Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-27 / 277. szám
^iapi6' 3 ’ IM. NOVEMBER ZZ. Kihasználják a szép időt Mozgalmas élet az építkezéseken Az időjárás csalafintaságát úgylátszik meg kell szokni, s akkor nem fogunk majd csodálkozni egy-egy „rendkívüli” évszakon. Rendkívüli tél, rendkívüli tavasz, s most a rendkívüli ősz. Igaz a három közül az utóbbi a legkellemesebb, hiszen a többi rontott, visszavetett, a jelenlegi idő pedig elősegít a munkában. Kedden délelőtt „végig futottunk” Pécs legjelentősebb építkezésein, hogy megnézzük, hogyan haladnak a munkák ebben a kellemes őszi időben. A 400 ágyas egyetemi klinika A bejárat mellett két ember keramit lapkákat hord a telefonközpont épületébe, ahol a szakmunkások saválló burkolást készítenek. A fal mellett a csatornahálózat befejező részét ássák néhányan. A jó időben jókedvűen dolgoznak az emberek. A tanterem alatt nagyméretű üvegfalakat állít fel a 14 fős Tóth brigád. Ingben dolgoznak. A hangulat is nyárias. Nem messzire a kőműves brigád-' tói sebesen forog a habarcs- keverőgép, a teherfelvonó mellett pedig hat méter mélységű árokban dolgozik Zöld János kubikos brigádja. A távfűtés vezetékének az utolsó métereihez ássák az „ágyat”. — „Normális” novemberben lehetne-« ilyen munkát végezni? — Ugyan kérem, — válaszolja a parton álló. — Ritkaság az ilyen november vége. — Mikor lesznek készen a távvezeték építésével? — Sok a mellékmunka. Betonozást is mi végezzük. Ahogy jön az anyag, úgy csináljuk. Az apró japánereket sűrűn cserélgetik a teherfelvonóban. Fehér Jánosék a záró födémeket készítik a „C” szárnyon. A „B” szárny hetedik emeletén pedig az eiza- betonozás főijük. Mindenütt sürőgnek-forog- nak az építők. November 26- án teljes műszak van a klinikai építkezésen. A főépítésvezetőt, Lábady András mérnököt irodájában találom. — Teljes kapacitással dolgozunk, — tájékoztat — őrülünk a jó időnek. Néha nyújtott műszakban folyik a munka. — Elmaradás van-e? — Nincs. Sőt a rendkívüli időt szeretnénk úgy kihasználni, hogy előnyt szerezzünk. — A telet mégsem lehet elodázni. — Az igaz. A távfűtés beszerelését egy évvel előre hoztuk, hogy télen is tudjunk dolgozni. E hó végére terveztük, de abból már nem lesz semmi, talán december közepére, végére. A szerelésekkel, szigetelésekkel van a baj. — Fagyszabadságra külde- nek-e embereket? — Ha a fűtés rendben lesz, akkor a dolgozók nagyrésze itt maradhat és munkát biztosítunk részükre. Csak a távfűtés oldja meg a problémát, ugyanis oly nagyok a méretek. Egyik szekció 45 ezer légköbméter. Az újmeesekaljai nyoleemeletesek Ranics János művezetővel figyeljük az épületeket. Egvik a hetedik emeletnél, a másik a negyediknél tart. Két daru fogja közre az északi épületet, mindkettő „szorgalmasan” dolgozik. Jobbról födémelemet emelnek, balról habarcsot. Alig látni munkásokat az épületeken, mégis jó ütemben haladnak a munkákkal. — Készen lesznek-e a nyolcadik emelettel? — Csak jövőre. Hozzá se fogunk az idén. Tudniillik a nyolcadik emelet tiszta monolit lesz és a helyszínen kell betonozni. — Van valami akadálya? — Kevés az ács, ott pedig rengeteg ácsmunkára van szükség. Viszont az idő jóvoltából a másik épületet is felhúzzuk a hetedik szintig, •edig cSak az ötödikig van '»«tervezve. — Sokat segített a jó idő? — Annyit hogy a tervünket tudjuk teljesíteni. — Télen is dolgoznak? — Itt a nádpalló készenlétben, a mostani létszám télen is talál magának munkát, de amíg ilyen az idő, csak a külső munkákat visz- szük. A Tejüzem és a Patyolat Egymás mellett épül a két üzem. A Tejüzem építkezésé» ott találjuk a tervező vállalat képviselőjét, a művezetővel beszélgetnek, egyeztetik a rámpa és a szerelő rész statikus tervét. — Mikorra adják át a Tejüzem épületeit? — 1964 december SÍ. a határidő, — válaszai a művezető. — Lemaradás van-e? — Igen. Körülbelül négymillió forint értékben. — A jó őszi idő sem segített. — Segített Közel másfél millió forintnyi lemaradást sikerült behozni. Ilyen időn ben minden perc ajándék. — Ki is használják? — Már ahogy tudjuk. Sajnos kevés a létszám. — Hányán dolgoznak? — Negyvenötén, de legalább kétszer ennyi kellene A Patyolat épülete valamivel előrehaladottabb állapotban van. A művezető ugyan nem sokat tud mondani az építkezésről, de látni, hogy itt is sokat segített a szép őszi idő, lényegében az utolsó simításokat végzik a kőművesek. A csarnokokban szerelő munkások dolgoznak. — Mikör lesznek készen? — Két nap és az építő- mesteri munkákat befejezzük, sőt decemberben a tereprendezés is elkészül. A messest 500 fős munkásszálló Szép a bányászok épülő szállodája. Bár december végén át kellett volna adni, de semmi remény sincsen rá. Vegyes a kép; az első szárny harmadik emeletére akár holnap lehetne költözni, de az alsótíb szintek és a második szárny még nagyon sok munkát igényel. A komlói építőmunkások másfél éve készítik a szállodát, de kevés a szakipari munkásuk, ezért is lassan halad a befejező rész. — Százötven szobafestő és mázoló dolgozhatna az épületen, — mondja Marczi József művezető, — de alig vannak néhányan. Végigkalauzol az épületen, a pincétől a padlásig, illetve a felső emeletig, mivel lapos tetős az épület. Serény munka folyik mindenütt. A habarcskeverő mellett pöttyös kendős asszony dolgozik. A lépcsőket két fiatal kőműves javítgatja, a bejárati ajtó fölött kötél leng, parketta köte- geket helyeznek a végére. — Az elmaradást sikerül-e pótolni? — Ha továbbra Is ilyen kedvező lesz az időjárás,- talán. Bár az év elején kiesett három hónapot nehéz hirtelen letudni. Hetvennyolcvan ember dolgozik állandóan. — Mikorra tudják átadni? — Ha jönne vagy százötven festő, akkor talán egy hónap múlva. Persze az egy hónapból nem igen lesz semmi, mivel százötven festőt nem lehet csak úgy hirtelenjében előteremteni, de mindegy, végül is a jó idő segítségével sokat behoztak az elmaradásukból nemcsak a meszesi szálló építkezésénél, hanem minden pécsi építkezésen. A Gazdagít István \ Fontos esemény a magyar bábművészet történetében: j . ■ ■ —. ■ ....—.................... ■■■■ ■ ■ - ■■—......—........... .......- ' ----j Országos bábjátékos napok Pécsett Tegnap értek véget az. országos bábjátékos napok, amelyet az UNIMA — a Nemzetközi Bábművész Szövetség — védnöksége alatt a Népművelési Intézet, illetve a Pécs várt«! Tanács rendezett. Ez az esemény, minden valószínűség szerint, jelentős új szakaszt nyit meg a magyar bábművészet fejlődésében. Évek óta rendeznek ugyan országos találkozókat, de egyrészt nagyobb jelentőségűvé akarják tenni ezeket, másrészt évről-évre rendszeresen megismétlődő, egy helyen tartandó, s Idővel hagyományossá váló találkozót—fesztivált szervezni. Ehhez egy olyan város is kellett, amely nemcsak szívesen vállalja a vendéglátást, hanem idegenforgalmi, kulturális szempontból is kielégít minden igényt. Végül a választás Pécsre esett, ásni azt jelenti, hogy Pécsett végleges otthonra találtaik az országos bábjátékos napok. Az első ilyen találkozás sikerrel végződött, s megfelelt a várakozásnak. Hivatásos és amatőr bábosokon, kulturális vezetőkön kívül részt vettek % fesztivállal egybekapcsolt Teljes kapacitással dolgozik a Pécsi Porcelángyár űj üzemegysége, az ipariszigetelőket gyártó műhely. A nagyfeszültségű szigetelőket nemcsak hazai felhasználásra gyártják, hanem külföldre is jelentős mennyiséget exportálnak. *- Szokol&i íelv. — 1 tanácskozáson írók, képzőművészek, zenészek, rendezők, filmesek is. A bábművészet lassanként megszerzi azt a szükséges, s jelentőségéhez fel tétlenül méltó figyelmet, köz- érdeklődést, amely sok más országban már sajátja. Magyarországon 1300 gyermek- és mintegy 200 felnőtt-bábcsoport működik. De nemcsak a vele foglalkozók számának gyarapodása, hanem a művészek egyre szélesebbkörű bekapcsolódása is jelzi ezt a folyamatot. Miért is tartjuk olyan fontos művészeti ágnak a bábjátékot? A gyermekek nevelésében — akár az oktatásról, akár az erkölcsi, akár az esztétikai nevelésről van szó —• szinte uralkodó szerepet tölt vagy tölthet be, mivel a legkitűnőbben alkalmazkodik a gyermekek életkori sajátosságaihoz Különösen az óvodáskorú gyermekek számára jelentős, hiszen megelevenedő, mozgó játéktárgy a bábú, s a bábjáték ezereplői a kisgyermeket érzelmileg ragadják meg, így kötik le figyelmét, s a képszerű megjelenítés alkalmas arra, hogy a legelvon- tabb fogalmákkal is játszva megismertesse a gyermeket. Alapvető ismereteket, társadalmi szokásokat, erkölcsi normákat kisgyermekkorban kell elsajátítani, 6 ennek megvalósítására igen jól alkalmazható a bábjáték. Nem beszélve az esztétikai nevelésről: hiszen ahhoz, hogy majdan művelt, jóízlésű, a szép iránt fogékony és a művészeteket is megértő közönség nevelődjön, már az óvodáskorban meg kell tenni az első lépéseket A bábjáték — több érdekes, s a most lezajlott fesztiválon is bemutatott kísérlet igazolja — rendkívül alkalmas didaktikai célok elérésére is. Zenei, matematikai oktatásban próbálkoztak vele, s a példák igazolják ezt a megállapítást. De még olyan érdekes példa is akad, hogy bábjátékkal soha sem foglalkozott szülők alkalmi bábelőadások segítségével már-már elérhetetlennek látszó nevelési célt is megvalósítottak. Igen nagy jelentősége van a bábjátéknak még egy, semmiképpen nem elhanyagolható szempontból. Bebizonyosodott, hogy a gyermek-színjátszás nem éri el a kívánt eredményt, Sőt, rossz hatással van a gyerekekre. Ezt nagyszerűen lehet helyettesíteni bábjátékkal, amely éppúgy kielégíti a gyermekek játék- és alkotóvágyát, éppúgy nevel a szép, a művészi szeretetére, sőt, jobban s kevesebb hibalehetőséggel, mint a színjátszás. Nálunk a bábjáték, mini mai művészet, azaz mint mozgalom, csak a felszabadulás után indult fejlődésnek. Ezért talán a többi művészetnél is sürgetőbben keresi a maga útját. Műfaji sajátosságai miatt elsősorban gyermekekhez szól, de kísérletek folynak a felnőttek részére történő előadásokkal is. A kísérletezésnek amúgy is tág tere van ebben a művészetben, s művelői élnek is ezekkel a lehetőségekkel A korszerű bábjátékban például a zene már nem aláfestő jellegű, hanem önálló része a produkciónak, olykor vezető szerepet is tölt be. A képzőművészet legújabb vívmányai rövid idő alatt helyet kaptak a bábművészeiben, a naturalizmus — sőt, a giccs, mert azzal is találkozhatunk — egyre inkább átadja helyét a modem elemeknek. Az ötletes újszerűség leg kézzelfoghatóbban a bábjáték anyagaiban jelentkezik. A tollseprű- bagolytól és üvegmosó-farkú kutyától a csutkabábokon keresztül a közönséges papírból készített, érdekes síkbábokig, nagyon sokféle megoldás megtalálható volt a most Pécsett bemutatott műsorokon át. A korszerűség természetesen elsősorban a tartalomban keresendő és valósítható meg. A mostani találkozón is egyik legfőbb kérdés a bábirodalom kérdése volt. Nem rossz a helyzet e téren, de a gyerekek igényének rohamos növekedése nem adhat helyet a megnyugvásnak. A legfiatalabbak is a mai élet számtalan jelenségének megszólaltatására kiváncsiak, már nem elégítik ld őket a megszokott, sokszor hallott mesék, a mad valósággal semmi kapcsolatban sem lévő történetek. Ezért tehát nagy feladatok állnak a bábszínpad szerzői előtt H. E. LAKODALOM MASZKA NÉLKÜL Mohácson az 54 éves Saiga István bácsi szombaton ünnepelte házasságának harmincadik évfordulóját A családi ünnepségre barátokat, ismerősöket hívott meg. A tűzhely körül sokacruhá- ba öltözött asszonyok, lányok sü rögnek-forognak, fehér terítővei borított asztalsor, borosüvegek várják a vendégeket Saiga bácsi is, felesége is látható örömmel fogad bennünket, jókívánságainkat. Kis múzeumnak beillene a lakás. Falain fából készült domborművek, a vitrinben seregnyi fafaragás, üvegkockában sokac népviseletbe öltöztetett bábák, mellettük torzképű busó-maszkok. A plakátnagyságú, diószínű dombormű a mohácsi vészt idézi. Kanizsai Dorottya eltemetted a gyászos csapat áldozatait Egy másik dombormű az 1956-os mohácsi árvíz megrázó pillanatait örökíti meg. A hullámok hátán egy ajtó, pólyás csecsemő rákötekve. Mondják, valóban láttak ilyent. Árban úszó lova sörényébe kapaszkodik egy paraszt, Teknöben riadtan gubbasztó róka, mellette tyúk, nyúl, kutya békés barátságban ... Egy másik dombormű a magyar nép fel- szabadulását ábrázolja: szovjet katona zászlót emel, másik kezével talpra segíti a magyar munkást szimbolizáló megroggyant térdű embert... Saiga bácsi papírba csomagolt botot vesz eibS. A bot tele spirálba fűtő fafaragásokkal: Mohács története 56 képben. Múzeumok kínáltak érte jó pénzt, nem adta: „Majd egyszer pénz nélkül is rájuk hagyom ...” — mondja. Megérkeznek a vendégek — vagyunk már húszán — asztalhoz ülünk. Cseréptálakban teszik elénk a gőzölgő halászlevet — Ha szólhatnék néhány szót — emelkedik fel az asztaltól egy fehérhajú, magyarosba jszú, 60 év körüli férfi. Lassan, szótagolva kezdi mon- dókáját, aztán megcsuklik a hangja... Amit mondani akart —* a történetét — később Saiga bácsi meséli eL Harminc esztendővel ezelőtt, amikor mint szerencsét próbáló cipészsegéd vándorlegény, a fiatal Saiga István elindult Szegedről, a poros, kanyargós országút Mohácsra torkollott. Egy csinos sokaclányon kívül senki ismerőse nem volt a városban. Nemsokára legjobb szegedi barátjának levelet írt: „Gyere el barátom esküvői tanúnak". S a barát eljött. Hátára dobott egy tarisznyát, benne ki- lónyi kenyér és elindult —• gyalog. Egy fillérje sem volt. Hétfőn hajnalban lépett ki házának ajtaján és szerda délben érkezett Mohácsra. A fiatal pár pedig — nagyon szegények voltak — gyalog indultak nászúira — Szegedre az esküvői komához A barátság azóta te tart. Néhány napja Saiga bácsi ismét levelet írt Szegledre: „Gyere él komám, meghívlak az ünnepségre”. S a barát feleségével együtt megérkezett vonaton. Szótlanok vagyunk — érezzük: tiszta, őszinte barátság köti össze ezt a két embert. Olvastam valahol, hogy: „Legnagyobb kincs az igaz barát, s mégis ennek megszerzésére fordítunk legkevesebb gondot”. Kanalazzuk a cLfraszél/ű cseréptányérba töltött halászlét, de a kanál újra és újra elakad a tányér aljában. — Te Pista, mit tettél ebbe a levesbe? — mondja ki a most már mindannyiunk által válaszra váró kérdést, az őszhajú koma. — Csak egyétek, majd meglátjátok — válaszol jóízű nevetéssel Pista bácsi. Még egy kanállal mertünk, aztán előbukkan az „akadály”. A tányér ajáról ránk vigyorog egy szögletes képű busó maszk. — Én készítettem, gipszibe mintáztam a sémát és így égettem ki — mondja nagy derültség közepette az ünnepelt — Tányérját mindenki ajándékul magával viheti. — teszi hozzá. Magasra csap a. jókedv, borral teli cserépkorsók kerülnek az asztalra. — Kan csőből igyatok — szó lit fel bennünket Pista bácsi és elsőnek ő emeli szájához az edényt. Emeljük ntí is. Egy csepp nem sok, annyit sem tudunk inni. Lyukakkal teli a kancsó széle — ott folyik ki a bor mielőtt a szánkhoz érne. ,.Szakszofonos módra” igyekszünk a lyukakat ujjunk hegyével befogni, több kevesebb sikerrel. De meg kell tanulnunk a módját, ha inni akarunk... Az asztalnál velem szemben ül Horváth János fazekas, a „Népi iparművészet mestere”, papírt mutat miszerint éppen ma értesítették, hogy korsói a budapesti zsűrizés alapján két első díjat is nyertek. Ugyanakkor jelentősebb mennyiségben kémek tőle árut — exportra. — Ez a dal volt első szerzeményem, — mondja egy idősebb férfi, aztán tangóhar- mónikát akaszt a nyakába és énekelni kezd. Kiderül, hogy „titokban” nótasaerző. számos dalát ismerik. Nagy, kerek csokoládé- és dobostorták kerülnek az asztalra, éjfél felé tálakban hordják a sült csirkét. Rímbe szedett mondókákkal köszöntik a barátok az ünnepelt házaspárt, majd Pista bácsi 27 éves fia áll fél az asztaltól. — Én apámtól becsületet tanultam. Becsületet az életben ... becsületet a munkában ... Ennyire futja a „szónoklat”, mert a megületődött- ségtől elakad a szava, Pogácsát tesznek az asztalra, veszünk belőle, azaz csak vennénk, mert valamennyit cérnával fűzték össze, ha valaki egyet kivesz, mint a füzér, jön utána a többi te. A sok vidámságból komolyra is fordul a szó. Arról beszélnek, hogy nagyobb aktivitással kellene összefogni Mohácson a népművészetet, illetve a népművészethez köze) álló tehetséges embereket. Csak fafaragóból több mint tíz él a városban és környékén. Ha valaki hozzáértő törődne velük... Meg aztán a néphagyomány! A busójárás népi ünnepségét esztendőről esztendőre Saiga bácsi segítségével szervezik meg. „A legrégibb busó” — így is nevezik. Ki tudja mennyi maszkot faragott már, hányszor öltötte magára a busók öltözetét, maszkját! Most maszka nélkül látom sovány arcát, stuccolt bajú- szát, élénken pillantó kék szemét, őt, akinek egész lényéből „az őrökké tenni valamit” árad. A honismereti szakkör egyik alapító tagja, most például a Sátorhely mellett lévő „Fekete kapu”-nak nevezett országúti rész elnevezésének eredetét kutatja. Egy család életének jelentős állomását ünepeltük, A har» mine év előtti pénznétküli lakodalom emlékét tán teled Jeti a mai vidámsága. Énekelünk, egymás utáo mindenki a maga nótáját. Garay Fe?«®! l 1 i
