Dunántúli Napló, 1964. március (21. évfolyam, 51-74. szám)

1964-03-24 / 70. szám

mAkctds WAP1Ó 3 Korszerű üzemszervezést! Meg kell szüntetni a munkaerőcsábítást — Létesítsenek a tsz-ek is üzemi konyhákat — Képezzenek ki női traktorosokat A hosszúra nyúlt tél már a tavaszi munkák kezdetén nehéz feladat elé állítja me­zőgazdaságunkat. összetorlód­tak a munkák — a korai vetéseknek már földben kel­lene lenniük, meg kellett vol­na kezdeni a középkorai ve­téseket, hogy legyen idő a ké­seiek elvégzésére. Elmarad­tunk a hungaztaozással is, érthető módon, pedig a ké­sőn kiszórt hungazin hatása, eredményessége sokkal gyen­gébb. Most szinte párhuza­mosan, néhány hétre lerövi­dült idő alatt kell elvégeaii a mezőgazdaság soronlévő ta­vaszi munkáit. Vajon meg lehet-e oldani? Kétségtelenül. Ez a nem éppen kedvező helyzet jó alkalmat jelölteti a múlt hét végén a megyei pártbizottságon tartott mező- gazdasági aktívaértekezlet­nek, hogy résztvevői még job­ban kiemeljék a mezőgazda­ság ésszerű üzemszervezésé­nek fontosságát. Az értekez­leten megyénk mezőgazdasági vezetői vettek részt, Baranya legfontosabb mezőgazdasági feladatairól tárgyaltak. I IcfsirgetfiMi elvégez» való a tavaszi munka. Da csak egyféleképpen: jó üzemszer­vezéssel. És az ésszerű üzem- szervezés megteremtésének szükségessége nemcsak erre a tavaszra vonatkozik, hanem minden időszakra, különösen a csúcsmim ka-időszakokra, amikor minden emberrel, minden fogattal, minden gép­pel számolni kell. Az Állami Gazdaságok Igazgatóságának képviselője beszélt az állami gazdaságokban folyó munka- szervezésről. Elmondta, hogy minden időszakra, szántóivá az élőmunkaerő és a gépi ka­pacitással, valamint az összes elvégzendő feladattal már jó- előre tervet készítenek, még­hozzá nem is egyet, hanem a terv különböző variációit készítik el, különböző időjá­rásokra s így nem érheti őket meglepetés, nem kell kapkod- niok — csak terv szerint dol­gozni! Egyes tsz-ekben sajnos ennek a szervezésnek még nyomai sem találhatók. Már csak azért is nagyon fontos az ésszerű üzemszer­vezés, mert munkaerővel nem állunk a legjobban. Idénymunkásokat — például kukoricaszárvágáshoz, szedés­hez . — nagyon nehéz találni s ennek megfelelően rend­kívül nehéz a rendelkezésre álló állandó munkaerő be­osztása is. Jellemző adat, hogy a termelőszövetkezeti tagság átlagéletkora Bara­nyában három és fél év alatt nyolc és fél évvel lett ma­gasabb. Ebből az Is látszik, hogy a rendelkezésre álló munkaerő sem teljesértékű sokhelyütt. Érdekes és megszívlelendő javaslatok születtek ezzel kapcsolatban az értekezleten. Először is megállapították, hogy a gyakorlatban a saj­nos meglévő munkaerőcsábí­tást, elvtelen bérezést meg kell szüntetni. Ezzel a mód­szerrel esetleg az egyes gaz­daság szempontjából lehet időleges eredményeket elérni, de lehet, hogy népgazdasági szempontból fontosabb mun­ka tó' onják'el a dolgozókat. fi munkaerőtilányon széleskörű kooperációval so­kat lehet segíteni. A mező- gazdaságnak különböző ága­zatai sokat segíthetnek egy­másnak. Bizonyos munkaérő- folesleg — vagy legalábbis ülözhető munkaerő — je­ló /hét egyik-másik ága­zatnál, akkor amikor a má­sik munkaerőhiánnyal küzd, sok sürgősen elvégezni való feladata van. Ilyenkor ész­szerű átcsoportosításokkal na­gyon sokat segíthetnek, egy- - különböző gazda- i,..„ ami gazdaságok és tsz-ek aözött már láttunk Ilyen kooperációt. Ezt szerve­zetté és» szélesebbkörűvé kefl. tarrni I a problémák nagy ré­sze megoldódik. Teljes meg­oldást természetesen ez sem jelenthet De vannak még ezen kívül is kihasználatlan erők falun. Elsősorban a női munkaerő! Nem arról van szó, mintha a női tsz-tagok nem vennék ki részüket a kö­zös munkából. Néhány helyen éppen ellenkezőleg nagyon szépen dolgoznak — akkor, amikor van idejük a közös munkában résztvenni. Mert a sokgyerekes anyáiknak nyilván gyerekeikkel kell törődni, egész napjuk elmegy a főzés­re, háztartásra. Pedig ezen könnyen lehetne segíteni. Egyszerűen csak időszakos napköziotthonokat és üzemi konyhákat kellene falun léte­síteni a legnagyobb munka­időben, hogy minden munka­képes nő részt vehessen a kö­zös munkában. Erre is van­nak már példák, méghozzá jó példák a megyében, meg­valósításuk nem ördöngösség, csak szervezőkészség és az ügy szeretete kell hozzá. A munkaerőhiány egyik leg­kellemetlenebb jelensége a traktoroshiány! Mezőgazdasá­gunk már régóta traktoros- hiánnyal küzd, már tavaly ősz szel is sok, üzemiből „kölcsön­kért” traktoros dolgozott a földeken. Azóta a géppark emelkedett, a speciális mun­kagépek szaporodása is újabb meg újabb géphez értő embe­reket követel — tehát több traktorosra, gépkezelőre van szükség. Bár a trakorosképzés nagy lendülettel kezdődött meg az igényeket még így sem tudja kielégíteni. Pedig nemcsak arra van szükség, hogy legalább minden géphez legyen egy traktoros, illetve gépkezelő, hiszen a gépek ész­szerű kihasználása, a sürgető munkák megkövetelik, hogy a gépek jórésze két műszakban dolgozzék. Ezt pedig csak több traktorossal lehet megoldaná. Ebben a kérdésben is döntő­nek látszik a női munkaerő kihasználása. Napjainkban úgy létszák „át­estünk a ló másik oldalára”, hiszen alág-alig találunk a me­gyében női traktorost vagy gépkezelőt, holott az ötvenes években még a G—35-ösökre is ráültettük őket. Sem így, sem úgy nem volt helyes. Az iparban foglalkoztatott nők tetemes százaléka géppel dol­gozik, géppel dolgozni nem „nőieáen” és gyakran sokkal könnyebb is, mint a hagyomá­nyos módon kapálná, markot szedni stb. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a nőket nekik megfelelő gépre kell ül­tetni és a kisebb munkagépek kezelését kell rájuk bízni. így tetemes férfi munkaerő szaba­dul fel a nagyobb gépek szá­mára. Egyes megyékben a női traktorosok, gépkezelők kép­zése már napjainkban folyik — például Fejér megyében já résemként 100-^100 nő válasz­totta magának a traktoros», gépkezelői foglalkozást. Sok egyéb között tárgyait az értekezlet mezőgazdaságunk másik égető problémájáról is: az állattenyésztésről, közelebb ről az állatilétszám emeléséről. Különösen fontosnak tartatták a takarmánygazdálkodást. A pillangósok kezelése, szárítá­sának módozata jelentősen csökkentheti vagy növelheti a takarmány tápértékét. Ügyel ni fcefE arra, hogy a pillangó­sok és különböző szénák szá­rítása a legmodernebb techno­lógiával történjék, vagy ha erre nincs mód, a hagyo­mányos állványos szárítást al­kalmazzák, mert így jelentős mértékben nagyobb tápértékű takarmányt adhatnak az álla­toknak. Az értekezlet a közös állatállomány állandó növe­lése mellett fontos feladat­ként jelölte meg a háztáji állatállomány csökkenésének megakadályozását. Végezetül a járási vezető- szervek figyelmét hívta fel az értekezlet a rászoruló tsz-ek- kel való nagyobb törődésre. A járási mezőgazdasági osztályok fokozott figyelemmel kísérjék a gyengébb termelőszövetkeze­tek munkáját, hogy mindig időben tudjanak rajtuk segíteni. Nem elég, ha egy elmulasztott mun ka miatt felelősségre vonják őket — akkor kell közbelépni, amikor még a munkákat el le­het végezni felhívni a tsz-ve- zetők figyelmét, hogy mun­kájában mire fordítson na­gyobb gondot. Mezőgazdasá­gunk fejlődését csak így tud­juk siettetni — minden me­zőgazdasági szakembernek és dolgozónak legjobb tudása sze tint keil dolgoznia! LE Társadalmi ügy a mezőgazdaság további fejlesztése Megkezdte kétnapos tanácskozását a Baranya megyei tanács javító állomásként működik, traktorok az ócsárdi gépállomás pedig talajjavítással foglalkozik. Há­rom ütemben valósítjuk meg az egységes megyei gépjavító hálózat kiépítését. Először a jövő év végéig a nagyobb me­zőgazdasági üzemeknek ren- delkeznóök kell az erőgépeket, és nagy munkagépeket kar­bantartó, a kisebb munkagé­peket téljesen javító műhe­lyekkel. Második ütemben lét­rehozzuk a mezőgazdasági gép javító-hálózatot, a harmadik ütemben pedig a gépjavító hálózaton belül cseremotoros rendszert vezetünk be. Bara­nyában nyolc önálló gépjaví­tó állomást kívánunk kiala­kítaná: Pécs-Cserkút, Villány, Pécsvárad, Palotabozsok, Má- gocs, Szigetvár, Homorúd és Vajszló. A továbbiakban a műtrá­gya-felhasználásról, a szak­ember-ellátásról, a termelő- szövetkezet tagságának jöve­delméről beszélit Földvári elv- társ. Elmondotta, hogy egy munkaegység értéke tavaly 34,36 forint volt a két év előt­ti 32,80 forinttal szemben és az elmúlt évben egy tag átla­gos évi jövedelme 9502 forin­tot tett ki, szemben az 1962. évi 8817 forinttal. Nagyobb figyelmei a gazdaságosságra! A vitában elsőnek Varga Sándor tanácstag szólalt fel és hangsúlyozta a szakszerű gazdálkodás fontosságát, ami sok százezer forint jövedel­met hoe a termelőszövetke- zestnek. Nagy Sándor tanács­tag többek között a földmű­vesszövetkezetek növényvé­delmi munkájáról beszélt Ta­valy hat megyére, az idén to­vábbi négy megyére, így Ba­ranyára is kiterjesztették a kötelező növényvédelem meg­szervezését a gyümölcsösök­ben. Hogy mennyire fontos ez, azt egy számadattal illusztrál­ta: tavaly a növényvédelem elmulasztása miatt országosan nyolc milliárd forint kár ke­letkezett a gyümölcsösökben. A zöldségtermeléssel kapcso­latban hangsúlyozta a köz­ponti palánitanevelő telep meg­építését, ami már második éve húzódik. Felszólalt a vitában Novics János tanácstag, a megyei pártbizottság tátikára is. Hang­súlyozta, hogy mezőgazdasá­gunkban lényegesen megvál­tozott a termelés feltétele. A szama c>aiAneni megkétszereződött. Öntözéses gazdálkodást vezetünk be .több mint 12 ezer holdon. A vegy­szeres gyomirtás a kukorica- táblákon 51 százalékos ter­mel őszövetkezeteinkben. — Ugyanakkor a termelés felté­teleinek rohamos növekedésé­vel nem emelkedett párhuza­mosan a termelés. Mert nem használtuk ki elég gazdasá­gosán lehetőségeinket. Az a fontos, hogy a mezőgazdasá­gi munkákat megfelelő idő­ben és minőségben végezzük el. Nagy tartalékunk a mező­gazdaságban a munkafegye­lem, a tagok jobb részvétele a közös munkában, az anyagi érdekeltség érvényesítése. Fontos a szakmunkásképzés is, hogy hozzáértő emberek irányítsák a termelést. Saj­nos ma még lassúbb a szak­emberképzés, mint a mező- gazdaság technikai fejlődése. Az állattenyésztéssel kapcso­latban kiemelte, hogy a ter­melőszövetkezetek kísérjék fi­gyelemmel a háztáji gazdasá­gokban lévő kiváló törzs­könyvezett egyedéket és utó­daikat vásárolják fel a közös gazdaság számára. Társadalmi ügy Dr. Szabó Pál Zoltán or­szággyűlési képviselő a téli foglalkoztatottságról, Lukács Antal tanácstag a traktoros- képzésről beszélt. Lőrincz Já­nos tanácstag a fegyelemről, az ellenőrzés fontosságáról. Szabó Mátyás tanácstag pedig az állattenyésztésről, a táp­kockás zöldségtermelés hasz­náról, dr. Huszti Sándor ta­nácstag a gyenge termelőszö­vetkezetek megerősítéséről, fejlesztésük társadalmi üggyé tételéről. Kerekes elvtárs pe­dig a mezőgazdasági baleset- védelemről beszélt. Mint a hozzászólásokból is kitűnt, és Huszti élvtárg meg is fogal­mazta: Legyen társadalmi ügy a mezőgazdaság további fej­lesztése, a termelés fellendí­tése, a költségek csökkentése. Délután a megyei tanácsülés a múlt évi beruházási terv teljesítéséről és az idei felad a- tokról előterjesztett beszámolói vitatta meg. Ma délelőtt to­vább folytatja munkáját a me gyei tanács ülése és elsőinek a kőzségfejlesztési költségvetés 1963. évi zárszámadásának ér­tékelését vitatja meg Vértes Tibor, a végrehajtó bizottság titkárának előterjesztésében. ISMERŐS ARCOK­PALKÓ LAJOS két, Pécsre kértem magam. Ne­kem itt volt a családom, a há­zaink, a barátaim, és így »ma­radtam végleg itt. A szakmám­ban kezdtem el dolgozni a So- piana 2-es telepén. * Másodszor nyújtom át a gyu­fát az íróasztal tetején, ezt az újfajta Totó cigarettát szívjuk, amely nem valami jó, fojtós egy kicsit. Nehéz volt a kezdet? — Az. Elszoktam a szerszú- •moktól nyolc év alatt. Újra kellett gyakorolni a fogásokat, a rajzismeretet böngészgetni, sokszor vittem haza rajzot „fe­ketén”, hogy gyorsabban eliga­zodjak. Lényegében ott voltam, mint első éves segéd korom­ban — a legalacsonyabb óra­bérrel ... A többit már ismerjük. 1959- ben brigádvezető, és a 2-es te­lep Gagarin brigádja jó hírne­vet szerzett rövid időn beiül. Fújjuk a füstöt, és nézzük egy mást. Nem tudjuk, hogy mire gondol a másik. Talán a gyor­san elfutott tizenöt esztendőre? Lajos töri meg a csendet: — Itt vagyunk, itt vagyunk Talán rendben is vagyunk. Végül eléggé nehéz kérek pengetek, nem is az újságíró, inkább a barát hangja. Azt kérdeztem tőle, hogy szereti-e a titkárságot, mármint hogy párttitkár a jelenlegi beosztása és funkciója. Nem válaszolt azonnal, egy mély szi'pptm • után mondta­— Legjobban szeretem az olaíos munkaruhámat­C.azdagh István é I Ságban, amikor Gagarin ha­zánkba látogatott. Kollektívája négyszer nyerte el a szocialista brigád címet, mindenki jól ke­resett. Lajos átlaga igencsak meghaladta a háromezer fo­rintot. Most a gyár párttitkára, s nem látok benne annyi lel­kesedést, kedvet, mint valami­kor, a 2-es telepen, amikor ola­jos ruhában jött felém, és a könyökét nyújtotta kézfogás­kor. Nem is faggatom a máról, csak annyit kérdezek: — Hogyan lettél titkár? — Aki előttem volt, azt le­váltották. Pártfegyelmit kapott. Sokat beszélgettünk akkoriban; ki legyen? Ki legyen? Én tag­ja voltam a vezetőségnek, en­gem is kérdeztek. Mást aján­lottam. Végül én lettem a tit­kár ... Mondja a problémáit, 1a kis mindennapi gondokat, az ösz- szevonás következményeit, az öntödei üzem sorsát. Nézem hosszan régi barátomat, és eszembe jut Csepel. Pontosan tizenöt évvel ezelőtt vonultunk be katonának. A csepeli kultúr­otthon ban vártuk, hogy kopasz­ra nyírjanak, és indítsák a sze­relvényt Zalaegerszeg félé. Lajos akkor a Motor 3-ban dolgozott, és üzemvezető he­lyettesnek nevezték ki, készült Évekkel ezelőtt sokat írtunk a Sopiana Gépgyár híres szo­cialista brigádjáról, a Gegarin brigádról. Palkó Lajos neve nem egyszer szerepelt a dísz- elnökségek tagjai között, ott volt Pesten is a fogadóbizott­délelőtt üzentek a műhelybe, hogy Palkó Lajos menjen a: irodába. — Nincs talán valami baj? — futott át a gondolat rajtam. Az igaz, hogy akkor még nem voltam magyar állampolgár, mert Kassán születtem, és on­nan kerültem Csepelre, de a papírjaim rendben voltak. Az irodában három honvédtiszt ült. — Lajos, el kell menned ka­tonának — mondta a személy­zetis. Soha semmi vágyam nem volt a katonaság, még gyerek­koromban sem vágytam kato­natisztnek. Nem is szóltam hir­telenjében. — Igen, eivtárs, — folytatta az egyik tiszt. — Hallottuk, bogy te rendes, jó munkás vagy, jó párttag vagy. El kell jönnöd. — Szó se lehet róla —mond­tam, már indultam Is az ajtó felé. A tisztek is meglepődtek, mert éppen be akartam csukni utánam az ajtót, amikor szól­tak: — Jöjjön csak vissza! Két-három órán át beszél­gettünk. A jelentkezési ív is ott volt az asztalon. Nyomogat­tuk egymás elé ök elém tol­ták, hogy írjam alá, én meg nyomtam vissza. Minden bajom előjött azon a délelőttöm. Köz­ben aláírtam, de tovább folyt a beszélgetés. Mire becsuktam magam mögött az ajtót, el is felejtettem, hogy ott a nevem a papíron. Pesten albérletben laktam, meg volt mindenem. Az üzem­vezetői tanfolyam is elkezdő­dött, úgy emlékszem, a máso­dik foglalkozásról tértem haza, amikor látom, hogy a főbérlőm igen el van szomorodva. — Hát itt hagysz? —kérdez­te. Meglepődtem, hisz eszem ágában sem volt a lakásom felmondani, mindennel nagyon elégedett voltam. — Dehogy! Erre fel előhúzta behívómat. Akkor jutott eszembe, hogy aláírtam azon a délelőtti be­szélgetésen a jelentkezési ívet. Másnap siettem az irodába, és mutatom a párttitkámak. — Nézzétek! A titkár maga elé tette a pa­pírt, és olvasta, majd barátsá­gos, mosolygós arccal felállt. — Gratulálunk, Palkó elvtárs, 1 néphadsereg tisztje leszel, — nyújtotta kezét Az is lettem, őszinte vagyok, megszerettem a katonaságot, lói is éreztem magam. A kar­hatalomban is helytálltam, s »mikor ötven hét májusában dterítették a papírt az aszta - ncn s nézegettük a lehetóséee­Hétfőn reggel Harkányban ült össze a Baranya megyei Tanács és kétnapos tanácsko­záson több, a megyét érintő fontos kérdésről tárgyai. Az ülésen megjelenítek megyénk országgyűlési képviselői is. A tanácsülést Pallió Sándor élv- társ, a megyei tanács végre­hajtó bizottságának elnöke nyitotta meg, majd javaslatá­ra Takács Gyula tanácstagot választották meg a tanácsülés elnökének. Első ' napirendi pontként Földvári János, a végrehajtó bizottság elnökhe­lyettese terjesztette elő a me­gye termelőszövetkezetednek gazdasági helyzetéről és a me­zőgazdaság idei feladatairól szóló beszámolót. Ismertette a növénytermelésben az elmúlt évben eléírt feladatokat és igen részletesen foglalkozott az idei feladatokkal. Korszerű technika Fontos az őszi gabona meg­felelő ápolása, a vegyszeres gyomáirtás kiitérjeszitése, a ku­korica tőszámainak növelése, a szálastakarmányok hozamá­nak fokozása. Itt megemlítet­te, hogy az dlmúlt évi 22 hi­deglevegős szónaszárító mel­lett az idén újabb 70 beren­dezést állítanak üzembe a ter­melőszövetkezetek. Javasolta, hogy ott, altod hideglevegős saénaszárító még nem műkö­dik, az állványos szénaszárí­tást keld szorgalmazni. Agyü- mölcsteüepítés jó ütemben halad, a tavaszon 249 hold gyümölcsöst és 271 hold sző­lőt telepítenek Baranyában. A mezőgazdaság gépesítésének köszönhető, hogy a kalászosok 95 százalékát már géppel ta­karítják be. A megye állattenyésztésé­ben a vezető szerepet terme­lőszövetkezeteink vették át az elmúlt évben. A felvásárolt sertés 93 százaléka, a vágó­marha 67,4 százaléka, a ba­romfi 87,3 százaléka és a tej 51,3 százaléka a közös gazda­ságokból származik. Nyolc gépjavító állomás A mezőgazdaság gépesítésé­nek célkitűzése: a termelőszö­vetkezetek számára biztosíta­ni az erő- és munkagépeket és a jövő év végéig gépjavító állomásokká szervezni a je­lenlegi gépállomásokat. Bara­nyában a 12 gépállomás közül ebben az évben 3 mór Bén-1

Next

/
Oldalképek
Tartalom