Dunántúli Napló, 1964. március (21. évfolyam, 51-74. szám)
1964-03-01 / 51. szám
4 MAPtO 1984. MÁRCIUS ft Szervezettebben, korszerűbben Beszélgetés a Baranya megyei Építőipari Vállalat főmérnökével Kitüntetett postagalambok Hetven kilométeres sebességgel Brnótól Pécsig — Galambposta Buda és Konstantinápoly között Az MSZMP Központi Bizottsága február 20—22-én kibővített ülést tartott, amelyen határozatot hozott az építőipar munkájáról. Tegnap felkerestük a Baranya megyei Építőipari Vállalat főmérnökét, Rikker Mihály elvtársat és elbeszélgettünk vele a határozatról. — ön mint a legnagyobb Baranya megyei építőipari vállalat főmérnöke, hogyan látja a határozatot, s mit vár végrehajtásától. — A KB röviden, de minden részletre kiterjedően irányt adott az építőipar fejlesztésének. A határozat irányvonalának megfelelően elsősorban a beruházások alaposabb előkészítését várom. A jobb előkészítés lehetővé teszi a beruházások megfelelő koncentrálását és így az építő ipari vállalatoknak lehetőségük lesz, hogy az építkezéseket magasabb színvonalon, szervezettebben végezzék. — Hogyan valósítható meg önöknél a koncentrált termelés7 — Az 1964. évi tervek teljesítését éppen azért látom megvalósíthatónak, mert 1964- ben a legmesszebbmenőkig fokozzuk a koncentrálást és ennek megfelelően a munkahelyek létszám- és géptelepítését maximálisra emeljük. Például az 1963. évben egy munkahelyre jutó 34 fős átlaglétszámot mintegy 50 százalékkal növeljük. Ez természetesen maga után vonja egyes 1964-ben indítandó munkák később kezdését. A koncentrálással viszont a munkahelyek szervezettségét, a gépek jobb kihasználását érjük el. A beruházók persze szeretnék, ha már év elején munkába vennénk terveik kivitelezését, de a koncentrálás miatt erre később kerülhet csak sor. — Mi a véleménye főmérnök elvtársnak a tervezésről, s hogyan van összhangban vállalati kapacitásuk az eddig ismeretes tervekkel? — Terveinket reálisnak tartom s ezek teljesítése érdekében mindent megteszünk. Felépítjük, amit megígértünk, ha rajtunk kívülálló okok, például komoly szállítási nehézségek vagy anyaghiány nem gátol bennünket. A típustervek vonalán vállalatunknál is igen kedvezőtlen a helyzet. 1963-ban a lakásépítkezések 33,4 százalékát végeztük csak típustervek alapján. Az összes épületeknél is az arány mindössze 42 százalékos. Nem is szólva arról, hogy a típustervek között nem kevés korszerűtlen építési technológiát igényel, még a régi elemekre, építőanyagokra szabott. Példának említem meg, hogy panelgyárunk másfél éves működése alatt a harmadik fajta épületet gyártja és nem volt még lehetőség arra, hogy egy-egy típusú épületből széria készüljön. A tipizálás pedig lehetőséget adna arra, hogy egyfajta épületből sorozatban többet gyártsunk. Az építési igénnyel kapcsolatban megjegyzem, hogy az igény kb. 25 százalékkal magasabb, mint amire kapacitásunk van. Ezért elsősorban a népgazdasági szempontból fontosabb létesítményeket készít, ük eL — Milyen tartalékokat lát az építőiparban tagokat hogyan lehetne feltárni az év folyamán? — Az építőipar jelenlegi felkészültsége mellett is még sok tartalékkal rendelkezik. Ha a beruházások előkészítése időben és megfelelő minőségben történik, elkerülhető lesz a jelenleg még sok problémát okozó magas- és mélyépítési munkák párhuzamos kivitelezése. Az építési területeket megfelelő időben tudjuk közművekkel ellátni — még a magasépítési munkák megkezdése előtt — sez lehetőséget nyújt a folyamatos építésszervezés előnyeinek kihasználására. Igényként jelentkezik még, hogy az elavult, korszerűtlen kiselemek, födémszerkezetek helyett nagy gépek alkalmazásával nagy szerkezeteket építsünk be. Ha így teszünk, csökken az építési idő, kevesebbe kerül az épület. Az előbbiekben említett gépesítés fokozásától is sokat remélek. A koncentrálás lehetővé teszi a gépek jobb csoportosítását, jobb kihasználását. Ebben nagy tartalékaink vannak. Az év során beállítandó gépek növelik ugyan vállalatunk kapacitását, de ez egymagában véve még nem elég. A munkaidő jobb kihasználása, a veszteségidők elkerülése, a magasfokú szervezéssel karöltve biztosan meghozza azt az eredményt, amit a Központi Bizottság elvár tőlünk — fejezte be nyilatkozatát a Baranya megyei Építőipari Vállalat főmérnöke. Szflts István Nemrég adtunk hírt arról, hogy dr. Teremi Gábor, a megyei tanács egészségügyi osztályának helyettes vezetője, hazánk egyik legjelentősebb colombofilektikusa több könyvet írt, illetve ír a galambokról. A hazai, sőt külföldi viszonylatban is feltűnést keltő sorozat egyike „A postagalambsport” című mű lesz, amelynek kéziratai már elkészültek. Erről a rendkívül olvasmányos műről adunk alábbi cikkünkben némi ízelítőt Évezredekkel ezelőtt A galambot már az ősi népek, a sumérok, egyiptomiak és babi loniak megszelídítették. Tehát mintegy ötezer esztendeje háziállat. Kezdetben vallásos célból tenyésztették. A folyómenti kultúrákon valóságos galambkultusz bontakozott ki, amit az ókori görögök, később pedig a mohamedánok is átvettek. Jellemző az ógörög galambkultuszra, hogy Aphroditét, a szerelem istennőjét a mitológia szerint galamb költötte ki az Eufrátesz partján. A galamb később gazdasági haszonállattá vált, majd a hírtovábbítás eszköze lett A rómaiak már Julius Caesar idejében postagalambokkal tartották Róma és Gallia (a mai Franciaország) között az összeköttetést A keresztes háborúk idején a pápai hadak megdöbbenve tapasztalták, hogy a mohamedánok milyen fejlett hírszolgálatot tartanak fenn a postagalambokkal. Tény és való: a XII. századbeli arab birodalomban postagalamb-központot szerveztek Bagdad székhellyel. Bagdadból kiindulva egész Közel-Keletet és Észak-Afri- kát átfogták, amit a posta- galambállomások szabályos távolságra elhelyezett hálózata- biztosított. A postagalamb egyébként a hazai történelemben is szerepet játszott. 1541, tehát Buda eleste után a török postagalambbal tartott összeköttetést Konstantinápollyal. A költő és hadvezér Zrínyi Miklós is postagalamb útján kért segítséget, amikor Űj-Zerinvárát a törökök körülzárták. A második világháborúban is A postagalambok szinte minden történelmi sorsfordulónál szerepet játszottak. I Részt vettek a napóleoni háborúkban, 1870-ben pedig a francia—porosz háború • idején Párizs lakói galambokkal törték át az ostromló poroszok hírzárlatát. Noha 1914- re, az első világháború idejére a híradási technika viszonylag magas fokot ért el, a postagalamb-hírközlés minden eddigit felülmúló méreteket öltött. Valóságos postagalamb „hadseregek” álltak szemben egymással, hiszen a német csapatok 121 ezer, az antant hatalmak pedig háromszázezer postagalambot alkalmaztak. A leghíresebbek egyike az amerikai hadsereg Cher Ami nevű galambja, amely egy elveszettnek hitt zászlóaljat mentett meg a pusztulástól. A galamb kitüntetésben részesült és kitömött maradványait az USA nemzeti múzeumában helyezték éL Még a második világháború idején ia szerephez jutott a postagalamb. 1943. októberében több ezer angol katonát mentett meg Colvi Vecchia olasz községben egy postagalamb a halálthozó bombazáportól. Egyébként amilyen régi a postagalamb, olyan régi az a kérdés is, hogy mi a titka a postagalamb csodálatos tájékozódó képességének? Mi a magyarázata annak, hogy a lakóhelytől sok száz kilométerre elvitt postagalamb mindig visszatalál? Rengeteg elmélet született már anélkül, hogy bármelyik is megnyugtatóan bizonyítani tudta volna a maga álláspontját. A legújabb hipotézisek egyike Margaria Rodolfo milánói egyetemi tanáré, aki a Föld vonzási erejének változó értékei, illetve a Föld által kibocsátott mágneses erővonalak, illetve a galambok hihetetlenül finom egyensúlyérzékelése között keresi az összefüggéseket. Percenként 1235 méter Ma a galambászat is sporttá vált Kétféle galambsportot különböztetünk meg. Az egyik a röpgalambsport, melynek lényege az, hogy 15—16 galambból álló csoportokat bocsátanak fel, s az a galambcsoport győz, amely magasabbra száll, hosszabb ideig kering a levegőben, stb. stb. Magyarországon másfélezer ember űzi ezt a sportágat. A másik a postagalamb-sport, amelynek hazánkban 7—8 ezer tagja van. Ennek az a lényege, hogy a postagalambokat meghatározott távolságra elviszik gazdáik lakóhelyétől, majd szabadon eresztik az állatokat, s azok a madarak győznek, amelyek a meghatározott utat a legrövidebb idő alatt teszik meg. Ebben a sportban dr. Teremi is részt vesz, akinek több mint száz kitűnő postagalambja van. 1963-ban számos versenyen értek el galambjai helyezéseket. A 105- ös számmal jelzett galambja például 1963-ban néhány óra alatt tért vissza Pécsre, a csehszlovákiai Mlada Bolesz- lávból. Percenkénti sebessége 1184,43 méter volt. A másik galambja, amelyet ugyancsak a csehszlovákiai Bmóból indítottak el, 1235,69 méter percenkénti sebességével első helyezést és oklevelet szerzett gazdájának. Galambedzés A pécsi orvos több mint 3 ezer fajta galambot írt le könyvében. Rendkívül érdekes, hogy a rengeteg fajta közül csak egyetlenegy, a postagalamb alkalmas nagy távolságok megtételére. A fiatal postagalamb az első röp- tetésnél csak 650—700 méter percenkénti sebességet ér el* alig többet, mint a más galambfajták. Ahhoz, hogy azt a pluszt kiadja magából, mely a repüléshez és nagy távolságok megtételéhez jobban alkalmazkodott felépítésében rejlik, edzésekre van szükség, akárcsak a sportolóknál. Az edzés általában hat hónapos korban kezdődik, s kezdő szakaszaiban abból áll, hogy a galambok gazdája 5—20 kilométerre elutazik a lakhelyétől és hazaereszti az állatokat. Ez négy esetben ismétlődik meg a négy világtájnak megfelelően, a galambok „betájolására”. Csak a „tájolások” után kerülnek mind nagyobb távolságokra, olyan messzire, hogy túllépik az országhatárokat is. — Magyar Jól fizet a négyes A A játékhéten — nem végleges megállapítás szerint — öttalálatos lottószelvény nem érkezett. Négy találatot 27 fogadó ért el, nyereményük egyenként 180 975 forint. Három találatot 3720 fogadó ért el, nyereményük egyenként 656 forint Két találatot 126 671 fogadó ért el, nyereményük egyenként 19 forint 30 fillér. Kedvelt export-cikk a zakuszka A Szigetvári Konzervgyár mintegy 300 vagon, tatot 2 millió 400 ezer üveg zakuszkát szállít szovjet rendelésre. — Gayer Anna naponta 10—12 ezer zakuszkát üvegre helyezi el a fémlapkát, majd a fémgyűrűt. Célom nem volt más, mint hogy megtudjam, „hova készül a nyolcadik osztály”, vagyis hol, milyen minőségben tanulnak tovább? Egy kis statisztika: az új- mecsekaljai iskola nyolcadikos tanulói közül gimnáziumba kívánkozik 5 fiú és 14 lány, technikumba 11 fiú és 7 lány, iparitanuló intézetbe 15 fiú és 3 lány, kereskedelembe 2 lány (fiú egy sem), gépírónak 1 lány. De ez csak statisztika. Az adatokat megszemélyesítem, — pontosabban életrekeltem és bemutatok három nyolcadikos tanulót: Földi Mártát, Heinemann Gusztit és Po- zsér Józsefet. * Márta: nyúlánk, vörösesszőke, fehér arcú kislány. Közhely már, de ez alkalomból nekem is fel kell tennem a felnőttek szokásos kérdését: — Mi leszel, ha felnősz? — Fodrász. Női fodrász. — Miért választottad éppen ezt? Felsóhajt: — Olyan szépek az asz- szonyok, amikor kikerülnek a búra alól! Meg aztán a szomszéd néni, a Gabi néni is fodrász a Balokánnyal szembeni üzletben és én minden héten elmegyek hozzá, nézelődöm, segítek. — Múltkor például a csavarokat szedtem ki a vendégek hajából. Aztán egyszer voltam modell is ... — Hogyhogy? // Ml LESZEL, HA FELNŐSZ?" — Ugyanabban az üzletben dolgozik a Rózsika. Még tanuló, de most januárban volt a félévi vizsgája és én voltam a modell. Négyest kapott. Ez szép osztályzat, nem? Spirál frizurát csinált nekem. Tudja, mi az a spirál frizura. Nem? Vassal lesütik a hajamat és akkor... Néhány fodrászat! szak- kifejezéssel lepett meg, amit ugyan nem értek, de Mártát megértettem. Szereti ezt a szakmát Gabi' néni vagy az újságokban, képeslapokban propagált fodrászver- senyi tudósítók révén. Hogy eléggé gyér fodrászszakmai ismereteimet némileg fitogtathassam, megkérdeztem tőle: — Tupírfrizurát csináltál-e már? — Persze, az semmi! A barátnőmön próbáltam ki először. Az eredményről nem faggatom . *, * A következő: Heine- m a n n Gusztáv. Apja vájár, nővére ipari tanuló, a mama háztartásbeli. — Mi leszel, ha.; — Értem — pillant rám fölényesen —, vasas. — Rábeszélt valaki itt az iskolában vagy otthon? — Nem, senki. Autószerelőnek jelentkezem. — Ismered az autómárkákat? — Persze. De nem Is ez a lényeg, hanem amikor én megszerettem ezt a szakmát! — Mikor? — Egyszer Tésenyben nya raltam, és ott az iskolában volt egy tanító, Karúm Istvánnak hívják, s neki volt egy Moszkvicsa. Mindig megmagyarázta, hogyan és mit kell csinálni, gumit szereltem, féket állítottunk meg olajat cseréltünk. — Otthon vannak-e szerszámaid? — Apámnak. De használhatom. A múltkor például egy Morze-készüléket vezettem át a Zsinkó Laciékhoz. Aztán jeleket küldtünk egymásnak. — Milyen jeleket? ■— Hát hogy „Mikor megyünk játszani?” meg hogy „Szia”. Nekem van egy zsebnoteszem, és abban minden morzejel látható. Ebből a noteszből tanultam meg a jeleket. — És a Laci? *— Neki is van. De amikor gyorsan morzéztám, kiszaladt az erkélyre és átkiabált, hogy lassabban, mert a noteszben nem találja a jeleket; — Honnét tudod a Morze-készülék működését? — Fizika órán tanultuk*; — Hol akarsz elhelyezkedni mint autószerelő tanuló? — A tizennégyes autójavítónál. A nagybácsim ott igazgatóhelyettes. Ha befejezem az iskolát, mindjárt odamegyek dolgozni és később meg tanulónak. Mondta a Jani bácsi, hogy a keze alá vesz engem. — A KRESZ-t ismered? — Nem nagyon, csak egy kicsit. Tavaly részt vettünk ilyen úttörő közlekedési rendőr kiképzésen. Néhány szabályt már ismerek. — Egyszer talán még kocsid is lesz? — Fiat ezerötszázas! * Póz s ér Jóska. Alacsony termetű, barna szemű, szép kis fiúcska. A papa főfúrómester a bányában, a mama gépíró valami kutató részlegnél. Tehát — nehézipar. Jóska viszont: kesztyűszabász lesz a Pécsi Kesztyűgyárban. — Hogyan telnek a napjai? Reggel, azaz délelőtt iskola, délben az Olimpiában előfizetéses ebéd, amit a mama és a papa fedez — és Jóska szerint az ellátás az Olimpiában kitűnő — utána vissza az iskolába, orosz társalgás, sport, majd tanulószoba. —> Megtanulja a leckét, felmondja az ügyeletes tanárnak és délután öt óra felé hazamegy. Otthon olvas, meg a mama kérelmére elugrik a fűszerboltba vagya papával viszik a vizesvödröt az utcára és lemossák a kocsit, a Skodát, amit a pápa vásárolt. Nyáron országjárás a papával, mamával a Skodán (Miskolc, Eger, Balaton, Lillafüred) és ezek mind csodálatos dolgok. — De miért választottad a kesztyűs szakmát? — Pozsér Jóska eltűnődik, fölnéz a plafonra, majd a földre: — Egyszer a Zsinkó Lacival kirándultunk — még a nyáron — föl a Mecsekre. Jövünk lefelé délután, azt mondja Laci: „Gyere, megnézzük anyut”; Mert a Laci mamája a kesztyűgyárban dolgozik; Lejöttünk, de a portás nem engedett be. — És akkor? — Mondta a Led, A tudja, a mamája melyik ablak mögött dolgozik. Földobtunk egy kavicsot. Én tartottam, Laci felágaskodott és az ablakon beemelték. Utána Laci tartott nekem és engem emeltek be az asszonyok. — Mit láttál? — irtó klassz kis varrógépeket Meg kesztyűket amit a gépen varrtak. Zsinkó néni meg a többi néni megmutatták az üzemet, a gépeket meg a bőrt, amiből a kesztyű készül. Csodálkozva nézek rá: — És te ekkor határoztad el, hogy kesztyűszabász leszel? — Igen — felelte és most ő nézett rám csodálkozva, hogy hát mi van ebben lehetetlen? * Jóskától már rég elbúcsúztam, amikor azon tűnődtem, hogy tulajdonképpen a környezet határozza meg a gyerekember pályaválasztását meg egy kicsit a véletlen is. Mert hiszen a karikás ostor láttán én eleve kanászl életpályát tűztem ki célul magam elé, majd a Schmoll- paszta reklámot idéző repülőgép láttán okvetlenül a pilótaságot láttam magam előtt perspektívában, aztán a mosókonyhában lefektetett teknőn állva vezényeltem egy nemlétező zenekart és tudtam, hogy ha addig élek is, karmester leszek. Letettem erről. Az én gyermekkori reményeimet még átszőtte az utópia. Márta, Guszti, Jóska reményeit már nem az utópia, hanem a lehetőség. És ez „nagy difi!” Csak rai- tuk múlik, hogy miként válnak emberré. Rab Ferenc
