Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-15 / 293. szám
Galabdrdi Zoltán Egy szekér liszt A Héí 16 ügy baktatott **■ gondtalanul, lustán, mint a céltalan vándorok. Ritkán, hosszúkat léptek, fejük lomhán bókolt a lépések ütemére, olykor meg-megrázták egyenesre nyírt, tömött sörényüket. A nap teljes erejével sütött. A földön elemyedt minden, a fák, a bokrok szomorúan lógatták leveleiket Amelyik állat tehette, elhúzódott a sűrűben, csak egy méltóságteljes fekete dongó cikkant egyik árokparti virágról a másikra, s időnként hosszan nekiiramodott az út vonalában, mintha a szekérrel akarna versenyezni. Hosszú, szikár öregember ült fenn a bakon, foltozott ingben, a fején mállóit sapka, lábán kemény, szürkére színtelenedétt bakancs, füzetlenül, ahogy reggel, etetéskor felrántotta. A hátát nekivetette a bak támlájának, a könyökével is megtámaszkodott rajta. Nagynéha, talán csak a rend kedvéért vagy azért, hogy megtörje a szekér álmos! tó nyikorgását, odaszólta lovaknak: — Ballagjunk? Ilyenkor a két áHat köte- lességtudóan hátiracsapta a fü- - lét, de a lépést nem gyorsították. Mintha óik jobban tudták volna, hogy előttük még az egész délután, estig. Elég, », ha estére hazaérnek. Arra kapták a napot, hogy hazavigyék a malomból az új lisztet — Nyolc mázsát, kilenc családnak, tizenöt zsákkal. Délelőtt oda, délelőtt vissza. Ott puff adózott a tizenöt súlyos zsák a szekérben. Kilenc családnak — ez majdnem ötven ember, hiszen ezeket a családokat legalább ötösével kell számolni, van, amelyiket hatosával. Persze, hogy kifogytak már a tavalyiból, alig várták az előlegcséplést, jóformán a gép alól került a malomba a búza. így volt ez minden évben, és az is szabály lett valahogyan, hogy a malomba mindig legyen fogat, sürgős munka ide, sürgős ' öiunka oda, ez a legsürgő- ' sebb. legfontosabb. Az elnök .-„vsendelkezett így. S#XÍ,A z öreg nem sofcat törS- dött vele, hogy ide kell menni vagy oda, a mezőre vagy a malomba. Mindegy. Az elnök dolga és talán a vezetőségé, hogy csak úgy odaadja a fogatot, Ingyen, semmiért — az ő dolga meg az, hogy rendben tartsa a rábízott két lovat, a szekeret, az istrángot, és ugorjon egy szóra, ha kelL Tudta, hogy ez a dolga. Semmi egyéb. Amióta kocsis, mindig ez volt a dolga,' tehát egész életében, mert akármilyen mélyre nyúlt az emlékezés feneketlen tárába, mindig' kocsisként látta önmagát. Előbb csak üldögélt a bakon a felnőtt, vörösnyakú, lószagú •.emberek mellett, vitt, hozott, ha kellett valami — egyszer aztán odanyomták a kezébe "a gyeplőt. ■ öt ven éve már. Ezalatt szekereseit annyit, hogy ha egy- betoldja. talán a csillagokig is elérne. Rázkódott már mögötte minden: bútor, rozsdás vasak, szén, salak, keserűen morgolódó, földszínű katonák, s harc után iszonyatos, összegörbült halottak. Könnyezve búcsúzott a lovaktól, ha kiöregedtek mellőle, s az ostort soha nem használta, inkább csak a rend kedvéért volt, mert hát anélkül nem kocsis a kocsis. Ha néha meg is piszkálta valamelyik ló farát az ostor hegyével kedvességből tette. — Ballagjunk ... A csoportba is úgy került, azzal az egyetlen kívánsággal, hogy lovaik mellett legyen. Fo- gatos. így mondják manapság, így szólítják osztáskor is, de n mindig visszafordítja ma-, gának az új szót a légire: kocsis. Jó név ez, íze van, és esetten egy kicsit, mint a könnyedén megl ebben tett ostor végén a sudár. — Ballagjunk ... A szövetkezetben mérte meg életében először a szabó. — Hordja is azóta szorgalmasan a sötét ruhát minden ünnepen. s nemrég abban ment a városba is, valami szűrővizs - pilatra: kopogtatták, röntge nézték, vért vettek a karjából, s végül azt mondta az orvos: rendben van a gépezet, de azért ne feledje, hogy hatvan felé jár. Szobát is kínáltak neki a szövetkezetben. Azt köszönte szépen, de nem költözött bele. Kint aludni az istállóban a lovak mellett, hallgatni a fogaik között ropogó takarmány muzsikáját, egy ideges prüsz- szentést, egy dob hántást, télen beburkolózni az állatokból áradó jó melegbe — többet ér ez akármilyen szobánál. Büntetésnek érezte volna, ha bekényszerítik. — Jól van öreg — mondta az elnök — csak aztán tudva legyen, hogy mi felkínáltuk. Úgy szabályos az. .s — Ballagjunk..; I? gyszerre könnyű reszke- ^ tés futott végig a hőségtől szinte ágaskodó tájon. A • remegés nyomában mély, elnyújtott mordulás. Fent a bakön kicsit megrezzent az öreg Hátrafordult, ösztönös mozdulattal feltolta a sapkája szélét, úgy kémlelte a végtelenbe vesző kék eget Kezdetben nem látott semmit hang se hallatszott sűrű, álomba nyűgöző csönd terpeszkedett mindenfelé. De valahol, az elmaradozó útmenti fák csúcsa mögött halvány, füstszínű felhő szakadozott széle látszott mint egy röppenő kendő csücske. A nap még Izzón, teli korongjából ontotta a meleget talán forróbban, mint az előbb, de az a felhő az ég szélén billegett, mozgott, ingerült libbenésekkel kapkodott bele a kékségbe. Halk sóhaj kelt alóla, alig erősebb, mint egy könnyű, jóleső lélegzés. Majd ismét a komor, elnyújtott morgás, roppant távolságból, de már közelebb, mint az imént Az öreg belsejében ősi, gyomrot markoló izgalom moccant A vihar! Vihar készül! Mint csaknem minden nap ezen a héten... — A ponyva — motyogta félig hangosan, g érezte, mint fut le arcából a vér. Benézett az ülés alá, szokásból, valahogy természetesen, pedig tudta, hogy hiába néz.. { Ott hagytam.;. A malomban hagytam a ponyvát! Most már emlékezett is rá: letette, mielőtt rakodni kezdtek. S amint feldobták a szekérre, az utolsó zsákot, épp csak köszönt és hajtott el. A ponyva meg ott maradt. Világosan látta maga előtt a sarkot, ahová ledobta, s a lisztfelhőt is, amely a puffanó ponyva alól a magasba szökött. — A liszt! Megázik a liszt! — a magától értetődő, természetes gondolat úgy vágta mellbe, mint a halálhír. Az is természetes.., A malom messze van már, nagyon messze, s majdnem olyan messze a falu is. Visz- sza nem fordulhat, éppen az út derekán kapná a zápor. És a falu? Legalább egy óra járás. Ha a legsebesebb vágtában hajt, akkor is több fél óránál; — Mi lesz? — jajdult fel, s a két lóra nézett. Azok mée békésen, kókadozva emelgétt ték a lábaikat, csaik a bőrük remegett szaporábban, mert hirtelen előrajzott, acsareó légvhad kavargott körülöttük. leütni! Futni vágtában és 1 futni és futni! — gon- [ dolta az Öreg, vágj' - tálán mondta is. — De nyolc mázsa! Beleszakadnak!... Akkor is! Ha futnak, ha vágtában futnak, talán odaérünk... Kimarkolta a fekete, rogy- gyant bőrtokból a hajlékony ostort. Mögötte zúgott, ropogott az ég — mintha óriási vásznakat hasogattak volna. Meglendítette az ostort. A baloldali ló előbb a farkát rándította, majd hirtelen előre ugrott. Megint lendült az ostor, a szíj ferde vonalat vágott a másik ló hátán. A két állat meglendült. A baloldali még hátranézett, mintha nem akarná hinni, hogy iftegütöt- ték. ismét mozdította a farkát, aztán felcsapta á fejét, és vágtatni kezdett a másikkal együtt. — Fussatok! — ordított az | öreg és egyre tóbál ta az os- j tort. A hangja eltorzult, mint azoké, akik a kitömi készülő sírást saepatnÉb fetee&xiL — Fussatok! — Rángatta a gyeplőt, s meg se hallotta a baloldali ló kényes horkanását, amivel a zabla okozta fájdalom ellen próbált tiltakozni. — Fussatok! Mögötte feketére vált az ég. A nyugatról egymásra torlódó felhők sűrű homályba vonták a mezőket, s alaktalan folttá sötétítették a mezőket szegélyező ritkás erdőt. A nap sütött még, de a gyászos go- molyagból elindult már feléje az előhad, hogy megvakítsa. Az erdő fölött villám cikázott, s alig lobbant el a tüze, parttalanul hömpölygő dörgés rázta meg a földet A két ló rohant A szekér recsegett flekándozott, a kerekek meg-megcsúsztak a rendetlen út kiálló kövein, — Fussatok! Különös: most jutott eszébe az öregnek — a leszegett fejjel vágtató lovakról, a fic- kándozó szekérről —, hogy valamikor parádés kocsjs szeretett volna lenni. Fekete, sujtásos ruhában, tollas föveg- ben hajtani a kényes telivéreket, repülni szembe a széllel, a finoman ringó gumirádlin... — Vágta! Vágta, az anyátok! Az álmok netovábbja, csendes vasámapdélutánok gondolat-labdája volt a vágy: parádésnak lenni. Soha nem lett az. Most aztán repül... Hátra nézett. A felhőtenger irgalmatlanul, fenyegetőn kavargott, a napot elfojtotta már, s mintha gúnyolódni akarna, hátul, beláthatatlan messzeségben szivárványt villantott. A zsákokra esett a pHLantása, s meglendült, hogy odakapjon. A száguldás, a hullámos út szétzilálta a Zsákok katonás rendjét. Még egykét perc, egy-két méter és menthetetlenül leesnek a felsők! Megállni! Rendbeteftni!... Ha megáll, biztosan eléri az eső! De nem érhet haza a fele rakománnyal! Kilenc család, egy se számol kevesebbet ötnél! A Bódisék heten vannak..; És várják az új lisztet.. 9 — Vágtassatok! Vágtassatok! A gyeplőt odaakasztotta az ülés karjára. Az oßtor kiesett a kezébőL Nem kapott utána. Lerúgta lábáról a füzetlen bakancsot, s átlendült az ülés támláján. Próbálta megragadni az egyik zsákot. Nem talált rajta fogást, a kisujján berepedt a köröm, de nem törődött a fájdalommal, arrébb csúszott, a zsák száját kereste, annál fogva cibálta vissza, rá a többire. — Trappoljatok! Trappolja- tok, az anyátok... Míg a felső zsákokkal viaskodott, alul kicsúszott egy, s mint a terhétől szabadult ember, szinte jóízűen szuszogva nyúlt eL Az alap bo- molván mozdult az egész halom, s indult lefelé. Egyik zsák ott feküdt már a szekéroldalon. Az öreg megmarkolta. cibálta, húzta vissza, s talán kiáltott Is rá, valami káromkodást vagy más, gonoszűző oűt S egysBercsaS kinyílt a zsák szája, a ömlött, dús sugárban folyt a liszt A szél felkapta, a magasba dobta, s zászlóként lengette a reszkető mező fölött. Ott lengett, kavargott a liszt. És otthon az asszonyok. Hogy várják! ök várják legfőképpen, az asszonyok, biztosan előkészítették már a dagasztóteltnőket is. — Miért nem küldtek mást! — csuklóit ki belőle hangosan a magamentegető kérdés. — Aki gondol a ponyvával! Aki nem hagyja ott! Reszkető ujjaival a nyitott zsák madzagját kereste, próbálta megkötni. — A többi. i. Fussatok! Vágta, vágtassatok! H iába. A zápor első 11 cseppjei keményen megkoppantak az úton, rácsaptak a zsákokra, finom permettel hűtötték az öreg tűzben égő arcát. Odébb, nem messzebb egy futásnyinál már locsogott, füstölt. S hol van még a falu? Hol vannak az asszonyok? Kopog az eső, mint a géppuska, úgy kopog, minden csepp je egy lövedék, minden cseppje sebet üt az eleven életbe. — Hiába! — ejtette ölébe a kezét az öreg. Nem mozdult, csak ült a zsákok tetején az egyre vágtató szekérben. — Hogyan nézek a szemükbe?... Nyakában érezte az eső sűrűjét, amikor szaporán, sietősen kattogva piros motor- kerékpár suhant a szekér mellé. A fék visított, valaki leugrott a nyeregből, éppen a lovak elé, — Hó! A lovak ágaskodva torpantak. A motoros megragadta az egyik zablát, kiáltott valamit, i máris szaladt vissza a motorhoz. felnyalábolta a benzintartályon sötétlő csomót Odadobta az öregnek, és megint kiáltott — Ott a széle! Terítsük, egy- kettő! Az öreg megragadta a ponyva szélét, ráncigái ta, húzkodta, terítette. Rá a zsákokra. A lisztre. Közben félszemével odanézett a motorosra. Megismerte, pedig délelőtt lisztes ruhában, csupaliszt arccal látta a malomban, most meg tompán fénylő hosszú bőrkabát és fekete bőrsapka volt rajta. Egy pillanat, vagy kettő, s a ponyva szétterült a zsákokon. Az öreg szólni akart, tudta, mondani kellene valamit, köszönöm, hát persze, köszönöm — de mire kimondta volna, a motor újra berregett, s a molnárlegény nekivágott, visszafelé a sugárban leszakadó esőnek. Az öreg végignézte mégegy- szer a ponyvát, már csurom- víz. dobol rajta az eső, de a mákok, a zsákok megnyugodva bújnak alatta, s az asszonyok nem hiába készítették a teknőt... Magára húzta a ponyva szélét, betakarta a fejét is, s úgy nézte a szomjas földeket öntöző, ferdén alá- hulló vízfüggönyt. Leakasztotta az ülés karjáról a gyeplőt, megjeben tette kicsit, épp csak egy kicsit, és odaszólt a fújtató, toporgó lovaknak: — Ballagjunk! Magyar lázer a Központi Fizikai Kutató Intézetben Uj magyar berendezéssel gazdagodott a Központi Fizikai Kutató Intézet. Az utóbbi évek fizikai kutatásainak egyik sokat ígérő eredménye egy újonnan felismert fizikai jelenség alapján működő fényforrás, a lázer felfedezése. E felfedezés nyomán alig két-három éve kezdődtek meg külföldön a lézerrel Icapcsolatos kutatások. és hamarosan bebizonyosodott, hogy az emberi kutató szellemnek ez az új vívmánya számos nagy távlatot nyújtó tudományos és gyakorlati eredmény elérését teszi lehetővé. A lézerrel urnán is rendkívül nagy energiákat lehet a fény útján — tehát fénysebességgel — egyetlen keskeny sugárnyalábban igen nagy távolságokra továbbítani. A megfelelő berendezés ilv módon akár több centiméteres acéllemezt is úgy vág keresztül sok ileslámséSerm válságból, mint a kés a vajat. A nagy energiáknak keskeny sugárnyalábban való tömörítése révén a lázer számos különleges feladat megoldására alkalmas. Felhasználható többek között a híradás- technikában, a gyógyászatban, a távmérésben, különböző miniatűr alkatrészek -ieg munkálásában, hegesztésében, stb. Most már magyar szakemberek neve is rákerült a lá- zerrel sikeresen foglalkozó kutatók listájára. A Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézete fizikai-optikai laboratóriumának munkatársai ugyanis kidolgoztak és a napokban sikeresen üzembe helyeztek egy gáz-lázert. Szerkezeti megoldásánál fogva e gáz-lázer összes atomjai azonos fázisban bocsátják ki a fényt S éppen ez teszi tehetővé, hogy ez a fény rendkívül keskeny, kis keresztmetszetű sugámya- IíUm CSORBA GYŐZŐ: (Vaiáinap. A konyhából a hús! api tó-ka! apái» dübög be Húsleves-illatú a lakás A tárt ablak tükrében szürke-kék ég előtt akác rázza üstökét x Szavakat keresek szavakat szavakat húsleves-illatú ég-színű szavakat melyeket boldogan fogyasszon el a test de az éhes lélek is jóétvággyal ehesse -— Ne a magam baja! — Csak hangol ez nem old görcsöt szorongást átkot torkon-szakadt sikolyt fene gubancot melybe kuszálódik a láb míg űzi téveteg egyetlen igazát — — Nemrég tőrött panasz felhőzte kedvem pokol tárult elém makacs kietlen egy emberé kinek nincs nyelve rá hogy megfogalmazná kimondaná fülmentő sereget riasztana egy emberé kinek nincs rá szava M rémeivel maga küszködik • még példának se jó: titkon gyű* s gyftzetik s nem sejti hogy az ő kincse röpül könnyen kinyíló ujjaim közül. APRILY LAJOS: QeJent Jelentem a völgyemből, em bereits alusznak jég alatt a víz-erek. Az árvaház ma Senki otthona* elment a fák és rózsák asszonya* sötét ünneplőjébe öltözött 8 a túlsó begyoldalba költözött, A nyírfán sír az őszapó-sereg. Sírjon. Ne fizd d, téli íergeteg. TAKAT8 GYULA: Szeletet, oidátmáq Csapa rózsaszín-Illa lett a rét. Kőkőrcsln-láng ragyog a csorda tőgyén s a füst basal, akár a vizsla Hidegség ül a nyárfasorba. Már nem hűvöst, de odvas fát keres a pásztor s ott giz-gazba gyújtva, hátát a langyos fa-barlangba nyomva taplós zugával kelne fiira. Fenycrbő! nádba csap a seregély,, Fecsegve száll a füsti-fecske. Utaznak... Csupa terv s vidám esSeaeegéB. Szivem, e dalt hát vedd iemezrm, Tedd gépre... Forgasd naponta! VMltesü kedvük zengése kell a szívnek, mert villan bár, de hull a lomb s ködök, szelek ki tudja merre visznek. Csicsergő, frissen cserregő lemez tavaszt idéz... Hogy jön megint csak! S hol bükk-levél, tavaszra gólya-szárnyak köröznek és a tollúk csillan. Terv?... Vidám csicsergés, te maradjál köszvényre, gondra, nyavalyára vfg lemez... S hogy nem megyünk, reménység, ringass a mindig kedves nyárba. g a halhatatlanság?... Száz vagy eme évnek borostyánja, hogy mit ér? —■ Jelképe, nézd. e rönkre fut, amelyen ülsz. Így ép az ül epedig ér! fis rét és rönk, és ősz fölött, ki SS, — időnk, — szétfolyva tágul s titka nanon és holdon túl-terülve, tenger. Hiú sziget rajt irka-firka, . De itt, alant, a kökörcsin-1 ángba® borját piros tehénke nyalja. Szeretet! Vidámság! Frissen cserregő! A szárnyatok ringasson partra. , Mint csónakban, a fa odvábán ül a pásztor... Bunkóján álla... Két horgász les odébb a parti sásba, • felezget nádjuk antennája; í SÍK MIHÁLY Q-miiek Ügy magasodnak az ablaküveg négyszög-keretében hallgatagon, komoran, zord-némán (büszke, sötétzöld tógában; márványhűs-arcú, régi szoborként, ittfeledetten a klasszikus, antik romai-korból), mint a világ romlása feletti gondo'atok, s oly józan, bölcs nyugalommal sáfárkodnak a bokrok és a szökőkút árva, novemberi csendje fölött, mint pásztorok őrzik nyájaikat meredő hegyek alján. Vem rendíti meg őket az évszak váltakozása létük: zöld maradandóság. Hallgatva dacol vad szélviharokkal lombjuk biztonsága, hiába minden mostohaság: a fenyőfa gyökérzete jól köt.. — Nézd a fenyők csapatát bizakodva- tanuld a feeyébmet néma fenyőktől! Lesd el a létük szép hivatását, s értsd meg: mint a fenyőfák, oszloppá az időben így magasodsz, s Így lesz a magány emléke — örökaöML (
