Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-09 / 33. szám

fHAipt.4* 1964. FEBRUÁR 9. Kádár János látogatása Csöngrád megyében (Folytatás es 1. oldalról) A csak néhány percesre ter­vezett látogatás végül is több mint fél órára nyúlt, s a szí­vélyes házigazdák meleg kéz- szorítással búcsúztak a ven­dégektől. Hódmezővásárhelyen az If­júság Házánál több százan gyűltek össze, hogy szíves szóval, meleg barátsággal kö­szöntsék a Központi Bizottság első titkárát. A gépkocsiból kilépő Kádár Jánost, Sajti Imre, a városi pártbizottság első titkára és Bán Rozália, a városi tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke üdvözölte. Az Ifjúsági Ház nagytermében Kádár János aktívaülésen ta­lálkozott a város párt- és ta­nácsi vezetőivel, a helyi üze­mek, vállalatok, termelőszö­vetkezetek képviselőivel. Sajti Imre beszámolt Hódmezővá­sárhely fejlődéséről, iparának gyarapodásáról, termelőszövet­kezdeteinek működéséről. Is­mertette a főbb városfejlesztési elképzeléseket, s beszélt a hódmezővásárhelyiek kérései­ről, gondjairól is. A tájékozta­tót több felszólalás követte, majd Kádár János mondott beszédet. Szólt a város nagy­szerű forradalmi hagyomá­nyairól, a felszabadulást kö­vető esztendők fejlődéséről, majd bel- és külpolitikai kér­désekkel foglalkozott. Kádár János péntek délelőt­ti látogatásain az új útra tért Csöngrád megyei parasztság munkája, eredményei és ta­pasztalatai tárultak fel. A Ma­kóra tartó kocsisort Kiszom- borban a József Attila Terme­lőszövetkezet vezetői és tagjai, a község lakói néhány percre megállították, hogy szót vált­hassanak a Központi Bizott­ság első titkárával. Berényi Ferenc községi párttitkár, Sajtos Ferenc v. b. elnökhe­lyettes, Majoros István, a nép­frontbizottság elnöke, Engler Mihály, a tsz elnöke és Ko- hajda Sándor, a szövetkezet párttitkára köszöntötte a láto­gatókat, akiket pillanatok alatt valóságos embergyűrű vett körül. Idősek és fiatalok, Kiszombor apraja-nagyja vi­rággal, frissen sült házike­nyérrel kedveskedett a ven­dégeknek. A köszöntések soro­zatát kedves jelenet zárta: a legkisebb kiszomboriak nevé­ben az öt esztendős Nagy Csil­la, jókora szegfűcsokorral lé­pett Kádár János elé és for­más beszéd kíséretében nyúj­totta át virágait a miniszter- elnök bácsinak. zett, amelyen a » Tisza-parti metropolisz szellemi életének kiválóságai, nagynevű tudó­sok, akadémikusok, egyetemi és főiskolai tanárok, ismert írók, művészek vettek részt. A vacsorával egybekötött ösz- szejövetelen Budó Ágoston akadémikus köszöntötte a kor­mány elnökét. Méltatta azt a támogatást, amelyet a párt és a kormány nyújt a tudomá­nyos munkához, a szellemi al­kotómunka feltételeinek ál­landó javításához. Az üdvözlésre Kádár János válaszolt, kiemelte, hogy a párt és a kormány nagyra ér­tékeli az értelmiség szerepét a szocialista építőmunkában. Hangsúlyozta, hogy á szocia­lista társadalom messzemenő­en biztosítja a tudományos búvárkodás, kísérletezés sza­badságát, a tudományos élet fejlődését. Ugyanakkor a tár­sadalmi haladás fontos felté­tele, hogy a tudomány mun­kásai új és új szellemi kin­csekkel segítsék a nép élet- színvonalának emelését, az emberi élet szebbé, boldo­gabbá tételét. Megállás „műsoron kívül64 Termelőszövetkezeti közgyűlésen Kádár János érdeklődött a szövetkezet munkájáról, ered­ményeiről. A közvetlen, szívé­lyes hangulatú beszélgetéssel gyorsan teltek a percek, ám hamarosan indulni kellett. Kádár elvtárs sok sikert, ered­ményes munkát kívánva bú­csúzott a kiszomboriaktól és folytatta útját a hagymater­mesztés hazájába. A makói városi-járási párt- bizottság székházánál Szőnyi Ferenc, a pártbizottság titká­ra, dr. Forgó István, járási tanácselnök, Földházi Imre, a városi tanács v. b. elnöke és Haimágyi Ivánné, Csöngrád megye országgyűlési képvise­lője tolmácsolta a helybeliek < köszönetét, hogy Kádár János felkereste városukat A párt- bizottságon néhány percet időztek a vendégek, majd a Lenin Termelőszövetkezet el­nökének invitálására átmen­tek a művelődési házba, ahol röviddel 9 óra után elkezdő­dött a szövetkezet életének nagy eseménye, a zárszámadó közgyűlés. A művelődési ház nagyterme zsúfolásig megtelt, s a megjelentek hosszantartó, lelkes tapssal fogadták az el­nökségben helyet foglaló ked­ves vendégeket. A közgyűlést Molnár László, a termelőszövetkezet párttit- kara nyitotta meg, majd a na­pirend első pontjaként az új tagok felvételére került sor. A csaknem 13 000 holdon gaz­dálkodó szövetkezetbe ezúttal 78-an — többségükben fiata­lok — kérték felvételüket, amit a közgyűlés meg is sza­vazott. Borbás József, a termelő­szövetkezet elnöke számolt be ezután a közös gazdaság el­múlt esztendei tevékenységé­rői. Szólt a növekvő termés­átlagokról, a szépen gyarapo­dó gépparkról, az állattenyész­tés sikereiről, de feltárta a meglevő hibákat, nehézsége­ket Számokkal, adatokkal bőven teletűzdelt beszámolójából ki­tűnt, hogy a Lenin Tsz tagsá­ga sikeres esztendőt hagyott maga mögött 1963-ban. A ter­vezett 40 millió helyett 43 millió forinton felüli bevételt könyvelhettek el. A bevételek­ből bőven jutott új gépek vásárlására, beruházásokra Is. Az erre fordított összeg meg­haladta az ötmillió forintot A múlt évi eredmények alapján 62 forintot fizetnek egy mun­kaegységre a szövetkezet 2060 tagjának. A beszámolót eleven vita követte, amelyben a tsz férfi és nődolgozói egyaránt részt vettek. A felszólalók között volt növénytermesztő és állat- gondozó, üzemegységvezető, fogatos és brigádvezető, di­csérték a vezetőséget, de jó- néhány bíráló szó, kritikai észrevétel és hasznos javaslat is elhangzott. Sürgették az is­tálló-problémák megoldását, indítványozták, hogy most már minden rendelkezésre ál­ló lehetőséget használjanak ld a gépesítés meggyorsításá­ra, az öntözött területek nö­velésére A tsz-tagok különö­sen Igaz István felszólalását hallgatták nagy figyelemmel. A rákosi üzemegységben dol­gozó gazda ugyanis arról szá­molt be, hogy jómaga és tár- ' sai mennyit birkóztak saját bizalmatlanságukkal, kishitű- gették” a közöst, végül is ta­pasztalataik rávezették' őket a közös gazdálkodás útjára. Elő­ször három kis tsz-ben „ízlel­gették” a közöst, végülís ta­valy csatlakoztak a jóval na­gyobb lehetőségekkel rendel­kező Lenin Tsz-hez, hogy ki­próbálják az igazi' nagyüzemi gazdálkodást. Itt azután gyor­san megtalálták helyüket és számításukat is, hiszen mun­kaegységük értéke a korábbi­hoz képest egy esztendő alatt kereken 32 forinttal nőtt. Csöngrád megyei tartózko­dásának utolsó napján, szom­baton Kádár János Csongrád- ra és Szentesre, látogatott. Út­közben „műsoron kívül” meg­állt Kisteleken, ahol az útr vonal mentén sok százan vá­rakoztak, hogy ha csak né­hány percre is, találkozhassa­nak vele. A községi tanácshá­za előtt Török Jpzsef, a járá­si pártbizottság első titkára és Farkas István, a járási ta­nács vb-elnöke,, Mikula Kál­mán községi párttitkár, Sza­bó József vb-elnök és Busa Vilmos, a kisteleki Felszaba­dulás Termelőszövetkezet el­nöke fogadta a vendégeket. Kónya Mihály és Borsos im- réné tsz-tagok ajándékkosár­ral kedveskedtek Kádár Já­nosnak. ;■ A vendégek rövid időre ba- mentek a tanácsházára is. Itt Kádár János elmondotta, hogy Csöngrád megyei láto­gatása és találkozása az üze­mi munkásokkal, termelőszö­vetkezeti parasztokkal és ér­telmiségiekkel, sok hasznos, értékes tapasztalatot nyújtot­tak a vezetés munkájához. Bár a néhány napos körút programja természetszerűen zsúfolt volt, mégsem volt fá- rasztó — Mindig öröm és jóleső érzés Olyan emberekkel talál­kozni, akikkel közösek célja­ink, terveink, egy ügyért mun­kálkodunk, egy úton' járunk. Őrizzük meg ezt az-egyetér­tést, őszinteséget,. nyíltságot, összetartást, amely országunk mai légkörét jellemzi és leg­főbb záloga további előreha­ladásunknak — mondotta töb­bek között. Csöngrád városában, a Marx téren a művelődési ház élőtt Kurucz Márton, a- szentesi já­rási pártbizottság első titkára. Gőg Mihály, a csongrádi vá­rosi pártbizottság titkára, dr. Varga József, a városi tanács vb-elnöke fogadta a vendége­ket. Kádár János a művelő­dési. ház tanácstermében ta­lálkozott a párt és tanács vég­rehajtó bizottság tagjaival, a helyi üzemek, szövetkezetek vezetőivel. Gőg Mihály beszá­molt a város iparának, me­zőgazdaságának munkájáról. Elmondta, hogy a lakosság el­sősorban a mezőgazdasággá! foglalkozik, a parasztság hét termelőszövetkezetben dolgo­zik. A termelőszövetkezetek nagy tervek megvalósításán fáradoznak. Többek között el­határozták, hogy több mint -ezer hold szőlőt és csaknem 400 hold gyümölcsöst felújí­tanak. Az év végéig 240 hold új szőlőt és 150 hold gyü­mölcsöst telepítenek. A város­nak a felszabadulás előtt alig volt ipara, tavaly azonban a. csongrádi üzemek már mint­egy 230 millió forint értékű árut adtak az országnak. A vidék iparosításának prog­ramjában Csöngrád is helyet kapott, a tervekben új csong­rádi üzem létesítése is szere­péi, ami annál is indokoltabb, mert a foglalkoztatottság lé­nyeges javulása ellenére több mint ezer olyan csongrádi nőt tartanak nyilván, aki lakóhe­lyén szeretne elhelyezkedni. Jayul a város kulturális ellá­tottsága és jelentős összegéit? jutnak közművesítésre is, az idén hozzáfognak a város csa­tornázásához és vízvezeték­rendszerének kiépítéséhez. Több hozzászólás után Ká­dár János mondott, beszédet. si tanács vb-elnöke és Nagy György, a városi tanács vb- elnöke köszöntötte Kádár Já­nost. Ezután a tanácsháza nagytermében baráti találko­zóra került sor, amelyen részt vettek a járás termelőszövet­kezeteinek vezetői, párttitká­rai, a járási pártbizottság és tanács vezetői, községi párt­titkárok, aktivisták. Kurucz Márton részletesen tájékoztat­ta a párt első titkárát a szen­tesi járás termelőszövetkeze­teinek elmúlt évi eredményei­ről, iparának fejlődéséről, is­mertette azokat a fogyatékos­ságokat, nehézségeket, ame­lyek a gyorsabb ütemű fejlő­dést hátráltatják. A beszá­moló után a találkozó rész­vevői ismertették szűkebb ha­zájuk, termelőszövetkezetük, gazdaságuk gondjait, terveit, sikereit. Az elhangzottakra válaszolva Kádár János szív­ből jövő köszönetét mondott a baráti fogadtatásért, az Őszinte hangú, sikereket és bosszúságokat, eredményeket és problémákat egyformán felölelő tájékoztatásért. Hang­súlyozta, hogy a megyében tett körút során mindenütt azt tapasztalta: a szorgalmas munka, az összefogás ered­ményeként jobb, boldogabb és teljesebb lett az élet. Hoz­záfűzte azonban, hogy meg­elégedettségre semmi okunk sincs, mert az igények" szinte napról napfa rímnek. A párt-, gazdasági és állami vezetők- ! nek egyaránt le^őbb köteles­ségük, hogy az igények mi­előbbi kielégítéséért munkál­kodjanak. Ebben a munkában természetesen az oroszlán­részt a kommunistáknak kell vállalniuk, a megtisztelő kö­telezettségnek minden bteony- nval eleget is tesznek, ha a nép széles rétegeinek egyet­értésével. támogatásával vég­zik munkájukat. A csaknem három órás közvetlen hangú beszélgetés után rövid séta következett Szentes főterén, majd a ven­dégek a Fegyveres Erők Klub­jában ebédeltek meg. Bűcsá itatás a szentesi pályaudvaron A Csöngrád megyei három­napos program ezzel véget ért. Elutazáskor a szentesi pályaudvaron több mint fél­ezren gyűltek össze a vendé­gek búcsúztatására. Ott vol­tak a megye, a járás, a vá­ros vezetői, a társadalmi és tömegszervezetek képviselői. Az indulásra kész vonat mel­lett rögtönzött gyűlésen Győ­ri Imre, a megyei pártbizott­ság első titkára vett búcsút Kádár Jánostól, aki meleg hangon köszönte meg a szí­ves vendéglátást, A búcsúz­tatás ' részvevői ázzál váltak el a párt első titkárától: „A mielőbbi viszontlátásra, Ká­dár elvtársi’.’ Kádár János, Komócsin Zoltán és Pullai Árpád szom­baton a kora esti órákban visszaérkezett Budapestre. Harminckétezer forintos átiagfövedelem Kormányunk a jövőben is az eddigi vonalat követi Kádár elvtárs felszólalása Számot adtak a közgyűlésen munkájukról a kis Lenin Tsz plrosnyakkendős úttörőgaz- dái is. Murvai Éva elnökpaj- tás szabatos ismertetőben tá­jékoztatta a részvevőket a há­romholdas „közösgazdaság” eredményeiről. A tíz-tizennégy éves gyerekek az elmúlt nyá­ron saját földjükből „kiho­zott”, keresetükből táboroztak, sőt, a közös bevételből kétezer forint jutott az úttörőcsapat tér- futására is. A Közgyűlésen felszólalt Ká­dár János is. Keresetlen sza­vakkal mondott köszönetét a tsz tagságának, Makó város társadalma képviselőinek a szíves fogadtatásért, s tolmá­csolta a Központi Bizottság s u kormány üdvözletét, jókí­vánságait. Beszédében foglal­kozott hazánk gazdasági életé­| vei, s beszélt a Magyar Nép- ' köztársaság nemzetközi tekin- j ! télyének erősödéséről. ! Hosszan zúgott a taps a < párt első titkárának szavai! után. Ezután elfogadták a ] zárszámadást, majd Molnár ] László párttitkár zárta be a < jól sikerült közgyűlést. Kádár í János a makói Vadász-étté- J remben együtt ebédelt a ter­melőszövetkezet tagjaival és ; pohárköszöntőt mondott. Délután Szegeden a megyei J tanács épületében pártaktíva- > értekezletet tartottak, ame- j lyen Kádár János a megye j pártmunkásait tájékoztatta az j időszerű hazai és nemzetközi < kérdésekről. Este a Tisza Szálló nagy-! termé'i''- • megyei pártbizott­ság és i Hazafias Népfront i értelmiségi találkozót rende- i Elismeréssel szólt Csöngrád" megyének az elmúlt években elért fejlődéséről és hangsú­lyozta: ezek az eredmények is alátámasztják annak az elha­tározottságnak a helyességét, hogy a párt és a kormány a jövőben is az eddigi irányvo­nalat követi politikájában. A csongrádiak kérésére, hogy mielőbb ismét Szakítson időt személyes találkozásra, — ... már betűkkel ismer­kedtünk, számolni tanultunk, közben óvodás szokás sze­rint, elaludtunk az iskola-, padban... — Zsuzsi elérzé- kenyülve áll szemben a ka­tedrával, ahol kivételesen nem a tanító néni ül, ha­nem Teri, Gizi, Marika és Ibi néni, a két közeli óvo­da óvónői, akikkel néhány hónappal ezelőtt kézenfogva léptek be a Bánki Donát ut­cai iskola kapuján. Gyere­kesen hangsúlyozva hadarja a mondatokat, s örül, hogy sírás nélkül fejezheti be: — Kérjük, hallgassanak meg minket... A osztályban ülő gyere­keknek szóló pusziktól rú- zsos lesz Zsuzbi képe. Ahe­lyett, hogy jót nevetnének ezen, kisfiúk és kislányok, Lacik és Jutkák izgatottan lesik a tanító néni szavait, mozdulatait. — Most bemutatjuk az óvó néniknek, hogy mit ta­nultunk szeptember óta az iskolában. Meddig tudunk számolni, Laci? — Húszig. , ’ ' "íi: el a sz&mokdt látogatásra, a párt első titká­ra mosolyogva mondta: — Egy úton járunk, s akik azonos irányba haladnak, előbb vagy utóbb feltétlenül ismét találkoznak. A vendégek ezután Szen­tesre mentek, ahol a járási tanács épülete előtt Kurucz Márton, a járási pártbizottság első titkára, Hajnal Mihály, a városi pártbizottság első tit­kára, Csorba György, a járá­A Mohács alatti „élő” és „holt” vizeken halászó embe­rek páratlan fogási eredményt értek el a múlt évben, Á Pe­tőfi r Halászati Szövetkezet nagyhálós brigádjának tagjai átlagosan " 5442 kilogramm zsákmányra tettek szert, ami 246 kilóval több az előző’évi­nél és felülmúlja minden ed­digi eredményüket. Az egy ha­lászra jutó évi zsákmány or­szágosan csak 2000—3Ö00 kilo­gramm között van. A mohácsi halászok, akik ily módon sa­ját testsúlyuk csáknem száz­szorosának megfelelő halat. fogták ki a Dunából, jóval túl­teljesítették az 1963. évi ter­vüket. Az előirányzott hétszáz mázsa helyett összesen 820 mázsa hal került a hálóikba. Kétségtelen, hogy a szerencse is segítette a szövetkezet tag­jait, de emellett alaposan megdolgoztak a hatalmas zsákmányért. A halászok átla­gosan 2600 órát töltöttek mun­kával a vízen és gyakran elő­fordult, hogy másfél-két napig egyfolytában járták a Dunát. A Petőfi Halászati Szövet­kezet a napokban tartotta az 1963. évi zárszámadását. A tegok elégedetten i vették tudo- níásul Köpeti Mihály • elnök bejelentését, hogy — a közös vágyoh jelentős mértékű-gya­rapodása mellett — mifiden munkaegységre 60 forint 74 fillér jutott. A mohácsi halá­szok átlagos évi jövedelme meghaladja a 32 000 forintot. A közgyűlésen megjutalmaz­ták a .legidősebb . mohácsi ha­lászt, a 73 éves Gáspár Lajost, aki magas kora és nyugdíja ellenére még most is részt vesz a szövetkezet tagjainak munkájában. A kis szerszá­mokkal* dolgozó öreg halász egymaga.-több mint tíz mázsa halat fogott1 még a múlt év­ben is. — A MÁV Pécsi Igazgató­sága ebben az évben az irá­nyítása latt álló terüle­ten 241 millió forintot fordít felújításokra. Csupán a gépi berendezések korszerűsítésére 52 milliót fordítanak. VNft»vvvriA<vvw>vwwvvyvvw>e^vv* Óvónők az iskolában — Folytátja Jancsi. — Páratlan számokat só- róljá el Laci. — Párosokat elmondja Gabi. — Tíztől Évi folytatja. — Ki Írja fel nekem a táblára a római tízest? Minden kérdés után ke­zek emelkednek a magasba. Az elevenebb fiúk a pádból kilépve jelentkeznek. Közös megállapodás szerint azonban csak azok felelhetnek, akik szépen, fegyelmezetten ül­nek a helyükön. így Évinek jut a feladat, majd Zoli siet a táblához, hogy felírja a római tizenkilencet. Fejszámolásban sem ketl szégyent vallani az I/a osz­tállyal. A feleletek épp oly gyorsan peregnek, mint a kérdések. — Kettő meg kettő, hat meg kettő, öt meg négy.., • Igaz, néha még le kell nézni a pad síéi « hSotlyk, mutató, középső, gyűrűs és- kisujjak a számtani felada­tok megoldásának legnehe­zebb perceiben is segítenek — Csap, ács, csa-csi, kal­ács, csepp, rács, ko-csi, ka­láccsal ... — zúgja az osz­tály és kitűnően sikerül az- olvasási játék is: egy mon­datot Hangosan olvasnak egyet némán, majd újra hangosan. S amikor a mon­datokról beszélni kell egy kissé kontárkodnak is, mert a mondat részeit majd csak a második osztályban fogják tanulni. Laci mondja meg, melyik az elsősök legkedvesebb éneke. El is kezdi és mind­nyájan rázendítenek: Hívogat az iskola, kapuját kitárja Kispajtásom gyere hát, megyünk iskolába. Olvasunk és számolunk, vidám tréfa járja, Kispajtásom gyere hát, megyünk iskolába... Most már csak írás és be­tükirakási tudományukat kell megmutatni az óvó né­niknek. Laura gyöngybelű- ket rajzói a táblára, s ha lehet még szebben ír bálke­zével Emiiké. Ériká és Zsu­zsi is olyan igyekezettel .ke­rekük a betűket, hogy csak szépre sikerülhetnek a sza­vak. Az óvó nénik néha össze­dugják fejüket a katedrán, súgnak egymásnak, — nekik szabad —, néha gyanúsan sokáig nézik a cipőjük or­rát, azután meg úgy tesz­nek, mintha náthásak vol­nának. Még az a szerencse, hogy a kis szeleverdi Laci mondja az utolsó búcsúsza­vakat: ■ — Eltesszük az óvó néni­ket emlékbe! Erre azután hahota tör ki az osztályban, még Laci is nevet, s mielőtt a szégyen­kezésre gondolhatna, őt is megcsókolják az óvó nénik.. És mindenkit: Gabit, Ferit, Ágit, Pistát, Jutkát, Évii. a céivitelő, okos kis éls ,i- lyosokat v

Next

/
Oldalképek
Tartalom