Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-07 / 261. szám

4 NAPLÓ 1963. NOVEMBER 1. A XX. század a kommunizmus diadalának százada Diszünnepség a Kreml kongresszusi palotájában Szerda este a Kreml kongresszusi palotájában dísz ünnepségre gyűltek össze a szovjet főváros közéletének képviselői. Az ünnepség elnök ségében foglaltak helyet Hrus­csov és Brezsnyev vezetésével a szovjet kormány, az SZKP vezetői, s mellettük a lenini párt veteránjai, az SZKP idős tagjai, a Szovjetunió hat űr pilot ja, közöttük a Nyikolajev- Tyereskova házaspár. Ott voltak a Moszkvában akkreditált diplomáciai képviseletek ve­zetői, köztük Szipka József, hazánk moszkvai nagykövete. A Szovjetunióban tartózkodó külföldi szakszervezeti küldöttségek sorában ott volt a Brntyó János, vezette magyar szakszervezeti delegáció is. A díszünnepséget Vlagyimir Promiszlov, a moszkvai városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke nyitotta meg. Ezután Nyikolaj Podgomij, az SZKP Központi Bi­zottságának elnökségi tagja, a Központi Bizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Nyikolaj Podgomij ünnepi beszéde Legfrissebb jelentések a dél-vietnami helyzetről Duong Van Minh tábornok sajtóértekezlete Nyikolaj Podgomij, az SZKP Központi Bizottsága Elnöksé­gének tagja beszédet mondott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulója al­kalmából Moszkvában rende­zett ünnepi ülésen. Podgomij kijelentette: „Az októberi for­radalom, amely széttörte a ka­pitalizmus bÜincseiit hazánk­ban, harcbahívó harangként kondult meg a világ népei fe­lett, elszánt küzdelemre szó­lítva okét az elnyomás és a kizsákmányolás valamennyi formájának megsemmisítésé­ért. Podgomij megállapította, hogy a népek szocialista kö­zössége, október hatalmas szülötte ma már a földgolyó három kontinensére, Európá­ra, Ázsiára és Amerikára terjed ki. A történelmi fejlődés fló irányát — hangsúlyozta Nyi- kolaj Podgomij —• jelenleg a szooialista világrendszer és azok az erók határozzák meg, amelyek az imperializmus el­len, a nemzeti felszabadulás­ért, a társadalom szocialista átalakításáért küzdenek. Kijelentette, hogy az utóbbi két évben a Szovjetunió az SZKP XXII. kongresszusa ha­tározatainak, az SZKP új pirog ramjának óriási hatása alatt fejlődik. Podgomij a továbbiakban rámutatott: „A gazdaság s kommuniz­musért vívott küzdelem leg­főbb harcmezeje”, ezért a kommunista párt a kommu­nizmus anyagi-technikai bá­zisának létrehozására össz­pontosítja a szovjet nép erő­feszítéseit. A szónok ezután adatokat sorolt fel, a hétéves terv első öt éve alatt várható eredmé­nyekről, majd részletesen foglalkozott az egyes iparágak fejlődésének ütemével. Továbbiakban a szónok kö­zölte, ha a Szovjetunió a be­ruházások növekedésének üte­mét tekintve jelentősen túl­szárnyalja ffz Egyesült Álla­mokat, Angliát, Franciaorszá­got és a többi kapitalista or­szágot. Az elmúlt tíz évben a beruházások volumene majd­nem háromszorosára emelke­dett. Podgomij azt is megjegyez­te, hogy a Szovjetunióban ma ■két hét alatt többet építenek, mint az első ötéves terv ide­jén egy év alatt. A mezőgazdaság fejlődését érintve Podgomij megjegyez­te: A rendkívül kedvezőtlen idő­járás miatt nem tudunk any nyi szemesterményt, elsősor­ban búzát begyűjteni, mint amennyire számítottunk. A szocialista rendszernek azon­ban van elegendő ereje ah­hoz, hogy a jelentkező ne­hézségeket szervezetten old­ja meg és rendületlenül ha­ladjon tovább előre. Podgomij ezután részletesen ismertette a lakosság reál jö­vedelme emelkedésének muta­tószámait. Közölte, hogy 1963- ban az állam nyugdíjakra, se- gé'ytkxe és egyéb ilyen jutta­tásokra összesen 30,5 milliárd rubelt fordít, majdnem 2,3-szer annyit, mint tíz évvel ezelőtt. A lakások, iskolák, kulturális és egészségügyi intézmények építésére az állam az összes beruházási összegeknek több mint egyharmadát fordítja. Az elmúlt öt év alatt ötven­millió ember költözött új la­kiéba és 12 millió javította meg lakásviszonyait — mon­dotta. A Szovjetunióban — muta­tott rá a szánok — hatalmas fejlődést ért el a tudomány, a kultúra és a népoktatás. — Büszkén mondhatjuk, hogy most már nemcsak az álta­lános műveltség problémáját oldjuk meg sikeresen, ha­nem az egész lakosság ma­gasfokú képzettségének, a szovjet emberek magas mű­szaki és szellemi kultúrá­jának problémáját is. — Hős űrhajósaink ragyogó űrrepülései, a Poljot-1 irányít­ható és manőverező kozmikus repülőtestnek az ünnep előes­téjén történt felbocsátása újabb bizonyítéka az emberi értelem diadalának, tudomá­nyunk, az alkotó gondolat győ­zelmének, azt tanúsítja, hogy a Szovjetunió biztosan tartja az elsőséget a tudományos és műszaki haladás egyik leg­bonyolultabb területén. A párt ideológiai munkájá­val foglalkozva az előadó hangsúlyozta, „állandóan tökéle tesítenünk kell az ideológiai fegyver minden válfaját, ha­tározottan fel kell lépnünk az imperialista ideológiával és a múltnak az emberek tudatá­ban élő csökevényeivel szem­ben, lankadatlanul fokoznunk kell az egész nép öntudatos­ságát”. — Az emberiség történelme számos forradalmat ismer — mondotta Podgomij —, de erejét és a világcivilizáció sorsára gyakorolt hatásának mélységét tekintve egyik sem hasonlítható a Nagy Októ­beri Forradalomhoz. — A szocializmus egyre inkább az emberiség fejlő­désének döntő tényezőjévé válik, az imperializmus nemzetközi pozíciói viszont lényegesen meggyengültek. A forradalmi munkásmoz­galom élcsapatai, a kom­munista pártok, korunk legbefolyásosabb politikai erejévé váltak. A népek nemzeti felszabadító moz­galma kiemelkedő győzel­meket ért el. — Mindez — hangsúlyozta az élőadó — az októberi for­radalom, a marxizmus-leniniz- mus eszméinek mindent le­győző erejét bizonyítja, arról tanúskodik, hogy helyes az SZKP irányvonala. Az egész kommunista mozgalomnak az a fő irányvonala, amelyet az 1957. és 1960. évi moszkvai nyilatkozatok határoztak meg. „A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja, miként a többi marxista-leninista párt is, in­ternacionalista kötelességének tartja, hogy védelmezze és erősítse korunk legnagyobb forradalmi erőinek, a szocia­lista világrendszerhez tartozó országok népeinek, a nemzet­közi munkásosztálynak és a nemzeti felszabadító mozga­lomnak egységét és összefor- rottságát” — hangsúlyozta Podgomij. A kommunisták nagy törté­nelmi küldetése, hogy ve­zessék a békéért és a nem­zetközi biztonságért, a kapi­talista rendszer megszünte­téséért és az egész emberi­ségnek a szocializmus útjá­ra lépéséért folyó harcot. — A kommunista mozgalom csak akkor teljesítheti sikere­sen e küldetését, ha egységes és összeforrott. Mi őszintén óhajtjuk a kapcsolatok rende­zését a Kínai Népköztársaság­gal, a nagy, tehetsége« és szorgalmas kínai néppel, amelyhez a barátság testvéri érzelmei fűznek bennünket. — Mélységes meggyőződé­sünk szerint azok a nézetelté­rések, amelyek egyfelől az SZKP és a többi testvérpárt, másfelől a Kínai Kommunista Párt között támadtak — e nézet eltérésekért nem az SZKP-t terheli a felelősség ‘— nagy károkat okoznak az imperia­lizmus ellen vívott harcnak, a munkásosztály érdekeinek, a szocializmus ügyének. A kiterebélyesedett vita, amelyben — ismét nem a mi hibánkból —, az egy nézetet valló élvtársak számára meg­engedhetetlen módszereket al­kalmaznak, elvonja a figyelmet az im­perializmus és a gyarmati rendszer ellen, a dolgozók jogaiért és érdekeiért folyó küzdelemről, gátolja az ösz- szes imperialista-ellenes erők összefogását, lehetővé teszi, hogy közös ellensé­geink saját érdekükben használják ki az antiimpe- riallsta tábor belső ellenté­teit. Podgomij emlékeztetett ar­ra, hogy az SZKP nemrég új­ból javasolta, szüntessék be a nyílt vitát. „Lenini pártunk megtett és a jövőben is meg­tesz mindent, ami szükséges ahhoz, hogy a kommunista vi­lágmozgalom összefogjon a marxizmus-leninizmus elvei, s az 1957. és 1960. évi moszkvai tanácskozások határozatai alapján, amelyek — az egész világ kommunistáinak harci programját alkotják” — hang­súlyozta Podgomij. A különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés együttélés elve — a szovjet külpolitika fő vonala. „A szovjet kormány, mint ismeretes, konstruktív progra­mot terjesztett elő. Konkrét intézkedéseket javasolt a nem zetfcözi feszültség további eny­hítésére” — hangoztatta a szónok. Az élet állandóan napiren­den tart olyan feladatokat, mint az európai biztonság megszilárdítása és a II. vi­lágháború maradványainak felszámolása, a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai közötti meg nem támadási szerződés megkötése, atom­fegyvermentes övezetek lét­rehozása a világ különböző térségeiben, a nukleáris fegy verek további terjedésének megakadályozása, intézke­dések a meglepetésszerű tá­madás megelőzésére, köztük a két német államban elhe­lyezett külföldi csapatok létszámának csökkentése. Podgomij kijelentette: amíg nem jön létre az általános és teljes leszerelésről szóló egyezmény, addig nem szűnik meg a fegyverkezési verseny, amig fennáll a háború veszé­lye, mi — ahogy Lenin taní­tott bennünket — mindig ré­sen leszünk, védelmi képessé­günket olyan színvonalon tart­juk, hogy az elveszi a támadó kedvét az országunk, szövet­ségeseink és barátaink, elleni agressziótól. A szovjet* fegy­veres erők a tökéletesség még magasabb fokára fognak emel kedni, hogy sikeresen teljesít­sék őrszolgálatukat a béke vártáján. A történelmi események menete cáfolhatatlanul bizo­nyítja, hogy a XX. század a kommunizmus diadalának szá­zada' — zárta ünnepi beszé­dét Nyikolaj Podgomij. Saigon: Duong Van Minh tábornok, a Dél-Vietnamban államcsíny útján hatalomra került tábornoki junta veze­tője szerdán délelőtt sajtóér­tekezletet tartott, amelyen azt a meglepő kijelentést tette, hogy Ngo Dinh Diem elnök és annak fivére, Ngo Dinh Nhu „véletlen öngyilkosság” áldo­zatai lettek. A tábornok sze­rint a két fivért a Saigon kül­városában lévő egyik katoli­kus templomban történt elfo- gatásuk után páncélkocsin akarták elszállítaná. Diem el­lenállás nélkül be is szállít a kocsiba, fivére azonban vitat­kozni kezdett a gépkocsi pa­rancsnokával, egy századossal. Közben a kocsi körül egyre nagyobb tömeg gyűlt össze és félni kellett, hogy a Diem-fivé- reket meglincselik. A százados ekkor Ngo Dinh Nhut be akar­ta tuszkolni a páncélkocsd bel sejébe, az dulakodni kezdett vele, a százados pisztolya után nyúlt és azt sikerült is meg­kaparintania. Duong Van Minh nem tudott az újság­íróknak elfogadható magyará­zatot adni, miként is történt „a véletlenszerű öngyilkosság” csupán ennyit jegyzett meg: m fivérek haláld azután kö­vetkezett be, hogy Nhu elvet­te a pisztolyt a századostól”. A fivérek holttestét eltemetés végett a rokonságnak adták át. A sajtóértekezlet résztve­vőinek nem sikerült megtud­ni, hol és mikor került sor a temetésre. A UPI jelentése szerint Sai­gonban egyre nyugodtabb a légkör és ezért a Diem-eüle- nes államcsínyben részt vett tengerészeti egységeket foko­zatosan kivonják a városból és a partizánok ellen vetik be. Los Angeles: Az Egyesült Államokban tartózkodó Nhu asszony titkára szerdán kö­zölte, hogy Ngo Dinh Nhu öz­vegye megváltoztatta szándé­kát és nem utazik Rómába. Nhu asszonyt nyilván az tart­ja az Egyesült Államokban, hogy ha távozik onnan, majd újból vissza kíván térni, új vízumért kell folyamodnia és útlevelét, amelyet még a régi kormány idején állítottak ki, láttamoztatni kell a Saigon i hatóságokkal. Pnompenn: A kombodzsai kormány háromnapos öröm­ünnepet rendelt el a Diem- rezsim bukásával kapcsolat­ban. Párizs: A Francia Kommu­nista Párt nyilatkozatot adott ki a dél-vietnami helyzetről. „Az amerikai imperialisták minden reményüket abba ve­tették, hogy sikerül lefékezni a dél-vietnami hazafias ellen­állás fejlődését. Ezért felbiz­tatták a közelmúltban Saigon­ban lezajlott katonai állam­csíny szervezőit. A Diem he­lyébe lépett emberek legna­gyobb része a volt diktátor minisztere és tábornoka. Új­ból kifejezték eltökéltségüket, hogy folytatják a véres hábo­rút a dél-vietnami hazafiak ellen, kemény elnyomó intéz­kedéseket hoznak az igazi de­mokratákkal szemben” — hangoztatja a nyilatkozat. Dél-Vietnamban a béke csak akkor biztosítható, ha megszűnik az amerikai kato­nai intervenció. Dél-Vietnam népének megadják az alap­vető demokratikus szabadság- jogokat. A Francia Kommu­nista Párt követeli az 1954-es genfi megállapodásokban le­fektetett 'elvek érvényesítését — hangzik a nyilatkozat. Külföldi csempészeket utasítottak ki Magyarországról A budapesti rendőrfőkapi­tányság Richard Max osztrák és Edmond Rohr francia ál­lampolgár, bécsi lakosok ellen deviza és csempészés bűntet­tében folytatott nyomozását be fejezte. A nyomozás megálla­pította, hogy Richard Max és Edmond Rohr több alkalom­mal, a devizahatóság megke­rülésével Magyarországra több mint 200 000 forintot és külön­böző csempészárut hozott be, s mindezért bélyegeket vásá­rolt. A felvásárolt bélyegek egy részét előző útjaik alkal­II Kihozunk benneteket . Jó hírek, növekvő esélyek ii Lengede: szerdán délelőtt is­mét dolgozni kezdett a fúró­fej a fő-mentőakna vájatá­bán. Az elmúlt két nap alatt a kész furatot egyengették, tá­gították és cementezték, hogy elhelyezhessék bent a torpedó- alakú mentőkabin leengedésé­hez szükséges csövet. A bánya- igazgatóság szerdán déltájban úgy vélekedett, hogy körülbe­lül húsz óra elteltével meg­kezdődhet a bányában rekedt dolgozók kiemelése. A bányaigazgatóság szóvivő­je elmondotta, hogy további adatok birtokába jutottak a „légzsákot” környező rétegek földtani összetételéről: a föld alatti cella „mennyezete” szi­lárdabb, kevésbé onrüadékony, mint eredetileg feltételezték. A kilátások — mint az igazgató­ság legújabban közölte — „rendkívül kedvezőek”. Kisebb ezek szerint a fúrás keltette sziklaomlás, földcsúszamlás ve­szélye. Az elmúlt nap folya­mán jelentős földmozgást nem észleltek. Az október 24-én betemetett bányászok hangulata most már bizakodó, idegességük szűrő­ben van. Szerdán megkapták az egyik nyugatnémet .képes­lap számukra készített külön­kiadásának példányait, ezzel a főcímmel: „Kihozunk benne­teket!” Erhard nyugatnémet kancellár szerdán helikopteren utazott a helyszínre, s a ren­delkezésre álló telefonvonalon rövid beszélgetést folytatott a bányában rekedt munkásokkal. A nyugatnémet miniszterta­nács egyébként szerdai ülésén kétszázezer márka különse- gélyt szavazott meg a bánya­katasztrófa következtében el­árvult családok segélyezésére. AfVyyyyywyyyyywyyyyyyyyyyy^ KÜZDELMES NAPOK mával az ország területéről ki­csempészték. Legutóbbi útjukon a beho­zott forintért és csempészáru­ért is bélyegeket vásárolok. A nagymennyiségű bélyeget Ed­mond Rohr gépkocsijának ka­rosszériájában rejtették el és így akarták kicsempészni Ma­gyarországról. A budapesti rendőrfőkapd- tányság, miután megállapította nevezettek bűnösségét, a bűn­jelt képező pénzösszeget, bé­lyegeket és csempészárukat el­kobozta. Tekintettel a két csempész magas életkorára, továbbá Richard Max egészségi álla­potára, az elkövetett bűncse­lekményeikért mindkettőjüket figyelmeztették. Ugyanakkor intézkedtek, hogy nevezettek­től vonják meg a tartózkodási engedélyt. A nemkívánatos személyeket a Magyar Nép- köztársaság területéről kiuta­sították. * A belügyminisztérium szer­vei 1963. november 5-én elő­zetes letartóztatásba helyezték Alfréd Kubik osztrák állam­polgár, bécsi lakost. Nevezett illetéktelen személynek átadta útlevelét azzal, hogy annak külföldre szökését elősegítse. Az ügyben a vizsgálat folyik. Magyar és francia írok találkozása Párizs: Vlncze József a Magyar Népköztársaság pári­zsi követe, kedden este foga­dást adott a Párizsban tartóz­kodó magyar íróküldöttség tagjai — Illyés Gyula, Mes­terházi Lajos, Vas István és és Gerelyes Endre — tisztele­tére. A fogadáson megjelent Francois Charles-Roux meg­hatalmazott miniszter, vala­mint a francia irodalmi és tu­dományos élet több más jeles képviselője. Ott volt a fogadá­son Léon Figueres, a Francia Kommunista Párt Politikai bizottságának tagja is. Március vége volt, nem sok­kal azután, hogy az utolsó piszkosszínű hófoltok elolvad­tak a hetvehélyi határban. Furcsa menetet láttak a falu főutcáján. Magas, őszülőhajú férfi lépkedett a csoport kö­zepén, mellette pedig a falu vezetői. A csoport elhagyta a falut, s kiért a határba. Átvágott a földeken és felkaptatott az egyik dombra. Piros UTOS-traktor szántott a tetőn. Az idegen a szántás­ra nézett, majd halkan szit­kozódva mondta a foga kö­zött, hogy csupa vakbarázda. Megmérte a szántás mélysé­gét. — Hét-nyolc centiméter! — mondta és odament a trak­toroshoz. Intett neki, hogy állítsa meg a gépet A traktoros kíváncsian né­zett le a nyeregből. — Ember, mi volt a maga foglalkozása korábban? — kérdezte az idegen köszönés nélkül. — Paraszt — válaszolta megütközve a traktoros. — Akkor miért szánt így? Miért nem néz hátra? Hát nincs magában annyi lelkiis- meret, hogy megnézze, mit csinál? — Mindig így szoktuk! — felelte a traktoros pulykavö­rösen a méregtől. — Nekem eddig nem szólt senki. És ha magának nem tetszik... — tette hozzá fenyegetően, de az ismeretlen közbevágott: — Meg tudja másképp csi­nálni? — Nem! — Akkor menjen haza és pihenje ki magát! Ne okozzon kárt a szövetkezetnek! A traktoros hallgatott, meg­ütközve nézett az ismeretien kíséretére, ám azok hidegen pillantottak vissza reá. Aztán felkapta a fejét és elvihar- zott a géppel. Csak füstöt és olajszagot hagyott maga után. ö lett az ismeretlen ember, Mihalik József első haragosa a szövetkezetben. * Közgyűlést hívtak össze. Szentkatalin, Hetvehely, Ka- rácodfa, Okorvölgy és Kán, a tez-hez tartozó öt község lakói préselték magukat a rácsos ablakú, füstös terembe. Halk zsibongással néztek az emel­vény felé, ahol szövetkezetük új főagronómusa és egyben elnökhelyettese, Mihalik Jó­zsef ült az egyik járási vezető szomszédságában. A lányok összesúgtak és kuncogva meg állapították, hogy az új fő- agronómus egészen jóképű férfi, őszes haja fiatalos ar­cához képest határozottan ritkaság. , Mihalik gondterhelten ren­dezgette jegyzeteit az asztal-* nál. Szorongva gondolt assss

Next

/
Oldalképek
Tartalom