Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-01 / 256. szám
t fii APL0 tws. iroTEHBim % Szovjet fiimnapok | Az idén a szovjet film ; ünnepét az egész országban I egy Időben rendezik meg, s a kijelölt filmszínházakban ! bemutatják a legújabb, leg- | sikerültebb szovjet filmeket. A filmnapok november 7-től 13-ig tartanak. November 7-én este fél ötkor nyílik a szovjet fi Imiiét rövid ünnepséggel a Petőfi moziban s utána bemutatják a Cannes« filmfesztiválon nagy sikerrel szerepelt és kitüntetett filmprodukciót, az Optimista tragédiát. A közönség ezt a filmet három napig láthatja mindkét moziban, majd a Park filmszínházban az „Üres járat” című, magyarul beszélő szélesvásznú filmet, a Petőfiben pedig a „Papát vásároltam” című kedves filmtörténetet vetítik. \ megyében, eltérően az előző évek szokásától csak 11 községben vetítenék szovjet filmet ezekben a napokban. i\Teeseknádasdon. Hidason az Üresjárat-ot és a Papát vásároltam című filmet láthatja a közönség. Majsra, Hobolha pedig elkerül az Orosz csoda című hatalma« német filmalkotás I. része. A többi kijelölt moziba, Szajkón, Sza- badszentkirályon, Kapowszek- csSn, Magyarszéken, Kételyben és Drávaszlárán a tavaly nagy sikert aratott, de mindenütt nem látott szovjet filmeket tűzik műsorra. Cím szerint: Iván gyermekkora, Tiszta égbolt. Egy év kilenc napja és Amikor a fák még nagyok voltak. ÓRIÁSOK LILÍPUTBAN A Komtól Állami Építőipari Vállalat felvételre keres BÁDOGOS SZAKMUNKÁSOKAT Komié, Pées és Székszár d környéki munkahelyeire. Bérezés teljesítménybér alapján történik. Vidéki munkahelyeken szállást biztosítunk. Jelentkezni lehet Komló, Kossuth L. u. 13. és Szek- szárd, Zrínyi út 62. Munkaügyi osztály. Az evezős lány Haraszti Pál műtermébe komor, alagsori vasajtókon át lehet eljutni, igy az egésznek van egy kis erőd, s ebből eredően elszigetelődés jellege is. Úgy tűnik, mintha a jelenségek egy magatartást érzékeltetnének. de amikor érdeklődöm, Haraszti Pál rázza a fejét, s rezignál tan nevet a helyzeten: — Nem magatartás, hanem műterem hiány... Állítólag valamelyik házon épülnek majd műtermek is... Valóban nem lehet magatartás, hiszen a légitámadásokat idéző alagsori hangulatot a műteremben percek alatt eloszlatja a színes arató korsó, s a barna köcsög, ami csaknem minden műteremben megtalálható, s emberszabásúra formálja a festők közvetlen világát. Úgy látszik, a festőművészekben van valamilyen ismeretlen eredetű puritánság, titokzatos ragaszkodás az alapvető hangulatokhoz, mint örök kiindulóponthoz. S má lehet alapvetőbb, mint az alacsony falusi konyhaablak előtt magasodó ágasfa, mélynek az ágain köcsögök száradnak és a zséter. Meghatározó, biztonságot adó hangulat. A régi falusi élmény Harasztit is elkísérte a városba. — Úgy tudom a napokban nyílik a kiállítása... — Igen... A Képcsarnok rendezi a Kossuth Lajos utcai helyiségében. A kiállításom címe: lrA pihenő ember”, 32 képet állítok ki. Néhány grafika, aikvarell, s olajkompozícdók. Keszthelyen festettem a többségüket, a nyári művésztelepen. • Haraszti sorban megmutatja a képeit. A grafikák nagyon finomak, szépek. A fák kubista szögletein valami elvágyódás, vagy keresés látszik, s a művészi látásmód változása is. Haraszti másként látja, és más ként festi a világot, mint néhány évvel korábban. Ezt különösen akkor érzi az ember, ha az olaj kompozíciókat nézegeti. Haraszti ©lajképeinck furcsa „pasztelles” ragyogása van. — Walkyd — mondja Haraszti Pál, és elégedetten mosolyog. Balaton vitorlásokkal, part ácsorgó és fekvő emberekkel, nők, lányok napernyők alatt. — A korszerű világból szeretnék valamit így is kifejezni. A fölfelé törekvést jelképezi, kicsit a gótikához hasan- latosan, de új tartalommal... — És még egy, ezen a szigligeti öblös képén csak két embernek van arca, a többi arcnélküli... Ez véletlen, vagy van valamilyen funkciója ennek a megoldásnak? — Erős napsütésben elmosódik az arc, különösen ha sok ember van együtt... Ezen a képen csak a főalakoknak van arca. — Egy kiállítás előtt Síik megnézni, hogy má volt az év legfontosabb festészeti problémája, természetesen Haraszti Pál számára? — 1951-ben jártam a Balatonnál, de a számomra akkor a tó nem létezett.., Képtelen voltam megérezni a lényeget, s megfesteni még kevésbé. A probléma azóta Is izgatott... S most tavasszal aztán rábukkantam egy olyan festékanyagra, amd lehetőségedben szerencsésen találkozik az egyéniségemmel. Ezért a nyáron visszaadtam, mátrafüredi és szentendrei beutalómat és Huszonöt* éve A parton Expedíció a jövőbe ügyön kiknek a számára lehetne izgalmasabb vállalkozás a jövő felderítése, mint éppen a jövő emberei számára. A tiz-tizennégy éveseknek rendkívül izgalmas feladat lehet az „Expedíció a jövőbe” mozgalomban egy-egy részfeladat megoldása, a közelebbi, vagy távolabbi jövő egy-egy mozaikkockájának a felderítése, pontos körvonalainak megrajzolása, A mozgalomban felismerhetjük azokat a jellemzőket, amelyeket megkívánunk az úttörő korú gyerekek számára szervezett mozgalmaktól. Romantikus, érdekes, nevelőhatású, elülteti a gye- 5 rekekben a szocialista ha- ■■ zafiság, a munka megbe- ; csillése érzését, idejekorán > felkelti tennivágyásukat, > hogy maguk is minél job- í ban igyekezzenek majd meg- [ állni helyüket az életben. ' Ez a mozgalom érdekfe- \ szító játék, de Ugyanakkor i sokkal több annál, hiszen a í meglévő, a megalapozott j tervek alapján folyik a jö- \ vő felfedezése. Tanulást is ( jelent, — de ez a tanulás \ érdekesebb módszerrel fo- i lyik, mint akármelyik isko- ) Iában. Hiszen az expediciós í munka során kell megis< merkedni érdekes emberek- '/ kel, művészeti értékekkel, í technikai-műszaki fogalmakig kai, gépekkel és közgazdáéi sági alapismeretekkel.' A < romantika sem álromantika ? itt. Hiszen nem a mesék ? csodáival, hanem a termelőmunka csodáival ismerked nek meg az expediciósok. Erőművi turbinákat, eddig még nem látott gépeket „fedezhetnek fel”, és bepillanthatnak a műhelyekbe, ahol a holnap még érdekesebb és csodálatosabb eszközei készülnek, — ha egyelőre még a tervezők rajzasztalán is. Az expedíciót az úttörő- csapatok országszerte rendkívül komolyan veszik. És ' igazuk is van. Komoly dolog ez! De ahhoz, hogy valóban betöltse a feladatát és a kis expediciósok mindenütt célhoz érjenek, elengedhetetlenül szükség van a felnőttek segítségére. És nemcsak a családon meg az iskolán belül, hanem mindenütt, ahol a jövőt kutató expediciósok megjelennek. Elsősorban az üzemekben, intézményekben, különböző hivatalos fórumoknál. Erről a segítségről azért kell külön szólni, mert találkozhattunk már megnem- értéssel is. Hallottunk már olyan véleményt is, hogy: „ugyan mire kell ez a■ cé- có?” És hallottunk olyan esetről is, hogy a jövőt kutató, az illető intézmény jövője után érdeklődő úttörőket az intézmény vezetője egyszerűen kiutasította, — mondván, nem ér rá ilyen dolgokkal foglalkozni. Nos aligha kell bárkinek is megmagyarázni, hogy ez a mozgalom több annál, hogy csak úgy „cécónak” nevezzük, és értékét tekintve, feltétlenül ér annyit, hogy a legelfoglaltabb ember is szakíthat magának időt az ex- pediciósokkal való beszélgetésre. Az expedíció elindult. Úttörők tízezrei fürkészik, milyen is lesz az a jövő, ahol ők már felnőttként dolgoznak és élnek. Sok tízezer gyerek igyelcszik betekinteni azon az ablakon, ahol a jövőbe láthat. Szép. hasznos és tanulságos expedíció ez. És szép feladat ennek az expedíciónak a munkáját segíteni. A „Szigligeti öbölben” című képen a hegyek és a játékvitorlás egyaránt emberközelben vannak. Az ember úgy érzi, mintha tenyerébe vehetné a hegyeket, vagy megsimogathatná a magasabbakat, mint a dörzsölőzködő macskát. Haraszti új képein nem a természet, hanem az ember a hatalmas. Képein óriások mozognak Liliputban. Nagyon színesek, dinamikusak, a napfény a szemlélőre is átárad. A figurák azonban mind-mind hosszú nyakú ak, s ekkor akaratlanul is elnevetem magamat, mert úgy tűnik, mintha a pécsi festőművészek körében divatba jött volna a hosszú nyak. Meg is kérdem: t' — Miért olyan hosszú a nőknek a- nyalka? elmentem a Balatonra. Ügy érzem most elég közel kerültem a Balatonhoz, most már érzem és értem ezt a vizet. — A céljai elképzelésed? — Korszerű anyaggal, korszerű szellemiségű képeket alkotni, melyek tükrözik a speciális magyar világot, tájakat, embereket, s az emberek hétköznapjait. Megoldásokban szeretem a klasszikus háromszöges kompozíciót, természetesen a háromszöges kompozíció korszerű változatait keresem. — Van valamilyen alapvető problémája? — Igen. 24-órából 48-ra lenne szükségem. Bertha Bnlcsn 1937. decmeber 9-én törvényhatósági bizottsági közgyűlésében a Vármegye kimondotta, hogy a vármegyei népművészeti és a péesvá- radi vártoronynak helyiségeiben elhelyezett vármegyei régészeti gyűjteményből „Ba- ranyavármegyei Múzeum” elnevezéssel vármegyei múzeumot létesít, s annak vezetésére egy múzeumőri állást szervez. A múzeum létesítését kilenc hónap múlva, 1938. augusztus 25-én hagyta jóvá a belügyminiszter. Szeptember 26-án a közgyűlés „közfelkiáltással”, azaz egyhangúan megválasztotta, október 31-én pedig az alispán, a hivatali út végső pontjaként aláírta a kinevezést, mely szerint „a belügyminiszter által betölteni engedélyezett vármegyei múzeumőri állásra Dom- bay János m. kir, állampénztári főtiszt, pécsváradi lakost választotta meg.” A múzeum tehát 25 évvel ezelőtt e kinevezéssel kezdte meg életét, s ezzel a múltakat őrző múzeumnak is most már múltja lett, negyedszázados története van. A vármegye 1941-ben a Széchenyi tér dzsámija mögött lévő házat vásárolta meg a múzeum céljára. A 6000 éves kőkori edények, urnák, szerszámok, a római kori fibulák, avar ötvösmunkák, honfoglaláskori emlékek közöt szétpillantva bizony röpke percnek tűnik az a 25 év, amely alatt ezt a — most már túlzás nélkül mondhatni — világszerte ismert és nagyszerűnek tartott anyagot összegyűjtötték. S mindez az érték, köztudatunkat és társadalmunkat formáló történeti anyag hiányozna, ha nem lett volna valaki, aki 35 éven keresztül, minden szórakozástól visszavonultan csak a tudományos kutató munkának ne áldozta volna életét. Ez az ember Dombay János volt. A pécsváradi Aranyhegyen állunk 1942 nyarán. Dombay János nem nyaral, ö a kőkori ember életét kutatja, telephelyeit ássa. —• E sajátságos talpas edények, szép kerámiák ezekből a gödörlakásokból kerültek elő — mondja. Mennyi csatát kellett ezután hosszú éveken át vívnia, amíg a tudományos körök végre elismerték, hogy Dombaynak igaza van, hogy a nagyméretű lyukak a kőkorszak földbesüllyesztett házai, szabályos lakások voltak, nem pedig holmi szemétgödrök, ahogy addig gondolták ... Aztán újra egy kora-ősz 1948-ban, « zengővárkonyi kétszáz katasztrálls hoidoa elterülő őskori telepen. — Már régebben felfedeztem ezt a neolit-kori telephelyet, de csak most látóim hogy ez a világon eddig feltárt legnagyobb kőkori város. Óriási munka ennek a leletanyagnak a feldolgozása — mondta. — Sohasem érek rá, sohasem fogom utolérni magam — fűzte hozzá és közben fáradtan hullottak a szelídgesztenyék levelei. Dombay János régészeti múzeuma világszínvonalra került. 1950-ben a városi és megyei múzeumokat. Janus Pannonius Múzeum néven egyesítették, s ennek főigazgatója dr. Dombay lett. 1952-ben a Köztársasági Érdemérem arany fokozatával tüntették ki. 1960-ban a Magyar Tudományos Akadémia hatalmas kötetben adta ki — csak német nyelven — a zengővárkonyi ásatások eredményeit. S aztán jött 1961 tavasza... — Hogy miként élt itt a Mecsek alján az ember a kőkorszaktól egészen a honfoglalásig, ez látható ezekben a termekben, — hallom a hangját, s ugyanazzal a mértékkel, odaadással magyaráz a 16—18 éves tanulóknak a zsugorított temetkezésről, a mészbetétes kerámiáról, mint a magas, vezetőállású látogatóinak. Sole „fennkölt” professzor, nagyképű tanár tanulhatna tőle, — ez járt minduntalan eszemben. S igen büszke voltam Dombay Jánosra, igaz emberségére, s arra, hogy Pécsett ilyen tudós van. Volt.;; 1958 óta, amióta a Baranya megyei tanács vette gondozásba a múzeumokat, a gyűjtő és kutató tevékenység hatalmasat lendült. Ezért a férőhelyviszonyok egyre szűkebbek, • a kellő kiállítások rendezésére egyre alkalmatlanabbak lesznek. Dombay János megvetette alapjait egy korszerű múzeumnak, s most 25 év múltán odajutottunk, hogy az évtizedekkel ezelőtt tervezett Gyűjteményes és Tudományos Intézet már igen sürgős követelményként je- lenkezik. Dr. Harcos Ötté Baranya megyei Építőipari Vállalat felvesz gépkocsirakodókat Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán. Pécs, Rákóczi ét 36. szám. MÍNUSZ 150 CELSIUS _ I áttam a emä&daipo“ kát — mondom eléggé bizonytalanul. A száraz ággal beletúr a friss avarba, közömbös, fel se néz. — Az előszobában? — Ott Maszek tehenek. Tiszta, jó- szfnű bozótok. A gát gerincén egy éneklő „tábori postás” tapossa a bicikli pedálját ahogy itt a szigeten az egyenruhás kézbesítőt becézik. A fák között időnként fel-felbukkan- nak a rőzseszedők. Meg a víz. Meg az évszak hideg, visszavonuló csendje. Ez az. A hideg és a visszavonulás. A fák hidegek. A mozdulatok is. A víz is, ami ott van lenn, az eléggé meredek homokpart alatt, laposan, teknőszerűen. Mindenben — a hangulatban, a hideg erdőben, az emberben — van valami ernyedt és közömbös. — A kitüntetések? Az avart nézi. — Minden külön doboziban van. — Megnézegeti néha? — Csak ha rámolok a szekrényben. — Máskor nem? Egy kicsit gyanakodva vár, csak pillanatokra húzódik szét az arcán, a tartásán, a hangjában a közöny, utána megint inkább a visszavonult emberek jellegzetesen tartózkodó és bizonytalan mosolya a válasz, mint a hideg, tiltakozó mozdulat. — Nem. — Mikor viselte utoljára a kitüntetéseket ? — Nagyon régen. »— És az ünnepélyeken? — Oda nem járok. Nem hívnak. — Ezek a tehenek? — Néhányunké. Többnyire a bolt környékére valók. Csak Október elsejéig szólt a gulyás szerződése, most beosztottuk az időt, felváltva hajtunk ki... U ideg van. Érzem, hogy 11 nagyon hideg van. Talán mínusz százötven Celzlus- nál is több. Farkas Imréné, született Pavkovics Katalin, a Mohácsi Állami Gazdaság egykori mun kásnője tíz évvel ezelőtt a ..gyapotkorszak” országos nagy híressége volt. A gyapotszedő munkáSnők között a legjobb. 1951-ben 1168 kilogrammos teljesítményéért megkapta a „Gyapotszedés Mestere” kitüntetést. 1952-ben 4000 kilogrammos teljesítményéért ismét a „Gyapotszedés Mestere” kitüntetéssel jutalmazták.: 1953ban Munka Érdemrendet kapott. 1953-ban a nevét, teljesítményét ünnepélyesen bejegyezték a DISZ Központi Vezetőség Dicsőség Könyvébe. Ugyancsak 1953-ban megválasztották a megye országgyűlési képviselőjének. Huszonkét éves volt Az újságokban egymást érték a róla készült fényképek és riportok, és egy vállalkozó szellemű ember még regényt is írt róla... Most maszek teheneket őriz a hideg fák között. Időnként egy-egy kosár kerti áruval átmegy a kompon a mohácsi piacra, az ismerősök odaköszönnek a kosárhoz, 6 visszabólint, azután nem történik semmi. Tisztában vagyok azzal, hogy az ember élete nem egy vagy két kitüntetésből áll, az élet értékét nem egy-két kitüntetés határozza meg, hanem az egész élet dialektikus egysége — éppen ezért megdöbbentő, hogy ma, nyolc-tíz évvel később, harminckét éves korában egy maszek tehéncsorda mellett kell faggatnom, é® eléggé megdöbbentenek a kissé nosztalgikus, de inkább közömbösen kitorő válaszok. Ki követte el itt a hibát? Pavkovics Katalin volt gyenge és annakidején alkalmatlan a hírnévre és a teljes társadalmi elismerésre, vagy minden az akkori látván yszempop tok miatt van. A látványszempon- tok, amik , gyapotkorszakok&t” teremtettek, és amik pillanatok alatt a magasba tudták emelni az embereket. Eléggé könnyedén, és néha ejtőernyő nélkül is, — Megszűnt a gyapot — mondja kedvetlenül, és a száraz ággal rácsap a bozótra. — És? — 1953-be» férjhez mentem, jött a gyerek... — És? — Maradhattam voks© az áfiaiml gazdaságban, mert amikor terhes lettem, az igazgató elhelyezett magtárosnak, de a férjem idegileg tönkrement. Brigád vezető-agronómus volt a gazdaságban ., „ — És? — Betegség. Hét évig szenvedtem a gyomrommal. Meg a reuma. Ha arra gondolok, hogy milyen erős reuma volt a kezemben, hogy nem tudtam így összetenni, de menni kellett, mert ősszel jött a gyapot, meg a lábaim is, mert csak gumicsizmában lehetett dolgozni,. a — És? — Eljöttünk a szigetre. Messze volt innen az állami gazdaság... — És? — Megmondom én magának őszintén, hogy az új íg*T~ gatú miatt jöttünk eL A