Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-14 / 292. szám
89®. DECEMBER 14. 3 Tavasszal nyílik a Kossuth téri bútorház Tizenhárom féle konyhabútor — Kétszázezer forintos napi forgalom Megszokott kép a Jókai sutcai bútorüzlet előtt: tizenöt-húsz ember szorong nyitásra várva az ajtóban, s ott vannak a teherautók is, hogy kéznél legyen a fuvar. A karácsonyi készülődésben, az ünnepi bevásárlások közepette elterelődött a bútorokról a figyelem, pedig a gyárak ont fák a bútorokat minden héten 6—7 vagonnyi érkezik. A bútorüzlet már régóta szűknek bizonyul. Most meg kimondottan zsúfolt. Olyan választék várja a vásárlókat, amilyenre csak kevesen vannak felkészülve — Csak konyhabútorból tizenhárom félét tudunk adni — mondja Herr József né, miközben megpróbál kiszabadítani egy német garnitúrát, hogy láthassuk: milyen célszerű és szép minden darabja. A német konyhaberendezéseken kívül korszerű bútorokkal képviseltetik magukat a csehszlovákok, de nem kell szégyenkeznie a hazai bútorgyártásnak sem. Majdnem kivétel nélkül műanyag- bevonattal készülnek a magyar bútorok. A régi, kényelmetlen ülőkék helyett széket adnak a berendezések jó részéhez, sőt most már olyan konyhánk is van, amelyhez forgatható ülőlapos, szabályozható magasságú munkaszéket mellékelnek. A berendezések fő erénye, hogy variálhatók, a szekrények több darabból állanak, s legtöbbjük természetes tartozéka a beépített, zománcos vagy horganyzott mosogató. Még ennél is fontosabb, hogy nem drágák a konyhabútorok. A sátoraljaújhelyiek varia konyhája 2963 forintba kerül, a Tisza Bútorgyár Agnes elnevezésű konyhabútora, melynek egyik szekrénye akár gyermekszobában vagy előszobában is elhelyezhető, 3550 forintba kerül. A legdrágább konyhaberendezés 4800 forint, de ez valóságos laboratórium, s szekrényében a fűszertartókon kívül még az evőeszköztartó is megtalálható. Nines fo'onaás most a bútorüzletben, ahhoz azonban éppen elegen vannak, hogy nehezen lehessen hozzájutni az úgynevezett Jutka-hálóhoz, mely rövid idő alatt a legnépszerűbb tagja lett a hálószobák családjának. Háromajtós, diófurnéros szekrény tartozik hozzá, de van egy kétajtós fehéme- műs szekrénye is. Az iker- ágvak fejrésze egvbeénölt az éiieliszekrénvekkel, fésülkö- dő-, íróasztal és dohánvzó- asztal még a tartozékai, s mindez 6120 forintba kerül! A dohányzóasztal mellé külön kell a foteleket megvásárolni. Most ez sem gond, mert az üzlet galériája roskadozik az ülőbútoroktól. Van szóló rekamié és heverő bőven, sőt a komblnáltszekrény is megszűnt hiánycikk lenni. A legkedveltebb fajták bármelyikéből tudnak adni: Balassagyarmatot 5860, Julikét 4500. Szikrát 5330 forintért. Egészen kisméretű a csehszlovákok 1800 forintos kombinált szekrénye. A világosfájú vit- rines részhez 850 forintért lehet ugyanolvan színű és minőségű fehérnemű* szekrényt vásárolni. A vásárlók őrömmel tapasztalják. hogy megváltozott a világos és sötét színű bútorok aránya az előbbiek javára. Világos garnitúrákon kívül szép kiegészítőket is lehet most kapni. Csinosak például a világos fából készült, srfnes farostipmezbeté- tes, többlépcsős virágállványok és a magasfényű rádió- asztalok, duplalanos dohánv- zók. Az étkezőasztalok is két színváltoza*ban kerülnek forgalomba. Aruk 440 fortnt és két vagonnyi van belőlük! Éppen az üzlet zsúfoltsága miatt napjában többször is elhangzik a kérdés: mi lesz a búforház sorsa? Meddig fognak a Jelenlegi helyiségben bútort árusítani? A hivatalos válasz: — A Textil és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat január elsején átadja a volt Vadászkürt vendéglőt. Az átalakításra vonatkozó intézkedések megtörténtek. Még 1964 I. negyedében elkészülnek az új helyiségben a bemutató fülkék, amelyekben minden árunkat bemutathatjuk. A jelenlegi üzletből raktár lesz. Mindenesetre megnyugtató a válasz és az Is, hogy a jelenlegi körülmények között is igyekeznek kifogástalanul kiszolgálni a vásárlókat. Ehhez az OTP is hozzájárul azzal, hogy a hitelleveleket három napon belül „vásárlásra kész” állapotban juttatja vissza, s így nem lehet akadálya annak, hogy hogy a készpénzzel nem rendelkezők is gyorsan hozzájuthassanak a kiválasztott bútorokhoz. Naponta 150—200 ezer forint a bevétel. Az elmúlt héten tíz vagon bútor fordult meg a bútorüzletben, és ennek a mennyiségnek a felét hitellevélre adták el! De ha azt nézzük, hogy a napi forgalom felét készpénzzel vásárlók biztosítják, meg kell állapítanunk, pénzben sincs hiány. Legfeljebb a Boy viszonylag drága szolgáltatása miatt lehet kifogás. Egy szobaberendezés „külterületre” — mondjuk Meszesre — való szállítása 250—300 forintba kerül. A borsos őszszegért viszont gyorsan, szakszerűen és felelősséggel szállítanak, amit nem lehet eléggé megfizetni. Áraik szabottak, a fuvardíj összegéről még áz alku megkötése előtt bárki tájékozódhat az üzletben kifüggesztett díjszabásról. A sok bútor, az üzlet zsúfoltsága még 1963 gondjai. A bútorházban azonban már elkészült a jövő év első negyedének terve, mely szerint 19 millió forint értékű bútort rende nek 1964 első három hónapjára. Hogy a Jókai utcai üzletben talál-e még gazdára a bútoráradat, vagy már a Vadászkürt helyén, egyelőre nem tudni. De lesz bútor és sok lesz belőle. Ez pedig jó érzés eladónak, vásárlónak egyaránt. Naponta több százan fordulnak meg a Belkereskedelmi Kölcsönző pécsi kirendeltségében. A húsdarálók és a hurkatöltők a legkeresettebbek, de a porszívók és a par- kettakefélők iránt is nagy az érdeklődés. IroJa'mi esték A Városi Könyvtár Irodalmi Színpadának öttagú gárdája új és népszerűnek ígérkező feladatokra készül. Immár kész a leltár” c roméi József Attila emlékműsort rendeznek. A másik irodalmi esten élő költőink munkásságát idézik. A tervek szerint az estre, melyet a „Versbarátok Körének” pécsi tagjai és az érdeklődők előtt mutatnak be, február elején kerül sor. A személyesen résztvevő költők saját verseiket mondják el. Azokat pedig, akik nem lesznek jelen, de kötetük jelent meg az elmúlt évben, az irodalmi színpad tagjai tolmácsolják majd. A „Versbarátok estjén" előreláthatólag a pécsi szerzők közül Pákolitz István, Pál József, Galambos! László költészetből adnak ízelítőt, míg a Budapesten élő költők közül Earanyi Ferenc. Mezei András, Demény Ottó, Simor András, Hárs György, Soós Zoltán versei szerepelnek majd. Ha én volnék áss elnök ••t BAÄN ZOLTÁN ünnepélyesen nekitámasztja hátát a szék nek, kezét az ölében összefonja és bólint. Jelzi, hogy a kérdést megértette. De mielőtt válaszolna, szabadkozik: nem lehet így kapásból válaszolni, erre fel kellene készülni, mert nem akar ő összevissza mondani mindent. A fejét csóválja, hogy mit ki nem találnak ezek az újságírók, mit mondana el a közgyűlésen, ha ő volna az elnök? Nahát, még ilyet! Csak azt ne higgye Oláh Jeremiás, az elnök, hogy ő meg akarja fúrni. Esze ágában sincs. Sok gonddal jár a sertéshizlalás is. Persze, ha jól akarja csinálni az ember, ö nem is tudja pontosan, az egyik irodai ember mondja, hogy 24 százalékos a daraértékesítés és napi hatvan dekát híznak a hízék. Azt már ő is fejben tartja, hogy 8—9 hónapos korban készek a hízók, ő akkor bocsátja útjukra. És most nem hagyják nyugodni. Kérdeznek és valamit csak válaszolni kéne, de valami okosat. Mit is mondhatna ő el a közgyűlésen? — Először is a hizlalásról beszélnék, mivel az az én szak mám — kezdi bizonytalankodva, majd mind jobban belemelegszik. — Azt mondanám cl: nem jól van az, hogy például negyvenhat göbe a terv és annyit is tartunk. Szerintem legalább ötvenet kellene tartani, ha negyvenhatot ír elő a terv. Mert mi történt az idén is? Egy göbe nekiszaladt a karónak, egy tőggyulladást kapott, egynek fájós lett a iába, egynek meg a végbelével volt baj. Mindegyiket le kellett vágni. így kevesebb gobe maradt és a malac is kevesebb lett. Pedig szükség van ám sok, jó malacra. — Hallottam, hogy az elle- tőket jobban fizetik, mint a hizlalókat. MEGIGAZÍTJA magát a széken. s — Nem sajnálom tőlük a több pénzt Megérdemlik. A tenyésztés nagyobb szaktudást követel, meg több munkával is jár. Azoknak éjjel is fel kell kelniök, ha jönnek a malacok. Erről ezt mondanám. Az ólakról viszont mást. Kifogásolom az ólat. Uj, modem, de az ajtókat az északi sarokra rakták. Ha fúj a szél, ke- resztülsüvit az ólop. A hízóknak nincs egy olyan helyük, ahol védve lennének. Tavaly télen nagyon sokat szenvedtek. Hiába adtam nekik enni, nem ettek. Szunyókásak vol- '.ak, összebújtak, fáztak. Meg kellene csinálni ezt az ólat Legalább közfalakat közbeiktatni vagy valami mást. Elég baj az, hogy nekünk kell kijavítani azt, amit a tervezők elrontottak. De ha már a majornál tartunk, elmondanám azt is: dombos részen épült a ■ major. Ha esik az eső, akkor a dombról lez.údul a víz. Alámegy a gépszínben a gépek alá, meg bejön az ólakba !s. Az építők még küszöböket sem építettek. Mi csináltunk küszöböt, de ez nem elég. Csatornázni kellene. Nyílt csatornán elvezetni a vizet. — És a jövedelmet hogyan indokolná? — Nem rossz. Pedig az év rossz volt. És mi mégis kifizetünk másfél milliót, annyit, mint amennyit tavaly. Magam ból indulok ki. Az én jövedelmem ebben az évben körülbelül 18 000 . forint a tsz-ből. Ezt még nem tudom pontosan, de tizenhéten felül lesz. Tavaly nekem nem volt ennyi. Ugye az ember érdeklődik má soktól is, csak úgy kíváncsiságból, hogy a maga jövedelmét tudja valamihez igazítani. A napokban megkérdeztem egyik ismerősömet, ő is állandó munkás, kocsis, Hőgyes Mihálynak hívják. Azt mondja, hogy neki is 18 000 körül lesz az évi jövedelme a közösből. Elégedett. EZENKÍVÜL elmondanám azt, amit én a jövedelem lényegének tartok. Szólnék az időjárásról a vezetéséé munkájáról, a szakszerű gazdáiké„A NYOMDA VOLT AZ ÉLETEM“ Ha késő este a nyomdába mentem, mindig a rotációs gép mellett találkoztam vele. Korát meghazudtolva serénykedett, gurította a több mázsás rotáció-ben"ereket, vizs- gálgalta a fekete gépkolosz- szust, megnézegette mint gondos anya a gyermekét, mielőtt iskolába küldi: útra kész-e? Telt, életpiros arca, zömök termete szinte a gép nélkülözhetetlen alkatrészévé vált. A minap mondták: Gelencsér Gyuri bácsi nyugdíjba megy. Ma este utoljára indul műszakra. A nyomda főbejárata mellett lévő lakásában beszélgetek vele. Ülünk a meleg konyhában az asztal mellett és Gyuri bácsi kutat emlékeiben. — Ennél a nyomdánál vagyok már 38 esztendeje. Amikor idekerübem, mindjárt a rotációs mellé osztottak be. Azóta is ott dolgozom. Fáradt mozdulattal veszi le szemüvegét. Olyan ez a mozdulat. mintha valaki egy hosz- szú mondat végére pontot tenne. — Igen. ebeit — mondja. — Eltelt 70 esztendő. Már nyugdíjba mehettem volna, de... valahogy ez a nyomda az én életem 38 évet dolgoztam itt és mindig az éjszakai műszakban. Majd néyy évtizedes munka. Soha nem a nappal, hanem a csillagokkal kelt, indult. Amint mondja, a szervezete szinte átalakult. Reggel hétkor reggelizett, késő délután, amikor felébredt, egybe fogyasztotta el az ebédet is, vacsorát is. — Megszoktam. Vasárnap, ha délben felkelek és a feleségem ebédelni hív — nem tudok enni. . Közel negyven esztendő a rotációsnál. Egyet már végképp kiszolgált, ezt a mostanit pedig éppen generálozzák, javítják.- Együtt fáradtunk el. De jó volna, ha engem is lehetne mondjuk olyan 25 évesre ge- neráloztatni — mondja nevetve. A 38 esztendő alatt összesen ha másfél hónapot hiányzott. Egyszer műtötték és egyszer pedig néhány napra ágynak döntötte a betegség. Igazolatlan hiányzás? Késés? Ezt nem ismeri Gyuri bácsi. Este 10- kor mindig pontosan megnyitotta a rotációs gépterem vasajtaját, aztán munkához látott. Mindig szinte mozdulatra egyforma munka. Befűzni a papírt, olajozni, ha dübörögve nyomni kezdi a gép az újságot, leszedni a kirakóról. Hajnal felé, ha készen voltak a nyomással, megtisztítani a gépet. Ez volt a reszortja. — Minden munkaszüneti nap után hajnalban fél 4 órakor felkeltem, bementem a gépszedő-terembe és bekapcsoltam * tmdfs&sekrt — mondja. Ez is az én feladatom volt. Azért, hogy mire a gép- szedők reggel bejönnek, már munkához tudjanak fogni, az ólom olvadva, forrón, várja őket. Ezt vállaltam, hiszen itt lakom a nyomdában ... Gyuri bácsi tiltakozik, amikor azt mondom, hogy hétfőtől kezdve már nem kell felkelnie hajnalban a gépétet bekapcsolni. — Nem, ezt a munkát esti tán is elvégzem. Minek kelne fel bárki is olyan korán.. — én itt vagyok, ráérek ... Meg aztán nem maradok én munka nélkül. — A feleségem itt portás, majd neki segítek... Tíz óra felé jár az óra mutatója. Lassan öltözni kezd, magára veszi a kék munkaruhát, aztán mint 38 esztendeje, nap, mint nap. ldléo az ajtón indul a gépterem felé. Garay Ferenc dásról. Ezt az eredmény bizonyítja. Jó munka nélkül nem lett volna ilyen jövedelem. Azt nem mondanám, hogy kiválóan dolgoztunk,: Mert úgy soha sem lehet dolgozni, hogy annál jobban ne lehetne. Tudja, ha én sokat is tartózkodom a „hivatalomban”, azért onnan is lehet ám egy-két dolgot látni. Megfigyeltem például, hogy kevés szalmát hordtak be. Ebből mindjárt következtettem arra, hogy nem sok búza teremhetett. Bizony a vezetőség törhette a fejét: honnan pótolja a kiesést. De pótolták. Figyeltem a takarmányos-kocsikat is. Két silógödör üres volt még az őszön. Törtem a fejem, hogyan lehetne - ezeket megtölteni, mert takarmány nélkül nem lehet boldogulni Jó esőt kaptunk, nekiindult a lucerna. Talákoztam a brigádvezetővel. Mondtam neki: jó lenne a lucernát kukoricaszárral lesilózni. Azt mondta: örül, hogy szóltam, de a vezetőség már gondolt erre és holnap megkezdik a silózást. Tele van most már minden gödör. — Ha politikai megszilárdulásról szólna, akkor mit mondana el? — Tudja, én is olyan kiugró tsz-tag vagyok, ötvenhatban kiléptem. Három évig egyéni gazda voltam. Persze, nemcsak én, mások is. Ha találkozunk az utcán, viccesen megkérdezzük egymástól: „Na, mikor lépünk ki a kolhozból?” „Olyan többé nem lesz!” — mondják. Hát ilyen a hangulat nálunk. Mindenki, az egyik jobban, a másik kevésbé, de mindenki hisz már a közösben. Ma már nem a háztájira, hanem a közösre alapozzék a jövőjüket. Persze, lehet is. És mindenki gyarapodik. Hordják ide, Bárba is az új bútorokat, rendbeteszik a lakásokat. Úgy érzem, a politikai hangulattal nincs hiba. Nevetséges, de azért elmondom: mi győzött naeg engem a legjobban, ötvenhat előtt azt írták az újságok: ebben •meg abban a tsz-ben milyen örömmel dolgozik ez. meg az a hetven, hetvenöt éves ember. Én azt szerettem volna olvasni: ezek az emberek, gondtalanul pipázgatnak. Most már így van. Ez volt a döntő érv nekem a tsz mellett. Másoknak más, ezt én nem tudhatom. — És a jövő feladatait, hogyan ismertetné? — A LÉNYEG a következő: minél több állat legyen. Göbe is, hízó is, szarvasmarha is. Ez a jövedelem, a biztos jövedelem alapja, — mondja, miközben előhúzza a zsebéből az órát, rápillant, bocsánatot kér, neki mennie kell. várja a „hivatala”. Felteszi fekete kucsmáját és elindul a havas hári utcán a tsz hizlaldája felé. Szálát Jáne* I CSÚCSFORGALOM A KÖLCSÖNZŐBEN
