Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-28 / 22. szám

JANTJÄK 88. IVAPLÓ 3 Tervezés és számvetés Sásdon Kevés a munkáskéz és a gép — Bevezetik a családi tervezést KijelöitéK az ú| ma,őrt Gépeik sara át! a hóban a tósdi Búz&kalósz Termelőszö­vetkezet udvarán és várják, ? Dgy műhelybe kerüljenek. Javában folyik az első mun­kagépek, ekék, tárcsáik és traktorok javítása, állandóan nyolc szerelő dolgozik. Az iro­dákban pedig zárszámadásra készülnek, összegezik a múlt év eredményeit, de már az új év 'érvéi is az asztalon van­nak. Aa idei program — Még december végén megkezdtük az új év előkészíté »ét — mondja Varga Imre főaironómus. — Az üzem­egységekben brigádgyűléseket tartottunk, amelyeken a bri­gádok három-három taggal képviseltették magukat, smeg beszéltük az új év program­ját Azóta itt a központban több gyűlést tartottunk, tisz­táztuk, hogy az előtervek sze­rint miből mennyit és hol termeljünk. Most a családi tervek összeállításával foglal­kozunk, a tsz-tagok papíron beadják válla’ásukat, s esze­rint állítjuk össze a progra­mot. — Ez az első családi terve­zés? — Tavaly megpróbáltuk, de nem sikerült úgy. ahogy sze­rettük volna. Az elosztásba is hiba csúszott, azonkívül a ta­gok idegenkedtek, nem bíztak bennünk. Az idén mindent pontosan elmond tünk erről a módszerről. Úgy látszik, szíve­sen vállalkoznak rá így a be­segítő ta<rr»k munkájára is job­ban számíthatunk, s ez külö­nösen fontos a szövetkeze­tünkben. mert elég kevés a munkaerő. — Mennyi? — Kétezerötszáz hold szán­tón gazdá’kodunk 480 taggal, s ebből csak 180 az effektiv munkás. Sok az öreg. az átla­gos é’étkor 50—55 év. Gép­pel még nemigen tudiuk po­to'ni. Tizenhárom traktorunk van. a eéoá'lom ássál kell e^vüttmúködnünk, s ez nem untodig sikerül gazdaságosan Több eéo kellene, hogv egye« munkafo'yamatokat teljesen azzal végezhessünk. Pé'dául a s’'ózáshoz szovjet silókom- bájnt szeretnénk beszerezni, mert a kis silózónak elég a naoi takarmányozás. Aztán szervastrátrvaszóró is kellene mé<? legalább kettő.;» A» a munkaegység értéke — Mennyire tervezik 1964- ben a munkaegység értékét? — Egészen biztos több lesz a tavalyinál — mondja a fő- agronómus. — Elsősorban nö­veljük a cukorrépa-területet, az ősszel feltöltünk 100 hold rétet, itt a megszokott 40— 45 hold helyett 60—70-en ter­mesztünk cukorrépát. Jók a gazdasági viszonyaink, s a re­zsiköltség aránylag alacsony. A kertészetet is növeljük, ta­valy 15 ho'd volt, az idén 25- tel próbá'kozunk. A múlt év­ben is többet jövedelmezett a tervezettnél, mintegy 50 ezer forinttal, pedig elemi kárunk is volt. Szeretnénk nrimőr- árut is termeszteni, öntözési lehetőségünk is van elég, bő vizű a Baranya-csatorna. Az idén a kertészetből 15 ho’dat, a szántókból pedig 150 holdat öntözünk. Az évi kenyér is biztosnak ígérkezik, a 720 hold őszi vetés szépen zö'dül. — Azonkívül az idén az eddigiek nél nagyobb gondot fordítunk a takarmánytermelésre... — Növekedett az állatállo­mány? — Elég szépen megszaporo­dott. s továbbra is szeretnénk fejleszteni. Sajnos, kevés a helyünk. A meződpusztai ma­jorban 180 hízómarhát he­lyeztünk el, a növendékek és a tehenek a tagok istállóiban vannak nyo'.cas-t’zes csopor­tokban. Az ellenőrzés szinte lehetetlen, sok takarmány kár- bavész. Mindig huszonöt szá­zalékkal többet számítunk a rendes adagnál A sertésálilo- mánvunk is Igen szép; 120 anyakocánk van, csak kicsi a fiaztató, és aika'imat’an. Té­len hideg, máskor párás. Elő­fordult a nagy hidegben, hogy megfagyott néhány kismalac. A süldőket ped'g négy üzem­egységben helyeztük el. az idén 800-at szerződtünk hiz­lalásra, 250-nel többet, mint tavaly. A sertéshiz’a'ésra kü­lönös gondot fordítunk, sokat várunk tőle. — Az idén sem építenek istállókat? — Már kijelöltük az új ma­jort. Két 90 férőhelyes, kor­szerű növendékistállót épí­tünk és két 30 férőhelyes ser- tésfiaztatót. Saját erőből is seigítünk 1 hozzá. Első most az állatállomány. A juhászatun- kat is fejlesztjük, az idén 200 ürübáránnyal több van. s a 250-es anyaállományt is i 400- ra szeretnénk szaporítani. Lépésről lépésre Ezek az adatok ha néhol problémákról is tanúskodnak, a sásdi termelőszövetkezet fej- lődésénak biztos jelei. Egyelő­re nem a járás legjobb tsz-ei közé tartozik, de figyelemre­méltók az eredményei. Fiatal szövetkezet, 1960-ban alakult. Az első év végén alig tudott munkaegységenként 21 forin­tot osztani. A következő év­ben 25 forinttal zártak, az idei zárszámadáson pedig a szá­mítások szerint meglesz a har­minc forint. Bozsér Erzsébet Megyei svábbál Pécsett Ezerhétszáz részvevő — Két zenekar átszőtt reggelig Vendégek három megyéből Evek óta rendeznek Pécsett is kisebb jellegű farsangi svábbálokat Az elmúlt év­ben azonban a látogatottság olyan méreteket öltött, hogy a Mecsekalján rendelkezésre álló terem szűknek bizonyult- Felmerült tehát annak a gon­dolata, hogy nagyobb terem­ben kellene 1964-ben hasonló bált rendezni. Ezzel együtt természetesen szélesíteni le­hetne a bál kereteit, megyei szinten kellene megrendezni Az elhatározást és sokak ál­tal felvetett kérést tett kö­vette, és a Pécs városi Mű­velődési Ház, valamint a Pé­csi Rádió német szerkesztő­sége közös rendezésében sor került az első megyei sváb­bálra Pécsett a Tüzér utcá­ban. Már a bált megelőző héten számosán jelezték részvétéli szándékukat, úgy hogy a kez­deti aggályok, miszerint keve­sen látogatnak majd el Pécs­re, eleve alaptalanoknak bizo­nyultak. Ami pedig szomba­ton a koradélutáni órákban Fo*osza1dcör az Úttörőházban A B. m. Építőipari Váll. felvesz vizsgázott KAZÁNFŰTŐKET. (Nyugdíjas is lehet.) Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán. Rákóczi út 56. szám. meginduló emberáradatot Il­leti, nos minden várakozást felülmúlt. 4 órától kezdve este 11-ig megszakítás nélkül hosszú sorokban várakoztak a vendégek a pénztárnál. Há­rom megyéből érkeztek a vendégek. Kik vonaton, kik különjáratú MAVAUT autó­buszokkal, kik saját személy- gépkocsijukkal. Hét órakor a Himnusz hang­jaira, valamint dr. Wild Fri­gyesnek, a Magyarországi Né­met Dolgozók Demokratikus Szövetsége főtitkárának meg­nyitó szavaira felcsendült a zene, megkezdődött az év egyik legnagyobb bálja. A Komlói Egyesített Bányász Fúvószenekar, valamint a Het- vehelyi Községi Fúvószenekar felváltva megszakítás nélkül játszott 26-án reggel hétig. A mintegy 1700 résztvevő pe­dig szünet nélkül ropta a tán­cot, polkát, walzert és länd- lert­Kapinya László vezetésével 18 tagú felszolgáló gárda gon­doskodott a nagyszámú ven­dégsereg étellel és itallal való ellátásáról. Csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk munkájukról, mert a felszol­gálás a nagy tömegben nerp kis nehészségbe ütközött, ''int Kapinya László elmondta, a bál folyamán elfogyott 1200 liter bor, 1050 üveg sör, 300 liter folyó sör, 25 liter ége­tett szesz, 400 adag vacsora, 680 adag virsli és 170 üveg üdítő ital. Már 8 óra tájban elkelt a 600 ülőhely és a táncparket­ten a szó legszorosabb értel­mében szinte mozdulni sem lehetett. A hatalmas terem ■súfolásig megtelt. Pécs legnagyobb terme szűknek bizonyult. És ez az egyszerű tény maga is szem­lélteti, hogy helyes volt a ba­ranyai németség e jogos igé­nyének eleget tenni. Az anyagi siker mellett meggyő­ződésünk szerint jelentősebb volt az erkölcsi siker, és ta­lán joggal remélhetjük, hogy mindazok, akik szombaton fáradságot és anyagi áldoza­tokat nem kímélve Pécsre lá­togattak, jól érezték magu­kat. az első megyei svábbált kellemes emlékként fogiák még hosszú ideig emlegetni Talán egészen az elkövetkező bálig... (—eb—) Huszonhét ta-gja van az Uttörőház fotoszakkörének. A fiatal fotósok elsajátítják a fényképezés alapjait és az Ut­törőház életéről készítenek felvételeket és diafümeket. A pajtások hetenként talállcoznák a szakkör laboratóriumá­ban, ahol mindenki a saját felvételeit nagyítja. A HÉTSZÁZNEQYVENEDIK­B elehallgatok a lépcsőhöz csendjé­be. „Csendjébe?” Nemrég itt jár­tam, s a radiátorokat mázoló festőle- gény azt fütyülte, hogy „Midőn Havan­nában ...” — s a papíresáikót egészen a szemöldökére lökte. Akkor még ka­lapáltak is az emeleten, azt hiszem az ajtózárat szerelték, aztán overallos em­berek jöttek-mentek szerszámokkal, szá­jukban cigaretta lógott. Most meg a rádió bömböl, becsapódik egy előszo­ba-ajtó, gyerek nyafog vékony cérna­hangán. Jön egy asszony, szőke, bájos arcú. fekete ha'ásznadrágban. Színes műanyag szemetesvödröt hoz, kimegy a ház e'é és tétován körülnéz. Hova ön*se? Kint még fejtetőn áll a kör­nyék. Hatalmas árkok, fö’dhányások. az árkok fölött mtoiatűr „fahid”. azon lehet átjárni. KUKA-edény nincs, a szemetet k röpíti a földhányás o’dalára. Elfordulok a lépcsőház ab'akából. Ki lehet a h é t s z á z n e g y v ene- d i k ? Ennyi lakást húztak fel mú’it évben, az utolsókat, itt a bolgár-kert­ben. A beköltözés áthúzódott már erre az esztendőre. Dé'ben adták át a kul­csokat. egyetlen óra múlva megkezdő­dött a menet... Teherautók, lovasko­csik, kordék. motorkerékpárhoz kötött ta'tga. Kagylófotel, rozzant szék. er- nvős lámpa, fényes, világos szekrény, vödrök paplanok fazekak, könyvespol­cok, rádiók pöttyös labda és befóttes üvegek. Ezen a napon 21 fokot mutatott a hőmérő mínuszban és a lépcsőházban pá’1 nkaszag volt. Disznóö'éskor és köl­tözködéskor mindig érezni a kisüstit. — Miért nincs víz? Már kezdik?! i Ne csapkodja a kaput, kérem! Ezt most mondják. Kezdődik az élet az új bérházban. Tényleg elzárták s csapokat, mert valahol betört a viz. Egy asszony összecsapja a kezét: „Most mii esz a fürdéssel!” — égnek emeli szemét, az előszoba mélyéről e őrohanó gyerekek pedig vidám képpel állják körül az anyjukat: nem lesz fürdés... — Hogy micsoda zsúfi van a bolt­ban! A nylonhálóban kenyér, tejföl, csalá­di sör. zödsóg és rőtszakállú kókusz­dió. A boltban tényleg „zsúfi” van. Csoda? Egy esztendő alatt vagy ezer- ezerötszáz lélekkel nőtt Uj-Mecsekalja lakossága. Ebben az évben majd szin­tén. Ha nem többel! De a két fűszer­bolt falait nem lehet szétnyomni. A polcok, pultok, raktárak kapacitása ma­radt a régi. Az arányok eltolódtak. Ha a nap majd melegebben süt. fel­lazítja a fö’det. A dömperek, teherko­csik, szekerek vájta barázdák elernyed- nek s itt tűsarokban, fé’cipőben senki sem vá.That át az aszfaltos útiig, az pe­dig ide száz méter. De mit számít! A lakás a lényeg. Évekig vártak rá. Éve­kig számolták, kuporgatták a pénzt, hol több volt, hol kevesebb, néha hozzá kellett nyúlni, mert ez is kell, az is kell... De amikor az ember kezébe kapja a kulcsokat! Fö'megy a lépcsőn, pontosan odata’ál jövendő otthonának ajtajához, mert amikor még lépcsőház sem volt, csak fapalló, már akikor tud­ta: melyik az övé. Kattanik a zár, be­lép: műanvag padló, beépített szekrény az előszobában, a konyhában szintén, ott az erkély. Kilátás? A Mecsekre. Messze, apró kis házikók fehér fala viliéi • hegyoldalban: borpincék. Szép» S a radiátor! Igaz. lehetne melegebb is. Vagy így is megfelel? Kinek ho­gyan. Vége a szén hordásnak, haimuzás- nak, füstnek, kosznak — örökre. Csem- pés fürdőszoba gázboilerrel. Te jó ég! Küszöböt meg nem építettek? Ujjnyi rés a szobaajtó alatt. Az anyja... Egyszerre költöztek. — nem tudni, ki a hétszáznoiyvenedik ... Mínusz 21 fok volt és költöztek, szinte menekül­tek a régiből. És ha negyven fok lett volna? Akkor is. Otthagytak albérle­tet, társbérletet, szoba-konyhát, vizes falakat, korhadt padlókat Még egy kicsit idegenek. Legalábbis az első napon. Az előszobából kinyúlt egy kéz és megnyomta a csengőt és utána kitárja az ajtót — a Semmi előtt. De a lakó moso'ygott, mert lejátszhat- ta végre saját szép otthonában a vendégvárást. Este már egy lányt lát­tak a lépcsőház kapujában. Tupír feje volt Aki hazakisérte. sokáig bámult a lány után, amint ment föl az emelet­re. Aztán visszabaktatott a buszmeg­állóhoz. A randevú költségeihez ezen­túl hozzá kell csapni két egyforintost... Utána zömök, kucsmás férfi jött. az első lépcsőház előtt megállt. Kicsit re­kedten fcrákogott, fölnézett az ablakra, s a sárga függöny mellett egv asszony kukucskált kifele. „Jó hogy hazata­lálsz!” — kiáltott le a férfinak. Az élet — e pillanattól kezdve — ” a rendes és megszokott kerékvá­gásban zajlik tovább — ezúttal már panelfalak között. Szemközt a parla­gon némán áll a sötétben egy égre törő daru. Dermedt, mozdulatlan. Csak az idő enyhüljön és akkor a drótkötelek megfeszülnek és nem lesz megállás megint egy esztendeig... Bah F Parlagon heverő kincseink I. „Elfecséreljük a julitejel6* „Elfecséreljük a juhtejet!” —■ panaszkodott a zóki tsz üreg juhásza, s amit mon­dott, sajnos nemcsak Zókra nézve igaz. Megyénknek 110 juhtartó tsz-e van, s a 110 szövetke­zet csaknem 29 és fél ezer anyaállatot tart. A sok anya­juh évi 30 literes fejési át­laggal számolva, több mint 8800 hektoliter tejet adha­tott volna. Ezt persze csak feltételes módban mondhat­juk, mert megyénk termelő- szövetkezetei alig 458 hekto­liter Juhtejet értékesítettek az elmúlt évben, tizenkilenc­szer kevesebbet annál mint amennyit lehetett volna. A többi veszendőbe ment, mert nem fejték ki. Négymillió forint kidobott pénz m, hiszen a isz-ek alig 229 ezer forintot jöv<d imez- tek a juhtejből. holott csak­nem 4 millió 200 ezret nyer­hettek volna. Es ez csak a tsz-eket érinti, márpedig a kérdésnek népgazdasági vo­natkozása is van. a juhtej, illetve juhsajt ugyanis igen kelendő világszerte, sokkal kelendőbb a tehéntejnél és az abból készült sajtnál, úgy szólván nincs az a mennyi­ség, amit ne tudnánk belőle eladni. A veszendőbe ment kincs tehát értékes deviza- forrástól fosztja meg a nép­gazdaságot is. Ha a tsz-ek előzetes ter­veiből Ítélünk, nem sok jót várhatunk erre az évre sem. Igaz ugyan, hogy a kifejt juhtej mennyisége némileg ezer li'er főié emelkedik az ezer liter azonban még min­dig csak töredék a lehetősé­gekhez mérten. Nem is lehet más, hiszen több nagy juh­tartó tsz-ünk még egy gramm juhteiet sem akar kitelni, kfizöt'ük a püspök­laki, amelynek csaknem 1800, a szederként, hidasi és berkesdi. amelyeknek ke­vés híján 900 anyaállatuk van. Bogy Ib akkor a 400—500 anyaállatot tartó tsz-eknek, ha éppen a legnagyob juhtartók nem mutatnak nekik példát? Egyoldalú és lebecsült kizárólag a gyapjú és hús előállítására koncén rált üzemág szövetkezeteinknél a juhtenyésztés még ma is. A mezőgazdaságot irányító szakszerveknél sem kapott még olyan rangot, mint me: érdemelne. Erre utal az V hogy mindenféle szaktanfo­lyamot szervezünk már még kertészeti átvevő- és átadó­tanfolyamot is ahol a cso­magolás, szállítás technoló­giájára oktatjuk ki a h' li­gátokat, csak épp a juhte­nyésztő tanfolyam hiányzik. Ez még ma sincs, a tsz ek meg arra hivatkoznak, hogy nagy a hiány szakképzeli juhászokban. Több gondot kellene teváf az utánpótlásra fordítanunk, mint ezidáig tettük, s töre­kednünk kellene arra 's. hogy a tsz-ekben tapaszt 1- bató egyoldalú szemlélet megváltozzék. Mert nemcsak szakképzett juhászban van hiány, hanem az olyan s a\- embcrckben is, akik a juhte­nyésztést a ma-a megér lé­méit helyére állítják. Hogy mennyire Igv van éppen az említett zóki eset bi’on lt­ja: abban a tsz-ben szakkép­zett juhász volt. olyan ju­hász akinek még a nágyán Ja is birkákat őr-ött e^ész élete ben. és ntóir's- -em fej­ték ki az állatokat! A felsőmindszenti tsz sí-r ződést kötött a juhás-zal, hogy a kifejt tej értékének a felét kapja, hn nem hág”jé veszni az ér'ékes kincset Ugv vél ifik. hegv ez az út nemcsak Felsőmtodszerten járható, hanem sok más isi­ben is. Amig nines lobt meg" oldás, ez is eredményes, hi­szen a Jövedelem fele a tsz- né! marad, a tej pedig í néng37d-.s*o-h«7 kerül. « le hdőség nvfl'k a«ra 'o” ér tékes devizává alakuljon át

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom