Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-16 / 39. szám
■*'<v Sík Mihálj: fßöbjtuan món&tógia Ne csüggedj, b» pilMatMaa fonódik »a egyed ül valóság fonala szárnyalásodra, a lét baktatéit a2 egésszel ne tedd eggyé soha! Hidd úgy, mint aki lázadást mérésért' kék bajé hozza közelebb feléd minden rezdfilő órapereenéssel a szabadulás boldog önöméi. Ha a magány szigetére vetettek sorsod haliéinál kegyetlenül, viseld, mint az embernek-ezületettefc. e furcsa küldetést is emberük Ne zúgolódj az ismeretlen ellen! Ajándéknak fogadd a küldetés gyötrelmeit; — úgy, mint ki a bBelbna vett ház romjára gyönyörködve néz. KI lelket rejtett tested dobozába, a teremtő tetthez ültetett erőt tagjaidba, nem azt várja, hogy gyáwe tolvaj módján, kísértetek előtt áldozd fék mint ebül szerzett tulajdonú., a drága kincset, önvád füstjeként. Nincs más út. Nem suttoghatod a pandané jólnevelt bűnbánatiak A reményt, e fehér zászlót, és a jószerencae kék keszkenőjét nem lengetheted vak vigaszként, bogy létedet jelents» a közösségnek; egyedül neked van megtisztelő hivatásod arra, hogy igazold: közéjük tartozol; akkor is, ha nem köztük vagy, s Jutalma s szövetségnek nem látszik sehol.,. — lfe csüggedj hát, ha rátapad szivedre a rút polip, a vérszopó magány. A megkezdett útra, a küzdelemre hivatkozz majd a végső szó jogán, A szabadulást hirdető hajóra, melyet néha — csodát álmodva — Wtm s ha tizenkettőt kongat majd az órán a kék hajóig — bizton eltalálsz. De addig menj. Magasba néző wmiwí Mig hullámokon habra hull a hab. i Utad végén, mint vízcseppet a tenge*, a Nagy Közösség magába fogad. Gerald Felbe Tsliikájas 'Denyetem a&naLai Gerald Fetts Tshik&ja nyelven ird kongói költs. Ennél többet nem elkerült a magyar olvasók előtt még Ismeretlen H- rlkusról megállapítanunk. A bemutatott vers Ízelítőt ad az afrikai költő egyéni bangó művészetéből. Tenyerem vonalai sok út Titkáról vallanak. Adjátok ide a kést! Lépjen hát be, fekete testvérem, Alkony! magányom csöndjébe fis messe el az ősi végzet Meglazult fonalát! Ha legyőzzük végre sorsunk A fűszál is újra harmatos lesz. S akkor holnap A hajnali fényben Tenyerem vonalai Megnyitnak nekünk minden földi Boldog Balázs fordítása Vihar Béla: Szemközt a elit!aggat Mi vagyok? Röpke porszem, suhanó pillanat... Ez villant rám az éjhői a csillagok alatt. fivmimők lobogtak, g körörskörül a csend átszedte hömpölyögve a Tért, a Végtelent. Alázat szállt szivembe, majd szóltam: csillagok, egy iobbanás az égen, ■ eltűnők, meghalok, 4a parány embertétem mégis több és nagyobb: én tudom, hogy ti vagytok, • ti nem, hogy én vagyok. Hegeszteti vas terv I-* 'eledet*, amikor a vonat befutott Klevj be. Miér a tavasz közepén jártunk, vi- . "ágba. borultak a aesztenyefák, a V1b>- -íytmir székesegyház kupoláin meg-meg- csillant a lenyugvó nap fénye, ünnepélyesen zúgott a Krescsatik. Annál szegényesebbnek és elárvultabbnak láttam a kis ®o- bát, ahoi a mama és Gálja nővérem élt Már több mint két éve, hogy Kievből Ogyessgába, majd Tbiliszibe utaztam. Ezalatt a mama Gáljával együtt megöregedett, de nyűgödtabb lett Amikor csak tudtam, pénzt küldtem haza a mamának, de egyre klnzott a gondolat, bogy ez kevés lesz nekik, és hogy csak néha- néha tudok rajtuk segíteni. De a mama nem panaszkodott. Meggyőződtem róla, hogy ő teljesein egykedvű jellem. t — Kosztya — szólt könnyezve az edső kérdések után — Gáljával együtt megtaláltuk a módját, hogy éljünk nagy kiadások és bosz- szúságok nélkül. — Mi ez a mód? — Nézd meg a szobánkét és megérted. Szemügyre vettem a szobát Falai szürkék voltak, mint egy kórházé, berendezése szeg< n yen —- két keskeny vaságy, egy öreg szék léi;'' egy .konyhaasztal, három rozoga széle és éio faiítílkör. Szürkeség borított mindent, miniha por lett volna. De pornak nyoma se volt Az öregség és a szüntelen törödgete.s jutott szürke színt a tárgyaknak. — Tudod, — mondta Gálja és szamorúan mosolyogva kitekintett az ablakon. — Tudod, nrióí'' tataroztunk Is a mamával Még rém sikerült megkérdeznem a mamái, nü történt Gálja szemével, de miután kövei lem minden mozdulatát, rádöbben lem, hogy teljesen vak. A irama Gálja felé intett a s.» mével, sietve előhúzta régi kötött kabátkája ujjáből kis zsebkendőjét és a szeméhez ecoo- rítolta. — Mama, — kérdezte ijedten Gálja Mii csinál*«? Sírsz? — Az. örömtől —- felölte a mama remegő hangon. — Kosztya megérkezett, most újra együtt vagyunk- Nem egyedül vagyunk már! — Xcaartya megérkezett — ismételte las sár Gálja, ~r Megérkezett! A bátyám — tette hozzá bizonytalanul, mintha bemutatott volna vwlaktnek. — Igm. a bátyám' Aztán elhallgatott. — Kosztya, tudod, sokat vitatkozunk a ma mávaL milyen színűre festessük a falat Vé je. js naranesszímíro tetettük. Szép, ugye’ __Nagyon szép — íételbem az olcsó szürke Ü Mtffltkw? bemért»!* falra nézve. — Nagyon. — A azt mondja, hogy még borús napokon ír szinte ragyog • szobánk a napfénytől Igaz? — Igaz — fedettem. Nagyon vütágoauk és vidám színűek ezek a falak. Hannan saserazr tetek Ilyen saép festéket? — Én már semmit se látok, — felelte Gálja, és nem rám mosolygott, hanem valahova oldalira, — de érzem, hogy a falak szánté sugározzák a meleget Lassan oda jött hozzám, a festetten konyha- asrtaüba kapaszkodva. Elébe álltam. Megérintette az ujjaimat, végigjártatta csuklóját a karomon a váltamig, hozzáért az arcomhoz. — Milyen borostás v*gy! — mondta és fefl- nevetett. — Megszűrtem az ujjaimat Én már nem csinálok mű virágokat. Nem látok. A szomszédasszonyunk kötőnő, nagy gombolyag pamutfonalakat ad legombolyítani. Két rubelt fiáét gombolyagonként. — Amíg Gája gombolyít, — mondta a mama, én olvasok neki. Most már érted, Koez- i.ya, hogyan ólünk? — Igen, megértettem — válaszoltam, meg. rendülésemet leplezve — Mindent megértettem, — Eladtuk minden fölösleges holmmka* — mondta a mama. — A Zsitnij-piacon —- tette hozta Gálja. Mtért kéne nékünk például teafőző? Vagy a egt bársonyfedelű albumok a családi fényképekkel. Négy volt belőlük. Sok éven át KozLovszkaja úrnő őrizte őket. Kodovszkaja úrnő csendes öregasszony volt, a mama régi barátnője. — Az öasa» fényképet otthagytam —■ égé sejtette ki, szinte bizonygatva a mama. —- A mamának szerencséje volt. Nem te undoittuk, hogy ina valaki még • pénzt ad -//.'kért az albumokért. — És ki vette meg, képzeld él! — szol ■ ozíbe a mama, megélénkülve, szinte nevetve. — Valamilyen szerzetes a Testvérek tatastro mábóL Mind a négy allbuinot elvitte. Szüksége volt rájuk. Ki tudod tólálinit, hogy rrtii- órfc? — Persze, hogy nem tudtam kitalálni. — A bársony kötések nagyim nehezek — magyarázta a marna. — Pompás fedelet lehel készíteni belőjük a bibliának. A szerzete dL- füdte a faluul tesn pl omoknak. mi pedig megsza hadultunk egy csomó ttm-lomtál. így nyu- sndtabb az élet Egész életemben mondtam hogy a tárgyak minden erőnket lekötik, és :isak kínoznak mánkét. Dolgoztatnak ben.hün két, mini egy napszámost És különben is —■ folytatta a mama, mintha égj’ sokáig elhúzó dott vitát ráma be, — igy köönyebb élni. igényetekéi e tehető tagSteweefebfceádiaar nóre■.vrraltk. H angjában egy kis büszkeség érződött. — Hát az; öregasszonnyal mi van? — kérdeztem Gálját. Azzal, aki a virágokat vásárolta tőled a Bajkov temetőnek. — Meghalt, Koszorút készítettem a sírjára Mundjlából. — Gyönyörű koszorút — sóhajtott a mama, — Most felteszem az ebédet, aztán te elmesélsz nekünk magadról «undent. Jó? Üljetek le addig Amália szobájában, vagy menjetek ki az erkélyre, a levegőre. Megfogtam Gálja kezét és ki vezettem Amália szobáján át az erkélyre. Amália nem volt otthon. Gálja úgy ment a padlón, mintha .egy kis patakon gázolna át, lábéval tapogatva az alját Üldögéltem vele áz erkélyen, ö a botanikus kert félé fordult. Néha egy villamos csörömpölt végig a Bibikovszkij kőrútom A VLagyimir székesegyház terén a macékakövc- ket benőtte a fű. Közeledett az este. Az alkony! fény az aWakűvesak szárain viasza verődve betöltötte az utcáit — Kosatya, ugye kiadtak néhány efbesaé&é- aedet? — kérdezte Gálja. — Honnan tudod? — Itt volt nálunk valamilyen Hfkla, Emma Smukler nővére. Emlékszel rá? — Persze! Olyan magas, esette». — Most pedig azt beszélik róla, valóságos szépség! Rá se ismernéd. Szóval 6 mondta nekem. Miért nem hoztad el nekünk? — Elhoztam magammal. — Figyelj ide — mondta tttofcmtosan Gálja — tedd a mama ágyára, a vánkosra, de ne szólj neki semmit Tudod, az most az egyedüli álma, hogy te valódi író légy. Nemrég azt mondta a mama, ha te csak egy kicsit is jót teszel az emberekkel, ezzel Jóvátesaed — igen, így mondta Jóvátesaed" apád flesara hibáját. Mondd kérlek, arait írsz, segíthet az embereken, hogy kevesebbet Ksenvedjenek? Becsapódott a nagykapu. — Bújj el — szólt gyorsan Gálja Ez Amália. Hogy fog majd csodálkeend! A nagy leanderei cserép mögé bújtam. Amália fáradtam bejött, megállt a nagy tükör előtt, felemelte a karját és elrendezte raép hajfürtjeit. — Nálatok ölök, — mondta Gólja, mert a mama karajt süt, és nálunk füst Vasi. A mália felnevetett: — És ő hol van? — KJ — kérdezte ijedtem Gálja — Hói van — Ismételte Amália — Kosztya? Az előszobában lóg az esők», pernye. Aztán meglátott, megfogta a késtem a RZöbíi közepére húzott, átölelte a nyakamat, i* néhányszor megcsókolt, olyan erősen é> hangosan, ahogy etek a parasZtateBsoaiyók tudnék csókétól. ♦ MStódetot Ú&r tettem, ábógy Gájja wááeéől. la — este a Vhátae váhfeósa alá tettette báróé) eltoentíáaatóttt, melyeket az újságból vágtára ki. Emiatt a Warna a konyhában tett-ttett, Persze, engsten eifágótt a félelem, tttöklten efl- inanterö a vártéba. Egész idő alátt azt talál- ie irtatm kóborlásom közben. elélVústa-é már •> marha iz eíbesaélésetoéit vagy még űétn. Végül fe bem bírtam tóvább és haáuneúéem A menta nyitott ajtót Síét tenyerébe fogta az aroianBta és eresen cscgcsnfaolta * >' r | ■ é ja- /tan Mw mJ oJÜujaSZL 2S22SC2Ä11 SLC22EC/ 35!CSaS fSL — Ha tudnád — mondta — raMoet cftvuia tani most! Köszönöm neked, Kosztya. Köszönöm, mindnyájunk nevében, az apád, a bátyád és szerencsétlen Gáljánk nevében. Nem tudott többet mondani. Leült egy a konyhából egy korsó vizet és odaadtam ne — Adj egy pohár vizet! — mondta. Hoztam székre az előszobában. ML — ís ez az én flam — suttogta és megsimogatta a kezemet — Koesztyám! — Ugyan, mama! — próbáltam egy kicsit megnyugtatni. — Én veletek maradok. — Nem kell! — felélte a mama határtwoé tan. — Menj az utadra. Csak ne felejt» el minket! Váratlanul összehúzta magát és sírva fakadt . Megöleltem és magamhoz szorítottam. — Ha az apád élne — mondta a könnyeit nyelve. — Ha ő mos* élne! Milyen boldog lenne! Csodá latoé ember volt, Kosztya, a legcsodálatosabb ember a világon! Mindent megbocsátottam neki. Te is bocsáss meg neki. Nehéz Ifjúságom vol*. Most a haláltól se félek. De ígérd meg, ha meghalok, magadhoz veszed Gálját Megígértem neW ezt, de minden máshogy történt, mint ahogy a mama várta. Még az első könyvemet se láthatta meg. Az étet keményen és igazságtalanul bánt vele is, Góljával is. Egyszer nyáron Pottbe utaztam, KoKildába, új könyvemet készültem megírni a szubtró- pusokróL Pofiban kiütéses tífuszba estem, kórházban feküdtem, sokáig harcoltam a halállal, ezalatt pedig a mamát Kievben tüdőgyulladás vitte a síTba. Egy hét múlva Gálja is meghalt. A mama nélkül csak néhány na-. pig tudott élni. Hogy mitől hallt meg, senki sem tudta, később sem sikerült kideríteni. Amália egymás méné temettette a mamát és Gálját a Bajkov temetőben, rideg és elhanyagolt sírok zsúfoltsága közé. Csak nehezen találtam meg a zöld csalánnal benőtt két sort, amelyek már egy dombocskává nőttek össze, rajta ipeggörbült bádog táblácska a felirattal: „Pausztovszkaja Mária Grigojevma és Galina Geargijevna. Nyugodjanak békében’’ Nem egyszer böngésztem ezt a* eső verte feliratot A táblácska egyik repedéséből sápad*, szinte átlátszó fűszál nyúlik az ég fete Különös és keserű volt elgondolni: ez minden! Hogy ez a kis fűszál nehéz életük egyetlen dísze, — akár csak Gálja beteg mosolya, vak szemének pilláján reszkető kis könnycseppje — olyan kicsiny, hogy soha senki nem v«Kzá észre. Egyedül maradtam. Mind meghaltak Az anyám, aki életet adott nekem, ott feküdi a: agyagos fcievi földben, a temető sarkában, a vasúti pályatest mellett. A sír mellett ülve éreztem, hogy rengett a föld, mikor a megrakott szerelvények elrobogtak. B iztosan Jenes a sírbein te úgy aggódik értem a mama, rain* az életben. Gyakran a szemembe nézett és kérdezgetett: — Nőn titkolsz előttem semmit, Kosztya? Ne tedd ezt! Hiszen tudod, hogy a világ végese is eknermék. ha neked segít- isetefc-^.. Wrth Mányi SdsTÍt.ó t fíonsztantyin Pausztovszhij: Az utolsó találkozás (Részlet a Bolyongásod: könyve e. önéletrajzi regényből) Konjr.'iuttyta rum- | Uttt építés páíosm tutim át. tálán «Jóság. Nagy TármkOBáaolt iűvsaklj (líí* -í á ma! cxovjet | (Kara-Bugaz, Mezítláb«» Odüsz- A bannadlk tätet alább! részi» Irodalom kiemelkedő alakja. Elbe- J^^Őníletrají^sányének ma- •** * NovlJ Mir e. folyóirat l*a. «éléseit és kisregényeit a «oda- > gyárul la megjelent kötetet: Nyug- október! számából vettük át.
