Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-17 / 269. szám
I ÍUAPt# IMS. NUVIMBB IB Tudós egyetemisták Mikor mondhat fel a háztulajdonos? Vértes Zsuzsa Sándor Attila Zental Mária >r. Bruhács János VÉRTES ZSUZSA harmadéves orvostanhallgató udvarias kalauzolása mellett jutottam el kutatómunkájuk színhelyére, az Élettani Intézet izotóp laboratóriumába. A laboratóriumban Sándor Attila a társszerző fogad. Az orvoskari „vegyespáros”, kiválóan szerepelt a Szegeden rendezett diákköri konferencián. A két fiatal két és fél, illetve másfél éve, a központi idegrendszer bizonyos területeinek szerepét kutatja az agyalapi mirigy és ezen keresztül a pajzamirigy működésének szabályozásában. A külön odaítélt fődíjat — ezer forintot — ennek a munkának egy speciális területéről szóló dolgozatukkal érdemelték ki. — Nagyon boldogok vagyunk — mondja Vértes Zsuzsa — mert ez volt az első nyilvános szereplésünk, s nem is gondoltuk, hogy így Sikerül! Másfél éve kapcsolódtam .be a kutatómunkába, nagyon izgalmas, érdekes terű et eí számomra. Szeretek a Tudományos Diákkörben dolgozni, még akkor is, ha emiatt sokmindenről le kell mondanom. Bizony sokszor adódik úgy, hogy a reggel elkezdett kísérletet, csak estére lehet befejezni Igaz, még 3 és fél év van hátra a diplomáig, de ha lehetséges, szeretnék a kutatómunka területén dolgozni orvos koromban is. — A tudományos tevékenység — veszi át a szót Sándor Attila — megtanít a természet- tudományos gondolkodásmódra, aminek, bárhová kerül az ember a diploma megszerzése után okvetlenül nagy hasznát veszi. Minden próblé- | mát alapvetően másképp, pre- | cízebben látunk, ha a kutatásban részt veszünk. Ehhez a munkához azonban még a nyelvtudás is elengedhetetlen, mert az orosz és angol szak- folyóiratok segítenek legtöbbet, a kutatás során. A további utam? Hát ez még erősen a körülményektől füge, hova kerülök, másfél év múlva. de az itteni munkának minden bizonnyal hasznát veszem majd. — Okvetlenül tessék megírni — mondják —, hogy a diákkörben dolgozó hallgatók a szakterület vezetőit® igen sok értékes útmutatást, segítséget kapnak. * — AZ EGÉSZ úgy kezdődött, hogy tavaly szép, sárga ősz volt. Pályázati kiírást láttam, a XX. század költőinek stilisztikájáról, az ősz kíván- tatta meg velem a témát. — Először Tóth Árpádra gondoltam, aztán mégis Juhász Gyula: Anna verseinek, stilisztikai elemzésénél kötöttem ki. Rn, Építőipar! Vállalat felvesz villsnyhegeszti* Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán. Pécs, Rákóczi út 56. szám. így vaffl, szerényke mosolylyal a hatszáz forinttal díjazott dolgozatról a tanárképzés Zentai Mária. A negyedéves pesti kislány a rajz-szak kedvéért tanult magyar—orosz szakot is, mert a „régi szerelem” a művészet- történet volt. Régi szerelméhez csak a majdnem kész szakdolgozat fűzi, amelyben a „Csendélet fejlődéséről” elmélkedik. A filozófiai szakkörben már négy éve tevékenykedik, két. esztendeje ő a titkár. Itt is ef.ső díjat kapott egyik dolgozata „Elmélkedés a kispolgárról” címmel. Stilisztikai rendszerező készsége fejlesztését szolgálta az eddigi munka — A sikeres, Szegeden felolvasott dolgozat „alapkőletétéi” volt. Végtelenül örülök, hogy főiskolás kollégáim első szereplését dicsérő formában említették az országos diákköri találkozón. Ez a részvétel, valamennyiünknek igen hasznos lesz pályája megkezdésénél, munkája során. * DR. BRUHÄCS JÁNOST, a jogi kar nemzetközi-jogi tanszékén találom, jegyzeteit tanulmányozza éppen. Gyakornoki félévét tölti, s az esti hail gatók oktatásában is részt vesz. A nappali tagozaton gya korlatvezető már, s a Tudományos Diákkör munkájában most más minőségben dolgozik, mint hallgató korában. Szegeden díjazott dolgozatát ugyanis, még tavaly februárban kezdte írni. <— Még a konferencia előtt is a vá’Jtozás állapotában veit, — emlékezik vissza. — Az ember minél többet tud meg egy-egy szakterületről, annál mélyebben merül él’ a probléma tanulmányozásában, ezért az állandó változtatás. Most is ez fekszik előttem, — mutat a kézzel sűrűn teleírt füzetre — ma este ebből egy részt adok le az esti hallgatóknál. Hasznát vettem tehát a tudományos munkának, amely lyel hallgató koromban három éven keresztül foglalkoztam, s biztos vagyok benne, hogy további munkám során is nagyszerűen fel tudom majd használni az ott tapasztaltakat. Erre tanítom a mostani diákköri tagokat is. A nyolcszáz forintnál is jobban örül az elért erkölcsi sikernek, egyetemi tudományos munkája méltó befejezésének érzi az elért eredményt. * A VI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia pécsi résztvevői hetvennyolcán utaztak Szegedre, hogy bebizonyítsák jó felkészültségüket A harmincnégy megvitatott. s számos díjazott dolgozattal bizonyították, méltók a társadalom megbecsülésére. R. I. A két rendszer gazdasági versenye Októberben jelent meg a Magyar Forradalmi MunkásParaszt Kormány 2S/19S3. számú rendelete, mely a személyi tulajdonban álló lakásingatlanok tulajdonosait megillető felmondási jog gyakorlásának egyes kérdéseiről rendelkezik. Dr. Böhm János elvtársat, a pécsi városi tanács igazgatási osztályának vezetőjét kértük meg, nyilatkozzék a rendelet jelentőségéről. — A lakóházak állagának megóvását tekintve városunkban sokszor visszatérő probléma volt a múltban: miként biztosítható a lakóház, lakás karbantartása, tatarozása, felújítása, a lakhatást befolyásoló rendellenességek felszámolása vagy éppenséggel az életveszély megszüntetése — kezdte nyilatkozatát dr. Bőhm János. — A tulajdonosok és bérlők közötti nézeteltérések, viták következtében sok lakásbérletet felmondó keresetet adtak be a közelmúltban a bírósághoz. A tanácsi igazgatási szerveket különösen igénybe vette a tulajdonosok és bérlőit közötti kérdések rendezetlensége. — Amikor a párt- és állami szervek hatalmas erőfeszítéseket tesznek a lakáshiány enyhítésére, nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk azoknak a rendelkezéseknek, amelyek szabályozzák a lakások használatát, s kihatnak állaguk fenntartására is. A népgazdaság érdekében meg kell óvni a lakásokat. Ez a magántulajdonban lévő lakásokban csak akkor biztosítható, ha hozzásegítjük a tulajdonosokat, hogy mielőbb elfoglalhassák saját házukat, lakásukat, tehát birtokba kerüljenek. Az új rendeletnek ebben látom egyik legnagyobb jelentőségét. Arra a kérdésre, hogy az új rendelet amikor bizonyos fokig előnyös helyzetbe juttatja a ház- és lakástulajdonosokat, nem jelent-e hátrányokat a bérlőkre nézve, így válaszolt: A rendelkezés vezérelve szerint a végrehajtás nem sújthatja a birtokon belül lévőt, tehát a bérlőt. A tulajdonosok részéről teljesen kizár mindenféle visszaélési lehetőséget. A rendelet végrehajtásában esetleges érdeksérelem, részrehajlás, egyoldalú intézkedés nem képzelhető eL Hosszú évek gyakorlata bizonyítja, hogy bíróságaink — amennyiben annak szüksége felmerült — helyszíni szemI lék közbeiktatásával, az ellenérdekű felek meghallgatásával, lelkiismeretesen, behatóan vizsgálták az ilyen irányú kérelmeket és csak a legín- dokoltabb esetekben hoztak a felmondás végrehajtását elrendelő ítéletet. A jogszabály másik jelentős értékét éppén abban látom, hogy humánusan, minden körülményre kiterjedően, a tulajdonos és bérlő jogait, kötelességeit azonosan figyelembe véve szabályozza a problémát. Bíróságaink tapasztal, bírái és ülnökrendszerünk — véleményem szerint — biztosíték arra, hogy ezek az ügyek az érdekeltek megelégedésére emberségesen rendeződnek. Az igazgatási osztályok minden esetben a legmesszebbmenőkig teljesíteni fogják azokat a feladatokat, amelyek a jogerős bírói ítéletek alapján rájuk várnak, tehát a tulajdonképpeni végrehajtást jelentik. — Hogyan érvényesíthető a rendelet szerint a felmondási jog 7 — Ha a tulajdonos a lakást 1958. április 15. előtt vásárolta, akkor 1964. január elsejét követően élhet felmondási jogával, míg az a tulajdonos, áld 1958. április 15. és 1964. január 1. közötti időben, lakottan vásárolta az ingatlant, felmondási jogát csak 1965. január 1-től kezdődően gyakorolhatja, kivéve ha az adásvételi jogügyletek az OTP útján történtek. Tehát azok a tulajdonosok, akik az állam által eladott lakásokat vagy lakóházakat az Országos Takarékpénztár megyei fiókjain keresztül vásárolták, ugyancsak jövő év január 1-től kezdődően élhetnek felmondási jogukkal. Fő szempont: a bérlőnek megfelelő, azonos értékű lakást kell biztosítani. Érdekessége a rendeletnek, hogy amennyiben » bíróság a felmondás érvényességének megállapítására irányuló keresetet elutasítja, (például, ha a felajánlott lakást nem tartja cserére megfelelőnek, a munkahely megközelítése szempontjából költségesebb stb. a tulajdonos az ítélet jogerőre emelkedésének napját követő két éven belül ugyanezzel a bérlővel szemben újabb felmondással nem élhet azon a címen, hogy a lakásra maga vagy egyeneságbeli rokona számára igényt tart. A rendelet egyébként egyszer s mindenkorra kiküszöböli annak lehetőségét, hogy egyesek —• anyagi előnyszerzés céljából — olyan követelésekkel álljanak elő az ellenérdekű féllel szemben, amelyek _ semmiképpen nem megengédhetők éa nem kívánatosak a mai szocialista társadalmi viszonyok között. — Voltak lakók és tulajdonosok, akik a jogszabályok ismeretében is visszaéltek a helyzettel, egymást bosszantották. Ha a lakó például megmakacsolta magát és elhatározta, hogy nem költözik* szinte kereste az alkalmat, amikor kellemetlenséget okozhatott a tulajdonosnak. A tulajdonosok vonatkozásában is számos hasonló természetű kérdés merült fel a tanácsi szervek előtt. Nekünk mindenekelőtt az „embert” kötelességünk nézni, és nem a szó régebbi értelmezésében a „tulajdonos”-!. hiszen a mai ház- tulajdonosok többsége dolgozó kisember, akik nem haszonszerzés céljából vásárolták házingatlanukat. Ezek az emberek családjuk normális letelepedése és megfelelő lakáshoz juttatása éredekében — sokszor anyagi erejüket meghaladóan — az állam segítségével, az OTP útján jutottak a tulajdonukat képező lakáshoz vagy lakóházhoz. Természetesen vannak még a régi értelemben vett háztulajdonosok is. Dr. Bőhm Jénát etntára végezetül ezt mondta: — Reméljük, hogy az érdekeltek megelégedéssel veszik tudomásul a kormány vonatkozó rendeletét Arra figyelemmel, hogy a „szemben állő felek” . szinte valamennyien dolgozó emberek, közöttük felfogásbeli, osztálybeli különbségek többnyire nincsenek, közös megértéssel, kölcsönös megállapodással rendezni tudják lakásproblémáikat H. SL A kommunista és munkáspártok 1860-as moszkvai tanácskozásáról kiadott közös nyilatkozatot minden résztvevő pártküldöttség helyeselte, aláírta. A Moszkvai Nyilatkozat többek között megállapította: „A szocialista országok külpolitikájának megingathatatlan alapja a szocialista és kapitalista országok közötti békés egymás mellett élés és a gazdasági verseny lenini elve.” A kínai vezetők elméleti és gyakorlati politikájukban szembefordulták az általuk is aláírt nyilatkozattal, s azzal vádolják a Szovjetunió és a többi szocialista országok pártjait, hogy elméletben és gyakorlatban eltérnek a tudományos marxi—lenini elvektől. Az állítások helyességét, az elméletek és politikai jelszavak tudományosságát nem a kijelentések, hanem a mindennapi gyakorlati élet tényei, tapasztalatai döntik el. Éppen ezért elméleti fejtegetések helyett nézzük elsősorban a tényeket. Vizsgáljuk meg, mit mutatnak az eddigi tapasztalatok, reális-e, lehetséges-e gazdasági versenyben utolérni és túlszárnyalni a kapitalista világot? Lehetséges-e utolérni és túlszárnyalni a legfejlettebb nyugati országokat az anyagi javak termelésében? Azért vizsgáljuk a termelést, mert ismeretes, hogy egy ország erejét, gazdagságát, nemzetközi tekintélyét végső soron az dönti el, hogy az anyagi javaknak, a szüxség- leti cikkeknek milyen tömegét képes előállítani. Ez nemcsak egy országra, hanem az országok szövetségére, a sízo- cialista világrendszerre is érvényes. Közismert dolog, hogy a szocialista forradalom ezadeig gazdaságilag gyengén, vagy közepesen fejtett országokban győzött. A munkásosztály ezekben az országokban nagyon sziegény „örökséget kapott”. Csehsizílovákia és az NDK kivételével az országok gazdasági életének egészét néz ve kevés és elmaradott, szerkezetében egyoldalú iparral és igen fejletlen mezőgazdasággal kezdték a szocialista építést. Ez az oka annak, hogy először utol kell érni a tőkés országokat. Meg kellett szervezni, létre kellett hozná a gazdasági élet alapját képező ipari szerkezetet, az alapanyagok termelését biztosító kitermelő ipart, a gépi nagyipart, a szerszámgépeket előállító s ennek alapján a közszükségleti cikkek termelését szolgáló feldolgozó ipart. Azért foglalkozom mindenek előtt az iparral, mert ez adja a közlekedés, a kereskedettem, a mezőgazdaság részére azokat az eszközöket, amelyekkel ezen gazdasági ágak fejleszthetne. Mivel van kapitalizmus, biztosítani kell a raocialista tábor védelmét is, s a korszerű védelmi eszközök is az ipar termékei. A szocializmus jelenleg földünknek még csak egy részén épül. Földünk területének egy negyedén (25,9 százaléka), s a lakosságnak több minit egy harmada (35,5 százalék) él a szocialista világ- rendszerben (1919-ben a fenti arányok 16, illetve 7,8 százalék voltok). A világ összes ipari termeléséből 1950-ben 20, 1961-ben már 37 százalék volt a szocialista országok részesedése. — Kitűnik, hogy az ipari termelésiben nagyobb a részesedésünk, mint a lakosság részarányában, más szóval a szocialista világrendszer országai már utolérték, sőt elhagyták a kapitalista világrendszert az egy főre jutó ipari termelésben. Nagyon jelentős eredmény ez, de túl álltalános ez az összehasonlítás. Nézzünk néhány nagyon fontos ipari terméket is, milyen a szocialista országok részesedése a világ össztermeléséből. A világon kitermelt ősz szes kőszénből 1950-ben 28,7, 1960-ban 52,1 százalékát a szocialista országok termelték. (A továbbiakban az 1950-es év adata zárójelben szerepel). Azonos éveket véve alapul, acélból 30,8 (19,2); villamos- energiából 20,5 (14,9); nyers- vasból 35,1 (18,5); cementből 28,2 (15,8); paimutszövetíből 32,8 (20,1); cukorból 23 (16,4) százalékát termelték a szocialista országok a világ össztermelésének. A mezőgazdasági termékeik közül is nézzünk meg néhányat: gabonából maid felét terméltü'k a viliág össztermelésének. A világ sertésállományának 55, szarvasmarha állományának 20 százaléka van a szocialista országokban. A számokból világosan látszik. hogy a szocialista országokban egyes termékekből több, másokból kevesebb jut egy főre, mint a kapitalista világ egészében. Az is kitűnik az adatokból, hogy a fejlődés üteme 1950 óta jelentősen meggyorsult s a különbségek gyorsan csökkennek. Nem lenne teljes az értékelés, ha nem látnánk azt is, hogy a kapitalista világrendszernek tagja az USA is és ide tartoznak az igen alacsony termelési szinten álló afrikai ázsiai és dél-ameriikai országok is. Ezért mondjuk, hogy a gazdaságilag legfejlettebb kapitalista országokat kell utolérni és elhagyná a termelés területén. Nézzünk néhány számot, hegy állunk e téren? Hasonlítsuk össze mindkét világrendszerből a legerősebbet, az Amerikád Egyesült Államok és a Szovjetunió termelését Az első világháború előtti utolsó békeévben az USA már a világ ipart termelésében az első, míg Oroszország az ötödik, Európában pedig a negyedik helyen állt. Ma a Szovjetunió az USA után a második, Európában pedig évek óta az első az ipari termelés összemen nyiségé- nek tekintetében. Az összehasonlításnál az USA össztermelését ha száznak vesszük, akkor az ipari termékeknél a Szovjetunióé 1953-ban 33, 1957-ben 48 és 1960-ban több mint 60 volt. A mezőgazdasági összterméknél 1960-ban 75—80. Nézzük meg ismét néhány döntőfen- tosságú terméknél is az ösz- szehasonlító számokat! Ha iitt is száznak vesszük az USA össztermékét, akkor a Szovjetunióban 1962-ben szénből Itt, 1957-ben még csak 85 volt. (A továbbiakban az 1957-es adatot zárójelben használom). Vasércből 173 (79), kokszból 130 (71), fém- fargácsológépfcől 140 (77) traktorból — 15 LE-re átszámítva — 134, (78), cementből 104 (5«), tejből 110 (97) és áSlaii zsiradékból 128 (108). Milyen megállapításokat tehetünk a fenti számok ismeretében? 1. Hallattam«! gyorsan fejlődik a szovjet gazdaság, és a termelés összmermydsége te rén a különbség gyorsain csökken. %. Egy sor fontos termék évi termelésének összmeranyi- ségében már most többet termelnek a Szovjetunióban, mint az USA-bam. Az igazság hoz tartozik e mellett az is, hogy néhány igen jelentős tér mékből, (mint például a villamos energia, kőolaj, nagyipart termékek) a Szovjetunióban még kevesebbet termelnek, mint az Egyesült Államokban. Azonban ezen termékek termelésének fejlődési üteme sokkal gyorsabb a Szovjetunióban, így a termelésük abszolút mennyiségében levő különbség gyorsan csökken. Az eddigiekből fe kitűnik, hogy a két rendszer gazdasági versenyében a szocialista országok évről évre nagyobb sikereket érnek el, s a fejlődés az ötvenes évek utó1 só éveitől még gyorsabb. Jelentős mértékben csökkent a fejlett kapitalista országok és a szocializmus országai között levő különbség a termelés terén. (Folytatjuk) Kién * í
