Dunántúli Napló, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-08 / 235. szám

4 RiAPLd »63. OKTÓBBB ft. r * A nő, a gyár és az otthon kézív arrönö a Pécsi Kesztyűgyárban,, havi 1300 fo­rintos fizetéssel. Átlagosan ke­res ennyit, mert hó derekán, végöt volt már ennél több is, kevesebb is, az elszámolási bo­rítékjában. Ebből is kiderül, hogy Stailemberger Ernőnét nem a csúcsteljesítmények lis­táján tartják számon, mégis szeretik, becsülik a munká­jáért. Mert bármennyire be­csülendő is a kiugró teljesít­mény, mégis, a jó átlagon az egyenletességen áll vagy bukik a gyár tervteljesítése. Róla szóljon hát ez a riport, róla a közepes teljesítményű munkás nőről, akitől utólago­san kérünk engedélyt arra is, hogy a könnyítés kedvéért ne Stallenberger Ernőnének ne­vezzük a továbbiakban, hanem Ilonkának, ahogyan a munka­társnői szólítják. Természete­sen kellő tisztelettel tesszük ezt. hiszen Ilonkának kilenc éves kisfia, érettségi előtt álló nagylánya van és szinte szá- molattan olyan erénye, ami a dolgozó nők nagy táborában is jó példának kínálkozik. Lehet, hogy közhelyesen, frázisosan hangzik, de ő az az asszony, aki eljutott ama böl­csességig. hog/ megosztotta a sxeretetét a családdal és a gyárral. Bizonyításképpen egy mondatban is összefoglalhat­nánk, ha csak azt példáznánk, amivel néhány nappal ezelőtt megválaszolt a társnőinek: — Mit szólnál Ilonka egy öütalálatoshoz? Maradnál-e to­vább? És ő nem hahoaott a válasz­éba i : — Lehetséges, hogy kérnék fizetetten szabadságot, de sem­mi pénzért nem hagynám itt a gyáiwfc Ugye ismerősek a* flyen kérdések más üzemekben, és ugye ismerősen cseng a válasz is? De ilyen meggyőzően ke­vés ember ißt is ld mellette, min ő. íme * bizonyíték. — ÖT ÉVVEL, EZELŐTT ■ csak hírből ismertem a gyárat, pedig nem voltam otthonülő soha. Legutoljára egy bölcső­dében dolgoztom, de mi az egy gyárhoz képest? Még sem len­nék őszinte, ha azt monda­nám, hogy kíváncsiságból, vagy kedvtelésből választottam a nehezebbik lépésit, a kesztyű gyárat. Inkább szükségből. Nőttek a gyerekek és a na­gyobbik középiskolára aspi­rált, technikumba, közgazdász! ambíciókkal Ehhez már ke­vés lett vcflma kettőjük fize­tése, noha a férj túlórái és a hellyel-közzei kapott prémiu­mok jóval kétezer forint fölé növelték a család jövedelmét. De amikor kiszámították, hogy a középiskolai könyvek, a for­maruha és mindenekelőtt a magas szintű tanulás jobb anyagi körülményeket követel, az asszony előállt a tervével: — Mit szólnál hozzá, fiam, ha megtanulnám a keaztyüvar- rást, A férje azonban nem lelke­sedett túlságosan az „ötletért’*, s mindjárt ki is nyilvánította az aggodalmát: — És mi lesz, ha valamelyik gyerek megbe­tegszik? A gyár kötelez. Egy- szer-kétszer megadja a kény­szerszabadságot, elnézi az iga­zolt mulasztást, végül megún- ja, ha nem tudnád. Inkább összébhúzzuk magunkat, s majd csak lesz valahogy. Az asszonyka meghallgatta emberét, de még aznap Mke­reste a varrónő ismerőst, s már aznap hozzáfogott az „inaskodáshoz”. Egy hónappal később már hazahozta az első „kupnit” és két hétre rá az első „kesztyűs fizetést”. És öt évvel ezelőtt gyári státuszba került. S ha az évek folyamán nem is verekedte fel magát az elsők közé, annyit mindeneset­re élért, hogy becsülik a gyár­ban, és ami egyértékű ezzel, odahaza is tűnőben varrnak a családfenntartási gondok. De ehhez sem lett volna elegendő egymagában a jövedelemgya­rapodás. Az igények újra elő­tolakodtak. A kislány a tech­nikumban is jeleskedett, de már fáradtsággal, erőfeszítés­sel, mert a szoba-komyhás la­kás kényelmetlensége egyre jobban zavarta a tanulásban. Tehát új „ötlet’’ kellett, s ez­zel megint csak az asszony ruk költ ki. — Nagyobb lakás kellene. A lány csak kínlódik így, de a fiú is a nyakunkra nő, ha nem teszünk valami okosat. Nekem már van is tervem rá, ha meg­hallgatod, A FÉRJ meghallgatta, de újra aggályoskodott Nagyon nagy szó az öröklakás, rámen- ne mind a kettőjük keresete. De mint mindig, most is csak megegyeztek. Az asszony ke­resete 1300 forint, azt osztják be* kosztra, lakbérre, villany- ra, egyebekre a nagyobbik fi­zetést pedig fillér nélkül bete­szik a bankba. De hívebben elmondja ezt helyettünk maga, az ötlet szerzője!) — Ha hiszik, ha nem, tíz hőnap alatt összegyűjtöttük az öröklakás „kaucióját", Felvet­tünk még rá ötezer forintos személyi kölcsönt, s e hónap 27-én lesz pontosan egy éve, hogy a sajátunkban lakunk. Két és félszobás, gyönyörű la­kásban. Van már a kislánynak is külön szoba a tanulásra, meg a fiúnak Is, ha a szükség úgy kívánja. Persze törleszte­ni valónk ss van bőven. Szóval áldozattal, lemondással jár ez a kényelem, de megéri, ügy látszik, hegy még ezt az áldozatot is megszépíti az a lelkesedés, ahogyan a laká­sukról beszél. A szobákról, az új perzsaszőnyegről, a nylon-, a csipkefüggönyöikről s min­den új szerzeményről, amit a törlesztés mellett is sikerült megvásárolniuk) És amikor megkérdezzük, hogy ez hát-e a titka a gyár iránti nagy vonzódásának, mennyi mindennel megtetőzi még ezt a szereteted — Kétségtelen, hogy ez is, hiszen szólhatnánk-e nélküle akár egy szót is az öröklakás­ról. Hol lenne az, ha öt évvel ezelőtt nem állok elő, hogy kesztyűvarrónő leszek. És miből derűi ki még a gyár és az otthon közötti egy­formán mért szere te te? — Ezt csak azok tudnák megmondani, akik velem együtt évek óta ismerik a munka szépségeit. Tudom, so­kan tagadják ezt és inkább szükséges rossznak vallják. Pedig ebből csak a „szüksé­ges” az igaz, a többit embere Felhívás az ebek veszettség elleni kötelező védőoltásáról Az 1/1957. (IV. 25.) PM és FM együttes rendelete alapján Pécs város egész területén valamennyi három hónapos és ennél idősebb ■ebet veszettség ellen csoportos 'hatósági oltások során be kell oltani. A csoportos oltások helyét és idejét az alábbiakban közlöm: I. KERÜLET: Pótoltás: Október 11-én, pénteken dél­után 2 órakor: Engels u. 15. Ok­tóber 12-én, szombaton délelőtt 9 órakor: Vasas n. (tüzoltószer- tár). II. KERÜLET! Október 8-án. kedden délután 2 órakor: Kertváros (Szeidl-vendég- lő). október 8-én, szerdán délután 2 órakor: Nagypostavölgy (Hal­lóit). október 10-én, csütörtökön délután 2 órakor: vásártér. Pótoltás: Október 10-én, csütörtökön dél­íti*. z on. kort vásáEtéstso. m. KERÜLET: októben 14-én, hétfőn délután 1 órakor: donátusl kápolna, októ­ber 15-én, kedden délután 1 óra­kor: ürögi kultúrház, október 16- án, szerdán délután 1 órakor: pa- tacsl kultúrház, október 17-én, csütörtökön délután 1 órakor: Mária fmsz. darálónál, október 18-án, pénteken délután 1 órakor: Csillag-vendéglő (Doktor S. u. 27. sz.). Pótoltás: Október 21-én, hétfőn délután 2 órakor: Csillag-vendéglő (Doktor S. u. 27.). Ebét mindenki saját kerületé­nek bármely kijelölt helyére elő­vezetheti, annak lefogásáról, meg­fékezéséről maga tartozik gon­doskodni. Az oltásért fizetni nem kell. Az ebtulajdonos az oltás alkalmával hozzá magával az ez évi ebadó befizetését igazoló csekkszelvényt, az oltásnál mu­tassa fel. erre vezetik rá az cl- tás megtörténtét. Az ebadó be­fizetésének, az eb oltásának el­mulasztása, annak elkobzását és letevését vonja maga tton. válogatja. Aki nem szereti a gyárat, az a családját sem sze­retheti őszintén. És amit ezután mond, az mir egyenlő a bölcsességgel: — Hogy értem én a családi harmóniát? Semmiesetre' sem csak abban, hogy összefogunk a gondokban, osztozkodunk az örömökben. Más is kell ehhez, amit szintén itt tanultam meg a gyárban. Ha a nő dolgozik is, ne süllyedjen le soha gép­emberré. Mert az a nő itt is, otthon is előbb-utóbb elvisel­hetetlen nyűggé válik. Én csak egyszer kaptam „leckét”- a fér­jemtől, de azt olyan alaposan átvettem, hogy soha nem lesz szükségem „ismétlésre”. Pedig ma sem tudom pontosan, hogy a lecke nekem szólt-e. ügy történt, hogy az emberem egyik vasárnap a meccs után nem hazafelé vette az útját, hanem levizitelt az egyik ba­rátjánál. Késő este tért haza, és legnagyobb bosszúságomra, a „bűnbánat” legkisebb jele nélkül. És képzeljék csak el, mivel rukkolt ki. Megszólta a barátja feleségét, aki nem res- tellte borzas hajjal, rendetlen pongyolában mutogatni magát a vendég előtt. — Mit szólhattam erre? Semmit. De attól a naptól kezd ve dauerolt hajjal, patyolat pongyolával mutatkoztam csak a férjem előtt Szóval az ilyen csekélység is hozzátartozik a családi harmóniához. De a gyáriéhoz is, mert állítom, hogy amilyen otthon az ad­jon isten, itt is csak olyan le­het a fogadj isten. F. Gy. fi nvereménvbetmnyvefc sorsolása Az Országos Takarékpénztár hétfőn délután Dunaújvárosban rendezte meg a nyereménybetét­könyvek 1963. III. negyedévi sor­solását. A húzáson a szeptember 20-ig váltQtt és a sorsolás napján még érvényes betétkönyvek vet­tek részt. Mindazok a betétköny­vek, amelyek sorszámának utolsó három számjegye (számvégződése) megegyezik az alább felsorolt számokkal, a ül. negyedévi átlag- betétüknek a számok rpellett fel­tüntetett százalékát nyertók: Számvégz.: Nyér.: Számvégz.: Nyer.: */. •/. 046 25 hn 25 053 25 540 25 057 25 598 25 072 50 621 25 082 25 643 25 098 25 659 25 123 25 718 50 124 25 760 25 268 25 772 25 356 25 829 25 371 100 881 25 497 25 88« 25 502 200 A nyereményösszeget a betét­könyvet kiállító fiók vagy posta- hivatal 1963. október 18-tól fizeti ki. — Miért csinálták? A szőke, Marina Vlady fri- zurás, 19 éves Lönka rándít egyet a i vállán. — Csak. — Nem féltek a következ­ményektől? — Nem, — Mivel csalta el O. Mi­hályt és barátját a Kazinczy étteremből? — Odaígértem magam. — Mit szólt ehhez a férje? — Semmit. Még biztattak is Gézával és Árpival, hogy csak fűzzem a palikat, majd jót iszunk a pénzükön. — Eszébe sem jutott, hogy O.-ék kényszeríteni fogják ígé­rete teljesítésére? — Nem, mert a férjem és két barátunk végig követett bennünket a Kossuth Lajos utcán, tudtam, hogy bizton­ságban vagyok. — És arra sem gondolt, hogy O. barátja meghalhatott volna, amikor a telt borosüve­get eltörte a tarkóján? —‘ Nem! — ezt annyi dac­cal és konoksággal tagadja is­mét Lonka, valódi nevén Mus- kát József né, született Schusz- ter Ilona, hogy nyilvánvaló: el akarja hitetni környezeté­vel, hogy az a szeptember ti­zedikéi rablás, melyet férjével és két barátjukkal, Réti Ár­páddal és Gézával végrehaj­tottak, egészen ártatlan játék volt csupán. Az esetről készült jegyző­könyvek azonban egészen másról tanúskodnak. Ezekben mind a négyen elismerik, hogy előre megfontolt szán­Hétvége a televízióban 7 Mezőgazdasági szak­emberei továbbképzése A mezőgazdasági mérnö­köknek csaknem egyötöde, mintegy 2000 agrárszakember vesz részt 1963/64-ben szerve­zett továbbképzésben. A mező- gazdasági mérnök-továbbképző intézet az őszi-téli hónapokban 43 tanfolyamod rendez szá­mukra, részben saját központ­jában, részben az agrár-felső­oktatási intézményekben és egyes kutató intézetekben. A mezőgazdasági szakmér­nök-képzés 1 és 2 éves nap­pali és levelező tagozatán mintegy 300 szakember kezdi meg tanulmányait. Az idei tanévben hét szakon képeznek specialistáikat. Mivel a nagy­üzemi gazdálkodás mind több új, intenzív növényfajtát igé­nyel négy évi szünet után most ismét megindul a nö- vénynemesitési szak is. Tanácsi delegáció elázott Olaszországba Az Olasz Városok Szövetsé­ge Emília tartományi szerve­zetének meghívására hétfőn tanácsi delegáció utazott Olaszországba. A küldöttség vezetője ár. Dallos Ferenc, a Minisztertanács tanácsszervek osztályának vezetője. A dele­gáció ellátogat több olasz vá­rosba, s tanulmányozza a vá­rosépítés munkájának szerve­zetét és a kommuinális szolgál­tatás eredményeit. * 11 Sportnyelven szólva — bár a televízió még meglehetősen messze van az eddigi leg­jobb „formájától”, a hétvégi műsor már valamivel szer­vezettebb volt, mint a ko­rábbi hetekben, és egy kissé színvonalasabb is. Leszámít­va a nagyon kellemetlen em­lékű és kiábrándító belgrádi labdarúgó-mérkőzést, amiről persze a televízió nem tehet — a közönség közepes szín­vonalon szórakozhatott. El­sősorban a hétvégi műsor jó szerkesztése, változatossága volt az örvendetes és szem­betűnő. Jól szerkesztett ipari riport, egy átlagos művészi és riporterejű afrikai doku- mentfilm, egy teljesen ért­hető és megfelelően illuszt­rált képzőművészeti előadás, francia balettfilm, kétíélidős esztrádműsor, sportközvetítés és a romantikus túlzásai el­lenére is jelentős és szép Verdi-film szerepelt a hétvé­gi műsorban. A két részben, képfelvétel­ről közvetített „Színészek a porondon” című különleges cirkuszrevűben néhány ötlet valóban „különleges” volt, de végeredményben ez a műsor se volt általában színvonala­sabb a sokévi átlagnál, örül­tünk Latabár Kálmán, Keres I Emil, Salamon Béla és Má- I nyai Lajos szellemes műso­rának, annál inkább boszan- kodhattúnk a sok olcsó és jellegtelen megoldás miatt. Sajnos Alfonzé, a Szabó-csa­lád és a Csinn-bumm-trió is messze elmaradt a várako­zástól. Tojáskenéssel és íiszt- felhőkkel csak formát lehet adni, tartalmat nem. Lénye­gesen többet és szellemeseb­bet szerettünk volna. A kü­lönleges cirkuszrevü, vitatha­tatlan részérdemei ellenére is egy koncepció nélkül be­rendezett vegyeskereskedés­hez hasonlított, meg se köze­lítette a rádióban oly nép­szerűvé lett „Nem az én színpadom” műsorokat, pedig a „Színészek a porondon” cí­mű revü feltehetően ilyen elképzelés jegyében született. Meg kellene gondolni a tele­víziónak: ha egy műsorba csődífi a magyar színészek talán legjavát, akkor megfe­lelő alapanyagról is gondos­kodni kell, ugyanis a színé­szek puszta megjelenése, te­hetsége aligha pótolhatja a humort, a szellemes szöveget. A Verdi című olasz film fel­újítása, a halhatatlan olasz zeneköltő születésének 150. évfordulója alkalmából szép és szerencsés ötlet volt, lé­nyegesen többet nyújtott, mintha a televízió egy száraz zenetörténeti előadással ün­nepelt volna. T. Járdaépítés9 fásítás, csinosítás Komló jövő évi községiéjlesztési programjában összeállították és jóváhagy­ták Komló jövő évi községfej­lesztési tervét, amelynek el­készítésében részt vett a Ha­zafias Népfront és bevonták a társadalmi és szakigazgatási szerveket is. Véleményük és javaslatuk is szerepel a jövő évi feladatok összeállításában. A tanács figyelembe vette az ötéves községfejlesztési prog­ram 1964-re meghatározott fel adatait is. Ennek alapján ké­szült el a végleges községfej­lesztési terv, amely Komlón kívül gondoskodik a bányász- városhoz tartozó peremközsé­gek fejlesztéséről js. Jövőre egymillió 651 ezer forintot fordítanak község- fejlesztésre és ebből 360 ezer forint érté­kű társadalmi munkára számi- tanaik. A programban nagy­arányú járdaépítés szerepel, amelynek földmunkáit a lakos | ság társadalmi összefogással végzi el. Jövőre kerül sor a mániái kultúrotthon és a gesztenyés! munkáskluto fel­újítására, a tetőzet ki javítá­sára, a falak rendbehozatalá­ra, Mánián pedig a kultúrott­hon felszerelését is kiegészí­tik. Gondoskodnak a bányászvá­ros csinosításáról és 12 darab, kőből készült virágtartót he­lyeznek el a' tereken. A Zrí­nyi téren díszkőt épül és ren­dezik a kenderföldi iskola előtti teret is. Fásításra Komlón és a hoz­zátartozó peremközségekben a jövő évi községfejlesztési alap­ból 20 -ezer forintot fordíta­nak. Itt érdemes megjegyezni, hogy még ebben az évben 33 ezer forintot költenek az őszi fásításra. A községfejlesztési program­ban rendezik a játszótere­ket, pótolják a felszerelése­ket, helyet kapott a prog­ramban a dávidíöldi város­rész közvilágításának nagy­arányú korszerűsítése, vala­mint a Bajcsy Zsilinszky utca járdájának felújítása. A 360 ezer forint értékű társadalmi munka a követke­zőképpen oszlik meg: Parko­sításra 225 ezer f<?rint, járda­építésnél földmunkára 40 ezer forint, fásításhoz 20 ezer fo­rint, Dávidföld déü részén nyomó vízvezeték építésénél földmunkára 20 ezer forint, a sikondai bekötőút építésénél földmunkához 40 ezer forint és a Bajcsy-Zsilinszky utcá­ban járda felújításánál 15 ezer forint értékű társadalmi munkához várja a lakosság segítségét a Komló városi Ta­nács. Kirabolták „barátaikat“ dókkal hajtották végre a két férfi kirablását. Csalétkül a csinos Lonka szolgált, aki meglepő ügyességgel szervez­te meg a rablást és játszotta el főszerepét, melynek törté­nete röviden a következő: Szeptember tizedikén este 11 körül felfedezték, hogy a Kazinczy étterem egyik asz­talánál két olyan férfi szóra­kozik, akiknek több pénzük van. A gyorsan kiagyalt terv szerint Lonka szemezni kez­dett velük, majd átülve az asztalukhoz, tíz perc múlva megkötötték az alkut: Lonka lakására mennek és további szórakozásukhoz még két liter bort visznek magukkal. Az egyik pincér megsúgta O.-nak: vigyázzon, Lonka társaságá­nak tagjai le akarják ütni... O. taxit akar hívni, hogy el­tűnhessenek, de taxi nincs, így gyalog kénytelen végigkísérni új ismerősét a Kossuth Lajos utcán. — Tudtam, hogy nála van a pénz, ezért barátjával nem is sokat törődtem — ismeri be Muskátné — sőt, mondtam neki, hogy él nem jöhet be hozzám, mert kizárólag Misi­vel akarok foglalkozni. — Ezért ütötte le hátulról a borosüveggel? — Ezért. , — És miért védte O.-t, ami­kor férje és a barátai őt is megtámadták. — Hogy félrevezessem. Si­mogattam és hízelegtem neki, közben minden zsebét kifor­gattam, kivéve a farzsebét, mert nem gondoltam, hogy ab­ban van a pénz... — S amikor látta, hogy O. Mihály nem akar tovább résztvenni ebben a játékban? — Akkor már én is követe­lődzőén léptem fel. Azt mond­tam, ha nem adja oda a pén­zét, leütik a barátaim. Erre elővette a pénztárcáját, én ki­kaptam a kezéből... — És pillanatok alatt ki­ürítették ..; — Igen. — És a rabolt pénzen más­nap Harkányba utaztak... Szórakozni. — így volt. O. Mihály másnap feljelen­tést tett ismeretlen tettesek ellen. Az utcára azonban em­lékezett, s a házra is, amely előtt barátját leütötték, őt meg kirabolták. A rendőrség azonnal nyomozni kezdett, s már az első napon meglepő eredményre jutott. A Felsőbá- lokány utca 38. számú ház előtt még ott voltak az eltört borosüvegek cserepei és az O. eltűnéséig sebtében elszívott cigaretták csonkjai, elégett gyufaszálak, boroscimkék és minden ami O. Mihály elbe­szélését igazolta. A ház lakói az éjszakai verekedés és rab­lás szereplőit felismerték, s nem volt nehéz rátalálni az utcában lakó Lonkára, Mus- kát Józsefnéra, Tüskére, Mus- kát Józsefre^ ■ barát jaikra* Révész Gézára és Árpádra. Bűnszövetkezetben elkövetett rablás alapos gyanúja miatt valamennyiüket letartóztat­ták, így várnak ügyük végle­ges tisztázására. — Tisztában van azzal) hogy súlyos vétséget követtek el? Muskátné rándít egyet a vállán. — Miért, mit csináltunk? — Kiraboltak valakit, s ba­rátját majdnem megölték.. Nem gondolkodott rajta? — Nem. — Miért csinálták? — Mert nagyon szeretünk inni. És éppen nem volt pén­zünk. Elfogyott amit a bőr­kabátomért és a Kékes tévéért kaptuk a zaciban. S csak másnap volt fizetés... Meglepő, hogy a Kesztyű­gyárban, ahol Muskát József dolgozik, jó véleménnyel van­nak Muskátról. Pedig a ház­kutatásnál vendéglői tárgya­kat és lopott kesztyűket talál­tak a lakásán. Ennyire nem ismerik az embereiket? Őt is és féleségét is csak kétéves kislányuk tudja meg­hatni amióta letartóztatták őket. Néha könnyeket is ejte­nek érte: mi lesz vele? A kér­dést nekik kell feltenni: való­ban, mi lesz vele? Harsány! BÜri* /

Next

/
Oldalképek
Tartalom