Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-14 / 266. szám

' 1968. NOVEMBER 14 riapiA 5 Üj módszerek a sortatarozásnál Kétszázötven lakást érint a nagy munka — Egyszerre 17 épület készül el a Satlai utcában - Korszerűsítik az üzleteket is! ZENEI NAPLÓ Á sortatarozás soranlkövet- kező szakasza a Sailai utca; épületeik belső és külső rend­behozása. A Pécsi Építő és Tatarozó Váillalat kapta a fel­adatot a PIK-től és így egysé­gesen, minden megosztás nél­kül dől,gozhatnak a vállalat szakmunkásai az épületeken. Tanulva a Kossuth Lajos ut­ca sortatarozásából, most új módszereket alkalmaznak a Sal'eu utcában. Elsősorban a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat készült fel alaposabban erre a munkára és nem épületen­ként szállította a kivitelezési tervdokumentációkat, hanem egyidőben, egyszerre az egész utcára vonatkozóan átadta azt a Pécsi Építő és Tatarozó Vál- ialatnak. Már ez egymagában megkönnyítette és ezekben a hónapokban meggyorsítja a sortatarozást. Tizennyolcmillió forint így vált lehetővé, hogy a tatarozó vállalat időben meg­szervezhette saját munkáját. A PIK jó előkészítő mun­kája nyomán a vállalat meg­ismerhette az igényeket, nem­csak az egységes feladatot. A Sailai utca sortatarozása mintegy 18 millió forintot emészt fék Ebben az évben 17 házat, jövőre újabb kilenc épületet tataroznak belül, és kívül a vállalat szakmunkásai. Ez azt jelenti, hogy 3000 négy­zetméter hidegburkolatot he­lyeznek el, 3000 négyzetméter parkettát dolgoznak be, 156 új ajtó kerül a régi helyére és mintegy 183 ablakot cserélnek ki újra. Ahhoz, hogy a hom­lokzatot — utcán és udvaro­kon egyaránt — bepucolhas­sák, 11 000 négyzetméter áll­ványt kell felszerelni. A má­solóknak sem marad kevesebb munka, hiszen 22 000 négy­MEGHIVÓ A Pécs és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet a körzeti földművesszövetke­zetek alapszabályának 29. §-a alapján TAGÉRTEKEZLETET tart november hó 15-én Pécs (Rákóczi út 24, KIOSZ nagytermében) 17 órakor. A tagértekezletre minden szövetkezeti tagot szeretet­tel meghívunk és várunk. zetmtéer külső és belső fal­festést és 15 000 négyzetméter ajtó és ablak mázolást kell elvégezni ezekben a hónapok­ban. A Sailai utcában sok la­kás húzódik meg az egyes épü letekben és az udvarokban, hiszen városunk egyik legsű­rűbben lakott része. Ezért a mostani sortatarozás mint­egy 250 lakást érint, ahol már dolgoznak a tatarozó válla­lat munkásai és több lakást már át is adtak lakóiknak. Néhány lakásban még hát­ra van a parkettázás és a festés, amit a vállalat decem­ber végére befejez. Ami új A jövő év elején további 9 ház felújításéit kezdi el a vál­lalat, hogy már márciusban valamennyi, a sortatarozásra kijelölt épület belső tatarozá­sával végezzenek. És itt kez­dődik az újítás. Ezekben a hónapokban úgy előkészítik a homlokzatokat, az odavaló aj­tókat, ablakokat, portálokat, homlokzati díszeket, hogy márciusban semmi akadálya ne lehessen az utcai front tel­jes beállványozásának. Ezt egyidőben végzik ri mind a 12 épületen, mert egyszerre — a közlekedés za­vartalanságának biztosítása érdekében — ennyit lehet munkába fagm-i. Ezért is szük­séges ismét hétezer négyzet- méter állvány-anyag biztosí­tása. A homlokzat műanyag festékkel a városképbe illesz­kedő és a terveknek megfelelő színezetet kap. Ezzel a mód­szerrel a tatarozó vállalat