Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-04 / 28. szám

VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉSA MEGYEI TANACS LAPJA XXI. ÉVFOLYAM ÁRA 50 FILLÉR 28. SZÁM ^ ílj termékek a Pécsi Porcetáagyárban Tömör testű „szigetelőcsaládot'* uyártanak An«ol szabványú szigetelők — 40 új dísztárgy — Export a nugyar—szovjet kooperációs vona hoz — Lesz-e eiég gáz a kemencékben? Ha a baranyai ipari üzemek 1964. évi terveit külön-külön könyvekbe vagy füzetekbe köt nék, sokan érdeklődve lapoz­nának ezekben a kiadványok ban. Legtöbb helyen az ipa­ri termelés növekedéséről, a termékválaszték bővüléséről, nagyarányú műszaki fejlesz­tésiről árulkodnának a sorok, melyek végeredményben az iparcikkek bőségéről adnak számot. Lapozzunk most rövid időre a Pécsi Porcelángyár köny­vecskéiébe, vajon ebben az évben milyen termálén kilá­tásaik vannak? ... Mindjárt az első oldalon a várható eredményekről olvashatunk. A gyár dolgozói 1961-ben szeretnék kifejlesz­Reflektorfényben Talán soha nem figyelték * úgy egymást a falvak lakói, mint mostanában. Min­denkit érdekel, mennyit fi­zetnek a szomszéd községben, mindenki összehasonlít és íté­letet mond a jó vagy rossz munkáról. Ha például azt ol­vassa az újságban, hogy Pa- tapoklosiban 11018 forint az egy dolgozó tagra eső átlag- jövedelem, talán eszébe jut az is, hogy ebből a községből jelentették először az őszön, hogy készek a vetéssel. Ez a kettő összefügg. A szorgalom, a hozzáértés hozta fel a jók közé ezt a termelőszövetkeze­tet. A szigetváriak jó eredmé­nye is feltűnő: közel 15 000 forint az egy tagra eső átlag- jövedelem, de szép eredményt értek el a teklafaluiak is, akiknél 12 848 forint évi át­lagjövedelem esik egy-egy dolgozó tagra. Teklafalutól nem messze van Drávafok, Szigetvártól Hóból..; Szóval /áriáinak az emberek. Ha itt lehetett, miért nem lehetett a közvetlen közelében lévő, ha­sonló adottságokkal rendelke­ző termelőszövetkezetekben jó eredményt elérni? Ha az okot keresik, akkor 'agy a vezetésben vagy a ta­gok rossz munkájában talál­lak meg. És az okokat meg kell találni. Enélkül nem le­hel jó eredményt elérni. Az egyik igen jól osztó ter­melőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén az elnöklő párt­itkár noszogatta az embere­ket: „Szóljanak hozzá, mond­ák el a véleményüket”. A tagok nem szóltak, legalábbis hangosan nem. Az egyik mel­lettem ülő ember azt mondta: Mit szónokoljunk, minden­nél szebben beszél helyettünk a pénz, a jövedelem”. Igaza volt ennek az embernek? klem. Igaz, hogy szép ered­ményt értek el, talán a leg­szebbet a megyében, de a pénz az nem minden. A ter­melőszövetkezet az övék, jo­guk, sőt kötelességük, hogy beleszóljanak az ügyeibe, hogy ó tanácsaikkal, bírálataikkal egítsék a vezetőséget, a kö­zös gazdaság fejlődését. Azt mondják az a jó veze­tő, akivel év végén minden ag kibékül, akivel zárszám­adáskor mindenki mosolyogva koccint. Ebben a mondásban an valami olyan: minden jó, ha a vége jó. De, ha vala­minek vége van, akkor egyút­tal valami el is kezdődik és nem lehet mindegy senkinek sem, hogy milyen a kezdet, nert a rajttól is sok minden ügghet. Ezért van szükség a 'rég lezárásánál az építő bí­rálatra, javaslatra, hogy a ■mcdet is jó legyen. És ezek a javaslatok, bírá- atok éppen a jól osztó, jól gazdálkodó termelőszövetke­zetekben hiányoznak. Pedig ■tt is szükség van rájuk. Meg- nentenek az elbizakodottság­tól, jobb munkára, még több­re ösztönöznek. A gyengén osztó tsz-ekben lesz vita, mert a minden jó, ha a vége jó, itt nem sike­rült. De hiba, ha csak ezért lesz vita. Hiba, ha csak a múltról beszélnek. Persze he­lyes, ha levonják az elmúlt év tapasztalataiból a megfele­lő következtetéseket, de csak ez, nem elég. Nemcsak a ve­zetőknek, de a tagoknak is gondolkodniok kell azon, ho­gyan lehetne a bajból kilá- bolni. Az sem lenne rossz, ha elhívnának néhány vezetőt, tagot olyan szomszédos tsz- ből, ahol az előző év gyengén sikerült, most meg feljöttek. Elmondhatnák ezek az embe­rek: mit tettek ők a több jö­vedelemért. A zárszámadás reflektor — hallottam egy idős paraszt- embertől. Mindenre világos­ságot derít. A jóra is, a rossz­ra is. Minden zugba bevilá­gít, feléleszti az emberek ér­zelmeit, gondolkodásra bírja őket. Sok igazság van ebben. Persze a reflektort is kezel­ni kell, mert enélkül össze­vissza világit. Az pedig nem mindegy, hogy mikor, mire irányítjuk a fényt. Ezt na­gyon jól tudják például a színházi világosítók, a rende­zők, akik fénnyel ki tudnak emelni egy-egy hőst, de le is tudnak sújtani rá. Használni kell ezt a reflek­tort most a zárszámadások idején is. Úgy használni, hogy mindig a leglényegesebb prob lémákat világítsa meg.- - Az előrevivő problémákat. Azt az utat, amelyet követni kell, amely a több jövedelemhez, a nagyobb eredményekhez ve­zet. Witákra, hasznos, előrevivő ” vitákra van szükség ezeken a zárszámadó közgyű­léseken. És ezekben a viták­ban, a meggyőzésben — mert mi tagadás, az eredmények ellenére is, minden évben új­ból és újból meg kell győzni a parasztembert lépésének he­lyességéről — nagy szerep vár a kommunista tsz-tagok- ra. Fel kell készülniük rá, kezdeményezőknek kell len­niük a bírálatban is, a hibák kijavításának módozataiban is. A tsz-parasztok most a zárszámadásokra figyelnek- A zárszámadó közgyűlések­re: a rosszakra is, a jókra is. Mindegyiktől várnak vala­mit. A rossztól azt, hogy meg­javuljon, a jótól azt, hogy még jobb legyen. Nem csa­lódhatnak, meg kell hogy kap ják minden kimondott és ki nem mondott kérdésükre a választ. Hogy ezek a vála­szok milyen kielégítőek lesz­nek, az függ a tsz kommunis­táitól is. Függ attól is, ho­gyan készülnek fel a tsz kom­munistái a zárszámadó köz­gyűlést megelőző párttaggyű­lésen a válaszadásra. Szalai János Közlemény A. Rankovics magyarországi látogatásáról A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására január 31-én baráti látogatásra Budapestre érkezett Alekszandar Ranko­vics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság alelnö- ke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsá­gának titkára, Ivan Gosnjak, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsá­ga Végrehajtó Bizottságának tagja, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság népvé­delmi minisztere, Gyúró Pu- car, a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetsége Központi Bi­zottsága Végrehajtó Bizottsá­gának tagja, Jovan Veszelinov, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsá­ga Végrehajtó Bizottságának tagja és Dobrivoje Vidics, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottságá­nak tagja. Jugoszláv vendégeinket bu­dapesti tartózkodásuk idején a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának székházában fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, a Minisz­tertanács elnöke. Ivan Gosnjak népvédelmi miniszter látogatást tett Czi- nege Lajos honvédelmi mi­niszternél, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Politikai Bi­zottsága póttagjánál. A jugoszláv vendégek és a magyar vendéglátók között több ízben elvtársi, baráti eszmecserére került sor. Az eszmecseréken részt vett ma­gyar részről Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkárit, Biszku Béla, Gás­pár Sándor és Nemes Dezső, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagjai. Jugoszláv részről jelen volt Alekszandar Rankovics, Iván Gosnjak, Gyúró Pucar, Jovan Veszelinov és Dobrivoje Vidics elvtárs. Plenáris ülés Budapesten Megalakult a Magyar-Szovjet Gazdasági és Műszaki Tudományos Együttműködési Bizottság A magyar és a szovjet kor­mánybizottság, továbbá szak­értők részvételével hétfőn a parlament épületében tartotta alakuló plenáris ülését a Ma­gyar—Szovjet Gazdasági és Műszaki Tudományos Együtt­működési Bizottság. A magyar kormánybizott­ságot Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnök- helyettese vezeti. A bizottság tagjai: Ajtai Miklós, az Or­szágos Tervhivatal elnöke, Horgos Gyula kohó- és gép­ipari miniszter, Bíró József külkereskedelmi miniszter, Vályi Péter, az Országos Terv­hivatal elnökének első helyet­tese, Hont János, a földműve­lésügyi miniszter első helyet­tese, Szekér Gyula, a nehéz­ipari miniszter első helyettese, Jávor Ervin, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese és Szita János, az Országos Terv­hivatal főosztályvezetője. A szovjet kormánybizottság vezetője' M. A. Leszecsko, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese, a külföldi gazdasági ügyekkel foglalkozó állami bizottság elnöke. Tag­jai: V. D. Lebegyev, a Szov­jetunió népgazdasági tanácsá­nak elnökhelyettese, A. V. Ko­robov, a Szovjetunió Tervhi­vatalának elnökhelyettese, M. J. Rakovszkij, a Szovjetunió Tervhivatala mellett működő műszeripari és automatizálási állami bizottság elnöke, N. I. Sztrokin, a Szovjetunió Terv­hivatala mellett működő me­zőgazdasági gépgyártási, autó- és traktor ipari állami bizott­ság elnöke, N. I. Boriszenko, a Szovjetunió Tervhivatala mel­lett működő elektrotechnikai állami bizottság elnökhelyette­se, N. M. Csuprakov, a Szov­jetunió energetikai és villa­mosítási állami termelési bi- zottságánalk elnökhelyettese és J. A. Nazarov, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségé­nek gazdasági tanácsosa. SZÁLLÍTJÁK A BETONCSÖVEKET Diáktüntetés New Yorkban Hétfőn több mint ötszázezer Xew York-i diák nem ment iskolába, tiltakozásul a város oktatási intézményeiben folyó aji elkülönítés ellen. Szüleik ugyanakkor „sztrájkőrséget” álltak a faji megkülönbözte­tést alkalmazó iskolák előtt. Harlemben 268 iskola maradt üresen hétfőn. Ezek a szomo­rú „gettó-iskola” elnevezést kapták, mert tantermeikben csaknem száz százalékban né­1 gerek és Puerto Ricó-iak ta­nultak. Az iskolák tömeges bojkot­tálása ezúttal csak egy napig tartott. A bojkott-bizottság vezetői azonban figyelmeztet­ték a városi hatóságokat, hogy ha nem tesznek radikális in­tézkedéseket az elkülönítés megszüntetésére, újabb, ennél nagyobbszabású és huzamo­sabb ideig tartó bojkottokat szerveznek^ Az új-mccsekaljai bolgárkerti új szövetkezeti lakóházak környékén most építik a csatornahálózatot. Ehhez szükséges betoncsöveket szállítják az ÉPFU dolgozói. Buzási László és Baráth Gyula naponta 7—8 fuvart végeznek, a Baranya megyei Építőipari Vállalat központi anyagelőkészítő telepéről szállítják a csöveket az építkcz'-'.’ ez. — Szokolai felv. — leni az úgynevezett tömör- testű szigetelőcsaládot, ame­lyeket vonalépítésrknél, de belső villamosítási munkák- j nál is használnak. j Uj üzemrészük, ahol már tel­jesen korszerű körülmények között folyik a munka főleg az igényesebb szigetelő* ípuso- kat fogja gyártani, mégpedig ebben az évben mintegy 5 millió forint értékben. A kályhagyártás lényegesen nem változik a múlt évhez képest, ellenben az edén'ké- szítésben két új készletnek is örülhetnek a vásárlók. A kész letek korszerű, ízléses forrná - júak, éppen úgy, mint az a 40 új dísztárgy, amely ebben az évben elhagyja a gyárat. Az exportigények nemhogy csökkentek, hanem növeked­tek, valószínű, hogy a pé­csieknek kell legyártaniuk a magyar—szovjet koop rá- ciós elektromos távvezeték­hez szükséges szigetelőket, mintegy 6000 darabot. A gyárban elhatározták eb­ben az évben egy mű szak fej­lesztési műhely feüáLít'sát* aihol különböző szigetelötipusa- kat kísérleteznének ki. Szó van arról is, hogy a gyártástechno­lógia-kísérletek pontosabbá és megbízhatóbbá tétele érdeké­ben, a kísérleti üzemrésziben matematikusokat, fizikusokat és vegyészmérnököket kérnék fel a számítások elvégzésére* illetve ilyen szaktudású em­bereket is alkalmaznak. A vizsgálatok ugyan meg­felelnek a világszínvonal! követelményeknek, azonban az eddigi német szabvány­ról áttérnek az angol szab­ványra, tekintettel arra, hogy a nemrég felszabadult afrikai országokban ezekhez szoktak a helybeliek. Sokszor előfordult a multiban, hogy úgy kezdtek egy-egy szi­getelőtípus gyártásához, hogy a technológia még nem volt tökéletesen kidolgozva. Úgy illenék, hogy a nagy- múltú gyár eleget tegyen eb­ben az évben a többmilliós kül- és belföldi megrendelé­seknek és tovább öregbítse a magyar ipar hírnevét. Helyze­tük azonban a gázellátás bi­zonytalanságánál fogva koránt sem könnyű. A gyárban az utóbbi évek­ben nagyarányú rekonstruk­ció készült el az égetési vo­nalon. Három alagút, négy kályhagyári, egy zsengítő- kemence, de az új üzem­rész négy szakaszos kemen­céje is nagy mennyiségű gázt igényel. A gázmű el­lenben bejelentette, hogy ezt a mennyiséget nem tud­ja biztosítani. Olyan helyzet állott elő, amikor is a 4 millió köbmé­teres szükséglettel szemben a gázmű egy negyedévben csak 1 millió 200 ezer köbméter gázt tud biztonságosan ígérni. Az első negyedévben még nem éreztette hatását a gázellátás nehézsége, mert a gyárban javítás alatt áll az I-es szá­mú gázkemence. Ha azonban termelésbe lép, máris hiány lesz gázból. A gázművek „mossa kezeit”, mert a lakos­ság 50 ezer köbmétert is el­fogyaszt naponta és ez meg­haladja a kokszmű-gázmű képességeit. Különösen a negyedik ne­gyedév látszik megoldhatat­lannak, mert akkor már újból téli gázellátásra, téli igényekre lehet számítani. A gázhiány követkéz'ében a Pécsi Porcelángyár nem tehet mást, mint kéri az Országos Tervhivatalt ter­vei módosítására. Nemeseik az 1964-es évre, hanem a gyár jövőjére is sú­lyos hatással lehet a . b? er- vezett” visszaesés. Jó lenne éppen ezért a benzinbontó be­rendezés felszerelését megsyo • sítani, természetesen, ha erre lehetőség nyílna. Illetékesek most komolyan foglalkoznak a Porcelángyár prob lé”''’ :>n«k megoldásával, rer”',J" ' ■»-. red. Szüts i~..ái I i

Next

/
Oldalképek
Tartalom