Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-25 / 46. szám
lUAPiö Egy divatos n-51 kalap és bőrtalpú. barna hörOmdpő A tavaszi előfutár, e hóvirág már kibontotta «airmail A Széchenyi téren déli órákban néhányon már élvezik a nap melegét és barnító hatását. Tagadhatatlanul közeledik a tavasz. A nők kíváncsian várják, hogy a tervezők müven meg lep etéseket tartogatnak a divat kedvelőinek. A kereskedelem és a divatszalonok is készülődnek a kreációk, új fazonú ruhák felvonultatására. A Pécsi Állami Áruház varrodájában már az első modellek elkészültek. Persze ezek még csak az előfutárok. A tavaszi divat uralkodó színei t»i- lágos pasztell színek. ARANYLAKODALOM BAKÓCÁN A ÍTigá iszonyúan megriadt a rezesbandától. Hopp Béla feszesen tartotta a hajtószárat és szorította volna a lovat • bakócai tanács udvarára, de a fekete-bársony szőrű paripa a világért sem akart fordítani a szekér rúdján. Pedig odabent már türelmetlenül várakozott a vendégkoszorú, a lakodalmas nép fotogra- fálására érkezett riporterek, a televízió munkatársai, a távirati iroda, hogy ország- nak-vilógnak hírül adják: hetes aranylakodalom volt vasárnap Bakócán. Tulajdonképpen idős Horváth János és Futács Rozália mondta ki a boldogító igent ezen a napon — pontosan ötven évvel ezelőtt, de a községi tanács úgy igazította a dolgot, hogy még hat idős házaspár ülhette meg aranylakodalmát. Igazi lakodalom volt ez, semmi sem hiányzott a hangulatból. A termelőszövetkezet adta a fogatokat. Hét fogat, hét felpántíikázott ló és hét feketébe öltözött, békességben megöregedett házaspár. Az udvarban a rezesbanda játszott, miközben két kiszes odalépett a bekanyarodó kocsi mellé és lesegítette az ünnepeiteket. Es micsoda pompa várta őkel ezután is! Piros sa&nyeg végig a tanács folyosóján, egészen a nagyteremig. Feldíszített asztalok, és ott szorongott az egész falu. Legalább háromszázan. Az ünnepeltek csupa feketében, fehér ingben, nyakkendőben. Az egyik unoka éppen az aranylakodalom- ra vásárolt fekete ruhát a 75 esztendős naypapának. Mert itt voltak ám az unokák, sőt a dédunokák is. Idős Horváth János, aki Futács Rozáliával 1914 feb- ruán 22-én kötött házasságot, népes családdal dicsekedhet. öt gyermeke van és nyolc unokája. A dédunokát májusra várják. Kovács János valamennyiök között s legidősebb — már nyolcvan éves és 57 esztendeje házas Lőrinc Katalinnal. Két gyermeke, két unokája és két dédunokája köszöntötte most az aranylakodalom alkalmából csakúgy, mint Kovács József bácsit és feleségét, Kovács Juliannát. Fodor Miklós bátyám Kiss Katalint vezette az asztalhoz, miközben olyan unoka-forma legény segítette. Szebényí János és Benkő Julianna már homályos tekintettel lépett a terembe, olyan szép volt ott minden. Móricz Mihály és Szabó Rozália ugyancsak ötven éves liázaaéletet hozott megával, Papp Márton, bácsi pedig 73 év terhét, de Jäger Katalinnal békességben eltöltött 51 évet vitte magával. Mikor ilyen szépen együtt voltak, megkezdődött az ünnepség. Feláll Kovács István, a tanácselnök ás köszönti őket. Czengruber Tibor, a titkár meg beszédet la Intéz hozzájuk, aztán ajándékokat kapnak. A tanácstól egy arany keretbe foglalt fényképet, párosával fényképezték la őket aa aranylakodalom emlékére Rá la írták piros betűkkel, be«r évfordulójára. Es akkor a titkár megkéri őket, hogy álljanak fel és mondják utána a fogadalmat. Utána oda járultak a tanács vezetői elé és aláírták az anyakönyvet. Az úttörő- zenekar pedig ezalatt szép pianóban játszotta, hogy „ötvenszer is lehullott már az akácfa ezüstíürtű virága..." Es szavaltak is, a „Szeptember végén” igazán frappánsan hangzott, hozzá virágot is hoztak az úttörők a bakóeai intézet kertészetéből. Friss virágokat — február közepén. És a tanács ajándéka mellé a termelőszövetkezet is kedveskedett — mindenki kapott egy likőröskészletet, hozzá likőrt és pálinkát, aztán poharakat hordtak körbe és köszöntötték az aranylakodalmasokat. Krónikája csupán a*v- nak, ami vasárnap Bakócán történt, a néma papíron igazén nehéz visszaadni a hangulatot Már-már vége mindennek, amikor a sűrű embertömegből kilép egy unoka és átnyújtja a nagymamának, nagypapának a disz- kosarat: benne tokaji aszú, csokoládé, desszert. Vagy jön a postás és két dísztáviratot is hoz. Nem rokonok küldték — csak ismerősök. Az egyiket a Madárfalvi család, a másikat Polgárék Aranyosgadányból. Kedvelt tanítója volt Polgár a falunak, ő is szerette a bakócaiakat Mikor hírét vette a hetes aranylakodalomnak — dísztáviratot küldött az ünnepeiteknek — a régi ismeretség emlékére. A templomtérről indult a lakodalmas menet és jócskán elidőzött a tanácson, mert a családi ünnepségeket szervező társadalmi bizottság — na és a községi tanács meg a termelőszövetkezet — igazán parádés lakodalmat csapott a hát idős házaspárnak. Ami pedig • programot illeti, azt már négy fal között rendezték meg az arany-lakodalmason; gyerekek, unokák é* dédunokák szerető körében. Két fésüsanyagból készüli kosztüm Világos mustárszínü t>u. kosztüm — Szokolai felv. I dő | á rá<* j t‘! e i n I é* Várható időjárás kedd estig: felhős idő, uyugatun néhány helyen havasesövel, esővel. Élénk déli szél. A hőmérséklet kissé emelkedik. Várható | legalacsonyabb éjszakai hó- ; mérséklet nyugaton mínusz » —mínusz 7. máiból iiíuus/ —mínusz IS fok, Legmagasabb nappali hőmérséklet kedden »Ins* 1—olasz s tok Űzött, tmwmb: Megépül a sikondai műút A komlói szocialista brigádok vállalták a földmunkát A komáét Kos»utb-bányán • dolgozó azocíalista brigádok Tauámap tanácskozást tartottak a bányászvárosban. Az értekezlet« megjelent Molnár Ferenc, a kofiűós városi párt- ^bizottság titkára, Árokszállási Károly, a komlói városi tanács elnökhelyettese. A tanácskozS- vjsi több mint ölvén szocialista, illetve szocialista címért küzdő brigád mintegy 400 tagja vett részt. Martini József, a komlói városi tanács főmérnöke vázolta Sikvnda fejlesztési tervét ■ mondotta, a tervet, elfo- ... s hozzákezdtek a meg- ■üoeiiásáboe, a csónakázó tó, taumping stíb. építéséhez. Még az idén hozzá keli fogni ’a Komlót és Si Rondát összekötő tnűút építéséhez is. Ez anr.yí- *a fontom hogy az egész fejlesztési terv kuleskértJésénefe teki.wifietű. Jelenleg ugyanis csak Magyar okén át nagy kerülővel ée visaacytag drá- ssíz. lehat * fürdőhelyet Komembernek elveszi a kedvét a kirándulástóL Ha viszont az új műút megépül, a két helység közötti távolság mindössze három kilométerre csökken, s a stkondaá járatok a városi közlekedés szerves részévé válnak, minden bizonnyal nagy tömegek élnek az új tehetőségekkel. | Az ismertetőt követően Nagy Dezső, az 50-es szocialista brigád vezetője felállít éa közölte: brigádjuk már korábban megtárgyalta a dolgot, s úgy határozott, hogy a sikondai