el­éri, hogy a korábbi, hossza­dalmas utcai homlokzat tata­rozás, festés mo6t nem tart tovább négy hónapnál és így várható, hogy a Sailai utcá­ban a sortatarozásra kijelölt 17 épületet a nyár derekán szinte egyidőben átadják. Idegenforgalmi szempont­ból igen jelentős ez az újítás. Hiszen rövid néhány hónap alatt egy egész épületsorról eltűnnek az állványok és nem csúfítják az utcát egy éven át. vagy még tovább, mint ta­pasztaltuk ezt a Kossuth La­jos utcában. De ugyancsak jelentős az az elképzelés is, hogy váro­sunk egyik legszebb és legré­gibb utcája korabeli megvi­lágítást kap. A jelenlegi fény­csöves armatúrák helyett — a tervezők elképzelése szerint — homlokzatról kap megvilágí­tást az úttest és a járda. Már tervezik a Sailai utca közvi­lágítását. Nem könnyű a dolga a tata­rozó vállalatnak. Hiszen 250 lakásban 14 000 féle munkát kell elvégeznie alig egy év alatt és úgy, hogy közben biztosítják a lakók számára a lakást. Több hó­napon át együtt élnek, dol­goznak a Sailai utcai csalá­dokkal. Ez természetesen nem múlik kisebb súrlódások nél­kül, de a tatarozó munkások megfelelő magatartását és te­vékenységét bizonyítja, hogy ebben az évben mindössze há­rom panasz ügyben kellett a vállalat vezetőinek eljámiok. A lakók mindenütt örülnek a tatarozásnak, de annak is, ha már befejeződött Éppen ezért helyes, hogy a vállalat a sor- tatarozás gyors elvégzésére tö­rekszik. Az üzletek sorsa Sokat segítene a vállalat­nak, ha a jövőben asz egyes épületeken és lakásokban je­lentkező tatanozási munkák felvételénél a lakóbizottság és minden egyes lakó időben el­mondaná reális igényét, mert a későbbi, munka közben je­lentkező kérelmek csak aka­dályozzák, lassítják a válla­lat munkáját. Nagyobb szer­vezettséget Igényel a városi tanács végrehajtó bizottsága által, határozatokban elfoga­dott és kijelölt üzletek kor­szerűsítése, hogy mire az Épí­tők felvonulnak a homlokza­tokra, az üzletek átcsoportosí­tását, illetve felújítását az egyes vállalatok befejezzék. — Nem sikerült még megoldani például a Sailai utca 8-ból a Pécsi Állami Áruház deko­rációs műhelyének az elhelye­zését. Húzódik még az üveg­bolt kialakítása a Sailai utca 19 szám alatt, ahonnan a ha­tározat értelmében ki kell te­lepíteni az ott tevő apró üzle­teket. Ha időben nem adják át az épületeket a tatarozónak, hogy az utcai homlokzatokat sortatarozíhassa, akkor a mos­tani, helyes és gyors elképze­lések nem valósulhatnak meg a jövő nyár derekára, Gáldonyi Béla MEGKAPÓAN szép pasztell képet láttam a Muzsika októ­beri számában: 'estélyiruhás, gordonkázó nőt ábrázol. A kép alkotója ifj. Éber Sándor fes­tőművész, és akit ábrázol: Sassy iringó gordonkamű­vésznő, a Pécsi Zeneművé­szeti Szakiskola tanára. A képzőművészetnek és a zené­nek ezen érdekes találkozásá­ra, vagyis a pasztell-kép szü­letésére Sassy Iringó így em­lékezik vissza: — Amikor 1940-ben Pécsre kerültem, a környékbeli váro­sokban sok felé hangvers J- nyeztem. így kerültem el Ba­jára is, ahol megismerkedtem a város művészeti életében jelentős szerepet játszó Éber­családdal. Sanyi bácsi műter­mében érdekes művészegyéni­ségek adtak találkozót. Emlé­kezetes marad számomra, hogy egy ilyen műtermi-kon­certen én is részt vehettem. Ennek a műtermi muzsikálás­nak hatására született Éber Sándor képe. * ÉS HA MÁR a Muzsika cí­mű folyóiratnál tartunk, ak­kor szóvá kell tennünk egy bosszantó hiányosságot. A fo­lyóirat rendszeresen közli a fővárosi és a vidéki hangver­senyműsort. Hónapok óta fi­gyelem ezt a rovatot, melyből Debrecen, Gyöngyös, Győr, Miskolc, Nyíregyháza hang­versenyéletéről pontos képet nyerhet az olvasó, de, hogy városunkban is tartanak hang. versenyeket, arról hallgat a krónika. Persze attól, hogy a Muzsika nem közli a pécsi gazdag programot, városunk hangversenyélete hiányt nem szenved, de azért _ mégis jó lenne törődni a Muzsika szer­kesztőségének azzal, hogy ha már életrehívták ezt a rova­tot, akkor az valóban adjon teljes és igaz képet a vidéki hangversenyéi étről! Hiszen a pécsi műsor időben rendelke­zésre áll, ritka az olyan „mű­soron és bérleten kívüli” kon­cert, mint amilyenre novem­ber 19-én, kedden kerül sor a Liszt-teremben. Li Ming-csiang kínai zongoraművész látogat el hozzánk. Li Ming-csiang 1936-ban született Sangháj- ban. Tanulmányait a sanghá- ji valamint a pekingi Köz­ponti Zeneművészeti Főisko­lán végezte. Jelenleg a sang- háji Zeneművészeti Főiskola zongora-tanszékének tanára. 1957-től többször vett részt külföldi versenyeken és tur­nékon. Művészi eredményeit a prágai Smetana, a bukaresti Enescu, valamint a varsói Cho­pin nemzetközi zongoraverse­lett volna akkorra szedni a paprikát, mire leszállt a dér. Mégis leszántották. Nem volt, aki leszed­je.— Nem vette át a MÉK.„ — Ez as egész kertészet egy nagy marhaság volt! — Milyen kertészet? — Mi még a tavalyi tervek szerint dolgozunk. Képzelje, hogy nyolcvan hold kertésze­tet tervezett a régi elnök és egymillió háromszázezer forint jövedelmet terveztek rá. — Es? — És azt sem hozta meg, amit belefektettünk. Kétszáz­ötvenezer forintot hozott. Csak a melegágyi keretek meg üve­gek százhetvenezer forintba kerültek! — Ráadásul nagy részét nem is használtuk. Itt hever­nek az udvaron. — Jövőre mennyi kertésze­tet terveznek? — Amennyit a nép elbír. Tíz holdat. Aztán még előkerülnek a tavalyi vezetőség mulasztásai. — November hetedikén je­lentették, hogy befejezték a vetést és decemberben még vetettek a hóra meg a fa­gyott földre. Elképzelheti, milyen termés lett. Tizenkét és fél mázsa volt a terv és hat mázsa kilencven kiló ter­mett átlagban! — Meg a kukoricaszár! Ké­rem mi tavasszal ötszáz hold kukoricaszárat vágtunk le, s egyszeri szántásba került a kukoricánk is meg a krump­link is. Nehéz ügy. Kétségtelenül nagyon nehéz!. Vajon van-e kiút? Milyen lehetőségeket lát H Uz-elnök? — Ennyi sok maceráid* után nem sok kedve van az embernek — mondja Simon János. Ennél többre nem Is jutok. Azt már nem mondja meg, hogy ki macerái ja és miért, vagy csak egyszerűen az én riportfölvételemet nevezi ma- cerálásnak. Elmondják az eredménye­ket is. Végeztek a vetéssel időben, szedik a kukoricát, a cukorrépát is betakarították. Egy új százférőhelyes istállót kaptak — eddig szanaszét a házaknál voltak a tehenek, most, hogy megvan az istálló, azonnal egy litert ugrott a fejési átlag. A mérleghiány mégis közel hárommillió! Vajon ez az új vezetőség mindent jól csi­nált-e, megtalálta-e a legjobb utat, hogy kikerüljenek a kutyaszorítóból? Olyan érzé­sem támad, hogy nem, s ezért megkérdezem: — Véleményük szerint mit kellett volna már maguknak másképpen csinálni. Volt-e egyáltalán ilyen? —■ Volt — mondja a fő­könyvelő, de hogy micsoda, az nem derül ki. Mégegyszer megkérdeztem később — erre is csak kitérő választ kap­tam, harmadszor aztán nem erőltettem, én szégyelltem volna. — És az emberek? — Dolgos nép az itteni — mondja az elnök és kuta- tóan rámnéz. Többet nem akar erről a témáról mon­dani. Aztán mégis kiderül vala­mi. Megjön ifj. Schink János, a szabolcsi üzemegységvezető és elszólja magét: ~ Tizennégy embert ren­deltem ide ma reggelre, mit gondol, hány jött? Négy! így aztán hogyan dolgozzon az emberI Nem tudom, miért nem akartak erről beszélni? Most hogy mégis rákerült a szó, kiderül, hogy a termelőszö­vetkezet munkafegyelme na­gyon rossz. — Nem is csoda, ebben az évben még egy fillért sem kaptak az emberek — mond­ja az elnök. — Magukon Is múlik a munkafegyelem, nem? — Hát igen, rajtunk is..i Aztán már nincs mit kér­deznem. Csak annyit tudok, hogy egy jó adottságokkal ren­delkező, bizonyos körülmé­nyek között ideális nagyságú területen igen rosszul gazdál­kodnak. Hogy ki a hibás? Engedjék meg, hogy ezt ne én döntsem el. Egyszerűen azért, mert lehetetlen! Ez az új vezetőség joggal hivatkoz­hat a régi hibáira, okvetle­nül el kell ismerni, hogy na­gyon mélyről indultak. Azt mondta közülük valaki: — Az lett volna az igazi büntetés a régi elnöknek, ha ezt az évet még neki kellett volna végigcsinálni! Hadd egye meg, amit főzött! Amit a régi elnök főzött — sajnos, azt a tagság „eszi”, és éppen azért választottak új vezetőséget, hogy helyes irányba vigye a félrecsúszott szekeret. Persze, hogy na­gyon nagy felelősség, és-per­sze, hogy nagyon nagy mun­ka. Szinte emberfölötti, külön adottságok kellenek a meg­oldásába«. Ez az új vezetőség nehezen birkózik meg vele. Azt hiszem — és mégegyszer hozzá kell tennem: csak hi­szem — hogy ez a vezetőség nem tudott a tagság bizal­mába férkőzni, nem tudja előttük a jó eredmények le­hetőségét megcsillantani — nem hisznek bennük! Jogosan vagy jogtalanul — ki tudja? Azért nehéz itt íté­letet mondani, mert a tsz mai helyzete nagyon sok em­beren múlt. A régi vezetősé­gen — és azt hiszem egy ki­csit a járási tanácson is! Nem tudom elképzelni, hogyan hagyhattak jóvá — az igaz, hogy látványos és sziporkázó, de teljességgel megalapozat­lan — nyolcvan holdas ker­tészeti tervet. Legalább az ilyen baklövéseket kellett vol­na elhárítani. Mert igaz, hogy a tsz öntözni tud, igaz, hogy kertészetre alkalmas földje van, és az is igaz, hogy há­romezer hold elbír egy nyolc­van holdas kertészetet, csak nem olyan körülmények kö­zött, mint Drávaszabolcson! A nagy beruházásokat, a rend­kívül munkaigényes növény­féleségek termelését nem bír­ta el a tsz — és ezt előre lehetett látná Lassan kellett volna fejleszteni azt a ker­tészetet! Persze most már késő! Nem hiábavaló az okok kibogozása, de a jelenlegi helyzet szem­pontjából édeskeveset számít. Csak annyit lehet hozzáfűzni, hogy ilyennek 1963-ban nem szabadna előfordulni! És ha ebben az ügyben van valami vigasztaló — akkor ' egyedül csak az, hogy nagyon kevés ilyen termelőszövetkezet van Baranyában Lázár Ervin nyékén elért kiváló helyezé­sei bizonyítják. * SZÍNVONALAS hangverse­nyekben külföldi vendégmű­vészekben tehát nincs hiány. És mégis ... Nézegetem az 1963. évi művészeti díjak nyerteseinek névsorát. Gazdag művészi munka jutalmául kap ták e kitüntető díjakat köl­tőink, festőművészeink, íróink, koreográfusaink. Csupán egy területen érződik hiány: és ez a zene. A bántó űrt legfeljebb dr. Vargha Károly zenei mű­fordítói és szövegírói munkás­sága enyhíti, de valahogy saj­nálatosnak tartom, hogy vá­rosunk élénk és országosan is elismert irodalmi, képzőmű­vészeti élete, valamint a ze­neművek színvonalas megszó­laltatása mellett nincs zenei alkotótevékenység. Születtek ugyan az elmúlt évek során kisebb lélegzetű zeneművek (főleg kórus- és kamaraalko­tások), de ezek sem jutottak el kellő módon a nagyközön­séghez. A városi tanács dicsé­rendő kezdeményezésként megjelentette néhány fiatal pécsi zeneszerző kompozíció­ját: milyen magátólértetődő lett volna hangversenyen be­mutatni, megszólaltatni e kó­rusműveket. Ezen túlmenően el sősorban előadóművészeink­nek, a hangversenyek rende­zőinek kezdeményezése és a művek megszólaltatása lehe­tőségének biztosítása igen ked­vező hatást jelenthetne a vá­rosunkban élő, zeneszerzői te­hetséggel rendelkező alkotó- művészek számára. De az is ösztönzően hatna rájuk, (amellett jelentős zenepolitikai eredmény is lenne), ha orszá­gosan új zenei alkotások be­mutatására vállalkozna vala­melyik pécsi együttes. Kár volt például elszalasztani (és Debrecennek átengedni) Far­kas Ferenc Kossuth-díjas ze­neszerző Cantus Pannonicus című művének bemutatóját, pedig e Janus Pannonius ver­seire írt nagyszabású oratori- kus mű megszólaltatására a leghivatottabb a költő városa: Pécs lett volna. De folytassuk a sorát az elszalasztott, hiány­zó hangverseny-lehetőségek­nek: Nagy adósság terhel ben­nünket, hogy egyáltalán nem ismerjük a városunkban élt, a maguk korában Európa- szerte híres előadóművészek, egyúttal komponisták műveit. Gondolok itt elsősorban a múlt századi világhírű fuvola- művészre: Amtmann Prosper­re és kortársaira: Lickl Györgyre Hölzl Ferencre, Gungl Jánosra. Ha műveik felett talán már él is járt kissé az idő — azért megérde­melnék, hogy a felső-sétaté­ren lévő obeliszken kívül műveik megszólaltatásával is emlékezzünk rájuk. * A JELEN és a műit század közötti idő zenei életének munkásairól sem szabadna megfeledkeznünk. Ebben az esztendőben van Kutor Ferenc 75., Horváth Mihály és Sass Dezső 60., valamint Veress Endre 50. születésnapja. Vala­mennyien jelentős és áldoza­tos részt, vállaltak abban a nehéz, nemegyszer hálátlan munkában, melynek gyümöl­csét most élvezzük: hogy vá­rosunk zenei élete oly színvo­nalas. Egy kicsit úgy érzem, hálátlanság róluk megfeled­kezni! Hiszen mit is tudunk róluk? Kutor Ferenc Nagyatá­don született 1888-ban. Zenei tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán végezte, 1928—1940 között a pécsi tanítóképző ta­nára volt. Keze alól a zenét szerető, értő és továbbvivő pe­dagógusok százai kerültek ki. Komponált zenekari, egyházi és kórusműveket, Aranypille című operettje a harmincas években sikert aratott. Nótái közül több — így elsősorban a Simongáti lányok — orszá­gosan is elterjedt közkedvelt Horváth Mihály 1903-ban Ka­locsán született. Zenei tanul­mányait Budapesten fejezte be, majd tanári oklevelet szer­zett a Pécsi Erzsébet Tudo­mányegyetemen. Zenetanár­ként és több pécsi kórus kar­nagyaként jelentős szerepe volt a város zenei életének irányításában. A 30-as évek­től kezdve különösen mint zongorakísérő szerepelt sok koncerten, ezenkívül operákat, hangversenyeket vezényelt. Jelentősek zeneművei: kantá­tái, színpadi alkotásai, zene­kari szvitjei, fúvószenekari műveií kórusai, népdalfeldol­gozásai, dalai. Jelenleg a Pé­csi Zeneiskola igazgatójaként fejt ki fontos zenepedagógiai tevékenységet. Sass Dezső zongoraművész, zeneszerző Szederkényben született 1903- ban. Már diák korában kitűnt rendkívüli tehetségével. Kö­zépiskoláinak elvégzése után Budapesten folytatta zenei ta­nulmányait, majd Kölnben Fischer Edvin növendéke volt. 1932-ben telepedett le Pécsett és mint szólista, valamint zongorakísérő végzett jelentős művészi munkát.. Oratóriumo­kat, kantátákat zongorádétól bokát és kórusműveket írt,' Veress Endre 1913-ban szült? tett Kolozsvárott. Énektanul­mányait a Zeneművészeti Fő­iskolán végezte, 1946-ban köl­tözött Pécsre. „Pécsi Énekes esték” címmel több hangver­senyt rendezett, koncerteken közreműködött. Mint kompo­nista, szövegíró és fordító is hallatott magáról. E NÉHÁNY soros megem­lékezés természetesen nem pótolja azt, hogy hangverse­nyen szólaltassuk meg művei­ket ezzel is új színnel gazda­gítva városunk hangverseny­életét. *— nt — SZÍNHÁZ \Am a pécsi radio 1963. nov. 14-1, csütörtöki műsora a 233,8 m középhullámon: 17.00: Szerb—horvát nyelvű műsor: Jelentés a földekről. Híres népi együttesek műsorá­ból. Találkozások: A tsz. kertésze. Mindenki kedvére. Válogatás hanglemeztárunkban. 17.30: Német nyelvű műsor: Népi együttesek műsorából. Mikrofonunkkal útközben: — Nagynyárád. A technika és tudomány vilá­gából. Munkásmozgalmi dalok. Egy percben elbeszélve. 18.00: Népdalkórusok. 18.20: Látogatás termelőszövetke­zeti építkezéseken. — Riport­műsor. 18.35: székely Mihály énekei. 18.50: Dél-dunántúli híradó. 19.15: Jegyzet. — A közösségről és az egyénről. 19.20: Táncdalok. 19.47: Műsorismertetés 19.50: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: Hattyú (dél­után 3 órakor) Móricz-bérlet. — Hattyú (este 7 órakor) Törzs­bérlet, MOZIS Park: Nappali sötétség (1, 6 és 8 órakor, szélesvásznú). Petőfi: Esős vasárnap (4, 6 és 8 órakor, szélesvásznú). Kossuth: Az utolsó szerelem (4, negyed 7 és fél 9 órakor). Kossuth Híradó Mozi: Magyar híradó, Mese a csodaországról. Női dolgok (színes), Engedjétek szabadon a népet. (Előadások 11 órától' 3 óráig folytatólagosan). Jészerencsét (Pécsszabolcs): NappaU sötétség (5 és 7 órakor, szélesvásznú). Istenkút: Foto Háber (7 órakor). Rákóczi (Mecsekalja): Az utolsó szerelem (fél 8 órakor). Május 1. (Vasas II.): Korzikai testvérek (5 és 7 órakor, széles­vásznú). Kossuth (Mohács): Mandrin ka­pitány (6 és 8 órakor, széles­vásznú). Zrínyi (Szigetvár): Az utolsó előtti ember (8 órakor). Táncsics (Siklós): Akik ellopták a Holdat (fél 8 órakor, széles- t vásznú). Építők Kultúrotthona: A hazug­ság városa (5 és 7 órakor). DUNÁNTÚLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Pőszerkesztő: Vasvári Ferenc. Szerkesztőség: Pécs, Hunyadi János u. 11. Telefon: 15-32, 15-33; 17 óra után: 60-11. Belpolitikai rovat: 31-68. Kiadja a Dunántúli Naplő Lapkiadóvállalat. Felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal: Pécs, Hunyadi u. 1L, Telefon: * 15-32, 15-33, 50-00. PÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs, Munkácsy Mihály u. 10, Terjeszti a Magyar Posta!; Előfizethető a helyi postahivatalok­nál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12.— FK Indexszám; 25 154. 1 |

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom