Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-16 / 12. szám

XXI. ÉVFOLYAM ARA: 50 FILLÉR Ión- szigetelők exportra Ebben az évben is gyárta- nagy nagyfeszültségű porce- j lánszigeielőket a Pécsi Por­celángyárban. Az ipari por celángyártmányok teszik ki az üzem termelésének jelen tős többségét. A nagyfeszülí ségű szigetelőket exportra ké szítik a porcelángyáriak. Ké pünkön a gyár legfiatalabb üzemrésze, ahol a nagyfe­szültségű szigetelőket gyárt­ják. 12. SZÁM — Szokolai felv. ­Két mérföldkő között Régi jó barátommá! talál­koztam a napokban. Beszél­gettünk, vitatkoztunk, s köz­ben barátom egyszeresek azt állítja, hogy ma nincs olyan lelkesedés, mint tíz-tizenöt év­vel ezelőtt és nincsenek olyan lelkesítő feladatok sem. Az idő rövid volt, a vitát nem tudtuk lezárni. Azóta végiggondoltam or­szágunk rövid, új történetét. Megrohantak az emlékek. Az újjáépítés — lelkesítő feladat volt. A földosztás — évszáza­dos álom vált valóra. Az új pénz — végre lehetett valami t pénzért is venni. A bankok, a gyárak, a bányák államosí­tása — először éreztük ma­gunkénak az országot Az is­kolák államosítása — emlék­szem Pécsről sok-sok munkás jött M áriagy űdre, hogy ne­met mondjon az államosítás ellen uszító Mindszenty bíbo­rosnak. Miénk lett az iskola. Aztán a tsz-szervezés, új ala­pokra helyezni az egész ma­gyar mezőgazdaságot, — ez is szép, lelkesítő feladat volt Lelkesítő, szép feladatok voltak, mérföldkövek a törté­nelem országú tjén! De csak mérföldkövek vannak az út szélén? — Nem, vannak köz­beeső útszakaszok is. És ezek az útszakaszok sokszor egy­hangúak és nehezek. De új mérföldkőhöz csak úgy ju­tunk, ha megjárjuk előtte az utakat. Ki tagadhatja, a föl­det kiosztani szép és lelkesítő feladat volt. Az út azonban nem állt meg a mérföldkő­nél. A kiosztott földön ter­melni kellett. De se gép, se ló. Volt, ahol teheneket fog­tak az ekék elé, volt ahol ásóval kezdte az újgazda a munkát. Elkergettük a tőké­seket a bankokból, a gyárak­ból. Hurráztunk. Utána bi­zony megizzadtunk azért, hogy megtanuljuk vezetni ezeket a bankokat, gyárakat. Az iákola a miénk lett, a mi gyerekeinkkel kellett meg­tölteni. Mentek bányászok, kovácsok, földműveseik, hogy meghódítsák a tudás magas­latát. Az első métereket még jól vették, de sokan kifullad­tak. Tudok olyan szakérettsé­gis osztályt, amelyben év ele­jén még - 67 munkás-paraszt fiatal győzködött a tudásért, év végén csak huszonheten maradtak. Ennyien érettségiz­tek. Ez is két mérföldkő kö­zött történt. Nagy és fárasz­tó, sokszor legyőzhetetlennek hitt, riasztó volt a távolság. Hősiesség kellett ahhoz, hogy két krumplival leszálljon a bánvász a föld mélyébe. Le­szállt. hogy meginduljon az ország vérkeringése. A múlt télen rendikívüli volt az idó- iárás. A bányászokon múlott: lesz-e elég szén, mennek-e a vonatok, lesz-e villanyáram? Pluszmunkát kért tőlük az or­szág. És ők vállalták, teljesí­tették. sőt túl is teljesítették a feladatot; Mérföldkő vélt a mezőgaz­daság szocialista átszervezése. De az út tovább vezet itt is. És a továbbvezető út szélén ilyen táblák álltak és állnak: „Az átszervezéssel egy időben növelni keU a hozamait.’’ „Rövid idő alatt el kell érni, hogy jobban éljen a parasztember”. Istállókat kellett építeni, új, közös ál­latállományt kellett kialakíta­ni. És közben meg kellett bir­kózni a kisparaszti nézetek­kel. Ez már nem volt olyan lelkesítő feladat. Legalábbis sokan így gondolták. A tsz-ek megerősítése már közel sem volt olyan társadalmi ügy, mint a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése. Pedig egy kátyúból kivezető úton nem­csak egyszer kell nagy hóruk­kal megtolni a kocsit Állan­dóan segíteni kell, egészen addig, amíg szilárd útra nem ér. Ismerek parasztembert, aki néhány nap alatt eldöntötte: belép a termelőszövetkezetbe. Viszont negyven éves korá­ban elkezdett tanulni Négy évig járt a mezőgazdasági technikumba. A cél lelkesítő volt, de a négy év nagyon fá­rasztó. Tanult, mert tudta, érezte — hat elemi nem elég két falu határához. És nem állt meg ezután sem. Ismerek volt kereskedősegé­det, aki ma kandidátus, de tudok olyanokról is, akik lel­kesen hurráztak a mérföldkő­nél, de utána megijedtek, táb- láboltak az akadályok között, megkerülték és észrevétlenül kihullottak a rostán. Csak a mérföldköveket látták. Ez is nagy hiba. Éppen olyan nagy hiba, mint csak a közbeeső útszakaszt látni; Nincsenek nagy, lelkesítő feladatok?! De vannak, csak a mérföldkövek ritkábbak, s a következő mérföldköveket nem mindenki látja. De so­kan, nagvon sokan látják! Azok például, akik úgy értik az automatizálást, ahogy érte­ni ke!M. Akik már most ké­szülnek az automatizálásra, mert tudják, hogy ez nem­csak könnyebb munkát, de több tudást, nagyobb szakkép­zettséget is jelent. Azt mondtuk annakidején: a föld azé, aki megműveli. És azé lett. Viszont ma hiába mondjuk: kétszer aranyi búzát termeljünk, mint tíz évvel ez­előtt. Ez nem megy olyan könnyen. És ezért nem elég csak lelkesedni, nem elég oda­állni fegyverrel. Ehhez több műtrágya, több gép, több tu­dás kell. Tavaly is terven fe­lül kapott gépet a mezőgaz­daság, idén is nőtt a mező- gazdaságnak juttatott műtrá­gya mennyisége és öröm lát­ni; mennyi ember tanúi most falun. Ki általános iskolában, ki traktoros iskolában, ki szakmunkás-képzőn. Tizenöt-tizennyolc évvel ez­előtt rövid távon lelkesed­tünk. Közel voltak egymáshoz a mérföldkövek. Közben-köz­ben szusszantottunk és észre sem vettük, hogy egy újabb mérföldkőhöz értünk. Ma már hosszabbak a távok. És a hosz szabb távhoz kitartás, tuda­tos, mély meggyőződés, több tudás szükséges. Aki előrelát, az ma is megtalálja a lelke­sítő távlatokat és örömöt ta­lál abban is, ha a távlatok­hoz vezető úton legyőzött egy- egy akadályt Szabi Hmm Erhard megérliezeíí Londonba London : Erhard nyugat­német kancellár Schröder külügyminiszter kíséretében szerdán délelőtt kétnapos hi­vatalos látogatásra Angliába érkezett. A nyugatnémet államférfia­kat a londoni Victoria-pálya­udvaron Sir Alec Douglas- Home brit miniszterelnök és Butler külügyminiszter üdvö­zölte. Erhard londoni tartózko­dása alatt találkozik Wilson- nal, a munkáspárti ellenzék vezérével is. Több lesz a modera bútor Hatvanmillió forint értékű bútort hoznak forgalomba idén Baranyában A Belkereskedelmi Minisz­térium kultúrcikk főigazgató­ságának osztályvezetője: Ná- day György kedden tájérte­kezletet tartott Pécsett a me­gyei tanács kereskedelmi osz­tályán. Értékelték a lakosság múlt évi bűtorellátását és ismer­tették az idei bútorforgalom várható alakulását. Megálla­pították, hogy az állami ke­reskedelem 1963-ban 22 szá­zalékkal több bútort hozott forgalomba, mint amennyi az előirányzott volt. Jelentős fejlődés különösen a földmű- vesszövetkezetek bútorértéke- sítésénél mutatkozott. Megyei viszonylatban az állami és a szövetkezeti ke­reskedelem az elmúlt évben összesen 52 millió forint ér­tékű bútort hozott forgalom­ba. Modern lakószobából azonban a jelentkező igénye­ket teljes mértékben nem tud­ták kielégíteni. Ennek elle­nére a tavaly előirányzott bú­tormennyiség 5 százalékát a hitelakció keretében értéke­síthették volna, azonban a vásárlók a meglévő bútorok­nak mindössze 38—40 száza­lékát vették igénybe hitelben Ez évben Baranyában mint­egy 58—60 millió forint érté­kű bútort hoz majd forga­lomba az állami és a szövet­kezeti kereskedelem. A bel­földi iparral és a külföldi szállítókkal folytatott előzetes tárgyalások olyan kedvezően alakultak, hogy az idén, a modern bútorok aránya a ta­valyinak valamivel több, mint a kétszerese lesz. Országos viszonylatban pedig a keres­kedelem ez évben 8 százalék­kal több bútort hoz majd for­galomba, mint 1963-ban. Tamil a fala Ha rmínciiyolc íMX-ukadcmia működi*« Itaraajrában kon. A szakmunkásképző szer­vezett képesítést nyújtó okta­tási formg, a tsz-akadémia pe­dig ismeretterjesztési célt szol gál! Az alap- és középfokú akadémiákon a helyi és a kör­zeti mezőgazdasági szakembe­rek tartanak előadásokat, de j megyei szakembert is meghív­hatnak. Felsőfokú továbbkép- j ző akadémia három indult: j báromfitenyésztési, általános | kertészeti és állatorvosok ré- j szére állategészségügyi. Az előadásokat neves kutatók tartják. t i xí ni az euöu narum víz akadémiát az 1960—61-es nép művelési évadban szervezd meg Baranyában. Számuk év­ről évre gyorsan nőtt és a mezőgazdasági ismeretter­jesztés legjobb formájánál bizonyultak. 1961—62-ber már 30 működött 1052 részt­vevővel, a múlt évben 2f indult 1128 hallgatóval, aj idén pedig 38 kezdődött. Tizennyolc első évfolyam, tizenkét második és nyolc har: madik indult. Legtöbb a sás- di járásban működik, legke­vesebb a mohácsában. Itt vi­szont legtöbben tanulnak a Ezeken a továbbképző sor; kívül ankétokon, konferenciá­kon, nagyobb mezőgazdasági rendezvényeket hallhatnak az érdeklődők a legújabb kutatá­sok eredményeiről. Tavaly például 56 konferenciát rendeztek, tizennyolcat üzemi bemuta­tóval egybekötve. Az idén is terveznek hasonló tapaszta­latcseréket, nyolc nagyobb rendezvényt, tizennégy ta­pasztalatcserét, négy külföl­di beszámolót és ismét meg­rendezik a Pannonia mező­gazdasági napokat. A tapasztalat azt mutatja, hogy ott jó az ismeretterjesz­tés, ahol a tsz vezetősége ké­szíti elő, tartja kézben az elő­adás-sorozatot. Sokat törődik például a tsz-akadémiávai a mágocsd tsz, a berkesdi ter­melőszövetkezet pedig 6000 forint értékben vásárolt szem­léltető eszközöket. Hasznos, jól bevált ikerelőadásokat tar­tanak Gödrekereszturpn, Göc}- reszentmárton'ba-n, Vásáros- dombon, Tarróson. Ugyanazt az előadást a központon kívül az üzemegységben is megtart­ják. A tsz-akadémiákai a VlT egymaga nem tudná megszer­vezni, azokban a járásokban tud­nak számottevő eredményt elérni, ahol a népművelési csoport és a mezogaz''’" 'ági osztály is közreműködik. Az ismeretterjesztés egyik legfontosabb eszköze a szem­léltetés. Erre különösen nagy gondot fordítanak az idén. A megyei tanács filmtárából 15— 20 perces filmeket kölcsönöz­hetnek diafiimekkel. ere"-:dá­tumokkal, gyűjtemér- -kkel illusztrálhatják az előadást. A filmt'árban körülbelül 200- rö­vid film van. nem túl rleiek, az elavultakat a múlt évben kivonták a forgalomból. Ter­mészetesen kellene deal több, új módszereké ou- tató rövid film. s dia mes sorozatokat is jó lenne forga­lomba hasai. körtéren, amelyre még 100 000 forintot kell fizetnünk. Vagy kifizetjük, vagy mostani la­kásunkat eladjuk és nagyob­bat veszünk, hogy két gyer­mekünkkel elférhessünk. Az­után egy autót szeretnék ven­ni, hogy Pécsről ne kelljen minden nap vonattal utaznom munkahelyemre: Szigetvárra, — mondja dr. Sellei József bíró. — Ezt még megbeszéljük a családi tanáccsal — szól köz­be felesége. Bár én eléggé ön­álló vagyok, mégis ha feb­ruárban Jugoszláviából meg­jönnek szüleim, azokkal is megbeszéljük, hogy mire for­dítsuk a nyereményösszeget. — Mennyit hagynak betét­könyvben? — Most 15 ezer forintot — szólal meg a férj. — Azután veszünk egy zeneszekrényt. — Négyezer forintot pedig — folytatja szavát felesége — szigetvári gépírójának ad a férjem. Sima József tér vissza a szobába és jelenti: — 172 883 forintot lehet készpénzben kifizetni a nyer­tesnek. A Sellei házaspár boldogan megy a pénztárhoz, ahol Vlaj Istvánná, az OTP főpénztá­rosa leolvassa előttük a százas kötegeket. Tegnap nem volt náluknál boldogabb házaspár Pécsett. lem racajoi. síiuikut ner nyertem, én akkor sem iz gattam magamat. Tudtán éreztem, hogy egyszer mégi csak nyernem kell. — Hogyan sikerült a nég találat? — Az első játékhéten ugya azokat a számokat játszottál meg, mint a tavalyi legutolsc 52-es játékhéten. Az év vél sok kettős ünnep teljese megzavart. Nem tudtam, hog milyen nap van és azt is el felejtettem, hogy az első já tékhétre á szelvényeket má 1963. december 31-én bedől tam. Ezért 2 újabb szelvény vettem az X. játékhétre é megkértem szigetvári gépire mat, hogy a számoké izelje át, és dobja be a Iádé ba. S a két szelvény közi éppen az egyikkel nyertei most a 216 000 forintot. Most izgalmas pillanato következnek. Budapestről vái ják a telefonértesítést, hog a nyereményösszegből kész pénzben mennyi fizethető k Közben egy cigarettafüst mel lett folytatjuk a beszélgetés — Mire kívánják felhasi nálni a nyereményösszeget? — Vettünk egy szövetkeze, lakáét « Móricz Zsigman Mosolygós arcú, boldog há­zaspár ült szerdán délelőtt Tegzes Józsefnek, az OTP Igazgatóhelyettesének szobá­jában. A férj kék szemű, gön- iör, fekete hajú, bajuszos: Ír. Sellei József. Pécsi lakos, le Szigetváron dolgozik, bí- ■ósági tanácsvezető. Hét év ita ö a legelső igazságügyi iolgozó, akire rámosolygott a szerencse. A Lottó első játékhetén ? 135 666-os számú szelvényé­vel 216 000 f orintot nyert. Zsebéből előveszi a szelvényt is mutatja: — Ezt elteszem emlékbe. A megjátszott számokban benne van az én és feleségem szü­letési száma, a házszámunk, szüleim házszáma. — Mióta lottózik? — Amióta a lottó megin­dult, immár hetedik éve. Át­lagban 3 szelvénnyel játszot­tam. Amikor pedig egy kis felesleges zsebpénzem volt, zkkor 10 szelvényt is vettem. — Nem unta meg a rend­szeres lottózást 7 éven ke­resztül? — Egyáltalán nem. Amikor nem nyertem, sokan mond­ták, hogy tusmus van a lot- ÜtÍHk Mm most az és ese­A boldog nyertei

Next

/
Oldalképek
Tartalom