Dunántúli Napló, 1964. március (21. évfolyam, 51-74. szám)
1964-03-25 / 71. szám
VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! KEDDEN DÉLELŐTT Me gkezdődött o vita as ENSZ világkereskedelmi érlek esteién 1964. MÁRCIUS 25. SZERDA Al MSZMP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXI. ÉVFOLYAM Ara 56 FILLÉR n. szám Hazánkban az egyéni érdek egybefonódik az ország érdekeivel Értelmiségi gyűlés az <|ríos^ndomAnyl Egyetemen Tegnap délután 4 órakor Pécsett az egyetem aulájában nagygyűlést rendezett a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága. A nagygyűlésen részt vettek a hétfőn városunkba érkezett szovjet vendégek, V. N. Sztoletov professzor, az OSZSZSZK felsőoktatási minisztere és A L Poltorackij író, a Szovjetunió Békebizottságának elnökségi tagja, akik á Hazafias Népfront III. Országos Kongresz- szusára látogattak hazánkba. Megjelent Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke. Az elnökségben helyet foglaltak még Papp János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára, Achátz Imre, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke, Szentist- ványi Gyulámé, az MSZMP Pécs városi Bizottságának osztályvezetője, dr. Pilaszanovich Imre, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke, dr. Cholnoky László, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora és dr. Szabó Pál Zoltán országgyűlési képviselő, a Dunántúli Tudományos Intézet igazgatója Dr. Cholnoky László rektor megnyitó és üdvözlő szavai után Ortutay Gyula tartotta meg beszámolóját. Vázolta a népfrontmozgalom előzményeit, hagyományait, majd így folytatta: — Nyugodtan mondhatjuk, 1956-tól új korszak kezdődött a népfrontmozgalomban. Hat több mint hét esztendő eredményeit akarjuk összefoglalni, azt keü megállapítanunk, hogy ma világos, nyílt beszéddel, őszinte szóval beszéljük meg feladatainkat, s hívjuk munkára az ország népét. Találkozásaink vitafórumok, amelyeken s vezetők is a nép becsületesen, minden taktikázás vagy elhallgatás nélkül megvitatja az előttünk álló feladatokat és egyben a módszereket is. Vezetőink nyíltan elmondották, hogy az ország mindenkié, de a jogok mellett a kötelességek, a felelősség is egyaránt terhel mindenkit. S ez a döntő, a felelősség kérdése. Az emberek értékét ma már azon mérjük le, hogy ebből milyen mértékben veszi ki a részét. Elmondotta Ortutay Gyula, hogy a népfrontbizottságok 170 ezer főnyi létszáma nagy gyorsasággal leapadt, mert sokan kinőttek gazdasági, politikai vezetőkké. De kiderült, hogy mintegy 2—300 ezer főnyi aktívahálózat alakult ki időközben, amely valóban aktívan, lelkesen kapcsolódott be az ország ügyeinek intézésébe. A beszámoló foglalkozott més az új szocialista életstílus kialakulásával, az egységessé vált értelmiség szerepével, a társadalmi önigazgatás minél jobb kiműveléséhek szükségességével, majd az Országos Béketanács és a Hazafias Népfront által elindított leszerelési hónap gondolatával. — Amikor a magyar eredményekről volt szó a kongresszuson, egyben a.* egész emberiség érdekeire is gonGenf: Lehel Miklós, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési értekezletének kedd délelőtti ülésén elsőnek Raul Prebisch, neves argentin közgazdász, az értekezlet főtitkára emelkedett szólásra. Beszédében visszautasította elsősorban a nyugati hatalmak részéről őt ért támadásokat. Mint ismeretes, Raul Prebisch jelentésében bírálta az általános vám-, tarifa- és kereskedelmi egyezményt, a GATT-tot és kimutatta, hogy — szemben a nyugati hatalmak állításával — as nem alkalmas a gazdaságilag fejletlen országok problémáinak megoldására. Javasolta helyette, hogy időnként hívják össze az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési értekezletét és alakítsanak állandó bizottságot. Jelentésében szót emelt a szocialista országokkal folytatott kereskedelem mellett is és ex különösen kiváltotta a nyugati hatalmak nemtetszését. Prebisch beszédében — anélkül, hogy a támadásokra kifejezetten utalt volna — hangoztatta, hogy jelentése nem személyes véleményét tükrözi, hanem sok szakértővel és államférfival folytatott tanácskozásaiból kialakított álláspont. Jelentéséről szólva megállapította, hogy az igen szerény, csak a tennivalók minimumát tartalmazza. Ezután kifejezte reményét arra, hogy lehetőség nyílik a kereskedelem fejlesztésére a szocialista országokkal „hosz- szúlejáratú kétoldalú és több oldalú szerződések'’ alapján. Ezután Carles Leras nagykövet, a columbiai delegáció vezetőjének felszólalása következett és ezzel voltaképpen megkezdődött a vita. A columbiai küldött az értekezlet feladatairól szólva megállapította, hogy annak hozzá kell járulnia új kereskedelmi politika kialakításához, meg kell találnia a fejlesztés megfelelő módozatait Végül javasolta a nyersanyagárak stabilizálását, olyan színvonalon, amely nem rontaná az áru csere feltételeit és indítványozta valamilyen automatikus kompenzálás! rendszer kidolgozását. Maurice Brasseur belga külkereskedelmi miniszter a Közös Piac felmagasztalása után a GATT-tot dicsérte és bizony gatni igyekezett, hogy nincs szükség semmiféle más szervezet megalakítására. Kénytelen volt viszont elismerni, hogy az nem mindenben felel meg a gazdaságilag fejletlen országok szükségleteinek. Javasolta, hogy a gazdaságilag fejletlen országok is alakítsanak a Közős Piachoz hasonló regionális csoportosulásokat és hosszas ecsetelte az EGK-val való társulás előnyeit. Beszéde végén nemzetközi biztosítási és hitelszervezet alakítását javasolta és kérte, hogy az értekezlet vizsgálja meg: hogyan lehet garantálni a magánberuházások biztonságát a gazdaságilag elmaradott országokban. . * A világkereskedelmi értekezlet alkalmából Genfben tartózkodó U Thant ENSZ- főtitkár kedden reggel magánjellegű megbeszélést folytatott a tizenhéthatalmi leszerelési értekezlet amerikai és szovjet társelnökeivel: Carap- kin szovjet és Fisher amerikai delegátussal, majd találkozott a többi küldöttség vezetőjével is. Napjaink romantikája dőlnünk keleti. Ma már egyre többen látják, hogy az egyéni érdek szorosan egybefonódik az ország és azontúl az egész emberiség érdekeivel Talán ez a legnagyobb eredmény, amit elértünk. Tudjuk, hogy amikor új szocialista hazánkat építjük, amikor a békéért harcolunk, az egész világ gondja a miénk — fejezte be nagy tapssal fogadott beszámolóját Ortutay Gyula. Ezután ▼. H. Sztoletov emelkedett szólásra. — A Hazafias Népfront III. kongresszusa — mondotta — szinte az egész magyar társadalom egészét megmutatta. Minden szót nagy figyelemmel hallgattunk. Néha elfelejtettem a koromat és egyetemi hallgatónak éreztem magam, hiszen annyi mindent lehetett tanulni a sok okos hozzászólásból. Ismertük mi az önök eredményeit újságokból könyvekből eddig is. Saját szemünkkel látni és helyben meggyőződni róla mégis nagy élmény volt — A szovjet emberek nevében is sok sikert kívánok mindnyájuknak s az egész magyar népnek, amely biztosan halad a Magyar Szocialista Munkáspárt mutatta úton — mondotta végezetül. Amikor a tapsvihar elült, A. L Poltorackij a Szovjetunió Békebizottságának megbízásából arannyal díszített világoskék zászlót nyújtott át dr. Pilaszanovich Imrének, a Hazafias Népfront várad bizottsága elnökének. A nagygyűlés dr. Cholnoky László rektor zánószavalval ért véget V I Z S Q A — Nyissuk ki a könyvünket az 52-ik oldalon — mondta Szerencsi Rudolfné tanítónő, az alapismereti tanfolyam vezetője. így kezdődött tegnap délután o komlói Kossuth-aknai cigány általános iskolában az alapismereti tanfolyam záró- vizsgája. A padban nyolcán ültek. Szeptemberben még írni, olvasni, számolni nem tudtak. És most... Orsós György, a III. akna csillése kezdte meg az olvasást, a szövetkezetekről. Lassan, szótagolva olvas, még bizony elkel a tanító néni segítsége. De már pontosan felismeri a betűket, melyek eddig ismeretlenek voltak előtte. Azok meghatározott rendjéből kialakul az értelmes szöveg. Csak g p, a t és a b betűk helyes kiejtésében bizonytalan. Orsós Pál a gyárról olvas, már alig szótagolva, szinte folyamatosan, — Mondjon egy modem gépet — teszi fel olvasás közben a kérdést Lóránt Péter vizsgaelnök, a városi művelődési osztály vezetője. — Mosógépi — hangzik « válasz. — Mondjon m munkahelyéről egy gépet — Hát a szállítószalag. — Milyen célt szolgál7 — Segíti aZ ember munkáját Főleg megkönnyíti Orsós Mártonná a családról, Orsós Sándomi Mátyás királyról olvas. Ok voltak a legszorgalmasabbak a tanfolyamom. Hetente lcét alkalommal négy kilométert tettek meg, hogy részt vegyenek az oktatáson, de alig hiányoztak. Orsós Sándorné már kívülről is tudja az olvasmány tartalmát A vizsgaelnök kérésére elmondja. Majd elszavalja a Himnusz első versszakát Sót énekel is. Három cigánydalt Az olvasás közben kiderült, hogy az elmúlt hónapokban nemcsak az alapismereteket sajátították el, hanem szélesedett látókörük, sok új tudásra tettek szert A családról szóló olvasmánynál elmondták, milyen egy összkomfortos lakás, majd arról beszéltek, milyen állatok élnek az erdőben. Beszéltek mindarról, amiket eddig alig ismertek. Szinte hibátlan magyarsággal Csak amikor nevetgéltek. egymást figyelmeztették, akkor keveredett mondanivalójukba cigány kifejezés. Az olvasást « számolás, majd az írás követi Ét a nyolc tanuló bebizonyítja, hogy a tanító néni segítségével elsajátították az ismeretek alapjait. Megtették az alsó lépést e tudás felé... — Köszönjük szépen a tanító néninek, hogy megismertette velünk a betűket, a számokat — mondta Orsós Sándor né. A tanító néni kezében rózsa szín papírba csomagolt virág, a tanítványokéban a bizonyítvány. Kint a folyosón egy férfi, kezében hegedűvel várta a vizsga végét... (MltzkO . Lapszervezeti taggyűléséül’^ ken, elvtársi-baráti beszélgetésekben a párt- munkát érintve, némelykor elhangzanak ilyen vélemények is: van valami nyugtalanító abban, hogy mostanában csendes munkával, látványos események nélkül telnek él napjaink ... Hol vannak azok az emlékezetes, osztályharcos idők, amikor agitáló szóval, röplappal, vagy éppen fegyverrel kellett verekedni a munkáshatalomért? Azt érezni ki az ilyen gondolatokból, hogy egyes elvtársak párttaghoz illő, igazi mozgalmi mimikának csak azt tekintik, amá konkrét akcióikhoz, a barikád másik oldalán álló ellenséggel szembeni támadáshoz szólítja tettekre a kommunistákat. És véleményükben ennek kapcsán felsejlik a bizonytalanság is: a békés, nyugodt fejlődés vajon nem jelenti-e az osztály harc feladását? Nos, ami a politikai élet hullámverését illeti, az kétségtelenül elcsendesedett a múlthoz képest. Azokban az időkben, amikor a volt kizsákmányoló osztályok még számottevő erőt képeztek és nyiltan szembeszálltak a tervezett forradalmi változásokkal, amikor a népi demokrácia ellenfelei politikai pártokba tömörültek, vagy amikor — mint 1956-ban — fegyverrel kellett harcolni a munkáshatalom védelmében, a pártmunka egyben mozgalmasságot, lobogós-röplapos népnevelői falujárást, az osztályharc pedig bátor kiállást, a tenyerek ökölbeszorítását is jelentette. Kétségtelen, hogy hősi idők voltak, ezek. melyek romantikája a jelenbe is elkíséri párttagságunk derékhadát A harc azonban akkor sem oél, csupán eszköz volt, mégpedig a hatalom megragadásának és megtartásának, az osztályellenség szétverésének, a szocialista építőmunka elindításának eszköze. Az akkori harc: küzdelem volt a mostani békés, kiegyensúlyozott jelenért, az általános társadalmi jólétért A cél ma is ugyanaz, arai volt nyolc vagy tizennyolc esztendővel ezelőtt: fel kívánjuk építeni a szabad emberek virágzó, szocialista államát. Időközben azonban változtak a viszonyok, módosultak a frontok. — és Így mások az eszközök, módszerek is, amelyekkel változatlan céljain]» elérésére törekszünk. Hiba voí na mégis azt állítani, hogy eb> múlt a forradalom időszaka, s jelenünkre csupán az előrehaladás békéje jellemző. Valójában forradalmi időkben élünk ma is, de a harcot nem partizán-öltözékben, hanem ovenallban vagy fehér köpenyben, s nem Is géppisztollyal, hanem traktorral, eazterg-> páddal, műszerekkel vívjuk. fis vajon , a lelkesedésből szőtt feliratok, táblák elmaradása, az erőt demonstráló felvonulások, nagygyűlések ritkulása azt jelentené. hogy napjainkban nincs osztályharc se már? Helytelen ez a nézet is. Az osztályharc nem szünetel ma sem, csupán súlypon k tolódott át a gazdasági épí.o- munka, a tudatformálás. a eszmei-ideológiai térhódítás területére. Az osztályéi len ma nem szemtől szembe tá madja rendszerünket, ahhoz már sem ereje, sem municif ja nincsen. De hatnak még a polgári és kispolgári ideológi. maradványai, az emberek gondolkodásában megcsomtoscdot: szokások, s megérintik társadalmunkat a nyugati burzsoa áramlatok is. Mindezek nyomán felléphetnek a visszahúz, erők nemcsak az ideológia és a tudatformálás, de a termelés, a gazdasági építőmunka területén is. Itt, ezeken a fro: tokon — s nem a már győztesen megvívott ütközetek mezején — kell folytatni a harcot Ebben a harcban nem dagá- lyos szónoklatokra, frázisokkal megtűzdelt felszólalásokr van szükség, hanem igyekvő eredményt hozó, mindennap tettek sokaságára. A fentiek taglalása »tár. térjünk rá most annak vizs gálatára. amit az írás címében is jeleztünk: van-e romár tikája jelenünknek, s ha igen md ez? A régi, „harcos” időkre egyre csak hátratekdntők azt hajtogatják, hogy a múlt — eseményekkel zsúfolt, utcai tüntetésekkel, választási küzdelmekkel, államosítási eljárásokkal ..fűszerezett” — mozgalmi munkájának romantikáját nem találják meg napjainkban. Nos, az ilyen események valóban elmaradtak a tovaszállt évekkel, min 1 ahogy nem fodrozzák- ma a közvéleményt a kapkodó, káros kitérőkkel együttjáró gaz daságvezetésd módszerek, s a személyi kultuszból fakadt törvénysértő eljárások sem Ritkám van ma alkalom zajos, vagy látványos akciókra, s aki tanúbizonyságát akarja adni annak, hogy osztályharcos kommunista, annak a munkában való mindennapos helytállással kell ezt elsősorban bizonyítani. jT m ez a változás koránt- sem jelenti azt, hogy elszürkült volna az életünk. hiányozna belőle a romantika. Ahogy azonban az osztályharc a nyílt politikai küzdelmek területéről az építő-, a termelő-, a kulturális munka vágányaira helyeződött át, úgy napjaink regényességét is az idővel és a világszínvonallal versenyt futó termelés, a szellemi gyarapodás és a tudatformálódás, az egyre szépülő és gazdagodó élet tájaim találhatjuk meg. S most befejezésül, visszakanyarodva az első sorokban idézett véleményekhez: nincs oka senkinek arra, hogy mai nyugodt életünk miatt nyugtalankodjék. A múlt biztatást adhat a jelenhez, tanulságait, tapasztalatait hasznosítani kell. de nosztalgia helyett inkább az előttiink álló tennivalóra -- ■■ o-n-'í-eítsnic űgyeL miin'kol.
