Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-16 / 268. szám
f cm, NOVEMBER m, NAPLÓ 3 A köztársaság Negyvenöt esztendővel ezelőtt, 1918. november 16-án kiáltották ki a köztársaságot. A köztársaság kikiáltásának és az azt megelőző őszirózsás forradalomnak a gyökereit korábbi történelmi eseményekben, elsősorban az I. világháború teremtette körülményekben kell keresnünk. Az imperialista háborúban a dolgozó tömegek helyzete elviselhetetlenné vált. Ferenc József 1916-ban bekövetkezett halála után az uralomra kerülő IV. Károly kifelé különbéke-ajánlatokkal, befelé elkésett, kudarcra ítélt felemás reformokkal kísérletezett. A monarchia elkorhadt szervezete alig-alig állta a háború próbáját, s nem sikerült erősítenie IV. Károly intézkedéseinek sem. A tömegeknek a nélkülözésekből, szenvedésekből fakadt forrongását, a monarchia népeinek felszabadulási vágyát a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme céltudatos, forradalmi irányba terelte. A munkások az 1918 januári és júniusi általános politikai tömegsztrájkok alkalmával és számos tömegmegmozduláson sürgették a békét, a gyökeres változásokat, az orosz példa követését. A forrongás átterjedt a hadseregre is. 1918 májusában a bányászok támogatásával fellázadt a pécsi gyalogezred; a katonaszökevények számát 1918 elején több mint százezerre becsülték, Munkástanácsok alakultak, a népi és nemzeti mozgalmak hulláma feltartóztathatatlanul növekedett, a monarchia bomlásnak indult. Forradalrhi helyzet állt elő. Az elnyomott népek nemzeti tanácsaik vezetésével elszakadtak az Osztrák— Magyar Monarchiától. Október 25-én megalakult a Magyar Nemzeti Tanács a baloldali polgári pártok és az SZDP képviselőiből Károlyi Mihály vezetésével. 1918 október 31-én győzedelmeskedett Magyarországon a polgári demokratikus forradalom. A forradalom a hatalmat a Nemzeti Tanács pártjaiból Károlyi Mihály vezetésével alakult kormány kezébe juttatta, amely a dolgozó tömegek nyomására november 16-án megszűntnek nyilvánította a királyság intézményét, és megalakította a Magyar Köztársaságot, amelynek Károlyi Mihály lett az elnöke. A liberális-szociáldemokrata kormány azonban nem tudott megbirkózni a megoldásra váró nehéz feladatokkal, s erejét jórészt a forradalom továbbfejlődésének megakadályozására fordította. Nem oldotta meg a földkérdést, a demokratikus átalakulást, nem tudta megvédeni a nemzeti érdekeket az antant hatalmakkal szemben. A változással elégedetlen forradalmi tömegek közt rohamosan növekvő befolyásra tett szert az 1918 novemberében alakult Kommunisták Magyarországi Partja, mely a tömegek élére állt. Az őszirózsás forradalom polgári demokratikus forradalom volt. Éppen ezért nem is teljesíthette a forrá- dalmi tömegek követeléseit. A burzsoá, szociáldemokrata vezetés alatt álló köztársaságnak rövidesen át kellett adnia helyét a tanács- köztársaságnak. 1919-ben kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Ezzel került első .ízben — békés úton — a nép kezébe a hatalom. Ma, a köztársaság kikiáltásának évfordulóján azokra a forradalmi tömegekre emlékezünk, akik 1918-ban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példájára sürgették és kiharcolták a változásokat, s akik fél esztendővel később, 1919 március 21-én biztosították a Magyar Tanácsköztársaság győ- , zelmét. A munkaerő-gazdálkodás helyzetéről, a cigány dolgozók munkakörülményeiről tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága Két jelentős munkaterület — az állami gazdaságok és az erdészetek — cigány dolgozóinak foglalkoztatásáról és szociális ellátottságáról tárgyalt tegnap délelőtt a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Általános az a tapasztalat, hogy az utóbbi időben egyre több cigánydolgozó keres állandó munkát, és az időszaki, alkalmi munkások is az év nagyrészét egy meghatározott munkahelyen töltik eL Az állami gazdaságokban már 13 traktoros, 3 munkagépkezelő, 1 adminisztrátor és két munkaesapatvezető került ki a cigány dolgozók közül. Átlagkeresetük — munkakörtől függően — 1400—2000 forint, de a traktorosok és a rakodómunkások havi fizetése a munka dandárja idején meghaladja a 2500 forintot. Lakás és munkahely A cigány dolgozók többsége nagycsaládos, nem ritkaság az 5—6 gyermek. Ez természetesen rányomja bélyegét a dolgozók szociális helyzetére és kulturális színvonalára. Ugyan akkor jellemző, hogy az állandó cigánydolgozók legnagyobb része az állami gazdaság által rendelkezésükre bocsátott szolgálati lakásban lakik, és nem egy közülük saját házat épített. Jó tapasztalat, hogy például a Villány—Siklósi Állami Gazdaságban a Zala és Vas megyéből idetelepült cigánycsaládok teljesen beilleszkedtek a nem cigány dolgozók közé, átvették helyes szokásaikat, kultúrigé- nyük is megnövekedett, gyermekeik jól öltözöttek és kivétel nélkül valamennyi iskolába jár. A gazdaságok segítik azokat a fiatalokat, akik növelni akarják általános műveltségüket és szakmát akarnak tanulni. Az írástudatlan idősebb dolgozók részére pedig a télen tanfolyamokat szerveznek, elsősorban Bogád- mindszenten és a Villány— Siklósi Állami Gazdaságban. Hasonlóan kedvező a Helyzet a Mecseki Állami Erdő- gazdaság területén, ahol nemcsak a munkakörülményeket biztosítják a cigánydolgozók számára, hanem évről évre javítják életkörülményeiket is. A pécsi erdészethez tartozó Istenáldás völgyben szivaty- tyús-kutat, a kisvaszari erdészet területén pedig fúrt kutat létesítenek jövőre. A vajszlói erdészetnél segítik a cigánycsaládok lakóházépítését, illetve javítását. Hasonló segítőkészség nyilvánul mega többi erdészetnél is. Megbecsülésüket mutatja, hogy az elmúlt gazdasági évben három cigány dolgozót küldtek el szakszervezeti kedvezményes üdültetésre. A megyei tanács végrehajtó bizottsága helyesnek tartja azokat a törekvéseket, amelyeket az állami gazdaságokban és az erdészetnél valósítanak meg cigányok munka- és életkörülményeinek javítása érdekében. Ugyanakkor felhívja a gazdaságok vezetőinek figyelmét az oktatás fokozására, hogy minél több cigányt vonjanak be a szakmunkás- képzésbe és tovább segítsék lakóházépítési törekvéseiket. A nők elhelyezése Ezután a megye munkaerőgazdálkod&si helyzetével foglalkozott a végrehajtó bizottság. Megállapítható, hogy munikaerőhiánnyal küzd megyénk. Az év első háromnegyed évében átlagosam 450 férfi jelentkezett munkára, ugyanakkor a bejelentett mun kahelyek száma elérte a 670-et A legjelentősebb hiány Komlóm mutatkozott. Nem ilyen kedvező a helyzet a nők elhelyezésével, ugyanis ebben az évben átlagosan 220 női dolgozóval jelentkezett több, mint amennyi női munkahelyre munkást kerestek a vállalatok. Itt is megállapítható, hogy az igény elsősorban Komlón jelentkezett Ugyanakkor a járásokban és Mohácsom a nők elhelyezése már nem jelent ilyen problémát Az iparban munjkaea-flhiány- myal kell számolni, és elsősorban az építőiparban jelentkezik ez. Ebbem az évben a Munkaügyi Minisztérium 100 építőipari dolgozó toborzását írta elő, de csak 32 személy jelentkezett erre a munkára. Kedvezőbb a helyzet a mezőgazdaságban, ahol a termelőszövetkezetek összes taglétszáma 52 200 fő és negyedéves átlagban a közös gazdaságok munkaerőszükséglete 45 072 fő. Fiatalokat a mezőgazdaságba! Gondot okoz a munkaerő gazdálkodásban, hogy a vállalatok nem tesznek eleget bejelentési kötelezettségeiknek, A végrehajtó bizottság határozatában felhívta a járási és a városi tanácsok figyelmét arra, hogy évente egyszer számoltassák be a munkaügyi főelőadókat a munkaerőgazdálkodás helyzetéről. Ugyanakkor kéri a végrehajtó bizottság a megyei pályaválasztási tanácsot, hogy a fiatalok érdeklődését elsősorban a mezőgazdasági és az építőipari szakmák felé irányítsa. ŐSZ Á SZŐLŐHEGYEN Tüzelőanyag-gondok falun Az idén már 52 millió forintért vásároltak tüzelőt — 600 tonna szenet kapnak novemberben a földművesszövetkezetek terven felül Hivatkozni a tavalyi rendkívüli hideg télre manapság divattá' vált, de tény, hogy a tüzelőellátást oly hátrányosan befolyásolta, hogy az utózön- géit még most is megérezzük. Már az év első hónapjaiban vasárnapi műszakra szálltak le a bányászok — ez aztán rendszerré is vált — de úgy látszik ez a plusz-termelés sem hozott annyi szenet, hogy az igényeket még idejében kielégíthesse a kereskedelem. Itt állunk ismét a tél küszöbén és a tüzelőanyag-ellátás újra országos gonddá nőtt. Sok as igénylő Szigeti Sámuelné írja Szigetvárról, hogy „október óta Ígérgetik a szenemet, de még mindig nem kaptam meg. Csu- taszárral fűtünk, s hogy ez mennyire haszontalan fáradozás, erről még beszélni sem érdemes. Mikor kapunk szenet?!” Ez a levél egy a sok közül, s nemcsak Szigetvárról, hanem számos községből, járási székhelyről és a megye városaiból is hasonló indulattal átfűtött panaszok érkeznek. November 13-án délben a szigetvári TÜZÉP-telepen egy szem szén sem volt. A Az univerzális ember Az Építőgépgyártó vállalat udvarán, a nyitott oldalú csarnok alatt, négyen állnak körül egy asztalra helyezett vasajtót. Gsajbók János, Maróti Béla meg a fiatalabbak Rozsdaszínű könyökükkel rátámaszkodnak, olajos kórmű kezükkel tapogatják. Egyikük nagy töprengés után felegyenesedik és oda hívja Dezse Gyulát, nézze már meg, mert nem boldogulnak vele. Dezse odalép. mutatóujjá/al megigazítja szemüvegét, aztán az ajtó sarkára pillant. — Meg kell hegeszteni. Mindez annyira egyszerűnek látszik, hogy akaratlanul is eszembe jut, amit ba rá tóm mesélt: egyszer a „maszeknak” elromlott a gépkocsija, szerelőt hivott. Kiderült, csak annyi baja volt a kocsinak, hogy nem volt rende sen bedugva a slusz- í kulcs. Az idős »szaki” húsz forintot kért az autóstól, mire az kifakadt. „Húsz forint” — ezért a kis munkáért? „Hja barátom — válaszolt a szerelő, egy forint, amiért bedugtam a sluszkülcsot, tizenkilenc pedig, amiért tudtam, mit kell csinálni.” Dezse Béla a gyár univerzális géplakatosa. Kényes, fontos munkákat bíznak rá, mert ő mindenhez ért. Most is az ország egyik legnagyobb beruházásához, az orosházi üveggyárhoz készít társaival egy harminc méteres hűtőszalagot. A hűtőszalag több lépcsőből áll, a tűz- tér itt feszit már zöldre festve a csarnok alatt. Hatalmas monstrum, súlya 28 mázsa, de minden olyan pontos rajta, mintha mérnök készítette volna, Az átvételkor meg is dicsérték készítőit Dezse Béla felcsapja a tűztér kém- eMwSáet*. « isnvj, tál. nézzek bele. — Szép a munka belül is, gyönyörűen kidolgozott lemezeit kapcsolódnak egymásba. r— Honnan értem mindezt? — ropogtatja kissé hajlott derekát a géplakatos. — Hát, sokfelé megfordultam már életemben. Szentlő- riooen szabadultam még huszonhatban egy kisiparosnál, aki nél a gramofontól a cséplőgépig mindent meg kellett javítani. Aztán Pestre kerültem. A MÄVAG- ban dolgoztam egy darabig, később a Weisz ManfrédméL •Tó munka volt, re- pülőmotorofcat gyártottunk. Aztán visz- szájöttem Pécsre. A Tortyogó kútjainál voltam gépész, majd szereltem központi fűtést Pécsett a Nagy Lajos Gimnáziumban. A mozigép tői kezdve a fizikai műszerekig, minden megfordult a kezemben. — Mióta dolgozik a vállalatnál! *-• ötvenhárom óta. Szeretnek, jó helyem van. Mondtam is kérem, vállaljanak 'csak el nyugodtan munkát, erőműberendezés, építőgépek, silók, majd megkészítjük... Persze... Csaik érteni kell a módját. Hogy a rajzot tudom-e olvasni? Hogyne! Műszaki könyveket is olvasgatok. Félkörbe mutat a többiekre. — Tudják ám ők is már a szakmát, Csajbók, Maróti, meg Kovács Tibi. Kovács huszonhárom éves, és máris önálló brigádvezető. Az én tanítványom. Az udvar tele van óriási vasszetkeae- tekkel. A kapuban teherautó gurul kifélé a már elkészült hűtőgépsor egyik darabjával. Dezse Béla egy pillanatra felnéz, aztán amikor a kocsi elhagyja a kaput, visszafordul. A tűztér ajtaját hegesztők éppen, többi telephez hasonlóan Szi- getvárott is kibocsátották az előjegyzési levelezőlapokat november elsejével, amelyen a megrendelő feltünteti a kívánt mennyiséget, egyben pedig közli a lakcímét. Postán értesítik, amikor részére megérkezett a tüzelő. Ezeket a lapokat sorszámokkal — érkezési sorrendben — látják eL November első napján írták le az első lapra az 1-es számot, és november 13-án jelenlétünkben számozták meg az 586. lapot. Ez annyit jelent, hogy két hét alatt benyújtott igénylésekhez körülbelül 28 vagon szénre lenne szükség, de jó, ha a szigetvári telep a novemberre ígért hat (!) vagon szenet megkapja. Érdemes megnézni a megye tüzelő-igényét néhány esztendőre visszamenőleg. 1960-ban 102 ezer tonna szenet vásárolt fel a lakosság Baranya megyében — beleértve Pécs városát is. A következő esztendőkben már így alakult ez a szám: 104 500 tonna, 123 000 tonna, majd 1963-ban a még hátralévő hetekben várható vásárlásokat is beleértve, 141 400 tonna szenet szállított, Illetve szállít haza a lakosság. Amig 1960-ban 36 millió forintot, ebben az évben eddig 52 millió forintot fordított a í lakosság tüzelő vásárlására. A tüzelőanyag-készlet tehát év- | ről évre emelkedett annak ellenére, hogy bizonyos tények másutt azt bizonyítják: valamivel lassúbb