Dunántúli Napló, 1964. március (21. évfolyam, 51-74. szám)
1964-03-04 / 53. szám
«Äsen» «, llAPllÓ 3 Létesitsenek-e a tsz-ek bor feldolgozókat ? A Központi Bizottság határozata szerint meg kell kezdeni a nagyarányú gyümölcsös szőlőtelepítéssel kapcsolatos járulékos beruházásokat. Ez a rendelkezés teljesen világos, szükségessége vitathatatlan. Megvalósítása azonban a gyakorialtban jóval nehezebb, mint első látásra látszik. A helyi adottságok, lehetőségek ugyanis korlátot szabnak a különböző törekvéseknek és csak jófi megfontoltan lehet eldönteni, hogy melyik a fejlesztés helyes iránya. Tizenhétszer hold szili Ezekről a kérdéseiéről beszélgettünk Kurucsai József el'."társsal, az Állami Pince- gazdaság igazgatójával. — Mekkora Baranya megye tissz-szölóterü lebe ? — Tuwnihétezer hold. Ebből termel óezöveSkezeti kézben van 1600 hold, közös művelésben ezer, ebből asm mind termő. Jól mutatja különben az arányt a tavaly felvásárolt bor mennyiség». A 28 ezer hektoliter borból mindössze • ezer származik termelőszövetkezetek terméséből, a többi háztájiból és egyéni gazdaságokból futott be. —* A tsz-ek közös művelésében lévő területek fejlesztési terve «Mi matat? — lflTtVne körffibeMl négyezer hofldnyi lesz ez a terület. — A Baranyában meglévő járulékot beruházások kielégítik a fejlődé* támasztotta igényeket? — Nem. Járulék*« beruhá- aásokra, azaz korszerű bőrfeldolgozó üzemek és tárolók létesítésére szükség van. — Tehát ezzel kapcsolatosan vitás kérdés nincs? — A felépítés szükségességével kapcsolatban nincs, de azzal, hogy ki építse, igen. Azon folyik a vita, hogy centralizáljunk vagy decentralizáljunk-e. A helyzet eléggé bonyolult. Egyes tsz-ek mér foglalkoznak azzal a tervvel, hogy területükön bőrfeldolgozót létesítenek. Kérdés, hogy elértük-e már azt a fejlődési szántét, hogy ez gazdaságos lehessen vagy pedig a népgazdaságnak is és a tez-eknek is hasznosabb, ha elsősorban mi létesítünk borf eldolgozó üzemeiket és a tsz-ek termését is iifct dolgozzuk fel, Tizennésymiüió forint egy borfeldolgozó »— Szakvélemények szerint mekkora az a szólóterület, amely már elbír egy korszerű feldolgozó üzemet? j — Hozzá vetői egeeen héftszáz í holdas területet számodnak 20 ezer mázsás terméssel. —■ Vam-t ekkora szóló területtel rendelkező tsz Bara- j nyában? — Nincs. És véleményem, szerint egyelőre akkor sem érdemes borfeldolgozót építeniük, ha terveikben szerepel, hogy a közeljövőben megközelítő nagyságúra fejlesztik fel szőlőtermő területüket. A borfeldolgozó létesítése ugyanis nagyon költséges; 13—14 millió forintba kerül, de ebben az esetben a felszerelés nem is a legkorszerűbb. Kova- földszűrő, pasztőröző, hűtőtér és hűtőberendezés ebben a költségben nem szerepel, ezek nélkül pedig egy modem, minden exportigényt kielégítő üzem nem működhet A feldolgozó évi értékcsökkenése 600 ezer forint, s a hitel is túlzottan terhelné a termelőszövetkezetet, mert a járadékos beruházásra felvett hitelt teljes egészében vissza kell téríteni. Ha ehhez hozzászámítjuk a karbantartás költ ségeit is, rövid számítás után kiderül, hogy mázsánként 75 forintot veszít a tsz. A jelenlegi felvásárlási árak is azt mutatják, hogy ha a tsz szőlőként adja el termését a borforgakmiinak, 45,25 forinttal többet kap, mintha maga dolgozná fél. S máskülönben sem hiszem, hogy a termelőszövetkezeteik mai fejlettségi fokán belevághatnának egy ennyire költséges beruházásba, mint a borfeldolgozó, nem beszélve arról, hogy vannak sokkal égetőbb szükségessógű beruházások, istállók, gépek stb., melyék megoldása előtt a borfeldolgozó luxusnak tűnik. Borkombinát épül Pécset) — Járulékos beruházásokra mégis szükség van. Ml tehát a megoldás véleménye szerint? — Nagyobb központi telepek kiépítése. Ilyen például a mi bólyi telepünk. Kapacitása húszezer mázsa, kiválóan felszerelt, a horizontális barsaj- tótól a bolgár rendszerű zúzó- bogyózóig a legmodernebb gépek megtalálhatók benne. Ez az üzemiünk a pécsi borfeldolgozó felépüléséig véleményem szerint képes feldolgozni a környező tsz-ek termését S ha pedig a pécsi felépül, már a termőre forduló új telepítések sem okozhatnak gondot —■' Mikor épül fel a pécsi bor kombinát? — Francia tervek alapján 1966—67-ben Kovács-telep déli részén, a vasút mellett, 36 millió forintos költséggel. — Vajon ez a központosítás nem megy-e a tájjellegű borok rovására? — Szó sincs róla, hiszen a szőlő feldolgozása külön történik, erre biztosíték egyébként a felvásárlási ár közti különbség, és ha mégis akadnának kétkedők, fel kéül. hívnom a figyelmet a magyar bortörvényre! Véleményem szerint a tájjellegű boroknak csak előnyére válik a modem nagyüzem, mert így a legkorszerűbb borkezelési folyamatokon esik át, minősége csak javulhat A tsz-ek is használják ki tárolóterület — Ezek szerint a termelőszövetkezetek összes termésüket szállítsák a központi feldolgozóba? — Erről szó sincs, már meglévő hagyományos bőrfeldolgozó eszközeiket, tárolóterüket ki kell használni, másrészt egyetlen szőlőtermelő tsz sem kedni”. Valamennyi tsiz-nek módja lenne így is sokkal kevesebb gonddal megfelelő mennyiségű bort tárolni saját terméséből. — Az ilyen arányú központosítás nem okoz-e fennakadást a tárolótér miatt? — Erre is gondoltunk. Jelenleg a pincegazdaságnak Baranyában 52 ezer hektoliteres tárolótere van. 1970-re 100 ezer lesz, tehált gondot nem akozhat a tárolás. (Lázár) Áttelepítik a halakat A pellérdl halászok hétfőn kezdték a halak áttelepítését a felelőkből a tavakba. A pontyokat áttelepítéssel egyidőben ol.ják is. Áz igazgató előtt Sokon Ölnek az előszobában. Egyenként lépnek be a Zobák-aknai igazgatói irodába. Félrehúzódom a tárgyalóasztalka mellé és hallgatom a párbeszédeket Szőkehajú, nyílt tekintetű fiatalember az első. — Mi a probléma, fiam? — A bumli miatt jöttem, Piegl elvtárs. — Miért hiányzott? — Későn ébredtem fel. Aludtam. Lehet, hogy csörgött az óra, de senki nem volt odahaza, aki szólt volna. — Hol lakik? — Mánián. — Onnan még gyalog is be lehetett volna jönni. — Éjfélre kellett volna jönni, de a szüleim nem voltak otthon, nem ébredtem. — Beszélt a körletvezetővel? — Igen. Azt mondta, hogy 6 nem tehet semmit, ide jöjjek. Többet nem lesz ilyen, MIT ADOTT A NÉPFRONT Baranyának ? M ost van a számvetés ideje a Hazafias Népfrontnál. Az 1960 májusában megrendezett II. kongresszus óta több olyan feladatot megoldottak Baranyában és Pécsett is, amelyek elősegítették a népi-nemzeti egység kialakulását megyénkben. A kérdés — Mit adott a népfront Baranyának? — nagyon is jogos most. A politikai célkitűzéseket a gyakorlatban váltották aprópénzre és nem véletlenül mondta Sztergár János megyei titkár az egyik beszélgetés alkalmával: — Nagyon nehéz lenne sorrendet felállítani a népfront-munka eredményei között. Növényvédelmi akcióbizottság? Műszaki szakemberekből álló bizottság? Vagy talán a kihelyezett technikumi osztályok szervezése? Na és a Dunántúli Tudományos Konferenciát sem szabad kifelejteni! Vagyis van miről beszámolnunk most a III. kongresszus előtt. Próbálom úgy sorolni a dolgokat, ahogy a gyakorlatban hasznukat vették, de így is kitűnik, hogy mind fontos és egyben népszerű is. Kezdem hát a műszaki akcióbizottsággal. Valamikor az ötvenes évek végén alakult, amikor megyénkben igen fontos volt az utak építése, úthálózat fejlesztése. Akkor az utak tervezésére kérték fel a megyénkben és Pécsett élő műszakiakat, tervezőket. Segítettek! Ma már a népfront körül 120 szakember tömörült a szó szoros értelmében és csak tavaly 622 ezer forint értékű munkát terveztek meg önzetlenül. Égy statisztikát mutattak a megy»! népfrontnál: törpevfzmö, park, strand, kultúi'ház, bekötőút, iskolabővítés, napköziotthon, járdaépítés jelzi az akció bizottság munkáiét.- * «zalainak) bekötőút is ígr épül* tarsaualm! tervezés alapján — mondja Dug* élvlársnő'a népfrontnál, — Be- d.'.-si Zoltán, a Megyei TerrvtA Vállalat igazgatója és munkatársai készítették a terveket. Igen szorgalmas aktivistánk Szigetvári János, a Pécsi Tervező Vállalat mérnöke, aki a szalántai nemzetiségi kultúrotthont tervezte meg. És azóta már építik is a kultúrotthont. Múzeuma lesz ez a nemzetiségi kultúrának, ápolja a népi hagyományokat. A műszaki akcióbizottság munkáját érzi Mágocs, Regenye, Berkesd, Sellye, Kővógótöttös, Bár, Dunaszek- cső és Szentlőrinc meg még sok más község. — Közel egymillió gyümölcsfa ápolása jelenti a növényvédelmi akcióbizottság tevékenységét — és Sztergár elvtárs szerint a jövőben tovább kell fokozni ennek a bizottságnak kedvező munkáját. — A házikert-társulásoknak a 182 gyümölcstermelő faluban majdnem ezer tagja van. A népfront és a tanács szervezte a munkát és az egész lakosság, a városiak is érzik hasznát, amikor több gyümölcs jut az asztalukra. — A műveltség, képzettség fokozása is egyik célja volt a népfront-munkának ... — Nem is utolsó célkitűzése. Még 1960-ban kezdeményeztük a kihelyezett technikumi osztályokat, hogy a falusi dolgozók ismereteit, képzettségét növeljük. Az első ilyen kihelyezett osztály Mohácson kezdte meg működését és ebben az évben már tíz osztály kör zel háromszáz taggal működik a mohácsi járásban. Van már ilyen osztá- 'vijnh Kreritlőrin ren. BAtvtw*« A# má «itt I» Jelentőségében túlnőtte a helyi, «fr ** ország» érdeklődét kereteit it • Kenfeswsírt*. amit tavaly ősszel szervezett a Hazafias Népfront Pécsett Sztergár János szerint nem véletlen, hogy „nagy az érdeklődés még napjainkban is a konferencián elhangzott előadások iránt Külföldi tudományos kutatók kérik az anyagot és most négy nyelven adja közre az Országos Béketanács”. Talán éppen ennek a sokoldalú és szerteágazó, a lakosság minden rétegét érintő munkának volt köszönhető, hogy az elmúlt hetekben több mint harmincezer falusi dolgozó vett részt a megye 323 községében lezajlott népfront-választó falugyűléseken. Ha ehhez hozzászámítjuk a pécsi, komlói, mohácsi, valamint a járási értekezletek népességét, kitűnik, hogy a Hazafias Népfront Baranyában közel 40 ezer ember részvételével készítette elő a III. kongresszust. Dr. Pilaszanovlch Imre egyetemi docens mondotta, a népfrontnak — éppen az újjáválasztásokból adódó — feladata, hogy még szélesebb körben hirdesse a népi-nemzeti egységet, még több foglalkozási és érdeklődési körben mozgó embereket vonjon be a munkájába. Ezt az elképzelést mutatják a választások is, amikor a népfront-bizottságokba sok fiatalt, asz- szonyt — új arcot, friss erőt — vontak be. S ummázni — Sztergár János szavaival — talán így lehetne az elmúlt esztendők eredményeit: A II. kongresszus abban határozta meg a népfront feladatát, hogy a maga sajátos eszközeivel segítse elő a szocializmus alapjainak lerakását, a népi-nemzeti egység kialakítását, hogy minél szélesebb néptömegek értsék meg a párt szavát és feladatukat az ország- építésben. Megyénkben Is elősegítettük .« őszinte légkör kialakulását, sok-sok •nribert megnyertünk * «soriall*!* «**- inflnwfci Sri Jői bizonyították • mmAmsá n^tooot-választások is.«« eddig se volt még a nyolc év alatt. Érezni a segédvájár szavaiból, hogy igazat mond. — Pénteken reggel keressen fel! — bocsátja útjára a fiút az igazgató. Amikor becsukja az ajtót megkérdem, igazolják-e azt a kritikus napot. Mondom, hogy őszinte lehetett a segédvájár, hiszen mást is kitalálhatott volna, valami komolyabb indokot de megmondta: elaludt. — Megtörténhet az életben egy elalvás. Nem szegjük érte a fejét * Bőrkabátos asszonyka lép a szobába. — Üljön le fiatalasszony, — kezdi az igazgató —. Tudom, miért jött, a felvétel ügyében. Az asszonyka nem is válaszol, csak bólint a fejével és figyeli az igazgató szavait — Sajnos, nem tudom most felvenni. Van egy rászorul- tabb asszony, azon kell előbb segítenem. A férje tíz éve itt dolgozik, de közel egy éve beteg. A táppénze nem sok, talán ezer forintja marad a családnak. Elkomolyodik az asszony arca. Talán megérti az igazgató szavait, de Ilyen esetben nyilván nehéz megérteni bármit is. A kesztyűjét húzogatja. •— A maga kérése nem kerül feledésbe, — biztatja az igazgató — nem felejtem el, ha újabb felvétel ^lesz, üzenek. — Tessék asszonyom — kínálja hellyel a következő belépőt az igazgató. S valószínűleg nem lehet ismeretlen az asszony, mert előre kérdezi. — A fia ügyében? — Kikezeltettük a gyereket, — mondja az asszony — Nem lehetne valahova áttenni. Az apja mondta, hogy a villamosüzemben... — Nincs ott olyan hely asz- szonyom. — És a külszínen? — Ott sincsen. — Lámpakezelőknél? — Megvan a létszám ott is. De mondja meg, mire képes a fiú? Például fürdőkezelőnek megfelelne? — Rendbe Jött a gyerek, Jani bácsi. Még privátin is kezeltettük. — Mi volt a baja? — Idegbetegség. — S ha az emberek itt macerái ják, akkor mi lesz vele? — Meggyógyult az, nem olyan mint volt — Milyen volt? — Egyszerűen elment elkóborolt — Marokig oda volt? Vagy csak órákig? — Legutóbb hat hétig e4 csavargóit tte ■»aagrógruK, >i» ítMp.iina — Jól tudják, hogy ftt a bányánál épkézláb, egészséges emberekre van szükség. Jöjjön be legközelebb a fiúval, hadd lássam én is, — mondja az igazgató. — Az jó lenne. Sokat segítene neki, ha Jani bácsi beszélne vele, hogy így fiam, úgy fiam... Mikor jöjjünk? — Keddäi. * — Nem bírom már tovább aranyos igazgató elvtárs, ha nem kapok lakást nem is tudom mi lesz velünk, — kezdi egy kreolbőrű fiatalember. Nem is ül le, állva magyaráz. — Most mondja: jogos, vagy nem jogos? — Jogos, jogos édes fiam, de azonnal a legjobb indulattal se tudok segíteni. Kiderül, hogy a fiatalember családjával együtt apó- sáék lakásában lakik. Kétszobás lakásban tizenkilencen. Érthető az elkeseredése. Magyaráz, agitál a férfi. —* Nem vagyok és olyan „forgó” ember, aki ide-oda tekereg. Én itt vagyok már négy éve, itt is akarok maradni. Az igazgató megjegyzi, hogy nincsenek jó véleménnyel t. munkájáról. — Hogyhogy? — kérdez vissza a fiú csodálkozva — Nem szorgalmas. — Ugyan ki mondta azt? — A munkatársai. — Az nem igaz. A Vecseire! voltam egy évig fékes. de ilyen fékese — úgy vélem — i nem volt mint én. Előfordult, hogy egész nap futlcá- rozni kellett, de én egyszer sem kapaszkodtam a csillére. ígéri az igazgató, hogy menetközben is mepróbálja s lakásügyét elintézni, de lehet, hogy csak ősz lesz belőle. Erre a férfi újabb panasszal áll elő. — Igazgató elvtárs, segítsenek az otthoni bajaimon Olyan rossz már a viszony, hogy az nem is emberi. Az a sógorgyerek elvisz mindenemet. Legutóbb a vánkosunk»: adta et most meg a gyerek szájmuzsikáját vitte el. T1" nem segítenek, én úgy5'- agyoncsapom egyszer. Higgl e el, aranyos igazgató elvtárs, nem akarok börtönbe jutni, pedig látom, az lesz a vége. Csak lakásom lenne... — siránkozik néha már komikusán. — Rendben van. Legkésőbb őszre megoldjuk a lakáskérdését, addig is dolgozzon szorgalmasabban. • A következő ajtónyitás nál elmegyek, de hallom még * fiatal vájár első szavát: — Nem akarva muiasjd.ut- txm *4 * műsvakoé . Ctesitagk I«*vÓp *
