Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-20 / 297. szám
Szállításra yáró exportgépek a Sopianában 1963 DECEMBER 20 PÉNTEK ★ hl MSZMP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA XX. ÉVFOLYAM ARA: 50 FILLÉR 297. SZÁM A jó élet N e rettenjen meg az olvasó, nem filozófiai fejte- , getések következnek alább az élet értelméről általában. De talán nagyon is belevág a béke és a szeretet ünnepi gondolatkörébe, ha azon töprengünk egy kicsit, mivégre vagyunk is hát, megint nem általában, hanem időszerűen, vagyis mivégre építjük a szocializmust. Az életeszmén a boldogságeszmény mindenkor jellemző ugyanis valamely társadalomra, hogyan is ne lenne jellemző a mi korunkra. Azt hiszem, ha közvéleménykutatást végeznénk, ki miféle kék madarat kerget, sokféle választ kapnánk. Okvetlen benne lenne az anyagi kiegyensúlyozottság, és ez magától értetődő. Élni: ez mindenekelőtt megélni; ez pedig kenyeret jelent, ■ lakást, ruházatot, kultúrát, kényelmet és még sok egyebet. A szocializmus értelme utóvégre is az, hogy a dolgozó embert minden megelőző társadalom emberénél anyagiakkal is jobban ellássa, s nagyon helyes, hogy a mi társadalmunk legfőbb gazdasági célkitűzése elérni, majd elhagyni a legfejlettebb tőkés országot az egy főre jutó termékmennyiségben. Aki ezt tagadja, aki ezt elhanyagolja, az papoljon bármily szép frázisokat, nem forradalmár komolyan. Ezért áll munkánk és állandó érdeklődésünk homlokterében a gazdasági élet, a termelés. így helyes ez. Érthető az is, hogy az anyagi érdekeltség, az anyagi ösztönzés fogalma állandó beszédtéma értekezleteken, beszélgetéseken, mert egyrészt az ellenforradalom előtti időkben nem fektettek rá elég súlyt, másrészt pedig nem mondhatjuk el, hogy bérezésünk már minden tekintetben tökéletesen megfelel a szocializmus, az alkotmány azon követelményének, hogy miná- lunk mindenki végzett munkája mennyisége és minősége arányában részesedjék a termelt javakból. Mindezek előre bocsátásával, mindezek ellenére úgy érzem, hogy találkozni manapság bizonyos gondolatbeli torzulással abban a vonatkozásban, hogy a szocializmus épülését kizárólag az azonnali készpénzen mérik. Ez pedig legalább annyira hamis szemlélet és mértékegység, mint az ellenkezője. Mert ha a szocializmus egyetlen értelme a kápé volna, akkor mi különböztetné meg a kapitalizmus- í'ól? Aki figyelemmel kíséri a VIII. pártkongresszus óta kibontakozó ideológiai offen- zívát, megelégedéssel állapíthatja meg, hogy kulturális, tudományos és esztétikai területen egyre több erőteljes marxista kritika, vitacikk jelenik meg. Végső soron nagyon hasznosak ezek. De bizonyos egyoldalúságot tükröznek: egyidejűleg keveset teszünk a mindennapi politikai nevelőmunkában a dolgozó emberek öntudatának egészséges formálásáért. Ezért aztán — valljuk csak be — miközben ezer meg tízezer aktivista, kiváló munkás- és parasztember némelykor valóban hősies munkát végez a máért és a jövőért, a közgondolkodás megmaradt a frizsiderszemléletnél. És ez ellen 'keveset teszünk. Sőt. Az egyik nagy napilapban fiemrég kritika jelent meg *tgy, a fővárosban bemutatott vígjátékról, amelynek gyengesége vitathatatlan. De hadd idézzük, mit vet a szerző szemére a kritikus. Azt írja, nem hiszi el a szerzőnek, hogy „a mi társadalmunkban már csak olyan erkölcsileg emelkedett érzelmű emberek élnek.... hogy belátják, mennyire haszontalan dolog maszekoskodni és jól élni mikor lehet fixesnek lenni és rosszabbul élni”. Társadalmunkban valóban nemcsak emelkedett erkölcsi emberek élnek. Ámde mit állít a kritikus? Hogy maszekoskodni = jól élni, fixesnek lenni = rosszabbul élni. Jól élni tehát egyenlő őnála a több pénzzel. Tömör definiáló, de semmi esetre sem szocialista. Jól élni, ez valóban csak az anyagi gondtalansággal volna egyenlő? Kétségtelen, hogy anyagiak is kellenek a jó élethez. De egészséget, szerelmi boldogságot, családi harmóniát, békességet nem lehet pénzen vásárolni, s alighanem mindvala- hány beletartozik a boldogság, a jó élet fogalmába, nemde? És a szocialista embernél még valami. Nevezetesen az a tudat, hogy a társadalom számára is megtett minden tőle telhetőt. Enélkül nem megelégedett, nem boldog. Vajon nem jó életet éltek-e azok a tíz- és százezrek, akik a romokból éhkoppon vagy rántottlevesen újjáépítették az országot, vajon nem jobban éltek-e, mint azok, kik az idő tájt napoleonara- nyért vagy dollárért feketéz- tek? S azok, akik akkor és még nemrég segítettek a parasztoknak az új élet megteremtésében, feláldozták pihenőnapjaikat, nem jobban éltek-e, mint azok, akik aközben vígan tivornyáztak valahol? Kérdezzék csak meg ezeket a mai embereket, valójában már a jövő embereit, elcserélnék-e bármilyen más érzésért annak a tudatnak a boldogságát, hogy történelmet alkottak? S okat szokás beszélni az Ifjúságról, elmondani ilyennek meg olyannak, holott a fiatalok is nagyon sokfélék. Megjelent például nemrég egy cikk a Népszabadságban, amely egy fiatal tanító-házaspárt mutatott be; boldogok, egy kis faluba mentek tanítani a fővárosból, s az alkotásban és egymásban meglelik életük gazdag tartalmát. Tán nem tipikus, de igaz és tiszteletre méltó példa. Erre nem sokra rá az egyik egyetemi újságban kinyomtatnak egy írást egy gőzös fejű ifjonctól, amely írás vitába száll a tanítóházaspárral, s olyasmit állít, hogy úgy nem lehet boldognak lenni; előbb összkomfortos lakások kellenek falun a tanítóknak, fürdőszobával és villanyboilerral, akkor majd lemegy a fiatal tanító falura. De hogy ki építse meg és miből az ilyen lakások ezreit, erre nem tér ki a cikk, amelynek szerzője holmi terülj, asztalkám í-nak hiszi a szocializmust. A társadalomért, a nemzet jövőjéért érzett öntudat az ő szemében fabatkát sem ér. Csak a villanyboiler. Elszigetelt eset? Sajnos, nem az. Üzemi munkások és vezetők a megmondhatói, a termelőszövetkezeti életet öntudatosan vallók nem kevésbé, hogy amikor valami munka nagyon szorít, sok ember (Folytatás § 4. oldalon.) Súlyosbodik az Olasz Szocialista Párt belső válsága Róma: Luigi Caputo, az MTI római tudósítója írja: Az Olasz Szocialista Párt vezetősége, csütörtökön reggel ismét összeült, hogy a pártban kialakult helyzetről tárgyaljon. Mint ismeretes, a képviselőház bizalmi szavazása során a párt balszárnyához tartozó 25 képviselő a kormány dien szavazott. Az egész, szerdán folyó megbeszéléseken a többséget képviselő autonomisita szárnyon belül is három különböző álláspont alakult ki. A jobboldali szélsőségesek egy szűk csoportja Nenni vezetésével ki szeretné záratni a bal oldal vezetőit a pártból, ami gyakorlatilag a párt kettészakadását jelentené, s megteremtené az előfeltételeket ahhoz, hogy Nenniék egyesüljenek a Saragait-féte szociáldemokratákkal. Egy másik, népesebb csoport a párt főtitkárának, de Martinénak vezetésével megegyezést óhajtana a baloldaliad, de fegyelmi intézkedést javasol velük szemben. Végül Lombardi csoportja a bal oldal akcióját poVitikad cselekedetként fogja fel, amellyel kapcsolatban nincs helye szankciónak, legfeljebb a vezetőség sajnálkozását fejezheti ki fellépésükkel kapcsolatban, mert nem vetették alá magukat a többség határozatának. Míg ezek a tárgyalások folynak, a szocialista párt jobbszárnya súlyos lépésire szánta el magát. Szerda este a szocialista párt római szervezetének vezetősége fegyelmi eljárást indított Vecchietti, a bal szárny vezetője ellen. Közismert, hogy a római szocialista szervezet vezetői szoros kapcsolatban állnak Neművel. Ez a döntés élénk felháborodást keltett a baloldal soraiban, mivel kész tények elé akarja állítani a bal- szárnyat. Az olasz szenátusban megkezdődött a bizalmi vita. Az első felszólaló: Umberto Ter- raoini kommunista szenátor volt Hangsúlyozta, hogy a bizalmi kérdés ismételt megvitatása a parlament egyik házában aligha bírhat bármiféle gyakorlati jelentőséggel a kormány számára, mivel a parlament másik háza már megmondta véleményét és az új szavazás eredményei lényegében már eleve eldöntötték. Ami a néptömegeket illeti, azok igen hamar meg fognak győződni arról, hogy a kormánykörök nem térhetnek ki az egész országot nyugtalanító elodázhatatlan alapvető kérdések megoldása elől. Szállításra készítik elő, csomagolják a Sopiana Gépgyárban ez év utolsó szállítmányait. Ebben az évben is a hagyományos hús- és konzervip ári gépeket gyártották, főleg exportra. A képen látható rotációstöltőket még ezen a héten el is szállítják. *— Szoknia! felv. — Mohácson létesül az ország legnagyobb esőztető telepe A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság terveiből Baranyában 1963-ban 12 011 holdnyi területet öntöttek. Ebből a legkorszerűbb módszerrel, esőztétéssel 11 775 -holdat. 1964-re is elkészülteik'' már a tervek, melyek szerint jövőre 3760 holddal nagyobb területen gazdálkodnak öntözéssel, összesen 16 440 holdon. Ennek érdekében a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság tározókait épít szerte a megyében. Bogádon 40 holdas, a káto- Iyi tsz erzsébeti üzemegységében 20 holdas, Máriaké- ménden 10, Boldogasszony- fán, Mozsgón, Szentdénesen és Nagydobszán 20—20 holdon létesül vizet tározó medence. A korszerű nagyüzemi gazdálkodáshoz feltétlen hozzátartozik az öntözés fejlesztése, a Vízügyi Igazgatóság, azonkívül, hogy építi a nagyméretű víztározót Merenyén, érdekes, nagy tervekkel foglalkozik. A Vízügyi Főigazgatósághoz már előterjesztették a Karasica mentén Borjád— Szederkény között elképzelt tározó javaslatát. A 4—5 kilométer hosszú tározó állami beruházással főműként épülne, s a jugoszláv határig ellátná a Karasica menti termelőszövetkezeteket, állami gazdaságokat. Különösen a Villány-Siklósi Állami Gazdaságot érinti, mert 196S-ban már öntözéssel szeretnék az 1000 holdas szőlészetüket műveink Érdekelt a magyarbólyi tsz, a Bólyl Állami Gazdaság, a villányi tsz és a bor- jádi, amely 1000 hóid szántót, 200 hold kertet és 300 hold rétet tudna öntözni. A Karasica menti víztározó összesen 4 800 hold területen, valósítaná meg az öntözéses gazdálkodást. A Vízügyi Igazgatóság foglalkozik azzal a gondolattal, hogy Szigetvár környékén az Almás paitak mentén is lehetne hasonló tározót létrehozni, hiszen megvan rá minden lehetőség. A megye legnagyobb öntözési gócpontja a mohácsi öntözőfürt lesz, amely egyben az ország legnagyobb, korszerűen felszerelt esőztető telepe is. Tízezer holdat öntözhet a Dunából kiemelt vízzel a mohácsi, a lánycsóki, a nagynyárá- di, a kölkedi, a majsi termelő- szövetkezet és a Bólyi Állami Gazdaság. Lassan kapaszkodik fel a lánctalpas a lejtős, keményre gázolt havas úton a tsz-majorba. Négy ember hordja a szalmát. — Nem tudunk mási tenni, befagytunk. Disznót vágnak a tagok, készülnek az ünnepekre, pihennek, pipáz- gatnak a meleg kályha mellett — mondja kissé tréfásan a nagyárpádi tsz elnöke, Tiborcz Ferenc. — Speciális téli munka? — Itt az irodában van, felkészülünk a zárszámadásra. Január végén, feb- rctar elején akarjuk megtartani. Azon kívül trágyát hordogatunk a melegágyakba. Tavasszal korán szeretnénk primőr árut szállítani a piacra. Seprűt készítünk majd, már itt kellene lenni a fonónak Potonyból. Minden évben őt fogadjuk meg erre a munkára. Hallatlanul gyorsan és jól dolgozik. — Megfigyeltem egyszer, hogyan csinálja, és este megpróbáltam a műhelyében. Hármat készítettem is, persze nem olyan szépeket, de ha gyakorolná az ember, könnyen menne ... — Mennyit készítenek az idén? — ügy tízezer darabot... 'Tavaly is annyi volt. Már összehordtuk a cirkot, a nyelet is megrendeltük, csak a Gorjanecz bácsi nem jött, azt üzente, hogy beteg, halasszuk el a munkát. — Nem nagyon örülünk neki, mert a zár- számadásba szeretnénk beszámítani a TÉLI PIHENŐ seprűjövedelmet is. Bizony szép pénz az is, főleg, ha a tavalyi áron sikerülne eladni, 15 forintért darabját Tiborcz Ferenc jó pár éve elnök Nagyárpádon, jól ismeri a termelőszövetkezetet, igyekszik mindenből a leggazdaságosabbat választani. Számol, s már mondja is a jövő évi terveket. A tavasszal áttérnek a családi művelésre, ki mennyit vállal, aztán akkor végzi el a munkát, amikor legjobban kell, s legtöbb az ideje. Megpróbálják ezt a módszert. Építkeznek is, 50 férőhelyes növendékmarhaistállót és egy 30 férőhelyes sertésfiaztatót meg egy 15 vagonos magtárt. Azt mondja, ezzel egyelőre elég is lesz az 1000 holdas gazdasághoz az épület. — Mennyit ér egy munkaegység? — Meglesz a 36 forint — néz a könyvelőre — meg kell lennie, eddig havonta kiosztottunk 15 forint előleget. Még tíz forintot szeretnénk osztani meg terményt. Megérezzük bizony még mindig a két évvel ezelőtti sertésbeteg- *éget. Nagyon visszatart bennünket. ~'ndig az idén nagyon szép veit a sertésár, mányurik. Ketlőszázbam- i- Leucet hizlaltunk, még százhúsz vár elszáHítdsra, aztán anyakocánk is van ötvenkettő. Büszkék az állatállományukra, mert arról beszélnek legszívesebben. Az állattenyésztési brigádvezető elsorolja, hogy 172 szarvasmarhájuk van, ebből 60 fejős, 32 hízó, a többi pedig tenyészállat. — Egy hete hagytuk abba a zöíő takarmányozást — mondja. — Innen a Pécsi Állami Gazdaság földjéről hordtuk a nagyra nőtt vadrepcét. Meg is látszott a tejátlagon. Naponta 600 litert fejtünk, a 42 törzskönyvezett tehén egyenként több, mint 14 litert adott. Kár, hogy bejött ez a kemény idő... — Bizony nem ért, ha még vár egy kicsit — helyesel az elnök — legalább befejezhettük volna a mélyszántást. Negyven hold van még visz- sza, mert közben trágyáztunk is. Úgy gondolom, ha kicsit megenyhül az idő, felenged a föld, rámegyünk. Máskülönben készen vagyunk az őszi munkákkal. 110 holdról leszedtük a kukoricát, a szárat is letakarítottuk, behordtuk, s ha kell a télen felhasználjuk almozis- ra. A kenyérgabonát 180 holdon és az árpát 120 holdon időben elvetettük. •Most egy kis pihenőt tartunk, aztán !anuár végén, ha engedi az idő. 6 holdas kertészetünkben megkezdjük a munkát. Bozsér Erznébef i I 1