emelkedésnek kellett volna bekövetkeznie. Például: 1961-ben nagyon csekély volt a propán-butángáz- ellátás, erre az évre 3G00-ra emelkedett a fogyasztók száma. A gáz — és a hálózati gáz is — nyilvánvalóan helyettesítette a szénfelhasználást a háztartásban. Több ezer villanytűzhely és olajkályha került az utóbbi három esztendőben a fogyasztókhoz. Pécs város területén az év végéig körülbelül hét—nyolcszáz lakást fűtenek központi rendszerrel. Az igények és a készletek közötti arányokat azonban eme tényezők csak nagyon kis mértékben befolyásolják, Mi az oka mégis ennek a meghökkentő emelkedésnek? Miért kevés most a szén? A falusi lakosság is tüzelőigénnyel lépett fel az utóbbi esztendőkben. Érthető és jogos. A termelőszövetkezetek igyekeznek szenet és fát biztosítani a családok részére a földművesszövetkezetek közvetítésével. A falunak tehát már eleve több tízezer tonna szénre van szüksége. Ezenkívül: emelkedett a lakások száma, mert sünig 1060-ban a statisztika a megye területén (Pécs várost is beleértve), 107 934 lakást tartott nyilván, erre az esztendőre a lakások 113 285-re szaporodtak. Az is igaz, hogy az új lakók a régi lakást is fűtötték, de az- átköltözés után igényeik is megnőttek, hiszen több szobás lakásokról van szó, a tüzelőanyag-felhasználás is többlettel jár. Mindezek azonban csak részletjelenségek. Hogy ebben az esztendőben mégis hirtelen felugrott a fogyasztási grafikon és még ennek ellenére most sincs elegendő tüzelőanyag, az ok részben abban keresendő, hogy a lakosság egy része a szokásos mennyiségnél magasabb készletet vásárolt, mivel a tavalyi kemény és hosszantartó tél óvatosságra ösztönözte. A problémák aztán ebből ágaznak szét. Aki a nyáron nem tudta beszerezni a tüzelőjét, számára az őszi beszerzést az akadályozta, hogy a MÁV vonalait a csúcsforgalom zsúfolttá tette, kevesebb vagon jut szénszállításra. A torlódás aztán jelentkezett a gépkocsiparkban is, hiszen a szállítási vállalatok egész esztendőben, de főleg az őszi hónapokban is a MÁV-hoz hasonló rohammunkát végzik. Mi a megoldás? A Pécsett lévő iszapszén-tavak mentén felépítették — sajnos egy teljes hónapi késéssel (!) — a döntőhidat, amely meggyorsítja az iszap- szén-szállításL A másik megoldás — bár ez a jövőre vonatkozik: már a kora tavasz- szal el kell kezdeni az utalványok kiadását és egyben a szállítást is, hogy az őszi torlódás elkerülhető legyen, másrészt a lakosság arányos elosztásban jusson hozzá a tüzelőhöz. Ami a jelenlegi helyzetet illeti: a földműves* zö- vetkezetek még ebben a hónapban 5—600 tonna tüzelőanyagot kapnak a tervezett mennyiségen felül. Minisztériumi szinten olyan intézkedés is történt, hogy ebben az esztendőben még több tízezer tonna szén beszerzését szorgalmazzák, — remélhetően sikerrel. Egy biztos, hogy a tüzelőanyag-ellátással foglalkozó kereskedelmi és ipari szervek mindent elkövetnek a tüzelő biztosítása érdekében. Az elmúlt két esztendő — idevonatkozó — tanulságait azonban szintén nekik kell levonniuk a jövőre nézve, mert bár a számok remény- teljes képet mutathatnak — a grafikonokkal fűteni mégsem lehet: a lakosságnak tüzelőanyag kell ahhoz, hogy a téli hónapokat meleg otthonokban tölthesse el. Ez pedig mindenkinek a leg természetesebb igénye lehet. «ab Fi
