Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-31 / 305. szám

AI MSZMP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAKÁCS LAPJA XX. ÉVFOLYAM ARA: 80 FILLÉR 393. SZÁM Boldog új esztendőt! A köszöntés bizonyára egy­idős a naptárral. Az év utolsó napján, amikor az óra az utolsó percet jelzi, poharait koccannak, vidám színes vil­lámok, konfetti-kígyók cikáz­nak: búcsúzunk az óesztendő- től. Barátok, ismerősök és ismeretlenek ölelkeznek össze és köszöntik a következő évet: Boldog új esztendőt! Amikor az életben, a mun­kában egy szakasz lezárul, s amikor valami új kezdődik, az ember bizakodik. Minden korban ezt tette, ilyen volt, és ma is ilyen a természete. És amikor valami új kezde­tét jelzi az, ami bevégeztetett — a jövőbe tekintő ember persze szorong is. Mindig ezt tette, mert ez is hozzátarto­zik a természetéhez. De az ót búcsúztató és az új esztendőt köszöntő érzés e két összetevőjének aránya sohasem csak, és nem is első­sorban az egyes ember de­rűre vagy borúra hajló kedé­lyétől függött. Nem! Hanem mindenekelőtt a körülményei­től. Azon múlott, hogy mit öntött kis számára tarsolyá­ból a múlt és okosan mérle­gelve mit tartogat számára az új esztendő tarisznyája. Boldog új évet! — így kö- «zöntötte a dúsan terített asz­tal körül ülőket mondjuk har­minc évvel ezelőtt Visnya bankár és természetesen ugyanezzel a kívánsággal ölel­kezett össze valahol egy csen­des, szegényes szobácskábán az esztergályos és gyári mun­kás felesége is. Azt hiszem, nem túlzás: a bizakodás és a szorongás aránya egészen más volt a bankár és a munkás­család számára. Nem is lehe­tett ugyanaz, ha mást nem is nézünk, minthogy a csillárok fényében pompázó villa na­gyon messze esett a pétró- leumlámpától füstös várospe­remi lakástól. Ám, ha már a harminc év előttinél tar­tunk néhány pillanatra, ve­gyük hozzá, hogy akkor bi­zony az emberiség többsége nem bizakodott. Szinte egyik nappal a másik után közeled­tünk a világháború szakadé­kéhoz, amely végül is ember­milliókat pusztított el. Boldog új esztendőt! — üd­vözöljük egymást és köszönt­jük a naptári jövevényt. De­rűsen mondjuk, hangunk nem cseng majd hamisan, vidám­ságunk nem az álmokat ker­getők erőlködése. Amikor számvetést készítünk, mérleg­re tesszük önmagunk tetteit, az ország lépteit és összevet­jük az egy esztendővel ez­előtt és ilyenkor elhangzott kívánságokkal, fogadalmakkal — akkor optimizmussal köny­velhetjük el: a bizakodásra minden okunk megvan. A fejlődés irama és iránya az, hogy minden órában min­den nap a becsületes, a dol­gozó többség, a szocializmus és a béke javára alakul a helyzet. Még a nemzetközi po­litikában is, ahol pedig na­gyon sok ellentétes erő csap össze, a különböző érdekek rendkívül bonyolultan hatnak — még itt is van okunk biza­kodni. Ebben az esztendőben sikerült pecsétet ütni egy olyan okmányra, amely hitet, reménységet kelt az emberi­ségben: megkötötték a részle­ges atomcsend egyezményt. Szerte a világban százmilliók fogadták őszinte örömmel, s egy nagyon jelentős lépésként az általános és teljes leszere­lés felé vezető úton. Nagy győ­zelme volt ez a szocialista or­szágok népeinek, köztük a mi népünknek is. A múlt eszten­dő végén azzal a szilárd el­határozottsággal láttunk új feladatainkhoz, hogy erőnk­höz mérten óvjuk, védjük a világ békéjét, mert az ne­künk is nyugalmat és boldog­ságot hoz. Nem tettünk nagy, világot megváltó dolgokat; dolgoztunk, építettünk. Sokan azt hiszik, hogy ez milyen kis jelentőségű a .nemzetközi porondon, ahol az erőket más mércével mérik. Kétségtelen, hogy a békét védelmező erők sorában a katonai erő nagy szerepet játszik, de nemcsak erről van szó. Döntő fontos­ságú a szocialista országok egyesített gazdasági ereje, amely egyszersmind a kato­nai erők alapját is alkotja, miközben szocialista céljaink megvalósítását biztosítja. Minden okunk megvan az optimizmusra idehaza is. Ez az év nem hozott szenzáció­kat, a nyugodt biztonság volt talán a legszembetűnőbb meg­határozója. Nem a tespedés, az állóvíz nyugalma ez, ha­nem az előrelátó tervezésé, a bizalomé, a lendületes alkotó munkáé. Ez egyenesen követ­kezik a párt és a kormány helyes politikájából, abból a tapasztalatból és tanulságból, hogy a szocialista építőmun­kában kipróbált úton hala­dunk, gazdagítjuk népünket, tesszük szebbé, jobbá az em­berek életét. Mindenki saját életén mér­heti le a változást, a fejlő­dést, a vezércikk kurtára fo­gott mondatainak csak arra van lehetősége, hogy némi bepillantást engedjen az egyes ember erőfeszítéséből össze­álló nagy egészbe. Bár az esz­tendő összegezése még hátra van, azért elmondhatjuk, hogy az ipari termelés az előző ,évihez képest mintegy hét százalékkal emelkedik. Az öt­éves terv 1963-as beruházási előirányzatát, amely 37 mil­liárd forint volt, túlteljesítet­tük, az idén megvalósuló be­ruházások összege meghaladja a 41 milliárd forintot. 1963- ban az előző évihez képest a lakosság készpénzbevétele mintegy nyolc, a fogyasztása ugyancsak nyolc, a dolgozók reáljövedelme 5,5. százalékkal növekedett És ugyanilyen szűkszavúan tegyünk ide néhány momen­tumot a jövő tervéből, amely már a nagy hyilvánosság elé került. 1964-ben a beruházá­sok összege 45 milliárd fo­rintra emelkedik. Mintegy há­rom százalékkal növekszik a bérből, illetve fizetésből élők egy főre jutó reáljövedelme. Tovább javul a lakáshelyzet, állami kivitelezésben mintegy 23 ezer lakás építését fejez­zük be. 647 általános iskolai és 282 középiskolai tantermet építünk és rendezünk be, az óvodák 5400, a bölcsődék 1000 hellyel bővülnek. Íme, ilyen számok jelzik a jövő útját ... Szilveszter éjszakáján, amikor az óra mutatói, mint oly sokszor, a tizenkettes szá­mon találkoznak, egy eszten­dő elmúlását és egy új év kezdetét jelzik. Egy percre mindenütt kialszanak a lám­pák, felhangzik a nemzeti himnusz. Kezünkben pohárral megilletődötten, gondolataink­ba merülve búcsúztatjuk azt, ami elmúlt, hogy azután mindjárt az új felé fordulva vidáman és bizakodva kö­szöntsük, új reményeink be­teljesülését várva tőle: Boldog új esztendőt! B. J. TARTALOMBÓL: Új létesítményeink Az újságok tükrében Harmincötén epsisért Kilát* E urópa ország ú í jain Hosszúhetényi emberek Erisi:ssi!( a népi-nemzeti egységet! Rapa? Gyula elvfárs újévi nyilatkozata Az ój ejsztenctő s%sírnfi>ból lapunk munkatársa fölkereste Rapai Gyula elv társat, az MSZMP Baranya megyei Bi­zottságának első titkárát, meg­kérte, hogy tájékoztassa ol­vasóinkat az elmúlt ev pánt- munkájának néhány jeffiömaö vonásáról és a soron Jéraő fel­adatokról. — mesy*A páriblnaltMlg 19A3­ban megkülönböztetett figyelmet fordított a pártszervezetek mim- kajának javítására. Milyen ered­ményeket értek el egwa a terü­leten? — Valóiban sókat *wf!«Iko<z- tunik és foglalkozunk még so­káig a pártmunka s 2m vona­lának emelésével. A társadal­mi fejlődés új és új felada­tokat állít elénk, melyeket meg kell oldani. Elsősorban ezért kéül a pártszervezeteik munkáját sokkal hatékonyab­bá termi. A szocializmus alap­jait jéLemfcő nagy társadalmi kérdéseket, mint például a munkásihatalam megszilárdí­aa, a mezőgazdaság átszer­vezése, már megoldottuk, s napjainkban a gazdasági, ter­melési és a kulturális nevelő­munka határozza meg tenni­valóinkat. — Sok tapasztalatot gyűj­töttünk az elnyúlt félévben az üziemi, terrbelőszövetkezeti pártmunkáról / rendezett' vi­táinkon, s ezeket a tél folya­mán megbeszéljük az alap- ■tzsrvezEtek párt titkáraival is. Közülük csak néhányat sze­retnék elmondani. — Sok ellentétes nézet ka­vargóit a körül, hogyan fog­lalkozhatnak a pártszerveze­tek a termeléssel, amikor n ívnyit hangoztatjuk a gazda­sági vezetők önállóságát. Vagy mit kell tefskni, hogy ne ala­kuljon ki párhuzamosság a termelés irányításéban, vagy­is ne ugyanazt csinálja az igazgató, vagy a termelőszö­vetkezet elnöke, mint a párt­titkár, esetleg fordítva. A gyakorlatban ez bizony nem is könnyű, hiszen egy cél „ér­dekében tevékenykednek, de ez csak akkor eredményes, ha erre más, más módon törek­szenek. Az igazgató bizto­(Folytatás a 2. oldalon.) Tavasszal bshehónapot rendezlek A Béke-Világtanács varsói ülésszakának résztvevői felhív, táik a népeket, a békemozgal- makat, hogy 1964 tavaszán újabb akcióikkal, demonstráci­ókkal adjanak hangot békevá­gyuknak, s követeljék az álta­lános, teljes és ellenőrzött le­szerelés mielőbbi megvalósítá­sát. Békemozgalmunk az elsők között csatlakozott a kezdemé­nyezéshez. Az Országos Béketa­nács legutóbbi összejövetelén elhatározták, hogy 1964 tava­szán az ideihez hasonlóan is­mét egyhónapos ünnepi ese­ménysorozattal sorakoztatják fel népünket a jó ügy támoga­tására. A részletes program még nem készült éL « Hruscsov: Legyen 1964a további enyhülés éve Nyikéta - Hruscsov hétfőn nyilatkozatot adott Henry Shapirónak, az UPt ámen kai hírügynökség moszkvai tudósí­tójának. A szovjet miniszter­elnök egyebek között kijelen­tette: — Azt akarjuk, hogy az új évben békés együttműködés, r Eszak-Europábcm sűrű köd, Dél-Eurépában verőfény Míg Észak-Európa sok orszá­gában sűrű köd gom-./iyog, s a hőmérséklet fagypont alatt van, az olasz Riviérán az üdülőven- dégak 22 fokos melegben für­dőnek a Földközi-tengerben. Párizs repülőtereire a köd miatt nem szánhattak le az óceánon túlról érkező repülőgé­pek, s ezért London** irányí­tották őket. Hasonlóképpen meg bénult a genfi s a bécsi légiki­kötő forgalma. Akik Géniből akartak repülőgépen elutazni, azokat vonaton vitték Zürich­be, az ország egyetlen .köd­mentes” repülőterére. A Bécs felé tartó utasszállító repülőgé­peiket Münchenbe 'vagy Buda­pestre irányították. Az osztrák meteorológiai in­tézet fokozott lavinaveszélyre figyelmeztette a lakosságot. Klagenfurt mellett a lavina el­temetett egy 28 éves fiatalem­bert. Hollandiában Rotterdam kö­zelében a ködben összeütközött egy személyvonat és egy teher­vonat, a Schelde folyó torkola­tálban pedig egy német és egy angol hajó. A holland partok közelében megfeneklett a DeLp- hina nevű libériád tehergőzö*. Belgiumban a jeges ország­utakon a rossz látási viszonyok miatt több halálos kimenetelű báleset történi jószomszédság és barátság \ alakuljon ki az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió népei között. Ez fontos a mi orszá­gainknak, de más népeknek is. Ha a mi két Országunk és a többi állam egyesíti erőfeszíté­seit a béke érdekében, akkor a beköszöntő 1964-es év dön­tő fordulatot hozhat a javulás irányába az egész nemzetközi helyzetben. A Szovjetunió haj­landó szemügyre venni min­den olyan javaslatot, amely elősegítheti a szovjet—amerikai jószomszédi viszony kifejlesz­tését. Hruscsov kijelentette, hogy a szovjet nép a békés építés nagyszabású terveivel lép az új esztendőbe. Hisszük, hogy az amerikai nép sem akar há­borút — jelentette ki, majd hozzáfűzte: megelégedéssel fo­gadtuk Johnson elnök meg­nyilatkozásait, amelyekben ki­fejezésre juttatta, hogy a kül­politikában folytatni kívánja a nemzetközi kérdések békés rendezésének, a szovjet—ame­rikai viszony megjavításának, a hidegháború megszüntetésé­nek irányvonalát. Mi is emel­lett vagyunk. Az óévben kelt enyhülési remények okot ad­nak egy olyan jóslatra, hogy az új esztendő e tekintetben az elmúlt évnél it jobb lehet. Hruscsov felsorolta azokat a kérdéseket, amelyekben éssze­rű megegyezést lehetne elér­ni. Ezek között említette a fegyveres erők csökkentését, a hadi kiadások megnyirbálását, a NATO és a varsói szerződés államainak meg nem támadá­si szerződését, a nukleáris fegy verek terjedésének megakadá­lyozásáról szóló egyezményt, az atomfegyvermentes öveze­tek megteremtését. Hasznos intézkedés lenne a külföMöp tartózkodó csapatok létszámá­nak csökkentése. ■ Mint mon­dotta, minden ország számára nagy győzelem lenne, ha az összes csapatokat kivonnák idegen földről. — Úgy véljük — folytatta —, hogy lépésről lépésre kor­látozni kellene a fegyverkezési hajszát, mert így teremthet­nénk kedvező légkört az álta­lános és teljes leszerelés kér­désének radikális megoldásá­hoz. — Emlékeztetett rá, hogy a szovjet parlament az 1934. évi költségvetésiben csökken­tette a katonai előirányzato­kat. Befejezésül Hruscsov a szov­jet nép és a maga nevében bé­két és boldog életet kívánt az új év alkalmából az Egyesült Államok népének. * « ^ * t

Next

/
Oldalképek
Tartalom