Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-21 / 298. szám

r HR. DETSMBK* a \|S f»! AT 5 Anyakönyvi hírek I KZÜ LETTEK Boldizsár István. Vitek Tárná». »ónaszéfcl Mán». Horváth Fe­renc, Tóth Év», Gáli Edit, Gábor Judit, Besch Piroska. Győri Éva. Markovles Judit, Szopollga Csa­lja, Tóth Tamás, Horváth Márta, Jankó István, Faludl László, Be­nedek Éva. Harkal Katalin, Schaffer Márta, Vasvári Ibolya, Schmidt Éva, Bogár Erika, Füzy Ákos, Balatoni Csilla, Király Szilvia, Nagy Judit, Lőrinc* Andrea, Katies János. Határszéli Cecilia, Schnell János, Gáspár Ildikó, Lombos Péter, Jancsi Ibo­lya. Wollár Gabriella, Takács Mónika. Farkas József, Hock Zsuzsanna, Jovica Csaba, Tasi Já­nos. házasságot kötöttek Mokkos András Joghallgató és Orsós Mária zenetanárképzös hall­gató, Tabi Gyula gépésztechnikus es Papp Erzsébet bérelszámoló, Pálfl József lakatossegéd és Iler- eegh Rózsa női szabósegéd. Deák Lajos műszerészsegéd és Selyml Ibolya bérszámfejtő, tványl Jó­zsef színész és Sasvátl Erzsébet, Bolygó Géza fényképész mester és Lakatos Erzsébet, Fekete Gá­bor vegyipari szakmunkás és Nagy Mária adminisztrátor, Ko­vács Endre postafőtlszt és Hoff­mann riona posta segédtiszt, Né­meth Tibor villanyszerelő és Cso­konai írén, Balogh Győző fénye- ző-mázoló szakmunkás és Vuk- mann Marg 1 kesztyűvarrónő, Adám János ny postaaltlsz! és Erb Mária utókalkulátor, Garzó Ferenc esztergályos és Garamvöl- gyi Mária, Ferenc*! János vb-tit- kár és Szolnoki Róna adminiszt­rátor, Kusz László villanyszerelő es Kovács Jülíanna segédmunkás, Szommer József vas- és fémesz- tersályos és Simon Mária köny­velő, Hetes! Gyula gépkocsiveze­tő és Buják Katalin kötőnő. Bu­dai Lajos gépkocsivezető és Wetsz Ida gyors- és géptrónő. Bodor János gépkocslszerelő és Grezlő Anna adminisztrátor. MEGHALTAK Duvarov Viktor 73 éves. Kazal Károly 57 éves, Cséplő Jánosné sz Lovlty Erzsébet 9i éves, Kiss Imréné sz. Szabó Julianna 75 éves, Kertész János 62 éves, Ko­vács Mihályné sz. Lénárt Katalin 78 éves, Belman Kálmán 77 éves Nádasdy Ferenc 76 éves, Kövesdi Józsefné sz. Pandler Teréz 77 , éves Monostori György 64 éves. Csömör János 73 éves. Reiter La­jos 63 éves, Linke József 63 éves, Pál András 55 éves, Sándor Ró­kus 36 éves, KrizsánovlCs József 81 éves, Faludl László 1 napos. Grósz Sándorné sz. Szente Anna 87 éves. Nytrati Józsefné sz. Varga Anna 64 éves, Koppányi Jánosné sz. Csiszár Erzsébet 63 éves, özv, Buzássv Űyttláné sz. Kuzmlcs Irén 79 éves, Cauti Ma­rianna 2 hónapos, Csányl László 58 éves, Welsz Jenő 67 éves. Kis Gáspár 64 éves. Puppi Antal 63 éves, Schmidt Györgyné sz. Ra* Eoncsa Katalin 77 éves, Taradán Eva 1 napos. A „Szák" nemzetség Baranyában A MTrt/r SZÄ7AD végén Karácsonyi János dr. neves történetírónk volt az, ailci „A magyar nemzetségek” című háromkötetes művében elő­ször foglalta össze világosan mindazt, amiit fennmaradt ok­leveleink alapján honfogla­láskor! magyar nemzetsé­geinkre vonatkozóan tudha­tunk. Szerinte a nemzetségek olyan neves családok, ame­lyeket a közös őstől való le­származás, továbbá — leg­alább is a kezdeti időben az osztatlan, közösen bírt csalá­di birtok, sokszor az ősök temetkezés! helyéül is szol­gáló közös családi monostor is összekapcsol, s melyeket bizonyos öröklési előjogok is megilletnek. Kézai szerint (27. fej.) a ma­gyar kapitányok között a „leg­gazdagabb és leghatalmasabb a Turul nemzetségben Ugek fia Előd fia Almos fia Árpád volt”. Árpád családját Kará­csonyi mégsem tárgyalja a nemzetségek között, mert a Turul nemmel való kapcsolat­ra okleveles adatunk nincs. De a baranyai helynevek né­mi adatot erre is szolgáltat­nak. Krónikásaink a honfoglaló vezérek között második he­lyen Elód fia Szabolcsát em­lítik, kitől a Csák nemzetség származott. Anonymus sze­rint „Árpád vezér Elődnek, Szabolcs apjának Bodajktól keletre nagy erdőt adott, me­lyet most Vértesnek hívnak. Ezen erdő alatt a Fertő mo­csár (most Velencei tó) mel­lett Szabolcs unokája Csák sok idő múltán várat emelt.” (An. 50. fej.) Itt, a Vértes körül alakult ki azután a Csák nemzetség központi családi birtoka, s in­nen ágazott szót a család az ország minden tájára, mely a XIII. század elejére már oly sok ággal dicsekedhetett, hogy az ágak közti kapcsolat már alig áll fenn, sőt nem­egyszer egymással ellenséges magaitartásuaik. Úgy látszik, hogy a Vértes­ben fekvő Szentkereszt mo­nostor a Kisfaludy-ág alapí­tása, hisz az oklevelek álltai elsőnek említett őse, Ugrin 1146-ban ezen monostor kegy- ura. A nemzetség ezen ágából származik két neves költőnk: Kisfaludy Károly és Sándor. BENNÜNKET azonban je­lenleg nem a Csák, hanem a Szák nemzetség érdekel el­sősorban, melyet az oklevelek Zak, Zaak, Saak, Zách és Chaák néven emlegetnek, s melyet Karácsonyi teljesen el­választ a Csák nemzetségtől, holott a nemzetség nevét őr­ző Szák község má Is a Vér­tes északi lábánál fekszik. A község arra mutat, hogy a nemzetség nevét ma is Szák-n«k kell kiejtenünk, de már Karácsonyi figyelmezte­tett arra. hogy a „Chaak" csa­lád nevét Czák-nak is ejthet­ték. (Kar. III. 30. 1.) Karácsonyi négy al-ágát is­meri a családnak, melynek kimutathatólag 10 megyében, egész Dunántúlon, sőt Békés­ben is voltak szétszórt birto­kai. A négy alág a Gyaláni. Süt- töi (Sédtövi), Kemecsei és Zo- pa-ág. A Zselic-ben, a mai Ba­ranyában az utóbbi ágnak voltak birtokai, s a család névadója „Zopa” Pál. ki egy oklevél szerint (A. I. 201 1 a Szigetvártól északra fekvő Nyirakol nevű középkori helység nyugati birtokos szomszédosa. Fiad: János és Miklós 1341- ben nagy bajba kerültek, — egyik perükben a vád szerint hamis oklevélnél éltek, ezen kívül rájuk fogták, hogy tu­lajdonképp nem is Szák. ha­nem Zách nemzetségbeii ek s így rájuk is vonatkozik a Zách Felicián-féle királynő merény­let büntetése, hogy családjuk kiirtandó. (F. VIII. 4, 489.) A vád szerencséjükre már I. Károly uralkodásának vége felé érte őket, s így valahogy sikerült kibűiniok a követ­kezmények alól. hisz a ké­sőbbiekből tudjuk, hogy bir­tokaikat sem veszítették el. Sőt 1346-ban Miklós a Sza­kik nemzetségtől visszakapja a Mozgótól északra eső, haj­dan Töttös, de 1346-ban és ma is Szentegyed nevű birtokot. Ezt a birtokot még II. Géza király adta hű bizalmasának a „Chaaik” nembeli Nagyié bú Pálnak, Miíklós ősének, aki azonban örökösök híjában „pro remedío animaé suae” halála előtt a szent trinitási és okormindszenti monostorok- nak adta. Ez az eset még 1183 előtt történt. (H. OT. I. 1.) Az oklevél Baranyára vo­natkozóan azért rendkívül ér­dekes, mert a Xtl. század kö­zepéről megőrizte három kis baranyai folyócska (Almás, Kárán, Terecső) és a mellet­tük fekvő települések neveit. (Almamellék, akkor Almatövi, Alma-tűi). Szenteoved ma Al­mamellék határába esők. A fent említett Miklósnak Ger­gely. Miklós és Pál nevű fiai voltak, kik egyik oklevél sze­rint (F. X. 8. 331.) Tardos. Márczadó. másként Enpezd. Szcntcrvórgy (ma puszták Somogyh.árságytóil északira) és Domaloslaka nevű helye­ken voltak birtokosok. 1462-ben a szentgvörgyi „Zopa” család még Hedre- helyen, Háncsén és Gépén (Gige) Is birtokos. (Csá. TI. 706.) Az. hogy a Szák nembeli ..négylábú” Pál az a mai Csonk amtnd szent területén fekvő okrímlndszenti monos­tornak hagyta birtokát, való­színűsíti, hogy a monostor a Száik nemzetség baranyai ágá­nak alapítása volt, vagy leg­alábbis valamely érdekszál fűzte ahhoz (pl. ott alkart te­metkezni). A CSAT Afu monostor rend szerint nem feküdt a családi birtokoktól távol. Ha feltesz- sztik, hogy a Szák nemnek kö­ze volt Okriim'ndszenthez, az Is valószínű hogy birtokaik is voltak a monostor közelé­ben. Ezt oklevelekkel nem tudiuk bizonyítani, de a hely­nevek vallomása e téren is el­igazít Dr. Zsolt Zslgmond SZÍNHÁZ [Mezt A MAGYAR RADIO PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1963. dec. 2l-i, szombati műsora a 223.8 m középhullámon: 17.00: Szerb—horvát nyelvű műsor: A képviselő hétköznapjai. Be­szélgetés Ognyenovics Milán or­szággyGlési képviselővel. Népdalok. Este a faluban. — Riport* jl Kellemes szombat estéti — yá^ logatáa tuuigiemcztárunkbau. 17.30: Német nyelvű műsor: „Telitalálat”. Vidám, leném összeállítás. 18.00: Arra alá Baranyában... —«. A baranyai népművészek októ­ber 27-1 műsoros estjének má­sodik része. Várnai Ferenc ösa> szekötőszövegéi elmondja: Bakó* László. (Hangfelvétel). 18.35: Zárszámadás előtt. Riport)« műsor. Ü. rész. 18.45: Könnyű dallamok. 18.55: Dél-<lunánlúli híradó. 19.15: Zenélő levelezőlap. 19.55: Műsorismertetés, zo.oo: Műsorzárás. SZÍNHÁZI Nemzeti Színház: Éjjeli mene­dékhely (este 7 órakor). Somlay* bérlet. MOZI! Parkt Jánosik (4, 8 és 8 órakort szélesvásznú). Petőfi: Moiikirálynő (fél 5, fél es lel o órakor, szélesvásznú), wsak 18 éven íelüuekneki Kossuth: Meiutnujyno (4, 6 és 8 biukor, szélesvásznú). Csak Itt even íelüiieknokl KoSdUiU ilnadó Mozi: Magyar lurado, Aranymetszés, 63/24. sz. világhirado, A tánc eredete, A Fold vonzóereje nélkül. (Előadá­sok 11 oravoi 3 Óráig folytatóla­gosan). Lpuok Kultúrotthona: Hóvihar (5 és 7 órákor). Fekete Gyémánt (Gyárvárosi: Filmbarátok koré (fél 5 órakor). Belépődíj 3 formt. — Levegő kaló­zai (7 oiakor, szélesvásznú). Jószerencsét (Pécsszabolcs): Jánosik (a ea 1 órakor, széles­vásznú). Uakoczl (Mécs okul ja): Az arany- ember (5 és 7 Órakor, szélesvász­nú). Május 1. (Vasas ti.): Az orvoft féleségé (7 órakor). Vörös Csillag (Boly) A hazugság városa (7 órakor, szélesvásznú). Kossuth (Mohács): A hosszú táv- futó magányossága (6 és 6 órakor, szélesvásznú). Zrínyi (Szigetvár): Asszony a telepen (fél tí es a órakor). Táncsics (Siklós): Hlntónjáró szerelem (fél 8 órakor). gp|PJtlándekozzon! OTP-3iilelIcv£Ipe fs racgvásároüiaíja! PESTI 11. kisfilmes fényképezőgép beépített fénymérővek szűrőkkel és tokkal 1015,-Ft, STEREO Ml KRÓM A felszerelés tokkal 1600,- Ft, BE1ERMAI1C kisfilmes fényképezőgép Trioplan 1:3,5 obj. készenléti tokkal 1220,—Ft Mláü «ßfüllßT sjakiizMen, az állami és szövattoli kijelölt Maiban, valamint az állami áruházaiban DUNANTŰLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Fászerkesziö: Vasvárt Ferenc. Szerkesztőség: Pécs. Hunyadi János Ut 11. Telefon: 15-32, 15-33; 17 őrá utáni 60-U. Belpolitikai rovat: 31-68. Kiadja a Dunántúli Napló LapktsdOvállalat. Felelős kiadó: Broun Károly. Kiadóhivatal: Pécs, Hunyadi út u, ___Telefon: • 18-32, 15-33, 50-1)0.___ P ÉCSI SZIKRA' NYOMDA Pécs, Munkácsy Mihály u. 10. sa. Terjeszti a Magyar Posta. Elflflzpiheiő a helyt postahivatalod. • ná! és kézbesít éknél. t díj 1 h-óra 1,.— inj indexszám: 25,054. t Uira meleq az óvoda Az új-mecsekaljal l. számú óvodában egy hétig nem volt fűtés. Harmincegy gyerek szorongott az óvoda öltözőjé­ben, ahol erre az időre hősugárzók­kal melegítettek. A többi — közel öt­ven — gyereket másik óvodákban helyezték el erre az egy hétre. Mi Is történt vol­taképpen? És meg­oldott ák-e az óvo­da fűtését? Ezekre a kérdésekre keres­tem választ az új- mecsekaljai 1. szá­mú óvodában. Már a folyosón is kellemes meleg fogad. A folyosó végén, a konyhá­ban készül az ebéd. Az egyik óvónő nagy tálca üres csészét hoz ki az egyik szobából. A gyerekek most fe­jezték be a tízórai- zást. Az óvoda vezető­je, Árvái Lajosné elmondja, hogy miért nem volt fű­tés egy hétig az 1. számú óvodában: — Májusban ke­rültem én ehhez az óvodához. A gond­nok fi gvet mez letett, hogy az egyik ka- zántag repedt. Ez­zel a hibával vet­ték át az épületet 1959-ben. Nagyobb baj eddig nem ts volt a repedéssel, a víz csöpögött, de nem oltotta el a tüzet. Az idei első hideg miatt a ka­zán még jobban be­repedt, és most már fűteni sem le­hetett. Tavaly már igé­nyelt egy új kazán­tagot az óvoda. A hibátlan kazán meg is érkezett most december negyedi­kén. Nem szereltet­ték be mindjárt, mert az legalább egy hét kényszer- szünetet jelentett volna, és a kis csö­pögéssel a régi még kihúzta volna ezt a telet ts, ha nem jön a hirtelen hi­deg. A hideg azon­ban megjött, és tönkrement a régi kazán. Most már nem lehetett ha­lasztani a kicseré­lést. — Azonnal szól­tam az Ércbánya Vállalatnak is, és a Bádogos és Szerelő KTSZ-nek is. Még aznap megérkeztek mind a két helyről az emberek. A mun kát a KTSZ szak­munkásai végezték eL A társadalmi munkások jelentke­zését azért nem fo­gadhattuk el, mert a szerelésen egy­szerre kettőnél több ember nem tudott volna dolgozni. Esry hét alatt elkészült a munka, s most már zavartalan minden — mondja Árvainé. A KTSZ munká­sai éjjel-nappal dől goztak az óvoda kazánházában. Az óvoda fűtője is mindennap bent­maradt éjfél után 2 óráig, s reggel hatkor már Ismét ott volt a kazán- [ házban. Az új-mecsekaljai óvoda problémája tehát megoldódott — A legfontosab­bak számunkra az Iskolák, az óvodák és a kórházak. Bár­milyen munkát azonnal leállítunk, az embereket át­irányítjuk, ha a betegek és a gye­rekek tartózkodási helyének fűtéséről van szó — rpondja Gömbzsik Péter, a Bádogos és Szerelő KTSZ kazánszerelő részlegének vezető­je. — Az űj-mecsek aljai óvodához pél­dául a TEFU-nál dolgozó szerelők kö zül küldtünk em­bereket. Nincs az a sürgős, vagy fontos munka, amit félbe ne szakítanánk a gyerekek vagy a betegek érdekében. Ha valamelyik is­kolában, napközi otthonban vagy óvodában elromlik a kazán — még az­nap megjelennek a KTSZ szerelői, és megfizetetten túl­órákkal dolgoznak azon, hogy a gye­rekek ne fázzanak. S. N. G. TÉVÉ-VETÉLKEDŐ Hoodot. Nincs Igaza azoknak akik ezt kifogásolnák. Kel] még a ml közönségünknek a romantika! És amikor kész, az összes reflektort ráirányítani, mert megható az, amikor egy ilyen nagy munka a végéhez ér. Mi is es a lévé is meghatód­na, hogy mire kepes az embe­ri szorgalom, Csodálnánk és büszkék lennénk rá, hogy a mi hazánkban, sőt, ráadásul esetleg a mi vidékünkön szü­letett meg ez a csoda. Ot tálán csak két művész múlja télül, az egyik aki gyu- íaszaiakbói fölépítette a par­lamentet, és a másik, aki egy beiyeg hátúra ráírta a teljes Ember tragédiáját. Éjszakán­ként otthon ültek, vakoskod- va, mar-már a szemük vilá­gát vesztették el, de erős aka­ratuk mindent legyűrt és végül is beiejezték művüket, az emberi szellem egy-egy, minden eddigit felülmúló al­kotását. Ezalnt* meg lehetett volna javítani 5000 órát, új gyü­mölcsöket lehetett volna ter­meszteni, barackfejnagyságú cseresznyét, lila színű dinnyét, bármit! De ők nem ezt a könnyebb, hasznosabb utat VEilasztották! Ok olyasmit csi­náltak, ami a legnehezebb, mert az égvilágon semmi, de semmi értelme. Hacsak nem mennek el vele a tévé-vetélkedőkre. Szöllősy Kálmán skálának megfelelően és a versenyző rohangálna föl és alá és hol itt verné bele fe­jét a falba, hol ott, attól füg­gően, hogy milyen hangra lenne szüksége. Az ember telhetetlen. Én Is így vagyok. Máris azon tör­tem a fejem, hogy mi hiány­zik még ezekről a vetélkedők­ről. Azt hiszem, sok . minden. Emlékszem, gyerekkoromban láttam még ennél is csodála­tosabb doigot. Valaki egy szűkszájú, fehér literes üveg­ben összeeszkábált egy teljes Goigothál Mária Magdolnával, feszülettel, latrokkal. Hosszú és görbe •-sipeszekkel dol­gozott és hetekig tartó türe­lemmel rakosgatta össze. Ha elgondolom, hányszor eshetett le egy-egy kis fada­rab, míg a helyére került! Hányszor omolhatott össze az egész építmény közvetlenül a cél előtt! Jó, tudom, ma ez nem ak­tuális, de nem föltétlenül szükséges, hogy a művész a Golgothára specializálja ma­gát, megtenné mondjuk egy traktor, esetleg egy gépállo­más Is. A mester pedig a té­vé közönsége előtt folytatá­sokban rakná össze az egé­szet egy literes üvegben. Ha egy műsor alatt nem lenne vele kész, csinálhatná foly- tasásokban Is, mint a Bobín > Aminthogy a következőhöz f sem, ami végleg megértette- velünk a zsűri nosztalgiáját a • fogak iránt. ■ Három legény ballagott elő- egy-egy ceruzával és elkezdték a fogukat dallamosan kocog­• tatni. Előcsalhatták volna- ugyanezt a dallamot hegedű­- vei, zongorával, esetleg kato- s nal trombiták rccsegtetésével. 1 Nem! Ök nem ezt a könnyű i utat választották! Megkeres­■ ték, hogy mi alkalmatlan, a • lehető legalkalmatlanabb ar­• ra, hogy valaha is zenét le- s hessen kicsikarni belőle, és ez ■ az emberi fog. Mert ha egy i fésűbe selyempapírt szőri ta­• nak, még abban is van vala- l mi ráció, de hogy valaki a i fogát kocogtassa és a közön- , ség ezt élvezze, arra csak , egy tévé-vetélkedő alkalmas. ■ Fölülmúlhatatlan teljesít- , mény! 1 Talán csak az múlhatná fö­■ lül, aki egy kis kalapáccsal • és az anatómiai tudomány tö­• böző csontjait veregetné. Egy : kéletec ismeretében, külön­■ koppnnás a lábszárcsontra, • egy másik a térdkalácsra, egy , harmadik a könyökre. És ez mind más-más dallamot adna. • Le lehetne így kopogtatni, mondjuk a Rákóczi-indulót. Lehetne másképp is. Egy falat körbe kölönféle leme­zekkel ki kellene bélelni a olyat láthat, amit életében legfeljebb egyszer, hogy egy erős fog munkája nyomán las­san, Ingadozva, de a magas­ba emelkedik 11 hokedli. Ti­zenegy egyszerű konyhai ho­kedli. A lányok az utcán Össze­súgnak mögötte, ha már eset­leg Opel Rekordba szivárog­tak volna be, akkor onnan is kijönnek és lelkes szemekkel bámulnak rá: — Nézd, ez az az ember, aki a fogával egy­szerre fölemel 11 hokedlit! — Egyesek zsonglőrködnek, má­sok fejen állva hegedülnek, de az mind semmi, az mind meg­tanulható. Itt azonban olyan csodát látunk, ami utánozha­tatlan! Olyan embert sodort elénk egy pillanatra a csalfa végzet, aki olyat cselekedett, amire egyikük se lenne képes, mert már a harmadik ho­kedlinál kirepülne a fogunk. Olyikunké már a másodiknál is. Ennek a hősnek Is hiány­zott már egy foga, mert ti­zenhárom hokedlival kísérle­tezett, de az nem ment. Az túl van az emberi teljesftő- képesség határán, ami vala­hol a 11 és 12 fog között tart, amint ez a hős kitapasztalta. — Micsoda agyar! — mond­juk meghatottan és áldjuk a tévét, mert különben nem juthattunk volna ehhez a lát­ványhoz! Szeretem a tévé-vetélkedő­ket. Általában kedvelem a férfias küzdelmet. Hajdan magam is több nagy csatában vettem részt, pingpongoztam, Sakkoztam, sőt, még a bi­liárdtól sem riadtam vissza. Még ma, is, idők múltán, sem­mi fáradságot nem sajnálva ülök ki a Viz partjára 3 hor­gászbottal. De ez mind semmi a tévé-vetélkedőkhöz képest. Az a férfius virtus! Akár a zongorát verik, akár labdával zsonglőrködnek, rögtön föléb­redek, csak küzdjenek meg egymással. Ha máskor le is csukódik néha a szemem, hogy műsor közben is pihen­tessem valamennyire, a vetél­kedő alatt még a pislogást Is hosszabb időközökre korlá­toztam. Amit tavaly láttam, külö­nösképp fellelkesitett. Kiállt a színre egy karakán, zömök kis legény és felemelt a fogá­val 11 hokedlit. Elgondolkod­tam rajta... Ez a szívós, el­szánt kis ember amíg más aludt, a fogával emelgette a hokedlikat! Bizonyára sok­szor leragadt már szeme az álmosságtól, erős akarata éb­ren tartotta. Elképzelte, hogy egyszer ott áll majd a tévé szemkápzáztató nyilvánossága előtt, a reflektorok ráirányul­nak, és ő felemel egyszerre 11 hokedlit. A közönség fölhör­dül. — Ez már döfi! — és vlsz­szafojtja lélegzetét, mert itt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom