Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-25 / 46. szám

lUAPiö Egy divatos n-51 kalap és bőrtalpú. barna hörOmdpő A tavaszi előfutár, e hó­virág már kibontotta «air­mail A Széchenyi téren déli órákban néhányon már élve­zik a nap melegét és barnító hatását. Tagadhatatlanul kö­zeledik a tavasz. A nők kíváncsian várják, hogy a tervezők müven meg lep etéseket tartogatnak a divat kedvelőinek. A ke­reskedelem és a divatszalo­nok is készülődnek a kreá­ciók, új fazonú ruhák fel­vonultatására. A Pécsi Ál­lami Áruház varrodájában már az első modellek elké­szültek. Persze ezek még csak az előfutárok. A tava­szi divat uralkodó színei t»i- lágos pasztell színek. ARANYLAKODALOM BAKÓCÁN A ÍTigá iszonyúan meg­riadt a rezesbandától. Hopp Béla feszesen tartotta a hajtószárat és szorította volna a lovat • bakócai tanács udvarára, de a fe­kete-bársony szőrű paripa a világért sem akart fordí­tani a szekér rúdján. Pedig odabent már türelmetlenül várakozott a vendégkoszorú, a lakodalmas nép fotogra- fálására érkezett riporterek, a televízió munkatársai, a távirati iroda, hogy ország- nak-vilógnak hírül adják: hetes aranylakodalom volt vasárnap Bakócán. Tulajdonképpen idős Hor­váth János és Futács Rozá­lia mondta ki a boldogító igent ezen a napon — pon­tosan ötven évvel ezelőtt, de a községi tanács úgy igazította a dolgot, hogy még hat idős házaspár ül­hette meg aranylakodalmát. Igazi lakodalom volt ez, semmi sem hiányzott a han­gulatból. A termelőszövetkezet adta a fogatokat. Hét fogat, hét felpántíikázott ló és hét fe­ketébe öltözött, békességben megöregedett házaspár. Az udvarban a rezesban­da játszott, miközben két kiszes odalépett a bekanya­rodó kocsi mellé és lesegí­tette az ünnepeiteket. Es micsoda pompa várta őkel ezután is! Piros sa&nyeg végig a tanács folyosóján, egészen a nagyteremig. Fel­díszített asztalok, és ott szorongott az egész falu. Legalább háromszázan. Az ünnepeltek csupa fe­ketében, fehér ingben, nyak­kendőben. Az egyik unoka éppen az aranylakodalom- ra vásárolt fekete ruhát a 75 esztendős naypapának. Mert itt voltak ám az uno­kák, sőt a dédunokák is. Idős Horváth János, aki Fu­tács Rozáliával 1914 feb- ruán 22-én kötött házassá­got, népes családdal dicse­kedhet. öt gyermeke van és nyolc unokája. A déd­unokát májusra várják. Ko­vács János valamennyiök között s legidősebb — már nyolcvan éves és 57 esz­tendeje házas Lőrinc Kata­linnal. Két gyermeke, két unokája és két dédunokája köszöntötte most az arany­lakodalom alkalmából csak­úgy, mint Kovács József bácsit és feleségét, Kovács Juliannát. Fodor Miklós bá­tyám Kiss Katalint vezette az asztalhoz, miközben olyan unoka-forma legény segítette. Szebényí János és Benkő Julianna már homá­lyos tekintettel lépett a te­rembe, olyan szép volt ott minden. Móricz Mihály és Szabó Rozália ugyancsak ötven éves liázaaéletet ho­zott megával, Papp Márton, bácsi pedig 73 év terhét, de Jäger Katalinnal békesség­ben eltöltött 51 évet vitte magával. Mikor ilyen szépen együtt voltak, megkezdődött az ünnepség. Feláll Kovács István, a tanácselnök ás kö­szönti őket. Czengruber Ti­bor, a titkár meg beszédet la Intéz hozzájuk, aztán ajándékokat kapnak. A ta­nácstól egy arany keretbe foglalt fényképet, párosával fényképezték la őket aa aranylakodalom emlékére Rá la írták piros betűkkel, be«r évfordulójára. Es akkor a titkár megkéri őket, hogy álljanak fel és mondják utána a fogadalmat. Utána oda járultak a ta­nács vezetői elé és aláírták az anyakönyvet. Az úttörő- zenekar pedig ezalatt szép pianóban játszotta, hogy „ötvenszer is lehullott már az akácfa ezüstíürtű virá­ga..." Es szavaltak is, a „Szep­tember végén” igazán frap­pánsan hangzott, hozzá vi­rágot is hoztak az úttörők a bakóeai intézet kertésze­téből. Friss virágokat — február közepén. És a ta­nács ajándéka mellé a ter­melőszövetkezet is kedves­kedett — mindenki kapott egy likőröskészletet, hozzá likőrt és pálinkát, aztán poharakat hordtak körbe és köszöntötték az aranylako­dalmasokat. Krónikája csupán a*v- nak, ami vasárnap Bakócán történt, a néma papíron iga­zén nehéz visszaadni a han­gulatot Már-már vége min­dennek, amikor a sűrű em­bertömegből kilép egy uno­ka és átnyújtja a nagyma­mának, nagypapának a disz- kosarat: benne tokaji aszú, csokoládé, desszert. Vagy jön a postás és két dísz­táviratot is hoz. Nem roko­nok küldték — csak isme­rősök. Az egyiket a Madár­falvi család, a másikat Pol­gárék Aranyosgadányból. Kedvelt tanítója volt Polgár a falunak, ő is szerette a bakócaiakat Mikor hírét vette a hetes aranylakoda­lomnak — dísztáviratot kül­dött az ünnepeiteknek — a régi ismeretség emlékére. A templomtérről indult a lakodalmas menet és jócs­kán elidőzött a tanácson, mert a családi ünnepsége­ket szervező társadalmi bi­zottság — na és a községi tanács meg a termelőszö­vetkezet — igazán parádés lakodalmat csapott a hát idős házaspárnak. Ami pedig • programot illeti, azt már négy fal között rendezték meg az arany-lakodalmason; gyerekek, unokák é* déd­unokák szerető körében. Két fésüsanyagból készüli kosztüm Világos mustárszínü t>u. kosztüm — Szokolai felv. I dő | á rá<* j t‘! e i n I é* Várható időjárás kedd estig: felhős idő, uyugatun néhány helyen havasesövel, esővel. Élénk déli szél. A hőmérsék­let kissé emelkedik. Várható | legalacsonyabb éjszakai hó- ; mérséklet nyugaton mínusz » —mínusz 7. máiból iiíuus/ —mínusz IS fok, Legmaga­sabb nappali hőmérséklet kedden »Ins* 1—olasz s tok Űzött, tmwmb: Megépül a sikondai műút A komlói szocialista brigádok vállalták a földmunkát A komáét Kos»utb-bányán • dolgozó azocíalista brigádok Tauámap tanácskozást tartot­tak a bányászvárosban. Az ér­tekezlet« megjelent Molnár Ferenc, a kofiűós városi párt- ^bizottság titkára, Árokszállási Károly, a komlói városi tanács elnökhelyettese. A tanácskozS- vjsi több mint ölvén szocia­lista, illetve szocialista címért küzdő brigád mintegy 400 tag­ja vett részt. Martini József, a komlói vá­rosi tanács főmérnöke vázolta Sikvnda fejlesztési tervét ■ mondotta, a tervet, elfo- ... s hozzákezdtek a meg- ■üoeiiásáboe, a csónakázó tó, taumping stíb. építéséhez. Még az idén hozzá keli fogni ’a Komlót és Si Rondát összekötő tnűút építéséhez is. Ez anr.yí- *a fontom hogy az egész fej­lesztési terv kuleskértJésénefe teki.wifietű. Jelenleg ugyanis csak Magyar okén át nagy kerülővel ée visaacytag drá- ssíz. lehat * fürdőhelyet Kom­embernek elveszi a kedvét a kirándulástóL Ha viszont az új műút megépül, a két hely­ség közötti távolság mindössze három kilométerre csökken, s a stkondaá járatok a váro­si közlekedés szerves részévé válnak, minden bizonnyal nagy tömegek élnek az új tehetősé­gekkel. | Az ismertetőt követően Nagy Dezső, az 50-es szocialista bri­gád vezetője felállít éa közölte: brigádjuk már korábban meg­tárgyalta a dolgot, s úgy ha­tározott, hogy a sikondai út­építésnél teljesíti a szocialista brigád cím megtartásához szükséges társadalmi munká­ját. A felajánlást a többi bri­gád lelkesen üdvözölte és kö­vette. A gyűlésen egyhangú döntés született, mely szerint minden szocialista, illetve azn- cjoíssta címért küzdő brigád valamennyi tagja áiStagceein lö—12 órát dolgozik az útépí­tésnél. Mivel a tanácskozás 400 résztvevője mintegy 1500 bányászt képviselt, a vállalás ' “ ' IS daltni munkával egyenértékű. A többi között szólásra emelkedett Kaposvölgyi Jó­zsef, a bánya főmérnöke is. A főmérnök 255 műszaki vezető nevében 255x8 órát vállalt Ez több mint kétezer óra társa­dalmi munkát jelent Mind- emeilé újabb csatlakozások várhatók, mert a tanácskozás résztvevői felhívást bocsátot­tak ki a többi komlói szocia­lista brigádhoz, arra buzdítva őket, hogy kövessék példáju­kat Árokszállási Károly, a kom­lói városi tanács elnökheúyet- tese közölte, hogy az útépítésit a tavasszal akarják megkez­deni. A durvább földmunká­kat géppel a finomabbat kéz­zel végzik d, a ennek megol­dására igen hasznos lesa a társadalmi munka. Számítása szerint a touciaheta brigádok segítsége mintegy 800 ezer fo­rint értékű hozzájárulást Je­lent. A komló* városi taná­cson még a napokban baaott- aág alakul a munkák Néhány megjegyzés a Sallai utcai íatarttaásokho* ünmeretee, hogy Pécs ré^ lakóházainak zöpe igen rossz állapotban van. Több utcát — nagyon helyesen — lebontás­ra ítélitek, és a Majláth utcá­ban már meg la kezdték a bontást, hogy új épületeknek teremtsenek helyet Azokat a házakat, amelyeket érdemes továbbra is fenntartani, tata­rozzák, rendtefoccEzák. Á Kos­suth Lajos utca nagyjából ké­szen van, — bár egynéhány épületet nyugodt leMdismeret­te! lebonthattak volna, hisz a földszintes vityillók inkább rontják az utca képét, mint a helyükbe épített modern, ma­gas épületek. Most a Saltas utcán a sor. Pcnas* majdnem minden házban A inunké minőségét és a határidőket liletAem majdnem minden házban panaszkodnak. Pénteken neglgel feldúlt arcú gss-aony kereste fel a szerkesz­tőségünket és elmondta, hogy a Satlai utca 12-es számú ház­ban lévő káíását nemrég tata­rozták, de máris leszakadt a konyha mennyezete. Szeren- tséjük volt, hogy a 4—5 kilós eernentdarabok, összesen mint­egy kát és £é3 mázsányi tör­melék nem a fejükre zuhant A Tataroeő és Ingatlankezelő Vállalat BKafcem hereivel me®- vizsgáltuk az esetet Kiderült, hogy nem a mostani vakolás «sstt K hanem a régi. De et­től függetlenül — mivel a konyha mennyezetének egy darabját kicserélték — a pár hónappal ezelőtti tataroedanál észre kefflett volna venni, hogy * mennyezet többi része is hi­bás. Most újólag vakolnak, festenek, a természetesen s véle járó tortúra sem marad­hat «4. A essvmroédo» — 14-es — épületben már nem dolgoznak, bár konránsincs készen minden. A felnő udvar lakásai előtt nincs korlát, az ajtók feletti tetők üveg nélkül állnak, s két M!c6 — Göb Antal és szom­szédja — szobájában elfelej­tettek parkettázni. Egyébként Göbék konyhájában is hull a vakolat, beázik a mennyezet, * a. víz a vilianyveaetékei ve­szélyezteti A kővetkező házban nemeé gtbrn keexií&k munkához a kő­művesek. Négy szakmunkás és három segédmunkás dolgo­zik az eteö emeleti lakások- oan. Az egyik ember dühösei cLfrckad: — Hogyan haladjunk, ha ál­landóan várni kell valamire! Hol az egyik szere lőre, hol a atásikra... — Most pAdáuá kire Ml várni f — A csőszerelőn*. A többiek is eknoodjáít, hogy hol van anyag, hol nincs. Akadozik a szállítás. Ha itt »ine» anyag, tóikor a Vadászi kürtben dolgoznák, ha ott nincs, akkor ide jönnek. Va­lahogy nem stimmel az ilyen megoldás. Bár az egyik kő­műves, amikor látja, hogy jegyzetelek, menteni igyekszik a helyzetet, s említi, hogy anyaghiány miatt nem állnak, mert akkor legfeljebb törme­léket hordanak. Jó, jó, csak hát ez nem szakmunka! * Határtalan pénzpazarlás A tatarozás alkalmával egyik társbérleti lakást meg­osztják. Egy fiatalasszony két gyermekével gazon hoz jut, el­lenben panaszolja, hogy a fő­ző fülkébe parázstűzhelyet akar nak adni, holott a gáz is ott van. Állítólag nem futja a költségvetés. Hihetetlen. A legnagyobb meglepetés a Sallai utca 24-ben ért. Ház­nak csak a legnagyobb jóin­dulattal lehet nevezni a be­járattól balra eső kullpintyót, talán a jobboldali épület úgy ahogy elfogadható. Megkérde­zem a tatarozók fiatal építés- vezetőjét, miért foltozzák ezt a házat, hiszen még a laiku­sok is csóválják a fejüket en­nek láttán. Mindkét szakem­ber lemondóan legyintett. — Első dolgom volt, amikor átvettem az épületet, hogy le­hívtam a tervezőt, — mondja az építésvezető. — Mit mondott a tervező? — Egy kis módosítással, du- codással... — S az Ingaítenkeaelő Vál­lalat? — Az 6 képviselőjük leérte az épület lebontását, mi is es a tervező is ezen a vélemé­nyen voltunk. — Akikor? — A M űerrűékvédelml Bi­zottság nem engedélyezte. ~ Mennyibe fog kerülni ilyen állapotban a tatarozás? — így nem tudni. Már a kezdéskor 30 százalékkal emel kedett a tervezett összeg. S ml lesz még ezután, a jó is ten tudja... Pantos összeget nem tudták mondani, állítólag 400 ezer fo­rint körül lesz, de az is lehet, hogy még annál is többe .ke­rül. Felöl kellene vizsgálnij a tatarozást! Nem hinném, hogy egyedi; eset volna a Sallai utca 24-ea< számú ház. Egy hozzáértő bi­zottságnak meg kellene vizs- j gálmda ért az ügyet, de nemi ártana a városi tatarozások) egész menetét alaposan, körül­tekintően újra napirendre tűz-! m. Ebben a házban nine« sok' lakás, s ami van, az is nagyon) egészségtelen és rossz A bal­oldali épületnek például olyan! a kiképzése, hogy a szeánszé-í dós ház oldalát locsolja a te- > töröl lezúduló víz. A házikó- ' ban lévő két szóba «is nedves. Azéirt a pénzért, amit ennek a renoválására költenek, va­donatújat, korszerűt és sokká! szebbet lehetne építeni. S a lakók is legalább emberi kö­rülmények közé kerülnének, hiszen a jelenlegi „állagmeg­óvás” elvégzése után a körül­mények nem lesznek jobbak. Nem az én feladatom, — hanem a szakembereké, — ; hogy a Műemlékvédelmi Bi- ! aottsággal vitázzon. De érde­mes lenne a műemlékvédelem terén is határokat szabni: meddig érdemes egy műemlék nek nyilvánított házikót egy­általán ápolni és fenntartásá­ról gondoskodni. Ha már az építészek is legyintenek rá, akkor végtére is kinek kéffl? Ki akar abban — nem aka­rom tovább sértegetni azt a Sallai utcai épületet — gyö­nyörködni? Ne értsenek félre, magam is szeretem a régi, szép épületeket, a műemlékeit No, de a műemlékeket! De minden régi épület mégsem lehet műemlék, mert ha így hatadunk tovább, idővel be­építjük az összes szabad te­rületünket, Íbiszen mindent a helyén akarnak hagyni. Az az érzésem, hogy ennyire még­sem állunk jól, ennyi felesle­ges pénzünk nincsen, s ennyi­re mégsem keiül tisztelnünk a régieket. Gazdagít István Tatarozunk, de hogyan? ELŐTT

Next

/
Oldalképek
Tartalom