Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-17 / 269. szám
f NOVEMBER n. NAPLÓ 9 Mohács történetéről sokat tudunk, mert ez a történet eléggé mostoha viszonyok között alakult. Okirat 1093-ban említette először, amikor még egyszerű halászfalu volt, vagyis Villa Mohach. Azután 1526. augusztus 29. ' Százhat- vankét év múlva Lotharingiai Károly, az esetleges újabb török támadás veszélye miatt teljesen kiürítette a várost. A lotharingiai kiürítés után százötven évvel Mohács „szabadalmas mezővárosi” rangot kapott, é® újabb harminc év múlva már 12 ezer lakosa volt. Az akkori fejlődés lehetősége szinte belá ihatatlannak látszott, de hamarosan megjelent az 1871. évi közigazgatási törvény, és Mohácsot visszaminősítették. Nagyközség lett 1924-ben megint város. A felszabadulás után úgy volt, hogy itt építik fel a Dunai Vasművek azután nem úgy lett. Ma már csak a „Vasmű lakótelep”, vagy ahogy Mohácson mondják, a Tanulóváros meg a korszerűen ívelő betonút a nyoma annak, hogy itt valami nagyszabású dolog készült. Utána mint tíz évig szinte teljesen elmerevedett a város. Ebben az időszakban egyetlen állami lakás sem épült, nem oldották meg Mohács évtizedes ivóvíz-gondjait, és még a háborúelőtti helyi autóbuszjáratok se közlekedtek. Semmi se történt. Pontosan abban az időszakban, amikor az országban a szocialista építést az jellemezte, hogy városaink rendkívül gyors tempóban fejlődtek, átépültek. Mohácsnak 1949- ben Homorúddal együtt 19 ezer lakosa volt. Ma 18 ezer. Tímár Mátyás pénzügyminiszter, a város szülötte mondta a közelmúltban amikor a Baranya megyei Intéző Bizottság ülése alkalmából Mohácsra látogatott — Sok magyar városban megfordultam már, de sehol sem fogadott olyan kép, mint itt. A város belterületén egyetlen új épület sem mutatja, hogy az elmúlt tizenhét év alatt mennyit épült az ország. Véleményem szerint szükséges volt ez a hosszabb történelmi bevezető, mert egyrészt csak így lehet igazán megérteni a város vezetőinek és lakóinak jelenlegi erőfeszítéseit, hogy a több mint tíz fontos év mozdulatlansága után nagyjából utolérjék a mai városias színvonalat, másrészt ezek a város-történeti „visszafordulások” is bizonyítják, hogy Mohács teljes talpraállását tulajdonképpen soha nem tartották olyan fontos ügynek, mint most a város és a megye vezetői tartják. Elindultam a különös, vi- zihangulatú utcákon és nem ügyeltem arra, hogy ez a barangolás tervszerű legyen. Egy város lényegi problémáit az emberek között okvetlenül fel lehet fedezni. Fischer Jánossal, a városi tanács elnök- helyettesével pedig már előzőleg megegyeztünk; magyarázatért, válaszért majd mindig vissza-visszatérek az elnökhelyettesi irodába. Az egyik utcában három asszonyt látok, a kezükben kanna, vödör. Vizet visznek. Egy másik utcában két gyerek cipekedik, időnként leteszik a vizeskannákat, megpihennek. Megállók az egyik közkútnál, hidegszemű, sri- kár ember ereszti a vizet. — Iváshoz? — kérdezem. — Ivás, főzés, mosdás... — Messze viszi? — Százötven méter. Egy 1955-ben kiadott hazai útikönyvben olvasom: „Mohács évtizedekig ivóvíz-hiányban szenvedett, de a felszabadulás óta csatornázták, új kutakat kapott, egészségügyi berendezéseit korszerűsítették .. Valami nem stimmel. Mohácson pillanatnyilag Is a legfontosabb probléma az ivóvíz. Emberek és vélemények csapnak össze. A városban nem lehet egy kávét, vagy egy pohár sört meginni anélkül, hogy az ivóvíz szóba ne kerüljön. Víz. Az ember bizony meghökken. Elég nehéz elképzelni egy 18 ezer lakosú európai várost, ha nem is korszerű, de legalább megfelelő ivóvíz-ellátás nélküL Még a barangolás előtt valamelyik irodában átböngésztem egy tanulmányt. Mi a város? Azt írja a szerző: „...a. várost valójában az általa nyújtott ellátás, központi szerepköreinek miként való betöltése emeli ki a többi települések sorából, és teszi várossá...” Egymásután ilyenek bukkannak fel az emberben: egészségügy, kulturált életszint, lakásépítkezés, ipartelepítés, parkosítás ... Jelenleg csak a város néhány középületében és nagyobb bérházában oldódott meg az ivóvíz-ellátás, a lakosság nagy része körülbelül negyven utcai közkútról, kannánként hordja a vizet. A Községgazdálkodási Vállalat jelenleg öt forintért „állít elő” egy köbméter vizet. A leendő vízmű napi hatezer köbmétert ad majd, egy forint negyven filléres köb méterenkénti áron. Az ivóvíz meg a leendő vízmű. Menjünk csak vissza néhány percre az elnökhelyettesi irodába! FISCHER JÁNOS: — Az ivóvíz szorosan kapcsolódik a városfejlesztéshez. Mohácson jelenleg ez e legfontosabb probléma, csak teljes összefogással lehet megoldani. Két hét alatt megszerveztük a víztársulást, a számításba vett 3500 családból 2000 már belépett. Persze, csupán a családok hozzájárulásából nem tudunk korszerű vízmüvet létesíteni, ezért beléptiek a város üzemei, közületei is. Az összhozzájáihilást 11 ezer egységre bontottuk. Ebből az üzemek nyolcezer egységet vállaltak, vagyis huszonnégymillió forintot, a lakosság kilencmilliót. Egy egység háromezer forint, tíz év alatt kell kifizetni, havi 25 forintos részletekben. Csak így tudunk belátható időn belül megfelelő vizet biztosítani a városnak. Akik nem lépnek be a társulásba, azolcra a hozzájárulást közadóként kivethetjük, és a beruházás alatt kell behajtani. Persze, figyelembe vettük a kisfizetésűek, a betegek és a nyugdíjasok helyzetét. A négyezer családból így csak háromezerötszázat vettünk számításba, de egyébként is, adott esetben a behajtástól el lehet tekinteni, illetve csökkenthető az összeg. Viszont az egész város érdeke közérdek, tehát egyéni érdek is ... A tanulmányterv már korábban elkészült, a jelenlegi városrész vízellátásának kivitelezése 52 millió forint. Ha a beruházási programot elfogadják és kapacitás is lesz, akkor a vízmű és a hálózat építése 1964-ben kezdődik és 1967-ben fejeződik be... Az autóbuszállomás közelében egy régi ismerősömmel találkozom, aki nagyon sokszor hívott már; Mohács nem egy vagy két napot, legalább egy hetet érdemel az újságírótól — Mohácsról ír? — kérdezi. — Igen. — A kórházat meg a körzeti rendelők helyzetét ne hagyja ki! Nem hagytam ki. Helyszíni megfigyelésekből, beszélgetésekből és tárgyilagos jelentésekből rajzolódott ki előttem, hogy Mohács másik „nehéz” problémája a kórházi, de legfőképpen a rendelőintézeti állapot. A 310 ágyas kórház pillanatnyilag Pécs után a megye legnagyob egészség- ügyi intézménye. Zsúfolt Gégészet 103,3 százalék. Belgyógyászat 102,6 százalék. Az átlagos ápolási idő minden őszTavaly töbfo mint nyolcvanegy ezer beteg fordult meg a városi rendelő intézetben, nagy részük a fogászaton. Beismerem, az egymás meflflé helyezett adatok bizony nem a legmegnyugtatóbbak, vagyis ismerősömnek bizonyos értelemben igaza van, de... Dr. Ludván Sándor sebész főorvos operál a mohácsi kórházban. tál von lényegesen rövidetob, mint az országos átlag. A rendelőintézeti forgalom az utóbbi két évben ugrásszerűen megnőtt. Nem, nem betegebbek az emberek, nem -írről van szó, csupán a mohácsi rendelőintézet kapacitása nem tudott lépést tartani a betegbiztosítási jog alapos elterjedésével. A mezőgazdaság átszervezésével megnőtt az ingyenes betegellátásra jogosultak száma. Megnövekedett az orvosi rendelők forgalma. 1959-ben a szervezett szakrendelési órák száma negyvenhét volt Tavaly hetvenegy. Az Aj mohácsi moxi makettja, Egyrészt a mezőgazdaság alapvető átalakulása után egy kicsit következményszerű is ez a helyzet. Ami ingyen van, annak különösen nagy a vonzóereje. Nem beszélve arról, hogy egészségről van szó. Az „országos átlag” nagyjából ez. Majd csökken. Másrészt, a város vezetői több részletmegoldással próbálkoznak, az alapvető egészségügyi problémák megoldása azonban túlhaladja a helyi lehetőségeket. FISCHER JÁNOS: — Ahhoz, hogy a kórházunk és rendelőintézetünk megfelelő legyen, biztosítani kell a korszerű elhelyezést, a modem gyógyításhoz szükséges eszközöket, a létszámot stb. Tudjuk. Az egészségügyi intézmények bizonyos összevonásával, illetve létesítésével az a célunk, hogy a kórház mellett egy olyan egészségügyi központot hozzunk létre, amivel biztosítani lehet a jó és korszerű betegellátást. 1964—65-ben épül Mohácson egy korszerű véradó állomás. Az új szakrendelő- intézet, mint a lakásépítkezés járulékos beruházása, a harmadik ötéves terv folyamán várható. A kórház bővítése pedig lényegében mindig namrevden van... Életszínvonal? Ilyeneket hallok barangolás közben; — Azt hiszem, 20—25 maatemrtó van a váróéban... — Mit gondol?... Sokkal több legalább hetven ... — Tudja, hogy 1956. október 22-én mennyi pénzük volt a mohácsiaknak a takarékban? Egymillió 400 ezer. És most mennyi van? — Negyvennyolcmillió... — Az idei nehéz időjárás ellenére is jól fizetnek a mohácsi termelőszövetkezetek. Ahogy tervezték. A városi harminchat fórint körül, a szigetiben több lesz; mint negyven... — Azt mondják, hogy a fiatalok nehezen tudnak elhelyezkedni ... — Nehezen? Talán az érettségizett lányok. Egyrészt mert kisebb a válogatási lehetőségük, másrészt mag a családi szemlélet. Ide nem mehet a gyerek, meg oda sem mehet ... De a fiúk? A nyomdánál hosszú ideig láttam egy hirdetést: tanulót felveszünk. Nem tudom, hogy találtak-e ... FISCHER JÄNOS: — Az idénymunkásak téli elhelyezkedése pillanatnyilag nincs megoldva, ez igaz. Jó lenne egy női munkaerőket foglalkoztató üzem, mert szinte kivétel nélkül nőkről van szó. Van egy esetleges megoldás, de az ügy jelenleg még csak az előzetes tárgyalásokig jutott el. A Szegedi Ládagyár a Farost mellett létesítene egy fióküzemet. Ez nagymértékben segítene az idényjellegű munkások elhelyezésében... A Kossuth moziban a Mandrin kapitányt játsszák. Izgalmas, kalandos film, tolong a közönség. Az előcsarnokban valaki megszólal mögöttem. — Ez a mozi csak annyit változott az utóbbi harminc— negyven évben, hogy szélesebb lett a vászon, és a Tinka néni nem ül a zongoránál... Nyilvánvalóan van ebben a megjegyzésben egy kevés rosszmájúság, de az is igaz, hogy nehezen lehetne az országban még egy olyan várost találni, ahol a mozi többé-ke- vésbé még éppen olyan, mint a némafilmek korában volt. Természetesen leszámítva a technikai korszerűsítéseket. Persze, igazságtalan volnék a város vezetőihez és a Baranya megyei Moziüzemi Vállalathoz, ha elhallgatnám, hogy van Mohácson egy korszerű, több mint ezer nézőt befogadó szabadtéri mozi, és ha nem szólnék az „ózdi” moziról. Mohács nagyjelentőségű kulturális létesítménye lesz az a filmszínház, ami pontosan az ózdi mozi mintájára épül majd. 430 személyt befogadó, szélesvásznú, korszerű gépekkel, az emeleti előcsarnokban 750 négyzetméteres, úgy nevezett kiállítási területtel. Mohács eléggé szegény kulturális létesítményekben. Ami van az sem korszerű. Vonatkozik ez a városi művelődési házra is, ami annakidején nem a mai rendeltetésének megfelelően épült, bár némi tervezett átalakítással jó lesz egyelőre, hiszen Mohács színházi életét jelenleg a művelődési ház színjátszó csoportjának fellépései és a Pécsi Nemzeti Színház időnkénti vendégjátéka jelenti. Az új mozi azonban nagyon sokat lendíthet a város kulturális életének tempóján és változatosabbá is teheti. Elsősorban a kiállítási helyiséggel. Mohácson jelenleg erre a célra nincsen megfelelő terem. Nem beszélve arról, hogy a helyi múzeum összes anyaga raktározott* „menetközi” állapotban van. A. bizonytalanság szomorú állapota ez. A mohácsi múzeumügy — annyi hiábavaló inter- pellálás után is — teljesen lezárult, és nagyon sajnálatos eredménnyel zárult le. Üj múzeum építéséhez rengeteg anyagi erő keli, a városra pedig egyelőre más, nagyon fontos, alapvető beruházási feladatok várnak. FISCHER JANOS: — A raktáron levő múzeumi anyag a népművelésnek se, meg az anyagnak se használ. A város vezetői pillanatnyilag nem látják a konkrét megoldás lehetőségét. Véleményünk szerint az új mozi talán ezen is enyhíthet. Arra gondolunk, hogy az a bizonyos emeleti rész alkalmas lesz időszaki kiállítások rendezésére is. Nem beszélve a szerencsés „kapcsolódásról". Alcik moziba járnak, nem biztos, hogy egy népművészeti vagy egy régészeti kiállításra is elmennének, de ha ezt a kiállítást helyben rendezik... Van valami megnyugtató szervezettség és okos erőfeszítés ebben a Városban, Például? Az ember, ha egy,_. jlyen „globális” riportot ír,, nagy on sok, látszólag felesleges dolgot is feljegyez. Megkérdeztem többek között, hogy a következő két évben milyen beruházásokra számíthat a város. Közömbös, lényegtelen választ vártam, és meghökkentő számokat kaptam. Bölcsőde. Kórházfejlesztés. Vízmű. Közvilágítás. Mozi. Napközi... Ösz- szesen körülbelül 45 millió forint. A községfejlesztési alapra befolyó összeg pedig két év alatt csak hárommillió. A tervezett ’ társadalmi munkával együtt négymillió. — Ezek megalapozott dolgok, alapvetően fontos beruházások, — mondták a város vezetői. Megalapozott dolgok; Úgyis lehet mondani, hogy jó kezekben van a város. Úgyis lehet mondani, hogy a mohácsiak nagyon szeretik a városukat. Pontosan látják azt a távolságot, ami pillanatnyilag elválasztja más, a korábbi időszakban rohamosan fejlődő városoktól. A nyáron egy kü-. lönös, egykedvű utas érkezett a pesti személyhajóval. Kiment a partra, a betonmelt- védre támaszkodott körülnézett és azt mondta; — Itt ma is pontosan olyan minden, mint amilyennek tíz éve láttam... Ma még igaza van. Egy kissé nehezen fogy a távolság, de ezek a 45 millió forintok, meg a város „víztársulása” nagyon biztató jelenségek. Mohácsnak neve, patinája és életereje van. A város alatt folyamatosan húznak el a külföldi hajók. A hajósok kijönnek a partra, körülnéznek, ha van pénzük, vásárolnak. Tudják, hogy ez az utolsó magyar város a Duna mellett. Végvári jellege van. A pesti személyhajó idáig jön. A vasútvonal itt ér véget. Az utas ma, ha kiszáll a pesti hajóból, pontosan azt látja, amit tíz éve látott. De nem biztos, hogy tíz év múlva is azt látja, amit ma. Ismerem a város fejlesztési terveit, vezetőit, lakóit. És ez a 45 millió. Meg az emberek összefogása a jó vízért. Azt hiszem, jó lesz, ha a pesti hajó egykedvű utasa nem nagyon bízza el magát.. (Thiery Árpád) Foto; dr. Varga Gyula i 1 1 Nyári strandélet Mohácson.
