Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-08 / 235. szám
»SS. OKTOBER • NAPLÓ Országos tudományos diákköri konferencia HOGYAN KÉSZÜLNÉK a pécsi főiskolások és egyetemisták? November első napjaiban Szegeden rendezik meg az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát. Mindhárom pécsi felsőoktatási intézményben a Tudományos Diákkörökben dolgozó hallgatók szorgalmasan készülnek, hogy az idei országos konferencián is megállják a helyüket. A Pécsi Orvostudományi Egyetemről összesen 16 dolgozattal szerepelnek Szegeden, de tapasztalatgyűjtés végett a dolgozatok szerzőin kívül még 16 hallgató is részt vesz az országos konferencián. A TDK Jogi Szekciójának ülé sein a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatói 10 tudományos munkával képviseltetik magukat A Pécsi Tanárképző Főiskola Tudományos Diák köreinek tagjai 8 dolgozatot küldenek és ismertetnek a szegedi konferencián. Negyvenhárom év után, ismét Pécsett ld ői árás|e! en tés Várható ldÓJiráa kedd estír nSvekvfi feibffaet, ftlleg éjjel és holnap délelőtt u ország legnagyobb részén esók. Elénk délnyugati, késfibb erds (helyenként átmenetileg »Iharos) észak- nyugati széL A hómérséklet holnap alacsonyabb lesz, mint ma. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet keleten 10— 13, nyugaton 8—11. T.egmagasabb nappali hőmérséklet holnap 13— lt fok között. Kifogástalanul beszél magyarul, s ha korát nem tudnám, hatvanévesnek se nézném. Pedig hetvenéves születésnapját bensőségesen ünnepelték meg Párizsban, a Magyar Intézetben. Blatt- ner Géza festő- és bábművész, most, negyvenhárom év után, újra Pécsre látogatott, hogy fáradhatatlan művészi munkásságáról, élményeiről, tapasztalatairól vetítettképes előadást tartson a fejlődő magyar bábosok számára. Odakint szoros kapcsolatot tart fenn a magyar kolónia tagjaival, kinn élő magyar művészekkel. A nálunk is ismert zeneszerzőről, Kozma Józsefről beszél, s O’Brady néven közismert világhírű bábművészről, áld többször fellépett érdekes számaival az amerikai televízióban is, mert Franciaországból emigrálnia kellett egy regénye miatt, melyben „túl élethűen’* ábrázolta De Gaullet. Az Idős művész, mikor arról faggattuk, miért ment el Magyarországról, így válaszolt: — fin már 1919-ben, mikor a katonaságtól leszereltem, kezdtem foglalkozni a bábművészettel és párhuzamosan a festészettel Is, hiszen eredetileg festőnek tanultam. Itthon azonban úgy éreztem, hogy nincs fejlődési lehetőség a bábművészet számára, mert a budapesti Városi Színházban mindössze két előadást ért meg az a bábszínmű, amit bemutattunk. Pécsre 1920-ban jöttem, itt akkor R u d n a y- nak és Csóknak művész- telepe volt, ott tanítottam meg a fiatal művésznövendékeket a bábjátszásra, tartottunk is néhány előadást, de megélni ebből Magyarországon nem lehetett, Párizsban próbáltam szerencsét tehát Nem volt könnyű, mert nem tudtam még tökéletesen franciául, s eleinte bábpantomimeket adtunk elő, jelentős sikerrel. 1925-től 1939-ig tartott az irodalmi bábművészet fénykora odakinn. A Montparnasse-on 120 személyt befogadó színházam volt, ahol bérletrendszerű előadásokat tartottunk, felnőtteknek, művészeknek, nagy sikerrel. Egy-egy előadás egész hónapig ment, akkor új műsort készítettünk, de a régit is repertoáron tartottuk. Most nézegetem az akkori vendégkönyvemet, Picasso neve is szerepel benne. Misztérium-játékokat, szellemes pantomimeket játszottunk, melyekben a megszemélyesített haláltól, a szerelmi háromszög problémájáig minden benne volt. 1937-ben, a világkiállításon mutattam be Madách franciára fordított ..Ember tragédiájáét, melyért aranyérmet kaptam. A kitüntetést Paul Valéry nyújtotta