Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-31 / 305. szám

Z ofwv Srt5aszta!än SÄ telelőn állt — az egyik vasúti, ugyan­olyan ócska, sárga fa- dobaaos, tekerte ké­szülék mint a katonai diszpé­cseré, a másik zümmögő, tá­bori telefon, amely összekötöt­te a kapitány szobájával és az állomási őrséggel. Egyébként az állomási őrség volt a kr*- csatovkai parancsnokság egyet tea hadászati ereje, lő felada­tiét a raktárakban ötv/itt élel­miszer biztosítása veit. De ezek a katonák fűtöttek és ta­karítottak, most is ott AM egy vödörnyi esiHogó, darabos szén a kályha előtt — ha tetszik, fűtsetek. Csöngetett a vasúti telefon- Zotov már leküzdötte pílla- nálnyi gyönfiéségót, élénken odaugrott a telefonhoz, fölvet­te a kagylót és ordított»» kez­dett. Ha olyaev-aítoklve! be- szélt, aki nagyobb távoCsá©ról hívta, mindig kiabált — rész­ben azért* mert rosszul lehe­tett .hallani, de főleg nvegsao- káwbél, Bogojavlanazfeajéből hívták, azt akarták, hogy Igazolja, mi­lyen meeietüeveleket kapott már, és mélyek nem érkeztek még meg. Menetlevélnek hív­ták a felettes parancsnokság rejtjeles kísérő parancsait, amelyek távírón érkeztek és elrendelték, melyik szállít­mányt hova kell irányítani. Zotov alig egy órája vitt a távírósz lánynak néhány ilyen rendelkezést, és kapott újabb menotteveléket. Nagyon igye­keznie kellett hogy minél gyorsabban rájöjjön, hogyan csoportosítsa a szerelvényeket, melyik állomás felé indítsa út­nak, s utasítania keltett a vasúti katonai diszpécsert 1», melyik vagonokat tehet egy­máshoz kapcsolná- Az 6 fel­adata vo#t kitölteni és útnak indítam az új menetleveleket, a másolatokat megtartani és el rakni. Zotov tetette a telefont. He­vesen levágta magát a székre, rövidlótó&an az asztal fölé ha­jolt te beteletemetkeoett im netlevelefWbe, De nemsokára megint meg­zavarták- Vailiaki benyitott a szomszéd szobába, csizmáival tapogott, csörömpölve ledobta táskáját a padlóra, Froszja né­ni megkérdezte, csendesed i.k-e már az.eső. Az ember valarrút morgott, aztán leült flgaz, az eső már nem aza­kadt olyan veszokedettül, csak a szél verdöste az ablakot.) — Mát mondtál öreg? — kérdezte hangosan Vadja Pod­sebjakina. — Hideg lett, mondom — felelte az öreg, még férfias, érces hangon. — Mondd qsak, jól hallasz te, Oavrüa Nytkityics? —- ezólt közbe Froszja néni. — Haltok én — fejelte az öreg. — Csak a fűltem cseng. — De akkor hogyan tudod ellenőrizni a vagonokat? Hisz végig keli kopogtatná! — Ugyás látni, van-e valami bej. — Te nem is tudod Vaäja, hogy az öreg Kordubajto a mi emberünk, krecsetovkai- Ahány koesimesitort találsz az állomá­son, mind az 6 tanítványa. A háború előtt már tíz éve nyug­díjban volt, pihent a kemence- padkán. De most megint itt van, látod. Froszja néni essék fújta a maga nótáját. ZotovnoSt las­san elfogyott a türelme, ké­szül, hogy odamegy, rászól, de ekkor • szomszédos szobában arról kezditek beszéltei, hogyis volt az tegnap a bekerítettek vonatával. Zotov már értesült ez eset­ről, amikor átvette a szolgála­tot társétól egy méeik segéd­tiszttől, akinek tegnap el kel­lett járnia az ügyben, mert a krecsetovkai állomáson nem volt külön hadtépparaneanok- ség. Tegnap reggel az áldomá­som két szerelvény találkozott. Scsigri fedői, Otooskám keresz­tül harminc vagon bekerítettet azálfrí tóitok, a harminc vagon- nyi mindenre elszánt emberre ások őt NK VI)-ki.sóió jutott, akik végeredményben tehetet­lenek vodtofc velük szemben.. A másik sBereávény Rtyiscsev felöl jött liszttel megrakva. A lisztet egyrészt leplombált ko­csikban számították, másrészt nyitott vagonokban, zsákok­ban. A bekerítették egy pilla­nat alatt felismerték a helyze­tet, megrohanták a nyitott va­gonokat, késekkel felhasogat­ták a zaákrkat, csajkájukba szedték a lisztet, összekötözték az Ingeiket, mint a reákot, megírtmték, A lisztes vonat kísérő őrségből ketten. álltak a sínék mellett — egy eM, A másik hátul. Az elülső, egész fiatal legény, néhányszor rá­juk ordított, hogy hagyják ab­ba — senki sem hallgatott rá, « tractigái#« kocádból oeníkS nem jött a segítségére. Erre felkap­ta puskáját, s főbe lőtte az egyik bekerítettet — ott eeett ed, a vason tetejtei. Zotov hallgatta a szomszéd szobában folyó beszédet — nem így mondták, nem így látták. Már nem állta szó nél­kül fölkelt, hogy megmagya­rázza nekik. Benyitott az aj­tón, megállt a küszöbön, kerek szemüvegén ált nézte őket. — Hit Igen — bólogatottá* öreg, és a maborka dohány vö rosen izzó hamuját leszórta a padlóra meg a lámpás tetejé­re. — Úgy bkaony... Minden­ki enni akar. — Hogy érted ezt?' — för- medt rá a lány. — Ki az a mindenki? — Hát például mi ketten — sóhajtott Kcwdubajto. — Apó, apó, micsoda zagyva beszéd ez? Talán éhesek vol­Alekszandr Sxohsenyiein; A KRECSETOVKAI ÁLLOMÁSON Jobb felől n apró termetű Valja ült, mindenféle iratok, színes kockás grafikonok fö­lött. A z ajtótól nem mesa®», közelebb a kályhá­hoz, hátát a falnak vetve, ült a padlón «z öreg Kordubajto, MeJ tocte hevert ócska bőrtáskája, megtömve nehéz szerszámok­kal, úgy tette le, hogy senki­nek se legyen útjában, mellé dobta ócska, olajos kesztyűjét. Ahogy bejött, úgy telepedett le, a kabátjáról, csizmáiéiról lecsüngd viz tócsáiba gyűlt a padlón, összehúzott lába kö­zött meggyúj tetten kézilámpái állt, ugyanolyan mint Froszja nénié. Az esőköpeny alatt az öregen ócska, fekete matróz- kabát volt, amelyet derekán piszkoebama ftv fogott össze. A köpeny csuklyáját hátra ve­tette: fejébe ócska, kd tudná megmondani, hány éves vas­utassapkát nyomott. A sapka, mely alól még dúsain tíirerrvke- dett Id a haja, Árnyék te vetett szemére, arcából nem lehetett mást látni, csak szederjes or­rát és vastag ajkát, meg a szájába dugott, újságpapíros­ból sodort cigarettáit. Bozon­tos szakállábán az ősz szálak között még bőven akadt feke­te. — Mi mást tehetett volna? — bizonygatta. Valja, ceruzájá­val kocogtatva az asztalt. — Szolgálatban volt, őrségen! tok? Mmdegy* megj«apja a* előírt fejadagot. Azt képzeled, hogy pornó nélkül szállították őket? — Hát igen — bőllntott u óreg, cigarettájáról megint po­tyogott az ítzzó hamu, de moot már a térdére és a kabátja al­jám. — GavrOe »ylkttytea, vá­gyása, még megégsz! — fi­gyelmeztette Froszja néni. Az öreg kőzömfoöoen néz», hogyan aeroegnek, hunynak ki «sóverte vattáaott nadrágján a sjaiterók, aztán kiesé felemel­te sapkás, őse fejét: — Mondjátok lányok, ti so­hasem ettetek nyers lisztet vízzel összegyúrva? — Minek enném nyersen? csodálkozott Froszja néni. — Meggyúrom, megkelesztem ás megsütöm. Az öreg vérteten, vastag aj­ka megrándult, nem válaszolt mindjárt — különbem is ne­hezen jött Itt belőle • szó, mintha lassan, erőlködve ka­paszkodna fel valahonnan a mélyből, ahoi megszületett. — Akkor hált Mkeeskéim. ti még nem lomerttete az éhsé­get Zotov hadnagy belépett a szobába és közbeszólt: — Hallod, apó, tudod-e ml az eskü?, hé? — sokattnondó- an elnyújtotta az utolsó ezóta- got A podolini kísértet városából NAGYOT, zökkenve iü meg a három kocsiból álló motor­vonat a podolini állomáson. Itt végződik a Poprád—Pod.o Un közötti vasút, ez a végál­lomás. Épül ugyan már a folytatása egészen s lengyel határig. Leszállók a komor, szürke kis állomás előtt, és elindulok a Krúdy Gyula által oly szépen megénekelt kis szepességti vá­roska felé. Pár perc múlva elérem a várost, amely most hótakaróba burkolódzik. Füs­tölögnek a hósipkás házak kéményei, nem látom a Pop­rád kerek köveivel kirakott utat, amelyet Krúdy emleget. Csak ahol ß hó eltűnt, látszik, hogy az egykori kövek felett már aszfaltborítás húzódik. A Poprád folyócska tiszta vizé­vel a város alatt szalad, ösz- szegyüjti a Tátra vizeit, és viszi Lengyelországba, a Visz­tulába. Podolintól kezdve ál­lítólag már tutajozható, de amint értesültem, a tutajozás kora már lejárt, ét ‘csak néha lehet látni egy-egy gerendák­ból összerótt alkotmányt a fo­lyó vizén lebegni. Keresem Podolinban Krúdy, az általa oly szépen megraj­zolt kedves kis szlovák lány, Ancsurka, és a podolini kísér­tet nyomát. Sok mindent ta­lálok, amj rájuk emlékeztet. Már a Fő-téren megállók a 62. számú ház előtt, amelyben egykor Ancsurka lakott, az ót annyira megszerető Himinsky uram házában. Most is sár­gára van festve az épület, egy drogéria kirakata néz rám a homlokzatból, de az ablakok felett ott vannak még a kerek nyílások, amelyek oly jellegzetessé teszik ezt a szepssségi házat. Boltíves fo­lyosó vezet be, főlépcsők az emeletre, és amint lábam alatt nyikorognak, megeleve­nedik a múlt, a podolini kí­sértet ideje. Csak nehezen tu­dok elszakadni a háztól. A Fő-térről egy mellék ut­ca ágazik el. Keskeny utca, alacsony, földszintes házakkal> s a végén ott magasodik az át járt német, latin ás szlo­vák szóra. A gimnáziumról tudjuk, hogy Rákóczi Ferenc, amikor bécsújhelyi börtöné­ből menekült, megszállt ott. Az akkori kegyes-rendi szer­zetesek rejtegették, és egyen­gették útját tovább a lengyel határ felé. A hagyomány sze­A podolini ház, melyben Krúdy Gyula lakott diákkorában. egykori podolini vár keleti kapuja. Két, fii torony fogja közre a kapu ivét, amelyen jól látszik az egykori felvonó forgójának helye. Két asz- szonyt állítok meg. Szépen beszélnek magyarul, és érdek­lődöm Krúdy Gyula iránt. Valamit hallottak felőle, tud­ják, hogy magyar író volt, de nem tudják, hol a háza, El­lenben felhívták a figyelme­met a városka egy idős lako­sára, a szépnevü Thököly Se­bestyénre, aki biztosan tud f elviiá gositást adni. Végig­sétálok a várfalak mentén, és megtalálom azt a nagy tor­nyot, amelyen Krúdy regénye szerint a podolini kísértet ül­dögélt. A gimnáziumot is lá­tom, amelybe valamikor a nyurga kis fiúcska négy éven ránt Rákóczi JO hordó bort küldött a szerzeteseknek, se­gítségükért. A Fő-téren a Szepesséore annyira jellemző pártázatoe harangtorony áll, szépen rendbehozva, mögötfc az 1298-ban épült gótikus templom. Az egész városka még ma is tiszta romantikát áraszt alacsony házaival, múltat idéző emlékeivel Thököly Sebestyén — aki ugyan nem állította, hogy a kuruc fejedelem leszármazott­ja —, szívesen fogad, is kész­séggel felajánlja, hogy meg­mutatja Krúdy házát. Útköz­ben is állandóan beszél Krú- dyról, afcit személyesen ugyan nem ismert, de akiről az 6 nemrégiben elhunyt író barátja, Jurán Vidor, — aki isliolatársa volt Krúdy Gyulá­Mit — sofart imMK lieW, Saj­nálom, ho<n/ Jurán Vidort nem hereehettem fel, pedig ez i» szándékomban állott. O ir­ta a legszebb vadászregénye­ket a Tátra aljáról, ét a nem­régiben megjelent, farkasokról szóló könyve nagy feltűnést keltett. Sajnos, néhány héttel ezelőtt eltemették. Közben odaértünk a Fő-tér 702-es számú házhoz, amely­ben Krúdy Gyula töltötte is­kolaéveit. Elhanyagolt, fa­zsindelyes, omladozó vakxAa- tú ház. Egy öreg szlovák há­zaspár tulajdona. Amikor kér­deztem őket, tudnak-e az író­ról , készséggel megfnuiatják régi szobáját, amit most kam­rának használnak. Búza és tengeri van leöntve padozatá­ra. Meghatódva állok a kis szobácskábán, amelyben a né­met, latin és szlovák szavakat mormolta a Tátra aljának, a Szepességnek későbbi híres írója. Ügy tudják, hogy Krú­dy Gyula csendes, visszaixmult gyermek volt, aki alig vett részt társai játékában, és csak messziről nézte őket. De fi­gyelő agyában megrögződött minden, amit látott, az út a Szepességen keresztül, az ál­modozó, hallgatag városok, a Tátrának fenyvesekkel éke­sített tája, a Poprád gyorsan rohanó, villanó pisztrángok­ban gazdag zöldes vize, ée az emberek, akik ott élték éle­tüket sok monda, rege ét ba­bona közepette. Él tehát még Krúdy Gyula emléke egykori iskolavárosá­ban, és ahogy elnézegettem kí­vülről a házat, úgy láttam, egész szépen elférne egy em­léktábla a két ablak között. Szlovák és magyar nyelven hirdethetné, hogy ebben a házban lakott egy neves ma­gyar irő, aki soha nem felej­tette el a tájat, amelynek szépségeit gyermekkorában magábaszivta. A PODOUm hivatalos! szervek biztosan nem zárkóz-\ nának el a kérés elől. Sábonyi Ferenc Az öreg tSly-dfm ewmttrwS nézett a hadnagyra. Jómaga kicsi ember volt, de a csizmá­ja irdatlan nagy és nehéz, vi­zes és sáros. — Én ne tudnám? — á&r­mőgte. — Magam is legalább ötször felesküdtem. — No és kinek, esküdtél? Miklós cárnak? — Az öreg fejéit csóválta: — Feljebb! — Micsoda? Talán Harma­dik Sándornak? Az öreg kedvetlenül intett és fújta a füstöt. — Nohát! Ma meg a nép­nek esküsznek hűséget. Nagy különbség! Az öreg megint térdéire szór - h a hamut. — Hát a Kast kié? Talán nem a népé? — tüzeskedett Valja és egyre-másra hátra­simította huncutul homlokába hulló haját. — Kinek vitték azt a lisztet? Taten a' néme­teknek? — Jól tan sä®, — as öreg egyáltalán nem szállt vitába. — De azok a fiúk se voltak németek, ők is & má népünk, A cigaretta csonkját . el- oyomkodta a lámpás tetején. *— Micsoda érteden öregem­ber! — mérgelődött Zotov. — El tudod egyáltalán képzelni mát jelent az állam rendje? Ha mindenki elves» amire kedve támad, én viszek, te vi­szel — talán akkor megnyer­jük a háborút? — És minek vágták M Mo­sel a mákokat, — méltatlan­kodott Valja. — Hagy is te­hettek? Ez tonna a ml né­pünk? — Biztosan be vodtofc varr­va — mondta Kordubajto és keze fejévei megtörölte orrát — Akkor már mindjárt szét kell vagdosná? Hogy a liszt szétszóródjék? A sínekre? .—. háborgott Froszja néni. —- Mennyit el prédáitok, mennyit tették tönkre, hadnagy elvtársi Hány gyerek jóllakhatott vol­na belőle! — Úgy bizony — bólogatott az öreg. — Ilyen esőben a többi is «Sázük a nyitott vago­nokban. — Kár beszélni vele — Zo­tov leginkább magára haragu­dott, amiért beleelegyedett a hiábavaló beszélgetésbe, hisz a dolog amúgyto világos. — Ne kiabáljanak! Az ember nem tud dolgozni! Froszja néni már megtisz­togatta a kanócot, meggyújtot- te, visszarakta a lámpásba. Feláll*, ment a kemény, pú­pos köpenyéért «• VaTjinfeC Ségyrag mflS mag a ceruzámat. Megyeik casts szeirm a hetszázhatvanötöai. Zotov rimusaumt as Imodfr» iába. Az a tegnapi dolog rosssab- bul is végződhetett volna. A 'bekerítettek, amikor elesett a pajtásuk, otthagyták a lisztes zsákokat, és ordítva megro­hanták a fiatal őrt. Már ki­tépték kezéből a puskát — tu­lajdonképpen ellenállás nélkül odaadta — ütlegelni kezdték, talán szét is marcangolják, ha végre elő nem kerül az őrpa» rancsnok. Hogy megnyugtassa őket, színleg letartóztatta a* őrt, elvitte. Valahányszor bekerített éket szállítanak, minden katonai parancsokság igyekszik minél előbb megszabadulni tőlük. A* elmúlt éjszaka még egy ilyen szerelvény jött — a 245 413-as. Pavelecbófl Arcseda felé tar­tott, Zotov átvette és sürgő­sen tovább 1« küldte A sze­relvény mindössze húsz percig állt Krecsetovkában, a beke­rítették aludtak, ld sem dug­ták fejüket a vagonokból. Ha sok bekerített van együtt, szörnyű, megzabolázhatatlan népség le® belőlük. N®n al­kotnak egységet, fegyverük nincs, de éralk, hogy tegnap még hadsereg voltak, ugyan­azok a legények, akik július­ban valahol Bobra jszimáS. áll­tak, augusztusban Ksjevnél vagy 8B8j»temb®s3w® Offjol alatt Zotov efcsüggasdß, valahány­szor szembe került velük — ugyanaz as érzése vei*, safe»} a fiatal,űrnek, aid eütankezát nélkül kiszolgáltatta puskáját Szégyenkezett, hogy csak egy hátország! állomásnak a tm ráncának». Irigyelte őket ta­lán a bűneiket is vállalta vol­na azért a tudatért hegy őré is tüzek az ellenség, viosntjűtá rá, megmérkőzött velő. Évfolyamtársai, valamennyi barátja —- km® volt a ton. ö meg — itt 051,, a nnál baményeftfcBM kell dolgoznia! Nesn- csak saadlgálatáí JeaES ellátnia, mást ja, töb­bet kell tennie) Ho­gyan lehetne többet áa jobbe» dolgKOTh 'ezekben a napokban, amelyek már Középárnak • huszonnegyedik é^fordulőhosV Hiába borong a természet, es az év legkedvesebb, annyi örö­met hozó ünnepe, as Idén mé­gis — leikébe tép. Fordította: Yéfflfe «tag Sík Mihály: itqq,el Az ablak tükrös üvegén rózsás, fehér virágú, vad girlandokat csipkéz a fagy, megszűri a reggeli fényi Akár egy nyugdija« szabi,, lehajtja fejét a fenyő a parkban. S azt suttogja fi, hogy lefeküdni volna Jé. Kékezüst fényben vfllogé terhektől roskad a platán, köldökén, mint fehér magány, foltokban búvik meg a hé. A túrna elfelejteni szirmát Is. ha (áraszt a fagy. S a magányból karcsú utak kígyóznak a világ felé. Kint a földön kék árnyat It a Tél. Bóbiskol a határ. A sárga kukoricaszár megrezzen, mint a zsfrpaplr. Az úton tömzsi vontatók raja és Super-Zeíorok fal tája iramúk. Morog a gázolaj, kipufogók rekedt bádoghangszálatn, hangjuk a ködben ringádoz, s továbbrezeg a tudatos emberség hullámhosszam í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom