Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-13 / 240. szám

Még be sem Sépoek tu mettar­gatagáoa, még a szülök gondos­kodását élvezik, de lelkűk mélyén már egy gondolat megfogant s adott pillanatban eljegyzik ma- gokat a' sporttal. Hogy ezt ml valtja ki? ... néha egy sportese- meny, egy fűm, vagy az, amikor először rúg valaki a bőrlabdába, eloszor sikerül tornaórán a híd, vagy fekete pontot — 10-est — szakit át a pisztolygolyó. Mind­egyiküknek van egy eszmény­kepe, egy sportideálja, akire tel- néz, akinek nyomdokain szeret­ne haladni. Három pécsi diákot ideálja^"* me* - ki a sport- Gelencsér Ferenc, a Gépipari 1 echnikum labdarúgó-csapatának fedezet,játékosa: a sportiskolások között verseny- zek. Szeretném még az idén el­érni a H. osztályú, ifjúsági szin­tet. Munka közben a Tolnai nővé­rekre gondolok. Valamikor ők is Így kezdték ... Füzy András, a Nagy hajós gimnázium tanulója, a Pécsi Dó­zsa háromtusázója: Akarat, bátorság, erő, kitartás és szerénység. Ez az, ami Balczó András öttusa-világbajnokunkat jellemzi. Talán senki sem dön­gette annyiszor a világbajnokság kapuját, mint ő. Hómában ájul­ton esett a célba, de csapatát az első heiyre segítette. Ha akkor jobb lovat kap, olimpiai bajnok lehetett volna. Mexikóban nem ment neki a vívás. Addig gyakorol­ta, amíg országos párbajtőrbajnok­ságot nyert A nagy összecsapáso­kat: követő napon már az edző­pályán láthatták. Hetenként 20—24 edzést végzett és Bemben végre beérett a szorgalom gyümölcse, világbajnok lett O az én esz­ményképem. — Még fiatal gyermek voltam, amikor a londoni 6:3-as mérkő­zést hallgattuk a rádióban. ,30- ZSIK! BOZSIK! BOZSIK! Arany nagybetűkkel írnám lel az ég­boltra ezt a nevet, hogy minden­ki láthassa tündöklését!” —mon­dotta Szepesi György. Igaza volt. Szerintem soha nagyszerűbb védő játékosa nem volt a magyar vá­logatottnak. Én is védőjátékos va­gyok és ő az én eszményképem.: Óriási munkabírású, nagy terü­leten játszó, kimagasló technikai tudással és játékintelligenciával rendelkező, szerény játékos volt, aki a kapura is állandó veszélyt jelentett. Volt ereje visszavonulni akkor, amikor tudása még majd teljes fényében ragyogott. Ezért eszményképem ő és igyekszem el­sajátítani azokat a képességeket, amelyekkel ő rendelkezett. Biz­tos, hogy nem növök fel az 6 tudásához, de már az is kielégít, ha csapatom országos szinten, a középiskolák kő2ött az élvonal­ban szerepel. A középiskolai ku­pa nyolcaddöntőjében az FTC vá­logatott csatárával — Varga Zol­tánnal — kerültem szembe és nem vallottam szégyent. Csak a sorsolás szeszélye folytán nem kerülhettünk a döntőbe. Iskolánk igazgatója kedveli a labdarúgást és mindenben támogat bennün­ket. Ezt jó szerepléssel szeret­nénk meghálálni. Hámori Mária, a Leőwey gim­názium tanulója, a Sportiskola tornásza: — Ma már szinte elképzelhetet­len az élet sport nélkül. Nem íüfeg^ek messze, amikor sport- ideálomat megválasztom. Itt van városinkban mindkettő élő. mo­solygó valóságban — a Tolnai nővérek. Kedvesek, bájosak, tor­nában a mozgásuk határozott és mégis kecses. Fokozatosan, kitar­tó munkával küzdötték fel ma­gukat a legjobbak közé. Egyszer a TV-ben ?s láttam őket szere­Kis csapat fiatal edzője sport Mai sportműsor A DUMÁI TESTVÉREK önmagukról és u válogatottról .Magyarország B.—Jugoszlávia B. 2:2. Góllövő: Dunai L és Du­nai II/’ Valljuk be őszintén, bogy ez az ujságdím sok ezer pécsi labda­rúgó-szurkoló szívét megdobog­tatta. A gólok nemrég hazaérke­zett szerzői a következőket mon­dották a válogatott szereplés után. ' WfNAI tx — A magyar labdarúgó-vezetők a közelgő afrikai portya előtt mindannyiunknak lehetőséget biz­tosítottak, hogy az utánpótlás csapatába bejátszhassuk magun­kat. A tavaszi állandó jó forma alapján pedig a 18-as keretbe, illetve a tokiói olimpiára kerül­het az, akire a választás esik. Békéscsabán egy jól felkészült, gyors és kemény játékosokból ál­ló jugoszláv csapattal kerültünk szembe. Ennyi idő után, jó érzés volt öcsémmel együtt a váloga­tottban szerepelni, ö előretolt, én hátravont csatárt, játszottam. Nem ment úgy a játék, ahogyan szerettük volna. A mérkőzés előtt leszedték cipőinkről a borszeget, AZ EDZÉSEN esett az eső. Az eső egy kicsit mindig megzavarja után rágyújtott. A túlsó oldalon vékony, sárgatrikós gyerekhang diadalmasan felüvöltött —-góóóóól, de nem lehetett megállapítani hogy ki rúgta a hálóba a labdát. Azután az öltözőből kijöttek a nagyok, és elkezdték a lassú, be­melegítő köröket. P. Kovács, Baum, Náray, Darányi, Freppán, König .. . Az ember, aki mint egy felfedező, előzőleg már ke­resztben, hosszában bebolyongta a salakos pályát, odajött hozzám. Alacsony volt, egyszerű és szak­értelemmel sodorta a cigarettát. — Milyen csapat ez? — kérdez­te és a kékmelegítős fiúkra né­zett, akik az innenső kapu elő­terében gimnasztikáztak. — Helyiipar. — Milyen osztályban játszik? — Megyei. — Hányadik? — Második a nyugati csoport­ban. — Akkor elég jó kis csapat le­het — mondta közömbösen, még egyszer megnézte a fiúkat, az­után rágyújtott. A túlsó oldalon valaki megint gólt kiáltott. Az ember lefújta maga elé a füstöt, a vállát könnyedén megrántotta, mint aki mindent tud, és átment a másik kapuhoz. Persze, kissé gúnyosan utána kellett volna szól ni, hogy sporttárs, az a barna fiatalember a fakó melegítőben, vagyis az edző, az nem érdekli? — de az ember gyorsan elvegyült a vizes trikók között, és a kapu- vonalhoz helyezkedett, mert csak a gólok izgatták. Pedig szívesen elmondtam volna néhány fontos dolgot Lendvai Miklósról, a Helyi ipar fiatal edzőjéről, mert sok megnyugtató dolgot tudok róla. Tudom, hogy tizenhatéves korá­ban játszott először fontos baj­noki mérkőzést a Csornai Kini­zsiben. Tudom, hogy eléggé ritka pedagógiai érzéke van, és elég gyorsan tisztázta magában, hogy az embernek minden jelentős munkához nagyfokú aszkézisre és tájékozottságra van szüksége. Tu­dom, hogy érettségi után a Szom­bathelyi Haladás igazolta, és éle­te első NB l-es bajnoki mérkő­zését Tarr, Nyíró és Kolesánszky csapatában játszotta a Sortex el­len. Tizennyolc éves volt. Isme­rem rokonszenves emberi voná­sait, tudom, hogy évek óta na­gyon mostoha lakásviszonyok kö­zött él, pontosabban két utálatos szobaajtó között, a szokásosnál türelmesebben. Az egyik ajtó az egyik szomszédtól, a másik a má sik szomszédtól választja el. Mind két ajtó a szobájában van. Ál­datlan állapot. így él a feleségé­vel, mind a ketten egy kicsit robotszerűen, így tanul, szakköny­veket olvas, edzésterveket, mérkő­zéstaktikákat készít. Tudom, hogy még a Pedagógiai Főiskola hall­gatója volt, amikor az NB n-es PVSK leigazolta. Tudom, hogy szerény, de az ítélőképessége sportügyekben is meglepően tár­gyilagos, és évekig a PVSK meg­bízható jobbhátvéde volt. Ott vol­tam azon az emlékezetes Székes- fehérvár—PVSK mérkőzésen, ami­kor a népszerű vasutascsapat ki­esett az NB nfeől, és amikor Lendvai Miklós tulajdonképpen abbahagyta az aktív labdarúgást. Huszonhat éves volt. Vári fin is várok, mert jól tu­dom: elég nehéz válasz ex. — JÁTSZHATTAM VOLNA még, bár egy kicsit magas volt a vér­nyomásom, de eléggé elkedvetle­nített, hogy többször kihagytak a csapatból. Pedig éreztem, hogy jól megy a játék, de a Vasútnál akkor kezdték a fiatalítást. . . Nem kérdezem tovább. Fiatalí­tás. Meg huszonhat év. Meg ta­lán azok a bizonyos „magasabb sportszempontok” is. Nem értem, nem is fontos. A ^magasabb sportszempontok” iránt egyébként sincs valami jó érzékem. Abba­hagyta. Milyen volt az „átállás”? Nehéz? Könnyű? Közömbös? Az ember három év múlva már csak jellegtelenül mosolyog, vagy vál­lat von. Hagyjuk. Testnevelő­tanár diplomája van, inég aktív játékos korában gyakran segített az edzőnek. Tervszerűen készült és tanult. Nagyon sokat tanult. Elvégezte a segédoktatói tanfo­lyamot. A következő évben elvé­gezte az oktatói tanfolyamot. Most a TF labdarúgószakon szer­vezett három éves levelező szak­oktatói tanfolyamra jár. Az osz­tálytársai között van Hidegkúti, Tichy, Sipos, Dékán? dr., Dal­noki . . . Két évig volt a PVSK másodedzője, a nyáron felbontot­ta a szerződését. El akart indulni. Két hét múlva a Komlói Bányász egyik fontos vezetője beült vele a Nádorba. Lehetőség. Sporttárs, nagy lehetőség! Jöjjön másodedző­nek a Komlói Bányászhoz! A „fontos vezető” különféle, eléggé lelkiismeretlen variációkkal hite­gette, azután kiderült, hogy fele­lőtlenül hitegetett. Érdemes lett volna megírni. Lendvai Miklósban tudom, az egész ügy alatt volt egy kevés gyanakvás, mert a jó pedagógiai érzékkel a felnőtt em­bereket is fel lehet ismerni, és még a komlói ügy teljes „tisztá­zódása” előtt aláírta a szerződést a Helyiiparnál. Egy eléggé zilált csapatot vett a kezébe, ami a múlt szezonban kevés örömet szer zett a szurkolóinak. Lendvainak alig volt tizenegy játékosa. Az első mérkőzéseken legjobban attól félt, hogy valamelyik játékos meg­sérül, és a Helyiipar a követ­kező vasárnap nem tud kiállni. Korábban az edzéseken gyakran csak két-három játékos lézengett. A múlt idény végén többen be­jelentették, hogy visszavonulnak. Azt hiszem, ennyi elég egy csa­pat diagnózisához i.. Egy ideig magamra maradok a számokkal, őszi idény, 1963. 3:2, OK), 0:1, 2:0, 2:1, 1U, 3:0, 2:1, 1:0 ... A gólarány 14:6... Tizennégy baj noki pont... Második hely... A tizennégy gólból hetet P. Kovács rúgott. Az a P. Kovács, aki a múlt évad végén abba akarta hagyni a labdarúgást. Ő is hu­szonhat éves. Ma az edzéseken általában 13—14 játékos vesz részt, igazolatlanul senki se hiányzik. Mit csinált ez a barna fiatalem­ber a csapattal? Az egész úgy kezdődött, hogy a Helyiipar ve­zetői bíztak Lendvai Miklósban, Lendvai Miklós pedig bízott a fiúkban. Mondtam, jó pedagógiai érzéke van. Az ars poetica? íme. — Tudtam, hogy először a fiúk­hoz vezető emberi utat kell meg­találni. Kezdő edző vagyok. Ha továbbra is edző akarok maradni, akkor bízni kell a játékosokban. Ez egy teljesen amatőr csapat. Itt nincs kalória, itt nincs prémium, vagyis itt nincs pénz. Aki ját­szik, az szívből játszik. Minden­kivel külön beszélgettem. Azt mondták, a feleségek is sokat te­hetnek a csapatért. Nyolc játékos féleség van. Megkérdeztem tőlük, jobb ha a férjük iszik vagy kár­tyázik? A rendszeres testmozgás, a sport egészségileg is hasznos. Megértették. Ma már elkísérik a csapatot a vidéki mérkőzésekre, gyakran az edzésre is lejönnek ... — CSALÁDI CSAPAT? — Lehet. A hangulat jó, a fiúk a pályán nem azzal töltik az idejüket, hogy szidják egymást, hanem játszanak. Egymásért, és ez fontos. Sok pontot ennek a szellemnek köszönhetünk .. . — A legutóbbi bajnoki mérkő­zés után olvastam a szakvéle­ményt, a csapat 4—2—4-es rend­szerben játszik. — Inkább 4—4—2. A tavalyi gól­arányt vettem alapul. 26:38 volt, tehát a védelmet kellett rendbe­hozni. A csapat taktikája jelenleg a biztonsági játék. Vagyis ha az ellenfél támad, akkor a két szél­ső és a hátravont középcsatár visszahúzódik, így a védekezés­ben számbeli fölényben vagyunk. Most szeretnénk a támadásban is biztosítani ezt a fölényt. A kor­szerű labdarúgás: erőteljes véde­kezés, erőteljes támadás, szám­beli fölényekkel. Ehhez viszont kondíció kell, amit a mi amatőr alapunkon, heti háromszori edzés sei szinte meg se lehet oldani. . . Szerettem volna néhány j4tékos nevét megemlíteni. Azt mondta: írja be az egész csapatot. Szeret­tem volna valamit a terveiről írni, azt mondta: — SZERETNÉK Jó EDZŐ lenni, ez a legfontosabb. Állandóan ké­pezem magam, enélkül nem lehet jól dolgozni... Elég hálátlan dolog edzőnek len­ni, mert ki nem szidta még ked­venc csapatának az edzőjét? Ugye? A statisztika szerint a bíró után az edző következik. Lendvai Miklóst is szidják még a szurko­lók, mert minél magasabb osz­tályban játszik egy csapat, annál kedvezőtlenebb az edző hely­zete. Ez az edző sofsa. Gon­dolom — Lendvai Miklós még sokszor átizzadja a kilencven per­ceket, mert gyakran jobban el­fárad a kispadon, mint a játéko­sai a pályán, győzelmet majd győzelem vagy vereség követ — a lényeg úgy érzem mégis az, hogy jó pedagógiai érzékkel, szak ' értelemmel és fegyelmezetten in­dult el egy fiatal edző. A bemu­tatkozás jó volt. A folytatáshoz pedig — sok szerencsét, Lendvai Miklósi • (Thlery) is Kettő és fél kiló Őszintén bevallom; csak akkor megyek ki a Népstadion zöld gye­pét övező lelátókra, amikor a leg jobbjainknak titulált társaság nem, hogy válogatott mérkőzést nem játszik, de még csak edzést sem tart. Közvetlen a belgrádi dicső­séges” szereplésünk után is he­lyet foglaltam, az egykori nagy mérkőzések arénájában, hogy többre érdemes szurkolói szemé­lyemet, — stilszerű környezetben — a magyar labdarúgás szolgá­latába állíthassam. Erős fogadalmat tettem, hogy nem idézem fel a múltat. Volt az tény, világhírű, produkció, volt ez már történelem, de végülis ezek állandó ismétlésével még nem kerülünk ki a „hullám­völgyből”. Főleg akkor nem, ha tudatában vagyunk annak, hogy ez a völgy a legmélyebb az egész földtekén... hány éve másszuk már stoplis cipőkkel a nevezett völgyet koszorúzó oldalakat... ha ilyen sokáig tartott volna a Mont Everest megmászása, node hol van az a mi völgy oldalunk­hoz. . .! Mi hát « teendő? Mit kellene tennünk?. .. Hosszas töprengés után felugrottam a helyemről, s beleüvöltöttem a Népstadion kon­gó légterébe, úgy mint hajdanán, amikor két pirost csúsztattam a jegyüzér zsebébe, a mérkőzés előtt egy héttel egy tribünálló­ért (de viszont megérte). — Megvan! Bravó! Remek! Eg y pillanatra megrettentem a kísérteties visszhangzástól, de a felfedezés öröme szárnyaltat adott. — Kettő és fél kiló, azaz 2J kg.. .! Ugye emlékeznek még a bel­grádi mérkőzésre?! Ezeket a bű­vös szavakat suttogta Baráti szö­vetségi kapitány a válogatott já­tékosoknak tartott taktikai érte­kezletén. Kettő és fél kilót kell leadni a fiúknak, ha tisztes ered­ményt akarnak elérni a mérkő- j zésen — magyarázta meg Vitray I Tamás TV.-riporter. Hát ez az: Ebből kell kiindulni!. Es ha ebből indulunk ki, akkor j egycsapásra szertefoszlanák a vi-1 harfelhők szövetségi kapitányunk ; homlokáról. Véleményem szerint ! ugyanis több száz mindenre el- j szánt, küzdőképes csapatra való játékossal rendelkezik hazánk! | A nőkre gondolok! Igen, — nem sajtóhiba! a mi molett asszonya- ; lukra és lányainkra. •. — Kettő és fél kiló súlycsök­kenés gráciáin nélkül, — röpke kétszer negyvenöt perc alatt . . . Kérdem az illetékeseket, — talál­nak hazánkban olyan amatőr hölgyet, aki e mesés eredmény reményében ne vállalná az egyéb­ként is megtisztelő meggypiros mez felhúzását? Sőt Minden való­színűség szerint követelnék a világbajnok brazil együttest,— hetente ellenfélnek — mert azok legyőzésére legalább négy és fél kiló leadása lenne szükséges. Azt hiszem nem túlzók, ha edzőmér­kőzésekre hosszúlejáratú szerző­dést kellene kötnünk a Real Mad­riddal vagy a Benfteával. Ha a szövetségi kapitány ér­vényt szerzett volna saját sza­vainak, illetve az általam java­solt módszerrel válogatta x>olna ki nemzeti tizenegyünket, a jugo- szlávok nem vezettek volna már az első félidőben Ztf-ra. Küzdésből, lelkesedésből hiány nem lett volna, de abban is biz­tos vagyok, hogy ez a labdarú­gás lezárta volna a „kisasszony- futball” hazai korszakát. S mindez azon a bizonya* * kei* tő és fél küón múlott! Kovács Sándor Labdarúgás: NB I. mérkőzés: Pécsi Dózsa — Tatabányai Bá­nyász, PVöK-pálya, 14.bü orakor. Győri Vasas ETO — Komlói Bá­nyász, Győr 14.30, NB I. tartalék­mérkőzések: Pécsi Dózsa — Tata­bányai Bányász PVSK-pálya 13.45, Győri Vasas ETO — Komlói Bá­nyász, Győr 13.45. NB II. mérkő­zések: Pécsi BTC — Esztergom. BTC-páiya 10.00. III. kerületi TTVE — PVSK, Budapest 14.30, Trak­torgyár — Pécsi Bányász, Buda­pest 10.30. NB III. mérkőzések: PEAC — Kalocsai Kinizsi, Egye­temi tornacsarnok, ifjúsági sta­dion 10.00, Pécsszabolcsi Bányás:: — Szekszárdi Petőfi, Pécsszabolcs 15.00, Szekszárdi Dózsa — Mohá­csi TE, Szekszárd 15.00. Megyei I. osztályú mérkőzések: Pécsi Szikra — Lánycsók, Kokszmű-pá- lya 9.30, Székelyszabar — Siklós. Székelyszabr 14.30, Urán SC — Pécsi Kinizsi, Pécsbányatelep ü.Oü Magyarszék — Pécsi Vasas, Ma­gyarszék 15.00. Pécsi Helyiipar— Szigetvár, Helyiipar-pálya 10.00, Bóly—-Hidas, Boly 15, Pécsi Postás- Pécsi Porcelángyár, Postás-pálya 9.15. Megyei H. osztályú mérkő­zések: Vasas II. Bányász — Sástl Vasas II. Bányatelep 9.30, Pécsi Dinamo — Pécsvárad, Pécsbánya­telep 10.30, Betonépítők—-Bere- rn end BTC-pálya 10.00, Mágocs — Pécsi Bányász II. Mágocs 15.00, PVSK H. — Szentegát PVSK-pá­lya 10.15, Versend — Vajszló, Versend 14.30. Kézilabda: NB T. mérkőzés: FTC — Pécsi Bányász női Buda­pest 10.00, NB II. mérkőzés: Pé­csi Dózsa — Kaposvári Honvéd, PVSK-pálya 10.00, Vörös Meteor — Építők női Egyetemi Tornacsar­nok 10.00, Pécsszabolcsi Bányász — MTK női, Pécsszabolcs 10.00, Vác — Komlói Bányász férfi, Vác 10.00, megyei mérkőzések Pécs­szabolcsi Bányász — Bóly férfi Pécsszabolcs 10.50, Urán SC — Szigetvár férfi, Közgazdasági Technikum 10.50 Kosárlabda: NB n. mérkőzéseit: PEAC — Budapesti Vasutas férfi. PVSK tornacsarnok 9.3Q SOTEX — Pécsi Postás férfi, Sopron 10.00, Osztályzó mérkőzések az NB IJ.- be jutásért: Szigetvár — Műegye­tem női, Szigetvár 10.00, Tanárkép­ző Főiskola — Vasas Izzó férfi, Tanárképző Főiskola 12.00, Bara­nya Kupa mérkőzések: Mohács — Gépipari női ifjúsági, Mohács 9.45. Szigetvári V. Meteor — PVSK női ifjúsági, Szigetvár 8.40, Szigetvári Gimn. — Komlói Bá­nyász női ifjúsági, Szigetvár 11.10, Szigetvári V. Meteor — Postás női, Szigetvár 12.00. Röplabda NB II. mérkőzések: Győri Dózsa — Pécsi Dózsa fér­fi. Győr 9.00, Győri Dózsa — PEAC női, Győr, 11.00, megyei mérkő­zés: Komlói Gimn. *— Leöwey Klára Gimn. női, Komló 10.00 Asztalitenisz: NB I. mérkőzés: Pé­csi Urán SC—Betonút, férfi. Dó­zsa legényszállás 9.30, NB IL mérkőzések: Pécsi BTC —■ Dom­bóvár női. Bőrgyár kultúrterme 9.30, Veszprém — PEAC férfid Veszprém 9.30. Az országos bá­nyász bajnokságok versenyei Bu­dapest 9.00 Sakk: Maróczy Kupa mérkőzés: Kecskemét — Pécsi Urán SC, Kecskemét 9.« Vívás: Veszprém — Pécs váro­sok közötti verseny Veszprém 9.00. Cselgáncs: Az országos ifjúsági cselgáncsbajnokságok versenyei Budapest 9.00. Modellezés: A pécsi modelle­zők bemutató versenye Üjmecsek- aljai modellező-pálya 9.30 Ökölvívás: Az országos egyéni bajnokságok versenyei Budapest 17.30 Lovasverseny: Mohács ItM f?ffrTTfTTTT?n?TTT fffffffVfFTTTTTVTTfTn»fffyVTTVTTTTfTfTf?▼▼▼??????????? .** tgy van ez kérem. A kom­lóiak is valahol láthatatlanul bo­lyongtak a béketáborban a hét folyamán. Hogy értsem est? tTpy könyörgöm, hogy por- tyázni mentek Cseszkóba és mi­vel mindjárt az elején kiporolták a nadrágjukat, semmi életjelet néni adtak magukról. Mint a Lát­hatatlan brigád. — Van még ilyen Baranyában? — De van ám, mester. Az asz- talitenisz*bajnokságra mintegy 40 csapat nevezett, de csak 10—11 jegyzőkönyv érkezett be legutóbb is a fordulóról. Ez 20—22 csapatot jelent. A többiek láthatatlanul küzdenek. — Ha küzdenek. —• Miért ne küzdenének? Nézze meg a bányászok NB Il-es csa­patát, hogy küzdenek majd dél­után. — Miért, Tűké? — Mert kritikát kaptak. Amikor az edzőjük beszámolt a közgyűlé­sen, hogy az ötödik Ttelyen „fek­szenek”, a vezetők, azt felelték, hogy jó lenne, ha már ielállná- rtak” és előbbre rukkolnának. Ért engem, mester ? Hogyne érteném. Tűkéi Meghatanmolt MÉkám kőművest azonnal íeíveszünk. Jelent­kezés a Mecsetei Ktiltúr- pask Vidámparki irodájá­ba«. 8-18 óráig. Fizetés megegye«* Nemzetközi iabdarúgó-mérk őzés Péc«i BTC—Sankt-Pölten 4:3 (3:0) BTC-pálya, 3#0 néző, vezette: Sümegi, Pécsi BTC: Gergely, (Seres) — Soós, Konti, Torok — Radó, Posta — Hazai, Gyórfl, (Tóth), Szabó, Hauschl, (Richter), Szeidl. Sankt-Pölten: Weinkogl, (Hum- hal) — Binder, (Neubauer), Schäf- fer, Mühlmann — Hőderl. (Kra- hofer), Lehner — Daxbacher, Schmid, Kruzik, Wurzer, Haraäer. A mérkőzés két ellentétes fél­időből állt, a játékidő első részé­ben a hosszú utazástól fáradt vendégek nehezen kaptak lábra, ezzel szemben a hazaiak Győrfi és Hauschl vezetésével sorra in­dították a rohamokat az ellenfél kapuja felé. Már a 11. percben Györfi volt eredményes, három perccel később Szabó lőtt újabb gólt, majd a 37. percben ismét Győrfi juttatta a vendégek háló­jába a labdát. A második félidőben teljesen megváltozott a játék képe, a BTC-ből kimaradt a két összekö­tő, a tartalékos csatársor nem tudta tartani a labdát, nagy fö­lénybe kerültek az osztrákok, Kruzik két és Wurzer egy góljá­val ki is egyenlítettek. A hazaiak az utolsó percekben Konti ll-es- bői lőtt góljával szerezték meg a győzelmet. “S“ * „MERT” Minőségi Ellenőr­ző Rt pécsi kirendeltsége keres nyugdíjas mezőgazda- sági szakembereket és gépészmérnököt. Jelentkezés levélben vagy személyesen részfletes ön- étetmjzzafl. a kirendeltsé­gen, Pées, Alkotmány u. 5. Ml is sokat edzünk. Ha igaz, lovakat is kapunk és akkor Pé­csett is lesz öttusa-sport. Az úszás, a futás, a vívás jól megy nekem. Ha a lovaglást is elsajátítom, ak­kor csak a lövést kell sokat gya­korolnom. Serdülő létemre egyszer már Indultam budapesti „nagy­menők” között és vívásban, 22 versenyző közül az első tíz kö­zött végeztem. Ha edzés közben nagyon elfáradok — Balczóra gon­dolok. ö is nagyon sokszor el­fáradhatott, hisz ő is vidéki há- vomtusázófcént kezdte«.. Baksa László s a közben eleredt eső miatt so­kat csúszkáltunk. A tizenegyest a jobbra mozduló kapus mellett, a bal sarokba lőttem, öcsém pe­dig a másodikat fejjel juttatta a hálóba. Talán jobban ment volna a játék Györkővel a szélen, de ő lesérült. Laczkó a szerdai mérkő­zéssel a lábában, lrissé fáradtan mozgott és ő nem vérbeli szélső, Bene pedig néha túlzásba vitte as egyéni játékot. DUNAI Ik — Büszke voltam arra, hogy bá­tyám a csapatkapitány. Csehszlo­vákiában sok volt a sérültünk. Szepesi, Kalmár, Györkő, Mat- hesz, Józsa, sőt Menczel is lesé­rült. Peches gólt kaptunk. A sán- tikáló Menczel pontosan az ellen­fél csatára elé tálalta a labdát. Sajnos, nekem még nem megy úgy a játék, ahogyan szeretném. Nagy felelősség válogatottnak lenni. Ilyenkor nagyon akar az ember és talán pontosan ez a baj, mert sorozatos hibát követ­het el a játékos. Még sok tapasz­talatot kell gyűjtenem. betel Büszke voltam rájuk, hogy ők is pécsiek. — Én csak most kezdem iga­zán megszeretni a tornát, amióta Sportideálok Albert Flórt: Ludas va­gyok, de ... (Miazhogy „de"?) Rákosi: Rám is átragadt az idegesség. (Hát még ha ben­nünket láttál volnal) T i c h y : Sérülés miatt játszot­tam rosszul! (Valamit Neked is illik mondani!) Fenyvesi: A kapura én sem voltam veszélyes. (Miért, ki volt egyáltalán az?) — Tüke! Óriási! Ez valóban egy önmosoda, nagyüzemi alürökkel! — Nekem mondja? Kár, hogy az öttusa-bajnok Balczó nem mo- sakszik? — A Balczó? — A Balczó! Legalább mosakod­na, amiért lóvá tette azokat a sportbarátaimat, akik velem együtt hiába vártuk a beharangozott él­ménybeszámolót. — Ejnye, ejnye bajnok sport­társ! csak 0 érdemel megrovást, Tüke? — Nemcsak ő. mester, hanem az is, alá beharangozott! Szerintem sieg kéne honosítani a Mondj (jjájC*. téudbb élsz mozgalmai! “ Vannak még, akik igazat be­szélnek. A héten alaposan össze­rúgták « patkót az egyetemi kis­pályás döntőben a sebészek és a géhások. — Izgalmakban nem volt hiány? — De nem ám. A sebészek elő­vették a nagykést és megberetvál­ták a géhásokat. — Simán? — Simán. Egy: csak egy legény volt talpon a porondon. Mármint a veszteséknél. Mégpedig a. fő­mérnök, a csapatkapitány. — Neki kellett volna csititanl a társait. — Csitította is. mester. Azt mondta az anyagbeszerzőnek, bog„ olyan „pipák” vagytok a méreg­től, hogy már a labdát sem lát­játok! — És ez használt? — Használt. Simán: de -„neme­sen” vesztettek. A sebészek meg széles röhögéssel lefürödtek. — Sokszor jó. ha láthotadan az ember, r rmptükh söhogppi- rajta. f — Mester! Becsukhat » Pat&o­‘ iát! — Maga megőrült Tttke! Kittel végeztetjük majd a nagy mosást? — Hogyhogy kiveit A nagyváltp- gatottal, kedves mester. A csü­törtöki újságban olyan mosako- dóst végeztek, hogy a Patyolat kismiska ahhoz képest. — Az „önkritikákra?’- gamáot, sporttársam? — Arra bizony. Figyelje, hogy mit mondtak a focisták? Zárójel­ben legyen mondva magának az én véleményem is hozzál Na ve­gyük sorba! Mészöly: Magamra marad­tam. (Egyedül, egyedül a buj­dosók közül!) Nagy Pista; Sekularac meg­zavart. \Amlg ön alszik, a Se­kularac dolgozik!) Nógrádi: Nincs még kellő tapasztalatom. (Miért nem • mondtad ezt a kapitánynak?) G ö r ö c s : Idegenkedtem a jobbszélső játéktól. (Ne fél). Te akkor sem maradsz ki! Legközelebb kapus leszel.) Sándor. Még meg sem iz­zadtam. (Én ezzel nem diese- kednék!) ,vf a e h o s : Nem játszottam. M magam. (Ocíiogyikuem; le is ma étiek ti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom