Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-01 / 256. szám

t fii APL0 tws. iroTEHBim % Szovjet fiimnapok | Az idén a szovjet film ; ünnepét az egész országban I egy Időben rendezik meg, s a kijelölt filmszínházakban ! bemutatják a legújabb, leg- | sikerültebb szovjet filmeket. A filmnapok november 7-től 13-ig tartanak. November 7-én este fél öt­kor nyílik a szovjet fi Imiiét rövid ünnepséggel a Petőfi moziban s utána bemutat­ják a Cannes« filmfesztiválon nagy sikerrel szerepelt és ki­tüntetett filmprodukciót, az Optimista tragédiát. A kö­zönség ezt a filmet három napig láthatja mindkét mo­ziban, majd a Park filmszín­házban az „Üres járat” cí­mű, magyarul beszélő széles­vásznú filmet, a Petőfiben pedig a „Papát vásároltam” című kedves filmtörténetet vetítik. \ megyében, eltérően az előző évek szokásától csak 11 községben vetítenék szovjet filmet ezekben a napokban. i\Teeseknádasdon. Hidason az Üresjárat-ot és a Papát vá­sároltam című filmet láthatja a közönség. Majsra, Hobolha pedig elkerül az Orosz csoda című hatalma« német film­alkotás I. része. A többi ki­jelölt moziba, Szajkón, Sza- badszentkirályon, Kapowszek- csSn, Magyarszéken, Kétely­ben és Drávaszlárán a ta­valy nagy sikert aratott, de mindenütt nem látott szovjet filmeket tűzik műsorra. Cím szerint: Iván gyermekkora, Tiszta égbolt. Egy év kilenc napja és Amikor a fák még nagyok voltak. ÓRIÁSOK LILÍPUTBAN A Komtól Állami Építő­ipari Vállalat felvételre keres BÁDOGOS SZAKMUNKÁSOKAT Komié, Pées és Szék­szár d környéki munka­helyeire. Bérezés teljesít­ménybér alapján történik. Vidéki munkahelyeken szállást biztosítunk. Jelentkezni lehet Komló, Kossuth L. u. 13. és Szek- szárd, Zrínyi út 62. Munka­ügyi osztály. Az evezős lány Haraszti Pál műtermébe ko­mor, alagsori vasajtókon át lehet eljutni, igy az egésznek van egy kis erőd, s ebből ere­dően elszigetelődés jellege is. Úgy tűnik, mintha a jelensé­gek egy magatartást érzékel­tetnének. de amikor érdeklő­döm, Haraszti Pál rázza a fe­jét, s rezignál tan nevet a hely­zeten: — Nem magatartás, hanem műterem hiány... Állítólag valamelyik házon épülnek majd műtermek is... Valóban nem lehet maga­tartás, hiszen a légitámadáso­kat idéző alagsori hangulatot a műteremben percek alatt el­oszlatja a színes arató korsó, s a barna köcsög, ami csak­nem minden műteremben megtalálható, s emberszabású­ra formálja a festők közvet­len világát. Úgy látszik, a fes­tőművészekben van valamilyen ismeretlen eredetű puritánság, titokzatos ragaszkodás az alap­vető hangulatokhoz, mint örök kiindulóponthoz. S má lehet alapvetőbb, mint az alacsony falusi konyhaablak előtt ma­gasodó ágasfa, mélynek az ágain köcsögök száradnak és a zséter. Meghatározó, bizton­ságot adó hangulat. A régi fa­lusi élmény Harasztit is elkí­sérte a városba. — Úgy tudom a napokban nyílik a kiállítása... — Igen... A Képcsarnok rendezi a Kossuth Lajos utcai helyiségében. A kiállításom cí­me: lrA pihenő ember”, 32 ké­pet állítok ki. Néhány grafika, aikvarell, s olajkompozícdók. Keszthelyen festettem a több­ségüket, a nyári művésztele­pen. • Haraszti sorban megmutatja a képeit. A grafikák nagyon finomak, szépek. A fák kubis­ta szögletein valami elvágyó­dás, vagy keresés látszik, s a művészi látásmód változása is. Haraszti másként látja, és más ként festi a világot, mint né­hány évvel korábban. Ezt kü­lönösen akkor érzi az ember, ha az olaj kompozíciókat néze­geti. Haraszti ©lajképeinck furcsa „pasztelles” ragyogása van. — Walkyd — mondja Ha­raszti Pál, és elégedetten mo­solyog. Balaton vitorlásokkal, part ácsorgó és fekvő emberekkel, nők, lányok napernyők alatt. — A korszerű világból sze­retnék valamit így is kifejez­ni. A fölfelé törekvést jelké­pezi, kicsit a gótikához hasan- latosan, de új tartalommal... — És még egy, ezen a szigligeti öblös képén csak két embernek van arca, a többi arcnélküli... Ez véletlen, vagy van valamilyen funkció­ja ennek a megoldásnak? — Erős napsütésben elmosó­dik az arc, különösen ha sok ember van együtt... Ezen a képen csak a főalakoknak van arca. — Egy kiállítás előtt Síik megnézni, hogy má volt az év legfontosabb festészeti problé­mája, természetesen Haraszti Pál számára? — 1951-ben jártam a Bala­tonnál, de a számomra akkor a tó nem létezett.., Képtelen voltam megérezni a lényeget, s megfesteni még kevésbé. A probléma azóta Is izgatott... S most tavasszal aztán rábuk­kantam egy olyan festék­anyagra, amd lehetőségedben szerencsésen találkozik az egyéniségemmel. Ezért a nyá­ron visszaadtam, mátrafüredi és szentendrei beutalómat és Huszonöt* éve A parton Expedíció a jövőbe ügyön kiknek a számára lehetne izgalmasabb vállal­kozás a jövő felderítése, mint éppen a jövő emberei számára. A tiz-tizennégy éveseknek rendkívül izgal­mas feladat lehet az „Expedí­ció a jövőbe” mozgalomban egy-egy részfeladat megol­dása, a közelebbi, vagy tá­volabbi jövő egy-egy mo­zaikkockájának a felderíté­se, pontos körvonalainak megrajzolása, A mozgalomban felismer­hetjük azokat a jellemzőket, amelyeket megkívánunk az úttörő korú gyerekek szá­mára szervezett mozgalmak­tól. Romantikus, érdekes, nevelőhatású, elülteti a gye- 5 rekekben a szocialista ha- ■■ zafiság, a munka megbe- ; csillése érzését, idejekorán > felkelti tennivágyásukat, > hogy maguk is minél job- í ban igyekezzenek majd meg- [ állni helyüket az életben. ' Ez a mozgalom érdekfe- \ szító játék, de Ugyanakkor i sokkal több annál, hiszen a í meglévő, a megalapozott j tervek alapján folyik a jö- \ vő felfedezése. Tanulást is ( jelent, — de ez a tanulás \ érdekesebb módszerrel fo- i lyik, mint akármelyik isko- ) Iában. Hiszen az expediciós í munka során kell megis­< merkedni érdekes emberek- '/ kel, művészeti értékekkel, í technikai-műszaki fogalmak­ig kai, gépekkel és közgazdá­éi sági alapismeretekkel.' A < romantika sem álromantika ? itt. Hiszen nem a mesék ? csodáival, hanem a terme­lőmunka csodáival ismerked nek meg az expediciósok. Erőművi turbinákat, eddig még nem látott gépeket „fe­dezhetnek fel”, és bepillant­hatnak a műhelyekbe, ahol a holnap még érdekesebb és csodálatosabb eszközei készülnek, — ha egyelőre még a tervezők rajzaszta­lán is. Az expedíciót az úttörő- csapatok országszerte rend­kívül komolyan veszik. És ' igazuk is van. Komoly do­log ez! De ahhoz, hogy va­lóban betöltse a feladatát és a kis expediciósok minde­nütt célhoz érjenek, elen­gedhetetlenül szükség van a felnőttek segítségére. És nemcsak a családon meg az iskolán belül, hanem min­denütt, ahol a jövőt kutató expediciósok megjelennek. Elsősorban az üzemekben, intézményekben, különböző hivatalos fórumoknál. Erről a segítségről azért kell külön szólni, mert ta­lálkozhattunk már megnem- értéssel is. Hallottunk már olyan véleményt is, hogy: „ugyan mire kell ez a■ cé- có?” És hallottunk olyan esetről is, hogy a jövőt ku­tató, az illető intézmény jö­vője után érdeklődő úttörő­ket az intézmény vezetője egyszerűen kiutasította, — mondván, nem ér rá ilyen dolgokkal foglalkozni. Nos aligha kell bárkinek is megmagyarázni, hogy ez a mozgalom több annál, hogy csak úgy „cécónak” nevez­zük, és értékét tekintve, feltétlenül ér annyit, hogy a legelfoglaltabb ember is sza­kíthat magának időt az ex- pediciósokkal való beszélge­tésre. Az expedíció elindult. Út­törők tízezrei fürkészik, mi­lyen is lesz az a jövő, ahol ők már felnőttként dolgoz­nak és élnek. Sok tízezer gyerek igyelcszik betekinte­ni azon az ablakon, ahol a jövőbe láthat. Szép. hasznos és tanulságos expedíció ez. És szép feladat ennek az expedíciónak a munkáját segíteni. A „Szigligeti öbölben” című képen a hegyek és a játékvi­torlás egyaránt emberközel­ben vannak. Az ember úgy ér­zi, mintha tenyerébe vehetné a hegyeket, vagy megsimogat­hatná a magasabbakat, mint a dörzsölőzködő macskát. Ha­raszti új képein nem a termé­szet, hanem az ember a hatal­mas. Képein óriások mozognak Liliputban. Nagyon színesek, dinamikusak, a napfény a szemlélőre is átárad. A figurák azonban mind-mind hosszú nyakú ak, s ekkor akaratlanul is elnevetem magamat, mert úgy tűnik, mintha a pécsi fes­tőművészek körében divatba jött volna a hosszú nyak. Meg is kérdem: t' — Miért olyan hosszú a nők­nek a- nyalka? elmentem a Balatonra. Ügy érzem most elég közel kerül­tem a Balatonhoz, most már érzem és értem ezt a vizet. — A céljai elképzelésed? — Korszerű anyaggal, kor­szerű szellemiségű képeket al­kotni, melyek tükrözik a speciális magyar világot, tája­kat, embereket, s az emberek hétköznapjait. Megoldásokban szeretem a klasszikus három­szöges kompozíciót, természe­tesen a háromszöges kompozí­ció korszerű változatait kere­sem. — Van valamilyen alapvető problémája? — Igen. 24-órából 48-ra len­ne szükségem. Bertha Bnlcsn 1937. decmeber 9-én tör­vényhatósági bizottsági köz­gyűlésében a Vármegye ki­mondotta, hogy a vármegyei népművészeti és a péesvá- radi vártoronynak helyisé­geiben elhelyezett vármegyei régészeti gyűjteményből „Ba- ranyavármegyei Múzeum” elnevezéssel vármegyei mú­zeumot létesít, s annak ve­zetésére egy múzeumőri ál­lást szervez. A múzeum lé­tesítését kilenc hónap múl­va, 1938. augusztus 25-én hagyta jóvá a belügyminisz­ter. Szeptember 26-án a köz­gyűlés „közfelkiáltással”, azaz egyhangúan megvá­lasztotta, október 31-én pe­dig az alispán, a hivatali út végső pontjaként aláírta a kinevezést, mely szerint „a belügyminiszter által be­tölteni engedélyezett várme­gyei múzeumőri állásra Dom- bay János m. kir, állam­pénztári főtiszt, pécsváradi lakost választotta meg.” A múzeum tehát 25 év­vel ezelőtt e kinevezéssel kezdte meg életét, s ezzel a múltakat őrző múzeumnak is most már múltja lett, ne­gyedszázados története van. A vármegye 1941-ben a Széchenyi tér dzsámija mö­gött lévő házat vásárolta meg a múzeum céljára. A 6000 éves kőkori edények, urnák, szerszámok, a római kori fibulák, avar ötvösmunkák, honfoglaláskori emlékek kö­zöt szétpillantva bizony röp­ke percnek tűnik az a 25 év, amely alatt ezt a — most már túlzás nélkül mondhatni — világszerte is­mert és nagyszerűnek tar­tott anyagot összegyűjtötték. S mindez az érték, köztuda­tunkat és társadalmunkat formáló történeti anyag hiá­nyozna, ha nem lett volna valaki, aki 35 éven keresz­tül, minden szórakozástól visszavonultan csak a tudo­mányos kutató munkának ne áldozta volna életét. Ez az ember Dombay János volt. A pécsváradi Aranyhegyen állunk 1942 nyarán. Dombay János nem nyaral, ö a kő­kori ember életét kutatja, telephelyeit ássa. —• E sajátságos talpas edé­nyek, szép kerámiák ezek­ből a gödörlakásokból ke­rültek elő — mondja. Mennyi csatát kellett ez­után hosszú éveken át vív­nia, amíg a tudományos kö­rök végre elismerték, hogy Dombaynak igaza van, hogy a nagyméretű lyukak a kő­korszak földbesüllyesztett házai, szabályos lakások vol­tak, nem pedig holmi sze­métgödrök, ahogy addig gon­dolták ... Aztán újra egy kora-ősz 1948-ban, « zengővárkonyi kétszáz katasztrálls hoidoa elterülő őskori telepen. — Már régebben felfedez­tem ezt a neolit-kori telep­helyet, de csak most látóim hogy ez a világon eddig fel­tárt legnagyobb kőkori vá­ros. Óriási munka ennek a leletanyagnak a feldolgozása — mondta. — Sohasem érek rá, sohasem fogom utolérni magam — fűzte hozzá és közben fáradtan hullottak a szelídgesztenyék levelei. Dombay János régészeti múzeuma világszínvonalra került. 1950-ben a városi és megyei múzeumokat. Janus Pannonius Múzeum néven egyesítették, s ennek főigaz­gatója dr. Dombay lett. 1952-ben a Köztársasági Ér­demérem arany fokozatával tüntették ki. 1960-ban a Ma­gyar Tudományos Akadémia hatalmas kötetben adta ki — csak német nyelven — a zengővárkonyi ásatások ered­ményeit. S aztán jött 1961 tavasza... — Hogy miként élt itt a Mecsek alján az ember a kőkorszaktól egészen a hon­foglalásig, ez látható ezek­ben a termekben, — hal­lom a hangját, s ugyanazzal a mértékkel, odaadással ma­gyaráz a 16—18 éves tanu­lóknak a zsugorított temet­kezésről, a mészbetétes ke­rámiáról, mint a magas, ve­zetőállású látogatóinak. Sole „fennkölt” professzor, nagy­képű tanár tanulhatna tőle, — ez járt minduntalan eszemben. S igen büszke voltam Dombay Jánosra, igaz emberségére, s arra, hogy Pécsett ilyen tudós van. Volt.;; 1958 óta, amióta a Bara­nya megyei tanács vette gondozásba a múzeumokat, a gyűjtő és kutató tevé­kenység hatalmasat lendült. Ezért a férőhelyviszonyok egyre szűkebbek, • a kellő kiállítások rendezésére egyre alkalmatlanabbak lesznek. Dombay János megvetette alapjait egy korszerű mú­zeumnak, s most 25 év múl­tán odajutottunk, hogy az évtizedekkel ezelőtt terve­zett Gyűjteményes és Tu­dományos Intézet már igen sürgős követelményként je- lenkezik. Dr. Harcos Ötté Baranya megyei Építő­ipari Vállalat felvesz gépkocsi­rakodókat Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osz­tályán. Pécs, Rákóczi ét 36. szám. MÍNUSZ 150 CELSIUS _ I áttam a emä&daipo­“ kát — mondom eléggé bizonytalanul. A száraz ággal beletúr a friss avarba, közömbös, fel se néz. — Az előszobában? — Ott Maszek tehenek. Tiszta, jó- szfnű bozótok. A gát gerin­cén egy éneklő „tábori pos­tás” tapossa a bicikli pedálját ahogy itt a szigeten az egyen­ruhás kézbesítőt becézik. A fák között időnként fel-felbukkan- nak a rőzseszedők. Meg a víz. Meg az évszak hideg, vissza­vonuló csendje. Ez az. A hi­deg és a visszavonulás. A fák hidegek. A mozdulatok is. A víz is, ami ott van lenn, az eléggé meredek homokpart alatt, laposan, teknőszerűen. Mindenben — a hangulatban, a hideg erdőben, az ember­ben — van valami ernyedt és közömbös. — A kitüntetések? Az avart nézi. — Minden külön doboziban van. — Megnézegeti néha? — Csak ha rámolok a szek­rényben. — Máskor nem? Egy kicsit gyanakodva vár, csak pillanatokra húzódik szét az arcán, a tartásán, a hang­jában a közöny, utána megint inkább a visszavonult embe­rek jellegzetesen tartózkodó és bizonytalan mosolya a vá­lasz, mint a hideg, tiltakozó mozdulat. — Nem. — Mikor viselte utoljára a kitüntetéseket ? — Nagyon régen. »— És az ünnepélyeken? — Oda nem járok. Nem hívnak. — Ezek a tehenek? — Néhányunké. Többnyire a bolt környékére valók. Csak Október elsejéig szólt a gulyás szerződése, most beosztottuk az időt, felváltva hajtunk ki... U ideg van. Érzem, hogy 11 nagyon hideg van. Ta­lán mínusz százötven Celzlus- nál is több. Farkas Imréné, született Pavkovics Katalin, a Mohácsi Állami Gazdaság egykori mun kásnője tíz évvel ezelőtt a ..gyapotkorszak” országos nagy híressége volt. A gyapotszedő munkáSnők között a legjobb. 1951-ben 1168 kilogrammos teljesítményéért megkapta a „Gyapotszedés Mestere” kitün­tetést. 1952-ben 4000 kilogram­mos teljesítményéért ismét a „Gyapotszedés Mestere” ki­tüntetéssel jutalmazták.: 1953­ban Munka Érdemrendet ka­pott. 1953-ban a nevét, telje­sítményét ünnepélyesen beje­gyezték a DISZ Központi Ve­zetőség Dicsőség Könyvébe. Ugyancsak 1953-ban megvá­lasztották a megye országgyű­lési képviselőjének. Huszonkét éves volt Az újságokban egy­mást érték a róla készült fényképek és riportok, és egy vállalkozó szellemű ember még regényt is írt róla... Most maszek teheneket őriz a hideg fák között. Időnként egy-egy kosár kerti áruval át­megy a kompon a mohácsi piacra, az ismerősök odakö­szönnek a kosárhoz, 6 vissza­bólint, azután nem történik semmi. Tisztában vagyok azzal, hogy az ember élete nem egy vagy két kitüntetésből áll, az élet értékét nem egy-két kitünte­tés határozza meg, hanem az egész élet dialektikus egysége — éppen ezért megdöbbentő, hogy ma, nyolc-tíz évvel ké­sőbb, harminckét éves korá­ban egy maszek tehéncsorda mellett kell faggatnom, é® eléggé megdöbbentenek a kis­sé nosztalgikus, de inkább kö­zömbösen kitorő válaszok. Ki követte el itt a hibát? Pav­kovics Katalin volt gyenge és annakidején alkalmatlan a hírnévre és a teljes társadal­mi elismerésre, vagy minden az akkori látván yszempop tok miatt van. A látványszempon- tok, amik , gyapotkorszakok&t” teremtettek, és amik pillana­tok alatt a magasba tudták emelni az embereket. Eléggé könnyedén, és néha ejtőernyő nélkül is, — Megszűnt a gyapot — mondja kedvetlenül, és a szá­raz ággal rácsap a bozótra. — És? — 1953-be» férjhez men­tem, jött a gyerek... — És? — Maradhattam voks© az áfiaiml gazdaságban, mert amikor terhes lettem, az igaz­gató elhelyezett magtárosnak, de a férjem idegileg tönkre­ment. Brigád vezető-agronómus volt a gazdaságban ., „ — És? — Betegség. Hét évig szen­vedtem a gyomrommal. Meg a reuma. Ha arra gondolok, hogy milyen erős reuma volt a kezemben, hogy nem tud­tam így összetenni, de menni kellett, mert ősszel jött a gya­pot, meg a lábaim is, mert csak gumicsizmában lehetett dolgozni,. a — És? — Eljöttünk a szigetre. Messze volt innen az állami gazdaság... — És? — Megmondom én magá­nak őszintén, hogy az új íg*T~ gatú miatt jöttünk eL A

Next

/
Oldalképek
Tartalom