útépítésnél teljesíti a szocialista brigád cím megtartásához szükséges társadalmi munkáját. A felajánlást a többi brigád lelkesen üdvözölte és követte. A gyűlésen egyhangú döntés született, mely szerint minden szocialista, illetve azn- cjoíssta címért küzdő brigád valamennyi tagja áiStagceein lö—12 órát dolgozik az útépítésnél. Mivel a tanácskozás 400 résztvevője mintegy 1500 bányászt képviselt, a vállalás ' “ ' IS daltni munkával egyenértékű. A többi között szólásra emelkedett Kaposvölgyi József, a bánya főmérnöke is. A főmérnök 255 műszaki vezető nevében 255x8 órát vállalt Ez több mint kétezer óra társadalmi munkát jelent Mind- emeilé újabb csatlakozások várhatók, mert a tanácskozás résztvevői felhívást bocsátottak ki a többi komlói szocialista brigádhoz, arra buzdítva őket, hogy kövessék példájukat Árokszállási Károly, a komlói városi tanács elnökheúyet- tese közölte, hogy az útépítésit a tavasszal akarják megkezdeni. A durvább földmunkákat géppel a finomabbat kézzel végzik d, a ennek megoldására igen hasznos lesa a társadalmi munka. Számítása szerint a touciaheta brigádok segítsége mintegy 800 ezer forint értékű hozzájárulást Jelent. A komló* városi tanácson még a napokban baaott- aág alakul a munkák Néhány megjegyzés a Sallai utcai íatarttaásokho* ünmeretee, hogy Pécs ré^ lakóházainak zöpe igen rossz állapotban van. Több utcát — nagyon helyesen — lebontásra ítélitek, és a Majláth utcában már meg la kezdték a bontást, hogy új épületeknek teremtsenek helyet Azokat a házakat, amelyeket érdemes továbbra is fenntartani, tatarozzák, rendtefoccEzák. Á Kossuth Lajos utca nagyjából készen van, — bár egynéhány épületet nyugodt leMdismerette! lebonthattak volna, hisz a földszintes vityillók inkább rontják az utca képét, mint a helyükbe épített modern, magas épületek. Most a Saltas utcán a sor. Pcnas* majdnem minden házban A inunké minőségét és a határidőket liletAem majdnem minden házban panaszkodnak. Pénteken neglgel feldúlt arcú gss-aony kereste fel a szerkesztőségünket és elmondta, hogy a Satlai utca 12-es számú házban lévő káíását nemrég tatarozták, de máris leszakadt a konyha mennyezete. Szeren- tséjük volt, hogy a 4—5 kilós eernentdarabok, összesen mintegy kát és £é3 mázsányi törmelék nem a fejükre zuhant A Tataroeő és Ingatlankezelő Vállalat BKafcem hereivel me®- vizsgáltuk az esetet Kiderült, hogy nem a mostani vakolás «sstt K hanem a régi. De ettől függetlenül — mivel a konyha mennyezetének egy darabját kicserélték — a pár hónappal ezelőtti tataroedanál észre kefflett volna venni, hogy * mennyezet többi része is hibás. Most újólag vakolnak, festenek, a természetesen s véle járó tortúra sem maradhat «4. A essvmroédo» — 14-es — épületben már nem dolgoznak, bár konránsincs készen minden. A felnő udvar lakásai előtt nincs korlát, az ajtók feletti tetők üveg nélkül állnak, s két M!c6 — Göb Antal és szomszédja — szobájában elfelejtettek parkettázni. Egyébként Göbék konyhájában is hull a vakolat, beázik a mennyezet, * a. víz a vilianyveaetékei veszélyezteti A kővetkező házban nemeé gtbrn keexií&k munkához a kőművesek. Négy szakmunkás és három segédmunkás dolgozik az eteö emeleti lakások- oan. Az egyik ember dühösei cLfrckad: — Hogyan haladjunk, ha állandóan várni kell valamire! Hol az egyik szere lőre, hol a atásikra... — Most pAdáuá kire Ml várni f — A csőszerelőn*. A többiek is eknoodjáít, hogy hol van anyag, hol nincs. Akadozik a szállítás. Ha itt »ine» anyag, tóikor a Vadászi kürtben dolgoznák, ha ott nincs, akkor ide jönnek. Valahogy nem stimmel az ilyen megoldás. Bár az egyik kőműves, amikor látja, hogy jegyzetelek, menteni igyekszik a helyzetet, s említi, hogy anyaghiány miatt nem állnak, mert akkor legfeljebb törmeléket hordanak. Jó, jó, csak hát ez nem szakmunka! * Határtalan pénzpazarlás A tatarozás alkalmával egyik társbérleti lakást megosztják. Egy fiatalasszony két gyermekével gazon hoz jut, ellenben panaszolja, hogy a főző fülkébe parázstűzhelyet akar nak adni, holott a gáz is ott van. Állítólag nem futja a költségvetés. Hihetetlen. A legnagyobb meglepetés a Sallai utca 24-ben ért. Háznak csak a legnagyobb jóindulattal lehet nevezni a bejárattól balra eső kullpintyót, talán a jobboldali épület úgy ahogy elfogadható. Megkérdezem a tatarozók fiatal építés- vezetőjét, miért foltozzák ezt a házat, hiszen még a laikusok is csóválják a fejüket ennek láttán. Mindkét szakember lemondóan legyintett. — Első dolgom volt, amikor átvettem az épületet, hogy lehívtam a tervezőt, — mondja az építésvezető. — Mit mondott a tervező? — Egy kis módosítással, du- codással... — S az Ingaítenkeaelő Vállalat? — Az 6 képviselőjük leérte az épület lebontását, mi is es a tervező is ezen a véleményen voltunk. — Akikor? — A M űerrűékvédelml Bizottság nem engedélyezte. ~ Mennyibe fog kerülni ilyen állapotban a tatarozás? — így nem tudni. Már a kezdéskor 30 százalékkal emel kedett a tervezett összeg. S ml lesz még ezután, a jó is ten tudja... Pantos összeget nem tudták mondani, állítólag 400 ezer forint körül lesz, de az is lehet, hogy még annál is többe .kerül. Felöl kellene vizsgálnij a tatarozást! Nem hinném, hogy egyedi; eset volna a Sallai utca 24-ea< számú ház. Egy hozzáértő bizottságnak meg kellene vizs- j gálmda ért az ügyet, de nemi ártana a városi tatarozások) egész menetét alaposan, körültekintően újra napirendre tűz-! m. Ebben a házban nine« sok' lakás, s ami van, az is nagyon) egészségtelen és rossz A baloldali épületnek például olyan! a kiképzése, hogy a szeánszé-í dós ház oldalát locsolja a te- > töröl lezúduló víz. A házikó- ' ban lévő két szóba «is nedves. Azéirt a pénzért, amit ennek a renoválására költenek, vadonatújat, korszerűt és sokká! szebbet lehetne építeni. S a lakók is legalább emberi körülmények közé kerülnének, hiszen a jelenlegi „állagmegóvás” elvégzése után a körülmények nem lesznek jobbak. Nem az én feladatom, — hanem a szakembereké, — ; hogy a Műemlékvédelmi Bi- ! aottsággal vitázzon. De érdemes lenne a műemlékvédelem terén is határokat szabni: meddig érdemes egy műemlék nek nyilvánított házikót egyáltalán ápolni és fenntartásáról gondoskodni. Ha már az építészek is legyintenek rá, akkor végtére is kinek kéffl? Ki akar abban — nem akarom tovább sértegetni azt a Sallai utcai épületet — gyönyörködni? Ne értsenek félre, magam is szeretem a régi, szép épületeket, a műemlékeit No, de a műemlékeket! De minden régi épület mégsem lehet műemlék, mert ha így hatadunk tovább, idővel beépítjük az összes szabad területünket, Íbiszen mindent a helyén akarnak hagyni. Az az érzésem, hogy ennyire mégsem állunk jól, ennyi felesleges pénzünk nincsen, s ennyire mégsem keiül tisztelnünk a régieket. Gazdagít István Tatarozunk, de hogyan? ELŐTT