugyancsak jutalmat kapott a szocialista munkaver- senyben legjobb eredményt elért brigád: Boda József szocialista kollektívája. A közgyűlés igazi családi számadás és ünneplés képét mutatta. Két idős tagot — Kiss Ottót és Lukács Jenőt — ez alkalommal búcsúztattak és kívántak számukra jó egészséget nyugdíjas éveikhez. — Ugyancsak a közgyűlés alkalmával köszöntötték a ktsz 132 nő dolgozóját. A közgyűlés után a kis vacsoráin látta vendégül 'eg jait. Amíg a panel eljut odáig II. Baj van a szállítással A pécsi panelgyár udvara olyan épület előteréhez hasonlít, ahonnan az összes lakó elköltözik. Az elemek toronymagasra felhalmozva a daru mellett hevernek. Elvittek már ugyan jóformán, de a téli gyártás anyaga még az udvaron van. A daru némán és üres fülkével mered a lent sétálókra. A panelsor Végében emberek lapátolna}? folyamkavicsot, közöttük egy barna kalapos kiabál. — Rakjátok át, aztán majd ide jön be a vagon. Amikor odaérünk, tovább folytatja. — Kicsi a hely, kérem! Ez az igazság. Nem számítottak itt arra, hogy több kész elemet kell majd tárolni. Hová tegyék az emberek? Igazuk van, nem tudnak már hol helyet keresni. — Egy hete nem szállítottunk — mondja Ritter Ede. — Az építésvezetőség nem fogadja a panelt. Itt pedig a nyakunkon van. — Majd elszállítjuk a KISZ- házakat, s aztán lesz hely — válaszolja Bánfai. — Jön majd a tréler és viszi a panelt. És valóban kónyelmetlan helyet keresni már a szükség térségen. Oldalra sem lehet terjeszkedni, mert felépült időközben egy vizsgáló állomás, ahol betonelemek próbáit végzik majd el. A gépek is érkeznek, nos meg az épületet sem lehet arrébb 'ökrlösni. Nem messze ettől a külszíni elemgyártás veszi kezdetét, szerelik fel a gő- zölőket, oda sem lehet már rakni semmit. — Miért nem szállítanak, illetve miért nem fogad anya got a bolgárkerti panelépítkezés? — nézek Bánfaira. — Mert az útjuk tönkrement. Nem tud a tréler bemenni. A panelgyár után a legnagyobb pécsi panelépítkezésre, a bolgárkertbe megyek. Télen sokat jártam erre, exkavátorok szedték fel a földet, s dömperek hordták széjjel, csodáltam az építkezéseket megelőző munka moz galmasságát. Ami a földtúrást illeti, abban ugyan most sincs hiány. A tíz hold körüli területen, akár a második világháború legádázabb csatája zajlott volna le, minden fel van ásva. Árkok, dombocskák, épületek kivájt helyei, süppedős $árga agyag, néhol deszkák keresztbe-kasul, vagy salaknyomok, míg arrébb homokkal teleszórt út, azaz útnak nevezett csapás, melyben a dömper is majd elsüllyed. Van olyan érzésem, túl jól sikerült itt a tereprendezés. Nem trélerrel, de még egy zöldséges kosárral is nehéz volna itt közlekedni. Átlábo- lok két árkon és megérkezem egy árván álló szállítószalaghoz, amely körül öthat ember nézeget. Van köröttük egy viharkabátos, miisapkás. gondolom a veze- tőj ük. — jé napot kívánok. Szeretnék érdeklődni.. s Mérgesen rámnéz, s mikor közlöm vele érkezésem célját, végképpen elkomorul. — Újságírónak én nem nyilatkozom. Elég volt nekem egy igazgatói megrovás is. Én csak egy művezető vagyok itt.. s — Azért megmondhatja, hogy miért áll itt — ahogyan szétnézve összeszámolom — 41 ember. Mert ugyebár azt ön is látja, hogy ennyien nem dolgoznak. — Én nem nyilatkozom... A bolgárkert tervrajzait Schatzl József építésvezető irodájában nézem meg. Érdekes és izgalmas csatája zajlik majd le itt a hagyományos és paneles építkezési- módnak. Schatzl emberei ugyanis hagyományos módon fognak itt kilenc négy- emeletes lakóépületet építeni, amely koszorúként fogja körbe az utat a vámig, míg Wolf István építésvezető emberei ugyancsak kilenc panelházat húznak a magasba. Wolfé a belső terület s ebből a szempontból a „hagyományosak” sokkal jobban jár tak, könnyebb nekik a szállítás, az anyagellátás, amely az építkezés ábécéje. — Én nem törődtem sen kivel, meg semmivel — közli Schatzl. — Nem homokot hozattam, hanem salakot, azzal szórtam be az útjaimat és állandóan javíttatom is. Még így is nehéz bejárni, de legalább f«glám legyen. Nézzen ki. . f'll a habarcsközponl most állítjuk fel, onnan ellátom az egész építkezést habarccsal és nagyméretű téglákkal falaztatok. Egy darum van, kész a pályája. Úgy építtettem, hogy ellásson több épületet is. Folyamatos építésszervezést végzek — bár ezt Wolf kezdte tavaly — én két épületet egyszerre emelek a magasba. Van egy 24 fős kőművesbrigádom, azok csak falaznak, lesz egy másik, azok csak közfalakat húz nak, lesz egy harmadik, azok csak vakolnak. Háromnapos ciklusokban váltom az épületeken, s így elérem, hogy 2—2 épület másfél hónap alatt tető alatt lesz. Persze ez még nem jelenti, hogy készen van, utána jön a szakipari munka. Ám a szakipari munkában már egyenlő esélyekkel indulok a panelosokkal. Nekik is ugyanannyi ideig tart. Schatzl emberei gyűrik is az ipart. — Csak a vizesek, távfűtésesek ne lennének itt! Lép- ten-nyomon beléjük botlik az ember —- panaszkodnak a többiek is. — Feltúrják a földet, gödröket ásnak, szinte lehetetlenné teszik az anyag- mozgatást. Pedig ugyanaz a vállalat, csak éppen a mélyépítési részleg. — Miért nem előbb adják ki a mélyépítést? Schatzl legyint. — Hol vannak meg a tervek. akkor amikor már nyakunkra érik az időj? (Folytat juh) Szüts Isi\ ji A Az Eötvös Lóránt! Tud ományegyetem díszdoktorávi avatták dr. Werner Heisenberg, Nobel-díjas nyugatnéme fizikus professzort. Az avatási ünnepségen részt vett dr Rusznyák István, az MTA el nőké, Jánossy Lajos, az MT.J «vl elnöke és Molnár János művelődésügyi miniszíerhelyetíe'