át, ez élet«« egyik legszebb emléke. A mai francia bábművészetről is elmondta véleményét. — A gépek egyre fejlődő korszaka, de különösen a televízió, olyan konkurreneiát jelent, hogy a bábozás egyre inkább a gyerekeknek marad. Mi is próbáltunk fesztivál jellegű bemutatókat tartani, de anyagilag sehogy-se jöttünk ki. így abba kellett hagynunk. Régen volt az, mikor a magyar Balázs Béla és Moháé s.i Jenő darabiait fordítottul?: franciára és tettük át a modern bábszínpad „nyelvére”, akkor kísérletezni is volt kedvünk és lehetőségünk a felnőtt, kritikus közönig előtt. Ma ez nem megy A híres francia bábcsoportok Is anyagi nehézségekkel küszködnek Talán lesz még ragyogóbb csillaga is a bábosoknak, talán be tud épülni ez a művészet is a televízió műsorába, mint ahogy erre más országokban már megvan a példa. Két éve a Kultúrkapcsolatok Intézetének kiállítótermében és szülővárosában, Debrecenben ismerhették meg honfitársai az idős művész képeit, most pedig azért jött ismét haza, hogy gazdag élet- tapasztalatáról, zömében saját kezűleg diára festett, vetítettképekkel Illusztrált előadásban számoljon be. A pécsi előadást a debreceni követi majd, s Budapesten, az Unima (Bábművészek Világ- szövetsége) magyar tagozatának kongresszusán —- melynek díszelnöke — is megtartja gazdag életművéről a kétszeresen művészi beszámolót. Vasárnap délelőtt tíz órakor nyitotta meg Bernics Ferenc elvtárs, a Baranya megyei Tanács művelődésügyi osztályvezető-helyettese a Nyugat című kiállítást, a Fegyveres Erők Klubjában. A kiállítást a Megyei Könyvtár, a Városi Könyvtár és a Fegyveres Erők Klubja rendezte. A rendelkezésre álló hatalmas anyagból, hozzáértő válogatással egységes, és átfogó dokumentum-sort láthatunk a Nyugat korszakáról, az indulástól (1908) az utolsó megjelenésig, 1941-ig. Elég találomra kiválasztani egy példányt, és végigolvasni csak a címlapját, már abból is tudomásul kell venni, hogy jelentős szerepet játszott a folyóirat a magyar irodalomban. Az 1928. évi, november 16-i szám címlapján ez áll: Főszerkesztő: Ignotus, Szerkesztők: Babits Mihály, Gellért Oszkár, Osvát Ernő. Főmunkatársak: Bíró Lajos, Elek Artur, Feleky Géza, Fenyő Miksa, Füst Milán, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Laczkó Géza, Lengyel Menyhért, Móricz Zsigmond, Nagy Lajos, Nagy Zoltán, Révész Béla, Schöpfiin Aladár, Szép Ernő, Színi Gyula. Tersánszky J. Jenő és gyászkeretben Tóth Árpád. A Nyugatnak ezt a számát Tóth Árpád emlékének szentelték. Minden jelentős írónk kapcs latban állt a Nyugattal, a kiállítás tablókon mutatja be íróink akkori fényképeit, és könyveik első kiadásának borítólapjait is. A dokumentum anyag végigkíséri a lap történetét, s az utolsó tablón pedig a Nyugatnál indult, ma is élő írók. költők korabeli fényképeit láthaFiuk, így Szabó Lőrinc. Weöres Sándor, Németh László, Sásdí Sándor, Illyés Gyula, Takáts Gyula, Kodolányi János és Tamási Áron arcképét. A Nyugat című irodalmi kiállítás október 13-ig tekinthető meg. Kétcentis kultúrmunkások Hit kér Pécstől a Lengyel Rádió? — Egy forint húszért ezerőtszáz forint A szeptemberi esőzések alaposan megrongálták a szigetvári Oroszlán ét-, termet. A falak megrepedeztek, süllyedni kezdtek, az étterem padlózata az egyik helyiségben leszakadt. Az épületet életveszélyesnek minősítették. Mindezek után a vendéglátóipari vállalat megszűntette a tevékenységét Az Oroszftásn étterem a község egyik legforgalmasabb vendéglátó egysége volt. Naponta közel 350 szigetvári dolgozó étkezett itt, ha nehezen is, de biztosították a kirándulók ellátását is. Most ideiglenesen az Aranykorsó étterem oldja meg ezt a feladatot. Azonban ennek az étteremnek sem a konyhája, sem felszerelése nein al kalmas erre. így történik meg az, hogy a dolgozók étkeztetése hosszú ideig elhúzódik, ami komoly zavarokat okoz a munkában. Nem képesek biztosítaná az idegenforgalom igényeit sem. A szakemberek véleménye szerint az Oroszlán éttermet nem érdemes felújítani, mert akikor sem felel meg a biztonsági követelményeknek. Lebontása indokolt, mert egy töltésre épült és állandóan ki van téve a rongálódásnak. Szigetvár távlati községrendezési tervében is szerepel az étterem lebontása. A községi tanára azzal a kéréssel fordult az illetékes szervekhez, hogy egy új vendéglátó egységet építsenek a községben, szállodával, étteremmel együtt. Ezt a községfejlesztés távlati tervei is indokolttá teszik. Akik ezekben a napokban Szigetvárra látogatnak, azok láthatják, hogy milyen sok minden épül a községben. Filmszínház, új lakóházak, átrendezés, parkosítás jelzi, hogy állandóan szépül a jubileumra készülő község. Jó lenne, ha addigra teljesülne a község lakóinak és vezetőinek kérése, felépülne a követelményeknek megfelelő új vendéglátó egység is! (MitzkO Hatvan csipesz, hatvan katalógus, számtalan bélyeg. És emberek, akik esténként papu csőt húznak és elindulnak világot járni. Csodálatos tájak tárulnak a papucsos emberek elé, messzi világok, történelmi képek, hírességek. S mindez egy-egy csipkésszélű, apró képen. Érthető tehát, ha tegnap délelőtt összejött ez a hatvan ember a KPVDSZ József utcai kultúrotthonában, hogy megszerezze azt a néhány csipkésszélű képet, ami még hiányzik a gyűjteményéből. S az is érthető, hogy Galambos Sándor, a pécsi postaigazgatóság forgalmi osztályának munkatársa kevesli a tömeget, s csodálkozik, mert máskor jóval többen jönnek el erre a... — Erre a gyorscserére! — segít ki s mindjárt tájékoztat is: — A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége azelőtt csak Budapesten tartott ilyen gyorscserét, de nemrég vidéken is engedélyezte. Így Pécsett vasárnaponként rendezzük meg, s aztán itt a hiViöxiífi ba’cset vatalos katalógus-értéknél olcsóbban kínáljuk fel a többi tagnak. — Milyen tagságról van szó? — Az országban közel nyolc vanezer bélyeggyűjtő tevékenykedik, mintegy 800 filaté- lista körben. Ebből Pécsett 1400 gyűjtő él, 24 üzemi és egy nagy városi bélyeggyűjtő körben. Pedig négy éve még- csak 160 bélyeggyűjtő volt a városban. Most pedig a megye nagyobb helységeiben is megalakultak már a körök. Ezt a gyorscserét a 442 taggal rendelkező városi kör bonyolítja le. De mindjárt kezdünk! — mondja Galambos Sándor és Krassói József elnök máris olvassa az ajánlatot: — Két forintos sima Vénus 120 forint helyett 60 forint! S aztán sorrakerülnek a bélyegek, mind, keresvén a vevőt, aki ezúttal olcsóbban jut hozzájuk. A bélyegnek ugyanis három értéke van. Az első a névérték, amiért a posta árulja levelezés céljára. A postai forgalomból való kivonás után — egyes különlegességeknek már előbb is — meghatározzák a katalógus! árát, ami az illető bélyeg nemzetközi értékét jelenti, s rendszerint évenként emelkedik. Végül a kikiáltási ár amiért most itt megkaphatják a tagok, 20—30 százalékkal a katalógusi ár alatt. S a gyorscsere közben néhány filatélista érdekességet mesél Nagy Endre, a kör ellenőre: — A legértékesebbek az úgynevezett klasszikus, vagyis az 1900 előtt kibocsátott bélyegek. Az 1945 utániakból a legnagyobb értéket Vasárnap délelőtt negyed 10 órakor közúti baleset történt Szentlőrincen. A Munkácsy Mihály utcából egy 1500 darab téglát szál Irtó vontató a téglagyárból akart kikanyarodni, a tégla- rakás tetején levő három utasával. A kiharjtás alkalmával a vontató vezetője; Szilofovics József felsőmindszenti lakos, kis ívben kanyarodott ki. Ennek következtében a pótkocsi a téglagyár közelében levő híd mellé ment, és a pótkocsi felborult. A három utas közül ketten: idős Vastyán András 36 éves és Vastyán Andrásáé 63 éves utas 8 napon belüli sérüléseket szenvedett« a „80 éves a magyar posta” feliratú bélyeg kettős blokkpárja jelenti, ami két darab lila színű, hatvan filléres név értékű bélyegből áll, s jelenleg a katalógus szerint is 1500 forintot ér. De igen érdpkes dolgot mond el Szirom Hugó is: — Én eszperantista vagyok és társaimmal rendszeresen hallgatom a lengyel rádió eszperantista adását. Most ezen a nyelven körözvényt kaptunk onnét. Kérik, hogy nevezzünk be egy filatélista vetélkedőbe, ahol tíz kérdésből legalább hármat kell eltalálni. S a helyes megfejtők között ezerféle igen értékes jutalmat sorsolnak ki. Most az eszperantista klubban várjuk azokat, akik a filatélista műveltségük folytán minél több kérdésre tudnak válaszolni — s muta; ja a kör öa vényt, melyen ea áll: „La filatelo proksimigas la homoin de ciuj Ialdoj!” Vagyis magyarul: „A filatélia minden ország lakóit közel hozza egymáshoz!” S ez így igaz, hiszen ezek a 2—3 centis bélyegek remek terjesztői az egyetemes emberi kultúrának. Földessy Dénes 'íeüös halálets^ Mohácsén — goiida.,arisaoiisi Mohács város egész lakossága most is arról a gondatlanságból eredő, kettős halálesetről beszél, amely október 5-én, szombaton délelőtt 10 óra után történt. Az Arany János utca 4. szám alatt Báli Jánosné 33 éves háziasszony mosógéppel nagymosást végzett otthon. A mosás befejezése után Báli Jánosné a lakása előtti folyosón kampós- szeget vert a falba és arra rácsavarta a szárító drótot, hogy a kimosott ruhát kiteregethesse. Amikor a második kampós- szeget is beverte a falba, nem vette észre, illetve nem tudta, hogy a kampósszeg átlyukasztotta a bergmannesövet. Aramérintést sem érzett, mert zsámolyon állt, pedig a szárítódrót ekkor már áramot kapott. Báli Jánosné portörlőrongyot vett elő, hogy a szárítódrótot letörölje. Amikor nedves kezével a száritódióliioz nyúlt, áramütést kapott és holtan esett össze. Anyósa, özvegy Báli Pálné, amikor látta,, hogy menye a folyosó kövezetére esett, odasietett, hogy felsegítse. Az áram átfutott rajta is és özvegy Báli Pálné is holtan esett össze Amikor Baii János, a mohácsi „Űj Barázda” termelő- szövetkezet tejkezelője hazament, anyját és felségét holtan találta. Az ügyben a mohácsi rendőrség megindította a nyomozást, amelynek során megalapították, hogy a kettős halálesetet gondatlanná ■■ ' ózta és így senkit sem terhel felelősség. F. J. Irodalmi kiállítás a „Nyugatiról Szigetvári gondok Az üveggolyó hintázik a kislány kezében, s a vonatunk csattogva falja a kilométereket, amit ügyes pályameste- rek párhuzamos sínek, talpfák és bazalt formájában etetnek vele. A kislány merengve nézi a mögénk zuhanó tájat... A köd már kiszabadult a völgyekből, és felkúszott a dombhátakra, s néhány ködrongy az alacsonyabb fák körül is megtekeredett. A csörge kukoricaszár, és a piramisba hordott sárga tökhegyek hangosan hirdetik az őszt. A ködben néhol emberek mozdulnak. Az idő nyirkosra, hidegre fordult. A kislány szorongatja az üveggolyót, és újra elszomorodik, mert a köd egyre ixistagabb lesz. A nyárfák már derékig állnak bent, s nem is védekeznek. A kislány érzi,, és mindenki érzi, hogy valami is mét véget ért. Az ősz nem olyan évszak, mint a többi, nagyobb és furcsább, mint a többi évszak. Az ősz a nagy befejezések időszaka, amikor a győztesek betakarítják a termést, és a vesztesek megértik, hogy nincs tovább• Az ősz a számadások időszaka ilyenkor már nem lehet ha lógatni, holnapra hagyni a tennivalókat. Ilyenkor már hazudni sem lehet. Az eredmények és az emberek plasztikusan állnak, mindenki meg néeheti és mérlegelheti, hogy mennyit is ér, ez vagy az? S akik elszalasztották a gazdag és hosszú nyarat, most egészen üresen merednek maguk elé. A kislány megremeg, valahol úgy látszik ajtó nyílott... összeszorítja a markát, s az üveggolyót már látni sem lehet. De a kislány tudja, és érzi, hogy az üveggolyó a kezében van, és én is tudom, és még nagyon sokan tudjuk, hogy a távolságot, mint üveggolyót már megkaptuk. Ha nem is látható, a kezünkben vain és velünk van már. A kislány hátat fordít az ősznek, s a kék rakottszoknyája felett újra szétteríti a könyvet, s újra az uru varázsigéket mormolja, melyek a messzeségben majd gépekké változnak, folyamatokká, melyek gyógyszer formájában kerülnek majd a jövő kórházaiba, s házakká, melyek kényelmes világukkal körülveszik, védik és új harcokra inspirálják az embert. A kisuny hisz az uru képletekben, a felnőttekben is hisz, akik mellette dideregnek a hajnali vonatokon. A kislány markában átmelegszik az üveggolyó, s az arcáról eltűnik az árnyék, mely a ködös tájakon rátelepedett. Az árnyék eltűnik, de komoly marad. Érzi, hogy most komolynak kell lenni• Céltudatosan a könyvébe temetkezik és mormolja, egyre csak mormolja az uru képleteket. S a többi lányok is fent a falakon, akik a könyv helyett a japánerokkal, s tetődaruk- kal birkóznak mind tudják, hogy most nagyon komolynak kell lenni. Fakó kis kardigánjukat szorosabbra gombolják a derekukon, s bízva és győzedelmesen állnak a betonmonstrumok tetején. p'gy állomáson aztán le- száll a szőke kislány, és a hatalmas mozdonyvezető, s egy másik állomáson a helyüket egy másik kislány és egy másik mozdonyvezető foglalja el. A vonat rohan velünk a végtelenbe. A táj elzuhan mellettünk, s a csörge kukoricaszár és a piramisba hordott sárga tökhegyek hangosan hirdetik, hogy valami ismét véget ért. Bertha Bulcsm A vonat dühöngve rohan ** a tájon, és füttyöt hány a sárga domboknak, fakó szántásoknak, a vacak kis tükröshátú patakoknak. A vonat belsejében összeütődnek az emberek, különben is ösz- szeköiik őket a nyirkos hajnali szagok és az őszinte éjszakai érzések. Füst, alma, bakancs és ködszag terjeng és a koránkelők viszik magukkal a városokba, gyárakba isko- • Iákba. A szemközti pádon egy kislány csücsül tankönyvvel a kezében és magol. A haja sző ke, a szeme napfénynél kék lehet, az orra széles és lapos, a szája az álmatlanságtól duz zudl. Már nem egészen kislány, és még nem egészen kamasz, korosztályának minden szépsége és csúnyasága megtalálható az arcán, és a mozdulataiban. Ezen a vonaton úgy látszik nincs diákkocsi, így valósággal eltűnik egy )>'■ ‘ almos mozdonyvezető hóna alatt, aki mellette könyököl. A kislány magol.. . Lassan mozog a szája, s úgy tűnik, mintha az uru indiánok varázsigéit mormolná, vagy a saját varázsigéit: „Add uram, hogy ne kelljen hajnalban kelnem, harminc kilométert vonatoznom az iskoláig, s ha mégis keU, hát ez a rettenetes kherub ma ne feleltessen fizikából". Almos szegényke, néha egészen összeszűkül a szeme, aztán újra feltámasztja őket, s mormolja az uru képleteket, illetve .. • Igaz, így is mondhatjuk. If eg jelenik a mindenható kalauz, s a szőke kislány egy kopott brifftasniból előkaparja bérletét. A kalauz kilyukasztja az „ötöst” és fáradtan kipillant az ablakon. A völgyekben köd van. — A kis lány visszacsúsztatja a jegyet, s közben a kezébe akad valami. Kihúzza, ringatja a tenyerében. Egy színes üveggolyó ... A kislánynak eltűnik a feszesség az arcáról, — megenyhül, mosolyog. „A távolságot, mint üveggolyót megkapod . •— szegény József Attila hői roboghat a vonatod1 röáa&háq fa iioeqqalqó TÁRCA
