Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

TT) 1964. FEBRUÁR 1 SZOMBAT I. •• a A1H8IM0 BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TABACS LAPJA xxi. évfolyam Ara 50 FILLÉR 26. SZÁM Hazánkba érkezett A. Rankovics elvtárs A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására néhány na­pos látogatásra pénteken ha­zánkba érkezett Alekszandar Rankovics elvtárs, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saság alelnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Köz­ponti Bizottságának titkára, Ivan Gosnjak, Gyúró Pucar, Jovan Veszelinov elvtársaik, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tag­jai és Dobrivoje Vidics elv­társ, a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetsége Központi Bi­zottságának tagja. A vendégeket Biszku Béla. Gáspár Sándor és Nemes De­zső elvtársak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai fogadták a Keleti pályaudvaron. A vendégek fogadásánál Je­len volt dr. Dusán Csalics, s Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság budapesti nagykövete. A genfi leszerelési értekezlet iilése Genf, (MTI): A 17-hatalimi leszerelési ér­tekezlet pénteken délelőtt tar­tott valamivel több, mint egy órás plenáris ülésén az első­nek felszólaló Ato Abate Age- de, az etióp küldöttség veze­tője hangsúlyozta a kedden előterjesztett szovjet emlék­irat jelentőségét Ezután síkra szállt a nemzetközi feszültség enyhítésére szolgáló részintéz­kedések — mint a földalatti atomfegyver-kísérletek eltiltá­sa. az atomfegyverek elterje­désének megakadályozása, a stratégiai fegyverkészletek megsemmisítése, a katonai költségvetések csökkentése, stb. — megvitatása mellett R. K. Nehru, az indiai kül­döttség vezetője hason'ókép- pen fontosnak mondotta a nemzetközi feszültség enyhíté­sére szolgáló részintézkedések megvitatását. A továbbiakban ámutatott, hogy az „atom- ernyőről” szóló szovjet javas­át következtében az általános és teljes leszerelés kérdésé­ben közelebb került egymás­hoz az atomhatalmak állás­pontja. Végül örömmel üdvö­zölte Ijjruscsov szovjet minisz- ■„erelnoknek azt a javaslatát, hegv az államok mondjanak e az erőszakkal való fenye­getőzésről és az erőszak al- -z alma zásáról a határ- vagy t?-i'üeti viták rendezésénél. William Foster, az amerikai -".liöttség vezetője félszóla- ■-' ■üban megkezdte a Johnson nőknek január 21-én az ér- kezlethez intézett üzeneté­in foglalt javaslatok részle- ' kifejtését. A pénteki ülésen utolsónak szólaló Emesto de Santiago mexikói küldött támogatta Hruscsov szovjet miniszterel- ’ök újévi üzenetét és szorgal­mazta hogy a leszerelési bi­zottság vitassa meg az erő­szakról való lemondás kérdé- séf. A leszerelési értekezlet feb­ruár 4-én. kedden tartja kö­vetkező ülését. Elhatározták, hogy a jövőben hetenként két l'üést tartanak. A Baranya megyei képviselők felszólalásai az országgyűlésen (2-es oldalon) Losoiiczi Fái löldhiűvelésiigyi miniszter és Dezse Béláné Baranya megyei képviselő az országgyűlés szünetében. A költségvetési törvényjavaslat vitája Az országgá íiles pénteki ülése Az országgyűlés péntéM ülésén folytatta az 1964. évi állami költségvetésről szóló törvény­javaslat tárgyalását. Az ülésen részt vett KádAr János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak első titkára, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Ró­nai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, va­lamint a Politikai Bizottság póttagjai, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, s a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője. Az ülést Vc«s Istvánná, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. A vitában elsőnek Kál­lai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese szó­lalt fel. Kállai Gyula elvtárs beszéde — Országunk gazdasági éle­te az elmúlt évben is leg­fontosabb gazdaságpolitikai el­veinknek, az ötéves tervben ki­tűzött céljainknak megfelelően fejlődött. Néhány területen azon ban lemaradás volt. Ezek fel­számolása ez évi feladataink közé tartozik — mondotta be­vezetőben. Idei tervünk a népgazdaság reális helyzetének és az öt­éves tervben erre az eszten­dőre kitűzött céloknak meg­felelő, teljesíthető feladato­kat tartalmaz. Szocialista társadalmi ren­dünk alapvető célja, hogy az emberek jobban, boldogabban, kulturáltabban éljenek, mint a kapitalizmusban. Követke­zetesen harcolunk e cél el­éréséért. Nem értünk egyet azokkal, akik a szocialista tár­sadalmi rendszerben élő népek életszínvonalának emelkedé­sétől a forradalom távlatait féltik, sem azokkal, akik attól a forradalmi tudat elhomályo- sodását várják. Nem, éppen ellenkezőleg, mi azt tartjuk, hogy minél többet teszünk népünk életének további ja­vításáért, annál jobban szol­gáljuk a szocializmus eszmei­bevetés a mi népünk jobb életét bizonyítja. Erről egyéb­ként jó néhány, nálunk járt nyugati újságíró cikke is ta­núskodik. E téren vannak sa­ját tapasztalataink is. Az el­múlt esztendőben csaknem 600 ezer állampolgárunk járt más országokban, s közülük több mint 100 ezer fordult meg az európai kapitalista államok földjén. Rendszerünk ottani ellenségei nagy reményeket fűztek a turisztika ilyen mér­tékű kiterjesztéséhez, mert arra gondoltak, hogy az úgy­nevezett „szabad világ” töme­gével csábítja disszidálásra a Magyar Népköztársaság ál­lampolgárait. Nos, — egynéhány esettől eltekintve — keserű csalódás érte őket A világjáró magya­rok elismeréssel adóztak Olasz ország műemlékeinek, meg­nézték Párizs fényeit megál­lapították, hogy látnivaló van elég a ködös Albionban is, de dolgozni és élni jobb itthon, a szocialista Magyarországon. Számunkra az elért eredmé­nyek azonban nem a végcélt jelentik. Népünk életszínvonalának további emelése csupán raj­tunk múlik, egyedül a ml munkánktól, terveink pon­tos, lelkiismeretes végrehaj­tásától függ. A munkásosztály és parasztság legjobbjaihoz fordulunk nék világméretű térhódítását is. Gazdaságpolitikánk egyik fő alapelve, hogy a termelés növekedésével párhuzamo­san, folyamatosan emelked­jék népünk életszínvonala. 1956. november 4. óta követ­kezetesen érvényesítjük ezt az elvet. Újra tisztává tettük az 1947—1948-as évek forradalmi jelszavát: „Tiéd az ország, magadnak építed”. Az életszínvonal további emelése a jó munkától függ VáJtozatJamul és következe­tesen kell dolgoznunk aizért, hogy iparunk és mezőgazda­ságunk termelése, a termelés szervezettségének és rendjé­nek színvonala, gazdaságossá­ga rendszeresen és folyamato­san növekedjék, műszaki szín­vonala fejlődjék. Népünk életszínvonala az elmúlt esztendőben a lehető­ségekhez mérten tovább nö­vekedett. Bár a korábban el­határozott valamennyi köz­ponti bérügyi intézkedést most nem tudtuk megvalósítani, mégis az elmúlt évben a mun kásák és alkalmazottak reál­jövedelme 7 százalékkal emel­kedett és érezhetően nőtt a mezőgazdasági lakosság jöve­delme is. Ennek nyomán emel kedett a kereskedelem áru­értékesítése és a lakosság meg takarítása is. A magvar nép Jelenlegi életkörülményeit össze sem lehet hasonlítani azzal, ami­lyen a Horthy-rendszcr ide­jén volt. Nyugodtan ámíthatjuk, szám­űztük a nyomort, népünk túl­nyomó többsége szilárd, bizto­sított, szolig életkörülmények között él, s tudja, hogy ami­lyen becsületesen dolgozik to­vább, helyzete a jövőben olyan mértékben javul. Hazánkban sem a munkás­nak, sem a parasztnak, sem az értelmiséginek nem kell aggódva kutatnia a jövőt, mint a kapitalista országok dolgozóinak, hogy vajon jól megy-e továbbra is a tőkés vállalkozó üzlete, s lesz-e holnap is munka és kenyér. A md rendszerünk munkát és megélhetést biztosít mindenki számára. Népünk éfetszín vonalát ter­mészetesen még nem hasonlít­hatjuk a nyugati orszá­gok ama kivételezett rétegei­nek életnívójához, amelyek — ilyen vagy olyan formában — részesei a kapitalista és gyar­mati kizsákmányolásnak, vagy abból hozadókot kapnak. De már most vállaljuk az össze­hasonlítást a kapitalista or­szágok nagy többsége alapvető munkás- és paraszttömegeinek életmódjával, mert ez az egy­Cl téves tervünk első három évének eredményei elsősorban annak köszönhetők, hogy a bányákban, a gyárakban, az üzemekben, a közlekedésben, a szállításban dolgozó munká­sok zöme mindig híven telje­sítette kötelességét, s kész volt áldozatot is vállalni a nem várt nehézségek leküzdéséért. De szólni kell arról is, hogy csak­nem minden gyárban, üzem­ben, hivatalban vannak olya­nok is, akiket nem fűt az ügyünk iránti lelkesedés tüze, immel-ámmal dolgoznak, ront­ván a becsületes dolgozók eredményeit is. A munkásosztály leg jobbjai­tól azt is kérjük, hogy pél­dájukkal és, ha kell, jó szó­val is, serkentsék jobb mun­kára a hanyagokat. A szo­cializmus vívmányait mind­nyájan élvezzük, dolgozzunk is értük mindnyájan — ki ki ereje és képessége sze­rint, de azonos szívvel és lelkesedéssel! Bár a földeket még hó lepi, a munka a mezőgazdaságban sem szünetel, és nem is szü­netelhet. Elő kell készíteni és ki kell javítani a gépeket, amelyeket sajnos még nagyon sok helyen a szabad ég alatt tárolnak. Már most pontos terveket kell készíteni a ta­vaszi szántásra, vetésre, ha azt akarjuk, hogy a munka, ha eljön az ideje, zökkenő nélkül folyjék. Szövetkezeti parasztságunk öntudatára, felelősségérzeté­re hivatkozva szólítunk fel arra, — hogy a tudomá­nyos, technikai és gépi segítségre támaszkodva — idejében készüljenek fel a tavaszi mezőgazdasági mun­kákra. A szövetkezeti tagság moz­gósítását a tavaszi munkákra már a zárszámadási közgyű­lésen meg kell kezdeni. Gazdasági életünkben egyre növekvő a jelentősége a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsába tömörült államok között egyre jobban elmélyülő nemzetközi munkamegosztás­nak. Megállapíthatjuk, hogy a KGST-ben tömörülő országok sikeres kooperációja két úton halad előre: valamennyi or­szág közös megállapodásával, továbbá az érdekelt országok közötti két vagy többoldalú megállapodásokkal. Mindkét út azonos célhoz, az együtt­működés elmélyítéséhez, a szocialista nemzetközi munka megosztásból fakadó előnyök teljesebb, jobb kihasználásá­hoz vezet. Az ilyen együtt­működés elmélyítése a leg­fontosabb eszköz arra is, hogy a szocialista országok nép­gazdaságainak színvonala a fejlődés során kiegyenlítőd­jék — mégpedig a legfejlet­tebb országok színvonalán. 27 millió forintot fordítunk egészség- ügyi, szociális és kulturális kiadásokra Ez a költségvetésnek csak­nem 29 százaléka. A mi idei költségvetésűnk javítja a megnövekedett egészségügyi és szociális igé­nyek ellátását és tovább nö­veli iskoláztatási lehetősé­geinket. Nemrégiben volt két éve annak, hogy az országgyűlés elfogadta az új iskolatörvényt, amelynek megvalósítása fo­lyamatosan halad előre. Iskolapolitikánk változatla­nul azt a célt szolgál ja. hogy minden gyermek el­végezze az általános isko­lát, s minél többen tanul­janak tovább középiskolák­ban, főiskolákon és egyete­meken. Az iskolareform központi gondolata: a munkára neve­lés, a munkaoktatás beveze­tése az iskolákba az egész társadalom osztatlan elisme­résével találkozott. A közép­fokú szocialista munkaiskola alapvető típusának a szakkö­zépiskolát tekintjük és ezt tartjuk a jövő általánossá váló középiskolá j ának. Államunk változatlanul nagy gondot fordít jól fel­készült, kommunista szem­léletű szakemberek képzé­sére. Egyetemi és főiskolai okta­tásunk gyorsan fejlődik. A tavalyihoz Viszonyítva növekedett költségvetésünk­nek az az összege is, amelyet népköztársaságunk külpoliti­kai feladatainak ellátására fordítunk. Ez az indokolt nö­vekedés abból ered, hogy to­vább bővültek hazánk kap­csolatai a világ országaival. Az elmúlt két esztendőben hat újabb országgal létesí­tettünk diplomáciai kapcso­latot Ma már a világ 60 államá­val állunk diplomáciai kap­csolatban. Csaknem 100 or­szággal rendszeresen kereske­dünk. Hazánk nemzetközi tekintélye tovább növekedett Szilárd belső helyzetünk, a békés egymás mellett élés el­veit megvalósító aktív külpo­litikánk eredményeként ha­zánk nemzetközi tekintélye az utóbbi esztendőben tovább növekedett Külpolitikánkban változat­lanul arra törekszünk, hogy tovább erősítsük annak a testvéri barátságnak a szá­lait, amely hazánkat a szo­cialista világrendszer orszá- gaihaz és elsősorban a Szov­jetunióhoz fűzik. Dolgozunk azon,. hogy még jobb, barátibb viszonyt te­remtsünk a Magyar Népköz- társaság és a gyarmati rab­ságból felszabadult független államok között Korrekt, jó viszonyban akarunk élni a kapitalista társadalmi beren­dezkedésű államokkal is. Azokkal az országokkal, ame­lyekkel még rendezetlen ügyeink vannak, hajlandók vagyunk az egyenjogúság és a kölcsönös megértés szelle­mében tárgyalásokat folytatni. Úgy ítéljük meg, elérkezett az idő arra is, hogy további kölcsönös lépések történjenek a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Államok közötti viszony javítására. Megérett (Folytatás a 2 :■/ l:iU f á k v' ■*/ Af I* > R L t If F \ T F O I, T O « O 7 I ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom