Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-05 / 3. szám

lm JANUÁR & ESTE A FALUBAN Négyezer tenyészállatot Kaptak a -sz-ek Megyénk tsz-ál latállomá- nyána'k minősége gyors ütem­ben javul. Tavaly kü'önösen a szarvasmarhaáíománvná! sikerült nagy eredményeket elérni, mert a Tenyészál'atfor- galmi Vállalat a tervbevett 1904 ten vészüszővel szemben 3358 állatot tudott a tsz-tkbe szállítani. Valamennyi , te-, nyészüsző törzskönyvezett, il­letve törzskönyvezésre alkal­mas volt. A fenti mennyiség­ből csupán a pellérdi és gör- csönyi tsz 100, illetve 60 da­rabot vásárolt. A vállalat 1964-ben 5 ezer tenyészüszővei kíván az á’latáüománv minő­ségi javításához hozzájárulni Amint a TEGI-nél körösek, a minőségjavu’ás a tsz-eknél olyan gyors, hogy 1965-ben már, salát maguk is biztosíta­ni tudják tenyészüsző-állomá- nvuk zömét. Ten vészb i kából 1962-ben még 420 állatot, igényeltek a tsz-ek, 1963-ban már csalk 123- ra volt szükségük. Ebbő' 36-ot a gerdei Béke Tsz-ben nevel­tek, s a kiváló minőségű te­nyészállatokért mintegy 1 mű­kő forintot kaptáik a TEGI- től. • Tenyészkocából a tavalyi 1500-za'l szemben 642, tenyész­kanból pedig az 1962. évi 800- zal e’1entétben 291 darabot vásároltak a tsz-ek a TEGI- I tői. A szükséglet többi részét itt is már a saját ál’omá- nvu-kból tudták biztosítani. I I f i ú balettosok A Városi Művelődési-Ház ban a legkisebbektől a fel­nőtt korig minden korosztályban folyik a balettoktatás. Ez­úttal Bártfai Márta legifjabb növendékeit mutatjuk be. Beszélgetés az elnöknővel A PECS VAR A Ol JARAS­tíRÓSAG ajtaja felett naigy ománctáblán a felirat: „El­lök”. Alatta a névjegykártya: „Dr. Bárdi Zsuzsanna.” Ö a megye egyetlen női járásbíro- sági elnöke, de az egész or­szágban mindössze aiiig 10 kö­rül van a hasonló beosztásban lévő nák száma. Az egyetemet 1954-ben vé­gezte, rövid fogalmazói gya­korlat után bírónak nevezték ki. Immár 8 esztendeje fog­lalkozik a pécsváradi járás büntető és polgári ügyeivei, másfél éve pedig nemcsak a bírói, .hanem az elnöki tisztet is visfe’Ji. Arról beszélgetünk, miként alakult az elmúlt esztendőben a bíróságra érkező bűnügyeik „témája”. A statisztika azt mutatja, hogy csökken a pe­res ügyök száma; 1963-ban mintegy 60 nal volt kevesebb mint 1962-ben. De nemcsak ez Újságot olvas az öreg Mí- kóczá bácsi. Felteszi a szem­Ki miben tudós megyei döntő Pécsett Néhány perc a győztesekkel flvegi<v és a bajuszát simit- gatva merkedik a ciprust helyzettel. Az unokák az öreg mellett könyökölnek, és belepislanta­Szombaton délután csak­nem teljesen megtelt érdek­lődőkkel a Fegyveres Erők Klubjának nagyterme. Főként középiskolások és egyetemis­ták szurkoltak, hogy vajon ki lesz az első, ki képviseli majd Baranyát a KI MIBEN TÜDŐS országos döntőjében. A KISZ Baranya megyei bizottsága által rendezett me- ■gye.i döntőbe 41-en jutottak, akik közül tizenegyen az iro­dalom, tízen pedig a mate­matika elsőbbségért verse­nyeztek. Több mint négy órán keresztül záporoztak a nehéz és könnyebb, izgalmas és kevésbé érdekes kérdések. Biztosan kevesen tudják, hogy Moliere, a nagy vígjátékíró melyik darabjának színházi előadásán halt meg, és hogy mi volt az ellentét a nagy matematikus Bólyai Farkas és fia János között. A ver­senyzők rendkívül komoly felkészültségről tanúskodtak, s zömmel még az ilyen kurió­zumok után kutató kérdések­re is megfeleltek. A többórás verseny végén derült ki, hogy irodalomból és matematikából is holtver­seny alakult ki a legjobbak között. Irodalomból az utolsó percig egymás mellett haladt Gálos Orsolya és Tamásy Veronika, a Leőwey Klára Leánygimnázium tanulói, ma­tematikából pedig Sztipáno- vics János, a Gépipari Tech­nikum és Jónás István, a Szé­chenyi Gimnázium tanulója. Végül is újabb kérdéssorozat eredményeként Tamásy Vera és Sztipánovics István győ­zött. Az irodalmi vetélkedőn a lányok remekeltek, viszont a matematika döntőbe nem jutott lány. A d j kiosztás után még né­hány percig együtt maradtak a versenyzők, ismerősök, jó­barátok és gratuláltak a győz­teseknek. Tamásy Vera akár­csak a színpadon, most is nyugodtan válaszolgatott a kérdésekre. — Irodalom? Hát persze, hogy az irodalom a minde­nem. Általános iskolás ko­romban hódított meg az ol­vasásnak a nagy mesélő Jó­kai Mór. Akkoriban minden tőle megszerezhető könyvet elolvastam, válogatás nélkül. Azóta a kevés szabadidő is igényességre szoktat. Rendkí­vül szeretem a drámákat, Berthold Brecht, Arthur Mil­ler a kedvenceim közé tar­toznak. Nagyon kedvelem a színházi élményt, mindent, ami a színházzal, a drámával kapcsolatos. A csinos, fekete hajú Vera elmondotta, hogy sohasem készült színésznőnek, de akármilyen pályát választ is, az irodalom továbbra is na­gyon sokat jelent az életében. — Milyen reményekkel uta­zik Budapestre? • — Ígérem, nagyon alaposan felkészülök, hiszen nem ró­lam van szó csupán, többek közt rólam ítélik meg majd, milyenek a baranyai diákok. A matematikai „tudós” Szti­a csökkenő tendencia örven­detes, hanem talán, ami még lényegesebb: nincs úgyneve­zett „nagy ügy”. — Évekkel ezelőtt nem Vett ritka a 100 000 forint körüli sikkasztás, csa-és, amit a tár­sadalmi tulajdon kárára kö­vettek el — mondja. — Most ehhez hasonló nagyságú bűn- pert nem tárgyaltunk. — Ebből azt a következte­tésit vonhatjuk le, hogy az emberek mind jobban magu­kénak érzik a közösségi va­gyont? — Feltétlen — válaszolja. — A dolgozók — s itt a járás jellegét tekintve inkább a tsz- tagokat értem alatta — évről évre mindjobban „belülről” és nem „kívülről” szemlél 'k a közös vagyont, kétségkívü1 erősödik a „miénk” fogalma. Ez az egyik ok. A másik: a bűnüldöző szervek munkájá­nak lényeges javulása, ami a bűntett megelőzésében jut ki­fejezésre. Konkrét példát ií említhetek ennek bizonyításá­ul. A Zemigőaljai Altami Gaz­daság fö’djein nem volt éjjeli­őr. A sok töretlen kukorica pedig jó alka’om, ame"y „szü­li a tolvajt”. A rendőrség fel­hívta erre a gazdaság vezetői­tek figvetmét, akik azomna ámítottak éjjeliőrt. AZ ELNÖKNÖ — ez a to­vábbi beszélgetésünkből is ki derül — jól ismén járáséit, i tények mögött mindig igyek­szik az okokat is kutatni. — A bűnügyek „témáját’ említette az előbb — mondja miközben egy kis füzetben la póz. — A feljegyzéseim és í tárgyalt ügyek arról adriai számot, hogy még mindig na­gyon sok a „könnyű testi sér tés” kategór ójába tartóz! eset. A tárgyait bűnügyeknél majdnem a fe'ét teszik ki Miért? Keresni kell rá a vá­laszt. S az ökok között első nek az italt jelölhetem meg Bortermő vidék vagyunk .. néhány pohárral több, s márii karót, bicskát ragad,naik egy­másra az előbb még békései beszélgető, iddogáió emberek A bor azonban az okoknál csak egyik része, ha még ala­posabban e'eimezzük, másra ii rábukkanunk. Tény az, hogj ebben a járásban is je'en-tő sen javult az emberek -kultu­rális érdeklődése, olvasnak, ta­nulnak, a művelődés-' otthonét is kezdenek programot nyúj­tani. Ez azonban még mindi? kevés, a szabad idő helyes ki­használásáért még sok a ten­nivaló. Marad a kocsma, i pince... Ezt tapasztalom és nemcsak mint a bíró. hamwr mint járási tanácstag is, aki sokat járok a községekben, V--’ .^1.^,1- omr> Kpvr'PÍk'i^éVl >. k evés beszédű, halk szavú fiú, a Gépipari Technikum vég­zős tanulója, — Mit szeret a matemati­kában? — Amikor az ember eljut odáig, hogy megérti a geo­metria, analitika szépségét, logikáját, és nem tűnik szá­raznak egyetlen egyenlet sem, akkor már nem tudja meg-' mondám, mit is szeret benne. Akkor nincs vissza út. Velem kivaló tanárom szerettette meg ennyire, és máris hívatá­felvételi a Budapesti Mű­szaki Egyetemen. Mástól talán komolytalanul hatna, de a kitűnő tanuló Ki MIBEijJ TUDÓS matematika vetélkedő győztesétől szinte el is várja az ember az ilyen lelkesedést. — Állandóan olvasom a matematikai lapokat és a leg­főbb vágyam, kibernetikus szeretnék lenni. Azt hiszem, csodálatos dolog lehet a jövő gépeivel, olyan tudománnyal foglalkozni, amely oly ra­gyogóan egyesíti a matemati­kát és fizikát. Addig is ne­héz példákkal tréningezek majd, nehogy szégyent hoz­zak a megye fiataljaira. Sok sikert a ma délelőtti történelem—kémia vetélkedő résztvevőinek, sok sikert a győzteseknek. Viszontlátásra a TV képernyőjén! r Zetar pöfög végig Kátoly főutcáján. A lámpák fényké­véi idegesen táncolnak a jég- kéreggel bevont úton, majd egy lompos kutyát világítanak meg.. A kutya behúzott farok­kal surran el a gép elől, átug­rik az árkon és eltűnik a sö­tétségben. Később két asszony körvo­nalai bontakoznak ki. A tán­coló fények egy pillanatra ttíe-gállapodnak a gumicsiz­mán, aztán ők is belevesznek a. sötétségbe. Csak a kiáltásu­kat lehet hallani: horvátul és .emetül mondanak valamit a traktor után, de nem kapnak választ. A . pótkocsi zörgése ■inderi zajt elnyom. * A tsz-istállónál a szilázs enyhe, savanyítás illata csapja meg az ember orrát. Itt az etetés ideje. nak a betören getegbe. Az öreg rájuk néz és elmereng. Ifjúságát emlegeti, az első világháború ideiét, amikor ő Is a Balkánon járt. Még Sza- lonikiben is megfordult, s on­nan csak egy ugrás lett volna Ciprus, ahol az angol most — aho-gv az öreg mondja — ne­vető harmadik akar lenni. Aztán a fiára fordítja a szót, aki szívesen pincézik sza­badidejében. Azt mondja, 5 nem menne olyan messze azért a borért, ö inkább az újságjai mellett marad. * Megérkeztek a mezőgazda- sági technikum második osz­tályos könyvei. Sütő József, a tsz könyvelője gondterhelten lapozgatja odahaza az aszta­lánál. azzal a -nyomasztó ér­zéssel. hogy már megint ta­nulni kellene. Mát megint, pedig csak most vizsgázott decemberben. Az ünnepek idején az em­ber kicsit elereszti magát, azok után mindig keserves a tanulás. Különösen matemati­kából és kémiából, a legnehe­zebb tanjárevsukből-. Kelletlenül forgatja, lapoz­gatja a könyveket, mintha még nem tudná elszánni ma­gát. és erőt gyűjtene ahhoz az estéhez, amikor hozzákezd. * Nem hiába darálós Pelsőci Ignác a tsz-ben, még a szem- pillája is kukoricalisztes. Most hagyta ott a gépet, most jött be a szobájukba, ame’yet csak egy fal választ el a darálótól. Áthallatszik a gép egyhangú zúrrása is. Pelsőci félftillel a gépre fi­gyel. s’ aprókat kortyogat a piros borból. A televíziót fáj­lalja, amely ma este nem ad rnűsort. márpedig ők ketten a feleségével marni honi tv-né- tőnek számítanak a faluban. Nincs olyan tv-s est. hogy ne ennének ott a kultúrházban, íz utolsó pillanatig, a-mig csak d nem hunyt a televízió kép­ernyője. A szilvesztert is ott tol tot­ók. Bort vittek magukkal, irra számítva, hogy amikor a sinos bemondóba boldog új ivet kíván, boroúiveggel .koccintanak vele”, ámde — egna.gyobb bosszúságukra — iramszünet borult a községre. * Polics Éva este nyolc Órá­•a készül. Leveszi fejkendő­iét és megigazítja a haját, ralán még a kistükrét is megkeresné, de észreveszi, rogy barátnője, Krizmanics Mária megmosolyogja. Ezért­Gazdng a ,menü”, a tehe­neknek i ván nincs- okuk pa­naszra, Szilázst, répát, lucer­nás-zónát, kukoricadarát és miewmást kap a sok Piros, ..meg .Bimbó vacsorára”. Az „ágyukat” is megveti Dívjak József friss, zizzenő szalmá­val, Amikor végez, megpas-kolja a-borjakat elbúcsúzik állatai­tól és elindul haza. neio is, mszeu csas. ící u van még. És előbb még etetni kell e csirkéket. Mert itt vannak e tsz emeletes csirkenevelő épü­letében és hétezer csipogó jó­szág várja, hogy megkapják a vacsorájukat. Valóságos üzem ez fűtött termekkel és háromműszakos beosztással. Polics Éva telerakja táppal a vödröt. Bemegy a csibék közé, és teleszórja az egyik vályút. Aztán a másik, majd a harmadik következik. Mire mindennel végez, nyolc óra lesz és elmehet. Ahhoz, aki minden este el­jön elé és hazakíséri. * Befagyott a Karasica teteje, hó és jég borítja be a kátolyi határt, Máskor ilyenkor este bor zű nótaszó szokta felverni a falu csendjét. Horvátul, né­metül és magyarul szokták énekelni a nótákat. Most csak azért hiányoznak, mert né­hány napos ünnep utáni szü­netet tartanak a faluban, erőt gyűjtve a farsanghoz, amely Kátolybari mindig híres szo­kott lenni. M. L. Forgatja füzetének lapjait, aztán újabb témát említ A joigáiri perek többsége — válóper — erről besrzéií. — Elszaiporodtak a bonrtó­lerek. Maiamnak ,s igyekszem megmagyarázni az okát. Ta­lán a rövid ismeretség? Mint bírónak — aki már sok bon­tópert tárgyaltam — az a ta­pasztalatom. hogy azok a nők, kik dolgoznak önérzetesebbek, úgy érzik: maguk is helyt tud­nak állni, nem szorulnak ar­ra, hogy valaki eltartsa őket Férjüktől lényegesen kéveseb- oet hajlandóik eltűrt?,' mint azok az asszonyok, akik nem dolgoznak és í«y mintegy ..ki­szolgáltatva” érzik malgukait Nemrég tárgyaltaim egy bon- tópert, ahoi a feleség akarl válni, mert férje sokszor meg­verte. Később itt a bíróság a'ott visszavonta a pert, haj­landó volt ismételten megbo­csátani férjének, mert m-ini mondotta: „Képzettségem nincs, nem dolgozom. Ha el­váltak a férjemtől, miből élek meg”? Ha dogozó nő lett vol­na — bizonyára várta Persze nagyon rossz következtetés ’enne, ha ebből azt szűrnénk le, hogy azért válnak a nők, mert dolgoznak. Éppen az el­lenkezője az igaz. A r o s s 2 házasságnak hamarabb végei tudnak vetni azok a nők, akik b;ztos tatejt éreznek a lábuk alatt. NAGYON SZERETI a híva kásáit s mint mondja, loTör örül annak, hogy „vidéki” bí­ró, ahol az ügyek sokrétűsé­géből adódóan a’lkáma van e szakmai fejlődésre is. Nem vitás, hogy állítását már csal az i-tt elmondottak is igazol­ják. De a sokrétűségre mái példát is említ. — Érdekes — mondja —, hogj csaknem minden bíróságnál megvan a maga állandó pe­reskedője, akit már az égés: bíróság ismer. A mi „arabé- rü-nk” egy idős asszony, var már vagy 80 éves. Még a „ré­giektől” tudom, hogy a néni­ké 1930-tól állandó létoaatój« a bírósági panasznapoknak Szí n-tie hetente bejáratos hoz­zánk. A rokonait perli, akii szerződésiben vállalták eltartá­sát s ennek a szerződésnek E néniké állítása szerint nerr tesznek e'eget. ÍRÓASZTALÁN dossziék az új évben rá váró ügyek etgy gyermektartási per, az­tán — házastársiak közötti la­kásfelosztás és két válóper, Készül a tárgyalásokra s a ténvek fekete-fehérsége mö­gött az indító okokat is .ku­tatja —. mert csak ígv hozhat igazságos ítéletet a bíró, eu — elnöknő.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom