Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-04 / 28. szám

Számunk tartalmából Pákolitz István és Takáts Gvula versei odfc Lhó aÉlcoMmüAaíliféá&ft Berkesi Vndrás és Varfia Imre elbeszélése Új könvvek Zenei Napló Hírek a kulturális életből E»v versmondó dicsérete So-mosköi fúróin, geoLoffu technikus. Szürke szeme, fen metszésű, szája keskeny zárt. Ettől ’ kicsit ' tatárosa ! kemények -vonásai. Csak a kor . enged . fék ha vers : mond. Olyankor a másik vé j let: gyerekesen lágy. Nagyi szereti a költészetei. .1 Kedvence: József Attila; s , ma élő lírikusok. -Így: többi számban. Minden új ve \ lázbáhozza, szinte „vadássz« j a frissen megjelent 'kötet i kei. ■ Ahogy leérettségizett, ve iskolájába, a Budapesti. Ge , lógtai Technikumba, kerü j műhelyoktátának. Három ét i tanított és a KISZ-vesető t nár feladatait is ő látta < Rajongásig szereti a gyerek j leet, s csak egy valamit jo -j ban; a szakmáját. ; Ez vonzotta Pécsre; hogy j titokzatos föld mélyét gytake 1 lafból. is, megismerje. Háro 1 műszakban dolgozik, méc ■ marad, ideje arra, hogy ke j véne szórakozásának?’ a vei mondásnak hódoljon. A fö alatt is sokszor csengem fülében, a kedves versek s mi, ilyenkor nyaltában a tö . kilós, monoton kattogású m römtiszerref igyekszik vissz idézni a ,szövege f, pontosa A Versbarátak Köm Irodc mi Színpadának tagja. így k szült- a nemrégiben lezajlc irodalmi estre is. Hol müsz. alatt,' hal közvetlenül utá.1 i pihenés helyett, hői épp« előtte. Próbáltak sokszor es tízig és, 6 éjfélkor Jeszél mégsem hiányzott sóba. S « első próbától az utolsóig fejlődött legtöbbet, igaz. váltóik a teírt képek, élm nyele, események a versek.b< j „5ama" szaval nyomó \ „Vitte* a vers, e ezt mindé- ; ki azonnal megérezte, a ) hallotté. I' — Jó nekií Hősem mtatk zik! — mondogatják társat Tényleg nem! Aktnak hiv« I tás « faglaVkoeáaa ée a. ke tészet a ,.izórvl(ovám~ az ga dog emberi v *» t mennyi munkámat; azt lársa- ialmi érdeklődésnek nevezhet ném. Ez az, ami mindig ben­nem van, s ami nélkül sem dolgozni, sem írni nem léliét- ne. S alkatilag azokhoz tar­tozom, akik . mindig élmény- íny ágból írnak, Jó ezért ne­kem a polgári foglalkozásom is, amely állandó kontaktust teremt, köztem és az emberek, köztem ,és az élet között: A kimenni az életbe” elvet ér­telmetlenségnek tartom, de másként, mint. mindig az .életben élve”, nem tudnám elképzelni az alkotást. Ez a mindennapos, a természetes. A irioétánl munkájáról. a terveiről éudeMódöm — ta- gadólag rázza a fejét. — Nem szeretek a terveim­ről beszélni. Dolgozóm, s ami­kor elkészülök valamivel, ak­kor lehet szólni róla. Mégis: van egy adósságom, a Csef- t'etöröl' szóló, meglcezdett el­beszélő költemény. Műfordí­tás? Nem hiszem, hogy egy­hamar- nekifogok. Ha megbí­zást kapnék rá talán, így az annyi más megírni való min­iig háttérbe szorítja. Érdeket újabban a bábjáték és kórus- műfaj. A Mecsek Együttes­nek dolgozom egy Bartók-cik- tus-ra írandó szöveglcönyvöm, i bábszínháznak egy mesejá­tékon. És a versek-... A Mag­vető Kiadónál ván az Évgyű­rűk kötetem., éppen most kell majd átmásolnom, a papír miatt. Az is rengeteg időt vesz el. Pedig az úgyis kevés, min­dig kevés.. KÉK FÜSTCSIKOK szál­fák az asztal fölött, a költő feláffl, a szeÜGrényhez lép és egy dossziét húz élő. —i tárai vallomás a gye­rekkorról, ez az új kötet cik­lusának címe. Igen, a gyerek­kor d lírikus számára külö­nösen jelentős, minden szál ida nyúlik vissza, sokminden ynnan gyökerezik, s vissza- risszatémek a motívumok, imelyeknek