Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-23 / 300. szám

IMS DECEMBER SS. 5 Robbantás a Dráván A tejszínül ködben alig lát­ni a második villanyoszlopig. A sofőr hátra is szol, hogy „kétoszlopos köd van” — és a szemét le nem veszi a sí­kos útról. Csak a határőrség előtt pihen meg, amíg az őr­rel beszélgetünk. A posztoló katona magas, csontos legény, csak az orrahegye látszik, meg a lehelete. Az őrbunda prémes gallérját felhajtotta, a sapkafüleket meg leeresz­tette. Toporogva beszélgetünk a drávaszabolcsi őrs előtt: Zajlik a folyó — Ilyenkor mennek a Drá­vára '! Hideg van most aVra, reggel is mínusz 22 fokot mér­tünk. A vízen még több is lehet. — Pedig mi oda akarunk menni. — Oda ugyan bajosan. Zaj­lik a Dráva ... Igaza lett. A töltéshez lapuló sárgára meszelt házban duruzsoló kályha mellett meggyőztek bennünket a vízügyesek, hogy innen csak vissza, Pécs felé vezet az út. A Fekete víz ma reggelre befagyott, a Dráva erősen zajlik. A kishajó már nem bírja el a jeget, lehetet­len kijutni a Panyik szigetre. Különben ,s ott már vasár­nap befejezték a robbantást. így arra vagyok utalva, amit a vízúgyesek elmonda­nak a Dráva hét kilométeres szakaszának szabályozásáról. Csakhogy ahhoz, hogy a sza­bályozás lényegét megértse az ember, szükség van egy kis történelemre is. A Dráva múltjából következtetni lehet a jelenére. A múlt században igen élénk volt a forgalom a folyón. Nagy, testes uszályok jártak rajta, fel egészen Bar­csig. Kitaposott út vezetett a folyóparton, ahol rekedt han­gú kocsisok hajtották lovai­kat. azok meg vontatták az uszályokat. Gabonát és fát vittek a Dunához, onnan to­vább Pestre, vagy a Vaskapu felé. A vízúgyesek utána szá­molták és megállapították, hogy azokban az évtizedek­ben mintegy 200 millió mai forintértéknek megfelelő part­védelmi berendezést építettek és szabályozták az igen moz­gékony folyót. A DráVa gyakran és gyor­san változtatja folyását. Víz­vár—Béla vár környékén meg­esett, hogy saját hordaléká­val torlaszolta el a vízfolyást és egyik évről a másikra új medret keresett magának. Ez pedig sokszor azt jelentette, hogy megnövekedett a víz esése, hiszen a meder mélysé­ge elérte a 12 métert is és a gyors folyó elmosta a parti berendezéseket A két világháború közötti években csak foltozgatták a Dráva partját. Itt ötezer pen­gőt, ott kevesebbet adtak a namarmunkákra, de ennél többre akkoriban nem gon­doltak. Csak 1956 után indult meg a módszeres és rendsze­res folyószabályozás a magyar és a jugoszláv vízügyi szervek közös tanácskozásai eredmé­nyeképpen. Ez a mostani, a Panyik sziget környékének a szabályozása is már ennek az új programnak a következ- mé' ve. • Harminc mázna robbanóanyag Tóth László csoportvezető főmérnök, — aki velem együtt a Panyik , szigetre igyekezett —. most térképről magyarázza a szabályozást: — A Dráva a 68. folyókilo­méternél lép magyar terület­re és a 238. kilométernél hagyja el véglegesen az orszá­got. A víz esése kilométeren­ként 14 centi A szabályozást alulról kezdtük, a 68-as fo- lyókilométertől és 1965-ig el­jutunk a 75-öshöz. A magyar—jugoszláv víz­ügyi tárgyalások 1958-ban kezdődtek és kölcsönösen megegyeztek abban, hogy a Dráva elfajult főágát szabá­lyozzák A Panyik sziget er­dővel borított, vaskos földtö­meg, amelyet a folyó teljesen körülölel. A főág hatalmas kanyart ír le jugoszláv terü­leten, Gyurágy község kertjei alatt és mintha csak neki akarna rohanrü a mattyi ha­tárnak — egyenesen oda tart. Mossa a partot és árvíz, jég­dugó alkalmával veszélyezteti a környék lakosságát. Min­denféleképpen új mederbe kell terelni a Dráva vizét, er­re a legalkalmasabb a vé­kony mellékág. Az öreg me­der háromszáz méter széles — a mellékfolyó ennek alig egyharmada Ha a mellékágat kiszélesítik és ide terelik a Dráva vizét — megoldották a feladatot. — A szabályozási tervet a Déldunántúli Vízügyi Igazga­tóságon készítettük el, aztán megvitattuk a jugoszláv szak­emberekkel és elfogadták el­képzeléseinket. Most már csak a „hogyan” volt hátra. Abban megegyeztünk. hogy a jugoszlávok az elfajult fő­ágban elzárják a folyó med­rét. Mi pedig a Panyik sziget felső csúcsánál százezer köb­méter földet eltávolítunk, hogy a mellékágban helvet biztosítsunk a Dráva vizének. Százezer köbméter föld — de hogyan távolítsák élj Kot­rógéppel. úszó kotróval vagy vízágyúval? A kotrógépet a szigetre kell szállítani. de nincs megfelelő hajó hozzá, ugyanígy nehéz idehozni az úszó kotrót, a vízágyút. És jött az új gondolat: fel kell robbantani a sziget csúcsát. Az igazgatóság csöveket vásá­rolt és hat méter mélyen, egy­mástól három méter távolság­ra leverték. A csövekbe ke­rültek a robbanótöltetek — csövenként húsz kiló. A 15 méteres földsávot 3000 kiló robbanóanyaggal lazították fel., Az első sorozattal — 150 betöltött csővel — 8000 köb­méter földet megmozgattak. Most a folyóra vár, hogy el­szállítsa Négv-öt Ilyen soro­zottal sikerül lefaragni a szi­get felső csúcsát. — így, ahogy mondom, négy-öt sorozattal, mert elég ha ötvenezer köbméter földet lerobbantunk, a másik ötven­ezret a folyó vállalja. Gyors folyásával eihordja lazítás nélkül is. Sligovica és cigaretta melleit Az ember határozza meg a folyó útját. — mégpedig se- gédmúvekkel. A partvonal mentén már elhelyezték azo­kat- a terméskő halmokat, amelyek majd megakadályoz­zák a Drávát, hogy nagyobb medret vájjon magának a megengedettnél. Méterenként hét köbméter követ raktak le és amikor a Dráva vize már idáig mossa a szigetoldalt — a hatalmas terméskövek be­lehullanak a vízbe és útját állják a további part-pusztí­tásnak. A deponiába — így nevezik szaknyelven — 3000 köbméter követ szállítanak. Másutt rőzseszőnyeggel és terméskővel biztosítják a szi­getcsúcsot és ugyanebből az anyagból hosszú vezetőművet építenek, így szabnak irányt a folyónak. A szabályozás a két szom­széd kölcsönös anyagi segít­ségével történik. Mindenki a saját területén építi meg a partvédelmi berendezéseket. Nálunk ez csak a Panyik szi­get körül 7,4 millióba kerül. Azt mondja Tóth László fő­mérnök, hogy „igen szivélye- zek a jugoszláv kollégák. Van ilyenkor sligovica és cigaretta odaátról, és vicceket exportálnak a vámhatóság megkerülésével. Ez a jó kap­csolat nemcsak a Panyik szi­geti Dráva szakasz szabályo­zására szól. Már előkészítik a következő feladatot és a jövő év tavaszán megkezdik az újabb tíz kilométeres folyó­szakasz szabályozásához a fel­mérést. Amit elmulasztottak a két világháború között, azt most rápótoljuk és a jugo­szláv—magyar vízügyi meg­egyezés értelmében kölcsönö­sen rendezik a folyó mindkét partját. Sőt, már olyan elkép­zelések is napvilágot láttak, hogy kívánatos lenne a gyors folyású Dráván vízierőmű építése ugyanolyan alapon, mint a cseh—magyar kopro­dukcióban készülő nagymaro­si létesítmény. • A Panyik szigeti együttmű­ködés, szabályozás és robban­tás — biztató kezdet a közös érdeket képviselő erőművek megépítéséhez. Gáldonyi Béla 71 éves menyasszony 31 éves vőlegény A karácsonyi ünnepok, — akárcsak régen, most is legal­kalmasabbnak tűnik a házas­ságkötéshez. Hűsvétkor es ilyenkor jelentkezik a legtöbb házasulandó. — Szombaton — mutat egy köteg bejelentésre Szigeti András anyakönyvvezető — „csak” ennyi előjegyzésem van. Vasárnap két párt eske­tek és egy névadót tartok December 23-ára tizenöt pár jelentette be házasságkötésd szándékát. 26-án, karácsony másnapján is lesz esküvő, és négy helyen rendeznek a már sodik kerületben névadó ün­nepséget. A házasulandók mindig boldog emberek. Eddigi gya­korlatában egyetlen olyan vőlegénnyel találkozott, áld az esketés előtt nyeglén, ud­variatlanul viselkedett a menyasszonnyal szemben, no­ha az ifjú kedves, szép leányt vitt az anyakönyvvezető elé. Viszont sok olyan ifjú férj lel volt dolga, aki nálánál jóval idősebb párt választott ma­gának. Néhány évvel ezelőtt 31 éves vőlegényt háizasított ösz- sze azzal a 71 esztendős ará­val, akinek az arcvonásaiból még csak arra sem lchefe't következtetni, hogy hajdanán — fél évszázaddal korábban — szép leány lehetett. Hetven­egy éves korára viszont csi­nos kis vagyont mondhatott magáénak, no és egy életerős, ugyancsak csinos fiatalembert, akit talán vagyonánál is job­ban szeretett. Hogy a fiatalem­ber milyen érzelmekkel állt negyven évvel idősebb meny­asszonyával az anyakönyvve­zető elé, erről a boldogító igen után sem nyilatkozott. Az anyakönyvvezető való­ban sok boldog emberrel ta­lálkozik a házasságkötő terem falai között. Hogy meddig tart a boldogság? Ide önként jönnek, s sokan közülük ugyanúgy mennek bírósági válóperükre is. — Azért van sok válás — állítja Szigeti András —, mert sokan meggondolatlanul köt­nek házasságot., Rengeteg olyan fiatalt esketek, akik még katonaidejüket sem szol­gálták le. Nem csoda ha a két éves katonai szolgálat alatt elhidegülnek egymástól és egy új ismeretség kötelékei néha erősebbnek bizonyulnak a há­zasságénál. Egyszer berontott hozzá az Ifjú pár: azonnal esküdni akarnak. — Megvannak az irataik? A MAGYAR RADIO PECS! stúdiósának .1963. december 33-1, héttői műsora a 333,8 m középmilUmon: 11.00: Szerb—horvát nyelvű műsor: Szabad idejében. Zenés össze­állítás. 17.30: Német nyelvű műsor: „A pletyka szárnyán”. Koch Leo írása. Jódlldalok. Útközben ... Kellemes szórakozást! 18.00: Levelekre válaszolunk. 18.10: Zenélő levelezőlap. 18.50: Dél-dunántúli híradó. 19.05: A tízéves pécsi stúdió mű­sorából — Zenei emlékek Euró­pából. Vörös Márton Írását fel­olvassa Bánffy György. 19.45: Erről Is beszélni kell. —. Jegyzet. Vasvári Ferenc Írása. 19.55: Műsorismertetés. 30.00: Műsorzárás. IZINHAft Nemzeti Színház: Haway rózsája (este 7 órakor). Bérletszünet. MOZI: Park: Méhkirálynő (fél 5, fél 7 és fél 9 órakor, szélesvásznú). Csak 18 éven felülieknek! &j(Ul mht DUNANTÜLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Vasvári Ferenc Szerkesztőség' Pécs. Hunyadi "ános út 11. Telefon' 15-33 15-33: 17 öra után 60-11. BelDOlitikai rovat: 31-6*. Kiadta a Dunántúli Napló Lapktadóvállalat Felelős kiadó Braun Károly Kiadóhivatal: Pécs. Hunyadi út 11. ___Telefon: » 15-32. 15-33. 50-00___ P ÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs Munkácsy Mihály u 10. az Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivatalok- nái és kézbesítőknél. Előfizetési dfi 1 hónapra 1*.— fi. . Indexárára; X5.0M. Nem fújt a szél, iffy a tél­esti hideg, ha kissé csípős is, de, nem volt túl kellemetlen. Kevés ember járt az utcán, a templom körül a tér különö­sen néptelen volt. Szenteste lévén az emberek a családi, baráti kört keresték, meg az­után hova is mentek volna. A színházak, mozik nem tartot­tak előadást, a vendéglátó- ipar is tíz órakor zárórát csi­nált, csak egy kis talponálló maradt nyitva a templom melletti utcában, hogy az éj­féli misére siető, vagy a hideg templomban átfázott hívők­nek legyen hol felhörpinteni azt a kis lélekmelegitő fél decit. Rendőrt sem lehetett látni a közelben, és ez jó volt, — mert csak azért nem tűnt fel senkinek az a néhány ráérő­sen sétáló fiatalember — akik még ráadásul papírcso­magot is cipeltek — mivel nemigen volt, kinek feltün- niök. Veszélyes vátllalkozás volt, de nem volt más lehe­tőség. A Kommunista Ifjú­munkások Szövetsége által megszabott feladatot végre kellett hajtani. Otthonról a tíz órai kapuzárás előtt el­jöttek, nehogy a házmester­nek feltűnjenek a csomagok. Menni meg nem volt hova. Maradt tehát a sétálás, ket­tesével egyik utcából a má­sikba. Az ilyen séta nem ép­pen kellemes, kiváltképp: ha az ember keze nemcsak meg- gémberedik a hidegtől, ha­nem a nehéz csomag spárgá­ja is tltenyvtsstí az ujjakat olyannyira, hogy időnként meg kell állni és egyenként kiegyenesíteni, szétválaszta­ni őket egymástól. Az idő így lassan múlt fél- tizenkettőig, de aztán minden megélénkült. A templom ab­lakai kivilágosodtak, az aj­tókat a templomszolgák sar­kig kitárták. Asszonyok, fér­fiak igyekeztek a templomban a padokat elfoglalni. Tizenkettő előtt pár perc­cel a templom zsúfolásig meg telt, úgyhogy még az ajtók­ban, az utcán is álltak. Az ifjúmunkások közül az egyik már korábban bement a temp­lomba és az ajtó közelében helyezkedett el. Az ő felada­ta volt jelezni, ha a mise vé­géhez közeledett. Mindany- nyiukon erőt vett az izga­lom és ezt az érzést még a templomból kiáradó orgona­szó és a kórus ünnepi éneke sem tudta elnyomni. Rövid idő telt el az elő­őrs visszatéréséig, de nekik ez az idő volt a legnehezebb. Amikor végre meglátták a tér túlsó oldaláról nézve, amint az úttesten áthaladt, ketten az utca két végére siet­tek figyelni, a többiek gyor­san feltépték a csomagok búr kait. Vékony, irkalap nagysá­gú fűzetkék kerültek elő. a címlapján egy pálmaágat tar­tó szárnyas angyallal, olyan­nal. amilyen a karácsonyi ké­peslapokon látható és ezzel a felírással: „Necsak IMÁD­KOZZATOK. hanem harcol­jatok is a BÉKÉÉRT/” A fű­zet « Kommunisták Uagym. országi Pártjának kiadványa volt. A párt évekkel a máso­dik világháború előtt figyel­meztette az embereket, a fa­sizmus összeesküvést szó a béke ellen. A békét pedig csak harccal lehet megvédeni. A grafika és a betűtípus ügyes megoldásnak látszott. Aki a kezébe vette, valami jámbor pacifista propagandá­nak nézhette. így is történt Kis idő múlva a templomi ének hirtelen elhalt és az emberek egyre sűrűbb sorok­ban tódultak ki az ajtókon és özönlöttek a környező utcák irányába. Az ifjúmunkások közben elfoglalták helyüket a tér négy oldalán és munká­hoz láttak. Kellemes karácso­nyi ünnepeket kívánunk — mondták — és sorba osztogat­ták a füzetkéket. Solcan meg­köszönték: „Köszönjük fiam." — ,,Macának is” — válaszol­ták. Volt, aki nem szólt sem­mit. de mindenki rápillantva a füzetre, összehajtotta és zsebébe rejtette azokat. Majd otthon a melegben, másnap ünnepkor nyugodtan elolvas­hatják. Ez is volt a cél. A né­hány száz füzet hamar elfo­gatott és a fiúk jelt adva a biztosítónak, minden rend­ben. siettek haza. Amint jókedvűen, szapora léptekkel mentek, úgy lát­szott, mintha hideg csípte vol­na arcukat pirosra. Lehet, hogy ez is közrejátszott. Va­lóiában azonban arcukon a sikeresen téliesített harci fel­adat öröme izzott. SEBŐK IMRE Petőfi: Jánoslk (fél I, fél 7 és fél 9 órakor, szélesvásznú). Kossuth: Méhkirálynő (4, 6 és 8 Órakor, szélesvásznú). Csak 18 éven felülieknek! Kossuth Híradó Mozi: Magyar híradó, 24. sz. vllághiradó, A tánc eredete. A Föld vonzóereje nél­kül. (Előadások 11 órától 3 óráig folytatólagosan). Fekete Gyémánt (Gyárváros): Hazugság városa (5 és 7 órakor, szélesvásznú). Ságvári Endre Kultúrotthon (UJ- Meesckalja): Szélhámosnő (fél 6 és fél 8 órakor). Jószerencsét (Péesszabolcs): Mici néni két élete (5 és 7 órakor, szélesvásznú). Május t. (Vasas n.): A hosszú­távfutó magányossága (7 órakor, szélesvásznú). — Az is kell? Azt MtttW hogy elég a menyasszonyi , ru­ha. mert tetszik látni, ünnep­lőbe öltöztünk... S valóban ott álltaik, & menyasszony mirtuszkoszorú­val, a vőlegény szmokingban az anyakönyvvezető tanácsá­ra várva. Mint kiderült, éj­jel ismerkedtek meg egy szó­rakozóhelyen, s azonnal elha­tározták: a következő napon egybekelnek. Ám a meny­asszonyi ruhát könnyebb volt előteremteni,, mint a házasság- kötéshez szükséges iratokat és a gyámhatóság engedélyét — ugyanis a leány még kis­korú volt. Mire a házasságkö­tés e kellékei is előkerültek* az ifjú titán nősülési szándé­kai elpárologtak, s nem ra­gaszkodott az ismerkedés éj­szakáján támadt elhatározá­sához a kislány sem. — Akik hirtelen, meggon­dolatlanul kötnek házassá­got, rendszerint el is válnak. Ezért jó. ha a vőlegény leg­alább 23—24 éves és a meny­asszony is eléri a húsz éves kort. s mielőtt Idejönnek, leg­alább néhány hónapja isme­rik már egymást. Mert össze­házasodni nem nehéz. Ha délelőtt jelentkezik nálunk valaki, délután akár meg is eskettük. De egy meggondo­latlan, megalapozatlan, rossz házasságban élni már sok Icai nehezebb. Tavaly 568-'an kötöttek há­zasságot Szigeti András előtt. Idén legalább' ennyien lesz­nek ha összesíti az év „ered­ményeit” — Ennyi új család! Néha arra gondolok, hogy ugyan­ennyi új lakás is kellene, meg hogy müven szép lesz, ha majd elérjük, hogy a há- zassáefkötás idejére saját ott­hont is tudjanak szerezni a fiatalok ... Ez valóban szép lesz, s ha az elképzelés megvalósul, még boldogabb párokat eskethet majd össze Szigeti András anyakönyvvezető. HM. JÁRŐRBEN Egy pillanatra még a lélegzetem is elállt. A Rákóczi út és a Rózsa Ferenc ut­ca találkozásánál, a méteres hóbucka mögül előlép egy idős ember. Szem­üvegben keresi az utat, kezében bot. Tőle talán tíz mé­terre lehet a War­szawa Szabad az út, mégsem jön tempóval, csak ahogy az időjárás, a hó megengedi. Amikor észreveszi a figyelmetlen gya­logost — fékez. A kocsi először át­csap a túlsó oldal­ra, aztán mintha egyenesen az idős embernek tartana, orral a húbuckába fúródik. Csúszott vagy húsz métert, mire a hótömeg megállította. Sze­rencsére nem tör­tént sérülés, de ha éppen ekkor szem­ben is jön egy ko­csi, egy teherautó, ha nem tudja lefé­kezni a kocsit, ha nincs ott az a hó­bucka ... Az idős ember riadtan áll az út szélén, érzi, hogy bajt okozott azzal, hogy körültekintés nélkül lépett az úttestre. Hidas Jó­zsef húsz forintot fizet. Csekket kap a közlekedésrendé­szeti járőrtől. Raj­ta: helyszínbírságo­lás. És hány hozzá hasonló, figyelmet­len gyalogos van mostanában! ▲ Zsolnay utcában a rendőrségi Moszk­vics előtt átsza­ladt egy kislány. Centiméterek vá­lasztották el a bal­esettől. A Balo- kánynál egy lovas­kocsi hajtott fel a hatos útra megál­lás, körültekintés nélkül. — Igazolványa? — Nincs nálam. — Miért nem állt meg? — Síkos az út. Nem tudtam meg­állni. — És ha belesza­lad egy autó a ko­csijába? Csak vállat von. Különben két sza­bálytalanságot is elkövetett. A Zsol­nay útra tilos foga­tokkal felhajtani. Különben ahol ép­pen leállítottuk a kocsit — kint a til­tó tábla, de hát ki figyel arra. Négy lovaskocsit is meg­állítottunk rpvid párszáz méteren. Persze, a hó is nagy akadály most. Nem leányálom a közlekedés. A ben­zinkútnál se taka­rítják a havat. A First Sándor u.-ban alig lehet beállni a kutakhoz. Mond­ják, az ÁFOR nem takarítja — erről magunk is meg­győződtünk — a köztisztaságiakhoz viszont nem tarto­zik. Azazhogy szí­vességből a napok­ban — egyszer — letolták a havat. Míg az utakat járjuk, a szakasz­vezető elpanaszolja a nagyárpádiak ba­ját. — A falu most Pécshez tartozik, de vitatkoznak, hogy ki takarítsa a falu útját? A tsz? A vá­ros? Közben a nagyárpádiak több­sége pécsi üzemben dolgozik. Hatra, meg déli kettőre, aztán este tíz órá­ra járnak munká­ba. Most olyan a nagyárpádi út, mint a búcsújáró­hely, Gyalogosan vágnak neki az em­berek az éjszaká­nak, hogy beérje­nek munkába. Nem lehetne ezen segí­teni? Pécsett a gyalo­gosok az úttesten szeretnek járni, de az ilyen csúszós időben nem éppen életbiztosítás. B'ék- távolságon belül kocsi elé lépni — biztos baleset és ki tudja, hogy a ha­vas, jeges, csúszós úttesten mennyi a féktávolság? Csakis a gépkocsivezetők nagyobb figyelmé­nek, óvatosságának köszönhető, hogy ezekben a napok­ban Pécsett nem volt súlyosabb bal­eset. Azt mondják, az állandó veszély tudata nagyop óva­tossá teszi a gépko­csivezetőket, de ez­zel az óvatossággal nem szabad vissza- élniök a járókelők­nek, mert ki tudja, hogy mikor mondja fel a szolgálatot a lék, a reflex. .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom