Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-07 / 4. szám
I. JANUÁR 1 1iapl6 3 Harmincötezer hold szülő lesz Baranyában Kétszáz holdas anyatelep — Széles sortávolság, teraszos művelés Kevés olyan megye van, mint Baranya, ahol annyi a lehetőség a szőlőtermelésre, s ahol oly nagy a lehetőség és a megvalósulás közötti távolság. Boraink híresek. Csak az a baj, hogy kevés van belőle, és igen drágán termeljük. Baranyában az utóbbi években 10—12 hektoliter bort adott egy-egy hold szőlő. De legalább 16 hektolitert kellene termelni ahhoz, hogy ne legyen ráfizetéses szőlővel foglalkozni. Franciaországban 23,5 hektoliter a holdamként! átlag, az a sokat emlegetett világszínvonal pedig 20 hektoliter körül mozog. Az eredményeink tehát gyengék és ebbe nem nyugodhatunk bele. Még az elmúlt évben elkészült a megye távlati terve. Ebben a tervben arról van 9z», hogy 1980-ra a megyében már 35 000 hold szőlő le >z. Jelenleg a statisztikai hivatal 17 200 holdat mutat ki, de a szakemberek véleménye szerint a valóságban nincs több. mint 13 000. Ha ez így vám, ekkor 22 000 holdat kell telepítenünk. Közben azonban egyes területek elöregszenek, ezek helyébe is újat kell intetni. Ha mindezt figyelembe vesszük, kiderül, hogy évente mintegy 2000 holdat kell beültetni. Nagy feladat! Mutatja a feladat nagyságát az is, hogy jelenleg évente csak 700 holdat telepítünk Baranyában 200 hold anyatelep van. Ez normális időben elég. Innen nyerhetünk 2,5—3 millió oltványt. Ha ezt az oltványt hagyományosan telepítenénk, nem lenne elég. Ha széles sortávolságra ültetünk, akkor egy-egy holdba 2—2500 oltvány szükséges. Optimális idővel számolva elég az anyatelep, de számítani kell fagyra, jégre is. Érdemes elgondolkodni azon: ne létesítsünk-e még legalább ötven holdon anyatelepet. A széles sortávolságú telepítés olyan szőlőfajtákat követel, amelyek magasan vagy középmagason müvelhetők. Ezek közé tartozik például a Rajnai Rizling, a Piros Tra- i mini. Ezek a szőlőfajtáink nagyon leromlottak. Svájcból, Franciaországból importálunk szaporítóanyagot, de meg kell keresni a hazai lehetőségeket is. Helyes az az elgondolás, hogv Baranyában Villány környékén ezekből a fajtákból mintatelepet kell létrehozni és innen biztosítani a szükséges szaporító anyagot. A széles sortávolságú telepítés nemcsak gépesítési, de szervestrágya utánpótlási probléma is. Ma már kézi művelésre nem telepíthetünk, ez mindenki előtt világos. Kísérletek bizonyítják, hogy a 2,40—2,50 méteres sortávolságra ültetett szőlők nem váltották be á hozzájuk fűzött reményeket. Ezt nem lehet kellőképpen zöldtrágyázni. Pedig a szőlő zöldtrágyázása igen fontos, mert szervesanyag nélkül nem számíthatunk jó termésre. A gépi művelésre és zöldtrágyá zásra legalkalmasabb telepi iési mód a három méteres sortávolság. Hová telepítsünk? Van, aki azt mondja a földtörvényre hivatkozva: ahol búzát lehet termeszteni, oda ne telepítsünk szőlőt. Ha ezt a nézetet valianánk. akkor az egész Villány—siklósi borvidéket ki < kellene kapcsolni, hisz itt ke- <. vés olyan terület van, amelyen , nyolc—tizenkét mázsa búzát! ne lehetne megtermelni. A [ -másik nézet: csak sík terű- < !etre telepítsünk, mert ezt kellően lehet gépesíteni. A helyes nézet az, oda telepítsünk, ahol eddig is szőlő volt az elsődleges. Baranyában kitűnő hegyol- f Jalak vannak. Ezeket ki kell Uasználni. Azt mondják, ezek bem »lkaimasair gépi művelésre. Úgy. ahogy vannak, nem alkalmasak. De azzá lehet tenni teraszozással. Ha teraszozással elérjük, hogy tíz fokos lesz a lejtő, akkor Itt is dolgozhatnak gépek. Franciaországban, Romániában, Bulgáriában mindenütt teraszoznak, miért félünk mi tőle, amikor köztudomású, hogy legjobb bo raink pontosan e hegyoldalakban teremnek?! És mindez csak egy része a feladatoknak. És a könnyeb bik része. Sajnálatos tapasztalat, hogy nálunk mindig a járulékos beruházásokkal van a legtöbb baj. Telepítettünk és telepítünk ml szőlőt is, gyümölcsöst is, de feldolgozó üzemet melléje, azt már nem. Utakat is csak im mel-ámmal készítünk és gépekről is csak akkor gondoskodunk, amikor már tényleg halaszthatatlan. Pedik a szőlő rekonstrukció sem abból áll csak. hogy telepítünk. Sok problémát vonz ez. Ilyen például a tárolóhely, a feldolgozás kérdése. A Mecsekvidéki Állami Pincegazdaság pincéi most is tele vannak, az első negyedévi felvásárlási tervükhöz éppen emiatt alig mernek hozzákezdeni. Szó, ami szó. nemcsak a jó zöidségtermés- től, de a Jó szőlőterméstől is félnünk kell. Erre is gondolni kell. Sőt, nemcsak gondolni, de tenni is a megvalósulás érdekében. Dél-Dunántúlon nincs egy korszerű palackozó. A tervek már készülnek, 1965-re talán készek is lesznek és akkor felépül Pécsett egy 70 000— 80 000 hektoliter évi kapacitású borpalackozó. Ez már valami. de ez nem oldja meg a kérdést, főleg a tárolás kérdését nem. Vannak vélemények, melyek szerint növelni kell a termelőszövetkezetek tárolóhelyét és vannak vélemények, melyek szerint nem célszerű, hisz á tsz-ek a bort úgyis azonnal átadják a kereskedelemnek. Vannak helyek, ahol ez, vannak helyek, ahol az a módszer jó. A lényeg az, hogy ne kelljen szűk-ég-tárolóhelyekre vinni majd a megtermelt bort. i A Mecsekvidéki Pincegazdasághoz néhány évvel ezelőtt Kanadából érkezett levél. Peas gőt kértek. Pécsett valamikor volt pezsgőgyártás és hogy jó hímek örvendett, bizonyítja ez a levél is. Miért ne lehetne ismét rátérni itt Pécsett is a pezsgőgyártásra, amikor a pezsgő mindenütt keresett cikk?! Nőnek a szőlőterületek, egy re több szőlészre, borászra lesz szükség. A Kertészeti és Szőlészeti Főiskolát viszont évente mintegy 10—15 szakember hagyja el. Van még két felsőfokú technikum az országban ezen kívül, de innen is kevés ember Jut el a Dunántúlra. Dunántúlnak nincs egy olyan központja, ahonnan szőlészeti, borászati szakember utánpótlását biztosíthatná. He lyes lenne egy kertészeti, szőlészeti felsőfokú technikumot létrehozni a Dunántúlon, esetleg Pécsett is. De nemcsak felsőfokú képzettségű szakemberben van hiány. Kevés a technikus, a szakmunkás is. Náluk nélkül viszont a telepítés nem sok haszonnal jár. De a nagyüzemi szőlőtelepítés mellett gondolni kell azokra a területekre is, amelyek nagyüzemi művelésre nem alkalmasak. Ezeken a területeken is termelnek szőlőt és, hogy a jövőben is termeljenek, arról is nekünk kell gondoskodnunk, mégpedig úgy, hogy oltványt adunk, trágyát biztosítunk. Nagyok a tervek. Megvalósíthatók és szépek. Csali ehhez az kell, hogy a szakemberek alaposan megvizsgáljanak mindent, a lehetőségeket is, nemcsak a telepítés, de a járulékos beruházás, a műtrágyaellátás, a gépellátás, a szak emberutánpótlás lehetőségeit is, Szalal János A második kérgezőgép Január tizedikére elkészül a második kérgezőgép is a Mecseki Erdőgazdaságban. A gép elősegíti a papírfa export-szállítási terv teljesítését, egyszerűbbé teszi a papírfa kérgének hántolását. A kérgezö szerelése befejezés előtt áll. Az épületekhez emberek is kellenek! A drávaszabolcsi kendergyár, azaz mostani nevén a Dunántúli Rostkikészítő drávaszabolcsi telepe úgy fekszik a határfolyót övező dérszalagos fák, zúzmarás bokrok között, akár a téltől fázó nyúl a vetés buckái között. Messziről, csak a füstölgő kémény mutatja, itt IPAR Is leledzik a hófödte síkságon. Visnyei Vendel főművezető és Harmat János üzemi főmezőgazdász a változásról mesélnek. Három éve nem jártam a Dráva menti gyárban s magatn is meglepődtem az új épületek, gépek láttán. ÖTSZÁZ EMBER HÁROM MŰSZAKBAN — Hatvanegyig, mint kendergyár működtünk — gyújt cigarettára Visnyei, a „vezetői” szoba foteljében — s akkor még 160—200 főt foglalkoztattunk. Azóta sok víz lefolyt a Dunán ... — Népgazdasági érdek volt — magyarázza Harmat János — a kender ugyan fontos cikk, de a len még fontosabb. Ezért, a kender feldolgozása helyett áttértünk len feldolgozására, kikészítésére. Hazánk a lenszükséglet 30 százalékát tudja csak hazai nyersanyagból fedezni, a többit külföldről hozzuk be. — UJ gépeket kaptunk, csehszlovák turbinákat, kifeÁltalános iskolai újság Szalántán Mindössze két általános iskolai újság van az országban. Az egyiknek Iskolánk a címe és Szalántán jelenik meg havonta egyszer. Az újság egy éve került először olvasói kezébe. Indítása tehát szükségszerű volt, mert a falusi iskolák körzetesítésé vei most Szálán tára járnak iskoláiba a korábban Németiben, Bős tán, G arában, Csamó'.án. Tu- ronyban, Katalin- pusztán, Nádorligeten és a Csomtosi csárdán tanuló felső tagozatos gyerekeik, és az újság a nyolc különböző községből bejáró gyerekek szü leit tájékoztatja az iskola életéről, eseményeiről. Ezt a feladatot csak az újság tudja teljesíteni, hiszen a havonkénti osztályfőnöki órák, és a családlátogatások úgyszólván csupán a tanulmányi eredmények közlésére szorítkoznak. A többit ez a tizen- kétoldalas, stencile- zett újság adja. Az iskolai újságot zömmel a tanárok írják, de helyet kapnak benne aas őrsi krónikások írásai is. A tanév ideje alatt minden hónapban megjelenik belőle egy szám, kétszáz példányban, és az újságot a Tempó ktsz-ben készítik. Az Iskolánk rentábilis lap; darabonként e>gy forintba kerül, s az esetleges „deficitet” a tanácsok egyenlítik ki, vagy a gyerekek huFadékgyűjtése, — vagy egy műsoros délután bevétele. Miről ad számot ez az iskolai újság? Miről olvashatnak benne a szülök? És mit tanulnak belőle a gyerekek? Az egyik figyelemre méltó anya? az Isko'ánkban, az úttörők expedíciójával foglalkozik. Országosan meghirdették ezt a mozgalmait, de kevés iskolában tudták. hogy mit is csináljanak vele. Szalántán egy pécsi látogatást szerveztek. Százötven gyerek járta végig a pécsi üzemeket: a Vágóhidat, á Kenyérgyárat, a Tejüzemet, a Kesztyűgyárat. Indulásuk is méltó volt az expedícióhoz, mert a látogatást a reptéren kezdték — a gépbe Is befeditek. öt gyereket a színházba küldtek el opera-előadásra. A gyerekek nagy része még sosem járt a városban, üzemben egyikük sem volt, színházi előadást sem láttak soha. A jólslik érült expedícióról számol be az újság .fényképekkel dokumentáliva egy- egy Jefentős eseményt. Az öt opera- hallgató gyerek pedig az előadás szünetében interjút készített az énekesekkel. és beszámofó- juk megjelent az újságban. Állandó rovatai la vannak az iskolai újságnak. Az egyik, a „Levelezzünk”. — Ebben a rovatban k;-ki beszámol a kül földi pionírokkal folytatott levelezéséről. Áldandó rovat a fényképe« „Iskolánk büszkeségei” — a tanulásban, munkában és fegyelemben elöljáró gyerekeket mutatja be. — Honismereti rejt- vénypályázatot is talárunk az újságban. Honvát nyefvű írás is helyt kaip néha a lapban. A heflyes napirendről és az egész mérnem életmódiéi fényképes Ismertetésit közöltek. A tagiskolákról is rendszeresen írnak. Az Úttörő Híradó és a Sport rovat Is mindig gazdag fényképes, rajzos anyaggal jelenik meg. A szalántai általános iskola újságját jó lenne megnézni más iskoláknak is. Követendő példa — különösen a körzetesítéssel összevont iskolák számára. Számos érdemeiből csak néhányat soroljunk fel: összefogja és tájékoztatja a több kilométerre lakó gyerekek szüleit; elevenen, frissen tartja az úttörőmozgalmait, új ötleteket ad, kezdeményez; az „Iskolánk büszkeséged” rovatnak pedagógiai szempontból nagy érdeme van ... Létrehozásához az anyagi feltételt maguk a gyerekek Is megteremthetik. A lap vezetését vállalhatja pedagógus vagy szak felügyefő, mint ahogy a szaf.áwtai „Iskolánk” szerkesztését vállalta Kisbalázs György, a pécsi járás tanulmányi felügyelője. 8. N. G. jezetten lenhez — veszi át a szót a főművezető — gubózó- gépeket Is, amelyekkel a magot fogjuk meg. Építettünk új irodaépületet, konyhát, éttermet és egy munkásszállást. Kibővült az üzem-csarnok is. Ebben az évben közel 500 embernek adtunk munkát, méghozzá három műszakban. — Terveink nagyszerűek — avatkozik beszélgetésünkbe a főkönyvelő —. Múlt évben 1532 tonnát kellett volna feldolgoznunk, mi 1597-et dolgoztunk fel. Üzemi többlet- nyereségünk eléri az 1 millió 131 ezer forintot. Szívjuk a „Tervet”, „Kos- suth”-ot, az iroda megtelik füsttel és elégedettséggel. Elégedettséggel, a tervek, a Jövő, a perspektíva fölött. Öröm ilyesmit hallani, az új esztendőben. — Lesz-e még valami fejlesztés? — töröm meg az ünnepélyes csendet. — Elkezdjük az új munkás- szálló építését, befejezzük a gubózóházat, a kisvasúti hálózat már megvan, azzal nem kell semmit csinálni. — A vízzel van csak egy kis nehézségünk — mondja Harmat János — 600 köbméter melegvízre van szükségünk,, amit eddig részben Harkányból kaptunk ... Igen ... onnan vezették hat kilométeres csövön, idáig. Harkány fejlesztése azonban gátat vet a mi vízigényünknek, s tervbe is vette főhatóságunk, hogy itt kutakat mélyítünk. Állítólag j itt Is meleg víz van a tal- > punk alatt. A lenhez pedig az i kell. KÉVÉS A MUNKÁS Hegedűs Istvánnal, a párt- titkárral megyek végig az üzemen. Tapodunk a hóban, az elég messze eső gubósüzem felé. Óriási, talán tíz méter magas, huzatos csarnok. Dermesztő hideg. Por és por. Lila kezű lányok, férfiak kapkodják a lenkötegeket és oldják őket a gépek alá. Egyik gép azonban nagányosan, elhagyatva búslakodik. — Nem tudjuk Járatni, nincs ember — Jegyzi meg a titkár. — Nehéz ügy a munkaerőellátás. Az Alföldről, Tótkomlósról, Szabolcsból hozunk, de nem marad meg mind. Volt olyan hónap, nyolcvanat vettünk fel, hetven ment el. Eszembe jut hirtelen, amit korábban a lakáshelyzetről beszélgettem a vezetőkkel. Pillanatnyilag az üzem 100— 130 embernek tud szállást biztosítani, s ezen kívül a faluban 20—30 ágyat vesznek bérbe. 1964-ben is mindössze nyolc lakás fog épülni. —> Sajnos, kénytelenek vagyunk néha a gépeket pihentetni és nem a kellő kapacitással foglalkoztatni, — magyarázza tovább Hegedűs elvtárs. A kikészitőben zümmögnek a gépek, a turbinák. Kabátom szép lassan, mint angyalhajjal a karácsonyfa, kóccal bo- rítódik be. Ügyeskezű nők, férfiak adják „gép alá” a lenszálakat, melyeket a fésűs fogak szálassá tépnek. Zalacsi András etető mellé lépek fel a deszkapódiumra. SZÁLLÁS ÉS BOLT — Köszönöm kérdését, de nagyon jól megvagyok itt. Én kérem Drávaszabolcsról járok be, alig másfél kilométer. Gyalogosan, persze... ötven- hét óta dolgozom itt. Trencsényi Vilmos a préselőben ugyancsak a munkahely jóságát dicséri. — Tudja, sok ember nem becsüli meg a helyét. Azért mennek el. Pedig sok minden épült az üzemben. Hogy hideg van?... Hát istenem, ez nem hálószoba. A kereset is jó. Hrivnák Zsuzsanna tótkomlós!. Az élet messziről eldobta a kislányt, de kell a kereset, s az nem is rossz itt a lengyárban. — Csak a szállás lenne jobb — mondja lesütött szemmeL — Egy kicsiny bolt van, de ott sem lehel mindig rendesen élelmiszert kapni — diktálja Kanizsai Józsefné, aki szintén a szálláson talált magának helyet. Utoljára a szállást nézem meg. Bizony nem lehet vele dicsekedni. Földszintes, barakképület féle. Köves padló, fűrészporos kályha, emeletes ágyak s egy kicsiny szobában nyolcéin. Függöny, kép, szőnyeg? — Ugyan kérem! De ezt nem is követelik. Csak valamivel tágasabb, egészségesebb hglyet. Az üzemi konyha tiszta* rendes. Az ebédlő szintén. — Hol lehet szórakozni, kicsit kikapcsolódni? — kérdem a lányoktól. — Az ebédlőben van tévé. De nem is tudunk ml elmenni máshová, mert ml áztatósok vagyunk. Szagunk van. A len áztatása folytán — mint megtudom — kellemetlen szagot kap a ruha. Viszont a keresetük nyáron elérte a 2500 forintot is. Valamit, valamiért! TEGYEK VONZÓVÁ AZ ÜZEMET! De nem ez a lényeg. A dráva* szabolcsi lengyár szép, korszerű gépekkel ellátott, népgazdaságig rendkívül hasznos és ezenkívül még jól is dolgozó üzem. Ám, engedjenek meg egy-két megjegyzést. Nem először fordul elő, hogy gyárat hozunk létre a hozzá tartozó, kommunális létesítmények nélkül. (Lakás, szálló stb.). Pedig a munkást „megfogni”, ma már csak ezzel lehet. Az új munkásszálló kicsi lesz, felépítése elkésett, s nem hiszem, hogy teljesen megoldja a problémát. (80 férőhelyes). Nyitni kellene egy boltot is — a mostani kicsi mellé — az üzem mellett, ahol az asszonyok, férfiak bevásárolhatnák a szükséges élelmiszereket s más cikkeket. Jobbá kellene tenni az üzemi körülményeket. Ha már porelszívót nem is akarnak a gubózóba beszerelni, hiszen készül az új, de legalább a melegedést oldják meg. A fűtés egyébként több üzemrészben sincs kellő „fokon”. Higgyék el, kevesebb ember „menekülne” a gyárból! Szült« Isivia
