Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-26 / 21. szám
19M. JANTÄR 26. ÜIAPLtf 3 Még egyszer a „Pozsgai-ügy'-ről Pozsgai Györgyinek hívják Mohácson azt az örökké vitat- - kozó, mindennel elégedetlen embert, akivel kapcsolatban tavaly- tavasszal kirobbant az Uj Barázda Termelőszövetkezet válsága. Szenvedélyes viták, újságcikkek tárgya volt ez akkoriban megyeszer te. míg aztán a megyei pártbizottság azzal tett pontot az ügy végére, hogy a mohácsi tsz vezetőit alaposan megbírálta és kommunista kötelességükké tette, hogy a válságot kirobbantó kisebb-nagyobb hibákat kijavítva folytassák tovább a bánom évvel, ezelőtt, — a tsz alakulásakor megkezdett — munkájukat. Pozsgai Gyöngy nem párttag, az ő ügyét a tsz intézőbizottsága, majd a közgyűlés vitatta meg, rqaguk a tsz-tagók marasztalták el összeférhetetlen, initrl- ku« magaftartásóért — és főleg azért.. mert trivomjá magát a közös munkából') Az élvonalban Háromnegyed év telt el azóta. és mindinkább beigazolódik. hogy a Pozsgaii-ügyből csak az egyik fél, a termelőszövetkezet vezetői — Józsa .Sándor, Vitek Pál, Ball János — vonták le a helyes és becsületes következtetéseket, ~ Pozsgai most sem okult a bíráló . szóból. Továbbira sem dolgozik a közösben, tehát voltaiképpen egyre inkább igazolja, hogy ha módszereikben nem is, de lényegében a tsz vezetőinek volt igazuk, amikor visszahívták a brigádvezetői funkciójából és nyilvánosan megbírálták.. hanyagságáért 1963. március 23-án írtam erről az ügyről. Azóta többször is . jártam Mohácson, folyamatosan figyelemmel kísértem az Uj Barázda Tsz uiunlráját, gondjait- és kétségkívül gyors, örvendetes fejlődését. Igv jutottam el csütörtökön megtartott év végi zárszámadó közgyűlésükre is, ahol aztán minden kétséget kizárva meggyőződhettem a nagyszerű tényről: a mohácsiak termelőszövetkezete felzárkózott az élvonalba. Jól, fesve*mezetten, egészen szép eredményekkel gazdálkodnak, egyetértésben, szorgalmasan dolgoznak. Jól keresnek, jól élnek, elégedettek a helyzetükkel-- és szeretik vezetőiket. Nem mondhatnám, hegyennek csupán anyagi, jövedelmezőség: okai vannak. Igaz ugyan, hogy 1961-ben még húsz forintot sem ért egy munkaegység, de a vihar mégiscsak tavaly tört ki, amikor mér a hatvamkettes év 36 fore. Ha biztosított a munkaegység értéke, ha a jobb munkáért prémium jár, ha folyamatosan minden hónap tizedikén kifizetik a 16 forintos munkaegység-előleget — ők már .fizetésnek mondják —, akkor a munka is jobban megy. Mégsem hiszem, hogy csak ezek javítottak a hangulaton! Omacht elvtárs, a pártszervezet titkára mindezeken túl abban láitja az ugrásszerű fejlődés okát, hogy a szövetkezetben kiteljesedett a demokrácia, megjavult a vezetők és a tagság kapcsolata. Józsa, Báli, Vitelt elvtársiak, a brigádvezetők. lassanként ^megtanulják a vezetés Mohácson is megfelelő módját. Határoaot- tók, de nem türelmetlenek. Fegyelmet tartanak, de nem idegesek. Érvényre juttatják a centrális vezetést, de van érzékük a tagság jó javaslatainak megértésére is. A tagok viszont egyre nagyobb arányban részt vesznek a közös munkában. Még az idősebb tsz-tagok is tömegesen munkát leérnek, sőt van köztük, aki a fiatalokkal vetekszik. Nagy János kovács például 547 munkaegységet ért el az elmúlt évben) Sáfár némi a legeredményesebben dolgozó állatgondozó. Az „ütőerő" És ha már az asszonyokról esik szó, ilyen lelkes asszony- társulatot. mint amilyennel ebben a szövetkezetben, ezen a közgyűlésen találkoztam, még nemigen láttam. Szigetvári Sándorné — a tsz Maris nénije — nehezen birkózott ugyan meg a miíkrofoinlázzal, de amikor kijelentette, hogy jövőre ötvem forintos munkaegységet szeretne kapni, olyan viharos taps tört ki, hogy győz tűk á végét kivárni Kollár Istvánná egyenesen kijelentette: ,,A vezetőségnek tudomásul kell venni, hogy ebben a szövetkezetben mi, asszonyok vagyunk az ütőerő. Bízzanak meg jobban bennünk, bízzanak többet ránk! Mi most fiatalon akarunk többet dolgozni, hogy később, öreg korunkban gond nélkül élhessünk!” Nemcsak a közgyűlés — ahol a megjelentek nagyobb része tényleg asszony volt •—, de a tsz egész évi mérlege is az asszonyok jó munkáját dicséri, Elsősorban nekik köszönhető, hogy a kukorica soha sem gazosodéit el. A 131 Kh-as kertészet 1 700 000 forintot erednténvisaetí. Áruértékesítési tervüket 13 millió 352 ezer forintra .hozták”. Eladtak 7951 mázsa kenyérgabonát, 707 mázsa takarmánygabonát, 93 hízott marhát. 1775 hízott sertést, 76 mázsa baromfit, 4700 hektoliter tejet Józsa elvtárs természetesen a férfiakat, traktorosokat, fo- ; gaíosokat — sok mást ia meg- I dicsért beszámolójában, de ne- j kém ismételten csak az a véle- ! ményem, hogy a siker fő fcé- j nyezője az asszonyok jó mun- I kája volt Nem csodálom, hogy Bőrös I Mihály kertészeti dolgozó bí- I rálatára válaszolva, Józsa elv- j társ majdnem hogy ígéretet tett egy igazi autóbusz beszer- I zésére. Ezzel az asszonyok szállítását valóban kedvező, emberséges körülmények között tudják a jövőben megoldani Az sem csoda, hogy Vincze Lajosné, a járási nő- | tanács elnökének valósággal j mentegetőznie kellett amiatt, ! hogy csak 31 oklevelet tu-1 dott ezúttal kiosztani, mert j sokkal többen, ötször annyian ] is megérdemelnék az asszo- | nyolc közül. Előbb a vezetés ..Mohácson is megfelelő módját” említet- j tem. Nem véletlenül fogai-1 máztam így. mert ebben a j több nemzetiségű, nem minden tekintetben haladó hagyományokkal, intrikákkal terhelt városban bizony sokkal több oldalról kell megvizsgálni egy-egy döntést; pontosabban ki kell számolni, hogy mi 1 hogyan hat. Ognj’enovics Mi- | Ián elvtárs, a Magyarországi j Délszlávok Demokratikus Sző- | felségének főtitkára igen nagy | eredménynek értékelte felszó- | lalásában, hogy a szövetkezet délszláv, német, magyar ajkú lakosai között teljes az egység. Mohácson nincs már Pozsgai* ügy A mohácsi Uj Barázdában tehát jól zárták az idei évet. Büszkén és boldogan hallgathatták Novios János elvtárs, a megyei pártbizottság titkárának elismerő szavait, aki a j megyei pártbizottság és a ta- ! nács vb nevében gratulált az I elmúlt év szép eredményeiért. Remélem, megbocsátják ezek í után, , hogy bár a címben a : Pozsgai-ügyre utaltam, volta- I leéppen mégsem arról írtam. 1 Hogy miért nem? i Egyszerűen azért, mert ma í már Mohácson nincs Pozsgai- i j ügy,.s Vasvári Ferenc 1 Idén is termesztünk zöldséget A termelőszövetkezetekben a zárszámadásokkal párhuzamosan elkészülnek az évi tervek s a múlt évi tapasztalatok alapján meghatározzák, miből mennyit termesszenek. Megkérdeztünk néhány termelőszövetkezetet, mekkora területen kertészkednek az idén, vajon milyennek is ígérkezik az 1964r-es év zöldségel&átása. BAKÓ MÁTYÁS, a szederkényi termelőszövetkezet elnöke: — A múlt évihez hasonlóan az idén is ötven holdon termesztünk kertészeti növényeket, 15 hold paprikát, 15 hold paradicsomot, 10 hold káposztát, a többin pedig salátát, vegyeszöldséget. Primőrünk is lesz, előreláthatólag márciusban forgalomba hozzuk a két hollandi ágy paprika, paradicsomot. A kertészetben öntözéssel gazdálkodunk, s tavaly is elértük a tervezett 800 000 forint jövedelmet. Az idén az öntözőberendezést villamosítjuk, s jövőre növeljük a kertészetet. VARGA JÁNOS tsz-elnök, Felsöszentmárton: — Nagy területet öntözünk, összesen 1000 holdat, s ebből az idén ismét 170 holdon kertészkedünk. A kertészet tavaly 2,4 millió forintot jövedelmezett, . tíz százalékkal többet a tervezettnél- Több is lehetett volna, ha az árak alakulását jobban kifogjuk. Az idén 40 holdon paprikát, 20-on uborkát, azonkívül káposztát, paradicsomot, és több zöldségfélét is termesztünk, hosszú lenne itt most.felsorolni. A tavalyi bevételhez hasonlóan tervezünk termésátlagban és pénzben is. LÖRINCZ JÁNOS, a. csertői termelőszövetkezet elnöke: — A kertészetünk a múlt évben a tervezettnél 50 000 forinttal többet jövedelmezett. A vártnál holdanként átlag 30 mázsával nagyobb termést értünk el. Ez az eredmény részben az új ültetőgép helyes használatának is köszönhető. Az idén ismét 45 holdon termesztünk kertészeti növényeket, 10 hold paprikát, 15 paradicsomot, 5 uborkát, 5 petrezselymet és 10 hold új burgonyát. A bevételi tervet 500 000 forintra növeltük, s reméljük sikerül is teljesíteni. Fejlesztési terv? Ha egyesült tsz leszünk, 150 holdon kertészkedünk, addig is azonban a jövő évben legalább 10—15 holddal növeljük a kertészeMODELLEZŐK A modellező szálakor egyike az Uttörőház legnépesebb szakköreinek. Közel hatvan tagja rendszeresen látogatja a műhelyt, ahol különböző hajó- és repülőgóp-modelleket készítenek az úttörők. i tét. Jó lehetőségünk van az I öntözésre, az Almás patak vi- ! zét esőztető módszerrel visz- I szűk a növényekre. TURŰS SÁNDOR, H beremendi tsz főagronömusa; í — Tavaly 50 holdon ter- ; mesztettünk szántóföldi zöld- S séget, és 20—22 holdon újbur- j gonyát. A bevételi tervünk 340 000 forint volt, de csak ! 560 ezerre sikerült teljesíteni. I Az idén 29 holdon terrnesz- : tünk kertészeti növényeket, I mert ezt a területet gazdasá- ! gosabban öntözhetjük, belterjesebben gazdálkodhatunk. Primőrárut is termesztünk, korai paradicsomot 6 holdon, zöldborsót három holdon, korai káposztát és újburgonyát I ugyancsak 3—3 holdon. Egye- I lőre nem növeljük a terüle- I tét, hanem ezen a 29 holdon j szeretnénk jó eredményeket ! elérni. LÁNG BÉLA, * rZengOaljai Állam! Gazdaság íóagrouómuna: * — Gazdaságunk négy éve foglalkozik kertészettel. Tavaly 120 holdon termesztettünk zöldségféléket, ebből 80 I holdat öntöztünk. Hogy pon- I íosan, mennyi volt a nyeresé- j günk. még nem tudom meg- ! mondani, most készül a mér- í leg, de annyi biztos, hogy el- I értük a tervezettet. Az idén j az öntözhető 80 holdon kertészkedünk, 20 hold paprikát, 30 hold paradicsomot, azonkívül sárgarépát, zöldbabot, karfiolt termesztünk, hogy csak a főbbeket említsem. Tavaly a termés 30 százalékát exportáltuk, s előreláthatólag az idén is ennyit küldünk a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, a Német Demokratikus és a Német Szövetségi Köztársaságba Üjabb tsz-ek ejarvesültek Az elmúlt napokban tööp termeKíszövebkezet határozott úgy. hogy. egyesül más termelőszövetkezettel. A ináriaké- méndi termelőszövetkezet a szederkényihez csatlakozott, a kátolyi nagy csalódba a ké- kesdiek kérték felvételüket, a pécsváradiak a nagypaé'. iákkal. az apétvarasdiai£ka3, a lováiszhetónyiokkel és a zen- gővárkonyiakkal egyesültek. Ugyancsak kimondták a nagyfcozárialk, a bogádiafc és a^ romonyaiafe is, hogy ezentúl egy nagyobb csaüádoé alkatnak. A szentlőrinci tsz-hez a kacsétól, az újpetreihez pedig a petardd -és a kiskassai teratelőszövetkezst esatíako- zotórintos". tehát nem is alacsony munkaegységét, a - szövetkezet már javuló tendenciáikat mutató gazdálkodósát, vezetését kellett megvitatni és jóvá- h vívni.-A munkaegység értéke idén természetesen sóikkal magasabb. ..Simán” 38 formt, de ha hozzáadjuk a prémium egy munkaegységre jutó 3,6 forintját és a földjáradék .4,23 forintos hányadát, akkor a munkaegység tényleges érté- '~a 45.3 forint. Kihez hozzá- ">n természetesen a háztáji texdaság jövedelme is. Egy ' l gozó tag Mohácsom 14 800 forintot- keresett, átlagosan. Ez munkaórára átszámítva • jelenti, hogy pl. a fcrafcto- •• '<sok 8, a gyalogmunkások. """aíosok 7, az asszonyok 6— torintot keresnek óránként, Míg ez már az ipari özeikben sem valami megvert ;lő órabér. ügyelem, jó hangulat Mohácsán János feleségével '-vütt 65 ezer forintot keretit az elmúlt évben — igaz, ■ -.<rv kettőiük munkaegysége ■ meghaladta az 1500-at. Kőris Mótvás egymaga 37 ezer ■intőt kapott Ez akkor is krntélves összeg, ha 723 mun ’-•"vséget kellett érte dolgoz5 avuló jövedelem feltét- ’ •’ kedvező hatással volt a * gságra. a rnunkafegyelemA Mecsek ölében fekvő város olyan csendes hajnali három órakor, mint a kisgyermek, ha alszik. Csak néha, nagyritkán szólal meg a vasútállomás felől a „városi b aider’ hangszórója: „Balra a hatoson szerelvény tolat’'... Gál István fekete sofőrbun- dában ilyenkor érkezik a íef lepne a „csillaggarázsba”. A fátyolos ködben fehéren szikrázik minden. A csene- vész fák az árok partján, á bódé teteje, a házak falai, a kerítés szöges rózsái, de még a kocsi is. Gál „átveszi” a szabad égtől a Csepel bódést, ,az YA 17-35-öst és nyitja az ajtót. A kilincs ragad. Felemelné a motorház tetejét, mintha ráhegesztették volna. Mínusz 21 fokot mutat a hőmérő. Gál megnézi az olajat, vizet tölt a hűtőbe, megvizsgálja a lámpákat, a féket, s beül. Akár a hóba ült volna... Aztán felhőgeü a motort és megáll a Sütőipari Vállalat előtt. A kenyeret hordja minden reggel. Szabó Vendel, és Löki.László ötkor érkezik. — Tíz éve melózom itt, de ilyen hideg reggel még nem volt — szól ót Szabó a társának és a négy tonnás ZIL-be bújik. — Megfázott az IVÁN — kiált vissza Lóid és előveszi a kurblit. A' téli'kabát lekerül róla. de így is kiveri homlokát a víz. A gara« tetejét nézi. A CSILLAGGARÁZSTÓL AZ ORSZÁGÚIG amely sötét és apró mécsesként pislákolnak rajta a csillagok. — Tizenkilenc község Sely- lye körül — mondja Szabó kezében vödörrel. — Tizennégy óra. _ — Nekem Szajk—Kaposvár, s úgy haza — válaszolja Lóid. Elindulnak. Az országúton már arra gondolnak mind a ketten, hogy az asszony jól öltözteti-« fel a gyereket. Hideg van, meg ne fázzon. A ZIL vagy sofőr néven az IVÁN ilyenkor már meleg, kényelmes fészek. De szunyó- kálásra is, csábít. Pedig azt nem szabad, mert az út korcsolyapálya. Füst István, az YB 52-15-öst „abrakolja”. A MÁV háztól házig szolgálatát látja eL Az állomáson rakodik liajnalban: gyere! vSzánikót, kesztyűbélést, vasárut vagy hordókat, ami jön. Az áru is hideg, mintha jéghegyről gurítottál: volna le. De ez a gépkocsivezető élete. Kemény, fárasztó, nem ritkán izgalmas munka. Most mind a négyen, itt ülnél: a 12. számú ÄKÜV egyik meleg helyiségében. Arról faggatom őket, kinek mi volt a télen a legnehezebb fuvarja, mikor kellett szorítani a volánt vagy a lapátot? — December 16-án Mágocs- ra mentem reggel négy órakor — kezdi Szabó Vendel — Árpád tetőig még valahogyan csak feljutottam. Utána? Ügy járt alattam, a kocsi, mint egy hátasló. Az árokban jobbról, balról autók. Személy, teher... Az első kemény, téli nap volt. Jégpáncél az országút... Haza alkarok érni — mondtam magamban — haza, épségben, egészségben. „Vendel, nem haj tasz, csak egyenesben!” Jajgatott a motor, de ő n-em tudja, miért van ez. Érte is, nem. igaz? Kilenc órakor értem Mágocsra. Egyszer meg a kettes szervizből jött ki a kocsim. Rosszul állítottál: be a kéziféket. No gyerünk a kocsi alá a hóban . .. Aztán néha piszkálják az embert a fuvaroztatók: ugyan hol volt ilyen sokáig? — Engem a féleségem, mindig megvár — mosolyog Löki, — mert csak tavaly március óta kocsizom. Aggódik, félt, nincs-e valami bajom. De ilyenkor télen, ki tudja kiszámítani, meddig tart egy fuvar? Tizenhetedikén mentem abban a nagy hóban még múlt hónapban. Elakadtam. Az egyik tsz párttitkára küldött ki értem egy traktort. De az se bírt kihúzni. Ha nem jön az Ördög Miska a kocsijával, még most is bent vágyói:. Sásd és Oroszló között még egy mentőkocsit is ki kellett rángatnom. Délután fél háromkor indultam el és fél tízkor értem Kaposvárra, Gálra nézünk valamennyien, most ő, a beszédsoros. — Én országúira ritkán megyek, mert a kenyeret itt hordom a városban. Mégis, ha fel kell menni nyirkos, ködös időben, síkos úton a Tettyére vagy a Vak Bottyán utcán, azon a meredeken, bizony úgy szorítom a kormányt, alig tudom elengedni. Hiába, nagy a kocsi, súlya van ... — Súlya? — kérdi önmagától Füst István — egyszer én az Ivánnal a Zsigmomd utcában jártam úgy, fékezek, nem fog, csal: megy a nagy test... Nem tudom, élt-e már át valaki ilyet? Hogy az milyen érzés, amikor az ember nem látja az út végét?! Nem tudtam másképpen megoldani, mint a járdaszegélynek vezettem az Ivánt. Igen ám, de a villanyoszlopok beljebb álltak, ki kellett kerülni őket. Kikerültem, jnegtóhtít: nssjätafc; $ . - - --------— «avu—.k víz lett a homlokom. összenéznék és bólántanak. Igen, a kocsizás, ilyenkor télen, egész embert kíván. — De miért csinálják — kér dezern, — sok pénz van benne? Legyintenek, tiltakoznak. — Pénz. persze, pénz is van benne, de nem azért. Nehezen gyújtódnak be a „motorok”. — Nemcsak tó! van — mondja^ Szabó. — Nemcsa.: tél. nyár is. Megy az ember az országúton, körülötte zöld minden. Itt egy kis ház, amott egy tó vagy rét. Emberek jönnél: az áruért, leszedik. Ez is mond_ valamit, az is. Idegenek. Életemben még nem lát- tam őket. Frissek... Szóval, az Ivánon nincs főnök, egyedül van az ember, s úgye ha szépen is furikázik a kocsival... — így van — hagyja helyben Lóki is. — A kocsi, ha szépen megy. & nincs vele haj. meg meleg is van, nem az a nagy meleg, hanem, amikor kellerr.es... és új faluk és városok... Egy cigarettát még elszívunk.. aztán mennek. meri várja őket a szolgálni, ki északra, ki délre, ki ke -c a végtelen országutakra. ahol most fúj a szél és kergeti söprűjével a bószemeket • ‘ Sz&ts löMnsai. k
