Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-19 / 15. szám

ARANWIRAG Huszka Jenő nagyoperettjének bemutatója Az ősbemutatókra emlékeztető (eüakaMttebb hangulat és forró siker jegyében zajlott le a Pécsi Nem­zeti Színház péntek esti operettbemutatója. Bár az Arany­virág című Husz/ca-nagyopere11 igazi ősbemutatója kereken hatvan esztendővel ezelőtt, 1903 novemberében volt, az ak­kor újonnan épült Király Színházban, mégis, amit a közön­ség most, 1964 januárjában a Pécsi Nemzeti Színház szín­padán láthatott, vetekszik az ősbemutatóval. Az Aranyvirág Martos Ferenc által írott, az 1903-as ízlésnek megfelelő lib­rettója ugyanis az 1964-ben élő emberek igényét sem érzel­mileg, sem humor szempontjából már nem elégíti ki. Ezért volt szükség arra, hogy új libretto készüljön az immár ma­radandó értékűnek számitó Huszíca-melódiákhoz. Orbók Endre és Kárpáthy Gyula, a két szövegkönyvíró, a nápolyi hajóslegénynek, Bepponak és a korzón virágait áruló Arany virágnak, valamint a milliomos jegyespárnak, Ellennek és Harryvak meglehetősen vérszegény szerelmi története és a két leány szerepcseréjéből adódó konfliktusa köré egészséges humorú gengszter-történetet kanyarított. A Nápoly környékén ma is fellelhető maffia magas vált­ságdíjra számítva a milliomos pár elrablását tervezi. A Habsburg trónkövetelő és „díszes” kísérete álarcában szerv vezkedő maffia tagjai és az ugyancsak álruhás detektívek küzdelme jól pergő cselekményt, épkézláb dialógusokat, az operettsablon határain belül is hihető szituációkat eredmé­nyezett. A már oly sokszor félresikerült átdolgozásokkal el­lentétben ezúttal éppen abban látjuk az új librettó értékeit, hogv mellőzd a túlzott, épp ezért gyakran erőltetett aktua­lizálást, és ha nem is emelkedik túlságosan az átlag fölé, kellemes szórakozást nyújt. A jó szórakozásért hálás közön­ség lelkes tapsa a pécsi előadáson is bőven jutalmazta a szövegírókat, és az előadókat. Ugyanis parádés kiállítású, friss ritmussal rendezett, zeneileg színvonalas előadást kaptunk, ami elsősorban Hor­váth Zoltán rendező és Kardos György karmester érdeme. Azzal kerülték el az ilyen esetekben fenyegető buktatókat, hogy sikerült megteremteniök az előadás stfLusegységét. Nem csináltak jazzopenettet, sem az operett paródiáját, nem kandikáltak a musical felé: mertek egyszerűen és komolyan operettet játszani. Horváth Zoltán rendezői képességeiről operarendezései során már meggyőződhettünk. Ezúttal a könnyű műfajban való jártasságát is bebizonyította. Amit az új libretto meghagyott az eredeti szövegkönyvből, a két szere’mespár körüli bonyodalmakból, az értékének megfe­lelő hangsúlyt kapott, a szentimentális,, érzelgős jelenetek tompítása csak előnyére vált az előadásnak. Főleg a szö­vegkönyv humoros oldalát kidomborító rendezése a mai közönség igényének pontos ismeretéről tett tanúságot. Az operetteknél létfontosságú látványosság különösen a III. felvonás kavargó, színpompás fináléjában érte el csúcspont­ját Elképzelései realizálódásához jó segítőtársakat kapott a dél-olasz környezetnek megfelelő, harsányabb színekkel dolgozó Vata Emil díszlettervezőben, Gombár Judit jelmez- tervezőben és Léka László maszkmesterben. A gyökeres átdolgozás, az új szerepek — így elsősorban a szubrett-táncoskomikus pár beállítása — jelentős zenei változtatást is követelt. Bár szívesebben vesszük, ha egy operettben az eredetileg belekomponált zenedarabokat hall­juk csak, (és talán helyesebb volna ezt az utat járni, olyan műveket keresve, melyek zenéje ezt lehetővé teszi), ezúttal ázt is hajlandók voltunk megbocsátaná a siker érdekében, hogy váratlanul olyan betétszámok is felcsendültek, melye­ket a Lili bárónő, a Mária főhadnagy és más Huszka-ope­rettekből ismerünk. A rendezésnek sikerült ugyanis meg­teremtenie a szöveg és a zene egységét, az új betétszámok is értelmet kaptak az adott szituáción belül, (még azt is megtudták magyarázni, hogy miért énekeinek Nápolyban a maffia tagjai a délibábos Hortobágyról!) Klilon említést érdemeinek az egyes finálék. Na­gyon indokolt húzásokkal ezeket sikerült a maii fül szá­mára is elfogadhatóvá, érdekessé tenni. Az inkább melo­drámaszerű megoldások következtében csak indokoltan éne­keltek a szereplők, ezzel elkerülték a könnyen komikussá váló, operaparódiává süllyedő szituációkat. Ebben a mun­kában jelentős részt vállalt a bemutatót dirigáló Kardos György. Zeneileg igényesen dolgozta ki az előadást, úgy­hogy a premier a Pauíusz-operettbemutatók emlékezetes sikereit idézte. Derekas munkát végzett Dőry Miklós is a szépen, létszámához képesít tömören hangzó kórussal. Az előadás két primadonnája Pataky Ottilia és a ven­dégként fellépő Károlyi Stefi volt. Pataky Ottilia elhitető játékával, jó mozgású táncaival, különösen a magas regisz­terekben szépen csengő hangjával illúziót keltő Aranyvirág volt. Alakításában bizonyos modorosság jelei mutatkoznak, amit érdemes volna levetnie. Fokozottabb mértékben je­lentkezik ez Mester Istvánnál. Kétségtelenül előnyös fejlő­désnek indult, Beppója temperamentumos, szenvedélyes hajóslegény, de egy kicsit túlságosan is az. Épp ezáltal válik operettfigurává. Játékában, és énekstílusában nagyobb ön­fegyelemre lenne szüksége. Kellemes meglepetést és őszinte sikert aratott Károlyi Stefi operettben szokatlan, Ellen dalában a magas f-et is tisztán kiéneklő koloratur-szoprón- jával. Csányi János férfias zengésű tenorja, higgadt játék­modora jól kapcsolódott a szerephez. Remek figurát alakí­tott Pataky Erzsi. Régen láttuk ilyen nekivaió, bő humorú, ugyanakkor jelentős színészi jellemformáló igényt is tá­masztó szerepben. A szubrett-táncoskomikus pár: Péter Gizi és ifj. Latabár Kálmán mértéktartó ízléssel oldotta meg hálás feladatát, és aratta ezúttal is a legnagyobb sikert De egyaránt részese volt a sikernek Cserényi Béla, Szalma Lajos és Papp István, valamint a maffia többi tagja: Sze­rencsi Hugó, Baranyi László, Kutas Béla és Monori Ferenc. A szerepadta lehetőségeken belül is sikerrel igyekeztek az operettsablonból kitörve bizonyos egyéni színekkel gazda­gítani alakításukat. Bázsa Éva és Eck Imre táncai ötletesek voltaic, különösen a szólótáncok. A kislétszámú, gyér erejű tánckar ezúttal sem állott hivatása magaslatán. Az Arany viril g q kellemes szórakozást kereső szín­házlátogatók körében nagy sikerre tarthat számot r Mozaikok a pécsi magyar szinészet történetéből TÁRSADALMUNKBAN X magyar színjátszás kialaku­lása nagyon nehezen bonta­kozott ki. Kifejlődését akadá­lyozta az egyház tekintélyén alapuló vallási erkölcs és a német kultúra terjeszkedése hazánkban. Kialakulóban levő zsenge színjátszásunk szoro­san összefüggött a nemzeti re­form, a nemzeti öntudat ki­alakulásával. Keletkezésétől kezdve nagy nemzeti felada­tok megoldásának szolgála­tában állott. Sokat tett a nem­zeti öntudat emelése, a ma­gyar nyelv fejlesztése terén, fejlődésünknek abban a sza­káiban, amikor a magyar nyelv megteremtése minduntalan akadályokba ütközött a né­met nyelvvel szemben. A magyar nyelv fejlesztése eb­ben az időben nem jelentett mást, mint nemzeti függet­lenségünk harcát. Haladé gondolkodóink tudták jól hogy a magyar nyelv fejlesz­tésének, ápolásának egyik elő­mozdítója éppen nemzeti színjátszásunk és a drámai műfaj megteremtése volt. A magyar Thália igazi hősei azok az egyszerű színészei! voltak, akik a magyar nyelv és a hazaszeretet oltárán ál­doztak. ök hirdették a nemze­ti felemelkedés útját és kéz­ről kézre adták nemzeti mű­veltségünk fáklyáját. Pécsett már a XVIII. szá­zad második felében talál­kozunk német társulatokkal Az első magyar színtársulai csak jóval később, 1818. ta vaszán jelent meg. Ebben a időben Pécs még erősen né metajkú város volt, s így i német színtársulatok mái meglehetősen otthonosak vol­tak városunkban. Többször el< fordult, hogy a magyar é német színtársulatok egy időben játszottak. Ez a körül mény azt is mutatja, hog; hosszú éveken át a magya A Városi Színház 1840-ben Makay Ida Odijjseiu és német szinészet szépen meg fért egymás mellett. Egymás közötti versengésre csak a szabadságharc utáni időkben került sor, amikor a magyar szinészet térhódítása egyre erősebb lett. Az első magyar társulat a „Székesfehérvári Nemzeti Színjátszó Társaság'’ volt, amely 1818 tavaszán a pécsi származású Balogh István vezetésével jelent meg. Társasága kis létszámból állt, műsoruk megválasztásánál a közönség ízlését nem nagyon Vették figyélembe. A társulat tavasztól késő őszig játszott városunkban. i Előadásuk közül emtttfwe 1828-ig itt játszott még vá­rosunkban az „Erdélyi Nem­zeti Színjátszó Társaság és Pály Elek jól szervezett tár­sulata, majd a Magyar Nem­zeti Színjátszó Társaság Tóth István vezetésével. 1828-tól évekig többnyire német tár­sulatok keresték fel a pécsi közönséget. Az első magyar színtársulat megjelenésekor nem volt Pé­csett állandó színház. A társu­latok különböző helyeken ját­szottak, így nagyon sokáig, az állandó városi színház fel­építéséig (1840) a Jókai-téri Elefántot ház” termében. Itt Nem akkor voltál te hős, regés görög hogy vakmerőén meggyaláztad Neptuni s hallgattad Kassandra átkát rezzenetlen s nem midőn a szörnyű óriásnak szemet elvetted. S nem azon az esten hogy embersziwel, emberértclemmel engedted át a halhatatlanoknak örök gyötrelmét esendő valódon* S csak bátor voltál Kirkct kényszerítvén. ember gyalázó varázstól feloldjon tiszta hősöket. Példát akkor adtál mindünknek, akik eljöttünk utánad, mikor múlandóságod meg nem adtad a márványarcú Halhatatlanságnak hiába hitt az istennő szerelme a holtak kínját is hiába láttad tudtad: a létünk formája halál és minden fény csak tükre minden árnynak Ember maradni tenger s ég között, törvénnyé tetted. Es hogy IthakáJiak elindultál, a homlokod fölött a napkoronggal együtt tündökölt föl az útunk-értő győzelmes alázat A Versbaráfok korének klubestje A Versbarátok Köre, amely Pécsett működik, az alkotók és olyasók közötti , szorosabb kapcsolat kialakítása céljá­val keletkezett. A költők szá­mára segítséget nyújt az ol­vasókkal való gyakoribb, el­mélyültebb találkozásra, az olvasók számára pedig meg­könnyíti, hogy állandó közel­ségből figyelhessék költészie- tünk legfrissebb eredményeit és problémáit. Ezt a kedvez­mények is szolgálják, ame­lyek a Versbarátok Körének minden tagját érintik. Köte­lezettség csupán annyi, hogy a tagok évente legalább 120 forint értékű verseskötetet vásároljanak a könyvesboltok­ban, ezzel szemben évente egy egy reprezentatív tartalmú és kiállítású, számozott és dedi­kált ajándékkönyvet kapnak, 15 százalékos kedvezménnyel vásárolhatnak régebben meg­jelent verseskönyveket, elő­vásárlási jogot nyernek a nagyobb érdeklődésre számot tartó, hamar elfogyó re, kedvezményesei; iátugai- hatják az irodalmi színpadol; előadásait és más rendezvé­nyeket. Ezúttal gazdag program: klubestet rendez a Magy:. v írók Könyvesboltjával együtt a Versbarátok Köre. %Ladányi Mihály, Nyerges András, Pilinszky János lesznek a est vendégei, akik saját mü­veikből olvasnak fel.’ A Vá­rosi Könyvtár Irodalmi Szín­padának tagjai ezután Bed - Anna, Csoóri Sándor, Deméh.i Ottó, Galambosi László, Ge­rat Gábor, Győré Imre, Há- György, Illyés Gyula, Kassá: Lajos, Makay Ida, Meze András, Pákolitz István, D József, Simor András, Tímár György, Váczi Mihály, Weö­res Sándor verseiből adnak elő. A Klubestet január 27-én, hétfőn este 7 órakor tartják a Városi Művelődési Házban. néltó: A néma menyasszony Botcsinálta doktor, Hétfeje sárkány, és a Bakonyi tolva i ok. Balogh István fellépésétő tezdve majdnem minden év sen játszott Pécsett magya ársulat. Habár egyik-mási-1 ársulát itt-ta-rtózkodása csal tiszavirág-életű volt. Mé; ebben az évben a nagyvárad társaság egyik töredéke látó ’atta meg városunkat Kilé nyi Dávid vezetésével, akine-1 iól összetoborozott társulat; gazdag műsort szolgál tatvi .Alföldi Nemzeti Színjátszi Táraság” néven játszott. 1820-ban újra a „Székesfe hér vári Nemzeti Színjátszó Társaság kereste fel városun kát. Ez a társulat 1828-ig töbi ízben visszatért, s előadásai val nem egy esetben felejt hét etlen estet szerzett a pé csieknek. A pécsi közönséi sem volt hálátlan a vándor színtársulatokkal szem bor Előadásaikat sűrűn látogattE Ebben a társulatban szerepel Déryné, (Széppataky Rózc is. Műsoruk változatos volt, bemutatott darabok közöl vígjáték, bohózat, illetve da los. /tnokps színim n szpnpnpl maijuK hazai színjátszásunk kimagasló alakjait: Dérynét Kántorvét, Megyeri Károlyt és Lendvay Mártont is. Lendvay játéka nagyon tet­szett a közönségnek, de fő­ként az ifjúságnak. A VÄROSI színházat 1846— 17-ben vette először bérbe magyar társulat. Ez a szín társulat 40 főből állott, a ze­nekar pedig 16 személyből vezetését Havi Mihály és Sza bó József társigazgatók lát­ták el. Szín idejük november­től—márciusig tartott. Műso rukban most már nem a né met színdarabok magyar for­dításai az irányadók, mint pl a Norma, vagy a Notredáme toronyőr magyar fordítása Legnagyobb része eredeti ma yar mirooi aiw. iiyenexi Szigligeti Ede: A rab, Gaál ózsef: Peleskei nótárius, lunkácsi János: Garabonciás '.iák című alkotások. Ettől ;ezdve a pécsi színpadon több lyire magyar szerzők műves­ei találkozunk. A Garabon- iás diák csak egy kezdeti lé­lés volt a kialakuló magyar nűsorokban, viszont a Peles- sei nótárius már haladottabb [ondolatokat tartalmaz, men pécsi színpadon ekkor ,;e- enik meg először a magyar áj ábrázolása, a magyar pusz- a világa, s itt hangzik te. gazán az első magyar dal; ,Hortobágyi pusztán fű a zél...” Ezeknek a magyar latoknak 1848. előtt feltétje­iül megvolt a paMtikai jelen őségé is. Mondanivalójuk nen ■gyszer egy egész magyar tár­sadalmi problematikát rejtek nagába, társadalmi el- íyomás, börtönzés, stb. ”ü önösen a 40-es években, arm- cor a nemzeti erők növekedő­ével megnő a társadalmi fé- izültség is. A cenzúra egyn- :evésbé tudja visszaszorítani i haladó erőket. A társadalmi izervezkedés formái iroda- om, színházépítés, színügy, :gyre inkább politikai tarts ómmal telítődnek meg. A Jécsi magyar színészet ezek­nek nemcsak tükrözője, ha­nem előkészítője is volt. Részt /ett a nemzeti feladatok meg­oldásában. Pál; Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom