Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-10 / 263. szám
19<3 NOVEMBER IR RlAPt.ll Jag és kötelesség Furcsa gondolkodású emberek. Csupán azt ismerik, a paragrafusok közül, amelyik a számukra kedvező, csak arról tudnak beszélni követelő hangon, ami megjár nekik a tatarozóktól, az ingatlankezelőtől és a gázosoktól. Ezt viszont pontosan tudják és számon- tartják Bándk a Boltív-köz 2. alatt, mint ahogyan nem felejtik az alkalmanként ’ kicsikart ígéreteket sem, amelyekkel később céltudatosan revolverednek. Feldúltam jött be a szerkesztőségbe és elcsukILó hangon adta elő Bánné panaszát: Lassú a tatarozás, nem tudnak berendezflíedriii á házban, lenézik, semmibeveszik őket és fordulhat bárkihez — csak elutasítás a válasz, Boltív köz 2. Bánné fülehaMatáma — felhívtam a PIK-et. Ismerik az ügyet, de Bánókat Í6. Nehéz eset, sokat vitáznak mert Bánék akadályozzák a munkát, a vállalat munkásai nem vállalják a festést a tatarozást, mert a lakásban visszataszító a rendetlenség. Leteszem a kagylót. Bánné mindent hallott és éppen az ellenkezőjét állítja: Semmi sem igaz az egészből, jöjjön ki és győződjön meg a saját szemével. * Ez kapóra jött. Már négyen megyünk a helyszíni szemlére a PIK igazgatójával, a tatarozó vállalat főmérnökével és főkönyvelőjével. Nehezen nyílik az ajtó ebben a furcsa építésű házban. Betonudvaron jár az ember, alatta lakók élnek és az egész álig nagyobb egy közepes szobánál. Aztán a fal-szakadékon túl egy másik udvar következik, üvegablakokkal!, pimg- pongütőkkel és tyúkokkal. Itt — a belváros kellős közepén. Bánné észreveszi, hogy a tyúkokkal foglalkozunk, nem várja meg a kérdést: — Majd elviszem őket — mondja zavartan. — Miért esek „majd”? Nem tud válaszolni. Rengeteg szemét Mindenféle hulladék a sarokban a padlásfeljárat ellőtt, hogy oda feljutni lehetetlen, de nem is kívánkozik az ember, mert félti a ruháját. Közben visszacseng fülembe Bánné síró hangja a szerkesztőségben: Tessék elképzelni, milyen körülmények között élünk a tatarozás miatt... — Most már nemcsak elképzelem, tudom, hogy ez nem a tatarozók dolga, ezt nekik kell eltakarítani. A lakásba már nem is akar beengedni. Jól tudja miért, de csak azt hajtogatja, hogy alszik az ura. Végül, mégiscsak bejutunk, de micsoda állapotok! Igaz festettek és a bútorok még a szoba közepén vannak — mint ilyenkor szokás. Hanem a konyha! Bánné mosott és úsizák a konyha, főijük a víz a köves szobában is. Mi lesz itt, ha a mozaildapokat parkettával cserélik ki? Azt már csak úgy meKtéke- sen mutatják meg kísérőim, hogy az ajtó felső tábláját erőszakkal kitörték, mert nem volt lakáskulcs és itt másztak be. Nem is fogtam volna tollat Bánék ügyében, ha nem lenne tipikus esete a „csak jogaikat hangoztató” embereknek. Bőnek íb jól tudják mi jár; fürdőszoba, melegpadlóé szoba a gyerekeknek, gáztűzhely — csak a kötelességükről feledkeznek meg. Kötelesek rendiben tartani, jó állapotban megőrizni az állam tulajdonát képező lakást. Lehet, hogy nem éppen a leggyorsabban, végezték el a tatarozást, de a PIK is, a kivitelező is állítja: Bánék akadályozták a munkát. S nem ők az egyedüliek, akik gátolják a sortatarozás előrehaladását. Kutyák az ágyban A Saltei utcáiban is mutattak egy lakást Két kutya rontott ránk az ágyról. A szobában penetrans bűz, fojtott, avas levegő és az ajtóból rikácsoló hangú öreg pan aszkodott, hogy nem tataroznak nála. Nem, mert a munkások itt sem szívesen dolgoznák. A fal fekete a füstitől és a piszoktól. Ragad. És hány Bán-féle, kutyás lakó van ebben a városban, aki csak egyet tud: Kérni, de a lakás karbantartásával már kevesebbet törődik. Pedig jó példa is van bőven. Uj-Mecsek alján a lakók nemcsak a saját lakásukat festetik, hanem a folyosókat és a lépcső- házat is — a saját költségükön és saját kezűleg. A fővárosban szocialista megőrzésre átveszik a lakók a házat és úv*r vigyáznak rá, mint a sajátjukra. Persze, akkor nem lehet tyúkot tartani -a tetőn és kutyát az ágyban és kitömi az ajtólapot és frissein festett szobában elfolyatrui a mosólevet. Nem ezért tataroz az állam és nem ezért költ Pécs városa 43 milliót évente az állatni lakásokra. óvjuk lakásunkat! Ez az összeg arra van, hogy szebben, jobb körülmények között éljünk valamennyien, Bánék is, a kutyás öreg ős és mindannyian gondozzuk, óvjuk lakásunkat, más szóval ismerjük a kötelességeinket is, ha már egyszer a jogainkat olyan jól betanultuk... Gáldonyí Béla Komló üdülője Gyorsforgalmi ót Komló és Sikonda kozott — INegy uj medence Ezer férőhelyes vendéglő Valamikor a húszas évek elején szén után kutattak Si- konda környékén és a geológusok legnagyobb 'meglepetésére a föld mélyéből nem szénre valló kőzetmintát hoztak felszínre. Azaz nem is kellett felszínre hozni a „mintát”, jött az magától, harmincnyolcnegyven fokos thermálvíz formájában. Harkány versenytársa Síkon da környék egykori „főbérlője”, a pécsi püspöki uradalom nem is vesztegelt sokáig a tervével és megfelelő propaganda után 1927 favaSzovjet fÜmdefegáeió Budapesten A Magyarországon tartózkodó' szovjet filmdelegáció tagjai: Szamszon Szamszonov, az Optimista tragédia című film rendezője, Vszjevolod Szana- jev, az Optimista tragédia egyik főszereplője és Larisza huzsina, a Moszkvai Filmművészeti Főiskola hallgatója, meglátogatták az Ikarus Gyárat, ahol az Optimista tragédia című film vetítése után elbeszélgettek a gyár dolgozóival. Larisza huzsina, Vszjevolod Szanajev és Szamszon Szamszonov autogramot adnak Hu- dák József és Tokár Sándor szerelőknek. Dohog a földgyalu, túrja maga előtt a sötét altalajt, közelében kompresszor zakatol siketítően, két réselő kalapál idegeket tépőn. Épül a Rákóczi út utolsó szakasza, ott, ahol a régi Littke kaszárnya és Engelék parketta-raktára volt, szemben temető kerítése, sorkán a kis torony, rajta kettőskereszt. De sokszor megbámultam, ez jelentette fele utamat az agustinusok iskolájába menet. Túl rajtuk a Búza tér vastag fűszőnyege, katonák gyakorlótere. A réselő pillanatnyi szünete visszazökkent a mába, s máris megyek megnézni, mit turkál szét ez a két lármás gépezet, a Rákóczi út szélén. A látvány bizony megdöbbentő, méter széles betontömörsé- gű két fqlat. Fehér mészkő, kékkő, téglák és habarcs olyan szilárdan egybeállva, hogy alig tudnak egy-egy darabot kitörni belőle. Ezek bizony római falak. Láttunk már ilyet többet is Pécsett, de a felszínen még nem. Mert ezek a régi úttest alatt kezdődnek, és az egyik alapja 130 centiméternél mélyebben van, a másiké is 110 centiméteren. Lázas izgalommal méricskélem őket, mikor újabb meglepetés ér. Két másik falat mutatnak a derék kubikosok, az előbbiekre merőlegesen menőt. Megindul a kérdezőskö- dés is, hogy régi falak-e ezek, talán a török építette őket? Mikor aztán mondom, hogy annál is régibbek, megakadnak. Fiatal munkás darabka cserepet mutat, benne szabályos félgömb alakú mélyedés (t közepén, két rögzítő bronz- hecek oldalt. öntófotBoa. SOPIANAE Hátam megett a gyalu nekinekiveselkedik, hátrál, nagyokat taszít, hogy megremeg a föld. Szeretem nézni az ormótlan gép munkáját Egy ember kezeli, jön-megy a hátán, a kinyúló vaskarokat mozgatja felváltva, s a gép engedelmesen megy előre, hátra, fordul, lapátját leereszti, felemeli, megrázza. Mindig van nézője, apró gyerekek hada, ráérő öregek. Most azonban nem a gépet bámulom, hanem amit felszaggat, követ, téglát betonszerű habarcsot. Amiből a réselők csak darabokat tudnak kitörni, azt ez a monstrum szétmorzsolja. Mint a nehézsúlyú öklöző apró ütései az ellenfél izmait, úgy er- nyeszti el több tonnás súlyának lökéseivel ezt a rabszolgák könnyével, verejtékével, vérével összecementdlt falat. Aztán tolja maga előtt a kő, tégla, aszfaltdarabok keverékét. Hatalmas sáncot torlaszol belőle. A sánc tetején indiántáncot jár az aprónép, mikor jön a „túró-gép”. Milyen találó nevet adtak neki jó magyar nyelvérzékükkel. Mindez csak most emelkedik ki tudatom mélyéből, akkor a felszaggatott fal köveit néztem, és a gép mögött kisimuló talajt, melynek lapján élesen kivált a legyalult fal vonala. Együtt szemléljük Kádár István elvtárssal a munka vezetőjével. Némi vitánk volt előzőleg. <5 a sürgős munka lelassításától, ás meg • hatalmas római falrendszer eltűnésétől féltem. Megbékélve most már ő siet segítségemre. Itt meg itt jönnek ki falak az udvar felől, majd vázlatot készítünk róla. És látta már az elvtárs a nagy őrlőkövet? A földgyalu a sánc tetejére tolta fel a hatalmas vörös homokkő tömböt. Jó húsz centiméter alapsugarú, szabályos kúp mélyed bele. Ennek a rendeltetését találgatjuk, de megoldani nem tudjuk. Majd a múzeum. És Pista bácsi — fiam lehetne — máris rendelkezik. Görgesse félre három ember a járda szélére, hogy el ne vesszen. Alig tudnak megbirkózni vele. Most már a muzeológusok törjék a fejüket rajta, mi lehetett. Sopianae van kiírva az egyik ház sarkán, meleghan- gulatű, kedves kis vendéglő. Amikor nevét adták, dehogy gondolták, hogy itt előttük volt egy hatalmas római épület, s az ablakon kinézve vonuló légionáriusok, vásározók, rabszolgák, kereskedők nyüzsgésében gyönyörködhettek volna. A villamoskábel fektetésekor 70 centiméter mélyről szedték fel régi út hatalmas mészkőlapjait, de ki mert akkor arra gondolni, hogy ilyen sekélyen római építmény rejtőzik. Sopianaeból nemrég még alig ismertünk valamit sírok tömegén kívül. A központot is szűk területre korlátozva csak sejtettük a főposta környékén Most meg egymás után kerülnek elő falak, padlószintek, roppant méretű vízvezetékek, a Kórház téren, Szent István téren, Hunyadi úton, a Jókai, a Bem utcában, messze fönt a Kulich Gyula utcában (12—14. sz.), a Nagy Flórián utcában (8. és 1. sz.), Kossuth Lajos utcában (33. sz.). Meg kellene vallatni harmadszor is a Pálósok kriptájában talált falat, vajon csakugyan az a csúnya leprakor feketítette-e meg. Lehet az is rómainak bizonyulna, mert Pécsett sötét színű kővel a középkorban nem építkeztek. Lassanként rájövünk, hogy nem találhatjuk meg Sopianaet, mért hiszen rajta állunk. Ritkaság az ilyen meglepetés, mint Rákóczi út 76., 78. számú házak előtt, alatt rejtőző római épület. Reméljük, hogy a lerombolásra ítélt rozzant épületek, s tovább a Zsolnay Vilmos utca még nagyobb meglepetésekkel fog szolgálni. Elgondolkodtató, hogy ezeket a falakat átvágták a csatorna építésekor, kábelfektetéskor, a Rákóczi út szélesítése alkalmával pedig egyszerűen rájuk rakták a betont, az aszfaltot, s mindezt hallgatagon, mert keveseket érdekelt a múlt. Most pedig kubikos-munkások figyelmeztetnek, hogy itt van ára érdekes lelet, cserép, csont, vasszög, faldarab, csörgő kút lapja, vízvezeték csöve és gondosan rakosgatják félre, néha a föld alól kaparják elő, nehogy illetéktelenek kezébe kerüljön. Köszönet nekik érte. Somogyi Géza szán meg is nyitották az első gyógyvize« fürdőt a nagyközönség számára. Ne«m túlzás, valóban a nagyközönség számára, mert a megnyitás napjától kezdődően igen szép számmal keresték fel a környék lakói. Felépültek az első villáik, vi- kendházak, s az egyre növekvő igényeknek megfelelően a szálló-vendéglő is. A felszabadulást követően azonban jónéhány éven át mozdulatlanságba dermedt Sikonda képe, ha csak az nem írható a fejlődésére, hogy újabb villákkal gazdagodott a környéke. Aztán tíz évvel ezelőtt jelentős változás történt. A szállóból bányász-szanatóriumot avatott a komlói széntröszt, s ezzel komoly lépést tett a fürdőhely céltudatosabb kihasználására. Ezt követően szinte évről évre gazdagították, szépítették környezetét. Megépült a mesterséges tó, új betonutat kötöttek be a magyarszéki országúiról. Azóta a fürdőszezon ideje alaitt rendszeres autóbuszjáratok százával szállítják ide a víkendező- ket, vagyis „kis híján” • versenytársává vált Harkányfür- dőnek. Általános rendezési terv Ez a ,Jds híján” azonban sehogy sem tudja behozni a hátrányt, noha megvolnának hozzá az előfeltételek. Ezeken fáradozik, ügyködik szinte évek óta a komlói pártbizottság, s nem kevésbé a városi tanács. Az ügybuzgalom első igen biztató eredménye az volt hogy ebben az évben elkészült általános rendezési tervprogramjukban SikondáJt Komló város fürdő, üdülőhelyévé jelölték ki. KömyékteTvükben Sikonda továbbfejlesztésének első lépéseként, a Komlóról körülményesen odavezető utak helyett, a lehető legrövidebb gyorsforgalmi utat kívánják megépíteni. Ez az új út leheTegnap ismét jelentkeztek önkéntes társadalmi munka- vállalók a Pécsi tó építéséhez. A siklósi Magyar—Bolgár Testvériség Termelőszövetkezet vállalta, hogy a Pécsi tó építéséhez 500 köbméter föld kézi és gépi úton való megmozgatásával járul hozzá. A Fegyveres Erők Klubjának dolgozói ezer köbméter föld megmozgatására tettek vállalást. Az 57 éves Poszek Alajos gépésztechnikus, Pécs, Táncsics utca 59. szám alatti lakos 50 óra társadalmi munkát végez a tónál. November 17-től minden vasárnapját az orfűi építkezésen tölti. tővé tenné, hogy az eddig Bu- dafán, Mánián és a magyarszéki országúton áit megközelíthető fürdőtelepet egyhar- madára lerövidítsék, ami közvetlenebb, s főként sokkal olcsóbb közlekedési lehetőséget biztosítana a komlói víkende- zők számára. A jelenleg folyamatban levő regionális vizsgálatok art is megállapították, hogy az út megépítésével nemcsak a helyi, hanem országos szempontból is jelentős üdülőhellyé léptetnék élő Sikondát., Hiszen csak a mai állapotokat figyelembevéve megállapítható, hogy az igen szerény lehetőségeket biztosító fürdő forgalma ugrásszerűen emelkedett. Az idei meleg nyári vasárnapokon nem egyszer 2000 fürdőzőt számoltak meg a 30x14 méteres, inkább lu- bickolónak, mint fürdőnek nevezhető medencében. Pedig a fenti szám közelről sem jelenti a mai igényeket, hiszen éppen a medenceférőhely hiányában sok száz vendég a fürdőhely előtti réten „víkende- zik”. Csónakázótó Nézzük, mit tartalmaz meg a fejlesztési program? A mai Sikonda-vendéglővel szembeni északi völgyben egy halastó építése, amely a fürdő és a környező völgy vizére települ, *s elsősorban csónakázási, illetve sporthorgászati célokat szolgál. A fürdőterület bővítésénél elsőnek a már meglévő korszerűtlen medencék szanálását vették figyelembe. Korszerűtlenségüket nem is any- nyira a szerény méreteik igazolják, hanem az a tény, hogy a közvetlen közelben levő szanatórium nyugalmát zavarják. Ezért a tervezés során a szanatóriumtól távolabb nem kevesebb, mint négy medencét (egy 50x20 méteres hidegvizes, két egyenként 50x20—25 méteres és egy 30x20 méteres melegvízzel ellátott gyermekmedencét) igényelnek a programjukban. A négy medence befogadóképessége meghaladja a 3200 főt, ami feltétlenül beleszól majd az idegenforgalom mainál sokkal kedvezőbb alakulásába. A programban igen fontos helyet kapott az üdülőterület célszerű és gazdaságos kihasználása is. Ezek szerint a fővölgy észak-keleti részén a már épülőfélben levő vállalati üdülők mellé hasonló célt szolgáló hétvégi házak építését tervezik minimális terjedelmű telkekkel. Korszerű vendéglő A leendő település központjában egy kb. 1000 fő befogadására alkalmas vendéglő létesítése, továbbá egy központi vegyesbolt létrehozása is benne szerepel a programban. A Komlói Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága, az Építési és Közlekedési Állandó Bizottság javaslata alapján minden Tekintetben megfelelőnek talál- " ta a programot, és Sikonda részletes rendezési tervét a megyei tanács végrehajtó bizottságához terjesztette fel jóváhagyás végett. —s—*»■** A tervezett üdülőközpont Jelvételi épülete a központi étteremmel.