segítségével le­het csak megérteni a saját erre téri magatartásunkat, helyün- tet, Szerepünket, feladatain­kat. S a zizegő fehér lapuk fölött «nikan, egyenletesen vernso- xtet kezd «Olvasni. » a csendé: apró csobbanó! teszi még mélyebbé. Égj aranyhal dobta fél könnyé testét az ukvári umban. — Tehetség nélkül semmi sincs, ez igaz. De a környe­zet sem mellékes; ronthat vagy javíthat. Ezt, akitor érez­tem igazán, amikor bekerül­tem végre az igazi irodaim- vérkeringésbe. • EZ 1955-ben történt. Előtte már «járási művelődési előadó lett, s így kerülhetett. Pécsre a megyéi" tanács művelődési osztályára művészeti előadó­nak. " — Az a' bizonyos közeg, amely alkotásra serkenti az embert,, itt. vált valósággá, írók között lehettem, akik dolgoztak. A kölcsönös segít- séguin'ijtási akció, nevezzük így. itt vált • lehetővé. ■ Nem voft.. szó ugyan a, „felfedezé­semről”, már csalt azért sem, mert' ekkor mögöttem volt a „Három leoltó” kötet. De azért ez mégis új korszakot jelen­tett, a kibontakozás igazi kor­szakát. ‘ '• Egymás után jöttek is a kö­tetek: a Szüret 1958-ban, s Stuart. Mária fordítás 1959- ben, az Altató 19(5.1-bem, a Fény és árnyék 1082-ben, s aí Esti dal 1963-bah. — Az a meggikizödésem, hogy a költő számára az az úgynevezett .„tétlen szemlélő­dés”, vagyis az aktív pihenés a lényeg. Amikor gondolatok, képek születnek és gyűrűsnek tovább az emberben. A többi a dolog technikai része, bár semmi esetre sem kevésbé fon­tos. A mindennapos munka, mondhatnám gyakorlat, amit persze nem szabad félreérte- •ni. Ha abba is . kell olykor hagyni, mert egyszerűen nem megy, ha nem is sikerül sem­mit véglegesen megírni, akkor is éljen az emberben a tudat: nem maradhat ki egyetlen ■nap sem, hogy ne dolgozzon, A költő nemcsak költő. Mű­vészeti előadó is és az író- szövetség - pécsi titkára. — Sokan csak egyik vagy ■másik oldalamat látják, pe­dig egyszerre vagyok mind­három. Azt hiszem, ami el- választhatatlanná teszi vala­I A SZOBÁBAN nagy: rádió, ; televízió, húsos levű zöld nö­vények üveg mögött sorakozó ! könyvek serege. Egy szekrény ajtó mögött az író legszemé­lyesebb birodalma: kéziratok, dossziék, írógép, no és a pipa készlet. A konyhában pedig a via­szosvászonnal letakar1 kis asztal mellett fehérrefesíett padka. Semmi sem árulkodik « r : 1 , Nagy sikerrel szerepel a pécsi ballelt-egyiittes Nyugat Németországban tűk a balett csak Fairt po't-r Tart művészet lehet, • —! Makor érmek hasra? — Február 8-án érkezünk Budapestre és három napos pihenés útás el is kezdjük a próbá-lcai. mert sürget ben­nünket az otthoni bemutató, és különben is az együttes már a közeljövőben bemuta­tásra kerülő Tjdkmé című operában is fellép Pécsett. <L> Változatok egy 'találkozásra címűt mutattuk be. — I-rnak-e szereplésükről a nyugat-német lapok? — Igen. Nagyobb többségé­ben jó kritikákat kapunk. Mél tátják az együttes modem tö­rekvéseit, dicsérik a. táncosok jó felkészültségét- és a dara­bok tematikáját. — Jelennek meg persze rossz kritikák is, ezek érdelces módon azt kifo­gásolják, hogy a daraboknak mondanivalójuk van, Sserin­Tegnaip délelőtt & Dunántúli Napló Szerkesztősége felhívta teHeíónon.' a nyugát-németpr- szági Stuttgartban' tartózkodó pécsi balett-egy úttest. Munka­társunk Eek Imrével. az együttes vezetőjével és Borsa Miklóssal, az együttes szceni­kai vezetőjével beszélt. — Hány városban léptek fel eddig? : — Huszonnégy városban lép tünk fel, köztük SoUngenben, Kölnben,. Frankfurtban, Kób- lenzben és a luxemburgi Esch-sur-A teette-ben. .— Mennyit utaztak ez idő alatt? — Ötezer kilométert. De még jó darab út vissza van, mert most megyünk a Boáé ni tó környékére, még öt VÍ- rosban lépünk fel. Illetve le­het, hogy hatban, mert útunk első állomása Bcd-Orbban az első előadást nem tudtuk mea tartani, mivel nem érkeztek meg időben a kellékek. — Hogyan bírta az együt­tes a fárasztó utat?■ — Kitűnően. Az említett el­ső előadás kivételével minden kitűnő szervezéssel zajlott, ké­nyelmes buszokkal utaztunk és az időjárás is nekünk kedve­zett, ittlétünk alatt alig-alig süllyedt a hőmérséklet nulla fok aló. — És a legfontosabb: ho­gyan fogadja a közönség áz előadásokat? — örömmel mondhatják, hogy nagy sikerünk van. Min­denütt tett házak előtt ját­szunk. A legnagyobb siker Bramischweigban vett. Mértük az időt, hét és fél percig tar­tott a közönség vustapsa.-— Mellyiik darabok a leg­sikeresebbek? — A Változatok egy talál­kozásra és a Pókháló. Sajnos a Pókhálót nem mindenütt tudtuk bemutatni, mert né­hány színpad nem volt al­kalmas a hálók fölszerelésére, ilyenkor a Pókháló helyett a Ungar Imre zongora-estje .tikus fcibontakozusa szintén Ungar Imre kivételes tehet­ségéről és az emberi akarat szinte gigászi erejéről vallott. Jelentős művészi élményt ka­pott a közönség a műsor má­sodik részében is: ekkor Schu­mann Gyermekjelenetek cí­mű ciklusát, ?iégy Chopin mazurkát és az A-dur polo- naise-t hallottuk. Mivel tálán losottíianosabb területe elő­adóművészetének a romanti­ka, Schumann sokszínű da­rabjaiban igazán alkalma volt Ungár Imrének, hogy billen- iése pasztellszínekben gerdu; színkultúráját megcsillogta -sa. Szívesen, emlékezünk a le­heletfinom megoldású Álmo­dozás-tételre. Ungár . Imre zoaigcra-estje a pécsi közönséget arról grúzt e meg, hogy nsm a virtuóz, kül­sődleges eszközökkel célra­törő, hanem az elmélyült, va­gyon szerény, gazdag Ní'ső érzelmi világot feltáró elő-dó­művészet az övé. A szeretet­teljes és nagyon hosszam ártó ünneplést a kiváló művész az igazán gazdagok bőke-űsé- gévél egész sor ráadásszám eljátszásával (köztük .Bar­tókot is) köszönte meg és vi­szonozta. —ni— A kamarabérleíi sorozat égjük legjelentősebb koncert­jét hallgathatta végig pénte­kem este a kisz-tprmet meg­töltő, . örvendetesen nagyszá­mú közönség. Azt a nagy vá­rakozást, mely Ungár Imre Kossuthklíjas zongoraművész mindig különös eseményszám­ba menő estjét megelőzte, tel- jesem iridpkolta és valóra vál­totta a magas színvonalú kon­cert. Műsorát gondos igényesség­gel. részben a pécsi dobogón viszonylag ritkán hallható mű­vekből állította össze. Már az első számként felhangzó Bach esz-moll preludium. és fuga megadta az egész hangverseny alaphamrgulaíát. A külvilág csillogó, hivalkodó lényeitől elzárt művész befelé tekintő önvallomása volt a súlyos tömblökből épített bachi mu­zsika megszólaltatása. Már de­rűsebb színeket villantott fel Haydn Esz-dur szonátája, de a művész egyéniségéből faka­dóan ezúttal is a szonáta gyö­nyörű lassú tételének élmény- szerű interpretálását emeljük In. Beethoven Asz-dúr szoná­tájának (Op. 110) megformá­lása, az , indulatok és érael­mék bélülről feszítő erejé­nek, a férfias lírának plasz­A realista színjátszás mestere — 12ÍI óvó sriitotott tjihnxi V.tip — a iugaüuiao caovoui uoi az ő alakjával azonosította é hogy számtalan kedves anek­dota keringett róla és körű lőtte, mind azt bizonyítja: Új­házi Ede művészete ienyű gőz» volt. ez annál értékesebb ^ mert Újházi — és er röl számtalan dokumentum: van — sohasem .dolgozott’ űcsó eszközökkel. Olyan idő­szakokban is, amikor (Paulai fellépése előtt) a kárpithaso gató, hamis pátosz, uralkodót: a Nemzeti Színházban, ő egy­szerű akart és tudott is lenni auritán, köznapi. És későbl amikor a párizsi „társalgás komédiáid’ nyomán, a rende­lők: és színésziek többsége az. arfotta csak , mulatságosnak ami frivol, s egy szűkkörí ,társaság” érdeklődéséhez szó­ló, Újházi mélyről pafcaikzó régi humora műidig sokakho; ízólt. Hevesi .Sándor égy ifjúliöri tévedés-eivel egjüitt is óidekef írásában —amélyékre többel között éppen, a? Újházi ;játé- ca okozta élmény ihlette, : amelynek: „Tanulmányok a re ilizmusról” a címe — éleser megtámadta a század e3.ejér széles körben hódító „a viláf_ ssok. hangulat” '— elvét. Ki­fejtette, hogjr nemcsak a drá- maíióknalv, de a dráma elő­adóinak is át heh érezniük sőt átélniük a világ konflik­tusait és az élet igazságát. — Sztanyiszlávszkij — később — izabatcsan és gazdagabbar fejtette ki, milyen objektn törvények szabják meg a szí­nész sokak által „csak" hangú- iat”-naik, „öncélú játék”-nal levezett tevékenységét. Bízó ijros azonban, hogy kévé: )íyan 'tudatos előfutára volt — ; nemcsak Magyarországon, hl aem egész Európában — a reá- ista színművésznek, mint ép- >en Újházi Ede, aki Sze-rdahe■ yi Kálmántól vette át a való- ág aényegót ábrázolni törek­vő színjátszás fáklyáját, hogj aztán hamar túlszárnyalj i mesterét. Szerdahelyi nélkül Paulay nélkül, s tegyük rög tön, hozzá olyan — „testőr szabó” — szerzők nélkül, min aüsősorban Csiky Gergely, nerr fejlődhetett volna azzá, ák: .ett. Ám a kor minden köve­télménye és legjobbjainak se­gítsége is kevés lett-volna, hí Újházi nem hozta volna ma­gával Debrecenből mépszere- betét, meleg kedélyét, magj'a :os zamatú humorát, amely lyel azonban külföldi szer zők művedben is — és néger elmúlt korok atmoszférájá­ban — is nagyszerű ered- ménj-eket ért él. Ilosstzú utat, több mán 11 négy évtized új é új magaslatoikat nteglaódító ú ;ját tette meg Wolsey-tói £ Crampton mesteig, „Az em­ber tragédiája” Péter aposto látói — Péter apostolig. Éí még hosszú ideig -emlékem: fogunk rá, bár már csak ke vesen élnek, akik láthattál még játszani őt. A színés; munkáját — mondják — meg öli a függöny legördülte. f.níiur j aiTől. hogy versek szülét- | iiének itt, pedig ígjr van. Ki­■ esi és kevés a két szoba, j nagy,a család, az írónak pe- I dig magány, nyugalom, csend kell olykor. — Amikor annakidején j Pécsre .kerültem és elmentem ! a Dunántúl szerkesztősépébe, meghöhltenve láttam egy aj- \tón a feliratot: Alkotó szoba. i Majdnem nevettem rajta. -— j A pipafüst mögött most. is ■ mosoly tűnilr fel. Az Íróasztalt, az alko­tás „körítését?’ még ma sem tartom nagyon fontosnak. Bár azért .nem haragudnék, ha nem - pontosan a konyhaasz­tal jutna ■: csak', ha dolgozni akarok:.. Sose kínálta az élet -tálcán a lehetőségeket PákolitZ Ist­vánnak. Kritikusa egy alka­lommal Robinsonnak nevez­te. Az elnevezés nagyon sok mindent takart. Vidéki tanítóiként kezdett - verseket írni. Jobbára paraszt gyereloek voltak a tanítványai j s egy kezén megstá-molhatta, : mennj-ien akartak tóvábbta- ! nulni, mennyien láttak -konao- I ljrabb perspektívát maguk j előtt. A ‘ fiatal • tanító sokfé- , le gondja ellenére nekivágott ra főiskola magjar-töriémelem szakának. Utána még nagyobb | energiával végezte munkáját, i mindent beleadott — és- na- , gvc-n keveset kapott vissza. I Nehéz évek Voltak, j —• Sehol sem voltak körü- j lőttem társak, megértő irodal- 1 lomkedvelők. Egyedül voltam, ! s ebben volt valami mélysé­gesen reménytelen ebben a | nagy elzártságban. Robimon ! a szigeten. A szobára csend telepszik. — MŰVÉSZEKRŐL, MŰVÉSZETRŐL Curt Kiess, a nemrég *4- I hunyt Gustaf Gründgens ba- j ráfi a megírja a kitűnő' nemei | színész és rendező életrajzát | Ráess már megkezdte Gründ- ; gens irodalmi hagyatékának I feMolgozását. * A párizsi kritika nem nyá- I lakkozott eüismerően Francoise Sagan rendezői tevékemységé- i rői új darabjában, melynek : címe: ..Bonheur, impair el j passe”. A Juliette Greco fő­szereplésével előadott darab még úgy a-hogj’ elnyerte a kri- tilca tetszését, a szerzőnek azonban határozottan taná­csolják, hogy ezentúl ielcint- sen él darabjainak rendezésé­től. * A varsói Állami Jiddis Színház, Ida Kaminska veze­tésévé! február 24-én ós 25-ér Becsben vendégszerepel : Theater an der- Wiertben, ]Y| ilyen kár, hogy Gyulai '1 Pál — a kor egyik leg­kiválóbb kritikusa, aki látta Újházi Edét első pesti szere­pében, Shakespeare „VIII. Henrik?’- jénék Wolsey-ében — csak becsülte, ám nem írta :e a színészi munkát cikkei­ben. S hogy Ambrus Zoltán, aki leveleiben a nagy rajon­gás hangján szól Újházi „Bölcs Náthá«"-járói, s a „Za- iameai bíró”-járól, szintén azt a színikritikai hagyományt követte, amely a szmészékről csak szűkszavú értékítélet jel­zőit közli, s nem törekszik a nézői élmény megörökítésére. Igj- hát csak elég rosszul író kritikusok és nem elég meg­bízhatóan _ értékelő írók ta­núvallomására kéll szofitkoz- nunlc, amikor azt a három ‘év­tizedet akarjuk felidézni,, ami alatt — 1870-től egészen szá­radunk kezdetéig — a. szülő-, városából, Debrecenből Pest­je került Újházi Ede a ma­gyar realista színjátszásnak azzá a tisztelt, nagy meste­révé — sőt a minden, jelzőt nélkülöző, nagybetűs Mesterré — lett, akinek őt működése utolsó éveinek szemtanúi, köz­tük a színesen, érdekesen val­ló Hevesi Sándor és a ana is köztünk ólő Csathó Kálmán megismerhették. És bár ebben az időben is volt néhápv iga­zán remek szerepe és szerep­lése — például a „Crampton mester”, vagy a Constantine abbé” örijk ltár, hogy nincs elég .hiteles irodalmi rajzunk arról a korszakról, amikor — még viszonylag fiatalon , — megragadta a közönséget a Csik’i Gergely .Proletárok”- jánák öreg Mosolygójával, vágj- a „Lear király” Bolond­jával. A Bródy Sándor 'kora­beli cikkei és a nyolcvanas évek Újházijára, emlékező írá­sai kifejelik a légkört, amit a Nemzeti ■ Színház „Paulay- korszak”-a, s benne elsősor­ban Újházi játéka, színészi -s emberi egyénisége jelentett, de ezek az írások túlságosan is szubjektivek. Bródy esete nézőtéri (és kulisszák mögötti) élményt ad az olvasóknak, semmi értékítéletet. De lehet-e egyáltalán —> akár a legtudósaibb író és a egíróibb tudós tolla segítsé­gével is — igazán hitelesen visszatükrözni, mit’, is jelent, mit. is - ad a . pillanatnak és ugyanakkor nemcsak c pillanatnak egy jelen­tős színészi alakítás? „A- szín­játszás a valóság legendája” mondotta Sztanyiszlávszkij, s ez a „legendásság” elsősorban magára a színészre vőnatko- . zik. De ha nem is lehet. sza­vakkal, de még álló-fényké­nekkel sem igazán megköze­líteni a színésznek a'változá­sokat. megrögzítő és a szavak-, lián Újházi játéka, színészi és sokszor egy egészen apró gesz tussal megváltoztató, izgalma­san bonyolult munkáját, he­lyénvaló az a tétel is, hogy ha valakivel, hát a színésszel kapcsolatban a legenda is va­lóság. Az, hogy Újházit tíz és százezrek szerették, hogy aki csal; a század végén és a stá- elején színházba ment, az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom