Dunántúli Napló, 1964. március (21. évfolyam, 51-74. szám)

1964-03-01 / 51. szám

XXI. ÉVFOLYAM ÄRA 80 FILLÉR 51. SZÁM Ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöksége Kállai Gyula elnöklésével pénteken ülést tartott a Nép­front székházában. Az ülésen Kállai Gyula, az Országos Tanács elnöke javaslatot ter­jesztett elő a Hazafias Nép­front III. kongresszusának időpontjára. Az elnökség el­határozta, hogy a kongresz- szust 1964. március 19-re hív­ja össze. Ortutay Gyula főtit­kár előterjesztése alapján az elnökség megvitatta a kong­resszus elé terjesztendő jelen­tés szövegét. A vitában fel­szólaltak: Szakasits Árpád, Harrer Ferenc, Vigh Imre, Cseterki Lajos, Bugár Jánosné, Erdei Ferenc, Darvas József, Bencsik István, Bognár Rezső, Dobos László, Tóth Lajos és Danovits Lajos, Kormányküldittség átázott a lipcsei vásárra A Német Demokratikus Köz­társaság kormányának meg­hívására magyar kormány- küldöttség utazott a lipcsei vásárra. A delegációt Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter vezeti. A küldöttség tagjai: Mulató János külkereskedel­mi miniszterhelyettes, Borsos László belkereskedelmi mi­niszterhelyettes, továbbá Kár­páti József, hazánk berlini nagykövete, aki az NDK-ban csatlakozik a delegációhoz. Uj üzletház épül a Budai vámnál, a Fürst Sándor utcában. Az ősszel megkezdett alapo aási és földmunkákat folytatják. «— Szokolai felv. — Mezőgazdaságunk általános fejlődési vonala jó A megyei pártbizottság kibővített tanácskozása A megyei pártbizottság pénteki kibővített ülésén második napirendi pontként a Központi Bizottság mezőgazdasággal kapcsolatos határozatát tárgyalták meg. A Központi ■ Bizottság üléséről és a határozatról Rapai Gyula elvtárs, a megyei pártbizottság első tit­kára mondott tájékoztatót. Rapai Gyula elvtárs tájékoztatója A Központi Bizottság szűk-1 ségesnek tartotta — kezdte beszámolóját Rapai Gyula elv­társ — a nagyüzemi gazdál­kodásban szerzett tapasztala­té'*; összegezését. aV elmúlt három év igazolta: helyesen választott a magyar paraszt­ság, amikor a termelőszövet­kezeti gazdálkodás mellett döntött. Ezt fényesen igazol­ják az elmúlt évek eredmé­nyei. Bár a mezőgazdaság ta­valyi tervét nem teljesítette, a termelés mégis 6—7 száza­lékkal, a felvásárlás 13 szá­zalékkal növekedett és a ma­gyar mezőgazdaság exportja is jelentősen emelkedett Ha figyelembe vesszük a rossz időjárást a jelentős kenyér­gabona-kiesést, ez az eredmény igen szépnek számít a belterjes gazdálkodás útján A rossz időjáráson kívül a terv nem teljesítésének okai közé sorolhatjuk egyébként a sokhelyütt még meglévő kez­detleges munkamódszereket a tervezés néhány hibáját A számadatok azonban így is je­lentős eredményekről tanús­kodnak. A korábban célul tű­Tanácskoztak a negye önkéntes rendőrei Százötven kiváló önkéntes rendőrt hívott meg a BM Ba­ranya megyei Randőrfőkapi- tányság a szombati önkéntes rendőri tanácskozásra. A Dó­zsa Sportkör Sörház utcai kul­túrtermében, a tanácskozáson részt vett dr. Nemes Alajos alezredes, a megyei rendőrfő- kapitányság vezetője, dr. Ber­ni th János őrnagy, a megyei főkapitányság helyettes veze­tője, valamint a pánt, tanácsi, társadalmi és gazdasági szer­veik meghívott képviselői. Dr. Bemáth János őrnagy, a megyei főkapitányság he­lyettes vezetője beszámolt az önkéntes rendőrök munkájá­ról, eredményedről és felada- taiiirŐL — A megyében az önkén­tes rendőrök száma meghalad­ja a kétezret, ebből 235 fő tanácstag — mondotta. — az emberek szabad ide­jüket feláldozva, rendszere­sen szolgálatot teljesítenek; őrzik a társadalmi tulajdont, a közrendet és kiveszik a ré­szüket a közigazgatásban. — Bemáth elvtárs példákkal il­lusztrálta az önkéntes rend­őrök által leleplezett bűncse­lekmények • számát. A továbbiakban a rendőr­főkapitányság helyettes veze­tője az önkéntes rendőrök képzéséről és a soron követ­kező feladatokról beszélt. A beszámolót követő hozzászó­lók elmondták eddigi tapasz­talataikat és javaslatokat tet­tek az önkéntes rendőrök munkájának megkönnyítésé­re. Gimesi János a szászvári önkéntes rendőrök munkájá­ról szólott, Lécz István Boly­ból segítséget kért a megyei főkapitányságtól, mert a fa­lun nagy az átmenő forgalom én a fokozottabb ellenőrzést látja szükségesnek. Bemáth János elvtára a beszámolóját mondja Hozzászólások után dr. Ne­mes Alajos, a megyei főkapi­tányság vezetője húsz kiváló önkéntes rendőrnek átnyújtot­ta a „Közbiztonsági Érem” bronzfokozatát és negyvenöt önkéntes rendőrnek tárgyju­talmat. A tanácskozás baráti be­szélgetéssel ért véget. zőtt belterjes gazdálkodás nagy léptekkel halad előre. Harminchétezer hold szőlő és 57 ezer hold gyümölcsöst te­lepítettünk. Jobb a műtrágya- eülátás is, a múlt évi 96 kiló egy holdra jutó'átlagról 127 kilóra emelkedett. Az öntözött területek nagysága 1963 végé­re elérte az 516 ezer holdat Ez időszakra traktoraink száma 54 ezerre, a gabonakombájno­ké 7 ezerre emelkedett. A gé­pek használata és az új mun­kamódszerek bevezetése követ keztében jelentősen megválto­zott a dolgozó parasztok élete. Életszínvonaluk, kulturális szintjük emelkedett, kevesebb lett a mezőgazdaságban a ne­héz fiziikai munka. Meg kéül állapítani, hogy ez időszak alatt a parasztság egysége is erősödött. Mindezek azt bizonyítják, hogy a munkásosztály által c magyar mezőgazdaságnak nyújtott támogatás helyes volt. Ez a támogatás a kö­vetkező évben sem lesz ki- sebb métékű. A mezőgazdaság beruházásai ebben az évben növekednek, bár már tavaly is elérték az összberuházások 20 százalékát A részleteket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a tsz- ! ek többsége hazánkban az el- i múlt három évben megszilár- 1 dúlt, lényegében megszűnt a ; faluról városba való áramlás, I a tsz-tagok jövedelme emelke- ■ dett A következőkben — folytat­ta Rapai elvt^rs — csak egy- ! két kérdéssel szeretnék fog­lalkozni' a Központi Bizottság ülésén elhangzottak közül. Növelni kell a kukorica hozamát! Mezőgazdaságunk egyik leg­fontosabb feladata a kenyér­gabona-termelés. A kenyérga­bona-ellátás saját erőből való biztosításán túl azt is el kell érnünk, hogy tartalékokat tud junk felhalmozná — az önerő­ből való ellátás így válik csak biztosítottá. Ennek fontossá­gát nem kell külön hangsú­lyozni. Jól tudjuk, milyen megterhelést jelentett az or­szágnak az idei kenyérgabona­import. Éppen ezért 1964 őszén ugyanakkora területen kell kenyérgabonát vetnünk, mint tavaly. A termelőszövet­kezeteknek nem kell félniök a búzatermesztéstől, hiszen a (Folytatás a 3. oldalon) 1964. MÁRCIUS 1 VASÄRNAP AI MSZMP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A ma felelőssége A nálunk dolgozó külföl­di munkásokkal folyta­tott beszélgetések konzekvens kérdése nyomán, ami legtöbb­ször így szól: hogy tetszik itt nálunk, mi a véleménye a ma­gyarországi viszonyokról? —• az esetek többségében szóba- kcrül a munkatempó, a mun­ka szervezettsége és a mun­kafegyelem is. Legutóbb a Patyolat gépeinek szerelésén dolgozó nyugatnémet szak­munkások mondták el, hogy leginkább azon csodálkoznak, milyen alacsony a munka­tempó nálunk, ámbár ez még nem is olyan feltűnő, de az annál inkább, hogy az álta­luk megszokott üzemi fegye­lemmel nemigen találkoztak, lazasággal annál inkább. Az­tán bő magyarázatba kezdtek, mennyivel lehetne többet ter­melni, ha mondjuk olyan fe­gyelem uralkodna valameny- nyi üzemünkben, mint ami­lyen náluk elfogadott. Cseppnyi rosszindulat nél­kül tették mérlegre tapaszta­lataikat, és jóindulattal taná­csolták, ha igazán nagy ered­ményeket akarunk elérni, több és fegyelmezettebb mun­kára van szükségünk. A problémakör egyébként aligha ismeretlen bárki előtt is. Született ebben a témakör­ben határozat, közgazdasági értekezés, cikk, sőt még vicc is. Eredményekkel sem va­gyunk híján —, de azért van­nak még hibák* s < Ha a világszínvonalról és a legfejlettebb tőkés országok termelési színvonalához való felzárkózásról beszélünk, ha hirdetjük, hogy a békés gaz­dasági versenyben kell bebi­zonyítanunk a szocialista gaz­dasági rendszer fölényét a tőkés termeléssel szemben, akkor egy pillanatra sem té­veszthetjük szem elől, hogy célkitűzéseink fontos kulcs­kérdései között kell a mun­kafegyelmet is számontarta- nunk. Magasabb színvonalú fegyelem uralkodik a terme­lési folyamatban, ahol nem bontja meg a termelés folya­matát a legkisebb fegyelme­zetlenség sem. Az e téren folyó verseny kétségkívül tőlünk követel na­gyobb erőfeszítéseket. A tő­kés termelésben a munkafe­gyelem biztosításának hosszú évtizedek alatt kialakult esz­közei és módszerei vannak. Elég, ha fellapozunk egy bár­hol kiadott statisztikai év­könyvet. Ha végignézzük a különböző országok adatait, láthatjuk, hogy valamennyi tőkés országban kisebb vagy nagyobb számú munkanélküli él. Ha mégoly csekély is a számuk, hogy gyakorlatilag akár el is hanyagolható a tö­megük, mindenképpen ott állnak a munkában állók mögött, várva a fellendülés­re vagy éppen arra, hogy va­laki kiessen a munkából, hogy a helyére állhassanak. Aki nem tartja be az üzem fegyelmét, kiesik, helyére áll más. A módszer egyszerű, érthető — aki próbálta, tud­ja: serkentő is. Ezt a módszert mi elvet­jük. A szocialista rendszer egyik legelső dolga volt min­denütt, hogy a munkanélkü­liséget felszámolja, biztosítsa mindenkinek a munkához való jogot. A termelőerők gyorsütemű fejlesztése során a szocialista országokban jel­lemző gondkét jelentkezik a munkaerőhiány, ami az elvie­ken túl, gyakorlatilag is lehe­tetlenné teszi, hogy a munka- nélküliekre appellálva oldjuk meg a munkafegyelem meg­szilárdítását. Néhol inkább az ügyeskedők használják ki a helyzetet és a munkaerő- hiányt Igyekeznek a maguk hasznára, jogtalan előnyök szerzésére fordítani* A mi számunkra egy Jár­ható út kínálkozik csak: a ne­velés sokoldalú eszközeivel — meggyőzéssel, a dolgozó ön­tudatának formálásával te­remthetjük csak meg a mun­kahelyeken a magasfokú fe­gyelmet, biztosítva, hogy min­denki valóban a legjobb tu­dása és tehetsége szerint vé­gezze el a munkáját A munkafegyelem megszi­lárdítása természetesen nem lehet a gazdasági szervező munkától elkülönült tevé­kenység. A minap jelent meg egy munkáslevél a Népsza­badságban. Eszerint egyik építkezésen munkaidő alatt egy rejtett zugban aludt az egyik dolgozó, de ennek elle­nére a bérét rendesen elszá­molták. Ha a bérelszámolás vagy a munkavezető ilyen „jó szívű”, aligha lehet várni, hogy mégolyán meggyőző agi- tációval is meg lehet szüntet­ni a munkafegyelem lazasá­gait. De ugyanilyen súllyal esik latba a műszaki feltéte­lek biztosítása is. Nem egy helyen lehet látni Pécsett és Baranyában is, ácsorgó embe­reket a munkahelyeken, akik — a maguk szempontjából joggal — hivatkoznak arra, hogy kénytelenek az időt agyonütni beszélgetéssel, mert anyagra kell várniuk, vagy egyéb tőlük független körül­mény miatt nem dolgozhat­nak. Az ilyen esetek egyene­sen gátjai a jobb munkafe­gyelem kialakulásának. És az ilyen esetek kapcsán okvetle­nül levonható az a tanulság, hogy nem lehet eredményes a meggyőző nevelő munka, ha a gazdasági vezetés kizárólag politikai feladatnak tekinti a munkafegyelem megerősíté­sét M ostanában talán nincs is nap, hogy ne esne szó világszínvonalról, a legfejlet­tebb országok utoléréséről. A néha felbukkanó számoszlo­pok és statisztikák akkor ta­lán az élettől távoleső dolgok­nak tűnnek. Pedig nagyon is az élethez tartozó dolgok ezek. Pontosan megjelölik a célt, körülhatárolják, mit akarunk elérni. A legfejlettebb orszá­gok színvonalára akarunk el­jutni. A termelés terén Is, a fogyasztás terén is, az élet minden vonatkozásában. A dicsőség azonban a termelő­munkában sem terem ingyen. A legfejlettebb országok szín­vonalára csak a fegyelmezett munka emelheti hazánkat, a fegyelmezett munka lehet csak a szilárd alapja népgazdasá­gunk további fejlődésének. Ennek a magasfokú, öntuda­tos munkafegyelemnek a meg­teremtése az elsőrendű fel­adatuk a gazdasági vezetők­nek, politikai munkásoknak és minden becsületes ember­nek, dolgozzon akár a mun­kapad mellett vagy a földe­ken, vagy az élet bármely más posztján. Ebben áll a ma emberének legfőbb felelőssé­ge a holnapért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom