Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-19 / 270. szám

'MAPI. A 5 'mu NOVEMBER fa. Megnyílt Bokros László kiállítása r ‘Vasárnap fél tizenkettőkor nyitotta meg Martyn Ferenc Munkácsy-dí ja* festőművész Bokros László kiállítását a Jarnos. Pannonius Múzeum Káptalan utcai kiéllítóhelyisé- peben. Bokros László pécsi ki­állítása előtt többször szere­pelt már a külföldi nemzet­közi kiállításokon is: Párizsban. Berlinben, Varsóban, Prágá­ban, Moszkvában és Szófiá­ban. Első gyűjteményes kiál­lításával két éve lépett a ha­ssad közönség elé a Műcsar­nokban. Közvetlenül pécsi ki­állítása előtt, ugyanezzel az anyaggal bemutatkozott Bu­dapesten is, a Fényes Adolf teremben. Bokros László Pécsett és Kolozsvárott töltötte diák­éveit. A pécsi képzőművészeti körben Martyn Ferenc tanít­ványa Volt. A főiskolát 1956­ban végezte, most a szolnoki művésztelepen él. Képei egyértelműek. Akkor is, ha puritán egyszerűséggel, szabályos geometrikus vona­lakkal, szűkszavúan fejezi ki a lényeget (Tanya, Mosónő, Tisza-híd című képed), akár a vonalak tudatos, játékosságá­val, a színek vibrálásával fe­jezi kt a világot (Verőfény, Dunántúli táj, Száradó varsák és Hálók című kópéi). Ki kell emelni festményei közül a Gyermekeknek című sorozatot, melyek témájukban, megjele­nítésükben egy — a festőmű­vészek számára eddig ismeret­len — világot mutatnak meg. Bokros László közönsége egy rokonszenves, tájat és em­bert egyaránt szerető, kísérle­tező, a lényeget szűkszavúan, de egyértelműen kifejező festő egyéniséget Ismert meg. A pécsi RÁDIÓ 19«3. nov. 19-1, keddi masora a 993,8 m középhullámon: 17.00: Szerb—horvát nyelvű műsor: Fiatalok félérája. — összeállítás. IC. Báránovics: „Strizeno-kose- no”. 13.30: Német nyelvű műsor: Erzsébet napi kívánsághang­verseny. i 18.00: Zenéld levelezőlap. 18.30: A szállítás dolgozói között. I. rész. — Riportműsor. 18.491 Toldi Mária és Tommy Steel énekel. 19.00: Dél-dunántúli híradó. 19.20: A Zrínyi Miklós Közgazda- Sági Technikum kórusa énekel. 19.30: Dél-dunántúli Tükör. Művé­szeti folyóirat. Szerkeszti: De- hltzky István. 19.55: Műsorismertetés 10.00: Műsorzárás. Cpltók Kultűrotthona: Ez Is szerelem, <8 OS 7 órakor). Csak 19 éven felülieknek! Fekete Gyémánt (Gyárvárosi: Ordasok között (6 és 7 órakor). Jószerencsét (Pécsszabolcs): Két emelet boldogság (S és 7 óra­kor, szélesvásznú). Rákóczi (Mecsekalja): Csodálatos vagy Júlia (7 órakor, szélesvász­nú). csak 18 éven felülieknek l Május 1. (Vasas II.): Mandrin kapitány (délelőtt 9, délután 9 és 7 órakor, szélesvásznú). Vörös Csillag (Bóly): Előzés <1 órakor, szélesvásznú). Kossuth (Mohács): Éjféli mise (6 és 8 órakor, szélesvásznú). zrínyi (Szigetvar): Körhinta (> órakor). Táncsics (Siklós): Hóvihar (fél I órakor).. SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: Hattyú (este 7 órakor) Csortos-bérlet. ZENE: Lhrat-terem: Középiskolák C. So­rozat- 1; hangverseny (délután # órakor),- Li Mmg-esiang zongora­estje, (este fél 8 órakor).- i MOZI: Park: A nagy volgal csata (4, S és 8 órakor). Petőfi: Nappali sötétség <4, 8 és 8 órakor, szélesvásznú). • Kossuth: Az utolsó szerelem (4, megyéd 7 és fél 9 órakor). Kossuth Híradó Mozi: Magyar híradó. Mese a csodaországról. Nöl dolgok (színes). Engedjétek szabadon a népet. (Előadások 11 őrétől 9 óráig folytatólagosan). DUNANTÜLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspán Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvári rerenc. Szerkesztőség: Pécs, Hunyadi János u. 11. Telefon: 19-32. 19-33; lt őrs után 60-11. Belpolitikai rovat: 31-«*. Kiadja a Dunántúli Napló Lapkladóvállalat. Felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal: Pécs, Hunyadi u. 11 Telefon: • 15-32, 15-33, 50-00. PÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs, Munkácsy Mihály u. 10. sz. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivatalok nál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12.— Fi Indexszám^ 25 154. Vasárnap délelőtt az Úttörőházban VIaíinéra megy a fúvószenekar — Miért van itt széoabogtya ? — Üzemzavar — Luxusjacht és elfuserált borda — Al volt az a Jakovali Hasszán ? VALAMELYIK AJTÓ mö­gül erélyes, de összefüggéste­len zenei hangok sétálnak ki, aztán Székhuzigálás, egy-két szófoszlány, majd a kilincs billen egyet, és kicsörtet az egész fúvószenekar. Most fe­jezték be a próbát, sietnek, hogy el ne késsenek a mati­néról Meglepő magabiztos­sággal szaladnak le a lépcsőn, ami úgy látszik már ismeri ezeket a gyerekeket, mert jó­kedvűen és sokat nyikkan, s a szőnyeg is barátságos, eszé­be sem jut, hogy akadékos­kodjon. Kinyílik egy másik ajtó is. Innen komoly, felnőttesen vi­tázó gyerekek jönnek ki. Egyi­kük néhány vers-sort citál... Ök az irodalmi szakkör tag­jai. Az állandó zajok közben nem változtak. Gép berreg, kalapácsütések hallatszanak, gyereknevetés, ping-pong-labda kopogása, vi­tatkozás. Az egyik ajtó mögül csak vízcsobogást hallani. Né­ha egy halk kattanást Mi le­het ez? A kilincs könnyen Jár, mint ahogy egy illedelmes és so­kat használt kilincshez Illik. A titokzatos vörös fény az­tán megmagyaráz mindent. A foto-szakkör tagjai dolgoznak ebben a szobában. Fehér, csaknem bokáig érő köpenyben vakargatja tarkó­ját Dobál Tamás. A vörös fény megvilágítja gondterhelt ráncokba gyűrt homlokát, az­tán közli ennek okát is: — Én nem értem, hogy le­het úgy fényképezni, hogy az előtérben legyen egy nagy szénakazal I Nem is lehet ki­nagyítani! Hogy néz ki egy koszorúzási ünnepségen a szénakazal? — morogja, az­tán eltűnődve hozzáteszi: — Persze, azt sem értem, hogy kerül a hősök emlékműve mellé egy szénakazal... Nagy vita lesz a szénabog­lyából. A felvétel készítője élénken bizonygatja Tamás­nak, hogy Ő nem emlékszik semmiféle szénára. Tamás nem volt ott á fényképezés­nél, joggal feltételezheti, hogy figyelmetlen volt fotós-kar- társa. -A negatívot jobbra- balra huzigálja a nagyítógép­ben. Hiába, mindegyiken ott van az a széna... Aztán mégiscsak megáll az egyiknél, beállítja a számoló-órát, és hat-nyolccal másol egy képet. Előhívja, aztán visszavon minden méltatlankodást. Ki­derül, hogy a szénakazal egy bukszus-bokor, s Ilyen érte­lemben már semmi akadálya, hogy a hősök emlékműve mellett álljon. Jókedvűen fo­gadják ezt a felfedezést. Nem tudom megszámolni hányán vannak, mert időnkint öt gyereket is látok a lámpa kö­zelében, időnkint meg csak Tamás íehérköpenyes alakját. Zsoldos Gyuri álldogál kitar­tóan mellettem. Ö magya­rázza el a számoló-óra műkö­dés! elvét is, aztán hozzáteszi, hogy aki benne van a fotózás­ban, annak már nem kell használni, az már érzi a má­sodperceket. — S te „benne vagy” már a fotózásban? — Benne, de azért haszná­lom. Mert kényelmes... Gyorsan közli még, hogy a Székely Bertalan úti iskolába jár, idén kezdte itt a szakkör­ben a fotózást, de a bátyja is nagy fotós, így már értett hozzá előbb is. Aztán íel- ajánja, hogy végigkísér itt az úttörőház titokzatos zajai kö­zött. Otthagyjuk a kádakat, na­gyítókat, vizeket, a csepegő papírokat meg a vörös fényt, és Gyuri menetrendje szerint a legfíatalabbaknál kezdjük a látogatást. A mese-szobában sokan vannak, filmet néznek a kisdobosok. Színes film, madarakról, állatokról. Bizto­san Homoki Nagy filmje. Egyszer csak Üzemzavar tá­mad. A mozgó képből hirtelen dia lesz, a hang meg nyugod­tan megy tovább. Sötét lesz a vászon, kinyitják a spalettát, a kényszerszünetet pedig az ifjú nézőközönség kitűnően felhasználja véleményük ki­cserélésére. Aztán megindul a gép, de az Üzemzavar még tökélete­sebb lett: a kép és hang esze­veszett gyorsasággal kergeti egymást. Gondban lehet vele a gépmester! De hol van a gépmester? Ismét kinyitják a spalettát, s a gép mellett nagy buzgalommal dolgozik egy pirosnyakkendős gyerek, hete­dikes vagy nyolcadikos lehet. Gyuri mondja, hogy Herzog Ferencnek hívják, és szintén fotó-szakkörös. A buzgó mozi­gépész kifűz, csattog, aztán befűz a szerkezetbe és min­den rendben van, csak a film feleződik a vásznon, de az már egyszerű, csak a lencsén kell igazítani. A KOPÁCSOLÁS és a gép­berregés szobájába lépünk be. Legalább húszán dolgoznak itt a munkapadok mellett. Lombfűrésszel, dörzspapírral, gombos t űszögeléssel. csiszoló­géppel állítják elő a kiszűrő­dő zajt, és nem utolsó sor­ban a szebbnél-szebb model­leket. A hajómodellezők szá­mára van most foglalkozás, de egy-két repülős is túlórá­zik. Finom kis bordákat vág­nak ki a lemezből, tervrajzok­kal szaladgálnak, a csiszoló­géphez szigorúan használják a védőszemüveget. Az egyik pad szélén hatalmas hajótest ké­szül. — Luxusjacht lesz, a rádió­szakkör készíti hozzá a távirá­nyító készüléket... — tájé­koztat az egyik apró szemű szőke gyerek, s szeretettel si­mogatja végig a hajó finom vonalait. — Te készíted? — kérdem, mire a szőke elsomfordál a gyönyörű jacht mellől. Amint elmegy, már más áll előtte. Ide zarándokol szinte az egész szakkör... Mindenki a ma­gáénak érzi, mert mégiscsak itt készül az ő szakkörükben, az szinte mellékes, hogy egy ifivezető készíti, az egyik ok­tatójuk. Egyedül egy kislány dolgozik zarándoklás nélkül. Miért is állna oda a nagy hajó mellé, senki sem hinné, hogy ő csinálta, pedig tudna ő is csinálni ilyet biztosan. Aztán ő nem is hajós, hanem repü­lőmodellező. A hetven szak­köri tag között 6 az egyedüli lány. Be akarja bizonyítani, hogy nemcsak a fiúk szeret­nek barkácsolni, modellt épí­teni. Patacsy Év* elfoglalt kislány: — Modellező, kézimunka és riporter-szakkörbe járok. Két őrsöm is van a Belvárosi isko­lában, az egyik a saját osz­tályomban, a hetedikben, a másik egy ötödik osztályos őrs. Ezenkívül mindennap ed­zést tartok az uszodában, és a PEAC atlétika csapatának is tagja vagyok. Éva jeles rendű tanuló, és saját bevallása sze­rint a tanulás mellett mégis jut elég ideje szakkörre, őrsre és sportra. Kerek szemű, gyapjas hajú gyerek álldogál Éva mellett, s ijedten lesi, hogy a beszél­getés miatt nem szenved-e hiányt az Éva ujjai között forgó törékeny kis borda. Amikor kész és Éva átadja neki, legörbült szájjal for­gatja; — Jaj, de fusi munka ez ... —• Nem én rontottam el, Hanem te kezdted rosszul — mondja Éva. Aztán a csiszo­lásra vonatkozó gyors tanács­osai boldogan siet el az elfu­serált borda tulajdonosa, hogy mentse, ami menthető. A GONDNOKI SZOBA kö­vetkezik. Itt fárasztó munka folyik: a foto-szakkör veze­tője most vágja össze a gyere­kek fenyvesi táborozásáról készült filmet. Pénteken már vetítik is az Ágoston téri is­kolában. Mindent megörökí­tett az úttörőház felvevőgépe: a számháborút, a csónaká­zást, a fürdésit, a balatoni úszóversenyt, az úttörőtábor egész életét. A gondnoki szo­bából négy-öt lépcső vezet egy másik ajtóhoz, ahonnan élénk beszélgetés Szűrődik ki. Itt Rapai Mártával is talál­kozom. Mártával gyakran le­het találkozni. Ha az úttörő­ház műsorát nézem, akkor Márta énekel, ha vitatkozni kell, Márta mindig ott van a vitázók között. Önálló vélemé­nyű, komoly kislány. Ez alka­lommal mint idegenvezetőt is­merem meg. Az idegenvezető szakkör októberben kezdődött az úttörőházban. Jövő vasár­nap lesz az országos bábos-ta­lálkozó itt, Pécsett, és a szak­kör tagjai vállalták, hogy ka­lauzolják a résztvevőket. Ki­tűnően ismerik már a város nevezetességeit, bármelyik pil­lanatban sorolják, hogy mi­kor építették a székesegyhá­zat, mikor alakították (it, ki volt az a Jakováli Hasszán, hol húzódik a város bástyája, mi az a Barbakán ... Gyuri, a fotószakkörös csen­desen asszisztált a látogatások­hoz. Most siet előhívni a leg­újabb felvételeit a vörösfényű szobában. 8. Nagy Gabriella A két rendszer gazdasági versenye Miért mondjuk azt, hogy a két rendszer gazdasági ver­senye,, minőségileg új szaka­sza kezdődött? Miért külön­bözük minőségileg a jelenlegi időszak az előzőtől? 1. Az ötvenes évék végéig az újonnan létrejött népi de­mokratikus országokban a munkásosztály a politikai ha­talom birtokában, a dolgozó tömegek támogatásával létre­hozta a szocialista ipar alap­jait. Szinte valamennyi or­szágban befejeződött az el­maradott kisparcellás mező- gazdaság szocialista átszerve­zése » ezzel a népgazdaság minden ágában döntő túl­súlyba jutottak a szocialista termelési viszonyok. Felszá­molták a kizsákmányoló osz­tályokat. A fő figyelmet or­szágon belül most már első­sorban a gazdasági szervező és építő munkára, a kulturá­lis fejlődés biztosítására for- d’‘hatjuk. A Szovjetunióban megkezd­ték s általánosan Jdbomfako- 'zík a kommunizmus felépíté- ',se, a népi demokratikus • or­szágokban pedig befejeződött, vaey befejezéshez közeledik a szocializmus alapjainak le­rakása. s megkezdődött a szo­ciálist« gazdaság és társada­lom teljes felépítése. 2. Az ötvenes évek végéig t népi demokratikus orszá­gokban is felszámolták az ipar elmaradottságát, létre­hozták a szocialista gépi nagyipar alapjait, s ezzel az egész gazdaság, beleértve a mezőgazdaságot te, minőségi­leg magasabb technikai szín­vonalon és tervszerűen fej­lődhet. 3. Az elmúlt évtizedben —■ elsősorban a Szovjetunióban bekövetkezett hatalmas ará­nyú tudományos és technikai fejlődés alapján, a tudomány és technika terén is kibonta­kozott a szocialista világrend­szer fölénye. Nálunk a tudo­mányos és technikai felfede­zések alkalmazásának a bé­kés építőmunkában nincse­nek társadalmi korlátái. 4. A Szocialista országok együttműködésének, tervei­nek összehangolásának a ku­tatás és termelés összehango­lásának, specializál ásnak e lehetőségei létrejöttek, s az együttműködés fejlődésével a termelés növekedésének üte-. me. még gyorsabbá, még ha­tékonyabbá válik. Az új helyzet vagy más ki­fejezéssel új szalcasz, új, ked­vezőbb feltételeket jelent s ez lehetővé teszi, hogy törté­nelmileg rövid idő alatt utol­érjük és túlszárnyaljuk a ka­pitalista világrendszert, a gaz­dasági élet legfontosabb terü­letein, s a Szovjetunió utolért és túlszárnyalja az Egyesült Államokat az összes fontos gazdasági mutatóban. (Most csak a termelés mennyiségét és a termelés növekedésének ütemét vizsgáljuk.) Az előzetes egyeztetések és számítások alapján annyi már látható, hogy 1970-re a szocialista országok fogják adná a világ ipari termelésé­nek körülbelül felét és 1980-ra körülbelül 60 százalékát. A Szovjetunió fejlődésének távlatai, a húszéves terv jel­zőszámai ismeretesek. A Szovjetunió 1970-re az ipari termelés mennyiségében utol­éri és 1980-ra 35—40 százalék­kal túlhaladja az Egyesült Államokat. Mint már láttuk, a mezőgazdasági termékek termelésében kisebb a kü­lönbség (20—25 százalék). A Szovjetunió 1980-ig összesen három és félszeresére fogja növelni mezőgazdasági ter­melését, s ezen belül 1970-re mind az össztermelésben, — mind az 1 főre jutó mezőgaz­dasági termék tekintetében utoléri az USA-t (A számításoknál mindkét világrendszernek, illetve az USÁ-nak és a Szovjetuniónak az elmúlt 10—15 év fejlődési ütemének átlagát vettük ala­pul.) Reálisak-e a számítások? Lehetséges-e végrehajtásuk? Megint kénytelen vagyak számokat felsorakoztatni. A kapitalista világrendszer ipa­ri termelésének évi fejlődési üteme 1951—1961 között 4,8, a szocialista országoké ugyan­ezen időszak alatt évi átlag­ban 13,3 százalék volt, tehát közel háromszor gyorsabban fejlődött ipari . termelésünk. Pedig ezek az évek a nyugat­európai országokban a „gm- dasági csoda” évei voltak. Ha az említett tizenegy éves szakaszból az utolsó né­hány év adatait nézzük, ak­kor azt látjuk, hogy a kapi­talista országok ipari terme­lésének növekedési üteme fo­kozatosan csökken, s a leg­fejlettebb országban, az USÁ- ban alacsony színvonalon ál­landósult, mert a háború utá­ni ideiglenesen ható kon­junkturális tényezők hama­rabb elvesztették hatásu­kat, mint Wyugat-Európában. Hasonló a helyzet Kanadá­ban és Angliában is, mint az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államok ipart ter­melése emelkedésének évi át­lagos növekedése 1954—60 kö­zött 2,5 százalék, míg a Szov­jetunióé 11,1 százalék volt. Mint már előző összehason­lító számokból láttuk, a fej­lődés üteme is új módon je­lentkezik. Mind több fontos ipari terméknél ma már az évi növekedés mennyisége is nagyobb a Szovjetunióban, mint az USÁ-ben (kőszén, nyensvas, cement, fémforgá­csológép stto.) Azokban a termékféleségek­ben, ahol még a termelés mennyiségében lemaradás van, ott a gyons fejlődési ütem évről évre nagy mér­tékben csökkenti a mennyisé­gi különbséget. A számok­ból tehát levonhatjuk azt a nagyon fontos következtetést, hogy a szocializmus fölénye a termelés növekedésének üte­mében és mindinkább meny- nyiségi növekedésében te biz­tos, szilárd alapokon nyug­szik, s ezek az alapok a jö­vőben még jobban erősöd- nek. Melyek ezek az alapok? — A szocialista országok folyamatosan biztosított s egy­re képzettebb, műveltebb munkaerötartalókokkal ren­delkeznek, melyet tervszerűen és hatékonyan fel íb tudnak használni, nem úgy, mint a kapitalista országokban. — Óriási nyersanyagbázis­sal rendelkezik a szocialista világrendszer. Például a világ szénkészletónek 60, vasérc és bauxiikészletének 50, kálium és mangénérokészletének 75, faikészleteinek 50 százaléka stb. a szocialista országokban van. — A tudományos és tech­nikai fejlődés vívmányait mi társadalmi korlátok nélkül fel tudjuk és fel te használjuk a termelésben. — A szocialista országok testvéri együttműködésében még további hatalmas lehe­tőségek rejlenek, a szakosítás, a kooperál ás, kölcsönös se­gítség stb. terén. — A szocialista országok dolgozót a terveket, célkitű­zéseket magukénak érzik, leg­jobb tudásukkal támogatják, mert tudják, hogy több ter­melés, több fogyasztási, több szükségleti cikket, jobb éle­tet jelent. A békés gazdasági ver­senyt megkíséreltem a té­nyek, a számok tükrében vá­zolni. Úgy gondolom, hogy a tények a legjobb érvek, bi­zonyítékok s választ adnak arra, hogy reális-e, tudomá­nyos-e a marxista—leninista pártok célkitűzése, le lehet-e győzni a kapitalizmust bé­kés gazdasági versenyben? A Moszkvai Nyilatkozat megállapításai ilyen és ehhez hasonló tényekre épülnek. A gazdasági fejlődés tapasztala^- tai adják gazdasági alapját annak a megállapításnak is, hogy „a szocialista világrend- szer az emberi társadalom fejlődésének döntő tényezőjé­vé válik.” Az elvek reálisak, megala­pozottak, bátran vallhatjuk magunkénak. A két rendszer gazdasági versenye békés ver­seny, de mégis harcot je­lent. Harcot jelent a gazdasá­gi életben gazdasági eszkö­zökkel. A harcot nekünk te vállalni kell. Mit tegyünk? Hogyan harcoljunk? Le kell leplezni és kiküszöbölni a ve­zetésben itt-ott még fellelhető szűklátókörűséget, az üzemi vakságot, a tervszerű előre­látás hiányát. Harcolni kell a megszdkottság, a kényelmes kedés, a pazarlás ellen. Fo­kozni kell a kollektív felelős­séget, az őszinte elvtársi szel­lemet kell erősíteni stb. Ez a harc a mindennapi becsületes munkát jelenti, de ki az, aki ne ezt választaná önmaga, családja, népünk jobblétóért, végső soron a világbéke erősítéséért. E harc sikerének eredmé­nyeként életünk szebbé és boldogabbá válik, óriási' je­lentősége pedig elsősorban ab­ban lesz, hogy megteremtjük a szocializmus olyan mértékű anyagi-technikai és tudomá­nyos bázisát, mely a béke erőinek elsöprő túlsúlyát fog­ja jelenteni, s ezzel valóra válhat a népek örök vágya: kiküszöbölhetjük a pusztító háborúkat az emberiség jö­vő történetéből. Eresz Kár«#?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom